Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-01 / 50. szám
A korszerűsödő somogyi ipar Több a nehézipari özem A MEGYE IPARÁNAK termelése 1965 óta megkétszereződött A létszám 60 százalékkal nőtt, az állóeszközök értéke pedig megkétszereződött A termelés, a létszám és az állóeszközök nagyarányú növekedésével párhuzamosan, korszerűsödött az ipar ágazati szerkezete is. Az össztermelésen belül jelentősen nőtt a nehézipar, és csökkent a könnyű- és élelmiszeripar aránya. Ma a megye ipari termelésének 30—35 százalékát a nehézipar adja. Az adottságoknak megfelelően — a korábbi foglalkoztatási gondok miatt — elsősorban a nehéziparnak azok az alágazatai települtek Somogyba, amelyek sok női betanított munkást foglalkoztatnak. 1960-ban öt, 1971 óta pedig már tizenkét nehézipari álágazatban termelnek. Ezek közül kiemelkedő szerepet tölt be a gépipar: a gépeket és gépi berendezéseket, a híradástechnikai cikkeket, a villamosipari gépeket és berendezéseket, valamint a fémtömegcikkeket gyártó üzemekben ma már több mint 10 ezer ember, az iparban foglalkoztatottak csaknem 30 százaléka dolgozik. A megye nehéziparbázisát az országos gépipari nagyvállalatok új gyáregységei jelentik. Ezek létrehozásával nőtt a dinamikus ágazatok aránya, ugyanakkor fokozódott a megye iparának gazdaságilag nyílt jellege is. Ebből adódik, hogy alacsony a megyén belüli kooperáció, és magas a megyén kívülre történő szállítások aránya. A hatékonyság növelése végett a termelés zártsági fokának növekedésére, a megyén belüli kooperációs lehetőségek jobb kihasználására van szükség. Figyelni kell arra is, hogy szelektíven, a jelenlegi iparszerkezetbe illő, kooperálni képes vállalatokat telepítsenek Somogyba. A nehézipar struktúrájának átalakulása magas foglalkoztatás mellett ment végbe, ugyanakkor az állóeszközök száma és a villamosenergiafogyasztás az átlagosnál kisebb mértékben növekedett. Ez a technikai-technológiai színvonal viszonylagos elmaradását eredményezte. Fejlesztésével a továbbiakban minden vállalatnál kiemelten kell foglalkozni. A jövőben törekedni kell arra is, hogy a kivitelező építőipar fejlesztésével arányosan az építőanyag-ipari bázist a megye adottságainak megfelelően maximálisan kihasználjuk. Ezen a téren már számottevő eredmények vannak: Barcs és Csurgó térségében építőanyag-ipari jellegű termelési körzet alakult ki. További tartalékok vannak azonban a megye favagyoná- nak ipari és építőipari célú hasznosításában is. A könnyű- és élelmiszer- ipar fejlődési üteme az elmúlt időszakban alatta maradt a nehéziparénak. Ez annak ellenére történt, hogy mindkét — a megyében hagyományosnak számító — iparágban számottevő fejlesztések voltak; a könnyűipar, ezen belül főleg a textilruházati iparág új telepekkel bővült, az élelmiszeriparban pedig nagy összegű rekonstrukciók valósultak meg. A könnyűipari ágazatra jellemző, hogy — a Kaposvári Ruhagyár, a textilművek és a nagyatádi cérnagyár kivételével — a termelés kis üzemekben folyik. A könnyűipar technikai színvonala alacsonyabb a megye ipari átlagánál. Ez több vállalatnál és szövetkezetnél a további fejlődést is gátolja. Ezért szükség van a rekonstrukciók meggyorsítására, az új telepítéseknél pedig magasabb technikai-technológiai színvonal elérésére — és lehetőleg nagyobb létszám foglalkoztatására — kell törekedni. Kisebb telepeket csak ott érdemes létesíteni, ahol egyébként nem aktivizálható munkaerő-tartalék van. SOMOGY mezőgazdasági jellege és a különböző kiemelt országos programok (szarvasmarha-, zöldségprogram, zárt termelési rendszerek elterjesztése stb.) lehetővé, egyben szükségessé is teszik az élelmiszeripar átlagosnál gyorsabb ütemű fejlesztését Ennek során azonban nem elsősorban a létszám, hanem a technika és a műszaki-technológiai színvonal kiemelt fejlesztése a feladat. Elő kell segíteni a mezőgazdaság vertikális integrációjának meggyorsítását, a megyei komplex élelmiszer-gazdaság kialakítását is. Sarudi Csaba (Folytatjuk.) Az új munka—nem téglagyári Verseny — A legtöbb vállalatnál az utóbbi 6—8 hétben évzáró, évkezdő tanácskozásokat tartottak a szocialista brigádok vezetői. Ez a vezetői gárda 1,3 millió munkást képvisel, hiszen ma már ennyi a szocialista brigádokban dolgozók, a munkaversenyben egész éven át aktívan részt vevők száma. Jó megoldás a gyárakban ilyen megbeszéléseket tartani. Ezeken a tanácskozásokon a munkahelyi demokrácia két legfontosabb feltétele valósulhat meg: a tájékoztatás — egyben a segítség és hozzászólás kérése a teendőkhöz —, másrészt beleszólás a vállalati ügyekbe, eszmecsere a teendőkről — a munkások leghoz- záfórhetőbb rétegével. — Így teljesíthető eredményesen az a párt- és kormányhatározat, mely szerint a munkaverseny céljai a vállalati terv céljaival legyenek azonosak. Ma a hatékonyság, a gazdálkodás hatásfokának javítása áll a verseny középpontjában, és elsősorban mindig a saját porta szemszögéből. A gazdasági hatékonyság összetett fogalom, számtalan tényező hat rá, s mindegyikre figyelemmel kell lenni a tervezett eredmény elérése végett. Gcpgazdák lettek a tmk-sok Nézzünk néhány példát. A Győri Húsipari Vállalatnál az önköltségcsökkentés további lehetőségeit kezdték kutatni. Nézték a receptek összetételét, a termékek átfutási idejét, és még rengeteg tényezőt. Ennek során eljutottak a gópállásidők elemzéséig, és azokat irreálisan soknak találták. Erről és még néhány dologról beszeltek a szocialista brigádokkal, s anról is, hogy mindez milyen jelentőségű a vállalati eredmény szempontjából. E helyzetben egyértelmű volt a cél: a gépállásidők erőteljes csökkentése. Ennek megfelelően a tmk-üzem brigádjai már könnyen megfogalmazhatták a jól körülhatárolt, jól ellenőrizhető, értelmes versenyfeladatukat. Gépgazdarendszert szerveztek a gyár egész gépparkjára. Egy-egy szerelő 4—8 berendezés felügyelő gazdája lett: csak azokkal kellett törődnie, s hosszabb időszakot tekintve is azokért lett felelős. Ma garanciát vállalnak, hogy amit megjavítanak egy-egy gépen, az meghatározott ideig nem romlik el újra. Minden reggel a lehetőség szerint ők indítják a gépeket, hogy megállapítsák: nincs-e valahol rejtett hiba. ami azután napközben váratlan üzemzavart okozhat. Állandó kapcsolatot tartanak a munkásokkal, s rendszeresen megbeszélik, hogyan kerülhetők el a géphibák. Ha baj van, a munkások tudják, kit keressenek, aki azonnal indul is javítani a hibát, nem halasztja a dolgot másnapra, mondjuk azért, mert mar csak félórája van hátra a műszakból. Ha például egyszerre két vagy több gép áll — rangsorol, melyik javításával kezdje, egy- egy gépnek a technológiában elfoglalt helye, szerepe szerint ... Mindezek eredményeként az állásidők lényegesen csökkentek, javult a gép- és munkaidő-kihasználás. De ez a mutató egyben a tmk-brigá- dok tevékenységének értékeléséhez is biztos alapot nyújtott, no meg a versenyben részt vevők jutalmazásához is. Önkéntes anyaggazdálk°dók Az Ikarusban magas a ka- rosszériaszerelde anyagköltsége, ráadásul műszakonként gyakran 5—10 percet, olykor félórát is áll a szerelés munkahelyi anyaghiány miatt. Ez a megállapítás elhangzott a brigádok tájékoztatóján. Erre néhány szocialista brigád utánanézett a dolognak. S látták: a folyamatos munkához nélkülözhetetlen drága anyag egy része nem fér a raktárba, az udvaron azokat rongálja az időjárás, és ráadásul a raktárosok nem is találják meg a szükséges anyagokat rögtön. A brigádok ekkor vállalták: rendbe teszik a raktárt, kitakarítják és korszerű, magas állványokkal újra bebútorozzák. Azóta minden befér a tető alá, és a raktárosok is gyorsan megtalálják azt, amire a szereidének szüksége van ... Az anyaghiány miatti állásidő megtakarításból származó többlet produktum itt is a szocialista brigádok munkája értékelésének, jutalmazásának kézzelfogható alapja lett. Egyesült Villamosgépgyár. Sok értékes szerszám kell a munkához. Ez nagy tétel a gyártási költségek között — állapítják meg a közgazdászok. Erre az egyik szocialista bri-J gád fölfedezi, hogy a gyár hulladéktelepén, az elszállításra váró anyagok között sok régi szerszám is hever. Ha hozzáértő ember veszi szemügyre ezéket a szerszámokat, gyakran kiderül, hogy kisebb-na- gyobb igazítás, reperálás után az egyik üzemben már fölöslegessé vált szerszám vagy készülék a másikban még egészen jól használható ... Eredmény: 1973-ban az ÉVIG szerszámfelhasználási költsége jelentősen csökkent... Spórolás a „vászonig” Volán Tröszt. Nagy a gumiköltség — állapítják meg a gazdasági vezetők. A garázsban dolgozó szocialista brigádok tanulmányozzák a helyzetet. Látják, a teherautók, autóbuszok »vászonig« járják le a futókat, mert spórolnak... Jó ez még, nem kell új — alkudoznak a gépkocsivezetők. Pedig időben lecserélve a gumikat azok újra íutózhatók, felújíthatok — és a közlekedés is biztonságosabb. De miért »spórolnak« a gépkocsivezetők? Mert a gumicsere alkalmával is nekik kell szerelni a kerekeket ... A szocialista brigádok vállalják: ezután az időben cserélt gumihoz a gépkocsivezetőknek nem kell hozzányúlniuk ... A gumiköltség jelentősen csökkent. Mind a négy példában — bizonyosan észrevették — a gazdasági vezetők valamilyen aktuális megállapítása adta az alapot a brigádok számára az értelmes versenyfeladatok megtalálásához. Helyismeretükkel, a munkafolyamatok áttekintésével , sza kértél műkkel segíteni tudták a vezetőket, a közgazdászokat, akik viszont azt látták tisztán, hogy az adott időszakban hol szorít a cipő, mire van nagyobb szükség a vállalatnál: a hatékonyság melyik elemének javítására. Ez az értelmes módja a mai. a vállalati gazdálkodás hatásfokát javító szocialista munkaversenynek. Minden gazdasági egység kollektívája saját eredményét igyekszik javítani, állandóan keresve a jobb, tar- tósabb, hatásosabb megoldást, és mellőzve a haszontalan, a kiábrándító formalitást. Ha így történik — akkor értelmes a verseny... G. F. A marcali téglagyárban napról napra kevesebb az ember. A nagyközség szélén — a boronkai út mellett — végleg kialudt a tűz a kemencében. Először csaknem száz ével fűtöttek be, utoljára a múlt őszszel. Ha elfogy az udvarról a tégla, a munkások is elbúcsúznak. 9 Az irodában — ahol korszerű gépeket ábrázoló színes prospektusok takarják a falat — a jövőről kérdezem a munkásokat. Csobod Ferenc az első, aki átveszi a szót: — A jövőről nehéz még beszélni ... Húsz évig voltam téglagyári munkás: a kemencénél tizenegy évet töltöttem, a présnél pedig kilencet.,. Az új munkahelyem a kenyérgyár lesz. Itt kihordó voltam, ott az üzemben kaptam munkát. — Mit tud a keresetéről? — Az alapbérem 1850 forint lesz. Erre jön még a százalék. — Itt mennyi volt? — Ha jól ment a gyár, ösz- szejött a 3700—3800 forint... Kérem, a munkások közül mindenki elhelyezkedett, de legtöbben nem olyan kereseti lehetőséggel, mint amilyen itt volt. Igaz, az új munka — amelyet vállaltunk — nem téglagyári. — Azt mondta, elhelyezkedett. Én úgy tudom, elhelyezték. — Elhelyezkedett. Itt nem helyeztek el senkit. Élő József veszi át a szót. Nyolc évet töltött a gyárban. — Azért helyezkedett el mindenki maga, mert nem akart elmenni Kéthelyre. — Kéthelyre? — Igen, Kéthelyre vagy Ba- latonszentgyörgyre, mert Marcaliban is van munkahely. Kéthelyen, a téglagyárban még úgy tudják, hogy a marcali üzem leállása után a munkások egy része odamegy. A gyárvezető. Király Sándor is ott kapott új beosztást. A téglagyárakban két embertípust lehet találni. Az i egyik megszállottja a munkának, ragaszkodik a kemencéhez. A másik a pénzt látja csupán, s alig, hogy belekóstol az izomszakasztóan nehéz munkába, veszi a kalapját, s továbbáll. A marcali téglagyárban már nincsenek ott a A marcali téglagyár, ahol végképp kialudt a kemencében a tűz. vándormadarak. Akik a téglára vigyáznak és a síneket szedik fel, öt-tíz-húsz éve innen viszik haza a borítékot. Szeretik a kemencék füstgázos levegőjét, s megértik: a gyárat meg kellett szüntetni, mert elfogyott az égetésre alkalmas föld. A téglagyáraknak ez a sorsuk. — Nem az a probléma, hogy Kéthelyre kellene járni, hanem az, hogy a mi munkaköreink ott be vannak töltve. Csak rosszabb beosztásba mehetnénk, kevesebb pénzért. Akkor pedig már itt maradunk Marcaliban. — A véleményt Dann János húszéves munkaviszony után fogalmazta meg így, a többiek pedig rábólintottak. Egyetértenek vele. t — Mikor tudták meg, hogy megszűnik a gyár? — A haraszt már a múlt nyáron zörögni kezdett, de ha megkérdeztük, mi igaz a hírekből, azt válaszolták, hogy még nincs döntés. Szeptemberben aztán megszületett a döntés is, de titokban tartotta a vállalat. Nekünk a központból senki sem szólt, s amikor a szakszervezeti titkárok értekezletén megkérdeztem, nem kaptam rá feleletet — mondja Tombor László. — Tulajdonképpen akkor tudtuk meg, hogy a gyár sorsa eldőlt, amikor megjelent itt a balatonszentgyörgyi gyárvezető, és munkásokat toborzott. A vállalat vezetőivel még a mai napig sem találkoztunk. © — Mikor járt itt a szent- györgyi gyárvezető? — Ügy három hónapja... De az télen volt, s a mi szakmánkban télen nehéz elhelyezkedni. Fagyszabadság idején egyetlen vállalat sem vesz föl új dolgozókat. — Az új helyen mikor kezdenek? — Legtöbben március 1-én. — Felmondott a vállalat? — Nem. Mi mondtunk feL A vállalat bizonyos ideig még tartana bennünket, csak éppen nem fizet. Nincs termelés, nincs teljesítményt. Az órabérből pedig 1400—1500 forintnál ' több nem jön össze. Ezért a pénzért itt nem érdemes ülni, ezt mindenki tudja. Mi kerestünk munkahelyet, és találtunk is. A marcali téglagyárban harminc körül mozgott a munkások száma: tapasztalatukra, szakmaszeretetükre szüksége lett volna a vállalatnak. Ha beszélnek velük, s megmondják, mire számíthatnak, azt hiszem a többségük maradt volna. Az alkalom már elmúlott. 9 A kéthelyi téglagyárban szólni kellett volna, hogy hiába várják Marcaliból az új munkaerőt. A bejáratnál mégsem álltam meg másodszor. Az a gyár néhány kilométerre van csupán a marcalitól. Ügy tetszik, a távol ■')■? mégis jóval nagyobb énnel g ez nem a munkások miatt van így. Kercza Imre Csaknem félmilliós támogatás 65 millió forint értéket termeltek a szakcsoporiok Megyénk áfész-ei a múlt évben 265 millió forint értékű árut vásároltak fel, 76 millió forinttal többet, mint az előző évben. Ebből 65 milliót a megyénkben működő áfész szakcsoportok termeltek. Ök is 20 millió forinttal több árui adhattak el, mint 1972-ben. A MESZÖV-nél nemrég összesítették 164 szakcsoport termelési, értékesítési adatait. Tavaly 19 új szakcsoport alakult. Ezekbe, valamint a már meglevő csoportokba mintegy 1000 új tag lépett be. Az összefogás eredményeként közös alapjuk 4,7 millió forint, egymillióval több, mint az előző évben. A szervezettség a szakcsoportok tagjainak sok előnyt biztosított. Rendszeresen kapnak szaktanácsokat. A közös alap terhére tapasztalatcserére utazhatnak, bemutatókon vehetnek részt. Tenyészállatokat, facsemetét, palántát és más szaporító anyagot szerezhetnek be. Az áfész-ek kedvezőbb árakon veszik át árucikkeiket. Érdemes a szakcsoportok néhány fontosabb ágazatáról külön is megemlékezni. A nagy múltú méhészszakcsoport munkája a legszervezettebb a megyében. Itt a szervezettség körülbelül 95 százalékos. Örvendetes az is, hogy néhány szakcsoportba fiatalok is beléptek. A vezetőségek azon fáradoznak, hogy. a kívülálló 5 százalékot is megnyerjék. 1972 és 1973 mézben gazdag esztendő volt. Tavaly 82 vagon mézet termeltek 16 millió forint értékben. A 43 szakcsoport 1628 tagja rekordévet zárt. A megye területén körülbelül ötezred foglalkoznak nyúl- tenyésztéssel. A működő 96 szakcsoportban 3663 tag dolgozott. Tavaly 10 új szakcsoport alakult, és ezekbe, valamint a régebbi szakcsoportokba 782 tag lépett be. Tavaly a nyúlások 108 vagon árut adtak el az áfész-eknek, és ezért 36 millió forintot kaptak. A méz- és nyúltermelés jelentőségét növeli, hogy az előbbi nagyobbik része, az utóbbi teljes egészében exportra kerül. A legnagyobb lehetőség mégis a zöldség- és gyümölcs- termesztésben rejlik. A meghirdetett országos zöldségprogram hatására és az áfész-ek szervező munkájának eredményeképpen napról napra nő az olyan kisgazdaságok száma, melyek a megkötött szerződések alapján zöldséget, gyümölcsöt termelnek. Hozzávetőleges számítások szerint 15 000-en nemcsak saját szükségletre, hanem eladásra is termelnek. Ezek szakcsoportba tömörítése nagyon fontos. Jelenleg itt ; legalacsonyabb a szervezettség. A múlt évben 18 zöldségés gyümölcstermelő szakcsoport készített zárszámadást. Soraikba 800-an tömörültek, és 10 millió forint értéket adtak el. Az utóbbi két évben jelentős a fejlődés a fóliás primőr zöldségtermelő szakcsoportoknál. Tavaly négy ilyen alakult. Az áfész-ek szervezésében 270 sátor alatt, 30 000 négyzetméteren termelnek primőröket a kisgazdaságok. Az áfész-ek és a MÉSZÖV áfész-választmánya ezt a programot 450 000 forinttal segítették. Figyelemre méltó az is, hogy a húskombinát és a MÉSZÖV a nyúltenyésztést megyei szinten 300 000 forinttal támogatta. Ezt az összeget a szakcsoportok javarészt tenyészanyag vásárlására fordítják. Ismét élénk az érdeklődés a zárt tartásos baromfi- tenyésztés, a tojástermelés iránt. Várható, hogy az idén újabb szakcsoportok alakulnak. Jó példák vannak a zárt tartásos tojástermelésre Mernyén, Balatonbogláron és Nagyatádon. Az áfész-ek eddig is messzemenő anyagi és erkölcsi segítséget adtak részükre. Saját tagjaikról van szó, érdekeik, céljaik azonosak. D. Z. Somogyi Néplap] 3
