Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-08 / 32. szám
Könyvtár az iskolában Berzencei tapasztalatok Túl a megyehatáron A gyepű, szer és „lusakenyér földje Az őrsaentpéteri román kori templom. N incsenek könnyű helyzetben az iskolaigazgatók, amikor az amúgy is mindig kevés beszerzési összeg felhasználásáról kell dönteniük. Az igények ugyanis — akárcsak másutt — jóval előbbre járnak a lehetőségeknél. A korszerű természettudományos oktatáshoz, a szaktantermi rendszer kialakításához drága technikai berendezésekre van szükség, és újabb és újabb kísérleti eszközök jelennek meg, melyeknek megvásárlását ugyancsak sürgetik az illetékes szaktanárok. Eközben a legtöbb helyen a sor végére kerül a könyv, a tanárnak és a tanulónak ma is változatlanul nélkülözhetetlen munkaeszköze. Pedig a szakirányító szervek fölismerték az iskolai könyvtárak fejlesztésének szükségességét. A Művelődés- ügyi Minisztérium két évvel ezelőtt irányelveket adott ki a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására, és a tavaly megjelent Rendtartás is pontosan. megjelöli az iskolai könyvtár helyét az oktatás rendszerében. így többek között rögzíti, hogy a fejlesztés egyik alapkövetelménye: tíz könyv tanulónként. DIÁK-ÉS IFJÚKORI emlékeim fűződnek az újonnan átalakított Hungária kávéházhoz. Itt láttam mag először az akkori magyar irodalom és művészet nagyjait. Nem egy aláírást, y autogramot szereztem a kávé ház törzsvendégeitől, látogatóitól. Segített ebben a nagy hírű művésztanya két alkalmazottja, akik köziül az egyik régebbi iskolatársam volt. Ök mutatták és mond ták meg, hogy az írók, költők, művészek közül ki kicsoda, és ők tájékoztattak az előkelő kávéház belső berendezésének kiképzéséről is. A régi Hungária, a New York palota 1892—94. között épült, és évtizedeken át fővárosunk látványossága volt. Híres építőművészünk, Hausz- mann Alajos építette, és a kávéház freskóit, mennyezet- képeit nem kisebb művésziek, mint Lotz Károly, Mandhei- mer Gusztáv és Herman Lipói festették. A belső berendezéshez túlnyomóan bronzot és rezet használtak. A palota és a kávéház nemcsak műemlék, hanem a század végi és e század eleji múltunk őrzője is. Elválaszthatatlanul összenőtt a kor legnagyobb költőinek, íróinak és művészeinek életével. Járt ide már Mikszáth is. és Ega-ből hetenként rendszeresen ide tárt pihenni, barátaival találkozni Gárdonyi Géza. Kiket láttam már az első alkalommal? Karinthyt, Kosztolányit, Tóth Árpádot, Molnár Ferencet,- Heltai Jenőt, Kiss Józsefet, Móricz Zsig- mondot. És mindjárt sikerült tőlük négv-öt autogramot szerezni. Szép Ernővel itt ismerkedtem meg. és hallgattam sa'át maga olvasta verseit. Vdyt sohasem láttam a New "orkban. Amint mondták, "sak egészen ritkán járt be. s ezért irót:'~sad innen fölkerekedve legtöbbször a Három Hollóban vagy a Japán kávéházban keresték meg. Fiatal ‘örzsverdiég volt itt Füst Milán. Szomory Emil. Ambrus Zoltán. Az együk gyönyörűen k!