Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

Magyar siker Vivaldi: Juditiia Triumgtiians A francia »uh aet évenként ismétlődő, jelentős ünnepi külsőségek között le­zajló eseménye a Francia Nemzetközi Akadémia hang­lemezdíjainak kiosztása. Mintegy ötszáz hanglemez- gyártó vállalkozástól (köz­tük igen sok világcégtől) be­érkezett — művészileg és technikailag egyaránt leg­jobbnak tartott — felvételt bírált el a legkiválóbb zenei és elektroakusztikai szakem­berekből álló zsűri. A minap meghozott döntés a magyar hanglemezgyártás átütő sike­re, mivel a magyar Hunga- roton-lemezeken megjelent Vivaldi-oratórium, a Juditka Triumphans (Győzelmes Ju­dit) a nagydíjat kapta. Apreklasszikus zene — el­sősorban Bach és Vivaldi al­kotásai — most reneszánszát éli világszerte: »Vivaldi — írja egyik legkiválóbb isme­rője, Szabolcsi Bence — két világ között áll félúton, vagy küszöbön inkább: félúton a barokk ünnep és a rokokó majális, a déli játékösztön és az északi formaszomjúság, a déli fény és az északi for­maépítkezés égövei között.« A 17. és 18. század forduló­ján élt, névtelen sírban nyugvó, hányatott életű ve­lencei zeneszerző életművét — amelyből a mai napig mintegy 400 versenymű, 40 opera, több mint 100 hang­szeres alkotás maradt ránk — csak a legfontosabbakat említve — szinte évről évre újabb fölfedezések gazdagít­ják. így bukkant elő Gentili olasz zenetörténész jóvoltából egy piemonti kolostor kotta­tárában a Juditba Triump­hans is. A művet — amelynek párját Vivaldi a Mózesről írt orató­riumában komponálta meg — a szerző eredeti lejegyzései alapján a mai előadók csak nehezen tudták volna meg­szólaltatni, mivel a kompo­nista 'helyenként csak vázla­tosan alkotott, s ezenkívül sokhelyen régi kulcsokat is alkalmazott, amelyeken még írás közben is változtatott. Mindez nyilvánvalóan azért történt, mert Vivaldi köztu­dottan az egyik legterméke­nyebb zeneszerző, lázas siet­séggel írta műveit, s csak a legritkább esetben volt lehe­tősége — és ideje — alkotá­sainak részletes kidolgozásá­ra. A retusálás igen nagy gondót, stílusproblémát jelen­tő munkájából kivette részét Szekeres Ferenc professzor, a nemzetközi hírű budapesti Madrigálkórus vezetője, aki a díjnyertes hanglemezfelvé­tel dirigense is. Vivaldi közel kétórás időtartamú, hatalmas orató­rium-remekét — amely tu­lajdonképpen nem más, mint egy rendkívül megrázó hatá­sú, színpad nélküli zenedrá­ma — 1716-ban mutatták be a velencei Ospedale della Pista (Irgalmasok Kórháza) leánynövendékei, akik vala­mennyien Vivaldi tanítvá­nyai voltak. Ettől kezdve nem hallunk a műről, amely csak századunk 30-as éveinek elején vált — kizárólag zenei szakemberek körében — is­mertté. Az oratórium cselekményé­nek szövegkönyvét Jacopo Cassetti készítette el Vivaldi felkérésére, s ebben Judit és Holofernes közismert bibliai történetét dolgozta fel. Bethu- lia pusztulásra ítélt népe is­tenhez fohászkodik. A fő­pap megrázó imája után Ju­dit önmagát feláldozva szol­gálójával együtt az ellenséges fővezér, Holofernes táborába megy, hogy népének kegyel­met és szabadulást szerez­Garai István GYERMEKEIM Csaknem féltucatnyian vagytok már körülöttem — csecsemőtől fiatalemberig: sarjadékaim. Mindig újabb ismeretekre vágyó kobakotok száz és száz kérdést intéz felém, de én válasz helyett gyakorta csak szép sorokon töprengek, könyvekbe temetkezem — vagy írógépemnél ülök, hogy hajnali kézirataim zsengéit minél előbb tisztába öltöztessem. Nőttök az egyszobás lakásban: májusi vegetáció; térdenállva, komoly arccal hajoltok becsvággyal készült érzékletes rajzaitok fölé, melyek hajókat, vonatdkat, repülőgépeket és rakétákat ábrázolnak s ötletes színfoltokban orgiáznak. Szőke hajatok tincse homlokotokra hull, s száz lepkeként szeszélyesen csapong a képzelet a sebzett tárgyak és kopott bútordarabok között. Szaval az egyik, táncol a másik, ritmusos-pezsdíü zenét hallgat a harmadik: csuklik—szipog—felsír pólyában a negyedik — s az apa pedig? Szeretné megírni végre a levelet özvegy édesanyjának, melyre már két hete készül. Fiatal jegenyék: nőjjetek! Orgonasípok: szóljatok! — Én elfogadtam amaz Ugar, ama nagy Parlag s gépkocsi halál-tánc kihívását, s egy küzdő, megújuló és teljes élet kupoláját építettem könyörtelen-szívósán magam fölé. Ö, élet, harc, folytatás, dal, kenyér, mosoly, szemek: szavak szőnyege, melyre letérdelek s kelet felé fordulva hálálkodom: mégis jó, hogy vagytok, éltek, csipogtok, zenéltek, sírtoik, kérdeztek, szavaltok, táncoltok, tanultok — helyet kértek a Nap alatt s ez ország dolgozóinak sereglései között, hogy elérhessétek célotokat az istenáldotta lét-derű és jóreménység gyönyörű ajándékával szívetekben. zen. Holofernes — bár sze­relemre lobban a lány iránt — nem akar megkegyelmezni Bethuliának, s ezért Judit a lakoma mámorában elszen- derült Holofernes fejét le­vágva, menti meg népét. A téma kitűnő lehetőséget nyújtott a zeneszerzői fantá­zia szárnyalásának, hiszen a legkülönbözőbb harci jelene­teket, a szerelmi csábítás ér­zékiségét, a felmagasztosító hazaszeretetet, az önfeláldo­zás katarzisát, a diadal és a kegyetlenség tobzódó színeit lehetett hangjegyekbe örökí­teni. Vivaldi színekben és drá- maiságban egyaránt pompás, gazdag zenét komponált. A kor szokásos zenekari együt­tesét különleges mondani­valói miatt különleges hang­szerekkel — viola d’ amore mandolin, orgona — egészíti ki, a rá annyira jellemző virtuóz hegedűszólamok mel­lett brilliáns oboaszólót is ta­lálunk a műben. A drámai szöveggel tökéletes hangula­ti párhuzamban van a kife­jező, már-már az impresz- szionizmus határát súroló ze­ne. Külön értékei a műnek a helyenként előbukkanó, színes, csillogó olasz népzenei motívumok. Ezek az értékek, amelyek miatt a több mint két és fél évszázados muzsi­kát ma is élőnek, korszerű­nek és élvezhetőnek mond­hatjuk. Ezeknek a tulajdon­ságoknak és jellemzőknek tökéletes visszaadása a saját­ja a nagydíjat nyert magyar hanglemeznek is, amely tel­jes egészében magába foglal­ja az oratóriumnak mind a 30 zárt számát — köztük 25 áriát és 5 kórusbetétet — a legmagasabb fokú sztereo- hangvísszaadás lehetőségei­vel. A hanglemez rangos előadógárdájában zenei éle­tünk kiválóságait találhatjuk. Mindenekelőtt szeretnénk ki­emelni az óratóriuméneklés nemzetközi hírű mesterét, a néhány hete elhunyt Réti Jó­zsefet: a vágáns szolga szó­lamát páratlan szépséggel szólaltatta meg. Judit szere­pében Barlay Zsuzsa nagy drámai erővel és bensőséges lírával énekel. László Margit sokszor megcsodált szoprán­ja, stílusérzéke — Ábra sze­repében — ismét kiváló. Ho- lofernest Bende Zsolt férfia­sán, markánsan jeleníti meg. Oziás szólamában Dene Jó­zsef kitűnő. A kórusrészlete­ket a kőröshegyi hangverse­nyeken is oly sokszor meg­csodált budapesti Madrigál­kórus tökéletes stfluskészsé- gével, remek szövegkiejtéssel és a dinamikai árnyalások gazdagságával tolmácsolja, s az Állami Hangversenyzene­kar ez alakalommal is iga­zolja helyét a nemzetközi él­vonalban. A két lemezből álló felvé­tel — amelynek nem nehéz komoly sikert jósolni — kar­mestere és »spiritus rectora«, a Vivaldi-zene kiváló kuta­tója és ismerője, Szekeres Ferenc, megérdemelten vette át Párizsban a nagydíjat. Dr. Hock János Bencze József Búcsúi emlék Tüzes sátorral beborít a Nap, ringlisek székén sikong a lányka, víg vendégfejek össze­koccannak, ragyog őszi torma foguk virága. Konkura metéltleves tészta lóg a késes kese bajszán, úgy árul, hátra forded, pult alatt iszik, torka, mint a beteg tyúk, úgy cikákul. Szolnoki András Másodvirágzás ÉPPEN EBÉD után voltak. — Focizni fogsz, mint Be­ne Feri — mondta Cseppkö- viné. — A te korodban hasz­nál ... Egy kis futás, egy kis rúgás; vékonyodsz megiri­gyelnek az asszonyok. — Inkább kocognék — kockáztatta meg Tivadar. — Az pezsdíti a vért, a Szige­ten határozottan divat. A Salóky Dusi például... A gömbölyded nő szigo- gorúan ránézett: — Adok én neked Dusit... Ne beszélj mellé! Rúgni fogsz! Végül is ráállt. Szorgosan edzett, rongylabdával, a konyhafalnál. A vakolat hullott, de sebaj. Hamarosan bekerült a vállalat öregfiúk csapatába. — Lám, egysorban rúgsz az igazgatóval! Ez csak jó lehet. Szem előtt vagy. — Láb előtt — nyögte Ti­vadar. — Tegnap is faultolt es nem mertem visszarúgni. — Mi az, hogy nem mer­ted? — süvöltött a felesége. — Gyáva kukac! Ott rúgod, ahol éred ... Értetted ? ’ Tivadar újfent megpró­bálta. Amúgy istenigazában lerúgta az igazgatót... Har­madnap a vállalat fegyelmi biztosa idézést küldött neki. Egy régi ügyét — a piszkos WC-k dolgában hadakozott — előhalászták. Két hét múlva tárgyalás. — Holnapután újra meg­rúgod — tanácsolta Csepp- köviné. És Tivadar — noha resz­ketett a tárgyalástól — cse­lekedett. A főnök bicegve vonult a kocsijáig; beült, várt, lecsavarta az ablakot és az elvonuló lábszárvédős merénylő után ordított: — Cseppkövi, hozzám! — A nyers parancson átfény- lett a jó szándék derűje. Ti­vadar azonmód beült, és szívélyesen elbeszélgetett ál­dozatával. Az igazgató laká­sán közösen zuhanyoztak, merev izmaikat kölcsönösen megmasszírozták, erős feke­tét ittak. A fegyelmit — hogy, hogy nem — elnapolták. A sérült ikra még sajgott, de a szív igazi sportszív lévén, a bőr­labda rabja ezentúl Tiva­darral jelent meg az edzé­seken, autóján hozta-vitte. Barátságuk híre elterjedt. A kollégák legendákat sut­togtak Cseppköviről, az öreg­fiúk összekötőjéről, a ked­ves, piros csőrű titkárnők bálványozták. Senki sem cso­dálkozott, amikor jutalom­üdülésre küldték, s még azon az őszön előlépett. »A sport a te várad ...« — terjedt a jelszó, és a szak­osztály tagjainak létszáma váratlanul felszökött. Vitus- ka, a májbajos könyvelő azon meglepő indokkal kér­te fölvételét, hogy bíróvizs­gát tesz. — A foci diadala... — mondta az asszony. — Hát még ha korábban kezdted volna! De jobb későn, mint soha. MAR VOLT SAJAT meze, csukája, bokavédője, s ami kell. Arról álmodozott, hogy tartaléknak esetleg bekerül a nagycsapatba. Elvégre csak negyvenhárom éves, és ugyebár Matthews ... látta a híradóban ... Az angolnak is gyérül a haja ... Majd elválik... Ki láthat a csillagokba? Tivadar feszített, érmeket tűzött a szíve fölé, és egy májusvégi éjszakán, az EÜ. Öregfiúk leverése után — két gólt rúgott — a felesége is megcsodálhatta feltámadt ifjúságát. A vállalatnál rangja lett. Színesen öltözött, minden összejövetelen szónokolt. Mint aki a második virág­korát éli, és az elsőre szé­gyenkezve gondolt. Miket mulasztott? Milyen haszon­talanul és szélgyorsan futot­tak az évek! Élt-e ő egyál­talán, amíg a kerek bőrbe nem rúgott? A lengyelországi tanulmá­nyi olimpiászoknak 15 éves múltjuk van. Az általános iskolák felső tagozatainak és a különböző típusú középis­koláknak a tanulói tizenöt évvel ezelőtt kezdték meg a Lengyelországra és a korra vonatkozó, a tanulmányi anyagon túllépő ismeretszer­zést — önképzés útján. 1958- ban a haza- és korismereti tanulmányi olimpiásznak kö­zel 150 ezer résztvevője volt, 1972-ben már majdnem két­millió ! 130 000 nézője volt Zágráb­ban — három hét alatt — a Sutjeska című filmnek. A Flammarion könyvkiadó hé­zagpótló művet jelentetett meg: Frédéric Grendel Beaumarchais című életrajzi monográfiáját. A sevillai borbély feltételezett szerzője, a Figaro házasságának bizonyított írója, diplomata, kém, fegyvercsempész, nyom­Panoráma dász, vállalkozó, bankár, nagy- kereskedő, alkalmi bíró, hivatá­sos muzsikus, órásmester és lát­nok — akinek a nevéhez annyi »intellektuális Bastille« bevétele fűződik — a xvm. század jel­legzetes figurája volt. A lengyel folklórral fog­lalkozó szakemberek már régóta ismernek egy népmon­dát, amely szerint az Észak- nyugat-Lengyelországban le­vő Goplo-tó mélyén egy ősi város rejlik, amely időtlen időkkel ezelőtt elmerült. A rgészek nemrég a Goplo-tó partján fölfedezték két na­gyobb település maradvá­nyait az időszámításunk előt­ti XIII—XIV. századbóL ... Armand Fernandez 46 éves, spanyol származású francia művész, a nagyvárosok — Párizs vagy New York — szeméttelepein guberálva sze­di össze alkotásainak alap­anyagát, s ezeket bizonyos rendszerbe rakva műanyag- tartóban helyezi el. így ké­szít a »szemétből« ékszere­ket is, amelyeket darabon­ként több millió lírának megfelelő összegért ad el. — Azért kutatok a sze­métben — úgymond —, mert tulajdonképpen ez tükrözi a fogyasztói társadalom igazi arculatát. Egy 14 éves kisleány kaland­jait, első szerelmét meséli el A gyönyörű békák völgye című filmjében Jiri Hanibal rendező. A film a csehszlovák úttörőszer­vezet megalakulásának 2S. év­fordulójára készült. Az 1973-as bayreuthi ünne­pi játékok 30 előadását 58 ezer néző látta, s közel 4,5 millió márkái fizettek ki a belépőjegyekért. Az 50 or­szágból érkező vendégek kö­zött feltűnően sok volt a ja­pán. Gondolataiból a telefon rebbentette föl. Az edző volt. Civilben gépkocsi-fő­előadó. Náluk — urambocsá — mindenki fő volt. — Gratulálok, Cseppecs­kém! Csapatkapitány lettél, egyelőre az öregfiúk kapitá­nya. Vasárnap a Növényter­melőkkel játszotok. Nem felelt rögtön. Az »egyelőre« elgondolkoztat­ta. Mit akarnak tőié? Hány gólt? Csak nem? ... Aztán belehallgatott a kagylóba: — Fogadd legőszintébb uj- jongásomat. Pipinek kéz­csók. Apropos ... Ha megen­geded, meccs után bejelen­tem magam feketére. — Hogyne, hogyne Dani­kám! Bordám örülni fog. Viszlát az edzésen! Észrevette, hogy a sport­zsargon, az egyébként bántó rövidítések ifjúi színt ke­vernek a nyelvébe. A tükörbe nézett. Újdon­sült, vonalnyi bajuszát meg­nyomkodta az ajka fölött. Pipi berohant. Felkauasz- kodott a bőrlabda érdemes mesterének válláig, és csó­kot nyomott az arcára. E percben szégyellte, hogy alig két éve — egyetlen flört erejéig — kacérkodni mert a házasságtörés gondolatá­val. Most örült, hogy az víz­be esett. A hasát-vesztett férj nem is sejtette, mitől sikerült a második csók olyan bensőségesre. — Csak így tovább. Tivi- kém. Maholnap abbahagyha­tod. — Soha! — szólt a sport­ember. — De ha én kérlek.. . Ha majd mondom ... Tudod, a te korodban . .. — Mit jelentsen ez? — kérdezte sértődötten, fejét kissé lehajtva. — Hiszen te biztattál. — Az akkor volt. Mindent mértékkel, Tivadar . .. Elő­lépsz, osztályvezető leszel. Nem szeretném, ha «valaki betartana neked .. . Nem­sokára az igazgató is nyuga­lomba vonul. Ki tudja? ... — Soha! Soha! — erőskö- dött a férj. — Ó, ti nyugtalan kapasz­kodók! — mondta a büszke­séggel vegyes sajnálkozás ötvözetével a hangjában. FELPIPISKEDETT, és egy harmadik, immár tűzmeleg hitvesi csókot pazarolt a búbjára. Tivadar hallgatott. Fájt neki a szerelés: a mez, a bőrszeges cipő és miegyéb, amitől majd válni kell. Ügy érezte, meghal egy kicsit. Nem hitte, hogy ez a kései testkultúra öncsalás és ha­zugság volt; őszi rügyezés, amely holtbiztosán lefagy. Nem, az nem lehet. Lerázta Pipit. Majdnem durván. Élettár­sa nem hitt a szemének. Es mint aki kivonja magát a rossz varázslatból, átmenet nélkül két tökéletes mély- térdhajlítást csinált: beme­legített az öregkorra. Somogyi Néplap m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents