Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

Montecuccofl taktikára Két vár - két ostrom Neuserikwau Simít délnyugati részén több olyan földvár található, melynek múltja, eredete is­meretlen vagy kevéssé is­mert Zrínyi-Ü jvór helyén állt Kecskevár. Ettől északra Asszonyvór-hegy — a nép- monda szerint nevét onnan vette, hogy az ellenség éllen egy nő védte. Innen nyugatra — a mai Örtilos mellett — van Földvár. Zalavár pedig Zákány határában létezhe­tett Zákány váráról Szeghal­mi azt írja, hogy hajdani po­gányvár, és 1. István itt ha­tárőrséget állított föl a Dráva vonalának védelmére. A Sárközy István által 1810-ben lemásolt Bél-Má- tyás-féle latin nyelvű leírás a következőket mondja er­ről a vidékről és egykori vá­rairól: «•Innen (zalai dombvidék) több mint két mérföldre dél­re a Légrádi-hegy kanyaro­dik büszkén, mely hasonne­vű borát adja. A zalai vonu­lattól és Muraköz szigettől elválaszt a Kanizsa patak és a Mura folyó, valamint a Horvátországtól a Dráva fo­lyó, melynek szigetén fekszik Légrád mezőváros, szemben a heggyel. így polgárai mű­velik a szőlőt, ugyanis ezt a hegyet Festeticstől tartják birtokban, tehát a boradót is neki fizetik. Ha van is Ma­gyarországon más kies és megművelte» kiemelkedő hegy, akkor is a Mura és Dráva összefolyásánál ez a rész magasabbnak tűnik a szem elé. Az egész szőlő be van telepítve, mely itt lát­szatra szétszórt, máshelyen sok kunyhócska adja vissza a jókedvet, ahol a munkások tartózkodnak, különösen szü­retkor. Legnagyobb része hegyhát, más része kiemel­kedik a többiből, és az a rész, amely a zalavidékről feltűnően látszik, a szomszé­dos Újhegy, mivel ez Űj Sző­lőhegy, történelmileg Űj Zrí­nyivár (Nóvum Zrinium) is, Zrínyi Miklósról, aki a kani­zsai törökök korlátozása vé- geW birtokainak megvédése céljából, vagy a mellette fosztogató ellenség elűzése végett, sietős munkával föld­hányást, a halom körül és a mélyen fekvő részeken nagy árkokat, ahol éppen a Kani­zsa patak a Mura folyóba ömlik, nagy költséggel épí­tett, hogy aztán mégis ez az erődítmény a Barbár Soiotól leromboltasson. Alig maradt nyoma, mert a szőlőművelés miatt a földdel egyenlővé lett A másik hegynek Földvár a neve, mivel földhányásból származik. Ez a Dráva térsé­géből még mindig kiemelke­dik. Mélyen kivájt kettős árok veszi körül, az egész erődítményt. Két megbízha- B tó forrás is homályban hagy­ja, hogy milyen korszakban lett emelve. A nép Zrínyinek tulajdonítja, írott források hiányában azonban nem le­het tudni, hogy melyik nem­zetség (genus) uralkodása idején virágzott ez a vidék. Zrinyi-Üjvár régebbi évei­nek sorsáról mit sem tudni. Űj Zrínyi vár a Légrádi szőlő­hegy magasabb része és en­nek romjai lent vannak szét­szóródva, ebből az követke­zik, hogy mind a két hegy vadság által pusztult el. A következő hegyhát amely itt emelkedik, Látó hegy, nevét onnan vette, hogy jó a kilátás az alacsonyab­ban fekvő Horvátország felé. Ezzel szomszédos a Homok.. A harmadik jelesebb szom­széd- Szt, Mihály hegye, amely a Szt. Mihály kápolnáról kap-, ta a nevét, melyet valami re­mete az őt segítő pártfogóiról nevezett el, és a legnagyobb hegyre emelte. Végül az em­lítettnek romjai és Zrínyi Új­vár között emelkedik Unom- bánomnak nevezett szomszéd. Távolról kételyeim támad­tak? Hiába izzadt itt vala­melyik szőlőmunkás, mivel a megnevezés »-radiosa poeni- tentia«-t jelent. Nemsokára azonban megérett sikeresen gyümölcse, mert nemes és nagyon kellemes izű fehér bor iható, ugyanis vörös ke­vés, vagy semmi sem terem ezen az egész hegyen. Zákány! Hegy ennek a pusztának a neve, mivel a Légrádi hegy folytatása, ugyanaz a láncolat, a hegy a Drávát maga mögé szorítja nemesen, és ez szőlővel beül­tetett, amely bőven terem, mégpedig nemes bort, de nem éppen erős. Zrínyi Újvár keletkezését , és pusztulását az újabbkori történelem így mondja el: 1661 tavaszán Zrínyi Miklós egy új várat épített, melyet Zrínyi-Újvárnak nevezett. A várépítés stratégiája ötletét tulajdonképpen a töröktől kölcsönözte. A kanizsai pasa éppen ő ellene akarta magát és területét egy új erőd épí­tésével biztosítani, s 1661 má­jusában 2000 főnyi haddal megjelent a határszélen, hogy a terepet megvizsgálja. Ha szándékát megvalósítja, az új vár veszélyeztette volna nem­csak a Muraközt, hanem mindazt, ami Szlavóniából és a Dráva—Száva közéből még a király kezén volt. Zrínyi éber szemmel kísérte a török minden mozdulatát, s idejé­ben megelőzte. Maga épített várat a régi Kecskevár he­lyén, a török határ közvetlen közelében. Az építéssel sietnie kellett. Hogy példát adjon, maga is ásót, kapát fogott, s időnként ott dolgozott munkásai sorá­ban. Mindössze három vég állt fenn, de fontos szerepet töltött be a déli részek védel­mében. 1664-ben Zrínyiéknek Ka­nizsa vára ellen indított si­kertelen ostromkísérlete után a török nagyvezér Kanizsa elől Zrínyi-Újvár ellen indult. Így lett ez a vár hadművele­tek központja. A dunai—drá- vai császári hadnak az volt a feladata, hogy megmentse Zrínyi-Újvárt, melyet az el- lensti" nagy erővel támadott meg. Zrínyi személyesen ve­zette a védelmet, és vissza­szorította a török előcsapato- kat. Hogy minél távolabb tartsa őket a gyenge vártól, azt óhajtotta: a németek az ellenség és a vár közt üsse­nek tábort, ök azonban a Mura túlsó partjára költöz­tek, s a töröknek engedték át a magaslatokat. Ezeket meg­szállva az ellenség igyekezett bekeríteni a várat, s a Mura szigetén is állást akart fog­lalni. Visszaszorították ugyan, de a harcban Strozzi tábor­nok elesett. Végre megjött Montecuccoli, és átvette a főparancsnokságot. Ezzel *ea szállt az intézkedés joga nem csupán a német táborban, ha­nem a várban is. Serege leg­alább oly számos volt, mint a töröké, és külföldi csapa­tok is útban voltak hozzá. Zrínyi a maga hadával Lég- rád mellett állt. Montecuccoli szintén ott ütött tábort, s * a Murán hidat veretett; ez le­hetővé tette az összeköttetést. A vár meg­mentésének legegyszerűbb módja az lett volna, hogy a császári sereg megtámadja a számban vele egyenlő, fel­szerelésben azonban mész- sze alatta álló török hadat. De Montecuccoli nem támadná, hanem csak manőverezni akart. Nagy Is­ten ostora — írja a jelen levő Eszterházy Pál június 29-én —, hogy többen vagyunk most is a töröknél, mégsem mernek az emberek reá men­ni.« A tétlenség, melynek kö­vetkezményeit előre látta, és a mellőzés, amelyben része­sült, Zrínyit lázas izgalomba hozta. Hohenlohéval úgy ösz- szekapott hogy majdnem kardra mentek. Zrínyi azt kö­vetelte, hogy teljes erővel meg kell támadni a törököt, de Montecuccoli mindig ta­lált ürügyet, hogy a csatát el­halássza. A török pedig heve­sen támadta Zrínyi-Újvárt, ahol vigyázatlanságból lőpor­robbanás is történt. A deto­náció megölte Horváth And­rást, a vár vitéz kapitányát. Ez megadta Montecuccolinak az ürügyet arra, hogy a vára* egyszerűen föláldozza. Zrínyi Bécsbe akart sietni, hogy a királyt rávegye: a se­reg egy részét szabadítsa föl Montecuccoli gyámsága alól. Montecuccoli magaviseleté a táborban levő magyar urakat is fölháborította. »Csak Isten adna jó szívet Montecuccoli uramnak.*' — fohászkodott Eszterházy Pál. De a császári fővezér hajthatatlan maradt, és Zrínyi-Újvárt sorsára hagyta. Zrínyi nem akart szemtanúja lenni kedves vára pusztulásának, s június 29-én délután elkeseredetten távo­zott a táborból, mire Monte­cuccoli elrendelte a vár ki­ürítését. De mielőtt ez meg­történt, a nagyvezér június 30-án rohamot intézett a vár ellen. A benne levő 1200 né­met és 40 hajdú sietett mene­külni, s még az aláaknázott bástyákat sem robbantotta föl. Így a vár harc nélkül tö­rök kézre került. Zrínyit m&yen lesújtotta a csapás, melyről még aznap értesítette Csáktornyáról a stíriai kormányt. Valóságos gyászjelentést írt: »Ez tehát a mindig várt és remélt se­gítség .. .*< Bécsbe sietett, hogy orvoslást keressen. Eközben a nagyvezér július 7-én levegőbe röpítette Zrí­nyi-Újvárt, s eltörölte a föld színéről úgy, hogy még nyo­ma sem maradt. Eddig a tör­ténelem. Zrínyi Miklós halálának 300. évfordulója alkalmával a környék lakói ünnepség ke­retében akartak a vár helyén megemlékezni a nagy költő­ről, politikusról és hadvezér­ről. Nem sikerült a helyszínt tisztázni. Később előkerült, Montecuccoli által 1664-ben készített, részletes rajz az ak­kori hadállásról, a várról és környékéről. Ennek segítségé­vel és Bél Mátyás leírása alapján — a Zákány-telepi honismereti szakkör tagjai­nak közreműködésével — si­került megtalálni és azonosí­tani a helyet. Tehát Zrínyi- Újvár Somogy megye leg­nyugatibb részén, Örtilos ha­tárában, a Kakonya nevű dombvonulat utolsó emelke­dése. Belezna vasúti megálló közvetlen közelében volt. A helyet szőlővel ültették be a vár pusztulása után. A kö­zelmúltban az elhanyagolt és elpusztult szőlőt kivágták, he­lyét benőtte a bozót és az akác, a terület teljesen elva­dult. Ilyen kép tárul elénk a jelenben. Zrínyi születésének 350. év­fordulójára a Zákány-telepi honismereti szakkör tagjai a határőrség segítségével egy emlékkövet állítottak Zrínyi- Újvár legmagasabb pontjára. Így legalább egy kiselejtezett kilométerkő jelzi e történelmi hely egykori létezését. A másik vár ebben a térségben, amelynek híre ugyancsak Zrínyi nevéhez fű­ződik, Zákány vára. Evila Cselebi így tudósít róla beszá­molójában 1664-ben: »... a terjedelmes síkság keleti részén Zákán várába érkeztünk. Ezt Ibrahim pasa foglalta el (1600), jelenleg Ze- rinli (Zrínyi) kezében egy meredek helyen, tó partján levő palánka, mely nagyon erősnek látszik. Negyven ágyúlövést tettek ellenünk, és seregünket eltávolították. Ez a vár is Kanizsa közelében van, ezért a lakosság vagyo­nát itt is a várba vitte, és ott zárták el. A külvárosát a mi katonaságunk már azelőtt fel­gyújtotta, s úgy hagyván el­távozott ...« Bél Mátyás már csak romo­kat talál Zákány vára he­lyén: »A helység régi alakja és kiterjedése sokat változott, ugyanis az épületek széles és hosszú jelességét csak romok mutatják, hihető, hogy nagy kiterjedésű város (civitas) volt, folytatódva a horvát ha­tárig. Itt valamilyen kastély­nak (castellum) körbefutó sánca a domb alatt (Alsó-Zá­kány), a dombon pedig ágyú­állásnak (canobi) vagy in­kább várkastélynak (castel­lum) romjai vizesárokkal kö­rülvéve láthatók (Felső-Zá­kány), most Szt. Izidorról el­nevezett kápolna áll ezen a helyen, jelenleg romos álla­potban.*' Zákány váráról mór a kö­zépkorból vannak okleveles adataink. Első ízben 1325-ben tesznek róla említést. Ez miniden bizonnyal a felső-zá- kányi vár. Várkastély (cas­tellum) építéséről 1445-ben történik említés. 1446-ban és 1450-ben is szerepel a zákányi kastély; 1458-ban Alsó-Zá­kányban új erődítmény van — erről 1478-ban is van ada­tunk. Az alsó-zákányi új erős­séget (Dombai Miklós emel­tette. A régi várkastélyt (Fel­ső-zákány) a Szerdahelyiek (Imrefiek) 1476-ban bírták zá­logban. A török idők alatt mind­két zákányi várkastély el­pusztult a hozzá tartozó vá­rossal együtt. Új település jött létre a régitől körülbelül 3 kilométerre. A vár helyét itt is szőlővel telepítették be. Szőlőkapáláskor még kerül­nek elő rommaradványók, a műszaki kiképzés felismerhe­tő, a várárok még látható, mind a két helyen. Belénessy Alajos Surián András m a visszahozhaíalianríl (Abormsm| Megáldott órák aim?fája remegve hajlik á’ulósbn, hangtalan sírás szakad; róla, kizöldült kínja gyümö'cs volna, időtlenség ha n.eim karolja, fémszál-nyakon ha nem repülne földszagú égbe vétlen űzve. Megáldott órák almaága, levele sincsen, sem Virága — kifosztva állunk, őszben talpig — enyhítünk árnya vérre hajlik. Panoráma A milánói székesegyház márványhomlokzatát a város levegőjének egyre nagyobb szennyezettsége következté­ben az utóbbi években vas­tag koromréteg lepte be. A koromban levő vegyi anyagok kölcsönhatásban a vízzel sa­vakat képeznek, s pusztítják a márványt, a bronzot és más anyagokat. Most műanyagbo­rítást helyeztek a homlokzat felületére, hogy a világhírű székesegyházat megifcvják • teljes pusztulástól. • • * Leemelték s múzeumba vitték a bronzlovakat a ve­lencei Szent Márk-székesegy- házröl, és műanyagból készült másolatukat állították fö! — aiz eredeti szobrok helyére. • * • A nyugantémat teteyízíé több részből álló dokumen­tumfilmet készít Johann Wolfgang Goethéről. A 13 ré­szes teljes adásideje köridbe­lül tíz óra. A szerzők ©gon­dolása szerint a filmnek a je­lenkori irodalomtörténet szempontjából . hibátlannak kell lennie, ezért a szakem­berek egész csoportját von­ták be a munkába. A filmet részben az NSZK-ban, rész­ben — a DEFA-val kötött megállapodás alapján — az NDK több városában (Wei­mar ban, Lipcsében) forgatják. * * * Egy indiai legenda volt az alapja Thomas Miaun »Az el­cserélt fejek« című novellá­jának. A legenda egy keres­kedőről és egy kovácsról szól, akik ugyanazt a leányt szere ­tik. A két barát fejének egy istennő akaratából történő megcsierélése számos további bonyodalomhoz vezet. Antho- ny Berges angol író és Ste­phan Swarz fiatal zeneszerző most musicaifilmet akar ké­szíteni az él beszélőéből. K ertész írötre, egy kis Simon Lajos vállalat sok gonddal megvert igazgatója reggel hatalmas fehér kötés­sel a fején érkezett az irodá­ba. A titkárnő még nem volt ott. Alizka szokás szerint késett egy picinykét, ami rendes esetben félórát, rend­kívüli esetekben pedig csak két-három percet jelent. /legendák a sebesültről Aznap a hivatalos munka­kezdés után három perccel érkezett, vidám nótácskát dú­dolt jókedvűen, de a küszö­bön torkára forrt a hang, ar­cára fagyott a mosoly. Döb­benten állt egy pillanatig, aztán kiszakadt belőle a két­ségbeesett kérdés: — Istenem! Mi történt, igazgató kartárs!? Az igazgató tekintete zor­don megvillant a kötés alatt, a kérdésre nem felelt, hanem a legszigorúbb hangon érdeklődött, hogy tulajdon­képpen mikor is kezdődik a munkaidő. Alizka ebből meg­értette, hogy nem tanácsos belekotnyeleskedni az igazga­tó magánügyébe. Nem sokkai később Ott Pé­ter osztályvezető jött az igaz­gatóhoz. Tulajdonképpen semmit sem akart, csak amo­lyan reggeli vizitre érkezett. Máskor is így történik: reg­geli csevegés közben szinte észrevétlenül megbeszélik a tennivalókat. Ott Péter ugyanolyan döb­benten, mint a titkárnő rá­meredt az igazgató homlo­kára és belőle is kiszakadt a kétségbeesett kérdés: — Mi történt veled, Imre? Az igazgató, aki egyéb­ként a legkínosabb ügyeket is higgadtan intézte, most akkorát vágott az asztalra, hogy csak úgy csattant. A kérdésre nem felelt, hanem energikusan követelt valami fontos kimutatást, amit ál­lítólag már tegnapelőtt kért. (De ezekre addig semmit sem bízhat az ember, míg a nya­kukba nem sóz egy-két fe­gyelmi büntetést.) Ott Péter is megértette eb­ből, hogy nem érdemes meg­kérdezni az igazgatótól mi­ként sebesült meg... A vállalat kiesi, tehát gyorsan bejárta a vészhír. Hamarosan a takarítónő is megtudta, hogy az igazgató megsebesült. De jószívűen arra is kioktatták egymást az emberek, hogy a sebesülés körülményeiről nem taná­csos érdeklődni. Ám, a fantáziát nem lehet bilincsbe verni. Itt is, ott is csoportba verődött két-három ember, s természetesen az igazgató bevert fejéről be­széltek. Találgattak, mesét kerekítettek, legendát szőttek. Volt olyan ember, aki délután már halálbiztosan tudta a se­besülés ókát. Alizka, a tiktárnö semmire sem gondolt. A váratlanul szi­gorú felelösségrevonástól úgy megrémült szegény, hogy gon­dolkodni is elfelejtett. Ott Pé­ter osztályvezető a kimutatást készítette lóhalálban, így nem ért rá az igazgató sebesülésé­vel törődni. Ellenben Rozsos János — egy kikapós me­nyecske tutyirnutyi ura — ha­tározottan állította, hogy nő van a dologban... Nő bizony, mégpedig férjes asszony, ő is­meri is az illetőt: ennivaló fe­kete nöcske, akinek az ura boxóló volt valamikor. Kommentárt nem fűzhetett a történethez, mert a szelíd lelkű Somos Ernő lehurrogta: mit fecseg össze ilyen hülye­ségeket felelőtlenül. Ez a So­mos Ernő különben már ko­rábban elmesélte, hogy ott­hon mennyire utál fát vágni. Szerinte az igazgatót leküldte a felesége a pincébe egy kis aprófát hasogatni. Szegény igazgató egy ménkü-nagy görcsös fába vágta fejszéjét, a fából egy jókora darab fej­be verte. Többen őt is lehurrogták a naiv meséért, de ő minden­esetre otthon csak így mesél­te ei az igazgató sebesülését. És félreérthetetlenül önös ér­dekből még azt is hozzátette: — Még szerecse, hogy nem történt nagyobb baja. Mert a favágást nem éppen intellek- tueleknek találták ki, szívem. A főkönyvelő viszont pír­ban égő arccal mesélt. A szá­mok mestere tartalékos had­nagyként szolgálta végig a há­borút, eposzba illő története­ket adott elő önmagáról, bár a benfentesek szerint ügyesen meglógott onnan, ahol golyók süvítettek. A főkönyvelő sze­rint az igazgató egy hős. A diri huligánokkal verekedett az éjszaka. A koromsötét ut­cában ugyanis, ahol az igaz­gató Iáik, négy vagy öt huli­gán rátámadt egy védtelen fiatalasszonyra. Az igazgató már az ágyból ugrott ki, s úgy, ahogy volt, pizsamában, rohant az utcára. Kettőt nyomban leütött a huligánok közül, a többiek pedig futás­nak eredtek... A hiteles történet — sajnos — nem szárnyal ilyen ma­gasra. Az eset nem minden­napos ugyan, de eléggé pró­zai. Van az igazgatónak egy tizenhárom éves, vézna kis­fia, akit folyton elagyabugyál- nak az utcabeli gyerekek, az apa nagy-nagy szomorúságá­ra, Ezért esetenként az igaz­gató néhány egyszerű dzsn- dó fogásra tanítja vézna kisfiát. Ügyes a gyerek, még egy új trükköt is ellesett valahonnan, mert este azt monta: — Apu, állj csak oda a futószőnyeg végére és tégy úgy, mintha megtámadnálak. Az igazgató ráállt a futó­szőnyeg végére, a vézna fiúcska pedig villámgyorsan lehajolt, és megrántotta • szőnyeget. Így történt. Ez az igazság. De nagyon szépen kérem önöket, ne mondják el, hogy tőlem hallották. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents