Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-15 / 38. szám
Nevelésről A FÉLELEM A félelem velünk született tulajdonság, ami tulajdonképpen nem más, mint az élet féltése. A csecsemő félelme, mint sok egyéb cselekedete, ösztönös. Ez természetes, a tapasztalat híján nem is lehet másképp. De ha a nagyobbacska gyermek egyszer megégeti a kezét, többé nem nyúl a tűzhöz, mert a tűz látásakor a fájdalomra való visszaemlékezés — tapasztalat — félelemérzést vált ki belőle Ez az érzés addig tart, amíg meg nem érti, hogy a tűz nemcsak fájdalmat okoz, hanem azzal főzik, sütik a finom ételeket, és védekeznek melegével a hideg ellen. Táguló értelmével a gyerek mind több valóságos veszélynek az okát érti meg, így félelmének köre kisebbedül — ha mi, felnőttek oktalan ijesztgetésünkkel az ellenkezőjét nem tesszük. A képzelt veszélytől való félelemérzést mindig a felnőttek ke).tik a gyerekben. Kihasználják a gyerek hiszékenységét, a felnőttől való függőségét, és tudatosan megfélemlítik önző céljuk érdekében. Csupán a nagyobb, a hatalmasabb, az erősebb jogán. A félelem nem betegség, azonban a félelem okozta szorongás hatással van az egyénre, a fejlődés egyik meghatározó tényezője. E hatás legfontosabb irányítói a gyerek közvetlen környezete, elsősorban o szülők. A félelmet kiváltó okokat, melyek a helytelen nevelésre vezethetők vissza, nekik kell megszüntetniük. Ilyen ok a túl szigorú nevelés, amikor a gyerek életkori sajátosságait figyelmen kívül hagyva olyan magatartást követelünk tőle. amelynek nem tud, nem tudhat megfelelni. Ilyenkor a gyerek minden érzését felülmúlja a félelemérzet, kibúvót keres és hazudik. Nemcsak a túl szigorú, hanem az aggodalmaskodó nevelés is káros. Az állandóan mindentől, mindenkitől féltés, a túlzott kímélet az időjárástól, a társaktól és a távolabbi környezettől. Az ilyen szülő csak arra nem gondol, hogy a végtelenségig nem védheti meg a veszélyek sokaságától gyerekét, egyszer egyedül kell kilépnie az életbe, és akkor sokszorosan megbosszulja magát a túlzott aggodalom. Nem tud különbséget tenni, hiszen eddig megtette helyette más. A túl szigorú és az aggodalmaskodó nevelés, mint két szélsőség, sokszor párosul. Váltják egymást, közömbösíteni akarja egyik a másikat. Ilyenkor mindkét nevelés hibája egyesül, és a szülő okolja a társadalmat, az iskolát, csak azt nem látja, milyen rosszul teszi, ha megbüntetett gyerekét a másik pillanatban megsajnálja, és minden kívánságát teljesíti. A gyerek legközelebbi, legfőbb támasza a szülő, akiben védelmezőjét, minden jónak, szépnek forrását látja, és ezt szeretetével, ragaszkodásával, rajongásával viszonozza. És hány szülő visszaél ezzel! — Ha nem leszel jó, nem szeretlek! Batyut kötök a hátadra, és mehetsz világgá! — mondják. A gyerek ilyenkor fél, hogy elveszti, akit a legjobban szeret, és a félelem hatására teszi, vagy éppen nem teszi, amit a szülő követel. Ha többször ismételjük, megszokja, és a szülő tanácstalanul kérdezgeti, hol tanulta, szedte föl, kitől örökölte ezt a makacsságot, morcosságot, rossz tulajdonságot. A félelem oka lehet a képzelt veszélytől való rettegés, melyet a zsákos ember, a boszorkány meg a különböző »szörnyetegek« meséjével mindig a felnőttek keltenek a gyerekben. Ezek ténykedését összekötik a sötétséggel. Ide vezethető vissza a gyerekek iszonya a sötéttől. Oka lehet még a kegyetlenkedések, véres események, történetek, Jegyzetsorok az aktualitásról Történelmi tente—tente mesék látása, hallása (gyakran a tv, a rádió meséi'). A ki nem derített csíny, az elfojtott bűntudat, egy rossz olvasmány vagy álom gyakran pszichés szorongást okoz, melyet tetéz, ha a gyerek letagadja a félelmét, és ez a befelé fordulás még fokozza a félelemérzetet. Az iskolásoknál más területekre helyeződnek át a félelmet kiváltó okok. Ebben is »segítenek« a felnőttek! Már kezdetben tele van a gyerek gátlásokká! gondolkodásában, beszédében, tetteiben, amihez hozzájárul a teljesen új környezethez való alkalmazkodás nehézsége. A kudarc után kezdődik a gyerek ijesztgetése, a fejbe verés, a különböző fajú és fokú büntetés, az iskolában pedig a sikertelenség. Ez a folyamat egyre fokozódik, erősödik, és a teljes kudarcnál a szülő csodálkozik a legjobban. A gyerek állandó kényszer és büntetés között élt. A bűn-! tetéstől való félelme legerősebb a felelésnél, ami tükröződik az osztályzatban. A félelem nem betegség, de mint kellemetlen, szorongó érzés, hatással van a gyerekre. A félelemnek mint tünetnek a megszüntetése az ok megkeresése, megtalálása nélkül lehetetlen. Az okok megszüntetésének legjobb szere minden életkorban a gyerek bizalma a szüleihez, az emberekhez, bizalma saját magában, és nem utolsósorban a személyes példaadás. Ezt csak következetes neveléssel lehet elérni. Akit nem ijesztgetnek, az nem fél. Amelyik gyerek nyugodt családi légkörben él, nem hall, nem lát veszekedést, verekedést, kiabálást, ahol nem állandó téma, hogy kit szeret jobban, s mindig az életkorhoz illő, illeszkedő követelményekkel lépnek föl vele szemben, ott a félelmet kiváltó okok nagy része megszűnik. Góczáo Gyula > O v. O 9 A szálak Scfiönliausen tábornokhoz vezetnek 4. — Csak® a barátságunk miatt maradok itt — dohogta Schönhausen. — Még nem mondtad el, mi történt közietek... — Bagatell dolog. Maga alá akart gyűmf, összeroppantani, hogy vakon végrehajtsam a fantazmagóriáit Én pedig tudtára adtam, hogy törtető, tehetségtelen fráternek tartom, fantáziátlan katonaembernek, akinek fogalma spies a hírszerző munkáról, — Elviselhetetlen vagy. Miért rúgod össze a port olyan emberrel, akitől az előmeneteled függ? Ne haragudj, ha a barát jogán őszinte leszek: nem vagy tárgyilagos. Winkler természetesen nem eléggé tapasztalt, de nem is ostoba. Azt hiszem, azért haragszol, mert ő került abba a beosztásba, amelyikre te pályáztál. — Ezzel együtt is buta, mint a sötét éjszaka. S gondold el: ez a kretén vette magának a bátorságot, hogy engem kioktasson, amikor ide utaztam! Egy álló óra hosszat ködös célzásokkal igyekezett tudtomra adni, hogy a mi egész hadműveletünk csak a keleti győzelemmel ér véget Mintha én nem tudnám ezt! Mintha nem dolgoztunk volna együtt a Barbarossa-terv részletein! Tudva, hogy én kiválóan tájékozott vagyok a közel- és közép-keleti politikában, unalmasan arról győzködött, hogy alapvető célunk a katonai szövetség Iránnal, elfoglalni Indiát, s megszerezni az iraki olajat az Oroszország elleni háborúhoz. Különösen hosszan és zavarosan ecsetelte, hogyan szervezzem tneg a szabotazsakciokat Bakuban. Nem győztem cérnával, és megmondtam: ne kábítson engem a buta közhelyeivel. — Jobb lett volna hallgatni. Most egyre követelőzőbb lesz. — Igazán nem vallottunk szégyent. Megszerveztük az iskolákat, tapasztalt instruktorokkal rendelkezünk, folyik a fölkészítés. És a napokban mar megkezdjük ügynökeink átdobását Oroszországba. Mit akar még tőlünk? — Winkler a bakui rezidens miatt nyugtalankodik. — Bemutattam egy sor jelöltet az orosz emigránsok közül, de Winkler ragaszkodik hozzá, hogy a? illető szovjet ember legyen, aki élvezi a helyiek bizalmát... Mit csináljak? Utazzam át, hogy megfelelő embert találjak?! — Sötéten látod a helyzetet, Hans. Megoldhatjuk a problémát anélkül, hogy elutaznál. Téged tanítsalak rá, hogy hogyan? — Max, te ma egyszerűen rossz hangulatban vagy. Otthagytam az irodámban Hec- kertet, befejezem vele a dolgom, és visszajövök. Lejátszunk egy parti billiárdot. Hodzsa Ali Szergejev befordult a Sahrezára. A sugárút széles, aszfaltozott szalagja két sorra tagolta a házak kődobozait, amelyeket már a Harmadik Birodalom építészei emeltek, akik ugyancsak előzönlötték Iránt. A mecsetek háttérben látszó kupolái, a karcsú minaretek élesen elváltak e kincstári jellegű épületektől. Az idő dél felé járt, a nap irgalmatlanul égetett. Egy zöld táblás üzlet előtt állt meg, amelyen szép, arab ligatúra hirdette, hogy itt rövidáruval kereskednek, a bolt pedig Musza Amirájé. Az üzletből ötven év körüli, alacsony termetű iráni férfi lépett ki, jellegzetesen húsos, hosszú orrával híva föl magára a figyelmet. Ritkuló, hennával festett haja a napfényben bfborszínűnék látszott. — Agai (úr) Szergejev, örü lök a találkozásnak. A ház, ahová megyünk, itt van a közelben. Ez az üzlet az unokafivéremé — hadarta gyorsan, és türelmetlenül elvezette Jakov Vasziljevicset az üzlet elől, mintha félne, hogy belép oda. — Köszönöm a fáradozását, agai Hodzsa Ali. — Óh. semmiség! Én nagyon hálás vagyok Gyemidov úrnak. Ha egyszer megkért, hogy segítsek önnek, örömmel állok a rendelkezésére. — És Hodzsa All hosszas magyarázatba kezdett, miért is lekötelezettje a képviselet gazdasági vezetőjének. Szergejev emlékezett rá, hogy Gyemidov elszegényedett kereskedőként jellemezte Hodzsa Alit, s elmesélte, hogyan tevékenykedik az iráni vállalkozók között, akik kapcsolatban állnak a kereskedelmi képviselettel. Hodzsa Ali a közvetítő szerepét vállalta magára. Ez persze nem zárja ki, hogy időnként magának is szerezzen némi árut. Ali a NEP-korszakban esztendőkig a Szovjetunióban élt, Iránból importált szárított gyümölccsel kereskedett. Ügyes, vállalkozó szellemű, képzett embernek számított, aki kiválóan elsajátította az orosz nyelvet. Sokat olvasott, ismerte Szaadi és Hafiz költeményeit. Emlékezetből citálta e művek egyes részleteit; számos közmondást, aforizmát használt — Azt hiszem, meg lesz elégedve, agai Szergejev. A ház gazdája nagyon tisztességes ember. Hodzsa Ali megállt (Folytatjuk.) Ring a bölcső szépén, lassan. Dúdolót hallok, azután elevenbe vágó jajszót! Vádaskodik a megesett leányanya, s vádolják a gyermekgyilkos leányanyát. Perlekedések, sírások, gyűlöletbe fordult szerelmek. S mindez csupa népköltés. Nem vadvirágos, hanem mély, keserű tüskéi az életnek. Nem lehet elfelejteni ezeket a jajszavakat. Nem lehet elfelejteni a bölcsőnek ezt a szédült, majdnem extatíkus kopogását, nem lehet kiszellőztetni a fülünkből azokat a jajszavakat. S ring a bölcső. Tente-ten- te. Lányok fekete nagykemdő- ben — csak a szemük világít ki fátyolos ragyogással: szájuk mondja a szót, anyává lenni, szerelmesnek lenni, gyűlöletet hallani... Hogyan öröklődött a fájdalom, hogyari maródiak, változtak a könnyek költészetté. »Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem...« A somogygeszti irodalmi színpad műsorát néztem. Somogygeszti lányokat, fiukat, asik történelmi tente-tentét játszottak. Csak azt a bizonyos tiszta forrást idézték föl, de nekünk nyújtották a poharat. Nem szépelgés és nem folk- lorisztikus megszállottság, hanem az irodalomszeretet és a tanulságkeresés vezette őket ehhez a nagyszerű műsorhoz. Ezekhez a feneketlen mély fáj- dalmú érzésekhez, ehhez a hallatlanul okc« darab- és színpadépítéshez. Ahogy figyeltem a műsort, úgy érlelődött bennem: nagyon érdemes hinni az amatőrökben. Olyan volt így együtt az egész, mintha egy drámává dolgozod Vörös Rébék kelt volna színpadi életre. Sejtelmes és borzongató, de a nyo- .norúsácps nvndennapokból fogant. Pro testáltak ezek a somogygeszti gyerekek. Protestáltak a gyermekért. A nem megszületettekért, a magzatkorban meggy ülői tekért, a halva születettekért. Az ártatlanokért. így érdemes ezt csinálni, ilyen nyíltan vállalva és ilyen nagyszerűen megoldva, színpadra téve azt, ami az élet, amit mindnyájan szeretnénk. Programszerű volt? Igen. Aktuális volt? Igen. De ősi volt, népköltés volt, történelmi volt. És a játéknak mélységesen igaza volt, mind az indíttatásban, mind a megoldásban. Egy újsághír volt a mottójuk, a kaposvári Színház parkban brutálisan megölt csecsemőről. Félelmetes? Az. Ez a tiszta tisztességtudat, játékos felelősség, szép komolyság nagyszerű perceket adott nekem. Üjabb bizonyságát annak, hogy Somogybán valóban létezik műkedvelő színjátszás, és a falusi fiatalok eredendő tehetsége a pedagógus házaspár nagyszerű vezetőkészségével párosult. Képesek egészen nagy dolgokra. Nekik most már valóban küldetésük van. S ez a legtöbb! T. T. „Vigyázat, frontbetörés! 99 Egy „mammuf-vállalat: a több mint 11 ezer dolgozót foglalkoztató Taurus Gumiipari Vállalat napról napra — immár két éve — pontban két órakor részletes előrejelzést kap az ORFI Orvosmeteorológiai Szolgálatától. A rejtjeles számokban küldött jelentés az ergonómiai és munkalélektani laboratórium vezetőjéhez érkezik, aki ezt azonnal »lefordítja«, közérthetővé teszi. Az előrejelzés háromórás periódusokra osztja a nap 24 óráját, tellát arról tájékoztat, hogy háromóránként milyen fajtájú és erősségű frontbeto résekkel kell számolni. A laboratórium azonban csak a közepesnél erősebb, vagy az erős frontbetöréseket veszi figyelembe, és csak ilyen esetekben »riasztják« a diszpécserszolgálatot, ahonnan továbbítják a jelentést a vállalat Cordattc, Tauril, Palma és Heuréka gyáregységének 16 üzemebe, a művezetőkhöz. A vidéki gyárakba csupán azért nem juttatják el áz előjelzést, mert az orvosmeteorológia egyelőre a főváros 50 kilométeres körzetére ad prognózist. Az esetleges frontbetörés pillanatnyilag ezer olyan munkást érint, aki viszonylag nehéz körülmények között — például nagy melegben — dolgozik. Így a vulkanizálókat, a targoncavezetőket, a spriccelő- ket. a hengerelőket, a lemez- és oldóüzemben dolgozókat. Miért van szükség az előrejelzésre? Nem újkeletű megfigyelés, hogy a különböző meteorológiai fronthatások és az üzemi balesetek alakulása között szoros összefüggés van: frontbetőréskor nő a balesetek száma. A laboratórium munkatársai még 1972 januárjában, a frontnaptár adatai alapján három évre visszamenően elemezték az üzemi balesetek alakulását. Megállapították, hogy az úgynevezett frontórákban két-két és félszer több baleset történt a vállalat gyáregységeiben, mint a meteorológiailag eseménymentes órákban. E tapasztalat alapján rendelték meg az ORFI-tól az előrejelzést, és vezették be kísérletképpen az üzemi tájékoztatást. Az előrejelzésért minimális összeget, minden dolgozó után 1 forintot kell fizetnie a vállalatnak. Csodát még nem lehet várni ettől a módszertől, hiszen maga az orvosmeteorológia is ♦gyermekcipőben« jár, s igen gyakran előfordul, hogy a meteorológia ugyan nem jelez Crontbetörést, utólag azonban Bekapcsolták az országos hálózatba az új inotai csúcseróművet Csütörtökre virradó éjszaka bekapcsolták az országos hálózatba az új inotai csúcserőművet, amely energia iparunk egyik legjelentősebb beruházása. Több mint két órán át már villamos energiát termelt a 100 megawattos szovjet gyártmányú turbina, amely a maga nemében egyedülálló. Az éjszakai bekapcsolással megkezdődött a kísérleti üzem, ezt követi majd a próbaüzemeltetés, amelynek sikeres befejezése után az erőmű a villamosenergia fogyasztás csúcsidején segíti majd energia gazdálkodásunkat. Az új erőmű óriási előnye a hagyományos erőművekkel szemben, hogy a bekapcsolást követő 45 percen belül már áramot szolgáltat. kiderül, mégiscsak bekövetkezett. Ugyanakkor azt sc.n lehet még tudni, hogy a különböző frontok közül ki mire érzékenyebb, és hogyan reagál! Ehhez nagyon sok pénzre lenne szükség, mindenekelőtt szervezett orvosi gárdára és vizsgálatokra. A kérdés szinte tálcán kínálkozik: miért van akkor hát erre szükség? Egyszerűen azért, mert az előrejel- z.és birtokában, különböző biztonsági intézkedésekkel, a munkavédelmi előírások betartásának szigorúbb ellenőrzésével és az ésszerű pihentetés megszervezésével meg lehet előzni bizonyos baleseteket. Nem közlik minden egyes dolgozóval, hogy: »Vigyázat, frontbetörés közeledik!«, hiszen ezzel a módszerrel pánikot keltenének, esetleg stressz lépne fel. A munkát közvetlenül irányító vezetők, művezetők feladata a szükséges intézkedések megtétele. A laboratórium vezetői tanfolyamokat szerveztek, és ott ismertették a különböző fronthatásokat. Felhívták a művezetők figyelmét arra, hogy kísérjék különös figyelemmel a rosszabb egészségi állapotú dolgozókat, az újonnan belépőket, valamint azokat, akik láthatóan fáradtan állnak munkába. Az eddigi tapasztalatok biztatóak: az előrejelzés bevezetése, 1972 februárja óta 0,96 százalékról 0,75-re csökkent az üzemi balesetek száma. A jövőben a munkaalkalmassági vizsgálatokon szeretnék megállapítani azt is, hogy a felvételre jelentkezők közül ki, melyik fronthatásra érzékenyebb. Így az eddigieknél gondosabban tudják megszervezni a munkaerő-irányítást. P. S. Somogyi Néplap I 020100010102010102000200000101
