Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

Röppenj, páva! Márciusi levelek ÄNEK-, NÉPDALHULLAM vonul végig az országon. Por­ral fedett, feledésre ítélt dallamok, keserves, vidám szövegek kelnek életre, idézik a múltat, s teszik üdébbé nap­jainkat. Vert falú vályoghá­zak, paneles betonkolosszusok falai közül röppen az embert emelő, nemesítő dallamok so­ka. Nyolc nő és öt férfi énekel. A terem tömve, szorítanak a talak. Csend van, meríteni le­het belőle. Csupán a dallam feszít, s a lassú ringás leng. Mindez betölti a termet, vé­gigsimítja a nyakukat nyújto- gatókat, kimerészkedik az ésót csepegtető tél-tavaszi égbolt felé a végtelenbe, siklik a fa­lu utcái, házai közé, s lopako­dik az emberi szívekbe, hogy befészkelve magát ott marad­jon. A színpadon szereplő nótas táncosok arca kipirul, a sze­mük fényesül, a mezsgyéket rajzoló ráncok sekélyebbek, az ötvenet múlt, apró léptű, táncra járó lábak ritmikája másodpercnyi pontos. Csak en­gem, téged, minket látnak, ne­kem, neked, nekünk nótáznak, s járnak kettőt balra, majd körbe-körbe, kart karba öltve. A napi nehéz munka után! A százaknak készített, kiosztott étel gőz-szag felhőjéből szaba­dulva, a klóros felmosóvíz ma­Minden gyermeknek joga van az élethez, a nap melegéhez, a természet gazdag színeihez, a művelődéshez — ám minde­nekelőtt természetes, magától értetődő jussa van a játékhoz! Minden szülő, minden felnőtt, mindem értelmesen gondolkodó ember így vallja, s erre buzdít József Attila is: *►... jó szóval oktasd, játszani is engedd, szép, komoly fiadat!-«. A közelgő nemzetközi gyer­meknap — amelyet ebben az esztendőben 25. alkalommal ünnepiünk meg — ismét fi­gyelmeztet kötelességeinkre a világ minden gyermeke iránt, rását, szagát feledve, a varró­gép zakatolását megszakítva, az inakat, izmokat merevítő nehéz férfimunka után. Mind­ezt maguk és mások — a mi örömünkre! A tenyerek forrósodnak, csattog a taps. Egyszer, két­szer, negyedszer is szétnyílik a függöny. Űjabb nóták, más­más tánc. És még mindig van erejük, hogy leküzdjék a nap fárasztó ólomsúly terheit, az első nyilvános szereplés vál­tozón lanyhuló-újuló lázát. És gyönyörködtessenek, örömet szerezzenek, vidítsanak, felej­tessék százakkal a napi búba­jok sokát. Mert erő a dal, gyógyír, s melegít! A gyengét erősíti, az erőset erősebbé teszi, az alvót ébreszti, a lankadót hevíti, a hitetldh hinni tud, a sírásból mosoly fakad, s eggyé ková­csolja a távoli szíveket. A FARADSÁGÉRT fizetség iár! Fizetség volt a tenger taps, a falu vágya, kívánsága, hogy a mosdósi Röpülj, páva szárnybontása után repüljön bátran, sikerrel, a falu,, a me­gye határán túlra. Ütját egyen­gesse tovább is Bányai^Károly- né pedagógus, a kör lelkes ve­zetője, és Bernáth Ferencné, a helyi pártszervezet agilis re­ferense, hogy a szépen szedett csokor színe, illata még tar­kább, pompázóbb legyen. lyeket varázsoltak elő a fiata­lok és a szülői munkaközössé­gek. Erdei sétáló-pihenő lige­tek, tornapályák létesültek a városok közvetlen közelében, a vizek — folyók és tavak — partjain. Nemzeti érdekünk a testben és lélekben egészséges nemze­dékek felnevelése: építsünk több játszóteret, játszókertet gyermekeinknek! Felhívjuk ezért a nemzetközi gyermek­nap közeledtével, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság szocialista brigádjainak tagjait, a kertészeket és erdészeket, s mindazokat személy A levélírásnak a középkor­ban valóságos szabály- rendszere alakult ki. Árpád-kori okmányaink, em­lékeink tanúsítják, hogy az egyházi iskolákban külön ta­nították stílusfogásait, retori­kus cirkalmait, udvariaskodó formaságait. De éppen azért különösek ezek a gúzsba és formaságokba kötött levelek, hogy a szoká­sos