Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

Panoráma — belülről oj busz, szokatlan stílus. A gépkocsivezető és a kalauz tü­relmes és udvarias. A megszó­lítás következetesen »hölgye­im-«. Kijár az öreg cigányasz- szonynak és a nyolcadikos if­jú lánynak is: Szíveskedjék hátrább húzódni! i Fél Szinte lebegünk tízre be- | széltük meg a találkozót, 10 órakor indu­lunk. Előtte még körbejárjuk a frissen mosott panorámabuszt, és Szentgyörgyi László gépkocsi- vezető mindent részletesen el­magyaráz. Megtudom, hogy az Ikarus 255-ösnek két és fél méter a szélessége, a magas­sága pedig egy centi híján három méter. Jól bírja a ka­nyarokat de esős időben — a. hatalmas ablaküvegek súlya okozta labilitás miatt —köny- nyen csúszkál. A 102 mázsás kolosszust 192 lóerős motor hajtja. (— Az egész konstruk­cióban ez ér a legtöbbet! — mondja a gépkocsivezető.) Üzemanyag-fogyasztása órán­ként 30—35 liter gázolaj. A felszálló utasok a GC 65- 58-as rendszámú kocsit csak dicsérni tudják. »Ez aztán szép busz1« ... »Előkelő járgány1« — »Komoly szerkentyű« — ilyeneket hallani (a véleményt nyilvánítók kora és szókincse szerint). Szinte lebegünk az út fö­lött, ahogy a hatalmas kocsi száguldani kezd, és a napsu­gár is zavartalanul cirógatja az ember arcát. Az IK—255-ös motorja 80—90 kilométeres se­bességénél »érzi jól magát«, az előírások szerint azonban a nyílt országúton is csak 60 kilométerrel mehetnénk. Volt azonban szó arról is, hogy a gyors járatok — mint amilyen a mienk — Nagykanizsára 80- nal mehetnek. És a menetrend is megköveteli ezt. Vannak, akiket megtéveszt az új busz. Egy idős néni Ka- posfőn például helyi járatnak gondolja, és a legtermészete­sebb hangon közli, hogy »a községházánál tegyenek le, aranyoskáim!«... Sas Már­tonná, a legidősebb utasunk: 82 éves. Most lat először pa­norámabuszt. És rögtön közli is róla a véleményét: — Valóságosan úgy csillog, mint egy igazi patika. Volán mindig akadnak olyanok, akik kivágják az ülések huzatát, a hamutartók szemetét a padló­zatra szórják, sőt eg'y-egy kü­lönjárati úton még borosüve­gek is gurplnak ide-oda a ko­csi padlóján ... Így csak nagyon nehezen lehet a jár­művet tisztán és kifogástalan felszereléssel útnak indítani — panaszkodik Szentgyörgyi László. Viszont amiről nem az uta­sok tehettek: az IK 255-ös műanyagburkolású kapaszko­dói, üléstámlái néha alaposan feltöltődnek elektromosság­gal. A GC 65-58-as esetében már segítettek ezen. 4000 kilo­méter után Szentgyörgyi Lászlónak el kellett vinnie Székesfehérvárra, s kicserél­ték a járópadlót is, mert csú­nyán felpúposodott. | j Negyed egy­Másodpercre pontosan i a 12-es áiiás­!_______________I ban a zöld fény: mehetünk! Oda- és visz- szafelé is ragyogó napsütés­ben. Az ablak mellett elsuha­nó, a zöld növénytakarót »ma­gukra húzó« mezőkön még ott vannak a hófogó rácsok. Bent a kocsiban azonban fű­tés nélkül is meleg van. — Még nem tudom, hogy milyen lesz nyáron, hogyan szellőzik az utastér. Lehet, hogy nagyon befülled majd — töpreng a gépkocsivezető Majdnem félmillió kilométer van már Szentgyörgyi László mögött — baleset nélkül. A volán mögé csak fehér ingben ül, s amikor a motor szerke­zetét matatja, fekete bőrkesz­tyűt húz. Bíró Márton sem sokat pihen: Nagykanizsa felé mindössze egyszer ült le a bejárat lépcsője fölé hajtható ülésre, Nagybajom és Böhö- nye között. Visszafelé viszont már több időnk volt beszél­getni. Elmondta, hogy a csü­törtök a »gyenge napok« -közé tartozik. »Se kórházi látoga­tás, se piac«. Bevétele ezen az úton 900' forint körül volt, de van olyan nap is. amikor ennek három-négyszerr-H sőt a bérletváltás idején még tíz­ezer forintot is gwetvűjt a táskájában. Útközben ellenőrök állítják meg a kocsit. Tobak Ferenc minden jegyet és bérletet át­néz, aztán leszáll, s várja a következő járatot. Szinte má- sorpercre pontosan gurulunk be a kaposvári buszpályaud­var 12-es állásába, két óra öt perckor. Pedig Szentgyörgyi László Vése után váratlanu1 hátraszólt: — Ajjaj! Egy fekete macs­ka. De — úgy látszik — mo­dern kocsinál ez sem befolyá­solja az utat. Mészáros Attila Nyolc nappal korábban joltek ... A két Sisa sok dinnyét vár Ez lesz az otthon — nyárutóig. Madárdal. méhzümmögés. irű, zöld gabonavetések — tavasz. Friss szántás szélén épülő kunyhó a marcali Egye­sült Vörös Hajnal Termelőszö­vetkezet határában. Március 13. Sisa Ferenc meg a felesé­ge és ifjabb Sisa Ferenc egy évvel ezelőtt ilyenkor érkezett Somogyba. Görgetegre. Most nyolc nappal előbb, már ötö­SZIBÉRIAI UTAZÁS Vadászok és táncosok Száz személyt szállít A Volán 13. számú Válla­lat az idén 22 panoráma­buszt kap. Ebből — január 10-én — négy IK—255-ös jött meg. (Siófo­kon is van belőle három, kü­lönjáratra használják, A töb­bit is megkapják az'első fél­évben; ezek már IK 266-os típusúak lesznek. A 18 érkező buszból 10 helyi járatként közlekedik majd, nyolcat pe­dig a helyközi forgalomha ál­lítanak be. A városban közle­kedő kocsik egyszerre 100 sze­mélyt tudnak szállítani, s a több ajtó kényelmesebbé, gyorsabbá teszi a fel-, illetve leszállást. Az' új panoráma­buszokon a korábbinál jóval kulturáltabb az utazás. — Nehéz elmondani, amit az utasok a járművek belső berendezésével művelnek. A kulturált utazáshoz ugyanis kulturált utasok kellenek. De A Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz számviteli osztályára KÖZGAZDASÁGI ÉRETTSÉGIVEL RENDELKEZŐ könyvelőt Jelentkezés: Kaposvár, 48-as ifjúság útja a személyzeti osztályon, (TO5462) A Jugan menti Ugut falu halászszövetkezetének elnöke elmondja: bőven van hal a fo­lyóban, egy évben 38 ezer ru­bel a kolhoz jövedelme. A fő­vadász így számol be: száz tagja van a szövetkezetnek, egy vadász átlagban 1200— 1400 rubel értékű szőrmét »ter­mel« egy szezonban, a legjobb szemű, legbiztosabb kezű »ahotnyikok« 2—3 ezret is megkeresnek. A jó vadász a szemén vagy a füle tövén lövi j meg az állatot, nehogy kárt te- ’ gyen az értékes szőrmében. — Milyen vadak élnek erre­felé? — Coboly, mókus, rozsomák, vidra, medve — sorolja. A va­dászok néha ötven kilométeren át is üldöznek például egy co­bolyt, hogy puskavégre kap­ják. Az utolsó medve — Mikor lőtték le az utolsó medvét? — fordítja a tolmács egyik útitársunk kérdését. Le­het, hogy csak a fordítás sike­rült kevésbé, a vadászok veze­tője mindenesetre tüstént ki­igazítja: J — Hát azt még nem ölték! meg, van belőlük jó néhány.! Önt nyilván az érdekli, mikori lőttek utoljára medvét. Meg-! mondhatom: július 21-én —^ szól nagy derültség közepette. * Megnézzük a falu kollégiu-# mát. Harminchárom ágy a ha-# lószobákban. A kis vadászpa-# lánták laknak itt tanév köz-# ben. Míg apjuk odajár, co-f bolyra les, medvével viasko-# dik, itt helyet, teljes ellátást# kapnak, segítik tanulásukat.# Egyébként az apák egy része# is túltette már magát a sátor-# csánálás gondjain: vándordíján# kempingsátrat visz magával a# rengetegbe. # Három orvos is van Ugut-# ban, s egy 25 ágyas kórház. csian. Volkov barátunk el­mondja, hogy az elejtett »Bun- dás Nagyúr« fejét levágják, ki­teszik egy fehér vászonra, s rendre elébe járulnak. Ének­kel persze, s minden medvé­nek új dal dukál: nagyon te­hetségesen, színesen improvi­zálnak. A költészet íme még buzog ősi forrásaiból is. Búcsúzás Zúgás a levegőben. Jön ér­tünk a repülő. Jó vadászatot kívánva búcsúzunk chanfi ba­rátainktól. S ebben benne van az is, hogy minden egyéb jót, a kultúra^ a művelődésre, a jó­lét új meg új áldásait kívánjuk nekik. Másnap Nyizsnevartovszk- ban helikopterre széliünk. A helikopter ablakából le­nézve, mintha csak a formá­lódó jövőt látná az ember. Füstgomoly es fúrótorony, da­ruk erdeje a kikötőben, ládáié fa- és acélrakományok, hatal­mas csövekkel rakott gúlák tartályok. A város új házai, amelyek szinte hetek alatt szü­letnek. S fentről az is látható, hogy nem valami sima futás ez a cél falé, hanem kemény aka­dályverseny: elakadt s ottre­kedt kocsik a mocsárban, két fölrobbant tartály fekete ron­csai erre utalnak. Friss foltok, ardőirtások tűnnek elő — kell a hely az olajvárosnak. És ár­kok, csőrendszerek, billenő te­herautók sokasága. És a Sza- motlor — a 18 kilométer hosz- szan, 14 kilométer szélesen el­terülő víztükör. Közepén va­donatúj mesterséges 6ziget, amelyet ugyancsak ember épí­tette földnyelv kapcsol a part- ■ van benne fél hoz, s tesz Uyenformán félszi­getté. Rajta fúrótorony. Már üzemel. Több ilyen szigetet is létesí­tenek majd a mély vízben, hogy megteremtsék a munka feltételeit. Hiszen ez egyike a leggazdagabb lelőhelyeknek. Szibéria jövője —r s ezzel a Szovjetunió gazdaságának jö­vője — itt formálódik, bonta­kozik az új arculatú tájon. S nagyon gazdagnak ígérkezik. A mostani az emberpróbáló szakasz — de az embert szol­gáló gyökeresük benne. Simái Mihály dikén megjöttek — ide, a marcali szövetkezetbe. Elin­tézték az elintézni valókat a helybeliekkel, kimentek a ki­jelölt területre, s most éppen ott tartanak, hogy befejezés előtt áll a kunyhó. Föld, fa, tégla. Kamra, szoba, félszer, garázs. És borjúnagyságú ku­tya, egy karóhoz kötve... — A Heves megyei Hortról jöttünk — mondja az idősebb, a hatvannegyedik évében levő Ssia. — Somogybán most va­gyunk másodszor... — Mit vár az idei nyártól? Az égre néz, és sejtelmesen mosolyog. — Ilyenkor még nem tudni. Csak olyan legyen a nyár most is, mint amilyen a tavalyi volt, semmivel se jobb. Száraz nyár volt az, kétszáz mázsa görög­dinnye megtermett holdan­ként. De hát az évek nem egy­formák. Meg az időjárás se az. Hárman vannak a huszonkét holdhoz; ez nem mind dinnye, hold uborka meg másfél,;, hold paprika is. — Ismerős akad-e itt a kö­zelben? — Csányiak vannak hozzánk legközelebb. Boronkán meg Gyótán van ismerősünk. A gyótainak kocsija is van, aztán megáll itt, és beszélgetünk. Hogy tetszik-e ez az életfor­ma — évente elköltöznek ha­zulról tavasszal, és csak nyár­utón térnek vissza megint iga­zi otthonukba —, fölösleges kérdés. Különben nem lenné­nek itt. — Minden évben építünk magunknak ilyen házat, és majdnem mindig máshol... Ha jól visszagondolok, 1931 óta szinte minden évben ezt csiná­lom. öröklődik ez a foglalatos­ság a családban — így vall az idősebb Sisa. És mit mond a fia? — Én is csak ezt csináltam. Hogy mikor kezdtem? Azt hi­szem, hogy ebbe születtem bele. — Bizony, még iskolás yoit, amikor már dinnyéskedett — erősíti meg a fiú szavait az apa. — Aztán, az iskola után mindjárt egy egész részt ho­zott. — Ez mit jelent? — Tudja, valamikor a ro­konság hét személyből állt; együtt dolgoztunk, aztán osz­tozkodtunk a pénzen. Hát így hozott ő mindjárt az általános iskola után egy egész részt, mert akkor már úgy dolgo­zott ... Ha napszámost fogadnak se­gítségnek, azt most is a család fizeti, a saját keresményéből. Érdeklődöm, hogy tulajdon­képpen mennyire is rúg ez, de a válasz valahogyan elsikkad a beszélgetésben. Amire ismét meg ismét visszatérnek, a ré­gebbi adóztatás, a társadalom­biztosítás, a nyugdíj. Ez utóbbi talán hiányzik majd. De hát félretehetnek a jövedelemből az öreg napjaikra. A fiatal Si- sának most épül otthon egy félmilliós ház, kocsija is szo­kott lenni, csak most nincs ... — S mi lesz, ha megnősül? — kérdem a fiatalt. Mosoly, amiből azt lehet ki­olvasni, hogy valahogyan majd csali lesz. De szóba jön az aggály is: nem minden lány vállalja, hogy ez az évről évre Ismétlődő vándorlás legyen a sorsa férje oldalán. Persze, az is lehet — erre is utal a fia­talabb Sisa —, hogy munkát változtat. Ki tudja? Egyelőre: érkezik a tavasz, és ők itt vannak. Maholnap kész az »átmeneti ház«, és kez­dődik a munka. Hogy sok és jo dinnye teremjen, és szép összegre kerekedjen végelszá­moláskor az a rész, ami a Sisa családra esik. Ha ez sok lesz, akkor a tsz része sem kevés. Hernesz Ferenc O u O ew v fi szólak Schönhausen táimkhoz vezetnek 30.- ló­ivá ­— Nyíl Tyimofejevics - pett elő a félhomályból dék. # A sovány férfi összerezzent Sétálunk, nézelődünk a falu-» a váratlan szótól és megállt, ban. Takaros, rendezett por-! — Miben lehetek a szolgá- ták: krumpli, répa megterem! ;atára? a ház körül. A többi élelmi-! _ Nem ismer meg, Nyíl szert hajón, repülőn hozzák. ^ bácsi? Az elnök összehívja a népié Peszcov közelebb lépett, együttes fällelhetö tagjait. Égy# — Nem, nincs szerencsém nyurga fiú harmonikázik, hat# ismerni — jelentette ki hatá- lány összefogózva, ringatózva# rozottan. énekel. A hangjuk, mozgásuk# — Ráesik Montasev vagyok, es öltözetük szépsége együtt# Akinek annyi perecet hozott hat a nézőre. # ajándékba. val gondolok rá. Ráesik. Soha nem felejtem el, milyen jó volt hozzám.. . S veled mi van? Befejezted a tanulmá­nyaidat külföldön? — Igen. Nyil Tyimofejevics — hazudta a Montasev-cse-, mete és belemerült a párizsi »szabad élet« ecsetelgetésébe. Természetesen elhallgatta erős szenvedélyét a kártya iránt. nőm. Sokan tudták, hogy mi­lyen kapcsolat fűzött a nagy­bácsikádhoz. Beálltam a gyár­ba, itt van az út túlsó olda­lán — mutatta ki Peszcov az ablakon. — Hogyan lett magából klubvezető? — Volt egy szenvedélyem, Ráesik, mindig szerettem éne­keink A bácsikád is gyakran tréfálkozott velem emiatt. A gyárban azután gyakori ven­dége lettem a klubnak, éne­keltem a kórusban, mígnem ______ ___ _______ f ölajánlották, hogy vegyem át Peszcov, és hosszú szünetei — Ez pokolgép? — suttog­ta Peszcov. — Persze, hogy az, Nyil bá­csi. Segítenie kell, hogy el­helyezzük a gyárban. A bomba nem robban Peszcov elgondolkodott, a ■ válaszra váró Ivadék pedig nem mert megmukkanni. — Bizony ... Bizony ... — szólalt meg végül' nagysokára a klub vezetését. A fizetés több, gondoltam, s vállaltam. De ez nem fontos. Azt mondd el inkább, mi szél hozott Ba­kuba? — Nagy ügyben járok, Nyil Tyimofejevics. Fontos ügyben. — Ez természetes. Vissza­tartott. — A dolog valóban ko­moly. De nagyon szükséges is, ezért pedig kockáztatnod kell az életedet... Csakhogy te nem mehetsz be az üzembe.. A vörösöknek szánt csomagot így én magam helyezem el.. Tudom, hogy hol a gyár érzé­keny pontja. Azonkívül senki- hogy térnek a régi szép idők. A né Meg azt is, hogy rokonai már metek már nincsenek messze: nek sem jutna eszébe, régen nem hajlandók kifizetni Szmolenszk és Odessza alatt rám gyanakodjon, adósságait, és vég nélküli ti- folynak a harcok. Már nem sokáig kell várnunk. vornyáinak költségeit. Arról sean beszélt, hogy új pénzfor­rások után kutatva, hogyan* került a német kémügynök­Aztámkettem kiválnak, és el-# — Csak nem’ Ráesik! De hálójába< ^ egyéb szeny öttel! ■—■ es Peszcov ____ ___1_____n .u. _ — j árjak a szarvastáncot. Azt,# megnőttél! — és Peszcov_ at ahogy dobogva lépked a rén,# ölelve fél karjával vo.lt főnö- ahogy a hó alól a zuzmót ki-# kének unokaöccsét, sietősen kaparja patáival. Kezük agan- # beinvitálta az irodába, csőt formál fejük fölé, futnak,' — Úlj le, és mesélj —mond- szökellnek — megérdemlik aj ta ott neki, most már nyu- nagy tapsot. Aztán — micsoda J godtabban. — Hogy él a bá- ősá ritmus! — a bogyócskasze-J csikád? dest is eltáncolják. j — Kért, hogy adjam át üd­— És milyenek a medveün-i vözletét, Nyil Tyimofejevics. nepek? — kérdezem kíván-» — Ennyi ev után is hálá­nyes ügyek mellett a németek megbízásából miként mérge­zett meg egy ismert francia tábornokot, hogy azután Franciaországból Iránba me­nekülve mentse az irháját. — Hát maga hogy él itt, — De segítenünk kell ne­kik, hogy gyorsabban ideérje­nek. — Hogyan? Ezt nem értem. — A bácsikám azt mondta, hogy nyíltan beszélhetek ma­gával. — Rám számíthatsz. — Be kell juttatni egy kis Nyíl Tyimofejevics? ■— tette csomagot az üzembe, hogy ott föl a kérdést végül az ifjabb leálljon a termelés. Kevesebb Montasev. benzin a vörösöknek, gyor­— A telepről él kellett jön- sabb német győzelem! — Azt hiszem, igaza van, Nyil Tyimofejevics. — Várj csak még egy ki­csit ... Alaposan meg kell hányni-vetni a dolgot. Ért magam sem vállalnám el soha, hogyha nem érezném: hama­rosan befellegzik a vörösök­nek. Az előcsarnok csendjét most ismét lárma törte meg. Ajtó- nyltogatás és léptek zaja, meg hangos beszéd hullámzott vé­gig rajta. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents