Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
Munkaidő-csökkentés a kereskedelemben \Az integráció hétköznapjai Használják ki a tartalékokat jfc kereskedelem dolgozóinak aunkaddő-csökkesitéséről intézkedő kormányrendelet végrehajtásáról megjelent a miniszteri utasítás. A vállalatok, szövetkezetek pedig fölmérték a lehetőségeket, s elkészítették a csökkentéssel kapcsolatos élőterveket. A negyvennégy órás munkahétre való áttérés a kereskedelemben nehezebb feladatot jelent, mint az ipari üzemekben. Ügy kell megoldani ezt, hogy a lakosság vásárlóét lehetőségei ne romoljanak, javuljon az éHátáa, de érezzék a kecestoedéWtB dolgozói, hogy az intézkedések javítják etetés munkakörülményeiket. A vállalatoknak most készülő terveikben ezeket az elveket kell figyelembe venniük. Ebből pedig az is következik, hogy a munkáid ő-csokkenté6 miatt járó szabadnapot csak a dolgozók 15—20 százalékának tudják szombatokon biztosítaná. Megoldást jelent viszont, hogy a heti pihenőnapot megelőző nap délutánját és a következő nap délelőttiét kapják meg a dolgozók. Legnagyobb a gond az egyszemélyes falusi boltokban. A Belkereskedelmi Minisztérium és a KFVDSZ központi vezetőségének álláspontja ugyanis az, hogy a munkaidő-csökkentés bevezetésével nem lehet módosítani a nyitvatartási időt. Ezért döntöttek úgy, hogy ahol megoldhatatlan a helyettesítés, a szabadnapokat a szabadsággal együtt is ki lehet adni, az idényjellegű üzleteknél pedig az idény befejezése után egyszerre is megkaphatják a szabadnapokat. A munkaidő-csökkentésnek az a célja, hogy több szabad időhöz juttassa a nehéz munkát végző kereskedőket Ezért csak kivételes esetben lehet megengedni, hogy túlórában térítsék meg a többletmunkaidőt azoknál az egyszemélyes boltoknál, ahol a helyettesítést nem lehet megoldani. A szabad szombat általánossá válásával kétségkívül változnak a vásárlási szokások: a csúcsforgalom péntek délutánra és szombat délelőttre tevődik át a boltokban. Ezért egy későbbi időpontban felülvizsgálják majd a nyitvatartási rendet. Akkor indokolt esetben változtatni lehet rajta. A munkaidőcsökkentést — hasonlóan az ipari üzemekhez — a kereskedelemben is a vállalatoknak saját erőből kell megoldaniuk. A negyvennégy órás munkahétre való áttérés miatt kieső munkaidő pótlásának két egymással összefüggő módja van: a tartalékok feltárása az üzem és munkaszervezés révén, valamint a gépesítés. A tapasztalatok szerint az üzeméi; munkaszervezés korszerűsítése éppen csak megkezdődött a vállalatoknál; ezért azt is lehet várni, hogy az élet- és munkakörülmények javítását célzó kormányintézkedés lendületet ad ennek a munkának. A Belkereskedelmi Minisztérium álláspontja szerint szervezéssel, gépesítéssel a kiesett munkaidő 40—50 százalékát lehet pótolni. A somogyi vállalatok, szövetkezetek előter- veik is hasonló arányokat mutatnak. Ahol szükség van rá, a létszámnövelés egyik módja a nyugdíjasok munkába állítása: évente 840 órát dolgozhatnak ők, de egyes esetekben 1260 órára is vállalhatnak munkát. Tanulmány a megyei nemzeti bizottságokról A napokban hagyta el a ! megalakulását napok múlva r I követte a többi párt. Ezek nyomdát az MSZMP Somogy megyei Bizottságának gondo zásában megjelent »A nemzeti bizottságok megalakulása és tevékenysége 1945 Ő6zéig Somogy megyében« című tanulmány. Szerzője ár. Gelencsér István, aki munkáját 1973-ban diploma szakdolgozatként a Politikai Főiskolán készítette. A füzet gazdag tényanyagot közól megyénk felszabadulása utáni kibontakozásáról. A szerző bevezetőként az ellenforradalmi terror, a német fasiszta megszállók és hazai cinkosaik utolsó hónapjairól ad rövid áttekintést. Ezután a nemzeti bizottságok megalakulásának országos és megyei előzményeit elemzi. Itt találkozunk a kommunisták kezdeményező erejével, mely az élet minden területére kiterjedt. A tanulmány az akkori helyzetnek megfelelően jó meglátással sorolja a feladatokat, melyek a felszabadult Somogybán akkor a legfontosabbak voltak. »Az élet megindításához legszükségesebb tennivalókat is el kellett látni: mint a közrend, közbiztonság védelme, a közmüvek beindítása.« Kaposváron — az elmenekült fasisztabarát közigazgatási tisztviselőket leszámítva — a közigazgatási apparátus működni kezdett. A demokratikus újjászületésnek, a felsza-\ badult magyar nép érdekeinek viszont új, népi szervekre volt szüksége. Somogy vármegye és Kaposvár város Nemzeti Bizottsága azonban csak 1945. január 19-én alakult meg. A szerző érvekkel bizonyítja a késés sajátos okát: a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült demokratikus pártok szervezeti kiépítésének késését. Azt is megtudhatjuk, hogy a kommunisták részéről már hetekkel korábban megindult a munka. Az MKP Somogyi Szervezete 1945. január 5-i után a kommunisták kezdeményezésére, az SZDP, az FKP és a PDP tárgyalása nyomán 1945. január 19-en alaku lt meg a Nemzeti Bizottság. A további fejezetek a Nemzeti Bizottság hatáskörével, illetékességével, felépítésével és belső szervezetével, mechanizmusával foglalkoznak. Értékesek a szerzó megállapításai, melyek nemcsak a megyei helytörténetet, hanem a rendkívül elhanyagolt közigazgatástörténetet is gazdagítják. A továbbiakban a Függetlenségi Front somogyi antifasiszta feladatait, valamint a földosztás végrehajtását elemzi. A tanulmány legkidolgozottabb része a Nemzeti Bizottság rendészeti tevékenysége és a demokratikus rendőrség létrehozása című fejezet A szerző korábban, a Somogy 1970. 2. számában közölt részleteket e témából. Az azóta végzett kutatások és az újabb forrásfeltárások szélesítették a demokratikus rendőrségről kialakított képet. Somogybán az osztályharc, a pártok harca a demokratikus rendőrség létrehozásánál alakult ki legkorábban. Amíg a burzsoá-poigári köz- igazgatás tisztviselői és egyes jobboldali személyek a csendőrséget szerették volna többségében átmenteni, addig a proletariátus képviselő az új, demokratikus, munkásokból, p araszokból álló rendészeti erő létrehozásáért küzdöttek. Gelencsér István meggyőző erővel mutatja be ezt a harcot, valamint a közigazgatás átszervezését. A tanulmány rövid értékeléssel, a nemzeti bizottságok történelmi érdemével zárul. A füzetben fénykép-, dokumentum- és szövegmellékletet is talál a téma iránt részletesebben érdeklődő olvasó. A A. A munkát könnyítő gépek beszerzését 100 millió forinttal támogatja országosan a Belkereskedelmi Minisztérium. Az ezzel kapcsolatos pályázatokat — meglehetősen gyorsan — március 1-ig kell benyújtani. Ahol megvannak az előfeltételek, át kell térni a konténeres áruszállításra és árusításra, növelni kell az dőrecsoma- golást, a félkész ételek forga- Lombahozatálát. Érdekes javaslatok hangzottak el a munkaerővel való takarékosságra a vendéglátói par ban: vannak olyan üzletek, ahol több egység (presszó, cukrászda, étterem) is működik; vannak olyan napszakok, amikor fölösleges valamennyit nyitva tartani. Ha összehangolják a működésüket, munkaidőt takaríthatnak meg a vállalatok. A rövidített munkahétre való áttérés egyik fő alapelve, hogy nem csökkenhet a dolgozók fizetése. A Belkereskedelmi Minisztérium 85 millió forintot tartalékol azért, hogy indokolt esetben — az első háromnegyed év alapján — bérszínvonal-támogatást adjon a vállalatnak. Erre azonban csak az eredmények alapján utólag kerülhet sor. Sokirányú munkát jelent tehát a negyvennégy órás munkahétre való áttérés a kereskedelemben: az ezzel kapcsolatos végleges tervek most készülnek a vállalatoknál, szövetkezeteknél. A megyei tanács kereskedelmi osztálya folyamatosan ellenőrzi ezeket, s — az országos irányelvek alapján — hagyja jóvá. Ezután térhetnek csak át — j illi us 1-től — a vállalatok a rövidített munkahétre. Különösen indokolt esetben — a területi szakszervezet hozzájárulásával — arra is mód van, hogy később vezessék be a negyvennégy órás munkahetet. Ahhoz azonban, hogy egy vállalat néhány boltjában térjenek át később, másutt viszont időben, nem járulnak hozzá* Keress Imre Húszezer szerszám a csomagban Fejlődni, de milyen területen? — így hangzott a kérdés 1967 végén az Irodagép- ipari Vállalat vezetői számára. A gyár akkor zömében irodai sokszorosító berendezéseket készített; nem a legújabbakat, és ezért látszott, hogy ezekből a gyár hamarosan képtelen lesz megélni. A hazai piac igényei a vállalat kapacitásához mérten nem nagyok — a nemzetközi, a KGST és a nyugati országok megrendelői pedig csak korszerű termékeket hajlandók megvenni. Fejlődni, de merre? — jogos volt tehát ez a kérdés az IGV számára, de még jogosabb a második: fejleszteni, de meddig? Könnyű a kérdésekre válaszolni, ha a gyárnak van bizonyos időelőnye és természetesen megfelelő anyagi tartaléka, kitartása. Egy-két nagy sorozatban futó, jól fizető tennék mellett megengedhető, sőt a jövőre készülve kötelező, hogy a fejlesztők valami teljesen újban kezdjék törni a fejüket. No, de a 60-as évek végén az IGV nem volt ilyen helyzetben. Felzárkózás — fél év alatt Gyors tájékozódás következett; a KGST-országokban mire van igény; mire érdemes áldozni, szellemieket, anyagiakat koncentrálni. Esetleg irányt venni a szakosodásra; remélhető-e ehhez valahonnan fejlesztési segítség. A nyomok az NDK Se- cura gyárához vezettek, mert a KGST-piacon és itthon is rohamosan nő a kereslet a korszerű, a sokat tudó pénztárgépek iránt; a Securának volt ilyen, és hajlandó volt átadni azt valamelyik KGST- országnak. A kész konstrukcióval együtt felkínálták a technológiát, a gépeket, a szerszámokat, és az eddigi fejlesztési eredményeiket, mert ők más finommechanikai termékek _ gyártására akartak koncentrálni. Az IGV hagyományaitól, szakembereinek tudományától pedig A vállalat egyik ifjúsági brigádja a sú pénztárgépen dolgozik. KATUS A 20-as tfpnnem volt túlságosan idegen a pénztárgépek gyártása ... Végeredmény: 1968 márciusában megkötötték az NDK-be- li Secura és a magyar gyár között a szakosodási megállapodást, melynek értelmében a 70-es évektől az IGV gondoskodik a KGST-országok pénztárgép-ellátásáról, a Secura pedig abbahagyja a gyártást. Az IGV vállalja a pótalkatrész-, a szervizellátást a már korábban eladott Secura gépeknél is, és vállalja a további fejlesztést. Egy ilyen »jól fizető« gyártmányhoz szükséges fejlesztési idő így, a betanulás és a -hurcoikodás« idejére rövidült. Amíg 200 magyar szakember a Securánál tanult, megkezdődött a költözködés is: egyebek között 20 ezer szerszámot kellett vasútra rakni; továbbá több száz célgépet, rengeteg gyártási dokumentációt ... Viszont így 6—8 hónap alatt az IGV felzárkózott a pénztárgépgyártás nemzetközi élvonalához. Árut igényel a pénztárgép Az utóbbi három évben már vadonatúj típusokkal rukkolt ki az IGV. Ráadásul a vásárlók örömére a hagyományos pénztárgépet is felújították. Kivehető, cserélhető fiókokkal látták el a régi masinákat, így műszaikváltáskor a távozó pénztáros egyszerűen elviszi magával a pénztartó fiókot az öltözőbe, ott csinál kasszát. A váltás pedig hozza a saját, üres pénztartóját, s máris kattog a gép tovább, nem kell bosszankodni, hogy »tessék várni, nem látja: váltás van«. Az új konstrukciók között említésre méltó az úgynevezett pincérgép. Ez a felszolgálók munkáját egyszerűsíti, nem kell többé felírónő, gyorsulhat a kiszolgálás a nagy éttermekben. Egy-egy ilyen gép négy pincér elszámolását végzi úgy, hogy egy-egy pincérnek külön kulcsa van a gép egy-egy külön regiszteréhez. ö üti be tehát a gépbe a felszolgált ételek, italok árát, ha téved — nem szidhatja a felírónőt. Egy másik új modell a nagy áruházak ügyvitelét gyorsítja azzal, hogy ez a készülék akár harmincadmagá- val számítógépre kapcsolható, ilyen módon az áruház vezetői pillanatonként tájékozódhatnak: a pénztárgépek jelzése szerint 'rheh'flyi*" a bevétel, mibői ménnnyi fogyott, mit kell gyorsan pótolni a raktárból. Böhönyei beszélgetés Mi is az az „fogat’? Az utóbbi időben gyakran hallottam ezt a kifejezést, s csak nagyjából sejtettem, mit takar. Mindenekelőtt: nem a szó szoros értelmében vett fogatról van szó, ezért az idézőjel. A hasonlat ennek ellenére helytálló. Az összefogás már a szövetkezeti gazdálkodás egészében sokszorosan bizonyított tény. Valamiképpen erre épülhetett az az elgondolás, mely szerint öt termelőszövetkezet vezetésének az összefogása hasznos lehet mind az öt közös gazdaság számára. így jött létre az az »ötös fogat«, melynek képviseletében Szabó Kálmán, a böhönyei Szabadság Termelő- szövetkezet elnöke szót kért a közelmúltban a kötcseiek zárszámadó közgyűlésén. Most mi kértük őt, ismertesse ennek az összefogásnak a célját, lényegét. — Az egész körülbelül fél évtizeddel ezelőtt »hármas fogatként« indult, s a kéthe- lyi, a vései meg a böhönyei termelőszövetkezetből állt. Később bővült a kör a bala- tonőszödi, majd a kötcsei tsz-szel. Negyedévenként rendszeresen találkoznak egy- egy gazdaságban az elnökök, a főagronómusok, a főkönyvelők, az ágazatvezetők meg a brigádvezetők, és megbeszélik az éppen időszerű tennivalókat, esetleg gondokat. A múlt év őszén nem tudtam elmenni egy ilyen találkozóra, mert beteg voltam. Csak az az agronómusunk meg a főkönyvelőnk ment el. Hogy mennyire komolyan vesszük ezeket a megbeszéléseket, jellemző, hogy ezért a távolmaradásért szigorú figyelmeztetést kaptam... — A kötcsei zárszámadáson meghívta az ottani tsz cér- názó melléküzemágának dolgozóit, menjenek el Böhönyé- re, a tsz orsózójába tapasztalatcserére. Van már valamilyen hagyományuk az ilyen látogatásoknak? — Van, de előbbre kellene lépni. Ez az öt szövetkezet két járásban helyezkedik el, a marcaliban meg a siófokiban, azonban egyazon terület tsz- szövetségének a tagja. Az öt tsz közül néhány érdekelt a marcali TÖVÁL-nál, a közös hévizi üdülőben, a repülőgépes növényvédelmi társulásban, a nagykanizsai értékesítő társulásban. Szóval vannak összekötő kapcsok. Ami a tapasztalatcserét illeti, jártunk a véseieknél, ők is voltak nálunk, s fölkerestük a kéthelyieket is: elvittünk különböző ágazatokban dolgozó tagokat, hadd nézzenek körül mások portáján. — Milyen gazdasági kapcsolatokat alakítottak ki az »ötök« az évek folyamán? — Ahogyan tehetjük, segítünk egymáson. Az öt szövetkezet termőhelyi adottsága, kialakult profilja nagyjából azonos. A három gazdaság, amely közelebb van egymáshoz — a vései, a kéthelyi meg a böhönyei — úgyszólván közösen végzi az aratást, a silózást, az aprómagvak és a kukorica betakarítását A vé- seiek például mindig segítenek nekünk az őszi árpa aratásánál, mert ők nem termeS lik ezt a növényt. Két-hórom kombájn is jön tőlük abban az időszakban, mi aztán a búzaaratásban visszaadjuk a segítséget. A kéthelyiektől szintén a nyári betakarításban kaptunk gépeket, és mi a kukoricatörésnél adtuk visz- sza. Az állatszállításoknál is kölcsönösen kisegítjük egymást A múlt évben az őszi mélyszántáshoz meg a napraforgó betakarításához küldtünk át gépeket a véseiekhez. A kéthelyieknek már két éve segítünk a permetezésnél, és tavaly ősszel a mútrágyaszó- rásból is részt vállaltunk. Így működik az »ötös fogat«. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minden részvevőnek hasznára válik ez az összefogás. S ha most továbblépnek, és a különböző ágazatokban dolgozó embereket elviszik tapasztalatszerzésre a testvérszövetkezetekbe, bizonyos, hogy még az eddiginél is több haszonnal kamatozik az öt közös gazdaság kapcsolata. H. F. 7 Automata szedőírógépek a Szovjetuniónak Mindkét új változat arra az egyszerű alaptípusra épül, amelyet 5—6 évvel ezelőtt átvett a gyár a Securátúl. Jó példák ezek ahhoz, hogy a jól megválasztott ltcenc vagy kooperáció, vagy szakosodási megállapodás mennyire ■ felgyorsítja egy-egy gyár műszaki fejlődését. Az IGV ezzel a fejlődéssel magára vonta a nemzetközi figyelmet, s ennek köszönhető bizonyos mértékig egy újabb integrációs megoldás. Szovjet partnereikkel ugyanis nemrégiben kötöttek szakosodási szerződést, amelynek értelmében az IGV látja majd el a szovjet piacot szedőírógépekkel — főképp annak legújabb, automata változatával. Ehhez termelési kooperáció is tartozik: az írógéprészt, melyhez a magyar találmányú részegységet hozzáépítik, az NDK . ipara szállítja. Az IGV a 60-as évek elején még szinte »neve sincs« kisüzem volt: a 70-es évek derekára pedig nemzetközi hírű, tekintélyű, a közép-európai méreteket és az ágazatot tekintve jelentős teljesítő- képességű gyárrá vált. Mindez annak az eredménye, hogy a nemzetközi munkamegosztás egy jól kiválasztott láncszemét sikerült megragadniuk, megtartaniuk. Sok gyárunk számára kínálkozik ilyen lehetőség, ha hajlandók a megszokott körből, a megszokott gondolatok pályájáról kilépni, s túl tekinteni szűkebb hazájuk mezsgyéin. A jubileumát ünneplő KGST. a tagországok törekvése és igénye ehhez megadja az objektív politikai és gazdasági keretet. G. F. Somogyi Néplap
