Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
Varga Rudolf Fák, fejszék, pengő kések Ingeborg Darnhofer: Külvárosi gyerekek. (a Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás anyagából.) Örkény István A mosónő álma AMIKOR Baliskó János kiDérrel feélkre veri az őszi ágaikon a szilváit. Nemsokára kinyitja előttünk fehér fogsorát a tói, s földrepareg- nek gémberedetten. Tonnányi köd lebeg a vizek felett. Nincs teteje, nincs mennyezete. Ha beletéved egy-egy repdeső madár a sűrűbe, onnan soha többé ki nem száll. Gomolyog, örvénylik a köd. Eltéveszti benne irányát az irány. A fodrozód! fagyos víz tetején látni csak a lefelé úszó, szétfeszített, iszonyodó szárnyakat. Úsznak lefelé, amíg a halak, s a hafkányok szét nem rágják. Csak a piciire madárcsontvázak úsznak, úsznak lefelé Csak az iszonyodó, picike madárcsontvázak úsznak lefelé a folyón, s a kussoló, csopa-csont-szőr kutyák ott szaladgálnák a pánton. Ha valamelyik bokron megakad egy madárbetem, mellső lábúkkal piszkálják ki. Ha nagyon éhesek, be is ugranak érte. Szorítják nyáladzó pofájukban a repülés maradványát. a szárnyaikat. Rázzák hulló szőrükről dideregve a vizet. Rázzák dideregve tépett szőrükről a permetező vizet, s az emberek két fejszecsapás közt bordájukba rúgnák kőkemény csizmájukkal. Sár van a gödrökben. Az emberek nem bánják. Belelepnek. Ugyan ki 'győzné kerülgetni a sok buktatót, sarat? Köröro- nyi cigarettacsikkekkel bíbelődnek. A viharlámpáról gyújtanak rá. Takarók kanócra állítva mindig ott füstölög a bódé falára akasztva. Ki tudná még itt kérges kezébe venni a gyufaszálat? Rögtön eltörne, mint a piáiké, fehér madárcsontok. Rögtön eltörne, mint a piciiké, fehér xnadancsonitok, s az emberek káromkodnának a sötétben. A gyerekek meg sírvafaikadnónak, s el nem hallgatnának, amíg aiz emberek dilibe nem vennék őket s egy mozdulattal mag nem törölnék piszkos orrukat, a hüvely- és mutatóujjuk közti puha bőrrel. Akkor pedig a takony alól a vörös bőr rögtön kilátszana, s ettől az emberek olyan mérgesek lennének, hogy majd földhöz csapnák a vörösen visító kölykök De akkor eltelne egy csomó idő. Miivel is? S ködjen ki fogná ki az úszó rönköket, tusfcókat a folyóból? Talán az úristen? Ugyan ki az úristen csapná bele a fejszét a forgó, fagyos fába, hogy kihúzza a partra? így hát a viharlámpáról gyújtanak rá az emberek. Szippantanák egyet-kettőt, aztán vágnak tovább a him- bálódzó stégről a baltákkal, hogy szikrázik a víz minden csapásnál. Már vizes az arcuk, a kabátjuk ujja is. Ha megáll egy percre, olyan keményre fagyna karjukon a pufajka. mniit a szilvafa ága. Inog a deszka tákolmány alattuk. Hamarjában van csak összeülve. Naponta újra kell építeniük, mert éjszaka elvinné a víz, amit nappal csináltak. Meg ha fent hagynák, hát jönnének lopni a fát máshonnan. Az pedig rosszabb, mint az ár. Így inkább szétszedik az emberek minden estére az imbolygó vázat. Dolgoznak egy órával tovább. Dolgoznak inkább egy órával tovább. Dolgoznak hajnaltól addig, amíg csak meg nem jön az ebéd. Hozza a gyerek vagy az asszony. Jobb ha a gyerek hozza. Akikor legalább nyugodtan meg lehet enni az ételt. Behúzódná a bódéba. Leülni a tuskóra, enni szótlanul. Főleg, ha fiatal az ember, mert akkor még nagyobb az étvágya: a kedve, a bánata is. Nem hiányzik hát a sírós szemű asszony, a sovány ftatalasz- szonyka hallgatása. Nem kiéül látni a lúdbőrös, megkérné-, nyedett kis bimbóját, ahogy keresztülüt az ingen. S akkor olyan, mintha hosszú tövis nyomódott volna hirtelen, valamelyik úszó rönkről az ember szivébe. Nem tudja azt se. csikorgassa a fogát, sir- jon-e vagy feldöntse a máNagyapám meséiből... zsás tüsköt a bódéban, s egy csapással leüsse a vékony falakról a tetőt? Hát jobb, ha a gyerek hozza a falndvalót. Az legalább kimtmaradhat délután is, ha már nincs iskola. Hadd nézze a gyerek, hadd tanuljon, hogyan dolgoznak az emberek. Amikor kijárta az iskolát, nem kell mutatni neki, mit hogyan. Kezébe veszi a fejszét, s már tud mindent. Kezébe veszi a fejszét, s már tud mindent. Vágja-húz- za a fát, amíg meg nem ,hal, vagy meg nem szökik. Tudják ezt az öregek. így hát inkább a lóval vannak kezdetben a gyerekek. Álékor nem repedezik olyan hamar a körmük, nem jár mindig a csa- tangoiáson az eszük. Másök a kisgyermekekre vigyáznak, mert otthon, a telepen csak a szopós gyerekek maradnák. Azokkal a legkevesebb a baj. Amelyik már járná tud, az kijön ide magától. Eljátszogat a kutyáikkal, vagy odálbb, a sárban. Vagy a földeken mezgerelnek. Nyáron a bor- sóföld szélén fejük körmükkel a pici szemeket, s öntik szájúikba az édes borsót. így nőnek fel játssziva, gyönyörűen. Néha bemennek a kovácshoz. Bámulják óraszám a tüzet. Vagy a tornácról nézik az esőt. Első csepptől az utolsóig. Vagy csak halig adóznak, segítenek meszeíésnél kiszedni az asszonyoknak faliból a szögeket. Görényt, békát fognak, meg mindent. Az i naskáík, ha találnak a szántáson rozsdás, világháborús töltényeket, kiszedtük belőle a magot, meggyújtják a hüvelyben a puskaport, s úgy futnák surrogva, cikk- caklkban a vasak, mint megvakított patkányok. Köziben fetoeveJkednelk, s jönnek a folyóhoz dolgozni. A lányok meg bálokon elszé- dülinek a táncolásban. Korán férjhez mennék. Nászéjszakákon. verdesnek a mennyasz- szanyoik, mint gombostűre szúrt hófehér pillangók. Aztán gyerekéket szülnek sikítva. És szeretik büdös lehel- ietű urukat. Néha sappeik- még: disznóöléseken, ha nekd- pnrosodnak, búcsúban, ha felöltöznek, templomiban ha énekelnék. Azitán sárgulni kezdenek. Észreveszik az ablakban bebámuló fecskéket. Kitapogatják éjjelente a halált, hallgatják csontjaik repede- zését. Eltemetik korán haló férjeiket Végül pántlikával átkötött első hajukat, és lábmosó téglájukat melléjük teszik a koporsóiba, a lányuk vagy menyük. Megerőszakolja őket a halál. Megerőszakolja őket a halál, úgy, mint ők az életet, a munkát. De már szüskfít az idő. Esteledik nemsokára. Fáradtak a lovak is. Hasukon hemzsegnék a piócák. Majd megSmetana születésének IS*, évfordulója alkalmából ünnepségek kezdődnek Prágában. A jubileum jegyében rendezik meg az 1974-es Prágai Tavasz fesztivált is. * * » Koprodukció* játékfilmet készít a szovjet Moszfilm és a japán Toho. Címe: Szerelmem, Moszkva. A rendezője Alekszan- der Mitta, a főszereplője Kurlha- ta Tamaki japán színésznő. • • • Az Owen Wingrave mór « második Britten-opera, amelyet az angol mester Henry James-novella témájára írt. A mű eredetileg tv-operának íródott, a BBC megrendelésére. Britten zenéje csak célzást tartalmaz előbbi munkáira, főleg a BiUy Budára. Rengeteg benne a stílusparódia és az önidézet. Britten — először — zörejeket, live- hangfelvételeket is használ « * • Népi filmszínészstúdíó kezdte meg működését a Moldova-filmstúdió mellett. Tagjai műkedvelő munkások, diákok, felsőbb osztályok tanulói A foglalkozások három évig tartanak, az esti órákban. A stúdió hivatásos filmesek. és a színművészeti fószakadnak a húzásban. Riadt, okos szemük elhalványul, nyihognak rettentően, ha meglátnak a vízen úszni egy hatalmasabb rönköt. A brigádvezető felírja a rendbe rakott fát. Az emberek már azt számolgatják, mit kapnak érte. Lassabbak már a mozdulataik. Arra is ráérnek, hogy elmenjenek vizelni a derékig érő gazba. Nem jön több rönk, tuskó a vizen. Abbahagyják odafönt a hegyen a favágók is. Este van. Szállá - ni kezdenek a madarak lefelé az égből. Megjelenik odafent a tenyérnyi, kis hol- dacska. Olyan, mint egy szelet1 kenyérike. Megjön a csősz is, aki vigyázza éjjel a fát. A vízen egy varjúfészek úszik csak sötéten, pörögve, mint a széllkakas, mint elátkozott sziget. Indulnak haza az emberek, a lovak. Gyalog, nekidölve a szélnek. Beülnek a kocsmába, s isznak a poharak pálinkát. Esznek a száják húst, sokat Jó meleg van a falak közt, hiába fuj be a szél a kéményen. Megjönnek az asszonyok is. Befújja őket is a szél. Az emberek vonogatják a véHulkat, de nem mennek még haza. A lányokkal meg már nem lehet bírni. Valahonnan előkerül a tangóhar- monáka. Nyikorog, hörög, hullámzik. Táncolnak. Pereg fentiről a máló vakolat. Felolvadnak a jeges szemek. Megoldódnak a szőtten szájak. Kikerekednek lassan a nyúzott arcok. A suhanook elindulnak a szomszéd faluba udvarolni, hogy még hajnalra visszaérjenek. Az emberek ülnek oídáberet a füstben. Mindnek zsíros, izzadt a képe. Pereg a málló vakolat. A kocsmáros kaparva kör- möii egy irkáiba a tartozásokat Lesepri az asztalról a csontokat, földről a törött noharakat. Kárúgdossa a szélbe a koszos kutyákat. Utána még egy kicsit piszlkálódik magában, mintha bolhát keresne. Az emberek mér elindultak haza. Hónuk alatt két- kilÓ6 beüti kenyér. Elvágódnak a csúszós fagyon. Csak a szemük villog a sötétben. Hazatalálnak. Megismerik feleségüket az ágyban, combjuknak a szorításáról. Az, asz- szomyokat, áknk olyan forrósá- got éreznek, mintha jéghez értek volna. Utána még előveszik a harapófogót, felhúzzák vele a rossz vekkert. S aura gondolnak, hogy a másvilágon pihenni szeretnének. Kirnt csendben elkezd esin az eső. Az ablaküvegre fagy. A föild süllyedni kezd, aztán duzzadni, mint a szivacs, s megfagy. Eggyel több jégpáncél lesz rajta. Az emberek alszanak, s reggel úgy húzzák magukra a kihűlt inget, nadrágot, mintha idegent öltöztetnének. iskola tanárainak védnöksége alatt működik. * * * Megkezdte tizedik évadját a moszkvai Taganka színház, első bemutatója J. Ljubimov új színpadi kompozíciója, az Osztrovszhij jutalomjáték, amely magáhan foglalja a nagy orosz író három művét, a Vihart, a Karriert és az Ebéd előtti ünnepi álmot. Az előadást Ljubimov rendezte. * * * Molnár Ferenc — akárcsak Európa más színpadain — a lengyel színpadon is régóta ismert és népszerű szerző. A húszas években Tadeusz Boy-Zelenski, a kiváló esztéta és kritikus írt elragadtatott hangon műveiről. A Pál utcai fiúk hat évvel a magyar nyelvű kiadás után megjelent lengyelül, s évtizedeken át a lengyel ifjúság egyik legnépszerűbb olvasmánya volt. Érthető és nem minden előzmény nélküli tehát a poznani Teatr Nowy vállalkozása: a Pál utcai fiúk színpadra állítása. A regényt a rendező, Edmund Pletryk alkalmazta színpadra, méghozzá zenés színpadra, tün- dérien bájos, lírai dalocskákkal teljesítve ki Molnár Ferenc szép történetét. Mcmecsek Ernő szimbólummá nő az előadás jóvoltából.; nem e*y kedves és szólépett a hivatalából, villamosra ülit, és a Belvárosba utazott. Négy hónappal ezelőtt hírül adta az újság, hogy hamarosan 13 000 darab kis méretű mosógépet hoznak forgalomba. Baliskó azóta várta ezt a napot. Gombostűvel összetűzve a százforintosokat, s >a lassú hízásnák induló paksamétát a lakásnak egy eldugott sarkába rejtette, ahová az asszonyoknak nem volt belátásuk. Az utolsó száz métert, a megállótól a villamossági üzletig, futva tette meg, attól való féltében, hogy valaki — épp a győzelem perceiben — el találja előle halászni a készüléket. Baiiskóniak ugyanis a háztartás gépesítése volt a vessző- paripája. ..Taxiba ültette a fehérre zománcozott mosógépet, és hazavitte a Nagy Lajos király útra. A gép majdnem egyhavi fizetésébe került. Ö is, meg a felesége is dolgoztak, s habár nem kerestek különösen jól, a pénzzel mégis könnyű kézzel .bántak, mert nem volt gyerekük. De amikor az anyósa, özvegy Szievertné a gép árát kérdezte, Baliskó csak a félhavi fizetését merte bevallani. 1 Az asszonyok szerencsére nem drágállották. Eleibe szólni sem tudtak az örömtől, s ujjuk hegyével sem mertek hozzányúlni a mosógéphez. Csak amikor Baliskó mindent megmagyarázott, s a készülék hasába is betekintést engedett nékik, kérdezte gyanakodva Özvegy Saievert- né: — Magyar gyártmány? — Magyar — mondta Baliskó. morú kisfiú csupán, hanem a közösségi ember és a hősiesség megtestesítője. A nagysikerű előadás legfőbb erőssége a Ne- mecseket kamaszos bájjal és sok-sok szívvel megszemélyesítő fiatal színésznő, Urszula Lo- rentz-Blazewvitz. * * * A »Szabad Mozi-« a legfiatalabb a 94 bécsi filmszínház körül. Fiatalok hozták létre a kommerszfilmek elleni tiltakozásul. A belépőjegy ára csak fele" a szokásosnak. Antifasiszta, haladó filmek szerepelnek a műsoron ; vetítik Eizenstein, Romm, Stavolte alkotásait, játszották a többi között az Iván gyermekkorát, A negyvenegyediket. * * * Lengyelországban az Állami Tudományos Kiadóvállalat befejezte a »Lengyelország« című nagyszabású enciklopédia sajtó alá rendezésének munkáját. Az enciklopédia részletes adatokat tartalmaz az országról, elsősorban háború utáni fejlődéséről. a politikai és a társadalmi élet területén elért eredményekről, a lengyel nép— Puff neki — mondta özvegy Szievertné. — Miért puff neki, mama kérem? — Mert akkor drága. Téged megint becsaptak, kedves fiam. — Ami jó, az sohasem drága, mama kérem — jegyezte meg Baliskó. — Ki tudja, hogy jó-e? Múltkor is egy óra alatt kiégett a vililanydaráűó. VALÓ IGAZ, hogy a vil- lamydaráló kiégett. De a mosógép nem égett ki. A mosógép mosott. Zümmögve, fürgén, játékos kedvvel mosott, ahogy a szél fúj vagy egy patak folydogál, minden megerőltetés nélkül. Baliskóék lázasam mostak. Megszállottan, csaknem hipnotizálva mostak, nem bírták abbahagyni. Aznap a déli maradékot vacsorázták, azt is állva, hidegen és sietve. A gép kimosta az egész szennyest. Megette az ágycihákat, kimosta a lepdőket. Fél tízkor Baliskó meg a felesége lefeküdtek aludni, mert mind a ketten hatkor keltek, özvegy Szievertné azt mondta, hogy fölmegy a padlásra teregetni. Mikor visszatért s négy- szemközt maradt a géppel, oly frissnek és kipihentnek érezte magát, hogy eszébe sem jutott lefeküdni. Odahúzta a hokedlit, s egy ideig barátságosan nézegette a mosógépet. A szekrény alajában talált még egy csomó viseltes, foltozásra vagy faltnak szánt fehérneműt; ezeket gyorsan kimosta, s aztán a következő fuvarral az összes konyha- és padlóruhákat. Ekkor be- csörasetett a szomszéd Hoff- manéklhoz, ahol három gyerek volt, és elkérte a szeny- myesüket. Negyed egy múlt, miikor ezzel is végzett. gazdaságról, tudományról, technikáról és kultúráról. Harminc fejezetre oszlik és több mint 200 nagy cikket tartalmaz, ezenkívül táblázatokat, térképeket, színes fényképeket, festmények reprodukcióit, diagrammokat és híres emberek fényképeit. A »Lengyelország« enciklopédia 100 ezer példányban j jelenik meg július 22-én, a köztársaság fennállásának 30. évfordulója alkalmából. * * * Nemcsak Budapesten, ha- i nem a Hampstead Theatre Clubban is játsszák Dürrenmatt Play Strindbergjét. Dürrenmatt, a szöveg irodalmias rétegeit lehántva fölfedezte az íróban Beckett, Ionesco és önmaga elődjét, és jogosan formálta át modern groteszk tragikomédiává a darabot, amely így mély, introspektiv átélés helyett a színészeknek [ játékos mutatványsorozatra ad lehetőséget. E mutatványok nem öncélúak: a rossz házasság strukturális sémáját mutatják meg. A New Castle-i társulat — Gareth Morgan rendezésében — egészen kitűnő előadást nyújt — írja a Plays and Players színházi folyóirat. összeállította: Tröszt Tibor A Nagy Lajos király úton már mindenki aludt, csak a mosógép nem volt álmos, és özvegy Szievert néni sem. Behozta a létrát, fölmászott a tetejére, és súlyos testével a magasban imbolyogva leszedte az ablakokról a függönyöket. Megkínálta velük a gépet. Negyed kettőkor azonban ennek is vége lett, s már egy ócska rongy sem volt található a lakásban. Lebafctatott hát a félemeletre és bekopogott Pasa Gézához. Pasa Géza agglegényember volt, s nagyon nehéz volt belé életet verni. Jó ideig eltartott, míg sikerült megértetni vele, hogy miről van szó; akkor aztán összeszedett két ölre való szennyest. Amikor Szievertné ezzel ts elkészült, nagyon későre jáirt, már a virradat közeledett; ahogy volt ruhástul-cipőstül, vizes kötényben és gőztől lucskos hajjal, végigdőlt a vetetten díványon. A takarót sem volt ideje magára húzni, tüstént mosott tovább. Kimosta a veje nyári baldionruháját, melyre eddig csudálatosképpen nem gondolt senki. Ezután — pedig már egy kicsit erőltetnie kellett emlékezőtehetségét — kimosta azt a rettenetes mennyiségű ruhát, amely tavaly ősszel gyű leintett ösz- sze, amikor ő ízületi gyulladással hat hétig feküdt a Költői Annában. Aztán eszébe jutott egy horgolt alsó, amely nagyon-nagyon régen volt rajta; legutoljára a Ferry Oszkár úton viselte, egy villa alagsorában, amikor vérében esett össze, és abortált. Ezt is szép tisztára mosta. Aztán beledobálta a bépbe boldogult Juliska leányának fehérneműit, utána szegény Szievert bácsi ingeit—gatyáit, az uráét, aki a Piavé hid ján halt hősi halált. Kimosta azt a hét csipfcezsebkendőt is, melyről doktor Viraváné a következőket mondta: »Lelkem, és nem azért mondom, de a múltkor is hét ba tiszt- zsebkendőm hiányzott a vasalásnál«... Ezután már nem nézte, mit mos, csak hordta bele a gépbe a napokat, a heteket, az éveket. A gőzben úszó pincéket. A latyakos betonpadlót. A kelkáposzta ebédeket. Keze gyógyíthatatlan vörösségét és a hidegséget, azt az alattomos, kígyó testű hidegséget, amely a fáradsággal versenyt kúszott fölfelé a két lábaszárán, bokától térd iránt. S horda a gépbe a szennyes ruhák kosarait, boglyáit, hegveit, egész hegyláncait, amelyet mind 6 áztatott, szappanozott, mosott és öblített. REGGEL hatkor féTtoeít a lánya meg a veje. Özvegy Szieverné tátott szájjal, lihegve aludt; olyan, éhesen, falánikan, szinte habzsolva aludt, hogy nem volt telkük fölébrészteni. Betakarták egy paplannal, és éhgyomorral mentek munkába, mert egv csöpp tej sem volt a háznál aznap reggel. Panoráma