Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

B evitte a kimutatásokat. — Tegye le! — modta Huber. Irtózott a ha­szontalan fecsegéstől, se ked­ve, se türelme nem volt hoz­zá, de alighogy visszabújt a munkájába, máris megbánta, hogy olyan kurtán intézte el az embereket. Most is meg­szólalt benne az a bizonyos hang: »Ez így nem megy, öre­gem! Megértők leszünk, ba­rátságosak ...« És kelletlenül megszólalt: — Máskülönben mi újság? — Semmi — mondta Gitta, az adminisztrációból. Elkép­zelte Huber feszengő arcát, ha rákezdené: »Biztos, hogy András nem szeret. Még együtt vagyunk, hetenként kétszer megölel, hogy ne ve­gyem észre, de már régen szakított velem ...« Ha így mondaná el, talán végighallgatná. Szüksége volt rá, hogy Andrásról beszéljen. Amíg beszélt róla, 'öngúnnyal, iróniával, úgy érezte, hogy vé­di magát valami ellen, ami orvul tör rá, s kiszolgáltatja a magánynak, a gyengeség­nek. Az Andrásról szóló vég nélküli történetek elnémítot­ták azt a vékonyka hangot, amely, ijedten futkározott a 'mellében. Legtöbbször ő ma­ga sem tudta már, hogy úgy történt-e minden, ahogyan el­mesélte, mert a szorongás va­lamit elvett és valamit hozzá­ragasztott az érzelmeihez, for­mátlan anyaggá gyúrva, ami nemrég még szerelem, és vá­gyódás volt. — Nos, történt valami? Minden rendben? — kérdezte Huber, az íróasztallámpához intézve szavait, majd a kar­órájára pillantva. — Hát ak­kor ... — Az ötös műhelyben fel­szerelték a szellőzőkészüléket. — Már tegnap. Sőt, ha jól tudom, már tegnapelőtt. — Huber felemelte a töltőtollát. Mehetek, állapította meg Gitta, aki ismerte az unalom jelbeszédét. Ha Andrásnak el­mondhatná, hogy Huber ész­revett rajta valamit... -Nem akarom zavarni magát, Huber elvtárs« — »Nem zavar, hisz én kértem. Halljuk, nincs bi­zalma hozzám?« és így to­vább.-őse Gitta érezte, hogy mihelyt elhagyja az irodát, tovább nő benne ez a párbeszéd, új rész­egekkel bővül, s éjjel már úgy toppan eléje, mintha csakugyan megtörtént volna. Huber a töltőtollával a fo­gát kocogtatja. H át csak bírjon ki, visel­jen el, gondolja Gitta, önkínzó örömmel csap­va le minden közönyös vagy éppen türelmetlen mozdulat­ra. Azért is feltartja! Nem dőlne össze a vállalat, ha egyszer megkérdezné: mi van magával, Gitta? — Velem? Semmi az égvilágon! And­rás ... Négy éve járunk már együtt... hetenként kétszer még megölel... Az is pokolian mulatságos, amikor ártatlan képpel jelen­ti ki: András attól fél, hogy belelépek a káderlapjába. Apus ugyanis csokoládékivály volt. Nyolc segéddel dolgozott. Ez nagy szám, régi szám. Ezen annyira mulatnak, hogy azt is elnéznék néki, ha a szemük láttára bánkódna. — Nos — szólal meg Hu­ber, ide-oda tologatva az asz­talán levő tárgyakat. — Van még valami? — Ezt már kér­dezte. Mindegy, barátságosnak kell lenni, megértőnek. — Át­költözködtek a második eme­letre? — Ez is megvolt. Már mehetne Gitta. Mire vár ?, Jól van, belátom, hogy rideg va- .. gyök, de legalább ismerem az embereifnet. Gitta jó munka­erő, kiegyensúlyozott, meg­bízható, és ráadásul csupa ke­dély, csupa jóindulat. De miért nem megy már? Igaz, ő hívta vissza azzal a merő­ben fölösleges kérdéssel: más­különben mi újság? — Mi baja? — kérdi már az irataiba merülve, csupán egy tenyérnyi síkot látva Gittából. Annyit, amennyit a zölcfernyős lámpa és az író­asztal lapja közé fér. Bencze József Kútba esett csillag... A tenyérnyi sík megmozdul. Nem is figyel rám, gondolja Gitta. Azért én elkezdem. De sehogy sem találja azt a könnyű, magas hangot, ame­lyen elkezdhetné. Mintha minden megereszkedett volna benne. Felteszi a lemezt, a többi megy magától; »attól fél, hogy belépek a káderlap­Palotai Boris jába«. Erre figyelnie kell, he­gyezni a fülét, végighallgatni. Ez után már azt is el lehet mondani... Csupa olyasmi jut az eszé­be, melynek nincs története. Se története, se csattanója. András meg én ... Mi ketten úgy voltunk..., hogy megy tovább? Ebben minden ben­ne van. Mentünk az utcán, ültünk egy pádon, vártunk egymásra és jó volt. Bántot­tuk egymást, az is jó volt. Ki­hajoltam az ablakon, intettem neki: Jövök! Felfütyült ér­tem. Megismertem a lépteit... Huber felemeli a fejét: — Akar valamit mondani? — Igen ... Nem! — Igen, vagy nem? Mert dolgom van. — Vigyázat, inti magát, ne ilyen kurtán! De hát ez nem társalgási óra. Nem érünk rá, sajnálom. int mindig, most is jóvá akarja tenni, hogy olyan elutasító, és bosszúsan mérlegeli, hogy az ilyen jóvá- tevési kísérletek még egyszer annyi időt, energiát esznek meg; mintha rögtön barátsá­gos lett volna. Akkor két perccel megússza. Most leg-, alább öt percet kell rászánnia. Öt teljes perc esik áldozatul annak a hiábavaló kísérlet­nek, hogy ne tartsák gorom­ba pokrócnak. Jól van ked­ves lesz, nyájas lesz, egye a fene. Csak tudná, mit kér­dezzen. Mit a csudát kérdez­zen? Maga ismeri Andrást? — akarja kérdezni Gitta, de va­lami kemény burok elzárja a hangját. Minden mozdulata felelt a mozdulatomra. Most is elkésve felel. Akkora ké­séssel ... M egy szót se szólok, döbben g Kerék Imre rá. Talán ha szólnék... Azt kell mondani, valami egysze­rűt, mulatságosat. Igen, mu­latságosat, hisz stramm va­gyok, jópofa vagyok. — Hogy működik az új munkatárs, az a hogyishívják, Zsuzsi? — No, de most már menjen! Több kérdés nincs. — Rendes lány — mondja Gitta, és felbukkan előtte ^Zsuzsi fiatal, gyöngéd hajlá­sú nyaka, ahogy az írógép fölé hajol. Zsuzsi nyugodtan sírhat, senkinek sincs a ter­hére. Minden fiatal rajta. Fiatal, feszes, durcás és ha a fiúja felől faggatják, a vállát rándítja, s indigótól kék ujja szótlanul böködi a billentyű­ket. S mennyi foga van, mennyi sok erős' foga! »Hogy működik az új munkatárs?« Velem ki törődik? Mi ketten úgy voltunk Andrással... Mi lesz velem? Figyeljen ide: akar nevetni? Ez egy édes kis történet. Édes! — Rendes lány — mondja, s a lába egyre mozog, mint a bogarak lábai, amelyeket tűvel dugóra szúrnak. — Rendes lány, csak ... — Csak? Mi baj van vele? — A körmét ráspolyozza. — Mit csinál? — Jaj, nem lehet kibírni! — Munkaidő alatt a kör­mét ráspolyozza? Miért nem szól rá? Gitta becsapta az ajtót. Hu­ber méltatlankodó hangja utána úszik: »A körmét rás­polyozza?« A körmét ráspolyozza, is­métli a szürkére mázolt fo­lyosónak, de a kemény burok nem pattan meg benne, Becehegyi képeslap Takács Gyulának Mint léglökéses repülőgép, a földtől elrúgja magát s fölszáll a hegy. Mint óriás mikroszkóp alatt, lüktet a világ: a mandulák virágot bontanak, szálkás fények fésülik a vizet, cingár szőlőkarók sorfala közt permetezőgép kígyója sziszeg. Kutatva fák, madarak, csillagok törvényeit, amit kínál a lét: vigaszul fanyarabb napokra elénk rakod szorgalmas gazdaként. Nincs túlvilág, csak ez, amit kezed s agyad munkája formál napra nap Bazalton ért soraid mértanában új éden kontúrjai izzanak Lázár Tibor li hozzád vezető ösvényen Megállítani és sorsom fogaskerekei közt rövidre zárni a suhogó emberarcú időt, azt akarom, hogy ne csikorogjon talpam alatt álmatagon a tőrhegyű kavics, és ne vigye el nap mint nap mosolyod égy-egy darbját a feketeköpenyes este, hogy megmaradjak a hozzád vezető ösvények valamelyikén örökre. \ Bianco, Vcnancio (Sponyolország): Kis dobos----------------------—5-------4 Ü j könyvekről — röviden Panoráma :'t i A Kossuth Könyvkiadónál Lenin halálának 50. évfordu­lója alkalmából szép kötet jelent meg, azokkal a meg­A kemény burok nőni kezd, s a torkát szorongatja. Nem is tudtam, hogy ennyire szen­vedek, gondolja hirtelen. A valóságban nem fájt annyira, mint így elmesélve. De hiszen kemény burokban valami dö- I emlékezésekkel, jellemző port- römböl és nyöszörög, egyszer- i rékkal, amelyeket Lenin írt re hallja a két hangot, egy- ULev Tolsztojról, Herzenről, máshoz tapadva, egymás el- I August Bebelről, Kari Lieb­knechtről, Rosa Luxemburg­ról és másokról. Fülöp Gábor Gazdaságunk és a KGST cí­mű összefoglaló műve első­sorban a gazdasági szerkezet­ről és a nyersanyag-ellátás kérdéseiről közöl sok új tényt, adatot. Pablo Nerudának, a világhírű chilei költőnek és forradalmárnak állít emléket az Öda a nyomdához című mini kiadvány. A Gondolat Könyvkiadó Társadalomtudományi Könyv­tár sorozatában látott napvi­lágot Marc Bloch A történe­lem védelmében című műve, amely a francia • tudósnak a történetírás, a társadalom, a gazdaság és a technika téma­köréből származó legjobb írá­sait tartalmazza. A Szépirodalmi Könyvki­adó Olcsó Könyvtár sorozatá­ban a legújabb két kötet Sza­bó Pál filmen is nagy sikert aratott regénye, a Talpalatnyi föld. len törve. »Senkisem kere­sett?« kérdezi a nyöszörgő hang, s a dörömbölő folytat­ja: »Ha András keresne, mondjátok neki .. . Különben majd éri!« Felnevet. A neve­tés sűrű ráncokat vet a bőrén, mint tejen a meggyűlt pille. Z suzsi ránéz, és erélyesen tovább veri a billentyű­ket. A napfény lecsú­szik a vállán, s a mellére te­lepszik, mint egy pillangó. Dobpergésszerűen, szilaj on kopog a gép. Egy percig sem hagyja abba. Mintha a fiatal­ság .indulóját kopogná. Gitta a táskája után nyúl. — Édes történet! András azt hiszi... — Hirtelen elakad. Körömráspolyt vesz elő, s re­szelni kezdi a körmét. Gon­dosan, vigyázva, majd egyre sebesebben. Amikor Huber déltájban benyit, még mindig a körmét ráspolyozza, pedig már tövig volt reszelve mind a tíz, és a sarkaiból vércsepp seri^edt. Az Európa Könyvkiadó mi­niatűr kiadásban jelentette meg — az elveszett görög ere­deti V. századi latin feldolgo­zása alapján — az Apollo­nius királyfit. A Táncsics Könyvkiadó Üti- kglandok sorozatának új kö­tete Kenneth Anderson Ilyen a dzsungel című műve. A Minerva Könyvkiadó ad­ta ki a Mikrofonnal a Föld körül című, színvonalas kö­tetet, ez a Rádió és a Tele­vízió világot járt riporterei­nek színes, izgalmas jegyze­teit, riportjait tartalmazza. Az Akadémia Könyvkiadó négy új kötetet jelentetett meg. A Jókai Mór összes Mű­vei sorozatában a drámák harmadik kötete az író 1808 és 1896 között írt hét színpadi művét tartalmazza — jegyze­tekkel, magyarázatokkal. A Biológiai Tanulmányok soro­zat harmadik köteteként Hor­váth István kvantitatív mik­robiológiai eljárások című kö­tete jelent meg. Végül nap­világot látott az Ady Endréről szóló Emlékezések II. kötete, amelynek rendkívül érdekes anyagát ; Kovalovszky Miklós gyűjtötte össze. A könyv az Üj Magyar Múzeum sorozat­ban jelent meg. CSEREI PÁL A jogtanácsos nászajándéka Kútba esett csillag, megittalak, nyáron, sej, azóta ragyog könny a szempillámon; MAR A HATODIK lako­dalomba hívták meg Szerény­falvi Zsigmondot, amióta a szövetkezet jogtanácsosa. S ezen az esküvői vacsorán is olyan energikus szónoklattal üdvözölte a fiatal párt, mint három éve, amikor jogtaná­csos lett a szövetkezetben, és először hívták lakziba. — Kedves ifjú pár! Szívem teljes melegével kívánok sok boldogságot. Kísérje egész életeteket a szerencse, és mi­nél kevesebb bánat, szomorú­ság érjen benneteket! Én ugyan ajándékot nem tudtam hozni, mivel szegény bojtár vagyok, de ünnepélyesen ki­jelentem, hogy válópereteket díjmentesen intézem el — Mondani akart még vala­mit, de szavait fergeteges taps szakította félbe, ezért jobb­nak látta, ha most már csak poharát emeli fel, és üríti ki az ifjú pár egészségére. Bár­mit mondana még, ilyen ha­tást úgy sem érne el. Márpe­dig nem mindegy, hogy a násznép miképpen emlékszik rá. Mert vannak vágy kétszá­zan. A megelőző öt esküvőn I se igen voltak kevesebben. így aztán nagyfával, aprajá- j val együtt legalább ezer em- ^ berbert keltett jó benyomást. Bár Szerény falvi Zsigmond nem volt teljesen meggyőződ­ve arról, hogy lakodalmi nyi­latkozatának melyik része váltotta ki a násznépből a fer­geteges tapsot, mégis az oko­zati összefüggések mérlegelé­se arra a megállapításra ve­zette, hogy a válóper díjmen­tes intézésének ígérete a nagy siker nyitja. Hiszen sok há­zasságbontó perről értesül; bármilyen nagy szerelem lo­bog az ifjú párban, előbb- utóbb náluk is bekövetkezhet olyan állapot, amikor kide­rül, hogy sikertelen volt a párválasztás, Azért verte oly sokáig össze tenyerét a nász­nép. Egyébként ő is elvált egyszer, és a második asz- szonnyal nem is kötött házas­ságot, hanem élettársként él­nek együtt. Ez ugyanis sem-, mi komplikációt nem okoz, ha netán mégis elhidegülnének egymástól. Egyszerű költözkö­dés lenne az egész. Csak a gyerek bonyolíthatná az ügyet, de náluk az nem lesz. A három év folyamán há­zasságot kötött ifjak közt be­széd tárgya lett a jogtanácsos ígérete. Valahányszor összeta­lálkoztak, legelsőnek ezt kér­dezte valamelyikük: »Meg­kaptátok már a jogtanácsos nászajándékát?« — »Még nem« — válaszolták a kérde­zettek, majd a viszontkérdés következett: »És ti?« — »Mi sem« — hangzott a felelet. Olyanformán, mint amikor az emberek jó egészséget kíván­nak egymásnak. Csak azután tört ki a kacagás a fiatalok­ból. Vidáman tanakodtak, hogy miféle észjárású lehet ez a Szerényfalvi Zsigmond, aki olyan peckesen jár, mintha sose nézne a lába elé. S göm­bölyű vörös arca olyan hide­gen mered a semmibe, mint téli fagyban a telihold. Talán olyan messzire is van tőlünk, mint a hold a földtől, csak teste jár-kel itt köztünk. Mert hogyan is juthat eszébe, hogy a lakodalomban fölajánlja a válóper intézését? És milyen energikus szavakkal! Furcsa ürge. Nos, a hatodik lakodalmas párnak az esküvő után jó fél évvel eszébe jutott; kipró­bálják Szerényfalvi Zsigmon­dot, megtartja-e a szavát? És A többiek még nem jelent­keztek, pedig azok hamarabb esküdtek. Ügy látszik, most hátulról kezdődik a sor. Ezután Szerényfalvi Zsig­mond meghallgatta az ifjú' házasokat, fölvette a tényál­lást, majd megszövegezte a bontóper iránti kérelmet. — És csakugyan nem kell fizetnünk? — kérdezte a fia­talasszony, miután Szerény­falvi Zsigmond elkészült a kérelemmel. — Szavamat adtam a lako- dalonban — húzta ki még jobban peckes nyakát a jog­tanácsos. — Mi is szavunkat adtuk — szólt ismét a fiatalasszony —, hogy hűek leszünk egy­máshoz. EZUTÁN KIBUGGYANT az ifjú párból a nevetés, meg hogy csak kíváncsiságból mentek el Szerényfalvi Zsig- mondhoz. Azzal kifordultak az ajtón, és szaladtak a többi ifjú párhoz, akik az ebédlő­ben várták őket, hogy ugyan mit szólt az ürge. S kis idő múlva majdnem szétveistte az ebédlőt a fergeteges kaca­gás. A jogtanácsos széttépte a Másfélezer lány és fiú lár togatja rendszeresen Lenin­grad egyik kerületének ta­nulmányi kísérleti telepét- A gyerekek előtt fontos döntés áll: el kell határozniuk, mi­lyen foglalkozást választanák hivatásuknak. "J • A telep segítséget nyújt iá gyermekeknek a hajlamuk-! hak megfelelő szakma kivá­lasztásában. Tizenöt műhely és labora­tórium áll itt a gyerekek ren­delkezésére. Létrehozásukat a város lakói tették lehetővé. A szakköri foglalkozások ingyenesei-:. Leningrádban négy hasonló központ műkö­dik, melyekben évente több mint ötezer tanuló igyekszik megkeresni a hajlamainak legjobban megfelelő foglal­kozást. * * * Augusto Olivares — aki Allende oldalán halt meg — emlékére készült A politikai rendőrség főnökének meta­morfózisa című film, Helvia Soto alkotása. Olivares alakí­tója, Marcelo Romo ma de­portálva van egy szigeten. * * * - , Münchenben forgatja Foriald Neame angol rendező Az Oc^csV- sza dosszié című filmjét, mely­ben egy nyugatnémet újságíró felfedezi egy újfasiszta mozga­lom magvát az NSZK-ban. Az újságírót Jón Voight alakítja, partnere Mary Tamm fiatal an­gol színésznő. Nagy sikerei fejeződött be a Szovjetunióban a csehszlo­vák prózai és zenei színpadi művek fesztiválja. Az ország 115 színházában mutattak be klasszikus és mai csehszlovák műveket. Fazekas Lajos Embernek szólítanak! előadták neki, hogy közös házasságbontó kérelmet, s be­megegyezés alapján be akar­ják adni a házassági bontó­pert. — Nem gondoltam, hogy ilyen hamar — merevedett meg még jobban holdképe. — dobta a papírkosárba. Aztán golyóstollával kopogott egy ideig az asztalon, miközben arra gondolt: bolond lesz máskor Ígérni ha ilyen ko­moly ügyből is játékot űznek. Torz koponya, te számmal if megjelölt múzeumi tárgy; csontcmöeraiak, névtelen ős — hogyan szólítsalak? — itt éltél, s arcodra hullott e föld. S talán tested: kín- s árnyékköntösöd viselem én. Hány nemzedék szakadt véredből, küzdő, lázadó, szabad? E folytonosságban születsz s halsz, ölök változandóság arcát viseled. Torz koponya, te rabszolga-^rős ősöm: te gyilkos, te kínzott, te hős, | vagy tán asszonyért esett vad fcj.cd egy iJcgi, pogány tivornya alatt? 1 Ki voltál? . . . Embernek Szólítalak! \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents