Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

Andocsiak — Andocsról A programozott oktatással foglalkozó hazai szakemberek 1973. DECEMBER 27—28— 29-én Budapesten, az Orszá­gos Pedagógiai Intézetben a programozott oktatással fog­lalkozó hazai szakemberek megtartották az V. országos konferenciát, melyen somogyi pedagógusok is részt vettek. Az eddig elért eredmények összegezésén és a további fel­adatok megjelölésén túl a so­ron következő nemzetközi konferencia előkészítése is na­pirenden szerepelt. Nyomatékosan megállapí­tották a konferencia részve­vői, hogy a világ technikai és tudományos fejlődése, vala­mint a hagyományos oktatás ellentmondást, eredményez. Ez az ellentmondás csak olyan oktatási módszerek alkalma­zásával oldható fel, amelyek előtérbe helyezik a tanulók aktív részvételét — cselekvő és intellektuális aktivitását — az új ismeretek szerzésének folyamatában. Ennek az elv­nek a megvalósítása a szocia­lizmus nevelési eszményei megvalósulása eszközének te­kinthető, melynek funkciója, hogy emelje az oktatás, kép­zés, nevelés eredményeit. Ezt a célt leginkább a programo­zott oktatás szolgálja. Mi is a programozott okta­tás? Olyan új oktatási mód­szer, mely a tananyagot logi­kus szakaszokban, az úgyne­vezett nyomtatott program­mal, gépi formában mutatja be a tanulóknak, biztosítva a képességeiknek megfelelő elő­rehaladást, az anyag önálló feldolgozását és az elsajátítás mértékének ismeretét. A prog­ram tartalmazza azt az anya­got, amelyet tanulni kell, va­lamint a tanítás és a tanulás módszerét. így teljes oktatási folyamatot valósít meg. Bizto­sítja a »visszacsatolás« lehe­tőségét, melyben minden ta­nuló saját maga győződhet meg munkájának az eredmé­nyéről. Helyes válasz esetén megerősítést ad. Tévedés ese­tén pedig eligazítja a tanulót, segítséget nyújt. Alkalmazko­dik a tanulókhoz, minthogy bizonyos segítő lépéseket a2 azokat ismerők átléphetnek, kihagyhatnak. így a jobbak nem kényszerülnek a gyen­gébbekkel való együtthaladás- ra, többet teljesíthetnek, több ismeretet szerezhetnek. Az 1966-tól folyó nagyobb arányú kísérletekből — ame­lyeket nyomtatott programok­kal, illetve programozott könyvekkel végeztek — meg­állapítható, hogy o programo­zott oktatás jelentősen csök­kenti az otthoni tanulási időt, minthogy, ezzel az iskolában i nemcsak tanítás, hanem jelen- 1 tős mértékben tanulás is tör­ténik. Tudatosan és tervsze­rűen fejleszti a tanulók gon­dolkodási képességeit. Nem csökkenti, sőt a gyengébb ta­nulmányi előmenetelűek ese­Számvetés a szaktudásról í’efbruár a mezőgazdasági I bekkel. A szaktudás gyarapítá­szakirodalom, a mezőgazdasá gi szakkönyveik és szaklapok ünnepi hónapja. A múlt év­ben megyénk adott otthont az események országos megnyitó­jának, az idén Kiskunfélegy­házán rendezik meg. Országszerbe folynak az elő­készületek. Az egy hónapig tartó rendezvénysorozat leg­főbb célja az, hogy a mező- gazdasági szakirodalom váljék mindennapi munkaeszközzé. Ma minden eddiginél sürge­tőbb feladatot jelöl meg ezzel. Joggal elmondható, hogy termelőszövetkezeteink fejlő­désüknek egy új szakaszát élik. Meghatározó szerepet kaptak a gazdálkodásban és egyre terjednek a hatéko­nyabb termelési rendszerek. Ez jellemzi az állattenyész­tést, a növénytermesztést és az egész üzemi szervezet át­alakulását. Űj. nagy értékű, minden eddigit felülmúló tel­jesítményű gépek, termelési eszközök váltják föl a régie­ket. az áll at állomány gyara­pításában is egyre inkább a tudományos alaookon nyugvó tenyésztés a jellemző. A szak­mai hozzáértés fokozása te­hát az egyik legsürgetőbb fel­adat. A legkorszerűbb teelfno- 'ágia, a legmagasabb műszaki '«'készültség is kudarcot vall zioniban, ha az ember nem .•endelkezik megfelelő ismere­sa a mostani forradalmi át­alakulásban egyszerűen nél­külözhetetlen. Ezért kap új értelmet a könyvhónap leg­főbb elvi célja: váljék a szak­irodalom mindennapi munka­eszközzé. A könyvhónapi készülődés egybeesik a számvetések idő­szakával. Jó lenne, ha szövet­kezeteink ezekben a hetekben azzal is számot vetnének, hogy megtettek-e mindent e cél el­éréséért. Vajon ott vannak-e a szakkönyvek a szövetkeze­tekben, az állami .gazdaságok­ban, az üzemi kézikönyvtárak- ban? Hozzá juthatnak-e az ott élők az alapvető szakiroda- lomhoz, van-e energia, hogy valaki — vagy valakik —ób- resztgessák ezt az igényt? Hány könyvet olvastak el, és mik állnak érintetlenül a szekrényben? Választ váró kérd'ések ezek. hozzátartoznak a számvetéshez. A februári könyvhónapra a különböző kiadók gondozásá­ban harminchárom új mű je­lenik meg, több mint százöt­venezer példányban. Elhatáro­zás dolga, hogy mi kerül ezek­ből a könyvekből az üzemi könyvtárakba, s hogy hányán olvassák — és végigolvas­sák-e — őket azok, akiknek valóban munkaeszköz a szak- könyv. V. M. tében, növeli a szóbeli kife­jezőkészséget. Segíti a szöveg- megértést és ezen keresztül a szöveges matematikai felada­tok megoldását. Növekszik a tanítás hatásfoka, ha az írott programokba gyakorlati tevé­kenységet is beiktatunk, pél­dául a tanulók által végzendő kísérleteket, de a film és az iskola-tv beépítése is hasonló eredményt hoz. A program nemcsak ismereteket rjl, ha­nem tanulni is tanít. Előnyö­sen alkalmazható a tanulói kísérleteknél, gyakorlati fog­lalkozásokon, laboratóriumi munkákban, gyakorlások, el­lenőrzések és az új ismeretek szerzése során. Megállapítot­ták. hogy ez a módszer jól szolgálja a hátrányos helyze­tű tanulók segítését, a fel­nőttoktatást. az egyetemi és főiskolai felvételi előkészíté­sét. valamint a hosszabb ideig betegeskedő tanulók lemara­dásának megakadályozását. A programozott oktatással kapcsolatos kísérletek az ál­talános iskola III—IV. osztá­lyától egészen a főiskolákig, egyetemekig terjedtek. Ör­vendetes, hogy megyénk sem »fehér folt« ezen a területen. A kaposvári Táncsics Gimná­zium saját próbálkozásai mel­lett országos jellegű kísérlet­ben Is részt vett a kémia tan­anyagának programozott mó­don történő oktatásával. Sa­ját próbálkozásokat valósít meg a fonyódi Karikás Fri­gyes Gimnázium és újabban a Kaposvári Gépipari Szak- középiskola, amely inkább a gépi programozással kísérle­tezik. A KÍSÉRLETEK eddigi eredményei a továbbiakban már az alkalmazás feltételei­nek megteremtését kívánják: elsősorban a nyomtatott prog­ramok biztosítását és a neve­lők felkészítését a progra­mokkal való oktató-nevelő Aki igent is, nemet is mond Talán nem tévedek: egy nagyváros hangulatát, jelleg­zetességét könnyebb megragadni, mint egy községét. Lát­szólag a Rinya, vagy a Kapos mentén nagyjából egyformák a falvak ... Milyen csalóka a látszat! A hasonlóság mellett megannyi különbözőség, helyi sajátosság is fellelhető. Hi­szen az emberek nemcsak a faluban, hanem a megyében is, az országban is — a huszadik században élnek. Hogy ho­gyan élnek, erről a rövid látogatás nem