Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-27 / 48. szám

FEKETE RÓZSA Gyengécske virágszál a Fe­kete rózsa. Mielőtt még szirmot bontott volna, máris beoltották, ke­resztezték. Sajnos, művirággal is. Túl gyorsan elvették a nap alól, és növesztették a reflektorok fényében. Pedig a darabnak sem árt a természe­tes, érlelő fény. Búcsúzzunk el a «•kertész­kedés« allegóriájától, hiszen könnyen érhetné a vád e so­rok íróját, hogy mindezzel csak csúfondároskodik Szabó György, Behár Ferenc és Bá­rányt Ferenc romantikus dal­művével. Jó lesz mindjárt az elején tisztázni: itt csak dalműről van szó, a romantikához nem sok köze van. Szendrey Júlia sorsa, tettei, megítélése és szenvedése kiábrándítóan va­lóságos históriája a múlt szá­zadnak, még altkor is, ha a saját és róla szóló vallomá­sokból kirajzolódó rapszodi- kus, robbanóan határozott nőegyéniséget ilyen szenvelgő «•rózsává« próbálják a szer­zők szelídíteni. Szabó György — vallomása szerint — olyan művet igye­kezett a »feleségek feleségé­ről« írni: »amelyben nemcsak neki tisztelgünk, annyi vád és rosszindulatú értelmezés után, hanem — közvetve — Petőfi emlékének is.« Hatásos dolog lenne idézni Aranytól A honvéd özvegyét, lehetne filológiai, eseménytör­téneti vitáha is keveredni a mostani Szendrey Júlia-értel- inezés objektivitásáról. Lehet­ne, mert ábrázolt tények: va­lós és feltételezett dolgok alapján próbálja a szerző ki­alakítani az ellenvéleményét. De legyünk méltóak őszinte­ségéhez: tisztelgéssel és egy­fajta értelmezéssel állunk szemben. Nem tanulmánnyal, vitairattal — hanem színpadi művel. S a színjáték tarto­mányában próbáljuk megra­gadni az értelmezés értékeit. Nehéz. Mert Szabó György meglehetősen szűkre szabta a Fekete rózsa prózai talaját, operettháromszögbe illesztet­te Szendrey Júliát, ő maga »kompromittálta és mentette föl« ízlése, fantáziája szerint egy igencsak átlátszó konflik­tushelyzetben. S nem elég meggyőzően. Jóllehet sokszor elhangzik a színen Petőfi ne­ve, de egy láthatatlan, arc nélküli rekvizitumnak véltük mindvégig. Költészetét, egyé­niségét, rebellis voltát nem éreztük, inkább dalaink han­gulatából rémlett föl néha- néha egy-egy tónus. Azt ne is feszegessük: eset­leg szerencsésebb lett volna nem daljátékban megírni ezt a sorsot. Az igazság az, hogy ezek a »rózsák« igen ritkán teremnek. És kevésszer hoz­nak igazi sikert. Gondolunk itt csak a Kaposváron játszott közvetlen elődjeire, a gyen­gécske musicalek: a Ne szól­jatok bele vagy a Piros Ja­guár bemutatóira. Jóllehet, ez a mostani dal­játék vagy dalmű stílusában elüt az előzőktől, műfajában — és hibáiban — igencsak ro­kon ezekkel. Az eredetiség hiányzik belőlük, a csináltság érződik bennük, az, hogy re- ceptszerűek, hogy eleget akar­nak tenni a szabályokba ta­lán sehol sem fektetett, de a szerzők tudatában mégis ka­nonizált követelményeknek, így aztán kozmetikázottak, utóízűek, s szétkenődik az alapötlet eredetisége is. Föl lehet-e fogni Szendrey Júliát — miközben Petőfit keresi — egy dalmű énekes hősnőjének? Miért ne. De így csak látvány. Ennek az elő­adásnak alig volt levegője és vajmi kevés hangulata Tulaj­donképpen a rendezőt, Zsám- béki. Gábort kellene hibáztat­ni érte, ha alkalmasnak érez­nénk a matériát arra, hogy ebből jobbat lehet csinálni. Lehet, hogy van társulat és színházi zenekar, mely len­dületesebben, rutinosabban elő tudná adni, de eredetibb jottányit sem lenne tőle az előadás. Sokszor mondják, hogy a vidéki színházak úttörő sze­repet vállalnak, de igen ne­héz felfogni — jóllehet van rá magyarázat —, hogy miért kell úttörést vállalni ilyen ös­vényen. Behár György zenéje több rétegű, összetett muzsika. Kort is idézni, a mához is szólni — ez volt a komponis­ta célja. Talán ezért éreztük a sok helyütt hangulatos dal­lamvilágban az ötvenes évek slágerfoszlányait, az operett­igényű melódiákat is, miköz­ben néhol fellüktetett a nép­zenei ritrhus is. Feszesebb, eredetibb, levegősebb muzsi­kát vártunk. Mert van a szín­padi megjelenítésben obiigát cigánydal és cigánytánc, pa- tetikus kardcsörgetés, zászló- lengetés, csiklandós kapcsolat, tiszti rigolyák. Baranyi Ferenc verseiben érzünk némi üde tisztaságot, már amennyitsr'értettünk, hal­lottunk belőle, mert a zene­szerző által dirigált zenekar kitűnően összeforrott, de túl erős kíséretével nehezen bir­kózott meg Molnár Piroska. Éppúgy, mint szerepével. Hiá­ba próbált valamivel izgal­masabb, feszültebb nőalakot teremteni, szerepe makacsul ellenállt ennek. Fontos Magda temperamen­tumos, elegáns, rutinos nagy- világisága könnyed volt, és sikeresnek mondható szerep­formálás. Az epizódszerepek közül — talán ezek megraj­zolása sikerült igazán — emeljük ki Kiss Jenő, Garay József, Tóth Béla és Farkas Rózsa alakítását. Tröszt Tibor Ember és írás Rigó rög» illés AZ EMBER sok csodálato­sát alkotott. Ezek közül a leg­teljesebb, mágia hatalmú re­mek az írás. Az ember feltalálta a kere­ket, hogy összefogja a teret. A tűz a halhatatlan anyag válto­zásaira nyitotta fel a szemét, lelkét. Az írás mindennél meghök- kentőbb. Az ember kilép ön­magából. Elhagyja a megszo­kottan átlátható mindenséget, fölszabadítja, elszabadítja az időt. Mindezt azért, hogy visz- szataláljon önmagához, hogy megbékéljen önmagával. Rigó- röpülés ez reggeltől estig; fény, dal, szárnyalás. Mi az írás? önmagunk meg­bilincselése és kiszolgáltatása. Titkaink fölfedése, a lélek le- meztelenedése. A gondolat számybontása. Téren és időn keresztül suhogva surran a gondolatok sora, beleolvad a végtelenbe. Az írás a valóság: kő, víz, hit és fény. Az összefogódzó világ és a láthatatlanul moz­duló anyag. Az írói alkotás: a mindenség és benne a mi életünk. Minde­nestül. Az írás egyszerre több tu­dati szférát teremt. Én: én va­gyok, és mégsem csak én. Az igyekvő, a gyáva, a félszeg, a szerelmes, a kisemmizett, a gazdaguló — vagy a szerény, a félszeg, a tiszta, a becsületes, a higgadt, a távlatokat átlátó. Én vagyok a világban, és ben­nem a világ. Ott és akkor, amikor és ahogyan akarom. Ügy változik minden és min­denki, ahogy vágyom a válto­zást, és annyira nem változik, amennyire félek tőle. Különben mindig más va­gyok: az ezerarcú mindenség. A valóságos lét és a lehetőség. A tény, a megigazulás, a csönd és a szenvedély. A ma úgy, hogy benne mindig a holnap arcát lássam. Kialakíthatok olyan illúziók teremtette kontrasztokat, ame­I lyek szembesítenek önmagám­mal. Ezek az illúziók annyira I nem illúziók, hogy a valóság­nál is valóságosabbak lehet­nek. Hiszen szabadon csele­kedhettem írásaimban helyze­teim és szereplőim közvetíté­sével. A gondolat sugarával, a vágyak ritmusával, az igazság szerint. Hihető, hogy a kontrasztok olykor valóságos összeütközé­seket szülnek, de ezek az írás­ban mindig feloldhatók. Hi­szen azonosulunk az írás alap­szituációival, ható erőivel, er­kölcsi rendjével, végső szándé­kával. A világgal, s önmagunk­kal. Az írás aktív cselekvés. Mindig feltételezi a lélekkel cselekvő — vagy éppen ellent­mondó olvasót. A megjelenített világ csak morzsája az egésznek, mert a mű sohasem lehet a teljesség. De van ereje felidézni a min­denség színeit, ízeit, mozgását. Szó szülte, ember alkotta egész. Az írás az élmény tüze; em- berlobogás A szívünkben ki­nyíló világ, és a világot kibon­tó ember. Szférák és rendsze­rek határán a vonzó és taszító erő. Hívás és küldetés. A lé­lektől lélekig út tűzlobbaná- sai. S ha csillapul néha a láz, tudjuk, hogy a hegy mögül legközelebb újra felzúg a lán­got szító vihar. Mert ha alszik is a parázsban a lobogás, a jövő mindig tudja, hogyan kell felszítani. A fénye embermér­tékű hatalom. SZAVA, RENDJE, ereje megbizonyosít. Gyúr, formál; mindig többé, mássá, teljesebbé tesz. Gazdagít, buzdít, békít, engesztel. Ajkunkra fonja a dalt, szívünk ritmusát a fény­be löki. Föl, hogy szabadon szárnyaljon, mindenki szívé­hez. Az írás: az ölelő hit, az emelkedő ragyogás, az ember alkotta élet. Szirmay Endre Kalandozás 2000-ig Előre látni a jövőt nem képesség, hanem tudományos gondolkodás dolga a XX. szá­zadban. Azt hiszem, akik evvel hivatásszerűen foglalkoznak: boldog emberek. Mert a mai jót élve, ismerik a holnapi jobbat is. Irigylendő sors, szép tudomány. Egy hosszú számsorokkal te­lerótt kiadványt lapozgatok napok óta. Lehetetlenre vállal­kozom, amikor azt mondom: megpróbálom elmondani a tar­talmát? Nem. Sokkal köny- nyebb a dolgom, mint Pallós Emilnek, aki a Magyarország népességének előreszámítása (1972—201*1) című kötetet ősz szeállította, melyet egyébké" a Statisztikai Kiadó Válla!: jelentette meg a Népességtu­dományi Kutató Intézet Köz­leményei sorozatban. Vajon mi tette szükségessé ennek a számokkal teli könyv­nek a közrebocsátását, összeál­lítását? Dr. Szabady Egon az Előszóban megfelel ró: »A né­pességfejlődés előrejelzését, a népességi prognózisok készíté­sét a tervgazdálkodás igényei­ből adódó konkrét feladatok tették szükségessé.« Az 1970-es népszámlálás adatai és az időközben kialakí­tott és elfqgadott népesedéspo­litikai koncepció alapján szü­letett határozatok, intézkedé­sek várható hatása szinte kö­telezővé tette e felmérés elvég­zését, publikálását. Hogyan készül az elő­reszámítás? Sokakat érdeklő kérdés ez bizonyára. Pythiai jóslatok ezek a számsorok, vagy valós, alapul veendő té­nyek? Az előreszámítás alko­tóelem-módszerrel készül. S ez a módszer a népesség számát, összetételét meghatározó té­nyezők: halandóság, termelé­kenység, vándorlás jövőben várható hipotézisén alapszik. Ami fontos egy ilyen kötet összeállításánál: a nélkülözhe­tetlen optimizmus. S ez az op­timizmus a tényekből, a tudo­mányágak fejlődéséből táplál­kozik. Vegyünk egy példát. Az élveszületettek aránya az utol­só tíz évben jelentősen nőtt, a csecsemőhalandóság egyre csökken. A kötetben a számí­tásoknál ezt is »bekalkulál­ták«. Tegyünk rövid kirándulást a jövőben! Az egyik számítási változat szerint az ezredfordu­lón, a 2000. évben 136 557 új magyar állampolgár születik majd. 70 600 fiú és 65 957 lány. Ennél a számításnál az 1971-es termékenység korspecifikus mutatóit vették alapul. A má­sik fajta számításnál módosí­tották a már említett adatokat. Figyelembe vették ugyanis a népesedéspolitikai intézkedé­sek hatását is. E szerint a kal­kuláció szerint viszont 2000- ben 81 139 fiú és 75 803 kislány látja meg majd a napvilágot. A harmadik változatban felté­telezték a termékenység növe­kedését is, a korábbi évtizedek számításaira alapozva. E va­riáció szerint az ezredforduló évében 85 502 fiú és 77 076 ' \ny születik előreláthatóan. Idézzünk még néhány szó­lót ez utolsó számításból! íz-tizennégy éves gyerekek 737 294-en tanulnak majd az iskolákban. A húsz-huszonnégy év közöttiek előreláthatóan 798 485-en lesznek. A negyven­évesek száma 2000 ben: 134 743. Hatvanöt-hatvankilenc éves idős emberek a s'.ámítás sze­rint 560 273-an lesznek. A nyolcvanötödik életévüket is megélők pedig 83 r, ő-en. Optimista számok ezek, kellemes közé-rzetet biztosítók. Háborúval, nehezen leküzdhe­tő járványokkal nem számol­tak a számsorok összeadni. Mert történelmi katasztrófák helyett a tárgyalóasztaloknál és a termelésben vívjuk csa­táinkat. L. L. A munkalélektani laboratóriumban A Csepel Vas- és Fémmüvekben működik az ország leg­korszerűbb gyári munkalélektani laboratóriuma. A labo­ratórium feladata a dolgozók munkahelyi körülményeinek vizsgálata, a jármű- és daruvezetők ellenőrzése, a munka­erő-gazdálkodás segítése a munkaalkalmasság! vizsgálatok­kal. Képünkön: Járásegyerisúly vizsgálata. Hiánycikk a nyúltenyésztési szakkönyv Hasznos rendezvények, tanulságos tapasztalatok (Tudósítónktól.) Hétfőn este tartotta zár­számadó közgyűlését a ho- mokszentgyörgyi áfész nyúl- tenyésztő szakcsoportja. A csoport szép eredményeket ért el. Nagy gondot fordíta­nak továbbképzésükre. A ho- mokszentgyörgyi áíész és a szakcsoport vezetősége a me­zőgazdasági könyvhónap kap­csán meghívta dr. Horn Pe­temé szakállatorvost, a ka­Dal a tegnapról és a máról üregek napja Szabásún A napokban ünnepélyre hívták össze Szabás öregjeit a művelődési házban a Vö­röskereszt, a termelőszövetke­zet és a társadalmi szerveze­tek. De nemcsak a helybelie­ket, hanem azokat is, akik ma már tsz-nyugdíjasok vagy járadékosok, és időközben máshová költöztek el. Csak­nem száz idős ember jött ösz- sze a kedves találkozóra. Fiatalok, vöröskeresztes és nőbizottsági aktívák vezették a kedves vendégeket a szépen I feldíszített asztalokhoz. Az ál­talános iskola kisdobosai vi­rágokat nyújtottak át. A köz­ség politikai, társadalmi és gazdasági szervezeteinek ne­vében Rozina Zoltán iskola- igazgató szívből fakadó sza­vakkal köszöntötte az egybe­gyűlteket. Azokat, akik e köz­ségben faradtak, dolgoztak a mostani szép jelenért. Ezt a napot annak szentelték, hogy ha rövid időre is, de derű­sebbé, szebbé tegyék az öreg­korral járó napok egyhangú­ságát, hogy egy délutánon át együtt legyenek azok., együtt örüljenek és szórakozzanak, akik annak idején együtt vol­tak a munkában is. Végül Gárdonyi Géza egyik írásá­nak mondatával zárta szavait: »Csak elkedvetlenedni nem szabad soha: mindig erőseb­bek legyünk a sorsunknál.