Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

Varga Rudolf Fák, fejszék, pengő kések Ingeborg Darnhofer: Külvárosi gyerekek. (a Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás anyagából.) Örkény István A mosónő álma AMIKOR Baliskó János ki­Dérrel feélkre veri az őszi ágaikon a szilváit. Nem­sokára kinyitja előttünk fehér fogsorát a tói, s földrepareg- nek gémberedetten. Tonná­nyi köd lebeg a vizek felett. Nincs teteje, nincs mennye­zete. Ha beletéved egy-egy repdeső madár a sűrűbe, on­nan soha többé ki nem száll. Gomolyog, örvénylik a köd. Eltéveszti benne irányát az irány. A fodrozód! fagyos víz tetején látni csak a lefelé úszó, szétfeszített, iszonyodó szárnyakat. Úsznak lefelé, amíg a halak, s a hafkányok szét nem rágják. Csak a pi­ciire madárcsontvázak úsznak, úsznak lefelé Csak az iszonyodó, picike madárcsontvázak úsznak le­felé a folyón, s a kussoló, csopa-csont-szőr kutyák ott szaladgálnák a pánton. Ha va­lamelyik bokron megakad egy madárbetem, mellső lá­búkkal piszkálják ki. Ha na­gyon éhesek, be is ugranak érte. Szorítják nyáladzó po­fájukban a repülés maradvá­nyát. a szárnyaikat. Rázzák hulló szőrükről dideregve a vizet. Rázzák dideregve tépett szőrükről a permetező vizet, s az emberek két fejszecsa­pás közt bordájukba rúgnák kőkemény csizmájukkal. Sár van a gödrökben. Az embe­rek nem bánják. Belelepnek. Ugyan ki 'győzné kerülgetni a sok buktatót, sarat? Köröro- nyi cigarettacsikkekkel bíbe­lődnek. A viharlámpáról gyújtanak rá. Takarók ka­nócra állítva mindig ott füs­tölög a bódé falára akasztva. Ki tudná még itt kérges ke­zébe venni a gyufaszálat? Rögtön eltörne, mint a piái­ké, fehér madárcsontok. Rögtön eltörne, mint a pi­ciiké, fehér xnadancsonitok, s az emberek káromkodnának a sötétben. A gyerekek meg sírvafaikadnónak, s el nem hallgatnának, amíg aiz embe­rek dilibe nem vennék őket s egy mozdulattal mag nem törölnék piszkos orrukat, a hüvely- és mutatóujjuk köz­ti puha bőrrel. Akkor pedig a takony alól a vörös bőr rögtön kilátszana, s ettől az emberek olyan mérgesek lennének, hogy majd földhöz csapnák a vörösen visító kölykök De akkor eltelne egy csomó idő. Miivel is? S ködjen ki fogná ki az úszó rönköket, tusfcókat a folyó­ból? Talán az úristen? Ugyan ki az úristen csapná bele a fejszét a forgó, fagyos fába, hogy kihúzza a partra? így hát a viharlámpáról gyújtanak rá az emberek. Szippantanák egyet-kettőt, aztán vágnak tovább a him- bálódzó stégről a baltákkal, hogy szikrázik a víz minden csapásnál. Már vizes az ar­cuk, a kabátjuk ujja is. Ha megáll egy percre, olyan keményre fagyna karjukon a pufajka. mniit a szilvafa ága. Inog a deszka tákolmány alat­tuk. Hamarjában van csak összeülve. Naponta újra kell építe­niük, mert éjszaka elvinné a víz, amit nappal csináltak. Meg ha fent hagynák, hát jönnének lopni a fát máshon­nan. Az pedig rosszabb, mint az ár. Így inkább szétszedik az emberek minden estére az imbolygó vázat. Dolgoznak egy órával tovább. Dolgoznak inkább egy órá­val tovább. Dolgoznak haj­naltól addig, amíg csak meg nem jön az ebéd. Hozza a gyerek vagy az asszony. Jobb ha a gyerek hozza. Akikor legalább nyugodtan meg le­het enni az ételt. Behúzódná a bódéba. Leülni a tuskóra, enni szótlanul. Főleg, ha fia­tal az ember, mert akkor még nagyobb az étvágya: a kedve, a bánata is. Nem hiányzik hát a sírós szemű asszony, a sovány ftatalasz- szonyka hallgatása. Nem kiéül látni a lúdbőrös, megkérné-, nyedett kis bimbóját, ahogy keresztülüt az ingen. S akkor olyan, mintha hosszú tövis nyomódott volna hirtelen, va­lamelyik úszó rönkről az em­ber szivébe. Nem tudja azt se. csikorgassa a fogát, sir- jon-e vagy feldöntse a má­Nagyapám meséiből... zsás tüsköt a bódéban, s egy csapással leüsse a vékony fa­lakról a tetőt? Hát jobb, ha a gyerek hozza a falndvalót. Az legalább kimtmaradhat délután is, ha már nincs is­kola. Hadd nézze a gyerek, hadd tanuljon, hogyan dol­goznak az emberek. Amikor kijárta az iskolát, nem kell mutatni neki, mit hogyan. Kezébe veszi a fejszét, s már tud mindent. Kezébe veszi a fejszét, s már tud mindent. Vágja-húz- za a fát, amíg meg nem ,hal, vagy meg nem szökik. Tud­ják ezt az öregek. így hát in­kább a lóval vannak kezdet­ben a gyerekek. Álékor nem repedezik olyan hamar a kör­mük, nem jár mindig a csa- tangoiáson az eszük. Másök a kisgyermekekre vigyáznak, mert otthon, a telepen csak a szopós gyerekek maradnák. Azokkal a legkevesebb a baj. Amelyik már járná tud, az kijön ide magától. Eljátszo­gat a kutyáikkal, vagy odálbb, a sárban. Vagy a földeken mezgerelnek. Nyáron a bor- sóföld szélén fejük körmük­kel a pici szemeket, s öntik szájúikba az édes borsót. így nőnek fel játssziva, gyönyö­rűen. Néha bemennek a ko­vácshoz. Bámulják óraszám a tüzet. Vagy a tornácról né­zik az esőt. Első csepptől az utolsóig. Vagy csak halig adóz­nak, segítenek meszeíésnél kiszedni az asszonyoknak faliból a szögeket. Görényt, békát fognak, meg mindent. Az i naskáík, ha találnak a szántáson rozsdás, világhá­borús töltényeket, kiszedtük belőle a magot, meggyújtják a hüvelyben a puskaport, s úgy futnák surrogva, cikk- caklkban a vasak, mint meg­vakított patkányok. Köziben fetoeveJkednelk, s jönnek a folyóhoz dolgozni. A lányok meg bálokon elszé- dülinek a táncolásban. Korán férjhez mennék. Nászéjszaká­kon. verdesnek a mennyasz- szanyoik, mint gombostűre szúrt hófehér pillangók. Az­tán gyerekéket szülnek sikít­va. És szeretik büdös lehel- ietű urukat. Néha sappeik- még: disznóöléseken, ha nekd- pnrosodnak, búcsúban, ha fel­öltöznek, templomiban ha éne­kelnék. Azitán sárgulni kez­denek. Észreveszik az ablak­ban bebámuló fecskéket. Kita­pogatják éjjelente a halált, hallgatják csontjaik repede- zését. Eltemetik korán haló férjeiket Végül pántlikával átkötött első hajukat, és láb­mosó téglájukat melléjük te­szik a koporsóiba, a lányuk vagy menyük. Megerőszakol­ja őket a halál. Megerőszakolja őket a ha­lál, úgy, mint ők az életet, a munkát. De már szüskfít az idő. Es­teledik nemsokára. Fáradtak a lovak is. Hasukon hem­zsegnék a piócák. Majd meg­Smetana születésének IS*, évfordulója alkalmából ün­nepségek kezdődnek Prágá­ban. A jubileum jegyében rendezik meg az 1974-es Prágai Tavasz fesztivált is. * * » Koprodukció* játékfilmet ké­szít a szovjet Moszfilm és a ja­pán Toho. Címe: Szerelmem, Moszkva. A rendezője Alekszan- der Mitta, a főszereplője Kurlha- ta Tamaki japán színésznő. • • • Az Owen Wingrave mór « második Britten-opera, ame­lyet az angol mester Henry James-novella témájára írt. A mű eredetileg tv-operának íródott, a BBC megrendelé­sére. Britten zenéje csak cél­zást tartalmaz előbbi mun­káira, főleg a BiUy Budára. Rengeteg benne a stílusparó­dia és az önidézet. Britten — először — zörejeket, live- hangfelvételeket is használ « * • Népi filmszínészstúdíó kezdte meg működését a Moldova-filmstúdió mellett. Tagjai műkedvelő munkások, diákok, felsőbb osztályok ta­nulói A foglalkozások három évig tartanak, az esti órák­ban. A stúdió hivatásos fil­mesek. és a színművészeti fó­szakadnak a húzásban. Riadt, okos szemük elhalványul, nyihognak rettentően, ha meglátnak a vízen úszni egy hatalmasabb rönköt. A bri­gádvezető felírja a rendbe rakott fát. Az emberek már azt számolgatják, mit kapnak érte. Lassabbak már a mozdu­lataik. Arra is ráérnek, hogy elmenjenek vizelni a derékig érő gazba. Nem jön több rönk, tuskó a vizen. Abba­hagyják odafönt a hegyen a favágók is. Este van. Szállá - ni kezdenek a madarak lefe­lé az égből. Megjelenik oda­fent a tenyérnyi, kis hol- dacska. Olyan, mint egy sze­let1 kenyérike. Megjön a csősz is, aki vigyázza éjjel a fát. A vízen egy varjúfészek úszik csak sötéten, pörögve, mint a széllkakas, mint elát­kozott sziget. Indulnak haza az emberek, a lovak. Gyalog, nekidölve a szélnek. Beülnek a kocsmába, s isznak a poharak pálinkát. Esznek a száják húst, sokat Jó meleg van a falak közt, hiába fuj be a szél a kémé­nyen. Megjönnek az asszo­nyok is. Befújja őket is a szél. Az emberek vonogatják a véHulkat, de nem mennek még haza. A lányokkal meg már nem lehet bírni. Vala­honnan előkerül a tangóhar- monáka. Nyikorog, hörög, hullámzik. Táncolnak. Pereg fentiről a máló vakolat. Fel­olvadnak a jeges szemek. Megoldódnak a szőtten szá­jak. Kikerekednek lassan a nyúzott arcok. A suhanook elindulnak a szomszéd falu­ba udvarolni, hogy még haj­nalra visszaérjenek. Az em­berek ülnek oídáberet a füst­ben. Mindnek zsíros, izzadt a képe. Pereg a málló vakolat. A kocsmáros kaparva kör- möii egy irkáiba a tartozáso­kat Lesepri az asztalról a csontokat, földről a törött no­harakat. Kárúgdossa a szélbe a koszos kutyákat. Utána még egy kicsit piszlkálódik magában, mintha bolhát ke­resne. Az emberek mér elin­dultak haza. Hónuk alatt két- kilÓ6 beüti kenyér. Elvágód­nak a csúszós fagyon. Csak a szemük villog a sötétben. Hazatalálnak. Megismerik fe­leségüket az ágyban, comb­juknak a szorításáról. Az, asz- szomyokat, áknk olyan forrósá- got éreznek, mintha jéghez értek volna. Utána még elő­veszik a harapófogót, felhúz­zák vele a rossz vekkert. S aura gondolnak, hogy a más­világon pihenni szeretnének. Kirnt csendben elkezd esin az eső. Az ablaküvegre fagy. A föild süllyedni kezd, aztán duzzadni, mint a szivacs, s megfagy. Eggyel több jégpán­cél lesz rajta. Az emberek alszanak, s reggel úgy húzzák magukra a kihűlt inget, nadrágot, mint­ha idegent öltöztetnének. iskola tanárainak védnöksége alatt működik. * * * Megkezdte tizedik évadját a moszkvai Taganka színház, első bemutatója J. Ljubimov új színpadi kompozíciója, az Osztrovszhij jutalomjáték, amely magáhan foglalja a nagy orosz író három művét, a Vihart, a Karriert és az Ebéd előtti ünnepi álmot. Az előadást Ljubimov rendezte. * * * Molnár Ferenc — akárcsak Európa más színpadain — a len­gyel színpadon is régóta ismert és népszerű szerző. A húszas években Tadeusz Boy-Zelenski, a kiváló esztéta és kritikus írt elragadtatott hangon műveiről. A Pál utcai fiúk hat évvel a magyar nyelvű kiadás után megjelent lengyelül, s évtizede­ken át a lengyel ifjúság egyik legnépszerűbb olvasmánya volt. Érthető és nem minden előz­mény nélküli tehát a poznani Teatr Nowy vállalkozása: a Pál utcai fiúk színpadra állítása. A regényt a rendező, Edmund Pletryk alkalmazta színpadra, méghozzá zenés színpadra, tün- dérien bájos, lírai dalocskákkal teljesítve ki Molnár Ferenc szép történetét. Mcmecsek Ernő szim­bólummá nő az előadás jóvol­tából.; nem e*y kedves és szó­lépett a hivatalából, villa­mosra ülit, és a Belvárosba utazott. Négy hónappal ez­előtt hírül adta az újság, hogy hamarosan 13 000 darab kis méretű mosógépet hoznak forgalomba. Baliskó azóta várta ezt a napot. Gombostű­vel összetűzve a százforinto­sokat, s >a lassú hízásnák in­duló paksamétát a lakásnak egy eldugott sarkába rejtette, ahová az asszonyoknak nem volt belátásuk. Az utolsó száz métert, a megállótól a villamossági üzletig, futva tette meg, attól való féltében, hogy valaki — épp a győze­lem perceiben — el találja előle halászni a készüléket. Baiiskóniak ugyanis a háztar­tás gépesítése volt a vessző- paripája. ..Taxiba ültette a fehérre zo­máncozott mosógépet, és ha­zavitte a Nagy Lajos király útra. A gép majdnem egyhavi fizetésébe került. Ö is, meg a felesége is dolgoztak, s habár nem kerestek különösen jól, a pénzzel mégis könnyű kéz­zel .bántak, mert nem volt gyerekük. De amikor az anyósa, özvegy Szievertné a gép árát kérdezte, Baliskó csak a félhavi fizetését merte bevallani. 1 Az asszonyok szerencsére nem drágállották. Eleibe szólni sem tudtak az öröm­től, s ujjuk hegyével sem mertek hozzányúlni a mosó­géphez. Csak amikor Baliskó mindent megmagyarázott, s a készülék hasába is betekintést engedett nékik, kérdezte gyanakodva Özvegy Saievert- né: — Magyar gyártmány? — Magyar — mondta Ba­liskó. morú kisfiú csupán, hanem a közösségi ember és a hősiesség megtestesítője. A nagysikerű előadás legfőbb erőssége a Ne- mecseket kamaszos bájjal és sok-sok szívvel megszemélyesítő fiatal színésznő, Urszula Lo- rentz-Blazewvitz. * * * A »Szabad Mozi-« a legfia­talabb a 94 bécsi filmszín­ház körül. Fiatalok hozták létre a kommerszfilmek el­leni tiltakozásul. A belépő­jegy ára csak fele" a szoká­sosnak. Antifasiszta, haladó filmek szerepelnek a műso­ron ; vetítik Eizenstein, Romm, Stavolte alkotásait, játszották a többi között az Iván gyermekkorát, A negy­venegyediket. * * * Lengyelországban az Álla­mi Tudományos Kiadóválla­lat befejezte a »Lengyelor­szág« című nagyszabású en­ciklopédia sajtó alá rendezé­sének munkáját. Az enciklo­pédia részletes adatokat tar­talmaz az országról, első­sorban háború utáni fejlődé­séről. a politikai és a társa­dalmi élet területén elért eredményekről, a lengyel nép­— Puff neki — mondta öz­vegy Szievertné. — Miért puff neki, mama kérem? — Mert akkor drága. Té­ged megint becsaptak, ked­ves fiam. — Ami jó, az sohasem drá­ga, mama kérem — jegyezte meg Baliskó. — Ki tudja, hogy jó-e? Múltkor is egy óra alatt ki­égett a vililanydaráűó. VALÓ IGAZ, hogy a vil- lamydaráló kiégett. De a mo­sógép nem égett ki. A mo­sógép mosott. Zümmögve, fürgén, játékos kedvvel mo­sott, ahogy a szél fúj vagy egy patak folydogál, minden megerőltetés nélkül. Baliskóék lázasam mostak. Megszállottan, csaknem hip­notizálva mostak, nem bírták abbahagyni. Aznap a déli maradékot vacsorázták, azt is állva, hidegen és sietve. A gép kimosta az egész szennyest. Megette az ágy­cihákat, kimosta a lepdőket. Fél tízkor Baliskó meg a fe­lesége lefeküdtek aludni, mert mind a ketten hatkor keltek, özvegy Szievertné azt mondta, hogy fölmegy a pad­lásra teregetni. Mikor visszatért s négy- szemközt maradt a géppel, oly frissnek és kipihentnek érezte magát, hogy eszébe sem jutott lefeküdni. Oda­húzta a hokedlit, s egy ideig barátságosan nézegette a mo­sógépet. A szekrény alajában talált még egy csomó viseltes, foltozásra vagy faltnak szánt fehérneműt; ezeket gyorsan kimosta, s aztán a következő fuvarral az összes konyha- és padlóruhákat. Ekkor be- csörasetett a szomszéd Hoff- manéklhoz, ahol három gye­rek volt, és elkérte a szeny- myesüket. Negyed egy múlt, miikor ezzel is végzett. gazdaságról, tudományról, technikáról és kultúráról. Harminc fejezetre oszlik és több mint 200 nagy cikket tartalmaz, ezenkívül tábláza­tokat, térképeket, színes fényképeket, festmények rep­rodukcióit, diagrammokat és híres emberek fényképeit. A »Lengyelország« enciklo­pédia 100 ezer példányban j jelenik meg július 22-én, a köztársaság fennállásának 30. évfordulója alkalmából. * * * Nemcsak Budapesten, ha- i nem a Hampstead Theatre Clubban is játsszák Dürren­matt Play Strindbergjét. Dür­renmatt, a szöveg irodalmias rétegeit lehántva fölfedezte az íróban Beckett, Ionesco és önmaga elődjét, és jogosan formálta át modern groteszk tragikomédiává a darabot, amely így mély, introspektiv átélés helyett a színészeknek [ játékos mutatványsorozatra ad lehetőséget. E mutatvá­nyok nem öncélúak: a rossz házasság strukturális sémáját mutatják meg. A New Castle-i társulat — Gareth Morgan rendezésében — egészen ki­tűnő előadást nyújt — írja a Plays and Players színházi folyóirat. összeállította: Tröszt Tibor A Nagy Lajos király úton már mindenki aludt, csak a mosógép nem volt álmos, és özvegy Szievert néni sem. Behozta a létrát, fölmászott a tetejére, és súlyos testével a magasban imbolyogva leszed­te az ablakokról a függönyö­ket. Megkínálta velük a gé­pet. Negyed kettőkor azonban ennek is vége lett, s már egy ócska rongy sem volt találha­tó a lakásban. Lebafctatott hát a félemeletre és bekopo­gott Pasa Gézához. Pasa Géza agglegényember volt, s nagyon nehéz volt be­lé életet verni. Jó ideig eltar­tott, míg sikerült megértetni vele, hogy miről van szó; ak­kor aztán összeszedett két öl­re való szennyest. Amikor Szievertné ezzel ts elkészült, nagyon későre jáirt, már a virradat közeledett; ahogy volt ruhástul-cipőstül, vizes kötényben és gőztől lucskos hajjal, végigdőlt a vetetten díványon. A takarót sem volt ideje magára húzni, tüstént mosott tovább. Kimosta a veje nyári baldionruháját, melyre eddig csudálatosképpen nem gon­dolt senki. Ezután — pedig már egy kicsit erőltetnie kel­lett emlékezőtehetségét — kimosta azt a rettenetes mennyiségű ruhát, amely ta­valy ősszel gyű leintett ösz- sze, amikor ő ízületi gyulla­dással hat hétig feküdt a Költői Annában. Aztán eszé­be jutott egy horgolt alsó, amely nagyon-nagyon régen volt rajta; legutoljára a Fer­ry Oszkár úton viselte, egy villa alagsorában, amikor vé­rében esett össze, és abortált. Ezt is szép tisztára mosta. Aztán beledobálta a bépbe boldogult Juliska leányának fehérneműit, utána szegény Szievert bácsi ingeit—gatyáit, az uráét, aki a Piavé hid ján halt hősi halált. Kimosta azt a hét csipfcezsebkendőt is, melyről doktor Viraváné a következőket mondta: »Lel­kem, és nem azért mondom, de a múltkor is hét ba tiszt- zsebkendőm hiányzott a va­salásnál«... Ezután már nem nézte, mit mos, csak hordta bele a gépbe a napo­kat, a heteket, az éveket. A gőzben úszó pincéket. A la­tyakos betonpadlót. A kelká­poszta ebédeket. Keze gyó­gyíthatatlan vörösségét és a hidegséget, azt az alattomos, kígyó testű hidegséget, amely a fáradsággal versenyt kú­szott fölfelé a két lábaszárán, bokától térd iránt. S horda a gépbe a szennyes ruhák ko­sarait, boglyáit, hegveit, egész hegyláncait, amelyet mind 6 áztatott, szappano­zott, mosott és öblített. REGGEL hatkor féTtoeít a lánya meg a veje. Özvegy Szieverné tátott szájjal, li­hegve aludt; olyan, éhesen, falánikan, szinte habzsolva aludt, hogy nem volt telkük fölébrészteni. Betakarták egy paplannal, és éhgyomorral mentek munkába, mert egv csöpp tej sem volt a háznál aznap reggel. Panoráma

Next

/
Thumbnails
Contents