Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-20 / 42. szám
Közös óriás kombinátok A KGST-országok komplex programja A szocialista gazdasági Bulgária — a Szovjetunióval és Magyarországgal kö„Ilyen jó időre nem emlékszem” Beszélgetés cigarettaszünetben integráció komplex programjának elfogadása óta eltelt két és fél esztendő alatt a KGST- tagországok jelentős eredményeket értek el ezen a téren is: számos sokoldalú termelési szakosítási és kooperációs egyezmény született, közös tervezési, együttműködési megállapodásokat írtak alá. A szóban forgó egyezmények elsősorban a gépipar, a vegyipar, a könnyűipar területén irányoznak elő együttes erőfeszítéseket, de ugyanúgy vonatkoznak közős nyersanyagkitermelő és -feldolgozó kapacitások létrehozására, valamint kulcsfontosságú tudományos-technikai problémák együttes megoldására is. Kuba 1872-ben lett a KGST tagja. Az utóbbi években Jugoszlávia is egyre inkább bekapcsolódik a KGST-országok közös tevékenységébe; részt vesz a komplex program megvalósításában. A gazdasági integráció programjának megvalósítása a KGST-tagországok számára lehetőséget nyújt a nyersanyag- és egyéb természeti erőforráshiány megszüntetésére, hatékonyan működő, optimális kapacitású vegyes vállalatok létrehozására, valamint a legfontosabb népgazdaság-fejlesztési feladatok közös végrehajtására A testvérországok erői egyesítésének egyik legjellemzőbb példája a Barátság-olajvezeték létrehozása, valamint a KGST-or- szágokban szovjet segítséggel létesülő atomerőmű-hálózat. A nyersanyagproblémák megoldását segíti elő a tagállamok képviselői által a 27. ülésszak során aláírt általános egyezmény a kiembaevszki azbesztkitermelő és feldolgozó kombinát felépítésében való együttműködésről. A hatalmas vegyes vállalat kapacitása évi 500 000 tonna azbeszt lesz. A Szovjetunió és a többi KGST- tagállam 800 millió rubeles beruházással építi föl az uszty-ilimszki cellulózkombi- nátot, amely már a következő ötéves terv végére meg1- kezdd működését, s évente 500 ezer tonna jó minőségű cellulózt ad a tagállamok népgazdaságának. A Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK között egyezmény született a Szovjetunió területén történő kőolaj- és gázkitermelésről, Bulgária pedig — a Szovjetunióval kötött egyezmény alapján — részt vesz számos szovjet kohóipari, cellulózipari és könnyűipari termelőkapacitás bővítésében. Az elmúlt években a KGST- tagállamok számos fontos, nagy kapacitású ipari nyers- anyag-kitermelő és -feldolgozó kombinát építését kezdték meg. zösen — óriási kaiéinál tszóda- kombinátot épít, amelynek kapacitása évi 1,2 millió tonna szóda lesz. Magyarországon — szovjet technikai részvétellel — korszerű kőolajfeldolgozó üzem létesül, mely a Barátság II. olajvezetéken érkező szovjet kőolajból állít elő majd sokféle korszerű terméket. A gépipari termékek kölcsönös cseréjének méreteit jól érzékelteti az a tény, hogy az 1971—1975 közötti időszakiban a Szovjetunió a testvérországokból összesen 18 milliárd rubel értékben importál gépeket és berendezéseket, szemben az előző ötéves tervidőszak 12 milliárd rubeles mennyiségével. A Szovjetunió a szóban forgó időszakban 11,4 milliárd rubel értékben szállít gépeket és berendezéseket az európai szocialista országokba. Az integráció folyamat egyik legfontosabb területe a KGST-országok műszaki-tudományos együttműködése. A komplex program megvalósítása során a tagországok eddig több mint 40 műszaki-tudományos együttműködési megállapodást írtak alá, több mint 35 koordinációs központot, 7 tudományos koordinációs tanácsot, 2 nemzetközi tudományos egyesülést hoztak létre. A koordinációs központok munkájában a tagországok több száz műszaki-tudományos és tervezési szervezete vesz részt. A Szovjetuniónak a KGST- országokkal folytatott kereskedelme az 1971—1975 közötti időszakban az előző ötéves időszak másfélszeresére bővül, s a forgalom össz-volu- mene eléri a 77 milliárd ru- bert. A komplex program megvalósításának első két és fél éves tapasztalatai és eredményei igazolták a KGST- országok által kidolgozott közös gazdaságfejlesztési stratégiát. A KGST-országok gazdasági fejlődését az elmúlt években a dinamikus gazdasági növekedés, a leghaladóbb ágazatok kiemelt ütemű fejlesztése jellemezte. Néhány jellemző adat: 1971—1972-ben a KGST-országok bruttó nemzeti jövedelme több mint 11 százalékkal, a bruttó ipari termelés pedig 15,4 százalékkal növekedett (a fejlett kapitalista országúkban az ipari termelés növekedése ugyanebben az időszakban csak 8,8 százalékos volt). 1972-ben a KGST-országokban több mint 2,3 millió lakás épült, vagyis körülbelül 10 millióan költöztek új otthonba. A havas örömök kedvelőihez mostoha volt az idei tél. Hideg, eső, szél néha ugyan volt, de havat mutatóba is alig küldött. A tavasz erősebbnek bizonyult. Fölébresztette a növényeket, a fákat. A fű is sok helyütt már kizöl- dellt. A termelőszövetkezeteknek ez annyit jelentett, hogy a szokásosnál jóval előbb kigördülhettek a gépek a földekre. Már januárban is találkoztunk szántó traktorokkal, de a tavaszi munkák csak most, a februári jó idő megérkezésével együtt kezdődtek. A komiósdi Béke Termelő- szövetkezetben is javában szórják a műtrágyát. A rövid téli pihenő elég volt arra, hogy előkészítsék a gépeket, zavartalanul folyhasson a munka. Az egyik tizenöt holdas táblán ' három traktor szánt Egy hatvanholdas tábláról jöttek át ide. Reggel hét óra óta szünet nélkül pöfögnek a traktorok. Nincs nehéz dolguk, a föld engedelmeskedik az ekéknek. Petes József gépe áll meg a tábla szélén. Régi traktoros ő, hiszen már a »hofferes« világban is »nyeregben ült«. Azután pár évig más munkakörben dolgozott de 1966 óta újra a komiósdi tsz traktorosa. Reggeltől estig a határban van. Ekét boronát, kultivá- tort és még sok más munkaeszközt vontat a gépe, attól függően, hogy milyen feladattal bízták meg. — Ha itt végeznek a szán- i tással, hol állnak újra munkába? —Még nem tudom. Oda megyünk, ahol szükség van a traktorokra. Most már nem kell attól tartani, hogy nem akad munkánk. Ahogy a nap ereje növekszik, a munka is úgy lesz egyre több, és kevesebb a cigarettaszünet. Persze azért jólesik egy-két percre leszállni a gépről. Az ember egy kicsit megmozgatja a tagjait. — Mikor jöttek ki az idén először a földekre? — Januárban. Azután csak kisebb megszakítások következtek. De most már úgy látszik, hogy a tavaszi munkákat nem kell a rossz idő miatt megszakítani. — Ebbe a táblába milyen növény kerül? — Kukorica. Hamarosan újra visszajönnek a gépek: tárcsázni, vetni, aztán ha a növény már megerősödött, kultivátorozni, vagy ahogy csak magunk között nevezzük, ekézni. — A föld hogy bírja a gépeket? — Ott az oldalban — mutat a kis dombhajlat felé — egy kicsit nehezebben megy a munka, de egyébként nem nedves, könnyen boldogul vele az eke. — Ha visszaemlékszik azokra az évekre, amikor traktorosként dolgozott, volt-e februárban ilyen enyhe idő? — Ilyen jó időre nem emlékszem. Ennyire enyhe tél azt hiszem még nem volt. De az idősebbek sem emlékeznek olyanra, hogy január—februárban már szántottak volna. A cigaretta végigégett, elbúcsúzunk. Petes József újra indítja gépét. Amikor egy félóra elteltével ismét elhaladtunk a tábla mellett, a három traktornak már nyoma sem volt. Csak a frissen felszántott föld csillogott nedvesen. A gépek már egy másik munkahelyen dolgoztak. D. T. Eltűnnek a mocsaras rétek a Kapos mentén HUSZONKILENC termelő- szövetkezet, négy állami gazdaság és néhány szerv, intézmény összefogásából alakult maholnap tíz éve a megye legnagyobb társulata, a Ka- posvölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. Területük százhetvenkét ezer hold, amelyen 640 kilométer hosszú vízfolyás van. Számok, tények. Igazán beszélőkké akkor válnak, ha hozzátesszük, hogy a rétek, legelők többsége elmocsarasodott, hogy a ZseJicsóg domboldalairól holdanként és évente három-négy mázsa búza termeléséhez elegendő tápanyagot hord el az erózió, hogy összességében az okozott kár mintegy húszmillió forintra rúg. Rendet teremteni, lépésről lépésre elvégezni a védelmi, javítási feladatokat — ez a célja, legfőbb hivatása a társulatnak. (Tegnap Kaposváron a társulat megtartotta évzáró közgyűlését. Szabó László igazgató főmérnök nemcsak a múlt évi tevékenységet értékelte beszámolójában, hanem a küldöttek elé tárta a társulat idei terveit is. Valójában így zárszámadó és egyben tervtárgyaló, és az elképzeléseket, a feladatokat jóváhagyó közgyűlés is volt ez a tegnapi tanácskozás.) A párhuzam szembetűnő. A gazdaságok feladatainak, termelési színvonalának növekedésével együtt évről évre több munka vár a társulatra is. Tevékenységükkel az eredményesebb gazdálkodás előfeltételét teremtik meg. Tavaly 8 millió 717 ezer forint értékű munka elvégzését határozták el év elején — ezt csaknem egymillió 600 ezer forinttal túlteljesítették. Feladataiknak csaknem a felét a közcélú vízrendezés jelentette. A hársasherki, a somodori, a tékes-pataki, a szentbalázsi, s kaposfüredi vízfolyásnál, az igali tározónál csaknem öt és fél millió forint értékű munkát végeztek tavaly. Gépi és kézi erővel több mint háromszázhét ezer köbméter földet mozgattak meg. A műszaki színvonal emelkedésére, a szüntelenül fejlődő gépesítésre utal, hogy ebből csak 12 ezer köbméter volt a kézi földmunka. Lehetne még sorolni tovább a múlt évi munkák összegező adatait, ehelyett inkább azt érdemes / megemlíteni, hogy a feladatokat mindössze 108-an végezték; egy munkás 120 ezer, egy műszaki dolgozó több mint egymillió forint termelési értéket állított elő. (Szabó László beszámolójából: »Tevékenységünkben a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom jól mérhető, hatékony segítséget jelent. Emellett nagy gondot fordítunk a belső tartalékok feltárására, a hatékonyság fokozására. Elértük azt, hogy valamennyi munkakörben gyakorlott, jó felkészültségű ember dolgozik, öt évvel ezelőtt a dolgozók nyolc százalékának volt felsőfokú végzettsége, ma az arány 23 százalék. A középfokú végzettségűek aránya 16-ról 41 százalékra nőtt, az alapfokú végzettségűeké pedig 76 százalékról 36 százalékra csökkent.«) A gazdaságúknál maholnap befejeződik a tervkészítés. Az egész éves munkát meghatározó számokba foglalt célúk az eddiginél több munkát, több erőfeszítést követelnek. 1974 a társulat elé is nagyobb követelményeket állít Már eddig több mint 12 millió forint értékű munkára kötöttek szerződést. Befejeződik többek között a Balázs-patak rendezése, folytatódik a hársasber- ki, a kaposgyarmati, a kaposfüredi vízfolyás rendbetétele, hozzákezdenek ehhez a munkához a Bárdi-pataknál; három és fél millió forint értékű komplex meliorációs munka vái; rájuk — és lehetne sorolni tovább. A munkák nyomán megszűnnék a mocsaras rétek, megszűnik az erózió, gazdagabban terem a föld. (Egy hozzászóló így mondta a tegnapi közgyűlésen: »Alakulásától kezdve itt vagyok ezeken a tanácskozásokon. Jól emlékszem, hogy eleinte milyen zajosak voltak e rendezvények, egyik a másik szavába vágott, annyi probléma volt. Ma alig van fölvetés, vita meg jóformán nincs is. Jóleső érzés az embernek, hogy eljutottunk idáig, hogy köz- megelégedésre, eredményesen dolgozik társulatunk.«) FONTOS MUNKÁT végeznék. A legnagyobb érteket, a termőföldet védik, javítják. Egyre szebb eredménnyel V. ML Látványos átok N agy iába vágtam a fejszét. Most azután kapálózhatok a kidőlt fa rám szakadt ágainak szövevényében. De azért elmondom hosszú vizsgálódásom tapasztalatait, ámbár kötetet is írhatnék, annyi ága-boga, útvesztője van az ügynek. Szomorú a kép. S a legborzasztóbb, hogy »senki se tehet róla-«, azaz mindenki felelős. Tehát típuseset. Most éppen a büszkén hivalkodó kaposvári termálfürdőről és uszodáról lesz szó. Hét évvel ezelőtt magam is ott lelkesedtem az avató-ünneplő tömegben, filmszalagra rögzítettem minden szépet és jót. Lehet, hogy azóta engem is korhol az »utókor«? Mindenesetre a tény megmásíthatatlan: akkor is volnának hibák, ha nem beszélnénk róluk. Két év óta panaszáradat önti el a fürdőt. A háborgás jogos, ha néha találkozunk is túlzásokkal. Vita tombol a felelősség körül, s ez rendszerint huzavonával jár. És vita van arról, hogy kinek mit kellene tennie. A döntés mindig nehéz, most különösen az. Megpróbálok valamiféle leltárt összeállítani, röviden. Van termálfürdő és uszoda. Nincs víz. Aid:or sem volt elegendő, amikor megnyitották a fürdőt. Van látványos épület. Nincs célszerűség. Van több medence, nincs előírásszerű vízcsere. Tehát: van mocsok, fertőzésveszély, középfülgyulladás és szembetegség; nincs elegendő víz, a tisztaság legfőbb biztosítéka. Van omladozó épületkülső, korrózió, épületgépészeti baj, szivárgás, tervezői, építői hibák garmadája. Nincs felelős, a garancia rég lejárt. Van üzemeltető vállalat, s a fürdő púp a hátán. Van sportiskola, látogató, nyáron túlzsúfoltság és évente félmilliós ráfizetés. Folytassam? Messziről kellene kezdeni a történetet. És megállapítani olyan hibákat is, amilyeneket a szakemberek sem vetettek papírra. Ez is egyfajta » felelősség«. A terv szép volt, igen látványos és újszerű. A fürdőkhöz eddig — számítva a gőzre, a vegyi és lélektani hatásra is — sohasem terveztek nagy üveg- és falfelületeket. Nálunk azonban a látványosság kedvéért feladták ezt az aranyszabályt. Nem szokták kőlapokkal borítani a falat, s korábban azt is tudták, hogy a folyamatos tisztítás miatt hol kell be- és kivezetni a vizet. Kaposváron ebben is újítottak. Az uszoda medencéje csak azért nem lett szabványméretű, mert akkorára nem volt pénz. Ebben tehát vétlen a tervező. Egyébként Ybl-díjat kapott a megyei könyvtár és a fürdő terveiért. A könyvtár betonkolosszus. A fürdőnél meglazultak és omlanak a kőlapok. Mintha fölcserélték volna a két tervet. Az építők tették a magukét — terv szerint, a maguk módján. Annyi bizonyos, hogy már az átadás előtt 42 pontos hibajegyzék készült. Két évig folyt a pereskedés. Fűtési gondok, szivárgás, üzemeltetési nehézségek és így tovább. A gépházban most is szivattyú működik. De mire megyünk a múlt emlegetésével? A városnak nagy szüksége volt a fürdőre. Ki gondolta volna, hogy ennyi bajt hoz ránk? A fürdő minden gondja a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nyakába szakadt. Más a hivatása. 1972 júliusában szakértői vizsgálatot kért, nem lehetett várni tovább. A vélemény lényege: életveszély a külső borítás miatt. A kijáratokat, a teraszt, a külső lelátót drótkerítés, szögesdrót választja el a külvilágtól. Borzalmas látvány. A megbeszélésre két szerv képviselője nem jött el: a tervezőé és az építőé. Írásban válaszoltak a jegyzőkönyvre: ők bizony nem felelősek, amúgy is lejárt a garancia. A Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalat szakvéleménye mellé térvet, költségvetést is adott. Az egész burkolatot le kellene bontani, és újat építeni 3 426 448 forintért. A 33 milliós, kívül romos épület »utógondozásaként«. K inek van pénze rá? Az üzemeltetőnek nincs. Inkább állványzatot vett 80 000 forintért, föl is építette a termálrész elé 1973 októberében. Azóta folytak a kísérletek. Megnyugtatásul: én már láttam egy mintapéldányt a tűzben horganyzott, korrózióálló óriás csavarok közül, amelyekkel május végére megerősítik a köveket. Két évvel a bajok fölfedezése után. De ettől még szivárgás van a falban, rozsda eszi az ablakkereteket, két festő állandóan a csöveket mázolja, s mire a végére ér, kezdheti elölről. Az elektromos hálózat »elrohadt«, a viz némely helyen a beton »folyosóban« folyik a cső helyén, mert azt már elemésztette, az idő. Az átlagos évi üzemelési és karbantartási költség 3.5 millió forint. A bruttó árbevétel 2 800 000 és 4 069 000 forint között volt a hat év alatt. Mondom: ez a fürdő púp a vállalat hátán, az állami támogatás ellenére is. Beszéljünk a vízről? Egyetlen termálkút működik napi 310 köbméteres vízhozammal, s néhány ivóvizes kút, amelyet bekötöttek a váro6 ellátásába is. A vízigény meghökkentő. Nem akarom számokkal untatni az olvasót, de azért nem árt tudni, hogy a szabadtéri uszoda kéthetenként 12 051: a külső tanmedence naponta 141; a fedett uszoda kétnaponként 1028; a termálmedence naponta 129; a régi strand két medencéje háromnaponként 3658 köbméter vizet nyelne el, ha volna, s ha betartanák a fürdötörvény előírásait. Nem tartják be. Ügy tudom, a város kútjainak összes vízhozama naponta 17 000 köbméter körül van. Lehetetlen tisztán tartani a medencéket. Még az új vízforgatóval sem lehet, amely hol működik, hol nem. Kettő van belőle az országban, de a jelenlegi állapotokat figyelembe véve legalább három kellene Kaposváron, Mit mond a KÖJÁL? Rendszeres mérés, jelentés, jegyzőkönyv, levélváltás. Ha a közegészségügyi érdeket nem egyeztetnék a város lakóinak más irányú érdekével, szemrebbenés nélkül bezárhatnák a fürdőt. Nem teszik. Átmeneti megoldásokat, tisztító eljárásokat javasolnak. De ha nem áll be gyökeres változás, kényszermegoldásként korlátozni fogják a látogatók számát. Valóban, a szennyezett víz fül- és szembetegségeket is idézhet elő, de »hajlam is kell hozzá«. A túlzásoknak tehát nincs helyük (kiváltképp, ha a bizonyítást senki se vállalja). Az előírt vízcsere nélkül fokozódik a fertőzés veszélye. A fürdő látogatottsága? Pontos számok vannak előttem, de azt is kiolvashatom belőlük, hogy túlzsúfolt, azt is, hogy kihasználatlan a fürdő. A sportiskola szerződést kötött a vállalattal. Ez több öröm és bosszúság forrása. Jó, hogy van lehetőség a vízi sportra, az úszóoktatásra; rossz, hogy »érdek- ellentét« álakul ki a lakosság és a sportolók között. A fedett uszodában egy vagy két úszósáv jut a »civileknek«, ez sokszor kevés, máskor sok. A fürdővendég öt forintot fizet, a sportiskolás egyet. Ezután sem kellene többet kérni a fiataloktól. A vezető sportszervek azonban elérhetnék, hogy a tanácsi vállalatok támogassák az úszósportot. Végtére is nem törvényszerű, hogy minden teher a működtető vállalat nyakába zúduljon. Amúgy is változott a rendszer, 1974-től az árbevételhez kap százalékos támogatást a vállalat. I tt tartunk szépséges fürdőnkkel, amelyet napjainkban látványos átokként kezel az üzemeltetőtől a KÖJÁL-ig, a sportiskolástól a város lakójáig úgyszólván mindenki. A múlton nem érdemes rágódni. Készítsünk gyors lel-, tárt? Kell: új kút, vízforgató berendezés, rendszeresebb karbantartás, tisztaság, színvonalasabb szolgáltatás. Kell összefogás a működés anyagi feltételeinek megteremtésére. És nem ártana — mint másutt — önálló vállalatra bízni Somogy fürdőinek gondozását. Lehetséges, hogy annak még ennyi pénze se lesz a működtetésre? Nem tudom. A fürdő nem üzlet, de a vállalat se aranybánya. Töprengésre azonban nincs sok idő. Jávori Béla