adhat teljes ké­pet. Andocsov sem kopogtathattam be valamennyi házba. S hogy a lehetőségekhez képest mégis képet adhassak er­ről a faluról, olyan avdocsiakat kerestem föl, akiket a hely­beliek is szinte mindennap fölkeresnek. Ha valaki, ők is­merik a falut. Róluk és általuk talán visszaadható valami abból az izgalmas jelen időből, melyben Andocson élnek az emberek. A filutélepülés régi rend.s. hogy a községháza otl áll a falu közepén, fő helyen hiszen az a központ. Es ez a ió, ha az emberek ezt így is érz'k. Andocson ísy lehet, mert Tapaszt/. Ernő tanácselnök szo­bájában sűrűn adják át egy- márnak a kilincset. — Talán nem dicsekvés, de fölkeresnek az emberek a gondjaikkal. Halálesettől a születésig — és nemcsak affé­le hivatalos formaság ez, hi­szen ismerősök öröméről vagy bánatáról van szó, melyben a falubeli osztozik velük. 1958- ban kerültem ide elnöknek. Megtaláltam a dolgomat itt. — Azelőtt szintén tanácsel­nök volt? — Nem, gépállomási agronó- mus. De itt, az akkori tabi já­rásban voltam mindvégig. Az­előtt meg tsz-ben agronómus. Megáll a beszédben; vajon KÍvancsi-e a látogató a régebbi do’gokra is. — Az úgy volt, hogy mi öt­venhat őszén, telén is leszedtük a kukoricát. Ott voltam a ta­gok között, mondtam nekik »akárhogy alakul is a dolog, emberek, ez a mienk«. Külön senkié tehát, a mienk, a kö­zösé«. Megőriztük a tsz vagyo­nát __A tsz aztán mégis fel­o szlott. Ügy kerültem a gépál­lomásra. Különös idő volt az. bérben vállaltuk a gépi mun­munka végzésére, hogy a jö- ^át. Jó is, hogy nem tartott vőben, különösen az új tan- terv megjelenése után, a prog­ramozott oktatás megfelelő arányban nyerhessen alkal­mazást az iskolai oktató-ne­velő munkában. »A tanítvány nem edény, amelyet meg kell tölteni, ha­nem fáklya, amelyet meg kell gyújtani.« A pedagógus fel­adata a szikra adása a gyúj­táshoz. Ennek pedig egyik le­hetősége a programozott ok­tatás megvalósítása. Kontra József szakfelügyelő sokáig Aztán a járásnál javasolták, hogy álljak itt a községi ta­nács élére. Nem aludtam sok éjszakán. Tudja, milyen dolog ez; más vezetni itt, új munka­körben. Új emberek között Habár nem egészen ismeretle­nül, b szen innen nősültem. Persze az ember »talál segítő­társakra is. Amióta párttag va­gyok, amióta vezető beosztás­ban dolgozom, ez mindig fon­tos volt: a segítőtársak... — Mióta párttag? — 1945 óta. — Mi vitte a kommunisták közé? — Több dolog is. Fiatal vol­tam, a felnőttélet kezdetén. Még 43-ban történt, egyik ba­rátom apja, a Szabó bácsi — Somogyszilben szólt nekem meg a fiának: »Gyertek csak, tani tok nektek egy dalt!« Jól becsukta az ajtót maga mö­gött, és azt mondta, hogy ne nagyon énekeljük, mert ezért könnyén felköthetnek bennün­ket. Az a dal így kezdődött: »Föl, föl ti rabjai a föld­nek ...« Akkor hallottam elő­ször. 1945. május 1-én én vit­tem a vörös zászlót a fölvo­nuláson. A régi rendszer hívei egy padláson a kulcslukbó! még fényképet is csináltak ró­lunk, bizonyítéknak... Meg­szereztem később, gondoltam elteszem emlékbe, de jött egy elvtársnő és elvitte. Dokumen­tumértékű — azt mondta. Hát. ha az ... hadd vigye. — Gondolt-e már arra, hogy elmenjen innen? Meglepődik a kérdésen hiszen egy jó vezetőtől nem­igen kérdezik meg. — Nézze, néha úgy érzi az ember, hogy jó lenne elmenni. Most is van itt egy nehéz ügy. Ezt itt kell megoldani. Mint annyi sok más gondot. Ritkán kopogtatunk a megyénél. — Miért? — Megoldottuk