« A kedves szavakat a 78 éves Hegedűs Nehémiás köszönte meg, majd nagy figyelemmel hallgatták Nehémiás bácsi két kis dalát hajdani sorsáról, majd mai életéről. A finom ebéd közben már egy-egy nóta is e’hang’/ott. Meglepetésként d«' ' * Ma­roni órakor a tsz meghí’ üs" ra az ŐRI vendégművészei a »Négy bolond két pár« című vígjátékot adták elő. Végezetül megszólalt a ze­ne, a fiatalok táncra kérték az idősebbeket, és rövid idő­re a meghajlott derekak is kiegyenesedtek. Olyanok jár­ták a csárdást, akik talán 50 —60 esztendővel ezelőtt mint leány és legény táncoltak a bálban utoljára. így jegyezte meg az egyik idős ember: »Ez o mai nap lakodalom, igazi lakodalom, nagyszerű tsz-lakodalom volt, melyért hálás köszönet azok­nak, akik ezt megrendezték számukra.« Jól besötétedett már, mi­kor a sok kedves öreg tipegő lépésekkel, egy felejthetetlen délután emlékével hazafelé '->5,ncc<r-++ K. J. posvári állategészségügyi in­tézet munkatársát, aki a si­keres nyúltenyésztés egész­ségügyi feltételeiről tartott előadást. Mintegy 35 tenyész­tő kapott hasznos tanácsokat. Sokan érdeklődtek a nyúlte­nyésztés egészségügyi kérdé­seiről, a fajtakiválasztásról, a betegségek megelőzéséről. Sajnos, nyúltenyésztési szak­könyvet a barcsi könyvesbolt nem tudott küldeni Homok- szentgyörgyre — és ezt joggal tették szóvá a részvevők. A februári könyvhónap so­rán a termelőszövetkezetek, az áfész-ek a megyei könyv­tár, segítségével több szakelő­adást rendeztek a megye te­rületén. A hétfői homok- szentgyörgyi rendezvényen kí­vül kiemelkedő volt dr. Mol­nár László előadása, aki Pusztakovácsiban és Balaton- szabadiban a szarvasmarha- tenyésztésről beszélt. Nagyba­jomban dr. Fehér Károly, a MÉM osztályvezetője nagy­üzemi szakembereknek a ma­gyar mezőgazdaság helyzeté­ről, a világ mezőgazdaságáról tartott előadást. A karádi áfész háztáji zöldségtermelői­nek Dörnbach Sándor kertész- mérnök, a tabi áfész-nél a méhészeknek Noé István, a kaposvári méhészszövetkezet ügyvezetője tartott előadást. A napokban lesz még egy elő­adás Hetesen a Kisállatte­nyésztés a háztájon címmel, és Barcson az áfész nyúltenyész- tő szakcsooortjának egészség- ügvi témakörben. Megyénk öt szövetkezeti könyvesboltja felkészült a mezőgazdasági könyvhónapra. Mintegy 100 000 forint értékű szakkönyv érkezett a boltbk- ba. A meglévő és friss kész­letekből ellátták a bizomá­nyosokat is. A boltok könyv­csomagokat küldtek a mező- gazdasági nagyüzemeknek, ajánló jegyzékeket a termelő- szövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak és névre szó­lóan az itt dolgozó szakembe­reknek. Kiállításokat és vá­sárokat rendeztek a bizomá­nyosok közreműködésével zár­számadó gyűléseken, áfész szakcsoport-értekezleteken. Nem végleges adatok szerint az öt vidéki szövetkezeti bolt 75 000 forint értékű könyvet adott el. A zöldség-gyümölcstermelés, a növényvédelem, a méhész­kedés, a baromfi-, sertés- és szarvasmarha-tenyésztés terü­letén viszonylag elfogadható a szakkönyvellátás, de szinte alig van szakkönyv a nyúlte- nyésztésről, és ami akad, az is régi. Pedig a háztáji nyúl­tenyésztés erőteljesen fejlő­dik. A könyvesboltok megren­deléseit nem tudta teljesíteni a budapesti nagykereskedelmi vállalat. Ígéretet viszont kap­tak, hogy az idén készülnek újabb nyúlás szakkönyvek. Nagy szükség lesz erre a me­gyében, hiszen a nyúltenyész- tők száma meghaladja az öt­ezret. Somogyi Néplap 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents