Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-06 / 54. szám

Marcali 700 éves 2£ás*$zó magfarázatlal (Folytatás az 1. oldalról.) *Az elődök verejtéke és vé­re, jobbat és többet akará­sa, a szabadságért való kiál­lása, demokratikus fellobba- nása, szocialista forradalmi- sága méltó öröksége Marcali népének« — mondotta. Majd hangsúlyozta: a község jelen­legi képe, lakóinak élete azt mutatja, tudtak élni a nagy­szerű hagyatékkal: Marcali dolgos népe messze túltesz a forradalmi elődök legmeré­szebb álmaim is. A továbbiakban arról szólt, hogy a megyei és állami szer­vek megkülönböztetett figye­lemmel és felelősségei szem­lélik: és figyelik Marcali fej­lődését. A helyes területfej­lesztési politika nyomán olyan ipar alakult ki a községben, amely meghatározója a tele­pülés egész életének. Igaz, jócskán akadnak gondok is. Óvodákra, új iskolára van szükség, utak, járdák építését sürgetik. Természetes igények ezek, amelyeknek kielégítését vállalják is a marcali veze­tők. Kocsis László végül azt mondta: olyan odaadással és Áz ifjúsági szövetség fele­lősségteljes munkához kezdett januárban: nemcsak a veze­tőknek, hanem az alapszer­vezeteknek is rendszeres tá­jékoztatókat adott a forradal­mi ifjúsági napokról. Ezek nem puszta ismertetések vol­tak, a KISZ sokkal többet vállalt ennél. Az elmúlt évek tapasztalatai arra késztették az ifjúsági szövetséget, hogy az eddigieknél tartalmasabb, színvonalasabb rendezvénye­ket szervezzen 1974 tavaszán. A forradalmi, Ifjúsági , napok flpmcsak három ünnepből — március 15-ből, március 21- Ü3Ő1 és április 4-ből — áll­nak. Hogy ifjúságunk méltó­képp tisztelegjen nagy ünne­peink előtt, nem elég ezen a három napon fölemlegetni múltunkat, a történelmi pél­dákat. A megújult ifjúsági napokról Weisz Zoltán, a me­gyei KISZ-bizottság titkára tájékoztatott bennünket. — A szocialista hazafíság, a forradalmiság és az inter­nacionalizmus megvitatása gyakran szerepel a megbeszé­léseken, KlSZ-gyűléseken. Ja­nuár óta napirenden tartjuk a három ünnep előhozta kérdé­seket, s mindent megteszünk azért, hogy mindenki tisztán lássa a történelmi évfordulók jelentőségét. — Erre csak a KlSZ-gyűlé- sen van mód? kezdeményezéssel munkál­kodjanak szeretett szülőföld­jük, lakóhelyük felvirágozta­tásán, mint az utolsó évtized­ben tették. Dr. Molnár Béla nemcsak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte az ünneplőket, a népfrontbi­zottság tagjait, s rajtuk ke­resztül a község lakosságát, hanem úgy is, mint Marcali szülötte. Kérte őket, hogy te­lepülésük további fejleszté­sével járuljanak hozzá nagy nemzeti célunkhoz, a szocia­lizmus felépítéséhez. Az évforduló tiszteletére összeállított egész éves mű­velődési és sportprogram min­den bizonnyal élénk érdeklő­dést kelt, és támogatásra talál a marcaliak körében. Mint Kovács László zárszavában mondotta: a politikai és tár­sadalmi szervek emellett azt várják a község minden lakó­jától, hogy kifejezze szerete- tét és ragaszkodását társadal­mi munkával is. Csak ezzel lesz teljes és maradandó ér­tékű e jubileumi esztendő. — Sőt, rajtuk kívül még számos kulturális és tömeg­sportrendezvényt. A fölsoro­lást kiegészíthetjük azzal, hogy az ifjúsági napok tiszte­letére társadalmi munka­akciók is lesznek. Még egy­szer hangsúlyozom, nem lát­ványos megmozdulásokat, rö­vid idő alatt kifulladó kam­pányokat terveztünk, hanem a megfelelő előkészítés után hatásos, fiatalos rendezvénye­ket, cselekvésre késztető ak­ciókat. — Tegnap este a KISZ köz­ponti bizottságának első tit­kára megnyitotta az ország­ban a forradalmi ifjúsági na­pokat. Mikor lesz a somogyi megnyitó? — Március 9-én Marcali­ban, ahol körülbelül három­száz fiatalvesz részt a talál­kozón. A forradalmi ifjúsági papok első kaposvári rendez­vénye március 15-én lesz. A teljes programot nem sorolom föl; most csak annyit, hogy a forradalmi ifjúsági napok április 4-én Kaposváron, a Szabadság parkiban, több száz új KISZ-tag fogadalomtételé­vel fejeződnek be. A forradal­mi ifjúsági napok idején fia­talnak, felnőttnek egyaránt bőven lesz alkalma lelkesedé­sét, tettrekészségét bizonyí­tani. P. D. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága elismerését és köszönetét fejezte ki tegnap az észak-somogyi tsz-szövetségnek eddig vég­zett munkájáért. Tóth La­jos, a megyei tanács elnök- helyettese értékelte zársza­vában a szövetség három­éves tevékenységét. Tóth Lajos: — A végrehajtó bizottság 1970 májusában tár­gyalta legutóbb a szövetség munkáját, s akkor néhány hiányosságra, feladatra hívta fel a figyelmet. Ma az előt­tünk levő két jelentés és a tanácskozás alapján a vb megállapíthatja, hogy a szö­vetség munkája jelentősen ja­vult, az értékelés híven tük­rözi a való helyzetet, és a testület állást foglalhat úgy, hogy a három szövetség kö­zül kiemelkedik az észak-so­mogyiak tevékenysége. A me­gyében ezen területen nincs veszteséges szövetkezet, az észak-somogyi gazdaságokban a legkevesebb a gazdálkodási, a fegyelmi és a pénzügyi probléma. A szövetség példás gondot fordít az üzemek ter­melésfejlesztésére, a szakoso­dásban, a növénytermelési rendszerek elterjesztéséiben odaadó kezdeményezői, segítői voltak a szövetkezetnek. (Ettől az évtől kezdve tíz észak-somogyi szövetkezet tizenegy gépsorral, 8690 hek­tár területen CPS rendszerben iparszerűen termel kulwricát. A rendszerbe való kapcsoló­dás körültekintő előkészítését kiemelt feladatnak tekintette a szövetség. Közreműködésük eredményeként ebben a táj­egységben döntő változás kö­vetkezett be, hiszen az összes i^ukoricaterület 61,6 százalé­kán az idén már zárt rend­szerben folytatják a termelést. Ezzel a munkával összefüg­gésben a szövetség kezdemé­nyezésére és támogatásával helikopteres növényvédő tár­sulást alakítottak. Javaslatuk­ra és közbenjárásukra négy szövetkezet szóját is termel ez évtől. És lehetne sorolni to­vább azokat a konkrét tette­ket, melyek segítették a szö­vetkezetek termelésfejleszté­si céljainak megvalósítását. A Ságvári Cukorgyár urebetin társulásának szervezésénél ép­pen úgy közreműködtek, mint a gazdaságok középtávú ter­veinek készítésénél, vagy a szövetkezetek építöbrigádjai- nak szakmai továbbképzésé­nél.) — A szövetség testületi te­vékenysége példás. Az elnök­ség következetesen olyan té­mákról tárgyal, melyék a szö­vetkezet működéséhez, a ter­melésfejlesztési elképzelések végrehajtásához adnak jól hasznosítható támogatást. Nincs késlekedés, munkájuk­ban jól nyomon követhető, hogy a megyei gazdaságpoliti­kai határozatok végrehajtásá­hoz azonnal hozzáfognak. Ki­emelkedő a szövetségnek az a tevékenysége, melyet a veze­tési színvonal, a szakember­ellátottság' javításáért, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséért tettek. Mind­ezeket méltatva és elismerve, egy-lcét területre szeretnénk felhívni a figyelmet. Megíté­lésünk szerint a jövőben ha­tékonyabb támogatást kellene nyújtani az állattenyésztés, ezen belül is a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztéséhez. Na­gyobb mértékben kellene se­gíteni a szövetkezetek törvény szerinti működését. (A végrehajtó bizottsági ülésen szóba került, hogy bár sokat változott, javult, de még távolról sem kielégítő a szö­vetkezetek belső ellenőrzése. A koncentrálódás magával hozta azt is, hogy sok helyen jól képzett emberek kerülhet­tek az ellenőrző bizottság élé­re, és a bizottságokba, de még nem mindenütt van így. Az egyesülésekkel a belső ellen­őrzés jelentősége, szerepe is megnőtt. Sokat tehetnek a céltudatos, szervezett munka kialakításáért a jogtanácsosok, hatékonyabb és közvetlenebb segítséget kellene nyújtaniuk a szövetkezetek bizottságai­nak.) — összefoglalóul javaslom a végrehajtó bizottságnak, hogy fogadja el a két jelen­tést. Kérje fel a szövetség el­nökét, hogy a továbbiakban, is minden eszközzel segítse a szövetkezetek gazdálkodásá­nak korszerűsítését, kiemelten foglalkozzon a termelési rend­szerek támogatásával, elsősor­ban a szarvasmarha-program végrehajtásával. Javaslom, hogy a végrehajtó bizottság fejezze ki köszönetét a szövet­ség eddig végzett munkájáért. (A testület a javaslatokat egyhangúlag elfogadta. Az észak-somogyi szövetség mun­káját értékelő napirenden csak kérdések hangzottak el a tegnapi vb-ülésen. Vita nem volt. Egyeztek a vélemények — és egyetértésre találtak a javaslatok.) V. M. P. L. Januártól tartó előkészületek után: Szombaton kezűdnek Somomban a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei — Szó sincs róla. Éppen azért várunk szép eredmé­nyeket az idei forradalmi if­júsági napoktól, mert sokfé­léképp, megannyi helyen van lehetőség a helyes szemlélet kialakítására. Az ifjúsági na­pokon párt-, állami és gazda­sági vezetők, közéletünk, tu­dományos életünk kiválóságai találkoznak a fiatalokkal. So­kat várunk — nem olyan lanyhóságot, mint a közel­múltban néhányszor tapasz­taltuk — az ifjúsági fóru­moktól is. A forradalmi ifjú­sági napok tartalmas rendez­vényei lesznek az ifjúsági parlamentek. A KlSZ-fogada- lomtételek is beleillenek a rendezvénysorba, akárcsak a személyi igazolványok ünne­pélyes átadása vagy a szoli­daritási gyűlések. — A vezetőképzés, a szám­talan politikai oktatás, a se­gédanyagok kibocsátása ala­pos fölkészülést igényelhetett a KISZ-től. — Igen, a forradalmi ifjú­sági napokra sok munkát szenteltünk. A három tavaszi ünnep azonban nemcsak az ifjúságé, hanem egész társa­dalmunké is, ezért az előké­szítésbe bekapcsolódott a nép­front, a szakszervezet, a ta­nács, az MHSZ és még foly­tathatnám a sort. — A művészeti szemléket is a forradalmi ifjúsági napok kereteiben szervezik meg? 1 Több műtrágya és kénsav A szolnoki Tisza Menti Vegyi Művek bővíti szuperfoszfálüz emét. Ebben az évben a ma­gyar mezőgazdaság 580 ezer tonna szuperfoszfát műtrágyát kap a gyárból. Az új kén- savgyárban a tervezett 200 ezer tonna helyett ebben az évben 230 ezer tonna kénsav készül. Az öbsztenaeiesboi 80—90 ezer tonnát tódnak exportálni. Képünkraxs A kenta- rolö téa, ) ' Értelmes é!et E gy szerény, gondolatgazdag mondatot jegyeztem föl a múlt héten. A hetvenéves Magyar István magá­tól értetődő természetességgel azt mondta: »Élni akartunk, és azt, hogy mások is éljenek, ennyi az egész.:.« A többiek figyeltek rá, mert tudták, hogy ott volt a böl­csőnél, s mert ma is megbecsült ember, akire hallgatni érdemes. Később egy kissé bánkódva jegyezte meg az öreg: »Vagy én születtem korán, vagy a szocializmus jött későn, hogy nekem csak az életem végére jutott belőle«. De nem volt lemondás a hangjában. Hiszen arról álmo­dott, azért serénykedett, aminek ma ö is tanúja, élvezője. Nem az ő életéről akarok beszélni, hanem az értelmes élet egyik motívumáról, amellyel egy ritka eseményen találkoz­tam Nagyatádon. A kezdeményezés megragadó. A városi pártbizottság találkozóra hívta azokat az embereket, akik az elmúlt hu­szonöt évben önzetlen munkájukért kormánykitüntetést kaptak. Harminchat férfit és nőt, öreget, középkorút és fiatalt. A pártbizottság vezetői — maguk is kitüntetettek — szerencsére nem élvezhették az újra fölfedezés örömét. Nem láthattak régen a feledés homályába tűnt arcokat, nem kellett adósságot törleszteniük. Az ünneplőbe öltözött meghívottak ugyanis változatlanul a város közéletének szereplői. A kitüntetés nem zárt le életszakaszokat, az elis­merés nem vezetett megnyugváshoz, önelégültséghez, visz- szaforduláshoz. A kitüntetés — többen is így mondták — jó helyre került, ösztönzött rendeltetése szerint, szárnyakat adott, és fokozta a kötelezettségérzetet. Mindez kiderült a hátrahagyott évtizedekben, s ezen a találkozón is. Az ese­mény varázsát az adta, hogy még sohasem voltak így együtt. Azt hiszem, ez az atádi példa lényege. Ne higgyék, hogy a nyugdíjas-találkozókhoz hasonló élményébresztés volt a cél, s hogy valamiféle »mesedél- elöttön« csupán a meghívás tényével akartak »bizonyítani« a vezetők, nem. Számítanak azokra, akiktől eddig is no- gyon sokat kapott a város. A beszélgetés fő témája tehát az volt: hogyan adhatnának az emberek még többet önma­gukból? Mit és hogyan tehetnek a városért? Mert senki sem elégedett a fejlődés ütemével, hisz nagyok még a tar­talékok. Kikhez fordulhatnának legelőször? A patriótákhoz, a városszeretökhöz, az itt születettekhez, azokhoz, akik már kormánykitüntetést is érdemeltek azért, mert sokat tettek Nagyatádért. így hát a társadalmi munkáról cserélték ki a véleményüket, az értelmes élet egyik fontos motívumáról. Mi derült ki a bevezető tájékoztatóból? A lakásépítés­től a bérek alakulásáig, a tanulási vágy feltámadásától az óvoda- és az iskolagondokig, az üzemi munkások helyze­téig sok egymással összefüggő részkérdésről esett szó. A legfontosabb mégis az volt, hogy az emberről való gondos­kodás mérhető valóság. Az, hogy a »velük és értük« nem jelszava a vezetésnek, hanem lényege. S hogy milyen pon­tos műszerrel érzékelik a valóságot? IIlies József azt mond­ta: »-Mi már nem is tudnánk mások lenni. Akik itt va­gyunk — és sok százan azok, akik még nincsenek köztünk —, nekünk éltető elemünk a közösségi munka, nem is tud­nánk abbahagyni. Amikor 1945-ben elkezdtük, arról ál­modtunk, ami ma már valóság.« És Paczek Mihályné így fűzte tovább a szót: »Kicsit hetvenkedünk, büszkélkedünk is azzal, amit elértünk. Higgyék el, mindenkiben megvan a tenni akarás Atádon, hiszen látják, láthatják, hogy van értelme ...« Az emberek vágynak az értelmes életre. Kérdés, hogy mindenkor meg tudjuk-e teremteni a lehetőségét? I zgalmas kérdések feszítettek ezen a találkozón. Gya­nítom, nem egyedülállóak. Másutt is azt tapaszta­lom, hogy az emberek egyre nagyobb igyekezet­tel munkálkodnak lakóhelyük, környezetük szépítésén. Csak nem mindig lelnek olyanokra, akik szerveznék, irá­nyítanák őket. Hogyan mondták ezt Nagyatádon? Íme, né­hány idézet: »Sokan és szívesen dolgoznának néhány órát, csak valahogy nem jutnak hozzá.« »Jó program, cél kell, anélkül hiába igyekeznének az emberek.« »Érdekli a la­kókat, hogy mit akarunk tenni a városért. Az elképzelések azonban nehezen jutnak el hozzájuk.« »Mindig együttmű­ködési készséggel, lelkesedéssel találkoztunk. Meg kell végre tanulnunk a szervezést is.« »Nincs elég módszerünk ahhoz, hogy fölhasználjuk a lakosság segítőkészségét.« »Sokkal több társadalmi munkára számíthatnánk, ha vol­na gazdája.« »Több szocialista brigád szívesen dolgozna, de még senki sem kérte őket.« »A cérnagyár negyven bri­gádjának van évi vállalása. Gyakran nehézséget okoz, hogy milyen munkát adjunk nekik.« Talán ennyi is elég az idézetekből. Ezeket az ellent­mondásokat azonban nem a kitüntetettektől tudta meg a városi pártbizottság. Csupán valóságismeretének igazolása volt. A találkozón ugyanis négyoldalas dokumentumot kap­tak a részvevők, a társadalmi munka 1974. évi tervét. Mit kell tenni? Hol? Hogyan? Milyen erők mozgósításával? És mennyit hoz ez a »konyhára«? Minderről pontosan tájé­kozódhatnak belőle. S ha ez a terv megvalósul, akkor az egy személyre jutó társadalmi munka értéke 132 forint lesz. Azaz másfél millióval több jut Nagyatád fejlesztésére, szépítésére. Mi ez a terv, ha nem az értelmes élet egyik programja? »Nincs szükség arra, hogy egy szakképzett ember ok­vetlenül földet lapátoljon« — mondta Knapp Ottó. És tit­kolózott, mert másnap a tanácsülésen akarta bejelenteni a nagy tervet. Ma már tudom: tornacsarnokot akarnak épí­teni a televíziós példa nyomán. Lesz erejük hozzá. És miért ne lehetne társadalmi munkának tekinteni a szelle­mi erőfeszítést, a szervező, irányitó munkát, a népműve­lést, a szociális tevékenységet? Csak azért, mert csupán a fizikai munka értékét tudják kimutatni? Hiszen így egy csomó embert kizárnának a lehetőségekből! A törekvés te­hát az, hogy szélesítsék a társadalmi munka forgalmát, hogy mindaz, aki akar, tehessen valamit városáért. Egy hónapja városszépítő egyesületet hoztak létre, csaknem száz tagja van. Negyvenkét tányérsapkás, vállszí­jas »úttörő-rendőr« járja az utcákat, figyelmezteti a ren- detlenkedőket, fűre lépő gyerekeket, felnőtteket. (Igaz, an­nak a rendőr bácsinak nem mertek szólni, aki a pázsiton parkolt a gépkocsijával, ezt csak az ügyeleti naplóban je­gyezték föl.) »Ha valaki segít rózsát ültetni, az már alig- ha fogja kitépni a földből. Ültessenek hát minél többen ró­zsát Nagyatádon!« — hangzott a jelképes felszólítás. Mi mindenre lehet számítani ezután, amikor az eddiginél ha­tározottabb program adhat indítékot az embereknek? Gémesi Sándor, a városi pártbizottság első titkára — nem szervezési szándékkal, hanem meggyőződéssel — azt mondta: »Valamennyiünk öröme, hogy a jelenlevők közül ma is bárkit föl lehetne terjeszteni kormánykitüntetésre. Igaz, ritkán viselik az érmet, de fényük nem halványul el, A kitüntetettek cselekedetei csiszolják fényesre őket.« S omogybán eddig több mint hétezren kaptak kor­mánykitüntetést. A társadalmi munka .értéke 1973- ban 160 forint 54 fillér volt személyenként, vagyis 58 290 000 forinttal többet fordíthattunk megyénk fejlesztésére. Hány millió vau meg betettünk, és mekkora a vagy az ertelmes éáetre? Jávori rai*

Next

/
Thumbnails
Contents