saját erőből A község. Addig takaróztunk, ameddig a dunyha ért... Sok vezető elment már innen. Én úgy gondolom, nem könnyű vezetni sehol. Mert a vezetői ábécében nemcsak az igen, meg a jól van szerepel, hanem a nem is, meg a nem lehet is. Ha végigjárná a falut, nem biztos, hogy mindenütt jót mondanának rólam az embe­rek. Andocson egyébként szor­galmas emberek laknak. Vala­ha jobbágyfalu volt, cselédek éltek itt is meg a környező pusztákon is. Most a tehetős község látványa fogadja az embert. Itt volt a falugyűlés ... Régebben, ha összehívtuk az embereket, csak bizalmatlanul méregették egymást. Ha a tár­sadalmi munkáról beszéltünk. azt hitték, kötelező közmun­kára gondolunk. Aztán meg jött egy olyan idő, hogy min­denki bátran mondta a ma­gáéi. T e csak a magáét, és azt hitté«, egy csapásra meg lehet oldani mindent. Mostanában mintha megérett volna ez a dolog. Jól megrágják, amit mondanak, és nagyon odafi­gyelnek egymás szavaira is. így segítenek igazán a tanácsi vezetésnek, és így mondhatjuk el mi is nyíltan, hogy mit gon­dolunk. — Hogy érzik itt magukat az emberek? — Nem élünk gond nélkül. Közös gond is akad bőven ... Itt van előttünk a nagy mun­ka, a vízvezeték megépítése. Azt kérdezte az előbb, mit vá­rok az új évtől. Hát ennek az elkezdését. A befejezés még áthúzódik 1975-re. Nagyon so­kót segítenek majd az embe­rek — mert nagyon kell a tisz­ta víz. Szóval, van tennivaló, hij/en nincs megfelelő közmű­velődési lehetőség sem. Igaz, van presszónk, de egy komo­lyabb rendezvényre a moziter- met kell bérbe vennünk ... Mégis úgy van ez, ahogy a korombeliek meg az idősebbek mondják, bár csak most len­nénk fiatalok! Csak a mi időnkben lett volna így! Hiába, ilyen az élet... Számok, adatok. Hűséggel a tényékhez sorra veszi az el­nök a beruházásokat. Járda, villany, boltépítés, egészségház. Mind. mind ami megvalósult, ás azt is. ami kellene — köz- művelődési épület, iskolabőví­tés. A tanácsház előtt éles szél csap az ember arcába, fagyott, sáros hógöröngyök csikorog­nak a lábunk alatt. A felvégre indulunk — az orvosi rendelő felé. Tröszt Tibor (Folytatjuk.) Jók a tapasztalatok az értékelés új rendszeréről Szorongás nélkül Megjelent a Somogy 3. száma A 200 éve született Csoko­naira emlékezve több írást iis özöl a Somogy legújabb szá­ma. Pályadíjas színdarab Laczkó András Jövendölés, avagy mit látott Csokonai So­mogybán? című munkája. Csolvonai és Kazinczy kapcso­latát elemzi olvasmányosan Tröszt Tibor; Bohony Nándor '''rokonai tájszavairól írt. '?isztray Adám verse. Bárdost ' imeth János tanulmánya á'- t továbbá emléket a költő »'niuszánpik. A szülőföldre emlékezik Sí­pos Gyula. Üj verseket közöl Takáts Gyula az egyre nép­szerűbb szemlében, melynek ’. számából a decemberi Lá­thatár Veress Miklós versét közli, két tanulmányt pedig a cikk bibliográfiában említ. Fiatal költők először kap­raik jelentős helyet a So- logyban; Horváth Gyula és ’altató Géza új verseikbő’ válogattak. Tartalmában gazdag a mű- "elődés, társadalom, gazdaság rovat is. A tanulmányokról érdemes egy kicsit bővebben is beszélni. A témában válto­zatos rovatok »gyerekbetegsé­ge«, hogy a szerzők egy része nem törekedett mondanivaló­ját közérthetővé tenni. A szá­raz adatok ugyan nem fölös­legesek, de a hatás szempont­jából nem mondhat lie senki sem az olvasó orientálásáról sem. Jó példát az Irodalom, művészet rovat mutat, Laczkó András írására gondolunk, melyben Oláh János költésze­tét elemzően tárja elénk. A Figyelő című rovat hasz­nos könyvekre, kiadványok ra hívja fel az olvasó figyelmét. Vitát vártunk — és várunk — az iskolai élet demokratiz­musáról. A közvélemény azon­ban, úgy tűnik, kevéssé hal­latja hangját... (Pedig sok embernek van róla mondani­valója.) A Somogy 3. száma Szikra János festményeiből közöl, kár. hogy ezúttal elma­radt a művek kritikai elem zése. H. B. Az osztályozás hovatovább a legkevesebbet használt ki­fejezése lesz a pedagógusok­nak, mindinkább a többet mondó értékelés lép a helyé­be, a gyakorlatban is. A ta­nulmányi félév végén erről beszélgettünk Bóra Ferenc megyei tanfelügyelővel. Hite­lesebb megállapításokat aligha találhattunk volna, hiszen egy megyei fölmérés áll a rendel­kezésére. — Mit vizsgált a fölmérés készítésekor? — Több mindent. Egyrészt azt, hogy a pedagógusok meg­értették-e az intézkedéseket, a pedagógiai törekvés új szel­lemét. Másrészt arra is fele­letet vártam, hogy a gyakor­lat milyen módszereket ered­ményezett az értékelésben. Továbbá azt is tudnunk kell, hogy a szülők ismerik-e eze­ket az új pedagógiai törekvé­seket. — S miről vallanak a föl- mérőlapok? — A pedagógusok zöme is­meri az új pedagógiai törek­véseket, azokkal egyet ért, és azok szellemében kíván dol­gozni. A tanulók körében az Új tantárgyak nem hatnak »rémítőleg«, szorongásmente­sek az órák. A rendszeres ér­tékelés nem teszi lehetővé, hogy a tanulókat »beskatulyáz- zák«. Az általános iskolákban több idő jut már ma is a ne­velésre. mint azelőtt. Vég­eredményben azt mondhatjuk, hogy elmélyültebb munka fo­lyik az órákon. Milyen az értesítő? Az értékelés finomítása a tanítási órák korszerűsítését eredményezi általában. A ki­bernetikából került a pedagó­giába a »visszacsatolás« fogal­ma, ami azt jelenti, hogy a pedagógus mind inkább arra törekszik, hogy megtudja az órán: sikerült-e elsajátítania az osztálynak az új ismerete­ket. És milyen mértékben? A korszerűbb óravezetés, a cso­portos munka mellett több idő jut az egyéni foglalkozásra. Üj didaktikai elvek érvénye- sülnek, ilyen például a tanú- j lók fokozottabb tevékenysége, i A gyerek cselekszik, a tanár irányít. — Az új pedagógiai törek­véseket vajon megértették-e a szülők? — Véleményem szerint a megnövekedett pedagógusi teendők mellett a jövőben er­re több gondot kell fordítania az iskolának, mert a szülők egy része nem tudja, mi is történik tulajdonképpen. Az ő felvilágosításuk is feladatként jelentkezik. — Olyan megyében. mint Somogy, ahol sok kis iskola működik, mit eredményez az eredményközpontú pedagógiai gyakorlat? Nem maradnak-e le még jobban a nagy isko­láktól? — A kis iskolák fejlesztése csökkentheti a hátrányos helyzetet. A megyei tanács éppen ezért az idén jelentős anyagi segítséget nyújt a kis iskoláknak, ezzel javíthatnak tárgyi feltételeiken. Sajnos, a személyi feltételeken ezzel nem tudnak segíteni. A kis iskolák igényelnek leginkább jó tanerőket. És mi a hely­zet? Épo itt találhatjuk meg a képesítés nélkülieket. A beszélgetés nem lenne teljes, ha ezzel fejeznénk be mondanivalónkat. Hiszen az iskolai élet általában sokat fejlődött, s ez lemérhető az 1973 szeptemberében életbe lépett rendelkezések féléves tapasztalatán is. Természete­sen megmutatják a további feladatokat is. Iskolának, ta­nulónak, szülőnek — közösen. Horányi Barna Somogy) Néplap 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents