Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

mMérger5dés Nem találják a harmóniát Nagyatádi propagandisták A vegyszerekről a velük foglalkozó szakembe­rek pontosan tudják: mekkora dózistól pusztul el az élőlény. A szavak olykor a mérgező vegyi anyagoknál is veszélyesebbek az emberre. És soha senki nem mérte még: mekkora a halálos dózis. »Re­ceptet« írni erre nem is lehet, személye válogatja, mekkora adag hat ágynak döntő erővel. »Mérgeződünk.« Ha egy folyó­ba szennyező anyag kerül, erőt nem kímélve dolgoznak, hogy megsemmisítsék azt. Bizottság száll ki, mely fölméri a hely­színt, a körülményeket, vizs­gálva a tényeket, meghatároz­va a tettest. A szavakban rej­lő szennyező »anyagokat« nem elemzi, nem távolítja el senki. A felelősöket nem kutatja sem­milyen bizottság. Szürkéék — kitalált család­név, mely mögött a valóságos megbúj uk, árnyékban marad — »mérgezők« és »mérgezet­tek«. Hagyjuk meg »álnevü­ket«, hátha így, mintegy álta­lánosítva, mások is tanulságo­kat származtatnák a maguk számára az ő esetükből. Ese­tükből? Eseteikből! Naponta — olykor mosolyogva — diktál­ják egymásba a »mérget«. Idősebb Szürkéné nyolcvan- éves özvegy asszony. Manap­ság szokatlanul nagyméretű tudott aludni. Szürke sincs lakásban lakik a fia családjá­val. A fia — ö.tvennél idősebb férfi — első házasságából szár­mazó fiaival, valamint máso­dik féleségével, s annak fiával él még ott. Szoba jut csaknem valamennyiüknek külön is. S zürke színhúst hoz a húsboltból. Idősebb Szürkéné két nap múl­va készíti el fás írtnak. Azután krisztusi arccal hallgatja an­nak zokszavait, hogy Íasírtnak megfelelt volna zsírosabb, ol­csóbb hús is. A szomszédasszony néha meglátogatja idősebb Szürké- nét, alti ilyenkor szokta elpa­naszolni neki, hogy a fia dur­ván bánik vele, a szobája fél­víz idején hideg, a második menye érzéketlen arámiba. (Mel­lesleg: a szomszédasszony lát­ta, hogy idősebb Szürkéné aj­tajában — mint mindig — most is ott van két vödör, színültig töltve szénnel.) Szürke nagyobbik fia pa­naszkodik, hogy az öregasz- szony egész éjjel jár-kel a má­sik szobában, motoz, rendez­kedik, mert nappal már ki­aludta magát. Idősebb Szürké­né másnap elmeséli a postás­nak, hogy az unokája éjszaka a magnót bőgette, s ettől nem Az elismerés kötelez Szervezettebb munkával, jobb minőséget Lapunkban már ismertet­tük, hogy kísérleti szarvas­marha-istálló építéséért — az országban egyedül — építészeti nívódíjat kapott a batéi TÖVÁL. Az ezzel já­ró pénzjutalmat a napok­ban bensőséges ünnepségen osztották ki a legjobb mun­kát végzőknek. — Ez az elismerés kötelez. * Arra, hogy még jobb, kifogás- talanabb munkát végezzünk, s tekintélyünket tovább erő­sítsük. Hodics István, a Somogy megyei Szövetkezeti Építőipa­ri Közös Vállalat, Baté — is­mertebb népi nevén: batéi TÖVÁL — igazgatója mond­ta a fenő szavakat. Üzemszervezés, tervszerűbb munka Az igazgató néhány hónap­ja van ebben a beosztásban. Legfontosabb feladatának tar­totta egy olyan belső átszer­vezés, üzem- és munkaszer­vezés megvalósítását, amely tervszerűbbé teszi a munkát. Létrehoztak a már meglevő előkészítő csoport mellé egy terv- és programcsoportot is. Az építésvezetőségek részlete­sen kidolgozva megkapják feladatukat, mely a szerző­déstől kezdve a kivitelezési tervet, a szükséges munkás­létszámot, a bér és az anyag önköltségét, valamint a vál­lalt határidőt is tartalmazza. Ez lehetővé teszi a határidő betartását, hiszen pontosan tartalmazza a különböző szakipari részlegek munkájá­nak kezdését és befejezését. A határidő tartását a vállalat vezetői negyedévenként el­lenőrzik. A tervszerű előkészítés a.zt is megmutatta, hogy a fes­tők és a vízvezeték-szerelők mintegy 3 millió forint érté­kű munkája nincs lekötve. A tanácsoknál jelentkeztek, s olyan szolgáltatásokat vállal­tak, amelyeket más, nagyobb vállalatok nem tudnak elvé­gezni. Módosították utalványozá­si, elszámolási rendszerüket. Ezzel lehetővé tették, hogy a megrendelők menet közben, befejezés előtt is ellenőrizhes­sék az elszámolást. így elke­rülik, illetve megelőzik az utólagos vitákat, reklamáció­kat Átvételkor elismerés Már a nívódijról szóló ok­levél átadása után vették át tSUik Kaposváron, a Tóth La­jos utcában az egyik társas­házat. Az átadási jegyző­könyvbe az építtetők megbí­zottai ezt írták: »Az épület minősége kifogástalan. Oda- adóan dolgoztak Vörös Dénes művezető irányításával a vál­lalat munkásai, hogy határ­időre és jó minőségben adják át az épületet.« Ritka az ilyen elismerés. A korábbi években nem egyszer munkahiánnyal küzdött a ba­téi TÖVÁL, most viszont nem győzi teljesíteni a kéréseket. Tavaly 37 lakást — társas­házban —, tíz családi házat építettek, hét családi házat tataroztak. Kaposváron az idén befejezik a MÉK 3,5 mil­lió forintba kerülő raktárát Ez évben három szarvas­marha-telepet építenek: Baté- ban, Kisbárapátiban és So- mogysárdon, egyenként 20 millió forintos költséggel. Nyolcmillióba kerül a nyolc­tantermes somogysárdi általá­nos iskola, melyet az év vé­gére kell befejezniük. Igáiban kisáruházat építenek, Kapos­váron bölcsődét bővítenék, tataroznak, ök fejeznek be egy másik TÖVÁL által el­kezdett kaposvári társasházat, valamint rájuk vár a Minő­ségvizsgáló Intézet épületének bővítése, tatarozása is. Szocialista műnk a verseny — Dolgozóink, elsősorban a szakmunkások nagy része évek óta van nálunk, törzs- gárdatagnak számít. Eddig nem fordítottunk kellő gon­dot a szocialista munkaver- senyre, a szocialista brigádok megalakítására, most ezen is változtatni akarunk. A na­pokban Magyar János párt­titkárral és Kiár János szb" titkárral erről is tárgyaltunk. Dolgozóink szívesen vennének részt a szocialista címért küz­dő brigádok munkájában, se­gítséget nyújtunk létrehozá­sukhoz és munkájukhoz is — mondta Hodics István igaz­gató. Második esztendeje, hogy a vállalkozásból vállalat lett. S, hogy nemcsak a név, hanem a munka, az ott dolgozók szemlélete is sokat változott — ezt akarják bizonyítani. Erre az évre még egy szép vállalást szándékoznak telje­síteni: szeretnék az épülő so­mogysárdi általános iskolát az új tanév kezdésére átadni. A vállalat minden dolgozójától, különösen pedig a hamarosan megalakuló szocialista brigá­doktól kérnek ehhez segítsé­get. Szalai László megelégedve a fiával; meg akar nősülni, s az asszonyt ide akarja hozni. Nem elég két nő? Hiszem azok között is viszály van! Szürkéné — a második feleség — tragikusra hangolt altján előadja: ha a mostoha- fia ide nősül, ő elmegy a ház­tól. Szürke kisebbik fia a mosto­ha szemére veti, hogy a telken felépített villa — melyben az ő apja két kezének munkája van — a mostohaíiának nevén szerepel, abból neki és bátyjá­nak soha semmi haszna nem Lesz. A báty — ezúttal hosszú hetek után először — egyetért öccsével, mondván, hogy a mostoha »kitúrja« őket a la­kásból a saját fia javára, ho­lott amikor az apjuk elvette, akkor neki semmije sem volt, csak betolakodott, kész fészek­be ülő idegen. »Mérgezik« egymást. Nap mint nap. Mert ezeket a dol­gokat nem nyíltan beszélik meg egymással, s nem is egy­szerre. Apránként. Az informá­ciók — mondjuk ki nyugodtan: sértések — legtöbbször köz­vetve jutnak el a címzetthez. Ha bizonyos mértékig speciá­lis helyzetről van is szó, ai esetből általánosítani lehel Vallom, hogy orvosságot is ta­lálhatnának a bajra, talán még nem késő. Ahhoz persze az kellene, hogy megkeressék az elmérgesedett helyzet gyöke­reit. A »mérgezők« — akik ugyanakkor »mérgezettek« is — erre csak a legritkább eset­ben képesek. Gyakran már »rutinból« csípik, szúrják egy­mást; az idegen számára úgy tűnik: ok nélkül. (Néha való­ban ok nélkül.) S ne higgyük, hogy csak az emlegetett, kissé furcsa »felállású« Szürke csa­ládban van ez így. Az esetek egy részében ezek a »mérge- ződések« váláshoz vezetnek. Más részükben azonban »sza­bályos« gyűlölethez, holtig tar­tó marakodáshoz, valamiféle egymáshoz láncoltságban. D ózisok nap mint nap. Olykor a mikrokörnyé- zeten kívül, a nagyobb közösségben, az üzemben, a gyárban, a hivatalban is. Az utóbbi helyeken mintha köny- nyebb volna pontot tenni a sokszor »üggyé« dagadó »mér­gezések« végére. Hiszen ered­ményesen dolgozni csak olyan emberek tudnak, akik egy­másnak a szó szaros értelmé­ben elvtársai, munkatársai. £ ebben az utóbbi szóban a társ­ra kell a hangsúlyt tenni. Ügy gondolom, hogy az egyes em­berek kulturáltságán, jóindu­latán áll a családon belüli dísz­harmónia megszüntetése. Egyetlen kezdeményező is so­kat tehet a bókéért. Leskó László A propagandista mun­kája összetett, s ez sokoldalú felkészültséget követel tőle. Milyen munkát végeznek a tanfolyamok vezetői. Erről beszélgettem három nagyatá­di propagandistával. — A propagandista megkü­lönböztetett feladata a neve­lés, még pedig az ismeretek átadásán keresztül — kezdte nem a politikai tekintélyünk latba vetésé vei végezhetjük jól munkánkat. Ehhez pedig ál­landó, folyamatos tanulásra, rendszeres önképzésre van szükség. Sokat segítenek eb­ben a szakkönyveken kívül a pártíolyói'ratok, sok esetben azonban még .a napilapok egyes cikkei is, valamint a tv bizonyos — az adott té­a beszélgetést Lovkó Imre, s : mákhoz kapcsolódó — adásai. nagyatádi cérnagyár »Világné zeti és etikai kérdések« tan- folyamának vezetője. — A tananyagot sokféleképpen, igen változatos módszerekkel Bognár Imre fejtjük ki. Amikor egy tan-1 folyam első foglalkozására készülök, mindig először a hallgatókat igyekszem a lehe­tő legjobban megismerni, hogy az egyes témákat ezek figyelembevételével mond­hassam el. Jól segíti a hall­gatók aktivitását, ha az elő­adás és a vita során sok he­lyi, konkrét példát említek. Ezek általában vitára késztet" nek. És amit még fontosnak tartok: a foglalkozásokon sok információ birtokába jutok, amelyeket mint gazdasági ve­zető is jól tudok hasznosítani. — Helyes-e, ha a gazdasá­gi vezetők is végeznek pro­pagandamunkát, évről évre vállalják a pártoktatások ve­zetését. — Azt hiszem, egyszerű er­re a kérdésre a válasz, és mindhárman azt valljuk, hogy igen — mondja Vojkovics István, a konzervgyár főmér­nöke, aki mintegy tíz-tizen- két év óta vezet politikai tan­folyamot. — A foglalkozáso­kon közelebb kerülünk a dol­gozókhoz, jobban megismer­jük gondolkodásmódjukat, vé­leményüket. Ezek között a ke­retek között nem adhatunk utasításokat, itt az emberek meggyőzése közvetlenebb, ba­rátibb hangsúlyt követel, és nem a gazdasági vezetői, ha­Igen fontosnak tartom, hogy sok helyi példával. fűszerez­zem az egyes témákat, még konkrétabbá, szemléletesebbé tegyem az anyagot. A me­gyei, városi és üzemi adatok tárházából állandóan ki kell emelni • a legszükségesebbeket Nem közgazdászokat nevelek a »Vállalati gazdálkodás és a vállalati' élet kérdései« vagy a gazdaságpolitikai tanfolya­mokon. Célunk a helyes köz- gazdasági szemlélet, a megíe- lelő tájékozottság . kialakítása a gazdasági és gazdaságpoli­tikai kérdésekben. Alapvető, hogy az elmélet és az építő­munka soron levő feladatait tartalmazó párthatározatok a hallgatókon keresztül eljussa­nak a tömegekhez. — A tömegpropaganda fon­tos módszertani elvei közé tartozik a szemléletesség. Tudjuk, hogy ennek megva­lósítása jelentősen befolyásol­ja az eredményességet, a tar­talmi munkát. Hogyan állunk ezzel? Bognár Imre, a Komfort Ipari Szövetkezet propagan­distája a következőkben fog­lalta össze véleményét: — Bármilyen tananyagot okta­tunk, a mondanivalót mindig kötni kell a látható, hallható, érzékelhető tapasztalatokhoz. Lovkó Imre Ha reális, tartalmas ismerete­ket akarunk kialakítani hall­gatóinkban, akkor megfelelő kapcsolatot kell teremtenünk a kimondott szó és a tárgyak között. Ennek megteremtése­ben játszik nagy szerepet a szemléietesség. Nem múlhat el foglalkozás, amelyikre ne készülnék megfelelő szemlél­tető eszközökkel. Alkalmazok térképet, táblát, különböző rajzokat, grafikonokat és iro­dalmi szemelvényeket is. A szövetkezet politikai tanfolyamának a hallgatói már hozzászoktak a 13 plusz 1 szellemi totóhoz, amelyik mindig az adott témából ve­szi a kérdéseit, a politikai ke­resztrejtvényekhez és az idő­szerű politikai esemény naptár- höz. Ügy tapasztaltam, ' hogy mindez ébren tartja a figyel­met és vonzóvá teszi a foglal­kozásokat. Beszélgetésünkön három gazdasági vezető, egyben propagandista vallott munká­jának egy-egy részletéről. Ez valóban csak egy töredéke an­nak a fontos tevékenységnek, amelyet nagy elhivatottsággal, szívveMélekkel végeznek. lorcsi Sándor Vojkovics István TEMÉRDEK erdőt, haviat, szél szította hideget, sistereg­ve füstölgő tűznél guggoló, gémberedett ujjaikat melenge­tő embereket, fejszék vissz­hangtól hizlalt csattogását, öb­lös, hatalmas hoóóórukkot. megriadt őzek fárasztó vágtá­ját képzeli az ember, ha a fa­vágókról hall. Bóna Ernő szakértő szem­mel nézi a kidöntött, szálegye­nes jegenyenyárt. Mire fejsze- nyéllel kimérik a szükséges hosszúságot, az oldalágaktól is megszabadul a fa, jöhet a törzs darabolása. Fejszével csak ez­után nyúlnak hozzá, igazgat­nak rajta. — Okos, jó kis jószág ez — simogatja szemével és dicséri Kapinya Sándor a 9.60 kilós, könnyű kis kanadai fűrészgé­pet, közben zsinórral ránt pá­rat a motorján. Mintha vissza­beszélne, cáfolni akarná az előbbi megállapítást, nem »ug­rik be«. — Gyertyát kell tisztítani — állapítja meg a diagnózist. Egy kis kapirgálás, simogatás, pár ráfújás, majd egy rántás, és a gép repesztően felbőg. Azután belemar a fa döntési oldalába, onnan kivágja a hókát — ékel —, majd a ledöntési oldalon félikörözve — sz'nte bőg bele a gép! — utat enged a jellegze­tes robajú zuhanásnak. Nézem a frissen fűrészelt fa felületét. Látni a gőzben, me­legben, lében ossz,efőtt fűrész­port, mely nem tudja elfedni a nyers sebet, a sötét faköze­pét, az azt körülvevő számol­ható évgyűrűket, az ujjnyi kér­get. Gőzöl a földben maradt fatő, párát pipál rá a fekvő favég. — A vén juhar marad — dönt a fa sorsa felől Kiss Béla, aki Kapinya Sándorral fel­váltva fűrészel. Közbery Ta­kács Ferenc a létra legfelső fokán állva öleli át a fát — mint más a szerelmét —, köti rá a kötelet. — Biztosítani kell a fát! — hallom. Kell is, mert közel van Juliska néni háza, kárt ne te­gyenek benne. De nemcsak az épületre, még a legkisebb fára is ügyelnek. Ezért kell jól meg­választani a dőlési irányt, biz­tosítani kötéllel a fát. Ez utób­bi a fejszések dolga. — Nem dőlhet rám, engem nem üthet meg — mondja Kapinya Sándor, aki addig nem mozdul a fa mellől, míg az mozdulatlan el nem pihen a földön. — Elég egy méter, ha ... Nagyon veszélyes munka a favágás. A kötelet húzóknak elég futás közben az észrevét­len, kiálló gyökér, egy rossz lépés — és a fa nem irgalmaz. Rohannak is — ki-ki vérmér­séklete szerint —, ha a fa dön­tési irányát már megszabták, vagy nem tudják már megvál­toztatni. A pattogva törő, fröcs­kölő ágak útját meg ugyan ki számíthatja ki? A két »fűrészelős«, Kapinya Sándor és Kiss Béla már hét éve együtt dolgozik. Egész éVben járják, ritkítják, irtják az erdőt. Munka közben nem beszélnek, a szó olyankor fö­lösleges, meg a gép hangja, a fák élettől búcsúzó zuhanása elnyomja az emberi hangot Ha az idő és a zaj engedi, vic­celődnek. évelődnek. Egymás­sal és másokkal. Lajossal, akit fel akárnak küldeni a fára, hogy kösse ki. — Jó!... Majd ha kidől. — Nem szép szóért, húsz aranyért se menne föl. Négy óra felé jár. A nap árnyékát nyújtja. A hó nem vakít szemet bántóan, a hideg nem marja a meztelen keze­ket, a munka melegétől pirult arcokat, a szél nem sír, kö­nyörög enyhelyet keresve, tép­ve ruhát, erdőt. A tűz ég, zöld fagyöngy füstölög. Bözsi néni ralija a gallyat, melegét sen­ki se kívánja, öt-hat fok a hő­mérséklet. A SZERSZÁMOKAT össze» szedik, és a kiskahatjukat váll­ra csapva mennek a favágók. Ütjukat nem kíséri madárzene. Elmentek. Régen a fejsze, ma a motor hangja űzi őkét. Majd megjönnek, visszatérnek a ta­vaszra, nyárra. Hiszen a favá­gók alakítják, szépítik a mos­dósa kastély, parkját. Gócaim Gyula Huszonöt ételbár a kereskedelemnek A kereskedelmi berendezé­seket és gépeket gyártó válla­lat Magyarországon most meg­honosodó üzlettípus, az étel­bár .teljes berendezését mutat­ta be csütörtökön az újság­íróknak Dolmány utcai gyár­egységében. A korszerű vendéglátást és táplálkozást szolgáló ételbár akár önálló üzletként, akár meglevő vendéglátó üzem, például szálloda, eszpresszó külön egységként üzemeltet­hető. A berendezés étkező, tá­roló, tálaló, kiszolgáló pultsor­ból, elektromos sütö-íőző ké­szüléksorból és bárszékekből áll. A készülékeket, a pulto­kat a KGST-szabvány ajánlá­sainak és a vendéglátóipart méretrendszer követelmé­nyeinek megfelelően olyan építőkocka elemekből alakítot­ták ki, amelyek lehetővé te­szik különféle típusú és kapa­citású üzletek berendezését. Az ételbárban közvetlenül a pult­nál ülő vendégek előtt — konyhakész, sütésre-főzésre teljesen előlkészített nyers­anyagból — készítik az étele­ket korszerű szagelszívó be­rendezés »védelme« alatt. A keripar az idén a hazai vendéglátó ipar megrendelésé­re 25 étel bárt állít elő, jövő­re pedig már exportra is jut a korszerű üzletberendezések­ből. Somogyi Néplap B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents