Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-27 / 72. szám
Xill. színházi világnap Richard Burton üzenete A mai márciusi nap a színházé. Sokféle világnap van már, s valamennyinek az a küldetése, hogy valamükép- pesi, valaminek a jegyében összekapcsolj a az embereket, és kisugározzon a töbhi napra is. Ennek a világnapnak hagyománya, hogy a színházművészet egyik jeles egyénisége üzen. Üzen a közönségnek meg művésztársainak is. Az természetes, hogy ma egy kissé többet gondolunk a színházra. A tv jóvoltából is: körkapcsolásban adnak ízelítőt három remek előadásból. A kaposvári Csíky Gergely Színház ma Zalaegerszegen játssza a Tarelkin halálát. Előadás előtt a színház régi és megbecsült tagja, Garay József olvassa fel a világhírű színész, Richard Burton üzenetét: »Szép jó estét mindenkinek! Szép jó estét. ..! Egyszerű mondat ez, William Saroyan egyik színdarabjának a címe. Egyszerű mondat, mely a színház lényegére, értelmére is rávilágít. Színházat — szerte a világon — azok alkotnak közöttünk, akikben ellenállhatatlan vágy él, hogy azt mondják: «Szép jó estét!« Saroyan drámájában egy bebörtönzött férfi beszélget egy nővel, aki a börtön falain kívül él. Ilyen beszélgetést folytat a mindenkor élő és az idő börtönébe zárt színház is, amikor a világ népeihez szól. Akár szokatlan, akár jól ismert: a színpadi esemény sajátosan rövid életű. Királyok és munkások, katonák és kereskedők együtt nézhetnek egy színdarabot, hisz az mindannyi ükhöz szól — egy másodpercig. A színház életünknek az a pillanata, amikor mi, színészek,’ v államikra vesszük az igazságot. A ragyogó köpenyekbe burkolt vagy ál szakáit mögé rejtett igazságot. Színész vagyok, és a színészek azért öltenek maszkot, hogy ezt a rejtett igazságot szolgálják. Az egész világon akár 50 millió nézőt vonzó filmről beszélünk, akár 50 néző előtt eljátszott színdarabról, minden művészetnek és a színház hivatásának egyetlen célja az, hogy azt mondja: Szép jó estét mindenkinek!« Tarelkin halála RASZPLJUJEV (körzetbiztos): Egy túlvilági lény, egy fordult-farkas, egy vámpír, egy vérszipoly, egy szipoly-lidérc Színek, izek versenye cs szopórém el ran fogva!.. lomtól. Én fogtam el. Égek. az izga-\ Győztes a vendég M' iről álmodik a csinov- nyik? ’ Óriási íróasztalban, íróasztalak egész sora között ő a cirkuszi istálló- mester, és fekete könyökvédős kezében csattog az ostor: intésére bukfencezik farkasforma főnöke, a medveforma rendőrbiztos, az elefántforma rendőrfőnök, a papagájforma kereskedő ... És így. tovább. Igen, egy Akakievics Akakij, egy megrugdosott hivatalnok, egy szegecs a cári bürokrácia óriás gépezetéből fellázad tintasza- gú, mindennapi nyolcórás keretjáromba fogott, íróasztalhoz kötött, főnöki rigolyáknak alárendelt, talpnyaló kollégáktól körülvett sorsa ellen. Mintha Szuhovo-Kobilin megüzenné Gogolnak: most próbáljuk ki, mi van akkor, ha egyszer a kishivatalnok irányítja a nagy gépezetet, vagy annak legalább egyik fogaskerekét. Persze nem forradalmi változással — a düh akkoriban még anarchista bombamerényletben vagy zsarolásban öltött testet. Ilyen zsaroló Tarelkin is, aki megkaparintva főnökének kompromittáló irományait úgy gondolja, hogy most neki áll a világ. Egy halott jószág- igazgató papírjaival a zsebében, kopasz fejjel, szúvas fogakkal kiléphet a színre, elindíthatja a zsarolást, s aztán jön a jó világ, arany szamovár, ezüst csiptető, brokát könyökvédő. Nyersen realista história indul el a színen félálomvilág- ban. Vitriol os szatíra keveredik sötét folyású tragédiával. Ördögi vágyálom a valóság pokolbeliségével. Szuhovo-Kobilin, ha mégoly remek álomfejtő is, pontosan tudja, hogy a milliók mozgatta gépezet azért gépezet, hogy egy fogaskerék meghibásodása csak pillanatnyi megtorpanás legyen. A lázadót átteszik szépen az őrlőhengerbc, a cári rendőrségre (s ez már a darab teljes cselekménye), s ott szépen kipréselik belőle a lázadást De meghagyják a szélhámosságot. Pofonokat és tiszta lapot adnak egy mocskos vállalkozáshoz. Eközben jól látjuk a cári rendőrség őrlőmalmának egész géprendszerét, az erőszak zúzóhengereit, a hülyeség-mozgatórugókat, az ostobaság szelepeket, miközben a talpnyalás és Jól szerepeltek a magyar agrárfilmek Urnában Nemzetközi agrárfilm-fesz- I golóstechnilka az élelmiszertivált rendeztek Brnóban március 18—22-e között hét szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákja, Lengyelország, Magyarország, aá NDK, Románia és a Szovjetunió — részvételével; a fesztiválon ötven filmalkotást mutattak be. A fesztiválon jól szerepeltek a magyar alkotások. A díjakat kedden Fehér Gyula MÉM főosztályvezető ünnepélyes keretek között adta át az alkotóknak. A filmek közül aranyérmet kapott a »Csomaiparbam«, rendezője: Lakatos Vince. Ezüstéremben részesült »A dohány termesztése« című alkotás, amelyet Hars Mihály rendezett. Az alkotók részére alapított különdíjjal tüntették lei Szedlay Péter »A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése?« című munkáját. Magas színvonalú operatőri munkájáéit Schuller József rendező-operatőr elismerő oklevélben részesült. Elismerő oklevelet kapott »A fűszerpaprika termesztése«« című alkotás is. a korrupció kenőolaja biztosítja a súrlódásmentes működést. Kitűnő darabot írt Szuhovo- Kobilin, és látványosan nagyszerű keretjátékba ágyazták ezt a kaposvári színházban. A zárókép nem hagy kétséget: az íróasztal-piramis felső lapján a főcsinovnyik áll, kezében csattog az ostor, harsány cirkuszi muzsika bukfencezik szét a színházban, és óriás röhögés. Ezt a géprendszert logikus, sehol sem öncélú, hanem következetesen funkcionális darabépítés tudja csak érzékeltetni, mint ahogy ezt Komor István rendező színre »mecha- nizálta«. Ördögi találmányt indított el. Működött a gépezete, jóllehet nem mindenütt egyenletes ritmussal, néhol túladagolt, másutt vékony csapon eresztett üzemanyaggal. Ezt a helyzetépítésre éppúgy értem, mint a színészvezetésre. Talán akik egy hét múlva nézik meg a darabot, egyenletesebb, egyensúlyosabb működést látnak, mint a premier nézői. Nagy ötleteket és még nagyobb ötletcsírákat láttunk ... Talán, ha több próbajdő van, akkor a csírák is szárba szökkennek. És a díszletek-jelmezek-hely- zetek-jellemek sokszöge is egységesebb stílusban kapcsolódik. Pauer Gyula díszletei, jelmezei mint már annyiszor, most is élnek a színen, jól idézik a félálomvilágot meg a valóságot is. Bár a színészi játékstílus is ötvözni tudná mindenütt e kettőt! Szabó Kálmán tudja. Tarel- kinje démoni, de ijedtségén, félelmén nem érződik még mindenütt a c s i tiQ V n y i kso rst ó 1 való rettegés. Eszelős intrikája, gonoszsága viszont egészen kiváló alakítás. A főcsinovnyik szerepében Kun Vilmost láttuk. Legörbedt, fitymáló ajakbigy- gyesztésre építette szerepét, jelleméi A főhivatalnok ki- gyómozgása akár egy színpadi tanulmány, de egyéb gesztusokat kissé visszafogott. Vajda László tehetsége legjavát adja a körzetbiztos megformálásába, szép sikert hoz neki ez a szerep, de néhol elragadja a játék élvezete. De nélkül szólok Dánffy Sándor rendőrfőnökéről. A z est egyik legnagyobb élménye — az ostoba talpnyaló, a számító hivatalnok és az alkalmi diktátor találkozása — ez az alakítás. Emlékezetes. Az igényes, kivétel nélkül hangsúlyos epizódalakítások közül kimagaslik Tóth Béla házmestere, Garay József földesüra. Pogány Judit Mavrusája. Ahogyan Tóth Béla a megpofozott kisembert szánalomkeltő nevetségességgel eljátssza, föléemeli alakítását egy epizódszerepnek: ez már a megrázó tragi- komikum, a röhejt fakasztó rendőrhumorban egy ártatlanul pofozott szegényember szi- pogása. Tröszt Tibor Színek, ízek kavalkádja. Izgatott, remegő kezű szakácsok, felszolgálók- Érdeklődő. bíráló szemű vendégek. így lehetne néhány szóban összefoglalni a dunántúli vendéglátóipari ifjú szakmunkások kétnapos kaposvári versenyének tapasztalatait. Az érdeklődők a Kapos éttermiben különleges. modern ízléssel megterített asztalokat láthattak. S amíg a zsűri bírált, ízlelt és jegyzetelt. árgus szemmel nézte az asztalokra kerülő étel- remekeket, ellenőrizte a felszolgálók munkáját, addig a közönség a díszasztaloknál helyet foglalók ténykedését figyelte. Nehéz dolguk volt a Magyar Szakácsok és Cukrászok Országos Szövetségének szakembereiből álló zsűrinek. A közönség azonban nemcsak bírált, hanem el is ismerte a jó ötleteiket, az átlagnál kiemelkedőbb teljesítményeket. Amikor például a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat csapata hétfőn este befejezte ténykedését, hosszan tartó taps csattant fel a Kapos éttermében. Ez jutalmazta a versenyben részt vevő fiatalok ötletességét, a lila színben pompázó asztalt, az orchideát, a zsúr- és tálalóasztalt, a felszolgálók munkáját, s a közben halkan szóló kellemes orgonamuzsikát is. A nagyszerű rendezésnek is szólt ez a taps, amelyről külön elismeréssel szólt Sebestyén Miklós, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó- ipari főosztályának osztályvezető-helyettese, a zsűri elnöke, aki több jelentős nemzetközi szakács-, felszolgáló-verseny zsűrijében vett részi. A rendező vállalat KISZ- fiataljai az érkezéskor szegfűvel köszöntötték a részvevő csapatok tagjait, s mindvégig gondoskodták kényelmükről, megteremtették a jó munka föltételeit. Vad és hal. Mártások, levesek, saláták, tájjellegű, különleges ételek. Valamennyinek jellemzője: vitamindűs és olyan tápláló ételek, amelyek fogyasztása nem jár a hízás veszélyével. Lehetne említeni a tatabányai Kristály Vendéglátó Vállalat na! remekét. a Vas megyei Vendéglátó Vállalat őrségi galamblevesét. a roston sült báránygerincet vagy a kaposvári őzgerincet, a tolnai csapat hideg gyümölcslevesét és még több ételt. A zsűri úgy döntött, hogy a dunántúli vendéglátóipart ifjú szakmunkások idei versenyét a Duna-vidéki Vendéglátó Vállalat csapata nyerte el. Ök vették át Balogh Lajostól, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat igazgatójától a győztesnek járó kupát. Jövőre őket illeti a rendezési jog. Somogy csapata második lett, a harmadik helyet a Kristály Vendéglátó Vállalat (Tatabánya) nyerte. A zsűri különdí.iát a dunaújvárosi Arany Csillag étterem versenyzői kaptál?. Köszöntötte a fiatalokat Galamb László, a KISZ városi bizottságának titkára. Gundel Ferenc, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Országos Szövetségének képviselője. majd a kétnapos, hasznos verseny Pápa Jánosnak. a megyei tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének szavaival ért véget. A tulajdonképpeni nyertesek a dunántúli megyék lakói. éttermeinek vendégei lesznek. Ez a vetélkedő hasznos volt, mert új ötletekre, a megszokottnál többet adó kezdeményezésre serkentette a részvevő csapatokat. S ha a most bemutatott ételeket máskor is láthatjuk az étlapokon, s egy-cgy különleges alkalommal találkozhatunk a most látott díszasztalokkal, akkor csak üdvözölni tudjuk a hasonló versenyek megrendezését. Szalai László Ki kit túr kif Bors egymás orra alá A fenti kérdés Dobál Péter: Kilovaglas eav őszi erdőből című kötetének olvastán fogalmazódott meg bennem. A költőnek első kötete ez. S mindjárt meg kell jegyezni, hogy nincs rajta az indulás hím,pora. Dohainak volt ereje kivárni, amíg terjedelemre tekintélyes kötetet állíthatott össze. A fülszövegben közölt életrajz pedig arra utal, hogy a versek mögött bőséges él- mónyanyag és széles körű ismeret van. Hogy a címben föltett kérdést megvilágítsam, a lovagláshoz ló kell, a versíráshoz pedig a szavak valamilyen elv szerint állított rendje. A kötetnek címet adó versből viszont az derül ki, hogy a Hova lovagolunk? rint továbbiakat sorakoztathat, például; hogyan lehet ló nélkül lovagolni, s ha lovagolunk, miért nem történik helyváltoztatás? Miért pont. őszi erdőből kell kilovagolni? A kritikus ilyen verseskönyvek olvastán megkönnyítheti feladatának megoldását azzal, hogy »tudós« közhelyeket ír le. Magyarázatokat arról, miként kell értelmezni ezt vagy azt a verset. Magyarázni lehetne, hogy az őszi erdő jelkép, a forró nyár után megszűnt szerelem jelképe, amit éppen azért kell elhagyni, szó tényleges értelmében nincs | mert megszűnt, mert a költő kérdést, amelyhez tetszés sze- ] előtt -bárkinek szándékában semmiféle erőd. nincs ló, I nem vállal tartalmatlan köhelyváltoztatás sem történik. | lüttséget. Csakhog}' a költő Mindez még nem lenne baj, j nem tart igényt, a magyaréba az olvasó a költői képze? j zatra. Kiderül, hogy lovagiét és érzésvilág által meg- | lási meghívását nem kell koszűrt élményt kapna. Ezt is I molyán venni, mint ahogy azt hiába várja. Talál viszont né-lsem: -Vágatok a kulacsomból. hány válasz nélkül maradi 1 üljelek lovamra«. Mert miállna ezt cselekedni, kijelenti: »ez sincs, az sincs«. Itt már a magyarázatnak is meg kell állnia, hiszen mielőtt elhinnénk, hogy kilép a kötöttségből, hogy cselekszik valamit, maga hívja fel a figyelmet arra, hogy cselekvése eleve céltalan. Vagyis, aki a kötetet kézbe veszi, lanodik? írt szavaknak semmiféle kapcsolatuk, értelemszerű viszonyuk nincs. Másik példa a »Kárpátia<« ciklus, vagyis leltár. amelyben — mint a költő maga figyelmeztet — »semmi nem utal semmire«. Ezeket a maga támasztotta kétségeket nem tudják ellensúlyozni a versekben felsorakoztatott ismeretanyagok, s a helyenként sziporkázó teljesen elbizonyta- [ gondolatok sem. Nem. Az bizonyos, | Hová lovagolhatunk hát Dehogy Dobai nem törődik a ha- j bai Péter verseskötetével? Ha gyományos versformákkal, sőt azzal sem. hogy versei (talán inkább szövegeit kellene írni) értelmezhetők-e. A szavak számára laza halmot alkatnak, amelynek homokjából merítve bármilyen szövegkoktél ösz- szerázható. Jói példázza ezt a kötetnyitó «halom«, ami csak Idegen szavak szó' '•■•«rnl olvasható, s az egymás mellé elhisszük a lovaglás tényét, akkor egy absztrakt, sajátos jelrendszerrel dolgozó, távoleső jelenségeket összekapcsoló. formabontó líra mezejére. Aki pedig nem ad hitelt a ló nélküli lovaglásnak, ne is fogja a kezébe, mert számára a könyv értelmetlen szóhalmaz lesz. Lacfckó András Udvar a kaposvári Sallai utcában. Az udvaron belül két apró ház. Nyomom a kapukilincset, nem enged. Kiáltok kettőt-hármat. Egy idő után a kertből öregember ereszkedik alá. Fehér a haja. Vezet az egyik kis ház felé. A másikban egy másik fehér hajú ember lakik a feleségével. A kertből érkezett öregember leültet a konyhában. Mondom, mi járatban vagyok. S mutatom neki a levelet, melyet a másik öregember felesége írt. A szemüveg felkerül az orrnyeregbe. Aztán vissza a kézbe. — Nem olvasná el? Nehezen megy az már nekem ... Olvasom: »Ki tehet-e minket a háztulajdonos az utcára? A lakbért rendesen fizetjük, kárt nem teszünk, sőt a házi szemét elszállítását fizetjük és a kéményseprési díjhoz is hozzájárulunk. Pokol a helyzetünk mégis, pedig neki megvan a rendes lakása. Ügyvéddel felszólított, hogy igényeljünk lakást, mert neki szüksége van rá. Lakást igényeltünk az ő kérésére, úgy, ahogy ő a lakásunkban felajánlotta. A tűrhetetlen helyzet miatt keveset tartózkodom itthon. Ha kijövök; mondogalódik, megjegyzéseket tesz. Ha nem vagyok itthon, a háztetőről eltűnik néhány cserép, az eresz alá felszögezett deszka lejön, az esőcsatorna három hónap alatt teljesen tönkrement. De az adókedvezményt élvezi, mert az ívet aláírtuk. A kapun, mi lakók nehezen közlekedhetünk, különösen délután öt óra után. ö határozza meg, hogy mikor mehetek el hazulról ...« És így tovább. A háztulajdonos itt ül tehát velem szemben. Mialatt nekikészül a mondókájának, arra gondolok, hogy sem a panaszos, sem a bepanaszolt nem kelti az erőszakos, kötekedő ember benyomását. Szolid, türelmes emberét annál inkább. A hetvenöt éves bacsika rákezdi : — Nem sorban, de semmit ) ki nem hagyva. A kapuzárat i ök rontották el. Én adtam | kulcsot, amikor ide költöztek. I Mindennap nem adhatok. Arról szó sincs, hogy ki akarom őket túrni. Az azonban igaz, hogy hoztam három lakásigénylési papírt: töltsék ki, mert szükségem van a lakásra. Ki azonban nem akartam dobni őket. Nézze, én lakom a feleségemmel a kisebb részt. Ez itt egy szoba, egy konyha. Amiben ők laknak, két szoba konyhával, öregek vagyunk az asszonnyal, szeretnénk olyasvalakit idefogadni, aki segítene bennünket. Ezek nem segítenek. Van egy szomszédjuk, az adja a tanácsokat. Előtte zárom le a kaput. Huszonkét éve laknak nálunk. Megromlott köztünk a jó viszony. Nem miattam! Vegyék tudomásul, hogy én nem pisz- kítok a kúthoz, bárhogy is állítják! Haragszanak, mert nem engedtem meg, hogy az egyik fiuk itt »fusizzon«. Ez nem műhely! És mondfia meg, miért rongálnám a házat, amiben laknak? enyém! És így tovább. Emberek, akik lottak egymással, különösebb okuk Ekkora területen csöndesen egymás mellett. Ahogy éltek is valamikor. A háztulajdonos olyan embereket akar odavenni, akik segítik. Régi mondás: »lakva ismerni meg egymást«. Honnan tudja, hogy jól választ, ha másokat vesz oda? Nem lenne-e okosabb békejobbot nyújtani egymásnak? Hiszen egymás pocskondiázása nagyobb, mint a mögötte meghúzódó ok. Vajon nem a lakók jó ismerősének a megjelenése váltotta-e ki az első civakodást? Tudat alatt hathatott az is, hogy a tulajdonos úgy érezhette: túlságosan önállóak lettek, rá már nincs olyan mértékben szükség. Szándékosan »szúrok«« a toliammal. Rám haragudva talán mindkét fél talál közös érdekeket egymás mellett. S akkor már nem volt hiábavaló ez a cikk. Lesko László Hiszen az meghason- noha erre nem lenne, élhetnének Somogyi Néplap □
