Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

J1 határozatok végrehajtása a községi tanácsoknál Interjú dr. Kassai jánossal, a megyei tanács vb-titkárával 1 millió 200 ezer forintos tiszta nyereség A nagycsepelyi fonalüzemben Mint Ismeretes, az 1971. évi I. törvény alapján a tanácsi munkában számos tartalmi, szervezeti és módszerbeli vál­tozás történt. Az új helyzet­ben azonban — a helyi érde­kek képviselete mellett, azzal összhangban — továbbra is fontos kötelesség o központi törekvések érvényesítése. En­nek érdekében Somogybán is több intézkedés született a jogszabályok és a megyei tes­tületi határozatok következe­tesebb végrehajtására a köz­ségekben. Az e téren szerzett tapasztalatokról és a további feladatokról érdeklődtünk dr. Kassai Jánostól, a megyei ta­nács vb-titkárától. — Bármennyire bürokratikus követelményként hangzik is, a határozatok végrehajtásának, a jogszabályok érvényesítésének első feltétele azok pontos nyil­vántartása. Milyennek ítéli meg a helyi tanácsok ezzel kapcsolatos munkáját? — A határozatokat és a jog­szabályokat általában nyil­vántartják. Ennek ellenőrzé­sét azonban több helyen el­mulasztják, így a végrehajtás is elmarad. A községi taná­csok vezetőinek tehát követ­kezetesebben figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok sor­sát. Ez nem adminisztratív jellegű munka elsősorban. Hi­szen azokból olyan fontos in­formációkat szerezhetnek, amelyek nélkül nem tudják megfelelően ellátni munkáju­kat.. Több helyen tapasztaltuk, hogy csak a tisztségviselők is­merik a határozatokat, az ap­parátus többi tagjának nincs lehetősége a tanulmányozá­sukra. Ez is késlelteti, eseten­ként meg is akadályozza a végrehajtást. Ennek megelőzé­sére elsősorban az apparátus­értekezletek rendszeres meg­tartása látszik célszerűnek, melyeken ismertetik az idő­közben megjelent határozato­kat és Személyre szólóan megfogalmazzák az ezekből takadó helyi feladatokat. — Kik a végrehajtás első számú felelősei? — A tanácsok és a vb-k határozataikban a tanácselnö­köket jelölik meg felelősként. Ez helyes gyakorlat, hiszen a községekben ők látják el az általános felügyeletet a vb- titkár által vezetett egységes szakigazgatási szerv fölött is. Ezt helytelenül értelmezve azonban több községben elő­fordul, hogy a vb-titkár csak adminisztratív szerepet vállal a határozatok végrehajtásá­ban. Pedig a fennálló rendel­kezések szerint, bárkit jelöl­jön meg a határozat felelős­ként, mint az egységes szak­877 000 ingatlant térképeznek föl 1974-ben a földhivatalok folytatják az új, egységes nyil­vántartási rend^er összeállí­tását. A nyilvántartás 1973- ban 216 községben és három fővárosi kerületben készült el. 1974-ben további 347 községet és két fővárosi kerületet von­nak a munkába, s ezzel az or­szág összes ingatlanainak 10,4 százalékáról lesz már egységes nyilvántartás. A munka során 1974-ben több mint 877 OOC ingatlant térképeznek föl. Az eljárás során a járási földhivatal dolgozói vala­mennyi ingatlan adatát a helyszínen ellenőrzik, az in­ga ti amra vonatkozó jogokat és tényeket pedig a tulajdonos­sal (vagy más jogosulttal) sze­mélyesen egyeztetik. A feltárt eltéréseket — a törvényes ke­retek között — határozattal rendezik, és a valóságnak megfelelően jegyzik be az új nyilvántartásba. A tényleges birtokos megér­tő közreműködésére van szük­ség, mert gyakran bonyolult öröklési, rokoni, családi kap­csolatokat, több évtizede le­zajlott változásokat kell tisz­tázni. A távol lakó ingatlan- tulaj donosoknak válaszolnia kell a földhivatal megkeresé­sére. Mindez a tulajdonos ér­dekeit szolgálja, mert a mun­ka befejezése után csak az új nyilvántartásba bejegyzett adatok és jogok lesznek ér­vényesek, és a hatóságok is csali ezeket fogadják él hiva­talos okmányként. igazgatási szerv vezetőjének, kötelességei közé tartozik a végrehajtást tartalmilag is megszervezni és ellenőrizni. — Milj^cn hatással volt a he* lyi tanácsok önállóságának nö­vekedése a határozatok végre­hajtására? — A felsőbb határozatok helyi viszonyokra alkalmazá­sát, a megfelelő formák és le­hetőségek kidolgozását a köz­ségi tanácsoknak önállóan kell megoldaniuk, az ehhez szükséges intézkedéseket ma­guknak kell megtenniük. Ez­zel szemben gyakran találko­zunk önállótlansággal, mely abban nyilvánul meg. hogy a végrehajtáshoz részletes in­tézkedéseket, külön utasításo­kat várnak. Ez azt jelzi, hogy nem mindenütt dolgoznak elég öntevékenyen helyi ta­nácsaink. Ezen feltétlenül vál­toztatni kell. Elsősorban a községi tanácsok vezetőitől várunk nagyobb határozottsá­got, öntevékenységet. Hadd jegyezzem meg: ha a felsőbb szervek úgy látják, hogy egy- egy jogszabály érvényesítésé­hez külön intézkedés, útmu­tatás szükséges, ezt azzal egy időben úgyis kiadják. — Elégedett-e a határozatok végrehajtásának elemzésével? — Sajnos, több helyen elő­fordul, hogy a határozatok hatását nem vizsgálják elég mélyrehatóan, nem tárgyalják meg a testületek, legföljebb formálisan tudomásul veszik. Ez oda vezet, hogy elmarad a területi ellenőrzés, a vb-k, a tanácsok értékítélete a végre­hajtásról. — Hogyan lehet ezen segí­teni? — Elsősorban a felügyeleti vizsgálatok rendjének és tar­talmának megjavításával. De az eddigi tapasztalatok arra is felhívják a figyelmünket, hogy nagyobb gondot kell fordítanunk a helyi tanácsok vezetőinek és ^ dolgozóinak to­vábbképzésére' * Á' ” laHácsok" megnövekedett feladata, ha­tásköre, önkormányzati jelle­gének erősödése azt követeli meg, hogy elsősorban a veze­tési ismeretekből kell jobban felkészíteni a tanácsi appará­tusokat. P. I* A nagycsepe- r-jmn^Li ................. l yi fonalüze- ­"l:': .éftifci fy '. y. nyu megkiWo­literi. A sár lepni is alig WM WBBw JlllS engedi az cm- *í|Éj|jp, / < gun csúszik a jMSSSparern íA a cipó. es bizony ~V" ’ ’ IHl ' ! ’ Vp"'-. \ *. üyr"i elvágod- :“'<l a'a ■■■in h| ÜH |ÉpP*®^ jtr szárral hala- /| <iurk. cipőnk színét, forrná­sél leni iJMHL-JH lehel a sárrá­leg alatt. Az út 1 ráadásul emei­ketli'k. Önkén- fel Hite « telenul telve- E ^><dH|pNk tödik a gondo- Wfe-. ffv . vajon ho- WHIWi■. gyian jönnek ua elszakad a szál, ügyes kezek pillanatok fel ide a szál- alatt összekötik. lí tó járművek? — Ilyenkor bizony valami­lyen mezőgazdasági erőgép vontatja őket — válaszol Nagy Ernő üzemvezető. — Kaptunk rá ígéretet, hogy lesz kövesút, amely nagyon megkönnyítené a dolgunkat. Száraz időben aránylag könnyen megköze­líthető a telep, de ha esni kezd az eső ... és kötcsei tsz-ta­lyi, teleki gok. — Munkánk bőven van — mutat az üzemvezető a hatal­mas ládákra, melyekben a nyersanyag érkezett. — A nyersanyagot a fővárosból kapjuk. Gépkocsink állandóan úton van, hozza a feldolgo­Az üzem nem régóta műkö­dik. Eredetileg tojóháznak ké­szült, ez kívülről első látásra megállapítható. Azután 1970 júniusában az épület egyik felében helyet kaptak a fo­nalkészítők. A budapesti fo­nalkikészítő üzem gépei ke­rültek a csarnokba. Jelenleg is a fővárosi vállalat gépeit használják. Bérként a gépek amortizációját fizetik. Az in­duláskor tizennégy tsz-tag ta­lált munkát a kilenc gép mel­lett................ A fonalkészítő gyors fejlő­désnek indult. Rövidesen megszűnt a »-társbérlet«, és az üzem az egész épületet birto­kába vette. A múlt év január­jától már 28 gépen hatvankí- lencen dolgoztak, nagycsepe­zasra váró anyagot, viszi a termékeinket. A gépek között alig értjük egymás szavát. A dolgozókat azonban egyáltalán nem za­varja a lárma. — Megszoktuk — mondja Kövics Ferencné, aki kezdet­től fogva itt dolgozik. — Az a furcsa, ha műszak végén a zajból kilépünk a csendbe. — Mielőtt a gazdaság lét­rehozta ezt az üzemet. hol dolgozott? — Egy üdülőben, Balaton- földváron. De ez minden szempontból jobb, hiszen itt lakom Nagycsepelyen. Többel keresek, szállásra se kell köl­teni. — Nehéz volt megtanulni ezt a szakmát? — Nem különösebben. Ügyes kéz kell hozzá, meg egy .kis gyakorlat. — Az első tizennégy dolgo­zónkat a fővárosból érkezett szakemberek tanították be — magyarázza az üzemvezető. — Most pedig, ha új embert ve­szünk fel, azt már a mieink tanítják. Az újak egy hónapig tanulnak, ez idő alatt ötforin­tos órabért kapnak. Utána ők is teljesítménybérben dolgoz­nak. Áltálában 1400—1900 fo­rint között lehet keresni. Két műszakban dolgoznak Az ipari üzemekhez hasonlóan itt is minden második szom­bat szabad, és a mezőgazda- sági üzemekhez hasonlóan itt is megjár a háztáji föld. Év A motringolás nagy gyakorlatot igényel. Megyénkben a szakosított állattenyésztő telepek többsé­gének építése a 10281968. szá­mú kormányhatározat megje­lenése után indult meg. Ebben az időszakban kezdett kiala­kulni az a feltételrendszer, mellyel a nagyüzemi állattartó telepek építéséhez hozzá lehe­tett kezdeni. Első helyen em­líteném az ösztönző rendszeri (70, majd 50 százalékos beru­házási támogatás). Ez jó né­hány üzemünknél biztosította azt a lehetőséget, hogy nagy berak ázáshoz kezdjenek. A mezőgazdaság építő szervezetei (TÖVÁL-ok) is megerősödtek, mindinkább alkalmassá váltás arra, hegy telep nagyságrendű építkezéseket is megvalósíthas­sanak. Megindult a területi koncentráció. Ez egyrészt meg­felelő nagyüzemi adottságokai biztosított, másrészt igényt te rerntett az állattartó telepek megépítésére. Az üzemelő sza­kosított telepek szinte kizáró­lag egyesült szövetkezetekben épültek. Megfogalmazódtak azok a technológiai, technikai, biológiai igények is, melyek a termelési színvonal növelését jelenthették. Az említett kormányhatáro­zat megjelenése után 56 tei- melőszövetkezet és 6 állami gazdaság készített beruházás, programot, és határozott 38 te­henészeti és 24 sertéstelep megépítéséről. A támogatási feltételek megváltoztatása, va­lamint a központi versenyezte­tés bevezetése következtében a 82 telepből csak 17 sertéstelep és 19 tehenészeti telep építése kezdődött meg. A múlt év vé­gével a folyamatban levő 5 telep építése is befejeződött. Az öreglaki Állami Gazdaság abbahagyta sertéstelepe építé­sét -"s miatt. A megépült telepeken elhe­lyezhető áilománynagyság ér­zékeltetése végett megjegyzem, hogy a jelenlegi nagyüzemi ál­Segítség a holnap feladataihoz A szakosított latállományhoz viszonyítot­tan, a nagyüzemi kocaállomány 37 százalékát, a tehénállomány egynegyedét tudjuk elhelyezni a szakosított telepek teljes be­népesítése esetén. Tehát az ál­lattenyésztés termelési szín­vonalát a szakosított telepek meghatározzák. Tulajdonkép­pen úgy is értékelhetjük, hogy a telepek építésének befejezté­vel igen gazdag tapasztalatokat adó, jelentős időszak végéhez érkeztünk. Érdemes a tapasz­talatokat — a teljesség és rész­letesség igénye nélkül — ösz- szegezni, mivel ezeknek fel- használása a további mun­kánkban nélkülözhetetlen. A tapasztalatok összegezése­kor, a jövő érdekében, elsősor­ban a negatívumokról szólok. A telepek építése szinte ha­zai tapasztalatok hiányában kezdődött meg. Érzékelhető volt ez a tervezőknél, tudomá­nyos intézeteknél, lebonyolí­tóknál, kivitelezőknél és üze­meknél egyaránt. Azt tudták üzemeink, hogy nagyüzemi te­lepekre szükség van, azonban hogy ezek milyen rendszerűek legyenek, milyen technológiá­val üzemeljenek, milyen ter­melésmutatók produkálására képesek — kellő tapasztalai nem volt. Ennek alátámasztá­sára hadd említsem meg, hogy országosan több mint 30 féle sertésteleprendszer épült, a megyénkben épült sertéstele­pek is 11 típusba sorolhatókf!) Egyes telepeknél a megvalósu­lás folyamán igen sok módo­sítás történt a tervezők, kivi­'de az üz?:.' r’.ozlr is. Ez összességében jó szán­dékú volt, a már akkor ész­lelt problémák . kijavítását szolgálta, azonban a komplexi­tás ellen hatott. ; állattenyésztési telepek Ismertek azok az intézkedé­sek, melyek a beruházások korlátozására születtek, vele járt az építési beruházások ál­landó áremelkedése is. Az év­ről évre növekvő költségeket ■*z üzemek saját erőből és to­vábbi hitelek felvételével fe­dezték. A 17 termelőszövetke­zetben megépült tehenészeti telep költsége annyit növeke­dett, hogy a különbségből két 400 férőhelyes szakosított szar­vasmarhatelepet lehetett volna építeni. A nagy volumenű hi­telek tulajdonképpen az üzem­be lépéstől számítva 3—4 év alatt jártak le, ehhez kapcsoló­dott a benépesítés további for­góeszközigénye. Mindez lassí­totta a teljes kapacitással tör­ténő üzemelés beindítását. Gondjainkat növelte, hogy nehány telepen olyan techno­lógiát terveztek és építettek, amely egyáltalán nem, vagy fo­lyamatosan nem üzemelt, illet­ve üzemel. Belső üzemi problémák is je­lentkeztek, amelyek részben a megfelelő tapasztalatok hiá­nyából, a technológiai fegye­lem mellőzéséből, üzern- és munkaszervezési hibákból adódtak. Ezek közül első he­lyen említeném a technológiát fegyelem be nem tartását vagy a lazább technológiai elő­írásokat és az ebből származó összes termelési, állategészség­ügyi és tenyésztél problémát, fde sorolhatók a takarmányo­zásban meglévő hiányosságok, 'lind a takarmányok minősé­gére, adagolására, mind pedig az egész takar mányoz'isi renJ szakszreűságére vonatkozóan. A telépek építésével összefüg­gésben az üzemek nem alaki­tapasztalatai íották ki a telephez kapcsoló­dó komplex takarmányozási rendszert. Néhány üzemben gondot okozott a hiányos munkaszer­vezés, irányítás, nem minde­nütt biztosították a speciális szakembereket, szakmunkáso­kat. Az üzemek egy része az ex- tenzívebben termelő ágazatok közé nehezen tudta, beilleszte­ni az intenzív, iparszerű ter­melésre hivatott szakosított te­lepet. Az eredményekre a hiá­nyos tenyésztői munka is rossz hatással volt. Megítélésünk szerint az el­múlt 3—4 év alatt a telepekkel kapcsolatosan megismertük a jót, a követendőt, tudjuk, hogy mit kell megváltoztatnunk, és ehhez milyen intézkedéseket kell tennünk. Az 1973-as év utolsó hónap- 'aiban minden szakosított te lepel értékeltünk. Elemeztük az üzemi problémákat, össze­geztük a tapasztalatokat, és megtettük, illetve megtervez­tük az intézkedéseket. Az in­tézkedések egyik része az üze- m.ek hosszú távú pénzügyi sta­bilitását jelentheti. Központi és megyei döntésekkel a 3—4 éves lejáratú beruházási hite­leket prolongáltuk, lejáratukat meghosszabbítottuk. Ezzel le­hetővé vált, hogy az üzemek a telepeket feltölthessék, a hiányzó forgóeszközöket bizto­síthassák és emellett egyéb el­engedhetetlen fejlesztéseket is megvalósíthassanak. Az üzemekkel együtt felmér­tük, hogy milyen további be ruházások szükségesek, s mi lyen rekonstrukciós munkákat kell elvégezni a folyamatos és biztonságos üzemeltetés érde­kében, Ennek anyagi feltéte­leit egyéb forrásokból is meg­teremtettük. így a nem műkö­dő technológiai berendezése« kicserélhetők, a hiányzó esz­közök beszerezhetők. Intézkedéseket tettünk — és teszünk a továbbiakban is — a telepek vezetési, szakember- és szakmunkás-ellátottsági helyzetének javítására, specia­listák kiképzésére. Mindezek azonban csak rész­ben biztosítják a telepek gaz­daságos üzemeltetésének felté­teleit. A meglévő takarmányo­zási, állategészségügyi, gondo­zási problémákat az üzemek­nek kell megoldaniuk, az üze­mi vezetőknek kell a techno­lógiai fegyelmet betartaniuk, mert eredmény csak ezzel együtt várható. Nagyon fontosnak tartom hogy a tervezett rekonstrukciós éá komplettírozási munka mi- ildoo meginduljon, hogy ezzel a technikai, technológiai aka­dályok elháruljanak. Fontos­nak tartom azt is, hogy ezt c műnkül rendszergazdák, gesz­torok irányításával végezzék az üzemek. Tartozzon minden telep — típusától függően — rendszergazdához, mert így szélesebb tapasztalatokra, gyorsabb információkra, spe­cialisták közvetlen munkájára támaszkodhat. A termelési koncentráció, a szakosodás, ezen keresztül a gazdaságos termelés érdeké­ben alapvető érdekünk további telepek építése. Ma Is jelentős azoknak az üzemeknek a szá­ma, amelyek új telepek építé­sét kezdték meg, vagy terve­zik megkezdeni. Meggyőződé­sem. hogy a szerzett tapaszta­latokat felhasználva, a jót el­terjesztve, a rosszat elvetve, kitűzött céljaink az állatte­nyésztési ágazat fejlesztésébe'' '-'-igvalósulnak. Tóth Károly, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője végén nyereségrészesedési ősz- tanak. Mindenki egyhavi fize­tésének megfelelő összeget kap. A nagycsepelyiek aránylag gyorsan eljuthatnak munka­helyükre, még gyalogszerrel is. De aki Kötésén vagy Te­lekiben lakik... — Azokat a szövetkezet au­tóbuszával szállítjuk ide, és természetesen haza is. Azokat tettük egy műszakba, akik autóbusszal járnak be. Nézelődünk a gépek között A kettőzőgép két fonalat so­dor össze. Az itt felhasznált alapanyagot Kaposváron ké­szítették. A motringoló a Szalagárugyár termékét dol­gozza fel. Ezt, miután fehé­rítik vagy színesre festik — amit természetesen már nem Nagycsepelyen végeznek — varrócérnaként látjuk viszont. A másik gépsoron a pamut­függönyök alapanyaga készül A cérnázórészleg a legna­gyobb. Tizennégy gépet kezel itt nyolc asszony. Minden gé­pen más-más anyag készül, a cérnák, fonalak különböze változatai. Mindenki ért a má­sik munkájához is. Ha segí­teni kell, hát legyen, aki se­gít. Különösen lényeges ez egy szocialista címért küzdő bri­gádban. Az asszonyok remé­lik, hogy elnyerik ezt a címet Az egy műszakban dolgozók egy brigádot alkotnak, és az idén bekapcsolódnak a szo­cialista " brigádmozgalomba így ebben az évben talán még magasabb lesz a nyereség, mely tavaly 1 millió 200 ezer forint volt, hárommillió fo­rintos bruttó bevétel mellett A nyersanyagot és a kész ter­méket van már hol elhelyez­ni, hiszen 1973-ban 100 négy­zetméteres raktárhelyiséggel bővült az üzem. Dán Tibor Somogyi NéplapI 3

Next

/
Thumbnails
Contents