Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-06 / 54. szám
Marcali 700 éves 2£ás*$zó magfarázatlal (Folytatás az 1. oldalról.) *Az elődök verejtéke és vére, jobbat és többet akarása, a szabadságért való kiállása, demokratikus fellobba- nása, szocialista forradalmi- sága méltó öröksége Marcali népének« — mondotta. Majd hangsúlyozta: a község jelenlegi képe, lakóinak élete azt mutatja, tudtak élni a nagyszerű hagyatékkal: Marcali dolgos népe messze túltesz a forradalmi elődök legmerészebb álmaim is. A továbbiakban arról szólt, hogy a megyei és állami szervek megkülönböztetett figyelemmel és felelősségei szemlélik: és figyelik Marcali fejlődését. A helyes területfejlesztési politika nyomán olyan ipar alakult ki a községben, amely meghatározója a település egész életének. Igaz, jócskán akadnak gondok is. Óvodákra, új iskolára van szükség, utak, járdák építését sürgetik. Természetes igények ezek, amelyeknek kielégítését vállalják is a marcali vezetők. Kocsis László végül azt mondta: olyan odaadással és Áz ifjúsági szövetség felelősségteljes munkához kezdett januárban: nemcsak a vezetőknek, hanem az alapszervezeteknek is rendszeres tájékoztatókat adott a forradalmi ifjúsági napokról. Ezek nem puszta ismertetések voltak, a KISZ sokkal többet vállalt ennél. Az elmúlt évek tapasztalatai arra késztették az ifjúsági szövetséget, hogy az eddigieknél tartalmasabb, színvonalasabb rendezvényeket szervezzen 1974 tavaszán. A forradalmi, Ifjúsági , napok flpmcsak három ünnepből — március 15-ből, március 21- Ü3Ő1 és április 4-ből — állnak. Hogy ifjúságunk méltóképp tisztelegjen nagy ünnepeink előtt, nem elég ezen a három napon fölemlegetni múltunkat, a történelmi példákat. A megújult ifjúsági napokról Weisz Zoltán, a megyei KISZ-bizottság titkára tájékoztatott bennünket. — A szocialista hazafíság, a forradalmiság és az internacionalizmus megvitatása gyakran szerepel a megbeszéléseken, KlSZ-gyűléseken. Január óta napirenden tartjuk a három ünnep előhozta kérdéseket, s mindent megteszünk azért, hogy mindenki tisztán lássa a történelmi évfordulók jelentőségét. — Erre csak a KlSZ-gyűlé- sen van mód? kezdeményezéssel munkálkodjanak szeretett szülőföldjük, lakóhelyük felvirágoztatásán, mint az utolsó évtizedben tették. Dr. Molnár Béla nemcsak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte az ünneplőket, a népfrontbizottság tagjait, s rajtuk keresztül a község lakosságát, hanem úgy is, mint Marcali szülötte. Kérte őket, hogy településük további fejlesztésével járuljanak hozzá nagy nemzeti célunkhoz, a szocializmus felépítéséhez. Az évforduló tiszteletére összeállított egész éves művelődési és sportprogram minden bizonnyal élénk érdeklődést kelt, és támogatásra talál a marcaliak körében. Mint Kovács László zárszavában mondotta: a politikai és társadalmi szervek emellett azt várják a község minden lakójától, hogy kifejezze szerete- tét és ragaszkodását társadalmi munkával is. Csak ezzel lesz teljes és maradandó értékű e jubileumi esztendő. — Sőt, rajtuk kívül még számos kulturális és tömegsportrendezvényt. A fölsorolást kiegészíthetjük azzal, hogy az ifjúsági napok tiszteletére társadalmi munkaakciók is lesznek. Még egyszer hangsúlyozom, nem látványos megmozdulásokat, rövid idő alatt kifulladó kampányokat terveztünk, hanem a megfelelő előkészítés után hatásos, fiatalos rendezvényeket, cselekvésre késztető akciókat. — Tegnap este a KISZ központi bizottságának első titkára megnyitotta az országban a forradalmi ifjúsági napokat. Mikor lesz a somogyi megnyitó? — Március 9-én Marcaliban, ahol körülbelül háromszáz fiatalvesz részt a találkozón. A forradalmi ifjúsági papok első kaposvári rendezvénye március 15-én lesz. A teljes programot nem sorolom föl; most csak annyit, hogy a forradalmi ifjúsági napok április 4-én Kaposváron, a Szabadság parkiban, több száz új KISZ-tag fogadalomtételével fejeződnek be. A forradalmi ifjúsági napok idején fiatalnak, felnőttnek egyaránt bőven lesz alkalma lelkesedését, tettrekészségét bizonyítani. P. D. A megyei tanács végrehajtó bizottsága elismerését és köszönetét fejezte ki tegnap az észak-somogyi tsz-szövetségnek eddig végzett munkájáért. Tóth Lajos, a megyei tanács elnök- helyettese értékelte zárszavában a szövetség hároméves tevékenységét. Tóth Lajos: — A végrehajtó bizottság 1970 májusában tárgyalta legutóbb a szövetség munkáját, s akkor néhány hiányosságra, feladatra hívta fel a figyelmet. Ma az előttünk levő két jelentés és a tanácskozás alapján a vb megállapíthatja, hogy a szövetség munkája jelentősen javult, az értékelés híven tükrözi a való helyzetet, és a testület állást foglalhat úgy, hogy a három szövetség közül kiemelkedik az észak-somogyiak tevékenysége. A megyében ezen területen nincs veszteséges szövetkezet, az észak-somogyi gazdaságokban a legkevesebb a gazdálkodási, a fegyelmi és a pénzügyi probléma. A szövetség példás gondot fordít az üzemek termelésfejlesztésére, a szakosodásban, a növénytermelési rendszerek elterjesztéséiben odaadó kezdeményezői, segítői voltak a szövetkezetnek. (Ettől az évtől kezdve tíz észak-somogyi szövetkezet tizenegy gépsorral, 8690 hektár területen CPS rendszerben iparszerűen termel kulwricát. A rendszerbe való kapcsolódás körültekintő előkészítését kiemelt feladatnak tekintette a szövetség. Közreműködésük eredményeként ebben a tájegységben döntő változás következett be, hiszen az összes i^ukoricaterület 61,6 százalékán az idén már zárt rendszerben folytatják a termelést. Ezzel a munkával összefüggésben a szövetség kezdeményezésére és támogatásával helikopteres növényvédő társulást alakítottak. Javaslatukra és közbenjárásukra négy szövetkezet szóját is termel ez évtől. És lehetne sorolni tovább azokat a konkrét tetteket, melyek segítették a szövetkezetek termelésfejlesztési céljainak megvalósítását. A Ságvári Cukorgyár urebetin társulásának szervezésénél éppen úgy közreműködtek, mint a gazdaságok középtávú terveinek készítésénél, vagy a szövetkezetek építöbrigádjai- nak szakmai továbbképzésénél.) — A szövetség testületi tevékenysége példás. Az elnökség következetesen olyan témákról tárgyal, melyék a szövetkezet működéséhez, a termelésfejlesztési elképzelések végrehajtásához adnak jól hasznosítható támogatást. Nincs késlekedés, munkájukban jól nyomon követhető, hogy a megyei gazdaságpolitikai határozatok végrehajtásához azonnal hozzáfognak. Kiemelkedő a szövetségnek az a tevékenysége, melyet a vezetési színvonal, a szakemberellátottság' javításáért, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséért tettek. Mindezeket méltatva és elismerve, egy-lcét területre szeretnénk felhívni a figyelmet. Megítélésünk szerint a jövőben hatékonyabb támogatást kellene nyújtani az állattenyésztés, ezen belül is a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséhez. Nagyobb mértékben kellene segíteni a szövetkezetek törvény szerinti működését. (A végrehajtó bizottsági ülésen szóba került, hogy bár sokat változott, javult, de még távolról sem kielégítő a szövetkezetek belső ellenőrzése. A koncentrálódás magával hozta azt is, hogy sok helyen jól képzett emberek kerülhettek az ellenőrző bizottság élére, és a bizottságokba, de még nem mindenütt van így. Az egyesülésekkel a belső ellenőrzés jelentősége, szerepe is megnőtt. Sokat tehetnek a céltudatos, szervezett munka kialakításáért a jogtanácsosok, hatékonyabb és közvetlenebb segítséget kellene nyújtaniuk a szövetkezetek bizottságainak.) — összefoglalóul javaslom a végrehajtó bizottságnak, hogy fogadja el a két jelentést. Kérje fel a szövetség elnökét, hogy a továbbiakban, is minden eszközzel segítse a szövetkezetek gazdálkodásának korszerűsítését, kiemelten foglalkozzon a termelési rendszerek támogatásával, elsősorban a szarvasmarha-program végrehajtásával. Javaslom, hogy a végrehajtó bizottság fejezze ki köszönetét a szövetség eddig végzett munkájáért. (A testület a javaslatokat egyhangúlag elfogadta. Az észak-somogyi szövetség munkáját értékelő napirenden csak kérdések hangzottak el a tegnapi vb-ülésen. Vita nem volt. Egyeztek a vélemények — és egyetértésre találtak a javaslatok.) V. M. P. L. Januártól tartó előkészületek után: Szombaton kezűdnek Somomban a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei — Szó sincs róla. Éppen azért várunk szép eredményeket az idei forradalmi ifjúsági napoktól, mert sokféléképp, megannyi helyen van lehetőség a helyes szemlélet kialakítására. Az ifjúsági napokon párt-, állami és gazdasági vezetők, közéletünk, tudományos életünk kiválóságai találkoznak a fiatalokkal. Sokat várunk — nem olyan lanyhóságot, mint a közelmúltban néhányszor tapasztaltuk — az ifjúsági fórumoktól is. A forradalmi ifjúsági napok tartalmas rendezvényei lesznek az ifjúsági parlamentek. A KlSZ-fogada- lomtételek is beleillenek a rendezvénysorba, akárcsak a személyi igazolványok ünnepélyes átadása vagy a szolidaritási gyűlések. — A vezetőképzés, a számtalan politikai oktatás, a segédanyagok kibocsátása alapos fölkészülést igényelhetett a KISZ-től. — Igen, a forradalmi ifjúsági napokra sok munkát szenteltünk. A három tavaszi ünnep azonban nemcsak az ifjúságé, hanem egész társadalmunké is, ezért az előkészítésbe bekapcsolódott a népfront, a szakszervezet, a tanács, az MHSZ és még folytathatnám a sort. — A művészeti szemléket is a forradalmi ifjúsági napok kereteiben szervezik meg? 1 Több műtrágya és kénsav A szolnoki Tisza Menti Vegyi Művek bővíti szuperfoszfálüz emét. Ebben az évben a magyar mezőgazdaság 580 ezer tonna szuperfoszfát műtrágyát kap a gyárból. Az új kén- savgyárban a tervezett 200 ezer tonna helyett ebben az évben 230 ezer tonna kénsav készül. Az öbsztenaeiesboi 80—90 ezer tonnát tódnak exportálni. Képünkraxs A kenta- rolö téa, ) ' Értelmes é!et E gy szerény, gondolatgazdag mondatot jegyeztem föl a múlt héten. A hetvenéves Magyar István magától értetődő természetességgel azt mondta: »Élni akartunk, és azt, hogy mások is éljenek, ennyi az egész.:.« A többiek figyeltek rá, mert tudták, hogy ott volt a bölcsőnél, s mert ma is megbecsült ember, akire hallgatni érdemes. Később egy kissé bánkódva jegyezte meg az öreg: »Vagy én születtem korán, vagy a szocializmus jött későn, hogy nekem csak az életem végére jutott belőle«. De nem volt lemondás a hangjában. Hiszen arról álmodott, azért serénykedett, aminek ma ö is tanúja, élvezője. Nem az ő életéről akarok beszélni, hanem az értelmes élet egyik motívumáról, amellyel egy ritka eseményen találkoztam Nagyatádon. A kezdeményezés megragadó. A városi pártbizottság találkozóra hívta azokat az embereket, akik az elmúlt huszonöt évben önzetlen munkájukért kormánykitüntetést kaptak. Harminchat férfit és nőt, öreget, középkorút és fiatalt. A pártbizottság vezetői — maguk is kitüntetettek — szerencsére nem élvezhették az újra fölfedezés örömét. Nem láthattak régen a feledés homályába tűnt arcokat, nem kellett adósságot törleszteniük. Az ünneplőbe öltözött meghívottak ugyanis változatlanul a város közéletének szereplői. A kitüntetés nem zárt le életszakaszokat, az elismerés nem vezetett megnyugváshoz, önelégültséghez, visz- szaforduláshoz. A kitüntetés — többen is így mondták — jó helyre került, ösztönzött rendeltetése szerint, szárnyakat adott, és fokozta a kötelezettségérzetet. Mindez kiderült a hátrahagyott évtizedekben, s ezen a találkozón is. Az esemény varázsát az adta, hogy még sohasem voltak így együtt. Azt hiszem, ez az atádi példa lényege. Ne higgyék, hogy a nyugdíjas-találkozókhoz hasonló élményébresztés volt a cél, s hogy valamiféle »mesedél- elöttön« csupán a meghívás tényével akartak »bizonyítani« a vezetők, nem. Számítanak azokra, akiktől eddig is no- gyon sokat kapott a város. A beszélgetés fő témája tehát az volt: hogyan adhatnának az emberek még többet önmagukból? Mit és hogyan tehetnek a városért? Mert senki sem elégedett a fejlődés ütemével, hisz nagyok még a tartalékok. Kikhez fordulhatnának legelőször? A patriótákhoz, a városszeretökhöz, az itt születettekhez, azokhoz, akik már kormánykitüntetést is érdemeltek azért, mert sokat tettek Nagyatádért. így hát a társadalmi munkáról cserélték ki a véleményüket, az értelmes élet egyik fontos motívumáról. Mi derült ki a bevezető tájékoztatóból? A lakásépítéstől a bérek alakulásáig, a tanulási vágy feltámadásától az óvoda- és az iskolagondokig, az üzemi munkások helyzetéig sok egymással összefüggő részkérdésről esett szó. A legfontosabb mégis az volt, hogy az emberről való gondoskodás mérhető valóság. Az, hogy a »velük és értük« nem jelszava a vezetésnek, hanem lényege. S hogy milyen pontos műszerrel érzékelik a valóságot? IIlies József azt mondta: »-Mi már nem is tudnánk mások lenni. Akik itt vagyunk — és sok százan azok, akik még nincsenek köztünk —, nekünk éltető elemünk a közösségi munka, nem is tudnánk abbahagyni. Amikor 1945-ben elkezdtük, arról álmodtunk, ami ma már valóság.« És Paczek Mihályné így fűzte tovább a szót: »Kicsit hetvenkedünk, büszkélkedünk is azzal, amit elértünk. Higgyék el, mindenkiben megvan a tenni akarás Atádon, hiszen látják, láthatják, hogy van értelme ...« Az emberek vágynak az értelmes életre. Kérdés, hogy mindenkor meg tudjuk-e teremteni a lehetőségét? I zgalmas kérdések feszítettek ezen a találkozón. Gyanítom, nem egyedülállóak. Másutt is azt tapasztalom, hogy az emberek egyre nagyobb igyekezettel munkálkodnak lakóhelyük, környezetük szépítésén. Csak nem mindig lelnek olyanokra, akik szerveznék, irányítanák őket. Hogyan mondták ezt Nagyatádon? Íme, néhány idézet: »Sokan és szívesen dolgoznának néhány órát, csak valahogy nem jutnak hozzá.« »Jó program, cél kell, anélkül hiába igyekeznének az emberek.« »Érdekli a lakókat, hogy mit akarunk tenni a városért. Az elképzelések azonban nehezen jutnak el hozzájuk.« »Mindig együttműködési készséggel, lelkesedéssel találkoztunk. Meg kell végre tanulnunk a szervezést is.« »Nincs elég módszerünk ahhoz, hogy fölhasználjuk a lakosság segítőkészségét.« »Sokkal több társadalmi munkára számíthatnánk, ha volna gazdája.« »Több szocialista brigád szívesen dolgozna, de még senki sem kérte őket.« »A cérnagyár negyven brigádjának van évi vállalása. Gyakran nehézséget okoz, hogy milyen munkát adjunk nekik.« Talán ennyi is elég az idézetekből. Ezeket az ellentmondásokat azonban nem a kitüntetettektől tudta meg a városi pártbizottság. Csupán valóságismeretének igazolása volt. A találkozón ugyanis négyoldalas dokumentumot kaptak a részvevők, a társadalmi munka 1974. évi tervét. Mit kell tenni? Hol? Hogyan? Milyen erők mozgósításával? És mennyit hoz ez a »konyhára«? Minderről pontosan tájékozódhatnak belőle. S ha ez a terv megvalósul, akkor az egy személyre jutó társadalmi munka értéke 132 forint lesz. Azaz másfél millióval több jut Nagyatád fejlesztésére, szépítésére. Mi ez a terv, ha nem az értelmes élet egyik programja? »Nincs szükség arra, hogy egy szakképzett ember okvetlenül földet lapátoljon« — mondta Knapp Ottó. És titkolózott, mert másnap a tanácsülésen akarta bejelenteni a nagy tervet. Ma már tudom: tornacsarnokot akarnak építeni a televíziós példa nyomán. Lesz erejük hozzá. És miért ne lehetne társadalmi munkának tekinteni a szellemi erőfeszítést, a szervező, irányitó munkát, a népművelést, a szociális tevékenységet? Csak azért, mert csupán a fizikai munka értékét tudják kimutatni? Hiszen így egy csomó embert kizárnának a lehetőségekből! A törekvés tehát az, hogy szélesítsék a társadalmi munka forgalmát, hogy mindaz, aki akar, tehessen valamit városáért. Egy hónapja városszépítő egyesületet hoztak létre, csaknem száz tagja van. Negyvenkét tányérsapkás, vállszíjas »úttörő-rendőr« járja az utcákat, figyelmezteti a ren- detlenkedőket, fűre lépő gyerekeket, felnőtteket. (Igaz, annak a rendőr bácsinak nem mertek szólni, aki a pázsiton parkolt a gépkocsijával, ezt csak az ügyeleti naplóban jegyezték föl.) »Ha valaki segít rózsát ültetni, az már alig- ha fogja kitépni a földből. Ültessenek hát minél többen rózsát Nagyatádon!« — hangzott a jelképes felszólítás. Mi mindenre lehet számítani ezután, amikor az eddiginél határozottabb program adhat indítékot az embereknek? Gémesi Sándor, a városi pártbizottság első titkára — nem szervezési szándékkal, hanem meggyőződéssel — azt mondta: »Valamennyiünk öröme, hogy a jelenlevők közül ma is bárkit föl lehetne terjeszteni kormánykitüntetésre. Igaz, ritkán viselik az érmet, de fényük nem halványul el, A kitüntetettek cselekedetei csiszolják fényesre őket.« S omogybán eddig több mint hétezren kaptak kormánykitüntetést. A társadalmi munka .értéke 1973- ban 160 forint 54 fillér volt személyenként, vagyis 58 290 000 forinttal többet fordíthattunk megyénk fejlesztésére. Hány millió vau meg betettünk, és mekkora a vagy az ertelmes éáetre? Jávori rai*