Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

Roland Leroy dialógusai A KIILTIIRA NAPJAIMBAN <-Az értelem és tehetség ezerszámra megy veszendőbe, mert a francia közoktatás rendelkezésére álló eszközök töb­bé nem felelnek meg hazánk és korunk szükségleteinek.« (Georges Marchais) Március 30-án nyílik a göcseji falumúzeum fenti idézet abból az előszóból való, amelyet Georges Marchais Ro­land Leroy: A kultúra nap­jainkban című könyve elé írt Nemrégiben a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg ma- gyanuL Az idézet pontos hely­zetkép, s ihletője a könyv mindazon beszédednek és cik­keinek, mélyeket Roland Le­roy írt, mondott a közelmúlt francia sajtójában, közéleti fórumain. A szerző kommunista veze­tő, az FKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság kulturális titkára. S ebben a minőségében — kitű­nik a könyvből — szenvedélyes szónok, aktív politikus, cselek­vő ellenzéki a francia politika mindennapjaiban. Beszédeit éppúgy izgalmassá teszi a napi eseményekhez való kapcsolódás, határozott kom­munista állásfoglalás, mint az általános érvényűség. Az ese­mények méltatása kapcsán a párt kultúrpolitikájának kíván érvényt szerezni, koncepciójá­ban az általánosítás mögött a marxista filozófia húzódik. Kritikus dialógust folytat el­lenfeleivel, vállalja a konfron­tációt az eszmék harcában, ke­mény ítéleteit a monopolkapi­talizmus bírálata határozza meg. Akkor is, amikor Jean Vilar vagy Gerard Philippe ha­gyatékát elemzi, amikor Pi- cassót köszönti, vagy amikor felszólal a törvényjavaslati té­rnek puskaporos, cinikus köz­beszólásoktól hangos vitájában. A kötetbe gyűjtött huszonöt cikk és beszéd a politikai gya­korlat és a filozófiai elmélet ötvözete. Kétoldali küzdelem az ultrabaloldali kisebbség és a jobboldali többség ellen: a ' Francia Kommunista Párt kul­túrpolitikájának a hirdetése. Ismertetésükben két fő vo­nását emeljük ki a beszédek­nek. Az egyik a francia kom­munistáknak a demokratikus közoktatásért folytatott követ­kezetes harcának a méltatása. Mindez kapcsolatban van 1968 májusával, az »egyetemi diák­ság nagy megmozdulásával. 1968 májusa és a közoktatás című cikkében így ír: »A fia­talok szenvednek attól, hogy a hatalom képzésük rovására, sport- és kulturális tevékeny­ségük rovására, boldogságuk és jövőjük rovására és fegyver­kezési versenyre fecsérli el az összeharácsolt erőforrásokat.« K imutatja a továbbiakban, hogy a francia közok­tatás látszatdemokra­tizmusa mögött monopolérde­kek húzódnak meg, ezek szab­nak gátat a tudás, s ezáltal a személyiségek gazdagodásának, kiteljesedésének. Következe­tes logikával mutat rá arra, hogy milyen nevetséges a ma­gániskolákhoz való menekü­lés, s milyen cinikus látszat- megoldást jelent a pénzügymi­niszter javaslata, amikor ezek számát kívánja növelni a költ­ségvetés további »tehermente­sítésére«. Pénzösszegek, száza­lékok, beruházások — egyedi esetek bírálata épül következ­tetéssé: »A rendszer arra tö­rekszik, hogy a nagy tőkés tár­saságok javára és profitjáért hozzáidomítsa iskolai is egye­temi politikáját a tudományos, műszaki haladáshoz« — írja A nemzet és a közoktatás cí­mű cikkben a L’Humanité ha­sábjain. A tisztánláttatás vezérli szó­noklatait, előadásait akkor is, amikor a proletár internacio­nalizmus és a nemzeti hagyo­mányok dialektikus kapcsola­táról beszél a kommunista párt platformja alapján. S ez a másik fő vonal, amely­re írásunkban a figyelmet irá­nyítjuk : a ködösítés a technok­rata, multhasiunus elméletek elleni küzdelem. A párt sze­retné soraiba állítani a műsza­ki értelmiség mind nagyobb részét, világos, marxista mó­don tárja fel helyüket, szere­püket a társadalomban. Bírál­ja mindazon elméleteket, me­lyek valamiféle konvergenciát hirdetnek a szocialista és a ka­pitalista társadalom között, ezt főleg arra alapozva, hogy a társadalomnak immár vezető rétege a műszaki értelmiség, valójában az irányít, a tőkések már passzívan a háttérbe szo­rultak — úgymond. Roland Leroy következete­sen rámutat a fenti elméletek hamisságára. »Harcolnunk kell a technokrata elméletek ellen, melyeket a nagyburzsoázia szé­les körűen terjeszt azért, hogy eltérítse a műszakiakat a mun­kásosztállyal és a többi dolgo­zóval vívott közös harctól. A technokrata elméletek ki­zárólag a műszaki fejlesztést veszik alapul, s elvonatkoztat­nak a tulajdonrendszertől, a termelési viszonyoktól,« Roland Leroy dialógusaiban pontosan vázolja az ellenfél ál­láspontját. Marcuse-1 idézi pél­dául: »A munkásosztály po­tenciális örökösei inkább azok a rétegek, amelyek növekvő mértékben foglalnak el ellen­őrző pozíciókat... nevezetesen a tudósok, a műszakiak, a szak­emberek, a mérnökök ...« Leroy »válasza«: »Ettől az elemzéstől a kapi­talizmusnak valóban nincs mit félnie ... A műszakiak ugyan­úgy Máskor ilyenkor még téli álmát alussza az ország egyik legszebb tájmúzeuma, a zalaegerszegi. A vasárnapi magyar—bolgár labdarúgó­mérkőzésre azonban tízezernél több vendéget várnák Zala megye székhelyén. Ezért ko­rábban nyitják a skanzent. A falumúzeum utcái tisztára sö­pörve, a házak berendezései az eredeti formáknak megfe­lelően várják az ide érkező idegeneket. A falumúzeum negyven főbb objektumát a göcseji vidék mintegy 22 községéből gyűj­tötték össze a kiállítás elké­szítői. Mesterkéltségről még­sem lehet szó. A skanzen ugyanis pontos képét adja az ország egyik tipikus tájának, Göcsejnek. Annak XVIII. szá­zadbeli arculatát örökíti meg, s mai szereplőkkel ugyan, de felidézi a kor embereinek éle­tét is. A göcseji táj nemcsak nyelv­járásában különbözik sok más vidéktől, egyéb jellegzetessége is van. Azaz lassacskán úgy­mondhatjuk, hogy volt, hisz az élet Zalában sem torpant meg. Nemcsak Egerszegen épülnek az egykori kis há­zacskák helyett modern, kor­szerű otthonok, lakótömbök. A kultúra elterjedt és meghono­sodott a göcseji vidéken is. Hagyományainknak, a há­rom-négy emberöltő előtti időszak emlékeinek megőrzése szép feladat. A göcseji falu­múzeum sikeresen oldotta meg ezt. K. S. „És mindenki vallja..." Csokonai-kiállítás Budapesten Takarékoskodó fiatalok Legtöbbször csupán fizikai munkának tudjuk elképzelni, ha valamit vállalnak a szo­cialista brigádok. Bevallom, én is estem már tévedésbe. Talán ezért lepett meg minap egy meghívó, melyet az OTP megyei igazgatóságától kap­tam. A József Attila szocia­lista brigád hívott meg az 512. sz. Szakmunkásképző Iskolá­ban tartott brigád-diák talál­kozóra. Az ezüstplakettes bri­gád több alkalommal elnyer­te a kiváló címet. Haám Vera brigádvezetőtől megtudtam: ebben közrejátszott az is, hogy négy vállalattal és két iskolá­val — a mezőgazdasági főis­kolával meg az 512. sz. szak­munkásképzővel — szoros kap­csolatot tartanak fenn. Kedden délután több mint húsz fiatal szakmunkástanuló gyűlt össze az iskola egyik tantermében, hogy játékos ve­télkedőn mérje össze tudását. A szocialista brigád kérdései az OTP-vel és a takarékos­sággal függtek össze, de ta­lálhattunk általános jellegű kérdéseket is. Milyen összegű kamatot fizet az OTP az ifjú­sági takarékbetét után; Ki alapította az első takarékszö­vetkezetet Magyarországon; Hol a legmélyebb a Balaton; Fölismeri-e a versenyző a Szózat egyik versszakát? — olvashattuk a kérdéseket. Kiderült, hogy a diákok jobban ismerik az OTP által nyújtott lehetőségeket, mint némelyik felnőtt. Tudják, mi­lyen lehetőségeik vannak a takarékosságra, milyen támo­gatást kaphatnak. Hogy a fia­talok tökéletes válaszokat ad­hattak, abban nagy szerepe van a József Attila szocialista brigádnak is. Az iskolával va­ló kapcsolatuk nemcsak a ta­réteg.« 4 dialógusokban, hozzá­szólásaiban megíogal- ' mázzá a párt kultúráról vallott felfogását is. »Egy tár­sadalom vagy egyén kultúrá­ját valamennyi tevékenységé­nek összessége hordozza. Része a kultúrának a tudományos kutatás és megismerés, az eredmények technikai alkal­mazása, a termelőmunka, az információ és a gyakorlat — öltsön mindez akár irodalmi, akár szobrászati vagy éppen­séggel politikai arcot.-« A kötet világosan tükrözi, Horváth István verse a bri- | hogy a párt folytatja az ideoló­giai harcot. Világosan tükrözi Hem késett-e meg, aw szenvednek ettől a hely- [ rnost tér be a Petőfi Irodalmi zettől, mint az összes dolgozó t Múzeum Csokonai-kiállításá­ra Budapesten? Hiszen szule­karékgyűjtés szervezésére ter­jed ki. A nyertes versenyzők aján­dékkönyveket, apróbb rek­lámtárgyakat kaptak a brigá­dok képviselőitől. S ijzok a diákok, akik versírásra szán­ták magukat, külön ajándék- csomagot vehettek át. A két nyertes: Németh Gyöngyi és gádnaplóba kerül. A találkozó — vetélkedő után a diákokkal beszélget­tünk. Elmondták, hogy vala­mennyien takarékoskodnak. Van, aki már két éve rakja be havonta a száz-kétszáz fo­rintot. Hogy mire gyűjtenek? íme néhány válasz: Winkler Ibolya harmadikos nőiszabó-tanuló: — Havonként száz forintot rakok be, lakásra gyűjtök. Deák Ilona nőiszabó-tanuló: — Százforintos betéttel kezdtem, ma már háromszázat rakok be. Én is lakásra gyűj­tök. Valamennyi megkérdezett lány a jövőjére gondol első­sorban, lakásra gyűjt. No és a fiúk? A szobafestő-tanuló fiúk válaszai: Mernye Attila: — Motorra. Papp László: — Külföldre szeretnék majd menni. Csíra György: — Egy Pols­kira. — Majdnem valamennyien egy közelebb elérhető dologra gyűjtenek. Miért van az, hogy csak a lányok gyűjtenek la­kásra, házépítésre? — Lakásra csak akkor van szükség, illetve lesz, ha majd megnősülünk. Még ráérünk gyűjteni arra. Utazni, moto­rozni szeretnénk. Nagy Jenő e harc jellegét éppúgy, mint Roland Leroy markáns politi­kus egyéniségét. T. T. tésének kétszázadik évfordu­lóját tavaly november 17-én ünnepeltük. Ügy gondolom nincs késés­ben az, aki végigjárja a két- teremnyi kiállítást. Mint, ahogy az sincs, aki ma vagy holnap veszi először kezébe díszes ki­adásban megjelent verseit. Ezért hívjuk föl a figyelmet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban látható anyagra. Sohasem lehet késő új ismere­tekkel gazdagodni, új szem­szögből »felfedezni« a már ismertet. Csokonai Vitéz Mihály után kevés tárgyi emlék maradt. De világa és az őt körülölelő va­lóság gazdag volt. S nemcsak tárgyakban, kézzelfogható dol­gokban. Eszmékben is. Hala­dó és maradi gondolkodók gyűrköztek. A költő is magas­ra tartotta verseiben a jelké­pes zászlót. Rousseau szabad szelleme hatott rá, nem egy híres költeményében kimutat­ható ez. Példának jó lesz az Estve című. S most mindenekelőtt azok­ról a kiállítási tárgyaltról, ké­pekről, melyek inspirálóan hatnak a nézőkre. A hajdani debreceni diákviselet. Hány és hány jeles férfiúvá serdüli kamasz nyűtte ezt, vagy ké­sőbbi, átszabott változatát! össze sem lehetne számolni őket. Lám, az egykori város! Ahogy a kép ábrázolja — csak­nem madártávlatból — szürke, unalmas »fészek«. Pedig a fel­szín alatt fortyogva főttek az indulatok mindig. Akkor is, amikor Vitéz Mi­hályt eltanácsolták a költészst- tan tanításától szabados gon­dolkodása, viselkedése miatt. Hogyne lett volna veszélyes az, aki jakobinus eszmékkel rokonszenvezett. A kiállításon látható a magyar jakobinusok perében hozott ítélet hivatalos szövege, jegyzőkönyve. Sárospatak, Pozsony. Ez az újabb két állomás Csokonai életében. Ott a vitrinben a Diétái Magyar Múzsa egy szá­362 ezren üdülnek az idén SZ O T -beutalóval Kedvezményes nyaralás a nagycsaládosoknak Ezekben a napokban osztja 1 ezekben az ágazatokban a be- gően akár több szobát is <-< i i _, ' ~ ! IXU1-, 4- 1 4- arlnolr A Cr/alrC7Dl’ e l a Szakszervezetek Országos Tanácsa a második félévre szóló üdülési beutalójegyeket a szakmai szakszervezeteknek és a szakszervezetek megyei tanácsainak. Az idén összesen több mint 362 ezer dolgozónak és gyermeküknek a kedvez­ményes üdültetéséről gondos­kodik a SZOT, ez 16 ezerrel haladja meg a múlt évben üdülők számát. A beutalók el­osztásánál fontos szempont, hogy a fizikai dolgozók, mun­kások mind nagyobb arány­ban kapják ezt a kedvez­ményt. Különösen a bőr-, a ruházati, a vasas és a bá­nyászszakszervezetek válla­latainak fizikai dolgozói és munkásai kapnak nagyobb | arányban üdülési jegyeket, utalóknak több mint felét. A SZOT üdülőházainak egy része egész évben fogadja a szakszervezeti beutaltakat, többségükben azonban május 10-én indul a szezon. Június elsejétől megindul az üdülési főszezon is, ilyenkor az isko­lai szünet miatt a családosok különösen szívesen nyaral­nak. A SZOT üdülőszobáinak többsége azonban három­vagy négyágyas, ezért eddig a nagycsaládosok az elhelye­zési gondok miatt gyakran nem tudták igénybe venni a kedvezményes üdülést. Most az elnökség határozata nyo­mán csaknem 6 ezer helyet biztosítanak a nagycsaládo­soknak az üdülőkben a nyári főszezon alatt, a sokgyerme­keseknek a létszámától füg­ki­adnak. A bőripari szakszerve­zet egész bakonybéli üdülőjét a nagycsaládosoknak rendezte be, más szakszervezetek pedig pénzjuttatásokkal is hozzájá­rulnak a nagy családok gond­talan üdüléséhez. A vegyipari szakszervezet például több nagy család részére 2000 fo­rint költőpénzt ad a nyaralás­hoz. Külföldre is indít a SZOT kedvezményes utakat, az idén összesen 17 ezer dolgozó is­merkedhet más országok tá­jaival. Különösen sokan ér­deklődnek a Szovjetunió iránt, ezért a múlt évinél 400- zal többen, 1700-an pihenhet­nek ebben a szomszédos or­szágban. s cserébe ugyanennyi szovjet szakszervezeti tag lá­togat Magyarországra. ma, a korabeli porcelántárgyak között. Wágner József hajdani piktor, vagy Donét János női arcképe akár Lilla is lehetett volna. A későbbi festők már csak a költő leírása, sorai alap­ján — illusztrációként — raj­zolhatták meg a halhatatlan­ná tett, hálátlan kedvest. A Lilla című kütetecske már csak a költő halála után jelent meg, akárcsak az Anakreoni dalok. Két világot láthat a kiállítá­son tárgytól tárgyig, képtől képig lépő. Csokonai bizonyos mértékig mindkettőben honos volt. Az egyik: kastélylakók kissé édeskés, cikornyás világa, gyö­nyörű tárgyi berendezéssel. A másik a népi világ. Durván faragott asztal, faiitéka, csikó­bőrös kulacs. Ebben a világ­ban bizony nem ismerték azt a gyönyörű hárfát: azt a hang­szert a kastélyok érzelmes kis­asszonyai próbálták dallamra bírni. Rövid élet — Csokonai 1805- ben halt meg — gazdagsága. Ezt reprezentálja ez a kiállítás. Egy érdekesség: halálának évé­ben jelent meg könyv alakban Dugonics András királyi okta­tó Etelka című regénye. Somogyiról kiállításnéző­be érkezett embernek különö­sen kedvesek a Dorottya című vígeposz különböző kiadásai, a Berekméri Zoltán fotóján lát­ható Eszterházy-ház. S bön­gészni próbálja az ember a Somogyi kázus című versének kéziratát, majd a Cúltura cí­mű színmű csurgói betanításá­nak nyomát őrző rajzokat: a darab figuráit vetették papír­ra, nem a toll, hanem az ecset segítségével. Van ott egy XVIII. századi somogyi láda is; mi mindent tárolhattak már benne a két évszázad alatt! S a költőről szóló, vagy verseivel foglalkozó könyvek sorában az egyik tárlóban ott láthatjuk Bartók László így el* Csokonai című kitűnő művét is, ebből idézzük a vései szüle­tésű kései utód hitvallását, mind sajátunkat: » ... És min­denki vallja: Csokonai él!«. Leskó László Somogyi Néplapl J

Next

/
Thumbnails
Contents