Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-21 / 67. szám
Liest tartott az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság» március 19—20-án kibővített ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta cs elfogadta a Politikai Bizottságnak az időszerű nemzetközi kérdésekről szőlő tájékoztatóját; a munkásosztály helyzetéről szóló jelentését; a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló előterjesztését, valamint a párt szervezeti életével kapcsolatos kérdésekben előterjesztett javaslatát. XXX. évfolyam 67. szám 1974. március 7.I., csütörtök Az ülésről közlemény jelenik meg. (MTI) 1919. MÁRCIUS 21. „A kor nagy dologra hí” A dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságot idézzük, 1919. március 21-ét. A magyar tavasz három forradalmi emléknapja közül a középső ez; történelmi folyamatosságában és a társadalmi fejlődésmenetben is közbülső tartóoszlopa annak a hídnak, amely 1848. március 15-ét, a polgári demokratikus forradalmat és szabadságharcot 1945. április 4-ével a nemzeti felszabadulás.és győzelmes szocialista forradalom kiindulópontjával összeköti. A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte és tevékenysége ugyanúgy az emberi haladás élvonalába emelte az országot és népét, amint 1848—49 hősies küzdelme tette azt a 19, század derekán. Hiszen a magyar kommiin első követője volt a nagy októbernek, a modern történelem korszakos változásának. S ezzel egyúttal fontos példa és bizonyíték is volt nemzetközi méretben és értelemben a harcnak ^egy olyan szakaszában, amikor a fiatal Szovjetunió a belső és külső forradalmi ellenség egyesült támadásának volt kitéve. Így látta ezt Lenin ezekben a napokban: »■Egyedül Oroszország példája nem volt érthető az egész világ munkásságának. Tudták, hogy Oroszországban szovjet van — mindnyájan a szovjet mellett vannak, de megijedtek a véres harc borzalmaitól. Magyarország példája döntő lesz a proletártömegek számára, az európai proletáriátus és dolgozó parasztság számára, mert/ azt bizonyítja, hogy nehéz pillanatokban a szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot. Öreg emberek azt szokták mondani: »Felnőttek a gyerekek, emberré lettek, most már meghalhatunk«. Mi nem készülünk meghalni, mi haladunk a győzelem felé, de amikor olyan gyermeket látunk, mint Magyarország, ahol már Szovjethatalom van-, akkor azt mondjuk, hogy mi már megtettük a magunkét nemcsak orosz, hanem nemzetközi méretekben is, és hogy mi kibírunk minden szörnyű nehézséget, hogy teljes győzelmet arassunk.« S éppen mert a magyar kommün mélységesen internacionalista volt, a forradalmi felszabadítási világküzdelem tevékeny osztagának vallotta magát, s ebben a szellemben cselekedett is, ezért lehetett olyan igazán magyar, a valóságos nemzeti érdekek képviselője és kifejezője. Győzelmének, majd széles tömegbázisának az volt az alapja, hogy helyes válaszokat adott a dolgozó tömegek kérdéseire, a magyar társadalom évtizedes megoldatlan problémáira. Nagyon kevés idő állt rendelkezésére a tanácshatalomnak, hogy építőprogramját megvalósítsa, hiszen szinte az első pillanattól kezdve fegyveres harcot kellett folytatnia a munkás uralom védelméért, a nemzeti függetlenség biztosításáért az antant imperializmus és csatlós csapatai ellen» A Magyar Vörös Hadsereg hősi harca — különösen a felvidéki hadjárat idején — a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek támogatását élvezte. Maradandó értékű volt azonban a szocialista átalakítás elkezdett kísérlete is. Negyed századon keresztül rágalmazta a Horthy-reakció ennek a rövid 133 napnak intézkedéseit, s ez a gátlástalanul hazug propaganda természetesen nem volt teljesen hatástalan. De a magyar nép leg- világosabban látó erőiben, mindenekelőtt a munkásosztályban soha sem tudták féLedtetná a kommün emlékét. A magyar munkás nem feledte, hogy a gyár az övé lett, a bankokat államosították, a munkásellenőrzés révén hozzákezdett a termelő munka szocialista irányításához. A munkásság, a parasztság, az értelmiség és a középrétegek leghaladóbb elemei a megvalósított tanácshatalomban a régi úri rend szétzúzását és a népuralom megteremtését látták. A szociális törvénykezésben — mindenekelőtt a munkácsaládok és gyerekeik sorsának javításában — pedig történelmi igazságtevést. Az égjük legfényesebb és hosz- szú évtizedekre világító fejezete a tanácsiiatalomnak a kultúra, a nópművélés olyan felvirágoztatása, amely a magyar szellemi életnek minden értékét felkarolta, s ezzel minden nagy alakját Lukács Györgytől kezdve Bartók Bélán, Kodály Zoltánon át Móricz Zsigmondig, Krúdy Gyuláig és Babits Mihályig a kulturális forradalom lelkes segítőiévé, részvevőjévé tette. Nem hiába írta 1919 tavaszán Babits Mihály: Magyarok: a kor nagy dologra hí, 1 Mi vagyunk az idők postásai. Mi küldjük szét a vörös levelet, Melynek pecsétjei vérző szívek. S sokan remegnek, ha a posta jön, De még többeknek lesz ez szentöröm, Hogy nem volt annyi vér és annyi könny Hiába, mert már a nagy óra jön. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után az ellenfor- 'radalom szószólói és a kommün egykori ingatag támogatói közül is nem kevesen mindenképpen azt igyekeztek bizonygatni, hogy a tanacshatalam a belső támogatás hiánya miatt omlott össze. Ez azonban nem felel meg a tényeknek. Bár bizonyos hibák, mindenekelőtt a parasztpolitikában, a két munkáspárt egyesítésének módjában, az antant-ígéretek jóhiszemű elfogadásában 1919 nyarán valóban gyöngítették a belső frontot, a tanácshatalmat csali külső intervenció, katonai túlerő tudta legyőzni. Kedvezőtlen volt a nemzetközi helyzet, a Szovjet-oroszo rszág nem tudott katonai segítséget adni. Ahogy Krupszkájának nemrég megjelent könyvében elmondja, Genin is azt vallotta, hogy a Magyar Tanácsköztársaságnak, szemben a hatalmas kiterjedésű Szovjet-oroszországgal nem volt hova visszahúzódnia a polgárháborúban. Abban azonban, hogy a felszabadulás után, a most már kedvező nemzetközi helyzetben a magyar munkásosztály olyan erősnek, vezetésre képesnek mutatkozott, a népi hatalom viszonylag gyorsan felülkerekedett rendkívüli szerepe volt az 1919-es példának. S azóta is a Magyar Tanácsköztársaság tanulságai és emléke beépültek a magj'ar szocialista átalakítás gyakorlatába és elméletébe. A mgyar kommün őrökké élni fog a megvalósuló szo- daffista Magyarországban! A Tanácsköztársaság egyszerre forradalmi és nemzeti örökségnnk Ünnepi nagygyűlés a Tanácsköztársaság kikiáltásának A Ganz-MÁVAG művelődési központjában szerdán ünnepi nagygyűlést rendeztek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója alkalmából. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezésében megtartott nagygyűlésen munkásmozgalmi harcosok, fővárosi dolgozók, ifjúmunkások részvételével emlékeztek a magyar történelem jelentős eseményére. Az elnökségben helyet foglalt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Keserű Jánosné köny- nyűipari miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, továbbá a társadalmi és tömegszervezetek országos és fővárosi testületéinek képviselői. A részvevők v soraiban helyet foglalt a munkásmozgalom sok régi harcosa; köztük több olyan veterán, aki személyes részvevője volt az 1918. június 20-án * lezajlott MÁVÁG-gyári tüntetésnek, amelyet gyilkos sortűz fojtott vérbe. Más történelmi emlékek is {űződnek a nagyévfordulója alkalmából gyűlés színhelyéhez: 55 éve — 1919 januárjában \— itt tanácskozott a történelmi jelentőségű vasasgyűlés; és itt szerelték föl s indították a frontra — a Tanácsköztársaság védelmére — a MÁVAG önkéntes ~ alakulatát: a 8. munkásezredet. A Himnusz elhangzása után szavalat következett, majd Bencsik Itván, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott elnöki megnyitót. Ezután Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára emelkedett szólásra. Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára ünnepi beszédében emlékeztetett arra: ötvenöt évvel ezelőtt a magyar munkásosztály — szövetségben a szegényparasztsággal és • az ország haladó erőivel — megdöntötte hazánkban a földesurak, gyárosok és bankárok hatalmát. Győzelemre vitte a szocialista forradalmat, megteremtette a Magyar Tanácsköztársaságot. — Amikor a múltat, a Tanácsköztársaság 133 hősies és dicsőséges napját idézzük — mondotta'— az 1919 óta eltelt 55 évre, a megtett útra a jelen küzdelmeire és a jövő feladataira is gondolunk. A Magj'ar Tanács- köztársaság a munkásosztály, az egész dolgozó magyar nép jövőbe mutató forradalmi tette volt. — Nem tagadjuk, sőt büszkén valljuk: 1919 magyar munkásai az »orosz« példát követték. Azt a forradalmat, amely hitet, önbizalmat adott harcukhoz. A fiatal szovjet állam mellett az egész haladó emberiség, mindenekelőtt a világ proletárjai — Lenin szavával — óriási lelkesedéssel fogadták a Magyar Ta< nácsköztársaság megalakulását és sikereit. Büszkék vagyunk a több mint százezer magyar internacionalista harcosra — folytatta Katona Imre —, akik a fiatal szovjet állam védelmében, a Vörös Hadsereg oldalán fegyvert fogtak. Tudták, hogy saját hazájukért, a magyar nép elnyomói ellen (Folytatás a 2. oldalon) Konferenciái lari a Bolgár kommunista Bárt A szófiai universiadecsar- nokban tegnap délelőtt megkezdte munkáját a Bc’gár Kommunista Párt országos értekezlete. A pártértekezlet az 1971 tavaszán lezajlott X. kongresszus óta eltolt három év eredményeit az ország társadalmi és gazdasági • fejlődésének kérdéseit vizsgálja meg. A központi bizottság beszámolóját A munka társadalmi . termelékenységének növeléséről címmel Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára ismertette. Olasz külkereskedelmi delegáció tárgyal Budapesten Olasz külkereskedelmi delegáció érkezett Budapestre dr. Armando Fracassi külkereskedelmi minisztériumi főosztályvezető vezetésével és szerdán megkezdődtek a tárgyalások a Külkereskedelmi Minisztériumban az 1974. évi magyar—olasz árucsere-forgalommal kapcsolatos kérdésekről. Ez egyben lehetőséget ad arra, hogy a telek folytassák a korábban megkezdett konzultációkat egy 10 éves magyar—olasz gazdasági, ipari kooperációs megállapodás lét- 1 rehozásáról. Ötvenöt éve kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot Hazánk élen járt az emberi haladásért vívott harcban Ünnepi megemlékezés az EDOSZ Művelődési Házban Történelmünk dicső tavaszára, 1919. március 21-re, a Magj'ar Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulójára emlékezett tegnap Kaposvár munkássága. Az ÉDOSZ Művelődési Házban a városi pártbizottság, a Kaposvári Cukorgyár és a Kaposvári Húskomoinát pártszervezete által rendezett ünnepségre eljöttek a város régi és új üzemeinek munkásai, s nagyon sokan a veteránok közül is, akik fegyverrel a kezükben harcoltak az első magyar proletárdiktatúra győzelméért. S ott voltak azok az ifjúkommunisták is, akik a forradalmár elődöket példaképükben építik ma szocialista hazánkat. A Himnusz elhangzása után Bognár József, a Kaposvári Húskombinát pártbizottságának titkára köszöntötte az ünnepség részvevőit és az elnökségben helyet foglalókat: Böhm Józsefet, a megyei tanács elnökét, Kovács Ferenc- nét, a Nagyatádi Cérnagyár csúcsvezetőségének a titkárát, a megyei párt-vb tagjait, Deák Ferencet, a városi pártbizottság első titkárát, Galina Jánost, Boór Istvánt és Tóth Lajost, a munkásmozgalom régi harcosait, dr. Szerényt JáJános, az SZMT titkára mondott ünnepi beszédet. — Hazánk ezeréves történelme során ritkán fordult elő, hogy Magyarország az emberi haladásért harcolók élére került. 1919. március 21. — akár csak 1848. március 15. — azonban ilyen történelmi pillanat volt. Az a megálmodott győzelmes pillanat, amelynek érlelődéséért, eljöveteléért munkásosztályunk , legjobbjai, a forradalmi és a haladó mozgalmak sok kiemelkedő és névtelen harcosa küzdött — mondotta többek közt. Az ünnepség szónoka, ezuről, a 133 dicső nap történelmi eredményeiről szólt, majd így folytatta: — Tisztelgünk azok előtt, akik a nép erejére támaszkodva történelmi tettekre, nagyszerű alkotásokra voltak Képesek és az elszánt harcra is készen álltak. A somogyi emberek, a kaposváriak soha nem felejtik el Latinca Sándort, Tóth Lajost, Szalma Istvánt és társaikat, akiknek forradalmi harca nyomán Somogy »az első magyar proletárdiktatúra legkeményebb megyéje« volt. S beírta nevét a történelembe azzal is. hogy már a Tanács- köztársaság kikiáltása előtt szövetkezeteket alakítottak* a nagybirtokokon. Dr- Szerényi János ezután a. Magyar Tanácsköztársaság a dolgozó nép érdekében tett intézkedéseit, a dicső 133 nap alatt elért eredményeit méltatva ezeket mondta: — A Magyar Tanácsköztársaság hős forradalmár harcosai, népünk legjobbjai ország, világ előtt bizonyították a munkáshatalom életképességét, történelmi elhivatottságát. Példát mutattak az utókornak önfeláldozó lelkesedésből, felelősségviselésből és forradalmi hűségből. Ünnepi megemlékezését e szavakkal fejezte be: — A célok és tettek bizonyítják, hogy a Tanácsköztársaság politikája nemzeti politika volt. És nemzetközi is volt, része a világforradalomnak; közvetve segítséget nyújtott a Szovjet-Oroszország hősei és más európai népek harcához. Hibáival is büszkén vállaljuk tehát az első magyar munkáshatalmat. Hűek maradunk forradalmi hagyományaihoz. Az ünnepi beszédet az évfordulóhoz méltó színvonalas műsor követte. Közreműködtek: A Táncsics Mihály Gimnázium énekkara és irodalmi színpada meg a Kaposvári Munkáskórus. »A tűz erő« című irodalmi összeállításon kívül Kaposváron első alkalommal adták! elő a megzenésített Latinca- balladát. Az ünnepi megemlékezés tm fejeződött bej Se. h. nőst, az SZMT titkárát- Meg- nek tekintik s az ö szelleműk- nyitó szavai után dr. Szeré) fián a Magyar Tanácskoztál-sa- nj^ság kikiáltásának
