Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-05 / 53. szám
Éneklő rajok és raj kamara kórusok megyei bemutatója Az együtt éneklés öröme *... min denik gyerek kis antennája legyen a zenének«. A Kilián György Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központban vasárnap délelőtt valóban azzá lett százhatvan úttörő. Vészi Endre: Éneklő iskola című versének idézete méltó volt a kis dalosokhoz. Tíz évvel ezelőtt alakultak meg az iskolai nagykórusok mellett a rajkamarakórusok, és kaptak helyet a csapatszemléken. A rajon belüli több szólamú éneklésnek szép hagyományai vannak Somogybán. Két éve új mozgalom indult el Szentesről. Ott rendezte meg a Magyar Űttörők Szövetségének országos elnöksége az éneklő rajok országos találkozóját. A találkozó célja a zárt közösségek daloló kedvének íölkeltése; nem a szereplésre szánt dalrepertoár kialakítása, hanem az éneklés közösségformáló erejével, a kisdobosok és úttörők esztétikai, eszmei, politikai nevelésének segítése. Az éneklő rajok, amelyek előzetes válogatás után kaptak helyet a vasárnap szereplő kórusok között, először mutatkoztak be megyei, szinten. A Nagyatádi Általános Iskola 7. osztályos éneklő raja a furulyadallamok ötletes beiktatásával színesítette műsorát. A jól összeállított népdalcsokor egységesen, de kissé »érdesen« hangzott. Ezüst oklevelet kapott a raj. A Siófoki Általános Iskola egyik úttörője volt a rajkamarakórusok szervezésének. A nyolcadik osztály most mindkét kategóriában pódiumra lépett. A ritka fellépési lehetőség, az izgalom érezhető volt a szereplésen. Félénk, néhol bizonytalan volt a művek megszólaltatása. Az egyébként jó hanganyaggal rendelkező kórus bronz oklevelet kapott. A tisztán, szépen csengő kórüshangzás, a kórusok karakterének mindenkor megfelelő műsorválasztás, az úttörő- és tömegdalok gyermeki világához idomuló megszólaltatása jellemezte a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola mindkét arany okleveles kórusát. A közös éneklés öröméből fakadó természetes hangzás szépségével, jókedvű biztonsággal szólaltatta meg dalait a Zrínyi Ilona Általános Iskola 7/A osztályos éneklő raja. Különösen a somogyi népdalok ízes, tömör, egységes előadása aratott sikert. Az arany oklevél mellé szép jutalmat kaptak: ők képviselik a megyét a szentesi találkozón áprilisban. A rajkamarakórusok a több szólamú művek megszólaltatása mellett népdalok előadására is vállalkoztak. A Krénusz János Általános Iskola 8. osztályos Radnóti Miklós raja sikerrel birkózott meg a nehezebb művekkel is (Papp Lajos: Buba éneke). 5/téltán büszkék az arany oklevélre. Külön kategóriában szerepelt a Tóth Lajos Általános Iskola ének-zene tagozatos 6., illetve 7. osztályos rajkama- rakórusa. Csodálatosan tiszta énekléssel, magas fokú technikai biztonsággal szólalt;' ák meg a legnehezebb műve cl is. Ezüst, illetve arany oklevelet kapott a két kórus. A bemutató kedves színfoltja volt a toponári Szalma István Általános Iskola tánccsoportjának műsora. Minden részt vevő gyermek és felnőtt igazi zenei élményt kapott a kórusoktól. Kár, hogy a járások nem éltek a bemutatkozásnak ezzel a lehetőségével. Talán az országos kiírásban jelzett korai időpontnak is szerepe van ebben, hiszen a csapatszemlék nagy többsége márciusban zajlik le. H. T. Mindennapi munka az állami gondozott gyermekekért Félévi jelentésének összeállítása közben beszélgettünk Verbulec Józsefnével, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet kutasi körzeti felügyelőjével. — A körzetben, melyhez tíz község tartozik, 1973. szeptember 1-én ötvenhat kiskorú gyermek volt nevelőszülőknél. Az azóta eltelt időszak alatt a kihelyezettek száma hatvan- háromra emelkedett. Harmincnyolc nevelőszülő gondoskodik róluk. — Milyen időközökben látogatja meg a kihelyezett gyermekeket, illetve a nevelőszülőket? — A látogatás terv szerint, s mindig meghatározott céllal történik. Az újonnan kihelyezett kiskorúakat minden esetben a kihelyezést követő nyolc napon belül megnézem. Ilyenkor különös figyelemmel kísérem, hogy a nevelőszülő a gyermeket megfelelően gondozza-e, szeretettel bánik-e velük, milyen az elhelyezésük, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésük mennyire biztosított. — A gyermekeken és a nevelőszülőkön kívül kikkel tart még kapcsolatot? — Óvodákkal és iskolákkal, azok vezetőivel. Gondozot- taink magatartásáról, tanulmányi előmeneteléről, személyiségük fejlődéséről az osztályfőnök, a nevelők elmondják tapasztalataikat, ha szükség van rá, azonnal értesítenek. A gyámhatósággal, a községi tanácsok vb-titkárai- val, a gyámügyi előadókkal szoros kapcsolat alakult ki; ők segítik munkámat a nevelőszülők kiválasztásában. A társadalmi és tömegszervezetek szintén segítséget nyújtanak a nevelőszülő-hálózat bővítésében. — Milyenek a nevelőszülők? alapján is alkalmasak a gyermekek nevelésére. Biztosított a gyermekek gondozása, testi, értelmi és erkölcsi fejlődése Az elveszett család helyett a nevelőszülők ezeknek a gyermekeknek családi légkört nyújtanak. — Van-e a körzetben általános iskolai nyolcadik osztályos gyermek, és mi az elképzelése? — Két fiú is van. Mindkettő tovább akar tanulni. Az egyik a vendéglátóipari szakközépiskolában, a másik az ipari szakmunkásképzőben. Osztályfőnökeik szerint pályaválasztásuk helyes, a választott pályára alkalmasak. — Van-e már olyan gondozott, aki dolgozik? — Igen, kettő. Az egyik bolti eladó, a másik festő szakmunkás. Véleményem szerint becsületes, hasznos tagjai — Csak a legjobbakat mondhatom. Világnézetük társadalmunknak. K. J. ARCKÉPES Ez aztán a gyors és hatható* társadalmi intézkedés: még el sem vesztettem a vasúti arcképes igazolványhoz való jogosultságomat korom miatt (teljesen hamis nézet, hogy egy 60 éves ember koros, mert kora mindenkinek van, meg egy csecsemőnek is), amikor a nőpolitikái határozatok szellemében újra visz- szaadták azt, csupán fiata- labbra kellett kicserélni a fényképet benne. Mindezt természetesen azért kaptam, mert férj vagyok, sőt közös háztartásbeli az asz- szonnyal, ő pedig közszolgálati alkalmazott. Mintha egy kicsit megfordult volna a világ! Eddig én voltam a családfenntartó, s ez viszonylag kényelmes állapot volt, mert állandóan fenn kellett tartanom a családot, hogy »le ne essék«, így könnyen mondhattam, hogy nem érek rá holmi otthoni házimunkát végezni. Éppen elég volt nekem, hogy fenntartom a családot megállás nélkül, éjjel-nappal, s így helyettem az asszony végezte a mindennapi kétkezi munkát Most azonban egész mas a helyzet! Többé nem én vagyok a család feje, hanem a nejem! Lám,-a gyerek is az ő jogán kap arcképest, sót mi több, én csak afféle beosztott vagyok a családban, beosztott férj, tehat nem vezető állású, pedig ehhez a hosszú évtizedek alatt már egészen jól hozzászoktam. Tisztában vagyok vele, hogy most nem a vesztett pozíciómat kell siratnom, mert a változás sok kedvező dolgot is hozott: nem kell például a szakszervezethez futnom az évi egy félárú jegyért, mert oda utazom vasúton-hajón szeles e hazában, ahova éppen akarok, félaron, s mindezt az asszony jogán. Az arcképesemre vonatkozó kedvező döntést tehát megtapsolom. Még abba is belenyugszom, hogy nem én vagyok ezentúl a fő a család- ' ban (most majd nehéz ügyekben az asszony feje fő), sőt azt is nyugodtan elárulhatom, hogy a rendelet elolvasása óta nejemet jobban megbecsülöm, mint azelőtt. Az első nap föladtam rá a kabátot, amit utoljára, — ha jól emlékszem — o névnapján tettem meg. Vettem neki egy üveg bort (mint családfő úgyis ö fizeti), sőt vásárláskor kivettem a kezéből a kosarat, ami szintén a megváltozott viszony jele volt. A hálám mellett van azonban a rendelettel kapcsolatban némi kifogásom is. Amikor az üzletigazgatóságtól megkaptam az új arcképesemet, lehangolva láttam, hogy a szép, fiatalos arcképem alatt a következő szöveg áll: NAGY JÁNOSNÉ TANÍTÓ FÉRJE RÉSZÉRE Magukkal a tényekkel persze nem vitatkozom, én csakugyan a férje vagyok az asz- szonynak. Még azt is megértem, hogy ezt a szót: »férj«, a harmadik sorba írták, mert így nagyon németes szórend lett volna: Férje Nagy Jánosáé tanitónak. Mindezt Gyermekszálloda Tatabányán Tatabányán a kkgyermekes szülők gondjainak enyhítésére gyermekszállodát nyitottak. A varas ö. rrlmú bölcsődéjében rendezték be a bébiszáílodát. A szolgáltatást örömmel fogadták a szülők. Tanácsülés "aposváron A nevelés adósságai Az iskolai munka tartalmának javítása, az oktatás és a nevelés tárgyi föltételeinek a pótlása, illetve állandó korszerűsítése egyaránt téma vöt a Kaposvári Városi Tanács tegnapi ülésén, melyre a művelődésügyi osztály jelentést készített az oktatásról szóló párt- határozat végrehajtásáról és a további feladatokról. / A Központi Bizottság határozata óta eltelt rövid idő is igazolta, hogy a pedagógusok szemléletváltozása hathatós eredményeket hozhat az általános iskolai munkában. Kevesebb a bukás; különösen szembetűnő, hogy több gondot fordítanak a tantestületekben az általános iskola első osztályosaira. Foglalkozott a tanácsülés a napközi otthonos óvodák helyzetével is, hiszen az általános iskola egyre inkább támaszkodhat az ott végzett munkára. 1974 decemberéig annyi új óvodai helyet biztosítanak a városban, hogy az igényjogosult gyerekek 90 százalékát el tudják helyezni, 1976 és 1980 között pedig a 400 új óvodai hellyel teljesen megoldódik az ilyen gond. A tanácsülésen fölvetették, hogy nemcsak több óvoda kell, hanem arányosabb is legyén elhelyezésük a városban. Óvodáinkban a dolgozók egyhar- mada szakképzetlen. A képesítés nélküli óvónők számát csökkenteni kell. Az óvodában nem járt, iskolaköteles korú gyerekek 70 számegértem. De azt, hogy a »férj« szót csupa kisbetűvel írták, s nem kiemelt, vastag betűkkel, amikor a fölötte levő fényképen határozottan az én atcképem van, azt nem tudom elfogadni! Meg csak az kell, hogy valami rossz szemű kalauz ne tudja elolvasni a parányi betűkkel irt »férje« szót, s akkor joggal megkérdezi a vonaton, hogy: »Maga, Nagy Jánosné, miért viselt a fényképezéskor férfiruhát?« Itt az ideje, hogy a feleségek átvegyék tőlünk, idősebb férjektől a családfői címmel járó teendőket; s azt hiszem, az új intézkedés a családvédelmi terveknek is segíteni fog. Mindenesetre ezek után varható, hogy az idősebb férfiak fiatal nőket vesznek feleségül az arcképes miatt, s hamarosan megérjük, hogy ilyen apróhirdetések jelennek meg az újságokban: »Testileg-lelkileg fiatal nyugdíjas férfi kizárólag köz- szolgálati alkalmazásban levő, csinos nő ismeretségét keresi házasság céljából, ötvenen felüli kalandor nők kíméljenek! Jelige: Arcképes igazolvány.« Tari János zalékát Íratták be a szülők az előkészítő foglalkozásokra, melyeknek a számát növelni kell, s több játékos fölszereléssel vonzóbbá tenni. Az altalános iskolákban nagy súlyt helyeznek az anyanyelvi oktatásra és a matematikatanításra. A tantestületekben a legtöbb adósság csaknem a nevelés területén van — állapította meg a jelentés. A tanácsülésen felszólalók is kiemelték, hogy fokozni kell az erkölcsi és a munkára nevelést. A tartalmi munka további javítása mellett fő feladat az iskolai hálózat korszerűsítése, a tanteremhiány megszűntetése. Az V. ötéves tervben egy tizenhat tantermes új általános iskola épül a Béke utcában, bővítik a Tóth Lajos, a Zrínyi és a Petőfi iskolát, politechnikai műhelyt kap a Vörös Hadsereg úti iskola. A tornateremgond enyhítése szükségessé teszi, hogy a II. Rákóczi, a Vörös Hadsereg úti és a Gárdonyi iskolában tornaterem épüljön. Üjjáépítik a zsúfolt kisegítő iskolát. A tanteremhiány teljes megszüntetése azonban több időt vesz igénybe, ezért 1985-ig a toponári városrészben is épül egy új, tizenhat tantermes általános iskola, bővítik a II. Rákóczi iskolát, és a városrendezési tervek alapján helyet kap egy új tizenhat tantermes általános iskola is a városban. A Gárdonyi Géza iskola zsúfoltságát nyolc új tanterem építésével lehet megszüntetni. A tanácsülés tpvábbá megállapította, hogy bár ebben a tanévben javult a felnőttoktatás helyzete Kaposváron — kétszázhuszonkét dolgozó végzi el a nyolc osztályt az idén —, az ösztönzést tovább kell fokozni. H. B. Vér és Hányszor látjuk naponta, hogy szirénázva rohan végig a mentőautó az utcán. Hányszor fordulunk meg utána, sikerül-e megmenteni balesetet i szenvedett utasát. Hogy sikerül-e, az nemcsak a mentősöktől függ. Sok múlik azon is, hogy ha vér kell, van-e megfelelő és elegendő. A véradók ezen a gondon segítenek. Önzetlenül teszik, hogy embertársaikat megmentsék. Vasárnap este Somogysár- don jártunk. A múlt héten, mint arról már hírt adtunk, a környező településekről 130 liter vért adtak, a somogysár- diak majdnem 85 litert. — Ez a siker és az előző véradások eredménye ösztönözte a falu vezetőit arra, hogy véradó és vérkapó találkozót rendezzenek — hallottuk dr. Nagy Lajos körzeti orvos szavait, amikor megköszönte a falu lakóinak áldozatkészségét. barátság adó, Perőczi Dezsöné találkozott a kaposvári Riba Lászlóval, az Autóközlekedési tanintézet dolgozójával, akit a véradás segített a gyógyulásban. Riba László súlyos veseműtéttel került kórházba. Vérre volt szüksége a műtét után. Kapott. A két család összebarátkozott. — Azt, amit én kaptam, nem lehet szavakkal megköszönni. A kórházból egy üd- vözlő-köszönő lapot küldettem. Akkor még írni sem tudtam. Ne vegye nagy szavaknak, de igen örülök annak, hogy találkozhattam azzal, akinek az életemet köszönhetem — mondta Riba László. Perőczi Dezsőné nem először adott vért. Rendszeres véradó. Az ünnepség a nemrég felavatott művelődési házban volt. Egyben felhasználták az alkalmat arra is, hogy bemutassák a rövid múltra visszatekintő művészeti csoport műsorát. Láthattuk a pávakört, hallhattuk a citerazenekart. A diákszavalók a vérről és a véradásról mondtak verset. Valóban szép, ügyes váloga- tású, irányítású műsor volt, de mégsem ők álltak az est középpontjában, hanem azok a dolgozók, akik hozzájárultak a véradónap sikeréhez. Az est kedves eseménye volt az, amikor egy sárdi vér— Amikor vért ad, mire gondol? — Ügy tudnám átfogalmazni a kérdést, hogy miért adok vért? Segíteni akarok azokon az embereken, akik rászorulnak. Tudok, hát segítek. Ritka az olyan élmény, amikor véradók és vérkapók találkoznak. Valóban szép . és emlékezetes pillanat. Tudom, nem mindig kerülhet sor ilyen találkozóra, de hiszem: minden rászorult beteg gondol arra az ismeretlenre, akitől vért kapott. N. J.