|kéo- zett művészi karzaton szokta átverni a Nyueat számára hozott k’U-kat Osváth Ernő itt bírVte azokat, és itt fo1v- tak a v't-i'- a nyugatosok között. »Ma két eleven kritikusi fogy ászt "Hűnk el« — szók*" mondani az újonnan érkezőknem akárhogyan: külön könyvtári helyiségről kell gondoskodni, mely a helyben olvasást is lehetővé teszi. Ismeretes, hogy az iskolák nincsenek bővében a helyiségeknek. Még az újonnan épülő, nyolctantermes általános iskolákban sem terveznek önálló könyvtárhelyiséget. És az igazgató első számú dilemmáját ez okozza: szaporítsa-e a hátrányos helyzetű — délután járó — osztályok számát, és szabadítson fel könyvtár céljára egy helyiséget, vagy zsúfolja be a folyosón vagy osztályteremben elhelyezett egy-két szekrénybe a köteteket — a tervszerű beszerzést és a meglevő könyvek felhasználását is akadályozva ezzel. Peperő Gyula, a Berzencei Általános Iskola igazgatója sem tagadja, hogy gondot akozott számára: »feláldozzon-e-« egy osztálytermet a nemrég átvett, új épületben, vagy még egy alsós osztályt osszon be délelőtti tanításra. Igaz, a döntést megkönnyítették az előzmények, a kialakult helyzet: az, hogy az egységesen kezelt nevelői és tanulói könyvtárnak — a nyári nagy selejtezés után is — több mint ötezer kötete nek Szomaházy István, a kor egyik írója. Az alagsor helyiségeit, ahol étterem is volt, »mély víznek« keresztelték el. Jártak ide étkezni grófok, bárók, nagykereskedők, színészeik, újságírók, neves és névtelen személyek a társadalom minden rétegéből. Volt a kávéházban egy hatalmas. ovális asztal, ezt a »ve- sézők« szekták körülülni. »Ve- sézők asztalának« is nevezték. Természetesen sok szellemes dolog, szólásmondás született az írással, művészettel foglalkozók karóban. Így például, mikor Karinthy megírta az első magyar mozászkeccset, a »Fixirozom a feleségemet«, elnevezték magyar Szkeccs- pimek. Karmthyról egyébként őrzök egy aniekdotaszerű, hiteles történetet, amelyet ugyancsak a new yorkfoeli barátaim beszéltek el. Egy fiatal újságíró nagyon bosszankodott amiatt, hogy Karinthy nem tudta a nevét, és mindig más néven szólította. Bosszút esküdött. Az író egy premierje után a kávéház egy népes asztala előtt elébe állt a nagy humoristának, és ezeket mnodta: »Karinthy úr, kérem, a holnapi Mozivilágba kritikát kell írnom az ön tegnap bemutatott darabjáról, de bocsásson meg, elfelejtettem a keresztnevét.« Karinthyt sziporkázó szelleme most sem hagyta cserben. Ezekkel a szavakkal főzte le froclizóját: »Elnézését kérem, de nincs nálam a noteszom, amibe felírtam, hazamegyek, megnézem és megtelefonálom magának a szerkesztőségbe.« A fiatalember leforrázva ódol- gott el. A KÁVÉI!AZ egyik későbbi tulajdonosa rendszerint fölkérte vendlégeit, hogy a vendégkönyvébe írjét be nevüket. Ilyen neveket olvashatunk ebben: Harsányi Zsolt, Korányi orvosprofesszor, Kernstock Károly, Major Henrik, de találkozhatunk nem egv vi’ághíresség nevével is. például: Thomas Mann, Felix Salten, Mengeiberg. Lauri- Voloi. Ramon Novarro, Jo- sevhine Baker. Európai ura1- kodók, egzotikus fejedelmek is megfordultak itt. A lényeg azonban nem ez. hanem az, hogy innen indult el a szabadabb hangú irodalom. mely ha sokára is, de úrrá tudott lenni a középszerű, hivatalosan támogatott írásokon. Gyenes Zoltán ték eL Így az új épületben 53 négyzetméteres alapferülé- tű, kis kéziraktárral is rendelkező könyvtár működik, szabadpolcos rendszerrel, kényelmes bútorzattal. Azt hiszem, ez az iskola legkellemesebb helyisége. A könyv igazi otthona. Hívogatóan és marasztalóan barátságos. Nem hiányoznak a kiegészítő felszerelések: a rádió, a lemezjátszó, a diavetítő és a magnetofon sem. Itt ültünk le beszélgetni az iskola igazgatójával, könyvtárosával — Paizs Imréné magyar szakos tanárnővel — és dr. Tornóczky József né, Major Józsefné, Szabó F. Gézáné nevelőkkel. Elmondták, hogy a jelenlegi helyzet több mint tízéves tudatos és tervszerű fejlesztési munka eredménye. A kérdésre, hogy emiatt nem szenvedett-e hátrányt esetleg más eszközök beszerzése, nem maradt-e kielégítetlenül egyes szaktárgyak egyéb igénye — határozott tagadó választ kaptam. Amint kiderült, minden olyan szaktárgyi felszerelés megvan az iskolában, melyet a körülmények figyelembevételével használni tudnak. Hiszen nem egyszerre terhelték meg a költségvetést, hanem fokozatosan, évről évre gyarapították a könyvtárat. (Igaz — látva helyes törekvésüket — néhány évvel ezelőtt a járás is segítségükre sietett néhány bútordarab árával.) Paizs Imréné nagy gyakorlattal látja el feladatát. Könyvtárosi alaptanfolyamot is végzett, pontosan ismeri a követelményeket és a lehetőségeket. Ennek megfelelően — kollégáinak véleményét figyelembe véve — szerzi be a köteteket. Gondosan ügyel arra, hogy a Rendtartás előírásai szerint egységes nevelői és tanulói könyvtárat alakítson ki. Elsősorban a könyvtár gyűjtemény jellegét tartja szem előtt, és a szaktárgyak anyagának arányos és folyamatos gyarapítását tűzte ki céluL Nagy gondot fordít a legfrissebb könyvek gyors beszerzésére: az állományt ezért a könyvtárellátóval kötött szerződés alapján bővíti. Több mint félszáz folyóirat jár az iskolába. Közülük a pedagógiai jellegűek a nevelői szoba tárlóján láthatók, a tanulók érdeklődésének megfelelők pedig a könyvtárban találhatók. Beszélgetésünk során arra is választ kerestem, hogyan használják fel a nevelők munkájukban e gazdag könyvtárat, mennyiben tekintik fontos munkaeszköznek a könyvet? Természetes, hogy csodákat a legjobban fölszerelt könyvtárral sem lehet művelni. De számos tény bizonyítja, hogy a polcokon sokasodó kötetek, folyóiratok nem holt tárgyak, hanem jelen vannak az iskolai élet egészében. Természetesen nem egyforma a szerepük minden tárgy tanításában. De nincs már olyan nevelő az iskolában, aki figyelmen kívül hagyná ezt a kitűnő lehetőséget. Elsősorban úgy, hogy maga használja felkészülése során a különböző kiadványokat. A tanulók pedig — ahogy a könyvtáros ezt tapasztalja — kiegészítő anyagokat gyűjtenek, adatokat keresnek, vetélkedőkre, bemutatókra készülnek, illusztrációkat válogatnak, a nevelők által ajánlott irodalmat kérik — és nemcsak magyarból! —, lexikonokat statiszta kai kiadványokat forgatnak. Eközben — és ez nem kevésbé fontos — megtanulják használni az alapvető információs eszközöket, melyek az iskola utáni önművelés nélkülözhetetlen feltételei. A berzencei iskolában tehát a korszerűsítés rendszerében fontos helyet foglal el a könyv. A; tantestület azt vallja: a szak-' tárgyi oktatás és a könyvtári', nevelés együtt alkothat cge-\ szét, Paál László A stájer hegyek itt már lágy redőjű dombokká szelídülnek ; megtorpan a fenyvesek zúgó rengetege, bükk és gyümölcsfák sora jelzi a változást. Furcsán, felemásan — mint maga a táj. A mindent elborító zöld ezernyi árnyalata itt még kora tavasat., lomb- hullásig szinte alpesi. Miként a szól meg a felhők járása. Mégis a Dunántúlhoz tartozó... Onnan nézve kelet, de nekünk már nyug-i :ak számít. Ezt vették utoljára birtokukba a honfoglalók. Gyepű. Ör- falvak tartománya. Első királyaink telepítették ide védeni a nyugati határt — lakosait. E földet flóráján, éghajlatán kívül még egy jellemzi: a történelmi szerep forrasztotta-formál- ta zárt közösséggé a régen félszáznál is több községet számláló őrvidék népét így alakult ki az akkor még járhatatlan, vadon erdők borította dombhátakon a laza láncolatú »településbokrok« — a szerek — sora, melynek lakosai vigyázták a völgyek úttalan útjait, a »kapukat«, a Kőszegi-hegységtől a Mura völgyéig. Zrínyi alatt még a somogyi végieken harcoltak az Örséig falvanként »kiállított katonái, a 18. század elején a földesúri önkény elleni küzdelem fogta össze őket. Zárt világukban így őrizték meg — napjainkig — e vidék ősi építészetét, szokásait, és szólásait. Felsőőr környékének népe Vas megyében olvadt, az alsóőrvidék — öriszentpéter és környéke — azonban ma is többé-kevésbé egységes arculatú. Ez hazánknak egyetlen olyan tájegysége, ahol a lakosság több mint 900 év óta egy Május 4-én letartóztatták Jeanne Webert. Másnap a pá- ' rizsi lapok szenzációs tálalásban részletesen beszámollak az esetről. A lapok riporterei kiderítették, hogy az asszony egy évvel korábban titokban elhagyta párizsi lakóhelyét, mert a felmentés után kezdetben ugyan ünnepelték, hamarosan azonban mindenki ellene fordult. Környezetében senki sem hitt ártatlanságában, és mindenki óvta, védte, féltette tőle a gyermekét. így került Joanne Weber vidékre, és így került ismét — hasonló eset folytán — a neve előtérbe. Ezzel együtt a lapok jóslásokba is bocsátkoztak. Arról írogattak, hogy Jeanne Webert valószínűleg most sem ítélik el, mert ha ez megtörténne, akkor Henri Robert védőügyvéd — aki különösen az első tárgyalás után vált híressé — elvesztené a tekintélyét. Nagy csorbát szenvedne hírneve, ha ki- derü'ne. hogy az előző tárgyaláson nem az ártatlanságot, hanem a/, elvetemültséget vitte diadalra ... »A MUNDÉR BECSÜLETE" A lapok jósolgatásai beváltak. Az ügyvéd ugyanis május 8-án fölajánlotta szolgálatait a letartóztatott asszonv- ’ nak, majd kérte a vizsgálóhelyben él. Pedig talán az országnak legszegényebb vidéke volt ez. A 10—12 holdas kisgazdaságok sovány földjén a termés — még jó esztendőkben is — legföljebb az országos átbírót, hogy az orvosszakértői feladatot Thodnot-ra, az ügyben már szereplő hírneves bűnügyi orvosszalkártőre bízza. A kerületi vizsgálóbíró kezdetben ellenállt a Párizsból érkező nyomásnak, és csak arra volt hajlandó, hogy a két orvos jelentését, vizsgálati anyagait eljuttassa Thoinot-nak. Azt is sejtette azonban, hogy elöbb-utóbb kénytelen lesz engedni a nyomásnak, és el kell 'rendelnie a boncolást. Thoinot bevonásával most egy másik olyan ember is színre lépett, akinek presztízsét veszély fenyegette. Ha ugyanis beigazolódik Jeanne Weber ötödik gyilkossága, akkor kiderül az is, hogy ő az első tárgyalás során tévedett. És ezt ő — a neves tudós — nem volt hajlandó elismerni. A két vidéki orvos jelentését, vizsgálati adatait szakavatatilannak és dilettánsnak bélyegezte, és a további vizsgálatokat csak a holttest kihantolása után volt hajlandó elvégezni. Erre viszont dr. Audiat és dr. Bruneau nem volt hajlandó. Tudták ugyanis, hogy az eltelt idő elég volt a holttest felbomlásához, illetve ahhoz, hogy a változások miatt ne lehessen már biztos ítéletet mondani. Tudták, hogy úgy járhatnak, mint azok a párizsi orvosak, akik az első tárgyalás során tanúskodtak, és akiknél Thoinot azt is lag léiét érte el. A gazdálkodási forma pedig több évszázados sajátosságokat őrzött meg. Az építészet még inkább. Képünkön látható — például — a régi paras/l.iaz mellék- épületei közül a legnevezetesebb: a káslu. Ez — mint egy másfél száz éves följegyzés is tanúsítja — »fábul rakott épület, egy emeletre. Az emelet alatt pince vagy kamra tarta- tik, az emeletbe’ pedig hús, szalonna s más egyéb főzelék ...« (A káslu mindig a »kerített házon« kívül állott; az utolsót még a századforduló előtt készítették.) Az építkezéshez — érdemes fölfigyelni rá: mennyi rokon vonása van Somoggyal! — elsősorban a fát használták, és zsúppal fedték be a házat, melynek oromfalán farazatos (üstökös) nyúlvány is volt. A tető végeit kontyosán, félkontyosan készítették, az éleket lépcsősen vagy karéjosan képezve ki. Az Őrséget napjainkban kezdik »fölfedezni«. A néprajzosok több mint ezer jellegzetes őrségi, muzeális értékű tárgyat gyűjtöttek össze, legutóbb például Pankaszon. Köztük 200— 250 éves »ősrégi« használati eszközöket: szövőszéket, foklát (fából készült világítótest), fatányért, mozsarat, őrlőt, menyasszonyi ládát, bölcsőt, kópicot (szalmából készült hasas gabonatároló edényt) és még sok egyebet. Egy elsüllyedt világ életének tárgyait. És eredeti helyükön igyekeznek helyreállítani a hivatalos szervek a régi épületeket, amelyek őrzik egy táj népének ősi kultúráját — nemzeti múltunkat, p kétségbe vonta, amit pedig saját szemükkel láttak. A orvosoknak igazuk volt. Thoinot nem volt hajlandó beismerni tévedését. Ö ugyanis nem az igazságot kereste, hanem csak a hírnevét védte. Mindezek alapján nem volt meglepetés, hogy azt is igazolta: Auguste Bavouzet nem fojtogatásnak esett áldozatul, hanem tífusz következtében halt meg. A vizsgálóbíró Thoinot jelentését olvasva szintén arra a megállapításra jutott, hogy a hírneves szakértő — saját hírneve védelmében — a két vidéki orvost akarja lejáratni. Magához kérette tehát őket, és ismertette velük az ügy állását, Thoinot megállapításait. Az orvosok mindketten elkeseredetten magyarázták közvetlen tapasztalataikat, amelyeket az időben végzett boncolás alkalmával szereztek. A vizsgálóbíró meg volt győződve arról, hogy állításaik valószínűbbek és megbízhatóbbak. ámde a védelem és Thoinot egyre nagyobb erőket sorakoztatott föl saját álláspontjuk védelmére. Ennek nyomán a vizsgáló- bíró újabb három neves szakértőt bízott meg az ügy vizsgálatával. ök azonban nem tudtak már megfelelő vizsgálatokat folytatni, és a jelentések alapján a vidéki orvosokkal szemben természetesen a neves fővárosi tudósnak biztosítottak elsőbbséget. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap! 5 Igen ám, csakhogy a könyveket el is kell helyezni, volt, és ezt már a régi iskola- négpedig nem akárhova és ‘ ban is külön szobában helyez„Karinthy úr... elfelejtettem a keresztnevét.” A régi Ihí agár itt A kástu — az Őrség jellegzetes épülete. Rí égi bűi m i tér lénetel ( TIT III Kerkay László összeállítása 18.