cirádák, megszólítások, kö­rülírások közül miként bonta­kozik ki az őszinteség, mind­azon életanyag, amely a kor valóságát jelenti. Vannak márciusi leveleink 1848-bói. Az időben még tar­totta magát a régies szabály, de a formaságokat áttörte egy izgalmas, puskaporos hír, a forradalom híre. Egy Kacskovics Ágoston ne­vű uradalmi ügyésznek még a riadalom vezette tollát, ami­kor március 16-án papírra ve­tette e sorokat: “Éppen a mi­dőn ezen levelemet küldeni akarom, azon szomorú hír fuitya el Kaposi vidéket, hogy folyó hó 13-án Bécsben ütött volna ki a Revolutio ... melly hír 14-én estve Pestre is meg­érkezvén, 15-én délután ott is zavar történt — de minden vérontás nélkül...« És leírja a Harminc nemzedékből idé­zett levél a továbbiakban azo­kat az eseményeket, amelyek március 15-e legendás Histó­riájaként már közismertek. Azért izgalmas dolog éppen e levél kapcsán föltenni a kér­dést: egy álmos, nyugalmas megyébe érkezett vajon a “re­volution híre? Idézzünk most egy másik márciusi levelet. Ez hat nap­pal a Pest-budai események után kelt. Ez már hivatalos és segélykérő, az alispán írta alá, a címzettje pedig a miniszter- elnök. “A megyebeli köznép lelkü- lete az óhajtott csendesség he­lyett a communismus veszélyé- val fenyeget. Most a hozzam érkezett tudósítások után kö- ' teles vagyok Méltóságodat tu­dósítani, hogy ezen rossz több helységekben valósággal ki­tört, Nagybajom, a megyebeli legnagyobb helység a földes­uraknak birtokát önhatalom­mal elfoglalta. Csokonya, ha­sonlóképpen erős helység, az urasági birtokot megtámad­ta...« Futótüzet gyújtottak akkor Pesten. Szikrára éhes száraz­ság kapott lángra Somogybán is. Sokszor idézik a pozsonyi venezer parasztja miatt. Tény szerint ez álhír, valójában azonban mélységes igazság. Mert Petőfi mögé akkor nem negyvenezer, hanem négyszáz- ezer és még ennél is több pa­raszt, az uradalmi béklyókat leoldani kívánó jobbágycseléd felsorakozott. Egy kor valósá­ga ez. S erről is van levél. Akkor még Sopspgyhoz tartozott Szí getvár. Ott kelt a következő — s nyilvánosság előtt még nem ismertetett — dokumentum melyet a megyei levéltárba: mutattak. Pontosan egy nap­pal az alispáni segélykérő so­rok után íródott. > Figyeljük meg, hogy a levél­írók mennyire ragaszkodnak a hagyományos formaságokhoz, sőt, milyen remekül próbál­nak a címzett stílusában is fo­galmazni, akinek logikus, és gazdag körmondatai a Pesti Hírlapból ismertek lehettek számukra. Talán ki is derül már, ki a címzett: Kossuth Lajosnak íródott a levél. A feladója pedig a szigetvári ma­gisztrátus és a város egész “kö­zönsége«. A megszólítás: »Nép jogvé­dőink Ftőbajnoka, Nagy Pol­gár!« S egy idézet a levélből: “És midőn e nép, visszanyert leg­szentebb jogai fölött örömmá­mora magasztos percei után, öntudatát visszakapván, a sza­bad nemzetcsaládok közötti jö­vő nagyszerű rendeltetését gondolatban végigfutá, midőn százados könyűit letörölve, érezni kezdi, hogy annyi és olly sok különérdek által el­szaggatott közös anyánk — e közös Haza — közös szereteté- vel öleli immár magához e hon millióit... — fogadj bennün­ket nagy karod további párto­lása alá ... Mi Téger élő zász­lóként követendünk...« Nem teljes a hosszú kör­mondat idézete. De bízom ab­ban, hogy szemléletes, és nem elsősorban arra példa, hogy gondosan megírt levelet küld­tek a szigetváriak Kossuth La­josnak, hanem arra, hogy mi­lyen őszintén lelkesedtek, mi­lyen nemes pátosszal, tettre- kész elhatározással álltak már- ' cius nagy ügye mellé. E zek a levelek akkor el­sősorban a címzettek­nek szóltak. íróik nem gondolták talán, hogy egykor, mint minden dokumentumnak, az utókor lesz a címzettje. A márciusi levelek, a forradalom híradásai, a történelemből a máig szólnak. Tröszt Tibor szerint, i diéta riadalmát Petőfi negy­Góczán Gyula Játszóteret, játszókertet a gyermekeknek! Társadalmi szervek felhívása a közelgő nemzetközi gyermeknap alkalmából Ötéves a siófoki véradóállomás Évről évre szép eredményt érnek el a sió­foki véradóál­lomáson. Tava­lyi tervük 300 liter vér volt, s 480 liter vért adtak az ön­kéntes vér­adók. Ebben az évben ünnepli ötéves fönnál­lását az állo­más. Ez idő alatt 6560 pa­lack vért adott a kórháznak. Különösen a nyári hónapok­ban fokozódik a kórház igé­nye a gyógyító vér iránt, ami­kor a balesetek száma jelentő­sen emelkedik. A siófoki kór­ház . tervében szerepel, a zsú­folt véradóáilo- más bővítése. és kötelezettségeinkre hazánk akik a gyermekek és a termé­emberpalántáinak közvetlen jövőjéért. A gyermek — egyben hol­napunk, szocialista jövőnk — egészséges testi és szellemi fej­lődése, harmonikus nevelése nemcsak megkívánja, de egye­nesen megköveteli a játék sok­oldalú, egyéni és közösségi for­máit. Mindehhez tér kell, a tár­sakkal való együttlét: játszó­pajtások és játékszerek. Te­remtsünk mi, felnőttek, minél több helyet a gyermekek moz­gásához. Szerető gondoskodás­sal építsünk több játszóteret, játezókertet a gyermekeknek! Sok száz játszótér, játszó­kért épült az elmúlt eszten­dőkben, nagy részük éppen a két évvel ezelőtti társadalmi felhívás ösztönzésére. A fal­vakban és a városokban sok tízezernyi gyermek él és mo­zog az új játszóhelyeken, fut- kározik a fűvön, bújócskázik a fák között, építi a homokdom­bokat, és fürdik a szabadtéri medencékben. Iskolai játszóhe­szet igaz, s őszinte barátai: se-* gítseneik, tervezzenek, építse-^ nek! ( Felkérjük a községi, nagy ? községi, városi és fővárosi ke-J rületi tanácsokat és a társa-} dalmi szervezeteket: adjanak# meg ehhez minden lehetséges* hivatalos és társadalmi segít-} séget! 4 Az 1974. évi nemzetközi* gyermeknap, az öt világrészt} o L. o tw 0) > A szálak 11 Illír Scböihausen ti tanokhoz vezetnek j S-L-j-itl- -S==y : átfogó ünnep 25. évfordulója# legyen alkalom arra, hogy# egész társadalmunk együtt ün­nepeljen. Építsünk több játszóteret játszókertet a gyermekeknek! A Szakszervezetek Országos Tanácsa A Magyar Nők Országos Tanácsa A Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Századunk mesterei 28. eredményt és a lakosságra tett hatását jelentsék! Arbab.« — Nagyon kérem, Jakov Jakov még egyszer elolvas- Vasziljevics... mert ha el- ta a táviratot, és az asztalra visznek, minden elveszett. dobta. — Ne izgassa magát. Álljon — Jól kigondolták — mo- készen a feladat teljesítésére! rogta bosszúsan. — De vajon És csak akkor látogasson meg, megengedhető-e, hogy ilyen ha feltétlenül szükséges... Ha időkben, akár csak egy nap- kell, majd én megkeresem ra *s> kiessen valamelyik gyár imagát. termelése?! a Bezrukov végre elköszönt. egyáltalán, hol a kiút, } Jakov pedig — súlyos gon- ho8y önmagát se leplezze le, } dokkal vívódva — hazatért. és a németek akcióját is meg- J • * » hiúsítsa? # Éjjel Jakov Szergejev izga- Moszkva igent mond ftottan várta a teheráni rádió ° \ adását. a háború mindenre rá­a Órák teltek el. nyomta sötét bélyegét, még # Végre sikerült vennie a Kulijevék lakáséra is. Iránba ) rejtjelzett szöveget. Ez most is utazasa f1“« Szergejev gyak- 4 rövid volt - éppúgy, mint ,ra" megfordult itt. Az egykor 1 # máskor de világosan ki- kedves- v'dam hangulatú szo- 4 fejezett, valamit: a németek bak most szomorúan haUgat­Az Európa Könyvkiadó eb­ben az évben Századunk mes­terei címmel új sorozatot in­dít. A 10x17 centiméteres nagyságban, vászonkötésben, lakkozott borítóval, jó minő­ségű papíron a legkiválóbb grafikusok és festők illusztrá­cióival megjelenő kötetek so­rában először ez év májusá­ban Heinrich Mann Az alatt­való című regénye, majd ké­sőbb Anna Seghers A hetedik kereszt, Fagyejev Tizenkilen­Az 1975-ös, most készülő — i ja. cen, ’Hemingway Búcsú a' ^amara eijow a cseiexves fegyverektől című irasa jele-# ... szettek, és a lámpák is hal­nik meg. .. * ^ távirat konkret utasítást ványabb fénnyel világították Az 1975-ös, most készülő# is tartalmazott: meg a helyiséget. A házban tehát nem végleges tervben# “Mindenkit köszöntünk a csend honolt; hiányzott belőle szerepel Nexő: Ditte, az ember# nagy hadjárat kezdetén, amit Szura csilingelő hangja, mivel lánya; Bulgakov: A mester ésf a Führer lángesze vezéreL Zakatáliba vitték, a nagyma- Margarita; Capek: Harc a sza-f Valamennyiünknek hozzá kell májához. lamandrákkal; Ehrenburg: Ju-f járulnunk a gyors győzelem- Szergejev belépett a ven- lió Jurenito; E. Knight: Légy* hez. Legfontosabb: az ellen- dégszobába. Ott Rumjancev hű magadhoz; Lampedusa: A * ség hátországának demorali- és Kulijev már javában be- párduc; Moravia: Egy asz-f zálása. Első konkrét feladatuk szélgettek valamiről, szony meg a lánya; A. Zweig:\egy bakui olajfeldolgozó meg- — Bemutatom Jakov Va- Grisa őrmester című munká-* semmisítése. A végrehajtással sziijevicset — mondta Kuli­i Ivadékot bízzák meg! Az jev Rumjancevnek. — Sokat hallottam magáról, Jakov Vasziljevics . . . Foglal­jon helyet, ismerkedjünk meg közelebbről! Örömmel közöl­hetem, hogy Moszkva jóvá­hagyta javaslatunkat: nemso­kára ismét a biztonsági szol­gálatban dolgozhat. Előbb természetesen be kell fejez­nünk azt az ügyet, amellyel most foglalkozik ... Egyetér­tünk? — Hogyne, Szergej Vlagyi- mirovics. Adja át köszönete- met a népbiztosnak! Szergejev erősen megszorí­totta Kulijev karját. Tudta, hogy neki jelentős része van az ügy elintézésében. Kopogtattak az ajtón. Kuli­jev felesége — fiatalos, csi­nos asszony — teát hozott a vendégeknek. Hangtalanul köszöntötte őket. s a tálcát az asztalra helyezve azonnal távozott is, hogy ne zavarja a fontos, hivatalos beszélgetést. Kulijev leemelte a csészéket, és mentegetőzve elmosolyo­dott: — Cukor nincs. — A szállítmányokat, nem­csak a cukrot, lefoglalták a hadseregnek — jegyezte meg Rumjancev. — Ezentúl első a front. Nos, először beszéljük meg, hogyan állunk a Schön- hausen-problémával! Mi le­gyen a következő lépésünk? A vita több mint egy óra hosszat tartott. Végiggondol­tak s megvitattak minden le­hetőséget, aztán Jakov javas­latát fogadták el. — Nekem mennem kell — zárta be a tanácskozást Szer­gej Vlagyimirovics —, várnak a népbiztosságon. Sok sikert kívánok! Mehtyi kikísérte Rumjance- vet. Amikor visszatért, Jako- vot gondolataiba mélyedve találta. — Miért ez a nagy szomo­rúság, Jakov? — Az bánt, Mehtyi, hogy Lidát kérése ellenére sem en­gedték haza. Pedig én is min­dent megtettem az ügyben. — Ugyan. Jakov. minden rendbe jön. Egy-két hónap múlva hazajön a te Lidád. Addig bírd ki valahogy! Jakov tudta, hogy bízhat Kulijevben, mert sosem fecseg alaptalanul. Egy kissé meg­nyugodva mondta: — Akkor hát én is búcsú­zom, Mehtyi. Egy óra múlva küldik az újabb rádióüzenetet Teheránból. Ivadék akcióba lép Jakov és Ivadék kidolgoz­ták az első akció tervét. Az olajfinomító klubjának jelen­legi vezetője, Peszcov Nyíl Tyimoíejevies egykor jó em­bere volt Montasevnak, a gyár régi tulajdonosának. Az ő személyére építették tervü­ket. Montasev ugyanis azóta sem szakította meg Tyimofe- jeviccsel a kapcsolatot, és — bőkezűen bánva a pénzzel — szén ajándékokat is küldött neki, a határon túlról. Ivadék arra számított, hogy Peszcov segítségével könnyen bejuthat majd az üzembe. Ehhez azonban föl kellett keresnie Peszcov Nyil TyLmo- fejevicset. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents