Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-14 / 37. szám
A szocialista Jugoszláviáért Joszip Broz Tito: Válogatott beszédek A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom nagy egyéniségének, a baráti Jugoszlávia köz- tiszteletben álló elnökének, Joszip Broz Ti tónak a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent válogatott beszédei méltán váltanak ki nagy érdeklődést a magyar olvasók táborában is. A válogatás az 1969 márciusától 1973 áprilisáig terjedő korszak beszédeit, interjúit, megnyilvánulásait mutatja be, köztük olyan rendkívül fontos, érdekes és világszerte nagy feltűnést keltő dokumentumot is, mint a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége összes szerveihez és tagjaihoz 1972 szeptemberében intézett levelet. A válogatás, éppen az említett korszak izgalmasságá- nak és az elvi-eszmei küzdelmek gazdagságának megfelelően, kitűnően megmutatja Titónak mint pártvezetőnek és államférfidnak egyedülálló szerepét a jugoszláv életben. Beszédesen bizonyítja a szerző politikai éleslátását, nagyszerű elemző képességét, elvhűségét, határozottságát a szocialista eszmék és gyakorlat védelmében, a szocializmusellenes nézetek — mindenekelőtt a nacionalizmus és a kispolgáriság — elleni küzdelemben. Tito rendkívül élesen bírál, nem kendőzi a nehézségeket és fogyatékosságokat, de teszi ezt éppen abban — az általa tényekkel is gazdagon bizonyított — meggyőződésben, hogy mindezt a jugoszláviai szocialista építés hatalmas eredményei, az általános nemzeti fellendülés keretei között kell és leihet csak helyesen megítélni. 1972 júniusában Moszkvában elhangzott beszédében mondotta: "-Jugoszlávia társadalmi termelése a legmagasabb százalékarány szerint fejlődik a világon, s az utóbbi húsz évben átlag 7 százalékot tett ki évente. A -me háború utáni időszakban a " társadalmi termelés több •- - mint négyszeresére emelke- ■Jaaöff dett. Az ország lakosságának 36 százaléka foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, holott 1953-ban még 61 százalé- . kuk a mezőgazdaságból élt.« Beszédein vezérfonalként húzódik végig a párt harci i készségének, befolyásának és felkészültségének növelésére irányuló erőfeszítés. Ebben a vonatkozásban sokszor szól arról, hogy a demokratikus centralizmus fontos elem a kommunisták szövetsége szervezetében és cselekvési módjában. »Már a VI. kongresz- szus előtt (1952-ben — a szerk), de főleg utána... a párt szerepe a társadalmi élet valamennyi fontosabb területén háttérbe szorult. Csak az eszmei irányítás feladata . maradt meg neki. Persze, ez is a szerepéhez tartozik, de ez nem elég. Olyan tagokra és olyan fegyelemre van szükség soraiban, hogy az egész tömegeket képes legyen eszmeileg irányítani, egyúttal pedig meg tudja gátolni, hogy az osztályellenség olyan pozíciókat foglaljon el. amilyeneket különféle formában már meg is kaparintott- — mondja 1972 őszén, éppen, amikor viták tapasztalhatók az önigazgatás értelmezése, a nemzetek önállósága kérdésében. T ito tézise az, hogy a sok nemzetiségű országban a JKSZ a legfőbb összetartó és integrációs erő, mely a szocialista termelési viszonyok mellett egyedül képes feloldani minden társadalmi és gazdasági ellentmondást. A szerző ugyanilyen következetességgel tér vissza újra és újra a munkásosztály szerepének megmagyarázásához. "Sokan úgy vélekedtek eddig, hogy nekik kell beszélniük és határozatokat hozniuk a munkások nevében, s a munkásokat nem is igen kell megkérdezniük. Hiszem, hogy munkásaink ezt nem engedik meg többé. Munkásaink fel tudják fogni, hogy joguk van dönteni minden olyan kérdésben, mely a termelésüket és lényüket, a munkások és önigazgatók lényét érintik.« Jugoszlávia elnöke közismerten rendkívül aktív nemzetközi tevékenységet fejt ki, s ez kifejezésre jut a kötetben is. Sokoldalúan taglalja, hogyan értelmezik a jugoszláv kommunisták a cselekvő el nem kötelezettség politikáját, amelyet nemzetközi tevékenységük alapjának tekintenek. A fejtegetésből teljesen nyilvánvaló, hogy — ha egyes kérdések megítélésében lehetnek is eltérések — Jugoszlávia gyakorlati lépéseiben együtt halad a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, azokkal, melyek a Varsói Szerződés keretébe tartoznak. Ez nyilvánul meg a vietnami háború, a közel-keleti válság, valamint az európai rendezés ügyében kifejtett álláspontokban és gyakorlati politikában. Tito egy pillanatra sem téveszti szem elől a Szovjetuniónak mint szocialista nagyhatalomnak a szerepét, és érdemeit a békéért és a társadalmi haladásért folytatott világméretű küzdelemben. S úgy is, mint az el nem kötelezett országok egyik vezető egyénisége, határozottan fellép a »szuperhatalmak« határokat elmosó és megtévesztő megjelölése ellen- »Vajon a Szovjetunió és az Egyesült Államokat csak azért, mert mind a kettő nagyhatalom, azonosítani kell, ahelyett, hogy azt néznénk, melyik nagyhatalom mit cselekszik és milyen magatartást tanúsít?« E gy gazdag, a népért, a kommunista eszmékért és a szocializmus diadalmaskodásáért folytatott élet nagy tapasztalatait gyűjti egybe a kötet. Bátran néz szembe a gondokkal és nehézségekkel, és emberi nagysággal, bölcsességgel választ ad olyan kérdésekre is, amely sokakat foglalkoztat Jugoszláviában és a vele baráti, testvéri viszonyban levő más szocialista országokban is: »Nálunk nem úgy van, hogy minden egy embertől függ csupán. Az egész nép megérti, mit kell cselekednie, ha elmegyek én vagy valaki más. Hiszem, megmarad azoknak az embereknek a nagy száma, akik értik valóságunkat, és tudják, mit kell cselekedniük. A nép megmarad. Az a nép pedig, amely olyan kálváriát járt, mint a mi népünk, nem felejti ezt el, tudja, hogy mi a legnagyobb és legerősebb támasza, tudja, hogyan kell megőriznie önmagát.« Nemes János Magyarország a nagyvilágban A bejrúti magyar kiállítás egyik bemutatóterme. Külkereskedelmünk évről évre szélesíti nemzetközi kapcsolatait, s áruinak megismertetésére, újdonságainak bemutatására mind több nemzetközi vásáron és kiállításon vesz részt. Az 1973. évi vásári évad a részvételek számát és a bemutatott áruk mennyiségét kintve egyaránt felülmúlta a korábbi éveket. Magyarország hivatalos kiállítóként ötvenöt vásáron és önálló rendezvényen jelent meg, s ezenkívül az ipari és külkereskedelmi vállalatok rendezésében több mint 300 kiállítást tartottak. A bemutatók iránt mindenütt nagy érdeklődés nyilvánult meg, az 1973. évi magyar kiállításokat több mint tizenkét- millióan látogatták. Több vásáron nagy elismerésben részesültek termékeink. Lipcsében például mind a tavaszi, mind pedig az őszi vásáron több magyar terméket díjaztak aranyéremmel. E legnagyobb elismerést kapta egy speciális rétegvizsgáló műszer, az Ikarus gyár autóbusza, egy új típusú cementszállító jármű, továbbá két textilipari áru, az éghetetlen védőruha és a concord elnevezésű textilanyag, amely igen előnyösen egyesíti a szövetek és a kötöttáruk legjobb tulajdonságait. A tantermekben egymásnak adják a helyet a diákok. A marcali 522-es Ipari Szakmunkásképző Iskolában reggel nyolckor kezdődik a tanítás, s mindennap este hétkor ér véget. Napközben nincs egyetlen óra kihagyás sem: a két műszak teljes. Az igazgató irodáját keresem. A folyosó végébe irányítanak: ott szereltek föl egy deszkaajtót, s a 12 négyzet- méteres helyiségben azon töpreng Szabó' János igazgató, hogy miként tudná még jobban megszervezni a tantermek kihasználását. A vázlatok azt bizonyítják: tovább már nem lehet sűríteni a programot, s nincs egyetlen talpalatnyi hely sem, amelyet okta tási célokra igénybe lehetne venni. A fejlődés teremtette gond A marcali szakmunkásképző még egészen fiatal: 1970- ben avatták, s akkor már mindenki tudta, hogy kicsi lesz. Öt évvel korábban — amikor tervezni kezdték — még úgy számoltak, hogy hosszú időre megoldja a gondokat. Az élet azonban keresztülhúzta a számításokat; egymás után települtek a járási székhelyre az üzemek. A sort a Mechanikai Művek marcali olajkályhagyára kezdte. Azután ott az Óbuda Gépipari Ktsz, a bőrdíszműüzem, egyre több építőipari szakmunkásra volt szükség a környéken. Az idén megkezdte a termelést a budapesti Május 1. Ruhagyár itteni telepe, s az ősszel már tanulókat kíván beiskolázni az AFIT is. A tervezéskor arra számítottak, hogy a négy tanterem és a két előadó kétszáz ipari tanuló képzését teszi lehetőHat tanterem és ötszáz diák vé, hiszen hetenként csapán egyszer járnak iskolába a diákok. Azután bevezették — s ma már általánossá vált — az emelt szintű szakmunkás- képzést: a diákoknak több az elméleti órájuk, többet töltenek tanteremben. Ebből következik, hogy több tereimre is szükség lenne. Ezen először úgy igyekeztek segíteni, hogy délután is tanítottak. Azután pedig úgy, hogy oktatási célokra vették igénybe a nagyközség művelődési házát. A tanári szobához — ahol csupán 12 ülőhely van a 21 pedagógusnak — most már hozzá tartozik a kerékpár is, és az óraközi szünetben a pedagógusok az iskola meg a művelődési ház között bicikliznek. Ez kínálkozott még a legjobb megoldásnak. A gondokat azonban nem szüntette meg. A marcali szakmunkásképzőnek ma ötszáz diákja van. A tizenöt osztály 24 szakmai csoportra oszlik. Ez pedig azt jelenti, hogy — a közismereti tárgyakat kivéve — minden szakmai csoportnak külön osztálytermet kell biztosítani. A gondokat súlyosbítja, hogy harminc szakközépiskolásnak a munkástovábbképzés részvevőinek is helyet kell szorítani. Kihasználatlan segédeszközök A helyhiánnyal összefügg egy másik gond is: a drága pénzen vásárolt szemléltető eszközöket nem tudják felhasználni az oktatásban. Pedig a segédeszközök igen sok esetben nélkülözhetetlenek. Ma minden tanárnak van magnetofonja, lemezjátszója és írásvetítője. Az órákon azonban leggyakrabban egyetlen »segédeszköz« a fekete tábla és a fehér kréta. A beépített szekrények — melyekben a diákok kabátját kellene tartani — tankönyvekkel varrnak tele. Könyvtár már nincs, csak sok könyv van. A könyvszekrények között ugyanis a könyvelők dolgoznak. A rakárat és a szertárat más célokra vették igénybe, s az igazgatói »irodával« szemben, a folyosó másik végén rekesztettek el néhány négyzetmétert. Ide, s a megszüntetett WC-k helyére zsúfoltak össze egy csomó szemléltető eszközt. S ha teszem azt, va lakinek egy magnó kellene, vagy a fotólaboratóriumot akarja »használni«, akkor e halom aljáról kell előbányásznia a legszükségesebb eszközöket. A jelenlegi állapot sokáig nem tartható. Ennél azonban nagyobb gondot jelent, hogy szeptembertől tovább nő a tanulók létszáma, s még nem tudják, hogy hol tartják majd részükre az órákat, mert három műszakban nem lehet iskolát üzemeltetni. Hosszú időn keresztül a szemléltető eszközöket sem lehet raktárban tartani. Mi hát a kiút? , Az udvaron hangosan töpreng az igazgató: — Valahogy építeni kellene... de mikor lesz abból iskola? 1980-ban? S addig? A kérdésre itt nem lehet választ adni. Az építéshez mindenekelőtt pénz kellene, a negyedik öt1 éves tervben pedig már helye van minden e célra fordítható forintnak. Megoldást keresnek — S a vállalatok? — kérdezem. — Nem segíthetnének? — Marcaliban csak gyáregységek, telepek vannak, központjuk nem is a megyében, hanem többnyire Budapesten van. Azt, hogy itt, az iskolában nem tudjuk a lehetőségeinket kihasználni, mert kevés a hely, ott nehezen értik meg, s mire megértik, sok idő múlik el. — A marcaliak türelmetlensége jogos — mondta Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője. — Gondjukat ismeri a megyei vezetőség és több mintegy éve a Munkaügyi Minisztérium is. A szakmunkás- képző iskolák fejlesztéséhez a pénzt ezentúl is a minisztérium kapja a költségvetésből, és a megyei igények alapján osztja szét. Ismerve a marcali gondokat, mi a megoldandó feladatok között az első helyen tartjuk nyílván. Pénz nélkül azonban nem megy. A nagyközség korábban már felajánlotta az építkezéshez a hozzájárulását. Ez a pénz azonban nem fedezi a költségeket. Szerintem most mindenképpen átmeneti megoldást kell találni: ha másként nem, hát közös tanerő- és tanterem-gazdálkodással. Fejlesztésről legkorábban csak a következő ötéves tervben lehet szó. Kercza Imre A hamburgi kertészeti világkiállításon a legtöbb érmet a magyar kiállítók nyerték, és a bemutatót szervező Hungexpó- nak ítélték a vásár főbizottságának tiszteletdíját is. Itt egyébként 53 arany-, 37 ezüstös 17 bronzérmet kaptak a világhírű magyar zöldség- és gyümölcsfélék. A magyar húsáruk Veronában elnyerték a nemzetközi zsűri aranyérmét, a brüsszeli élelmiszeripari kiállításon pedig a »Csárdás« elnevezésű dobozolt sonka kapott arany diplomát. A brüsszeli magyar kiállítást á vásár nagydíjával is kitüntették. A kiállítási lista arról tanúskodik, hogy a szocialista piacok mellett változatlanul aktív volt a magyar érdeklődés a fejlődő országok iránt: ezek gazdaságfejlesztési terveihez elsősorban gépipari termékek kínálatával, szállításával kívánnak vállalataink hozzáiá- rulni. Tizenegy fejlődő országban jelent meg hivatalos kiállítóként Magyarország. Algírban önálló magyar gépipari kiállítást rendeztek, Bejrútban ugyancsak önálló magyar kiállítás nyílt, Kuvaitban pedig magyar hét volt. A fejlett tőkés országokban rendezett több mint húsz kiállításon kiemelkedő esemény volt a magyar élelmiszeripari bemutatósorozat Kanada öt nagy városában, és az NSZK száz áruházában szervezett magyar élelmiszer- ipari hét. A Minisztertanács által jóváhagyott 1974. évi vásárprog ram immár mintegy hatvan hivatalos részvételt tartalmaz, ezenkívül még körülbelül háromszázötven vállalati bemutatóra kerül sor külföldön, összességében tehát ez évben több mint 400 bemutatóval, kiállítással jelentkezik hazánk gazdasága a nagyvilágban. Gazdag áruválasztékkal veszünk részt ismét a szocialista országok nemzetközi vásárain, s több önálló bemutató is szerepel a programban. Az 1973. évi tizenhárommal szemben most 19 ilyen kiállításra kerül sor. A fejlődő országok tizenkét nemzetközi rendezvényén jelenik meg hivatalos kiállítóként a Hungexpo. Ott lesz Tripoli- ban, Kairóban, Bagdadban, La- gosban és Üj-Delhiben a nemzetközi vásárokon, s részt vesz a limai bányászati vásáron. Sao Paulóban megrendezik az önálló magyar gépipari kiállítást. A program szerint a jelentősebb európai vásárokon kívül külön kiállítással jelenik meg Magyarország a düsseldorfi műszerkiállításon, a New Orleans-i baromfi-világkiállításon, a londoni férfidivatvásáron. Az év során három helyen — Strassbourgban, Tokióban és Ausztriában — kerül sor a magyar hetek rendezvénysorozatára. Ezek a sokszínű, a magyar gazdaság termékeinek szine-javát bemutató kiállítások újabb országokban, szakmai körökben ismertetik meg népgazdaságunk eredményeit. N. lu Villanymotorok a szerelőpadon Csaknem 160 ezer forint értékben javítottak villanymotorokat a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz elektroműszerész részlegében az év első hónapjában. Emellett fokozták a lakosság részére végzett szolgáltatásaikat is. Útépítő bázis Zalaegerszegen A Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat az idén és a következő években nagyobb arányú útépítési, illetve útkorszerűsítési programot valósít meg Zalaegerszeg térségében. A munkákhoz nagy mennyiségű útburkoló anyagra van szükség, amelynek odaszállítása rendkívül költséges volna. Ezért a város határában korszerű útépítő bázis telepítését kezdték meg. A telepen óránként 50 tonna keverékanyagot állítanak majd elő az útépítéshez. Somogyi Néplap
