Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-26 / 71. szám
„Ha igazam van, miért hagyjam magam... FAFELDOLGOZÁS EXPORTRA (A brigádvezető önmagáról) Olyan ember, aki sohasem hagyja az igazát. Pedig mondták neki eleget, hogy jobb lenne hallgatnia. Munkatársai bajait is a nyakába vette, igaz, erre kötelezte az, hogy brigádvezető. S annyi más emberrel ellentétben nem vakon rohan az események sűrűjébe, hanem körültekintően, hogy tudja is, merre hadakozzon. S mégis megfagyott körülötte a levegő. Sorsa nem tipikus, de még sok helyütt akad hozzá hasonló. A történet egyszerű, s talán elkeserítő. — Tavaly decemberben más munkahelyre mentem néhány társammal, a brigád két tagjának pedig időbéres javításokat kellett végezni ott, ahol korábban dolgoztunk. A két brigádtag nekem szólt, hogy számoljam el a munkát a munkavezetővel, mert az a 162 óra helyett csak 80-at ismer el. Engem a dolog közvetlenül nem érdekelt, de tudtam, hogy az időbéres munka elszámolásánál tévedni nem lehet. Csúnyán összevesztünk a munkavezetővel. Azon kardoskodtam, hogy igenis vegye tekintetbe a brigádvezető véleményét is az elszámolásánál, hiszen azért vagyak ott, de nem hallgatott rám. — örmek, mint brigádvezetőnek kötelessége is volt szólni. — Kötelességem? Elemi érdekem. Ha egyszer brigádvezető az ember, aikkor vezesse is azt a brigádot, képviselje az érdekeit, mert azért rakták a brigád élére. Szó ami szó, nem éppen barátságosan vitatkoztunk a munkavezetővel, s minek is tagadnám, én sem hallgattam. — Megérte? Nyolcvankét óra miatt? — Nyolcvankét ledolgozott óráról volt szó... Meg arról, hogy igazam van-e, vagy sem. Ha igazam van, miért hagyjam magam? Hallgassak talán? Azt se hallgattam el, s szóvá tettem, hogy a TÖVÁL a mázolást mindig kiadta másik alvállalkozónak, csak a meszelést bízta ránk. S a mázolás mindig jobban fizetett munka. Megértjük, hogy a TÖVÁL-t szorítják a határidők, nincs elegendő kapacitása, de annyit elvárnánk, hogy ne a jobban fizető munkát adja ki az alvállalkozónak. — Szóval mindent szóvá tett... — Én igen. De csak akkor, ha tudtam, hogy igazam van. Egyébként is reklamálni csak az szokott, aki tudja, miről van szó. Aki nem, az legfeljebb kitolásnak érzi, s otthon dühöng, vagy a kocsmában. De én nem akarom a munkahelyi dolgokkal untatni a családomat. Ha valamit sérelmesnek érzek a vállalatnál, szólok érte. S higy- gye el, van is mit. Szóvá tettem például az anyagellátást. Tudom, a vállalat rokonszen- vet vár tőlünk, megértést. S meg is értettem, hogy meg kellett szigorítaniuk az anyagkiadást, hiszen ezeket a festékeket, melyeket a mázoláshoz és a falak festéséhez használunk, nem dobálják ingyen a boltban még egy vállalati anyagbeszerző után sem. De az anyagutánpótlásnak más, okosabb, szervezettebb módját kellett volna megvalósítani. Mert így nem jó. Mit csináljunk, ha pont a legégetőbb munka kellős közepén fogy el az anyag? Mondtam, intézkedjenek, mert vagy Munkaverseny az EIVRT-ben 13 millió terven felül i A TÖBB MINT KÉTEZER dolgozót ' foglalkoztató Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kaposvári gyára szinte minden »porcikájában« versenyez. A gyár az EIVRT többi gyáregységével, s a gyáron belül versengenek az üzemek is. Gazdasági vállalásaikkal elsősorban a jobb termelékenység elérését célozták. S nem is eredménytelenül: 1972-ben a kaposvári gyár elérte az élüzem címet, s azóta is a legjobbak között van. A gyáregységek közötti verseny múlt évi eredményeinek értékelése most folyik, de annyi már bizonyos, hogy a terven felül (7 millió darab rádiócső legyártása) a dolgozók által többletként vállalt 700 ezer rádiócső is elkészült, s ez minden bizonnyal ebben az évben is előkelő helyre rangsorolja a kaposvári gyárat. A feltételek szigorúak. A szocialista üzem cím elnyeréséért például nagyobb kollektíváknak kell megfelelniük a követelményeknek. A feltételek közül döntő, hogy a versenyben részt vevő üzem dolgozóinak zöme (legalább 70 százaléka) már részt vegyen a szocialista brigádmozgalomban, tagja legyen a szocialista címet viselő, vagy a cím elnyeréséért küzdő brigádnak. A vállalásoknál pedig az az alapvető követelmény, hogy céljaiban és eredményeiben haladja meg az üzem korábbi szintjét. Az 1972. évi versenyben elért eredményei alapját) a kaposvári gyárban a tranzisztorüzem nyerte el a szocialista címet. A gyár kétezer dolgozója közül több mint kilencszázan vettek részt 1973-ban a szocialista brigádmozgalomban. Kilencvenhárom brigád van, legtöbb a rádiócsőüzemben, ahol a múlt évben 39 brigád versenyzett, s közülük 15 már a korábbi években elérte a szocialista címet. A leghíresebb brigádok azonban a fénycsőüzemben vannak. Az öt brigád közül kettő már hátúm nyerte el a szoáatista» címet, s elérte az aranykoszorús fokozatot. A brigádok a múlt évben kimagasló eredményeket értek el, s némelyik vállalását messze meghaladó teljesítményt nyújtott. Példának említjük a rádiócsőüzem Béke szocialista brigádját, mely a vállalt 110 százalékos teljesítmény helyett 130-at ért el, s húsz óra társadalmi munka helyett személyenként negyvenet dolgoztak. A háromtagú brigádban 1973-ban késés, mulasztás, fegyelmi eljárás és baleset nem volt. Merth Bernadette, a kaposvári gyár munkaverseny- előadója elmondta, hogy a brigádok vállalásait verseny- bizottság értékeli, s félévenként a legjobbakat pénzjutalomban részesítik. 1973-ban, az első félévi munka alapján 16 brigád részesült jutalomban, a második félévben már 25 brigád munkáját értékelték kiemelkedőnek. A gyár dolgozóinak aktivitására jellemző, hegy amikor a múlt év novemberében és decemberében lemaradás volt a készcsőgyártásban, a hátrányt a szocialista brigádmozgalomban részt vevők hozták be, s 30 millió forint értékű munkát végeztek. A gazdasági vállalások mellett a brigádok sok társadalmi munkában is részt vettek. Tavaly adták át a gyár sporttelepét, ahol kispályás labdarúgók, teniszezők, kézilabdázók és röplabdázók sportolhatnak. Ugyancsak sokat segített a gyári óvoda felépítésében, minél gyorsabb befejezésében. Az összesítés még nem készült el, de Merth Bernadette véleménye szerint több ezerre tehető a dolgozók által végzett társadalmi munkaórák száma. EBBEN AZ ESZTENDŐBEN még szebb eredményeket ígérnek a szocialista versenymozgalomban részt vevő brigádtagok vállalásai. 1973-ban a terven felül elért teljesítményük értéke elérte a 13 millió forintot. ölbe tett kézzel nézzük a felhők vonulását, vagy a szomszédos házon dolgozó Tolna megyei építőktől kell anyagot kérnünk. Azt mondták: hát kérjetek! El lehet ezt így intézni? Tudja, hogyan van ez!? Ha az ember sokat hajtja az igpzát, túl sokat reklamál, akkor azt mondják rá, hogy izgága, s folyton járatja a száját. — Talán a módszerében van a hiba. Termelési tanácskozásokon, brigadgyüléseken kellene mindezt elmondania, a vállalat életének fórumain. — Igaza van. Tudom, lobbanékony vagyok. De hát a termelési tanácskozásokon olyan általános minden, ott egész éves dolgokról van szó. Viszont ha például nincs anyag, az mindennap az elevenünkbe vág. Sok ilyen apró dolgot tudnék még elsorolni, amit, én legalábbis azt hittem, kötelességem elmondani. — Mondja el, ha van kézzelfogható eredménye. — Hát az van. Csak nem úgy, ahogy én képzeltem. Az idén, január 10-én, 11-én az építésvezető elküldött bennünket haza, mondván, hogy nincs munka, s nyilván az otthon töltött időnket fizetni se tudjak. Ezek szerint akkor küldenek el bennünket, amikor akarnak? És a családot miből fogjuk eltartani? Ezt otthon nem kérdezik tőlünk. De ha tényleg nincs munka, akkor az ember lenyeli a békát. Igen, de egy hónap múlva február 4—5-én otthon voltam rendes szabadságon, s mivel akadt volna még egy-két elintéznivalóm, kértem a részlegvezetőt, hogy a további három napot is adja ki szabadságként. Azt mondta, hogy nem lehet, mert sok a munka és nagyon sürgős. Érti ezt? Én nem. S ezek után az egyik munkatársamat a következő héten hat napra elengedte. Ez hadüzenet —-■ gondoltam,»*^, es február 11—13-án én se dolgozni. Tüdőm, hogy önkényes távolmaradás volt ez, s végül is kicsinyes bosszú. De hát a nyílt megkülönböztetés szerintem sokkal rosszabb, még ha nincs is ellene jogi szankció. Néhány nap múlva aztán kaptam egy levelet a vállalattól, hogy igazoljam a távolmaradásomat, ellenkező esetben szedhetem a sátorfám ... Ök is bosszút álltak, bosszút a sok reklamálásért. Aztán egyszer csak megkérdezi egy srác az öltözőben: — Te, tényleg elmégy a vállalattól? Én lepődtem meg legjobban. Szólni se tudtam akkor, pedig mindig találtam választ azelőtt, minden helyzetben. — És elmegy? — Igen. Aligha marad más választásom. Csupor Tibor Szalagfűrésszel vágják a paletta melyet az NSZK-ba szállítanak. csúszfát, Az istálló építéséhez készül a gerenda. A vései egyesült Üj - Élet Tsz nemesdédi üzemegységének fafeldolgozó üzemében naponta 10—12 köbméter fát dolgoznak fel. Az áru nagy részét exportra szállítják, kisebb hányadát saját létesítményeiknél használják fel. Fiatalok és a zöldségtermesztés Egy, a napokban megjelent tudósításunkból idézek: »A szövetkezet szeretné megnyerni a kertészkedésnek az iskolásokat (a kadarkúti áfész- ről van szó), ezért vásároltak és adtak át egy fóliasátrat a kadarkúti iskolának. Így az úttörők elsajátíthatják, megszerethetik a primőr zöldség- termelést.« De ne álljunk meg ennél az idézetnél, hallgassuk meg, mit mondott Markó József, a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazda- sági Szakközépiskola igazgatóhelyettese a közelmúltban a megyeszékhelyen, az ifjúsági mentem be > házban rendezett kisáruter- melői tanácskozáson: »-Az iskolánknál létesített kísérleti mintákért fajtaösszehasonli- tási munkára és technológiák bemutatására is alkalmas. Tavaly telepítettük a szamócát, az idén már termést várunk róla. Mindezt a MÉSZÖV segítségével tettük. Célunk az, hogy a fiatalokban minél nagyobb érdeklődést váltsunk ki a kertészeti növények termesztése iránt. Azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek lelkesen végzik ezt a munkát, s azt is észrevettük, hogy nagyon sok függ az általános iskolai pedagógusok ügyszeretetétől. Egyes helyekről például rendszeresen olyan növendékek érkeznek hozzánk a szakkökolákban ...« Az igazgatóhelyettes felszólalása után még ezen a tanácskozáson bejelentette a Lábodi Általános Iskola egyik pedagógusa: egy csoporttal hamarosan meglátogatja a szakközépiskola mintakertjét. Valamikor szerte a megyében működtek iskolaszövetkezetek. Ezek azonban — az illetékesek a megmondhatói, hogy, miért — elsorvadtak. Az újraélesztésnek megannyi lehetősége kínálkozik napjainkban, hiszen közismert, menynyire előtérbe került országosan, így megyénkben is a zöldségtermesztés fejlesztése. Nem a nagy volumenű termelés, inkább a kertészkedés elemi tudnivalóinak a megismertetése volna a fő cél ezekben az általános iskolákban. Ugyanis maholnap a falusi, az onnan elszármazó gyerek előtt is teljesen vagy részben ismeretlenek maradnak a mezőgazdasági munka, a növény- termesztés és az állattenyésztés alapvető tudnivalói. Sok- sok szépség van ezeknek a tennivalóknak mindegyikében, de vajon feltárulkozik-e — feltárulkozhat-e? — ez a szépség, ha nem teremtenek rá módot? Csupán a véletlenre támaszkodva, a gyerek érdeklődésére bízni, hogy megzépiskolába, akik tele vannak barátkozzon egy4gy munkaszakmaszeretettel, máshonnan viszont nem ilyen nyolcadikosokat kapunk. Ez is mutatja, hogy hol igyekszenek a gyerekekkel megismertetni ezeket a munkákat az általános isfolyamattal, behatóan megismerje annak lényegét, nem elég. Az érdeklődés ugyanis aszerint alakul, hogy menynyire széles a megismerhetőség skálája. A szándék megvan a probBrigádban élni, együtt dolgozni léma megoldására. Sőt, a szándék mellé anyagi .segítség is párosul. A kadarkúti példához hasonló minden bizonynyal egyre több lesz a megyében. Arról is tudunk azonban, iiogy fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó kisáruterme- lő felajánlotta berendezéseinek egy részét a helyi általános iskolának, ám az ingyenes segítséget sem fogadták el, így a kínált eszközöket magántermelőknek értékesítette. A tapasztalatszerzésre már vannak helyek, közreműködő személyek a megyében, s itt nemcsak a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola vagy a kutasi áfész és a helyi iskola szerződésére gondolunk. hanem például a barcsi Csenki Imre kertészre, aki a már említett tanácskozáson olyan érzékletesen magyarázta, miképpen lehet a fóliás kertészkedés kellékeit a lehető leggazdaságosabban kihasználni. A fogyasztási szövetkezetek és a községek általános iskolái között könnyen kialakulhat a jó munkakapcsolat, annál is inkább, mert ennek megvannak a hagyományai. A kölcsönös közeledés ismét megkezdődött, jó volna ennek mielőbb és minél több gyümölcsöző példáiét látni Somogybán. Olyan együttműködés jöhet létre szerte a megyében ezen a területen, melynek mindkét fél hasznát veheti, s az eredmény végső soron számottevően szolgálja a népgazdaság zöldségtermesztési terveinek megvalósulását, tehát mindany- nyiunk érdekéit. Hernesz Ferenc Az üzemi, gyári szervezet legkisebb, természetes termelőegysége a brigád. Az öt-, nyolc-, tíz-, tizenöt- — a létszám a munkától függ — tagú munkaközösségekre támaszkodva, megkeresve azokat a finom, de mégis bonyolult áttételeket, amelyeken keresztül a legjobb, leghatékonyabb lesz a vezetés és a brigád kapcsolata; ennek az egyensúlynak a kialakulásával mehet jól a munka. De hogy a brigádmozgalom tényleg az legyen, aminek valóban lennie kell — az MSZMP Politikai Bizottságának 1972. decemberi határozata szerint —, a vállalatnál igen sok szervezeti, politikai és gazdasági feltételnek kell összevágnia. A brigád ugyanis csoport; különböző érdeklődésű, felkészültségű, jellemű, tempera- mentumú emberek közössége. Egybecsiszolódásuk a mindennapok során történik; a gépekkel, az anyagmozgatással, a munkadarab megformálásé ló mindennapos szembenézés alakítja', kovácsolja valóban brigáddá ezt a kezdetben laza csoportot. A brigád elsősorban termelési egység, s brigáddá válásának legfontosabb útja a mindennapos termelési tevékenység. így vállalásaiknak is a munkát — mindennapjainkat — kell érintenie. S ez a vállalás nem lehet formális, mint az még ma is gyakran előfordul. Olyan felajánlásokat, vállalásokat találunk kisebb-nagyobb mértékben a brigádnaplókban, amelyek .egyszerűen munkaköri kötelességnek számítanak. A pontos munkakezdés, a norma teljesítése, a selejt megszüntetése nem vallhat a brigád éves tevékenységéről. Ezek a mindenki számára kötelező minimumot jelentik, az alapvető feltételét annak, hogy a fizetését bárki is megkapja. Hát akkor mit vállaljanak a brigádok? Olyat, ami előreviszi üzemük, gyáruk, s brigádjuk munkáját, ami a mindenval, a norma tol jesi teséval va-inapok szürke egymásutánjában a megújulást jelenti, tényleges hozzájárulást ahhoz, ami év végén a főkönyvekben így szerepel: a termelékenység növekedése... S itt szeretném még egyszer hangsúlyozni a vezetőség felelősségét A brigádvállalásoknál életbevágóan fontos, hogy az alulról jövő ötletek, kezdeményezések találkozzanak a műszaki elképzeléseket jobban ismerő vezetők gondos figyelmével. Szüntelenül irányítsák a figyelmet a gyárat, üzemet érintő legégetőbb fejlesztési, gyártási, határidős és egyéb munkákra, s a munkavégzés finom részleteire, hogy ezeket a brigádok vállalásaikba építhessék. Csak ekkor és csak így van értelme a brigádmozgalomnak, csak így érezheti meg az üzemekben dolgozó egyszerű munkás, hogy vállalásának haszna, értelme van, s cs:k akkor nem érzi nyűgnek, tehernek a vállalások ma még sok helyen lélekölő formaságait. Cs. T. , Magyar gazdasági napok Stockholmban Tegnap a stockholmi In- dustrihuset épületében ünnepélyes keretek között megnyitották március 25-től 29-ig tartó magyar gazdasági napokat. A megnyitón megjelent többek között Nagy Béla hazánk stockholmi nagykövete és Bengt Dennis svéd kereskedelmi államtitkár. Az üdvözlő beszéd elhangzása után Gácsi Miklós kohó- cs gépipari minisztériumi államtitkár, a magyar delegáció vezetője tartotta meg a napokat bevezető első előadást: »Magyarország helyzete a világkereskedelemben és a magyar— svéd gazdasági kapcsolatok« címmel. Somogyi Néplap Mészáros Attila
