Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-05 / 53. szám

Éneklő rajok és raj kamara kórusok megyei bemutatója Az együtt éneklés öröme *... min denik gyerek kis antennája legyen a zenének«. A Kilián György Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központ­ban vasárnap délelőtt valóban azzá lett százhatvan úttörő. Vészi Endre: Éneklő iskola cí­mű versének idézete méltó volt a kis dalosokhoz. Tíz évvel ezelőtt alakultak meg az iskolai nagykórusok mellett a rajkamarakórusok, és kaptak helyet a csapat­szemléken. A rajon belüli több szólamú éneklésnek szép hagyományai vannak Somogy­bán. Két éve új mozgalom in­dult el Szentesről. Ott rendez­te meg a Magyar Űttörők Szö­vetségének országos elnöksége az éneklő rajok országos ta­lálkozóját. A találkozó célja a zárt közösségek daloló ked­vének íölkeltése; nem a sze­replésre szánt dalrepertoár kialakítása, hanem az éneklés közösségformáló erejével, a kisdobosok és úttörők esztéti­kai, eszmei, politikai nevelé­sének segítése. Az éneklő rajok, amelyek előzetes válogatás után kaptak helyet a vasárnap szereplő kórusok között, először mutat­koztak be megyei, szinten. A Nagyatádi Általános Isko­la 7. osztályos éneklő raja a furulyadallamok ötletes be­iktatásával színesítette műso­rát. A jól összeállított nép­dalcsokor egységesen, de kissé »érdesen« hangzott. Ezüst ok­levelet kapott a raj. A Siófoki Általános Iskola egyik úttörő­je volt a rajkamarakórusok szervezésének. A nyolcadik osztály most mindkét kategó­riában pódiumra lépett. A rit­ka fellépési lehetőség, az iz­galom érezhető volt a szerep­lésen. Félénk, néhol bizonyta­lan volt a művek megszólal­tatása. Az egyébként jó hang­anyaggal rendelkező kórus bronz oklevelet kapott. A tisztán, szépen csengő kórüshangzás, a kórusok ka­rakterének mindenkor meg­felelő műsorválasztás, az út­törő- és tömegdalok gyerme­ki világához idomuló megszó­laltatása jellemezte a kapos­vári Hámán Kató Általános Iskola mindkét arany okleve­les kórusát. A közös éneklés öröméből fakadó természetes hangzás szépségével, jókedvű bizton­sággal szólaltatta meg dalait a Zrínyi Ilona Általános Isko­la 7/A osztályos éneklő raja. Különösen a somogyi népda­lok ízes, tömör, egységes elő­adása aratott sikert. Az arany oklevél mellé szép jutalmat kaptak: ők képviselik a me­gyét a szentesi találkozón áp­rilisban. A rajkamarakórusok a több szólamú művek megszó­laltatása mellett népdalok elő­adására is vállalkoztak. A Krénusz János Általános Is­kola 8. osztályos Radnóti Mik­lós raja sikerrel birkózott meg a nehezebb művekkel is (Papp Lajos: Buba éneke). 5/téltán büszkék az arany ok­levélre. Külön kategóriában szere­pelt a Tóth Lajos Általános Iskola ének-zene tagozatos 6., illetve 7. osztályos rajkama- rakórusa. Csodálatosan tiszta énekléssel, magas fokú techni­kai biztonsággal szólalt;' ák meg a legnehezebb műve cl is. Ezüst, illetve arany okle­velet kapott a két kórus. A bemutató kedves szín­foltja volt a toponári Szalma István Általános Iskola tánc­csoportjának műsora. Minden részt vevő gyermek és felnőtt igazi zenei élményt kapott a kórusoktól. Kár, hogy a járások nem éltek a bemu­tatkozásnak ezzel a lehetősé­gével. Talán az országos ki­írásban jelzett korai időpont­nak is szerepe van ebben, hi­szen a csapatszemlék nagy többsége márciusban zajlik le. H. T. Mindennapi munka az állami gondozott gyermekekért Félévi jelentésének összeál­lítása közben beszélgettünk Verbulec Józsefnével, a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet kutasi körzeti felügyelőjével. — A körzetben, melyhez tíz község tartozik, 1973. szeptem­ber 1-én ötvenhat kiskorú gyermek volt nevelőszülőknél. Az azóta eltelt időszak alatt a kihelyezettek száma hatvan- háromra emelkedett. Har­mincnyolc nevelőszülő gon­doskodik róluk. — Milyen időközökben lá­togatja meg a kihelyezett gyermekeket, illetve a nevelő­szülőket? — A látogatás terv szerint, s mindig meghatározott céllal történik. Az újonnan kihelye­zett kiskorúakat minden eset­ben a kihelyezést követő nyolc napon belül megnézem. Ilyenkor különös figyelemmel kísérem, hogy a nevelőszülő a gyermeket megfelelően gon­dozza-e, szeretettel bánik-e velük, milyen az elhelyezé­sük, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésük mennyire biztosí­tott. — A gyermekeken és a ne­velőszülőkön kívül kikkel tart még kapcsolatot? — Óvodákkal és iskolákkal, azok vezetőivel. Gondozot- taink magatartásáról, tanul­mányi előmeneteléről, szemé­lyiségük fejlődéséről az osz­tályfőnök, a nevelők elmond­ják tapasztalataikat, ha szük­ség van rá, azonnal értesíte­nek. A gyámhatósággal, a községi tanácsok vb-titkárai- val, a gyámügyi előadókkal szoros kapcsolat alakult ki; ők segítik munkámat a neve­lőszülők kiválasztásában. A társadalmi és tömegszerveze­tek szintén segítséget nyújta­nak a nevelőszülő-hálózat bő­vítésében. — Milyenek a nevelőszülők? alapján is alkalmasak a gyer­mekek nevelésére. Biztosított a gyermekek gondozása, testi, értelmi és erkölcsi fejlődése Az elveszett család helyett a nevelőszülők ezeknek a gyer­mekeknek családi légkört nyújtanak. — Van-e a körzetben álta­lános iskolai nyolcadik osztá­lyos gyermek, és mi az el­képzelése? — Két fiú is van. Mindkettő tovább akar tanulni. Az egyik a vendéglátóipari szakközép­iskolában, a másik az ipari szakmunkásképzőben. Osztály­főnökeik szerint pályaválasz­tásuk helyes, a választott pá­lyára alkalmasak. — Van-e már olyan gondo­zott, aki dolgozik? — Igen, kettő. Az egyik bolti eladó, a másik festő szakmunkás. Véleményem sze­rint becsületes, hasznos tagjai — Csak a legjobbakat mondhatom. Világnézetük társadalmunknak. K. J. ARCKÉPES Ez aztán a gyors és hatha­tó* társadalmi intézkedés: még el sem vesztettem a va­súti arcképes igazolványhoz való jogosultságomat korom miatt (teljesen hamis nézet, hogy egy 60 éves ember ko­ros, mert kora mindenkinek van, meg egy csecsemőnek is), amikor a nőpolitikái határo­zatok szellemében újra visz- szaadták azt, csupán fiata- labbra kellett kicserélni a fényképet benne. Mindezt természetesen azért kaptam, mert férj vagyok, sőt közös háztartásbeli az asz- szonnyal, ő pedig közszolgála­ti alkalmazott. Mintha egy ki­csit megfordult volna a világ! Eddig én voltam a családfenn­tartó, s ez viszonylag kényel­mes állapot volt, mert állan­dóan fenn kellett tartanom a családot, hogy »le ne essék«, így könnyen mondhattam, hogy nem érek rá holmi ott­honi házimunkát végezni. Ép­pen elég volt nekem, hogy fenntartom a családot megál­lás nélkül, éjjel-nappal, s így helyettem az asszony végez­te a mindennapi kétkezi mun­kát Most azonban egész mas a helyzet! Többé nem én va­gyok a család feje, hanem a nejem! Lám,-a gyerek is az ő jogán kap arcképest, sót mi több, én csak afféle beosztott vagyok a családban, beosztott férj, tehat nem vezető állású, pedig ehhez a hosszú évtize­dek alatt már egészen jól hozzászoktam. Tisztában vagyok vele, hogy most nem a vesztett pozíció­mat kell siratnom, mert a vál­tozás sok kedvező dolgot is hozott: nem kell például a szakszervezethez futnom az évi egy félárú jegyért, mert oda utazom vasúton-hajón szeles e hazában, ahova ép­pen akarok, félaron, s mind­ezt az asszony jogán. Az arcképesemre vonatkozó kedvező döntést tehát meg­tapsolom. Még abba is bele­nyugszom, hogy nem én va­gyok ezentúl a fő a család- ' ban (most majd nehéz ügyek­ben az asszony feje fő), sőt azt is nyugodtan elárulhatom, hogy a rendelet elolvasása óta nejemet jobban megbe­csülöm, mint azelőtt. Az első nap föladtam rá a kabátot, amit utoljára, — ha jól em­lékszem — o névnapján tet­tem meg. Vettem neki egy üveg bort (mint családfő úgyis ö fizeti), sőt vásárláskor kivettem a kezéből a kosarat, ami szintén a megváltozott viszony jele volt. A hálám mellett van azon­ban a rendelettel kapcsolat­ban némi kifogásom is. Ami­kor az üzletigazgatóságtól megkaptam az új arcképese­met, lehangolva láttam, hogy a szép, fiatalos arcképem alatt a következő szöveg áll: NAGY JÁNOSNÉ TANÍTÓ FÉRJE RÉSZÉRE Magukkal a tényekkel per­sze nem vitatkozom, én csak­ugyan a férje vagyok az asz- szonynak. Még azt is megér­tem, hogy ezt a szót: »férj«, a harmadik sorba írták, mert így nagyon németes szórend lett volna: Férje Nagy Já­nosáé tanitónak. Mindezt Gyermekszálloda Tatabányán Tatabányán a kkgyermekes szülők gondjainak enyhítésére gyermekszállodát nyitottak. A varas ö. rrlmú bölcsődéjében rendezték be a bébiszáílodát. A szolgáltatást öröm­mel fogadták a szülők. Tanácsülés "aposváron A nevelés adósságai Az iskolai munka tartal­mának javítása, az oktatás és a nevelés tárgyi föltételeinek a pótlása, illetve állandó kor­szerűsítése egyaránt téma vöt a Kaposvári Városi Tanács teg­napi ülésén, melyre a művelő­désügyi osztály jelentést ké­szített az oktatásról szóló párt- határozat végrehajtásáról és a további feladatokról. / A Központi Bizottság hatá­rozata óta eltelt rövid idő is igazolta, hogy a pedagógusok szemléletváltozása hathatós eredményeket hozhat az álta­lános iskolai munkában. Ke­vesebb a bukás; különösen szembetűnő, hogy több gondot fordítanak a tantestületekben az általános iskola első osztá­lyosaira. Foglalkozott a tanács­ülés a napközi otthonos óvo­dák helyzetével is, hiszen az általános iskola egyre inkább támaszkodhat az ott végzett munkára. 1974 decemberéig annyi új óvodai helyet bizto­sítanak a városban, hogy az igényjogosult gyerekek 90 szá­zalékát el tudják helyezni, 1976 és 1980 között pedig a 400 új óvodai hellyel teljesen meg­oldódik az ilyen gond. A ta­nácsülésen fölvetették, hogy nemcsak több óvoda kell, ha­nem arányosabb is legyén el­helyezésük a városban. Óvo­dáinkban a dolgozók egyhar- mada szakképzetlen. A képesí­tés nélküli óvónők számát csökkenteni kell. Az óvodában nem járt, isko­laköteles korú gyerekek 70 szá­megértem. De azt, hogy a »férj« szót csupa kisbetűvel írták, s nem kiemelt, vastag betűkkel, amikor a fölötte levő fényképen határozottan az én atcképem van, azt nem tudom elfogadni! Meg csak az kell, hogy valami rossz sze­mű kalauz ne tudja elolvasni a parányi betűkkel irt »férje« szót, s akkor joggal megkér­dezi a vonaton, hogy: »Maga, Nagy Jánosné, miért viselt a fényképezéskor férfiruhát?« Itt az ideje, hogy a felesé­gek átvegyék tőlünk, idősebb férjektől a családfői címmel járó teendőket; s azt hiszem, az új intézkedés a családvé­delmi terveknek is segíteni fog. Mindenesetre ezek után varható, hogy az idősebb fér­fiak fiatal nőket vesznek fele­ségül az arcképes miatt, s ha­marosan megérjük, hogy ilyen apróhirdetések jelen­nek meg az újságokban: »Testileg-lelkileg fiatal nyugdíjas férfi kizárólag köz- szolgálati alkalmazásban levő, csinos nő ismeretségét keresi házasság céljából, ötvenen fe­lüli kalandor nők kíméljenek! Jelige: Arcképes igazolvány.« Tari János zalékát Íratták be a szülők az előkészítő foglalkozásokra, melyeknek a számát növelni kell, s több játékos fölszerelés­sel vonzóbbá tenni. Az altalános iskolákban nagy súlyt helyeznek az anya­nyelvi oktatásra és a matema­tikatanításra. A tantestületek­ben a legtöbb adósság csaknem a nevelés területén van — ál­lapította meg a jelentés. A ta­nácsülésen felszólalók is ki­emelték, hogy fokozni kell az erkölcsi és a munkára neve­lést. A tartalmi munka további javítása mellett fő feladat az iskolai hálózat korszerűsítése, a tanteremhiány megszűnteté­se. Az V. ötéves tervben egy tizenhat tantermes új általá­nos iskola épül a Béke utcá­ban, bővítik a Tóth Lajos, a Zrínyi és a Petőfi iskolát, po­litechnikai műhelyt kap a Vö­rös Hadsereg úti iskola. A tor­nateremgond enyhítése szüksé­gessé teszi, hogy a II. Rákóczi, a Vörös Hadsereg úti és a Gár­donyi iskolában tornaterem épüljön. Üjjáépítik a zsúfolt kisegítő iskolát. A tanteremhiány teljes megszüntetése azonban több időt vesz igénybe, ezért 1985-ig a toponári városrészben is épül egy új, tizenhat tantermes ál­talános iskola, bővítik a II. Rá­kóczi iskolát, és a városrende­zési tervek alapján helyet kap egy új tizenhat tantermes ál­talános iskola is a városban. A Gárdonyi Géza iskola zsú­foltságát nyolc új tanterem építésével lehet megszüntetni. A tanácsülés tpvábbá megállapította, hogy bár eb­ben a tanévben javult a fel­nőttoktatás helyzete Kaposvá­ron — kétszázhuszonkét dolgo­zó végzi el a nyolc osztályt az idén —, az ösztönzést tovább kell fokozni. H. B. Vér és Hányszor látjuk naponta, hogy szirénázva rohan végig a mentőautó az utcán. Hány­szor fordulunk meg utána, si­kerül-e megmenteni balesetet i szenvedett utasát. Hogy sike­rül-e, az nemcsak a mentő­söktől függ. Sok múlik azon is, hogy ha vér kell, van-e megfelelő és elegendő. A vér­adók ezen a gondon segíte­nek. Önzetlenül teszik, hogy embertársaikat megmentsék. Vasárnap este Somogysár- don jártunk. A múlt héten, mint arról már hírt adtunk, a környező településekről 130 liter vért adtak, a somogysár- diak majdnem 85 litert. — Ez a siker és az előző véradások eredménye ösztönözte a falu vezetőit arra, hogy véradó és vérkapó találkozót rendezze­nek — hallottuk dr. Nagy La­jos körzeti orvos szavait, ami­kor megköszönte a falu la­kóinak áldozatkészségét. barátság adó, Perőczi Dezsöné találko­zott a kaposvári Riba László­val, az Autóközlekedési tan­intézet dolgozójával, akit a véradás segített a gyógyulás­ban. Riba László súlyos vese­műtéttel került kórházba. Vérre volt szüksége a műtét után. Kapott. A két család összebarátkozott. — Azt, amit én kaptam, nem lehet szavakkal megkö­szönni. A kórházból egy üd- vözlő-köszönő lapot küldet­tem. Akkor még írni sem tudtam. Ne vegye nagy sza­vaknak, de igen örülök an­nak, hogy találkozhattam az­zal, akinek az életemet kö­szönhetem — mondta Riba László. Perőczi Dezsőné nem elő­ször adott vért. Rendszeres véradó. Az ünnepség a nemrég fel­avatott művelődési házban volt. Egyben felhasználták az alkalmat arra is, hogy bemu­tassák a rövid múltra vissza­tekintő művészeti csoport mű­sorát. Láthattuk a pávakört, hallhattuk a citerazenekart. A diákszavalók a vérről és a véradásról mondtak verset. Valóban szép, ügyes váloga- tású, irányítású műsor volt, de mégsem ők álltak az est középpontjában, hanem azok a dolgozók, akik hozzájárultak a véradónap sikeréhez. Az est kedves eseménye volt az, amikor egy sárdi vér­— Amikor vért ad, mire gondol? — Ügy tudnám átfogalmaz­ni a kérdést, hogy miért adok vért? Segíteni akarok azo­kon az embereken, akik rá­szorulnak. Tudok, hát segítek. Ritka az olyan élmény, amikor véradók és vérkapók találkoznak. Valóban szép . és emlékezetes pillanat. Tudom, nem mindig kerülhet sor ilyen találkozóra, de hiszem: minden rászorult beteg gondol arra az ismeretlenre, akitől vért kapott. N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents