Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
Latinca Sándor portréja A napokban jelent meg az Értekezések a történeti tudományok köréből sorozat 7. füzeteként Latinca Sándor élete, Kávássy Sándor tanulmánya. Másfél évtizedes kutatómunka és több résztanulmány után, a szigorúan tudományos szempontok figyelembe vételével készült el Latinca Sándor életrajza. Nagy szükség volt Somogybán erre a tanulmányra, mivel a korszerű, marxista összefoglalás hiányában csak egy- egy részletét ismertük Latinca tevékenységének. A kor hősi tetteket adott és követelt is. Csak hogy a későbbi idő, a kortársak olyan tetteket is neki tulajdonítottak, amelyeket mások — elsősorban munkatársai — vittek véghez. így halványult el Tóth Lajosnak, aki pedig akkor a megye legjelentősebb alakja volt, a kormányzótanácsi biztosi időszaka előtti szerepe. A felszabadulás előtti években az emigrációban Hamburger Jenő és Karikás Frigyes Latincával kapcsolatos balladái pedig az irodalomban vetették meg a legenda alapjait. A felszabadulás után először 1955-ben jelent meg egy füzet éltféről Latinca Sándor a szegény proletárság igaz védője címmel. Ez a kiadvány azonban nélkülözte a tudományos elemzést, és így már megjelenésekor is korszerűtlen .volt. Kubinyi Ferenc történelmi— irodalmi életrajza 1966-ban — a sok helyes adatfeltárás mellett — engedményt tett az írói képzeletnek. Homályt és bizonytalanságot oszlat el Kávássy tanulmányának első fejezete, az Aradtól Kaposvárig. Sok félreértést tisztáz a születés dátumáról — 1886. április 5. — és a családról szóló rész. Hősünk a történelmi Magyarország sok nemzetiségű dél-erdélyi perifériáján, egy aránylag biztos anyagi körülmények között élő iparoscsaládban született. Nemrég, a Somogy 1973. évi 2. számában kaptunk betekintést Latinca ifjúkorára. Ez az írás és most a tanulmány is bizonyítja, hogy mennyire téves kép élt bennünk. A Szabó Gyula-féle füzet és egyéb irodalmi feldolgozások egy meghamisított fiatal Latincát mutattak be, amilyennek akkoriban szerették volna látni. A marxista—leninista történet- tudomány szerencsére már régóta elvetette az elvtelen szubjektivizmust és visszaadta a történetírás tudományos hitelét. Ezért érzi ma a könyv olvasója azt az őszinte hangot igaznak — s ugyanakkor pártosnak is —, amelyen a szerző a hős ifjúkoráról beszél. Szép és egyenletes itt Latinca Sándor szellemi és politikai fejlődésének bemutatása a kor gazdasági és politikai hátterében. A megrázó élmény és meghatározó csomópont az ő életében is az első világháború. A legmagasabb katonai kitüntetéseket elért műszaki tiszt nyitott szemmel járt a világban, és szembefordult a háborúval. A nagy töprengések évei vezették el ahhoz, hogy a forradalmár alakja 1918-ban kikristályosodjon. Világosan lát — és ezt írásai bizonyítják — egy sor olyan kérdésben, amely az akkori Magyarország sorskérdése volt. A nemzetiségit elválaszthatatlannak tartja az agrárkérdéstől, a földosztástól: »Az a román paraszt vagy szerb paraszt pedig, aki 20— 30 hold ura lesz, nem fog soha kikívánkozni egy olyan hazába, ahol legfeljebb a nyomorúság vár reá.-« A második fejezet, a somogyi földmunkások vezetőjeként ’töltött néhány hónapjáról ad 'asztikus képet. A szerző itt 5 sok történelmi tévedést őszit el. így megérkezésétől és az első tapasztalatszerzéstől kezdve nyomon kísérhető La- ,inca útja; a hiteles kép ugyan ívesebbet mutat, mint ahogy romantikus képzelet azt korábban megteremtette, de így igaz! Lépésről lépésre látjuk 1919 első hónapjaiban a megyei forradalmi eseményeket, amelyeknek ha nem is volt vezére, de az élvonalbeli harcosai között található. Ekkor .^grnrprolpfprip'hi«: zése, a termelőszövetkezeti forma és a földosztás egybekapcsolása a mindennapi munkája. A harmadik fejezetben a direktóriumi tag Latinca képe bontakozik ki előttünk. A szierzö itt is rámutatott arra, hogy Latinca sem a direktórium vezetője, sem elnöke nem volt, mert ilyen nem is létezett, hanem a gazdaságilag ugyan fontos, de mégsem a legtekintélyesebb Termelési - Szocializálási Ügyosztály élére került. Az ő irányítása alatt fejeződött be a nagybirtokok és a házak szocializálása. Ű foglalkozott az ifjúmunkások védelmével, az ipartelepek termelési ügyeivel, a közellátás szerteágazó területével és az éhező főváros élelmiszerrel való segítésével. Munkatársai és az ő érdeme, hogy a termékcserével sikerült legyőzni a népszerűtlen »fehér pénz« okozta értékesítési válságot. A Kormányzótanácsi biztos című fejezet Latinca június—júliusi tevékenységét mutatja be. Erről 1971-ben a szerző a Párttörténeti Közleményekben már közölt részleteket. Ezt most kibővítve, az első számú megyei forradalmár vezetőt látjuk. A proletariátus hatalmát védő, következetes forradalmár szíve mélységes emberi érzelmeket őriz, egyénisége az ezer éve ki- uzsorázott agrárproletariátus érdekeiért küzdő jellemet. Vitázott, érvelt, és ha kellett feletteseivel is szembeszállt, ha az országos doktrdnér intézkedések a gyakorlatban nem szolgálták a forradalom ügyét. Határozottan leszámolt az itt- ott jelentkező gazdasági sztrájkokkal és ellenforradalmi puccskísérletekkel. Az ag- rárproletariátus gondjain szüntelenül enyhíteni így ekeGina Itáliája zett. S amikor esésébe értetlenséget tapasztalt, az idegileg rendkívül megviselt Latinca lemondott. A csüggedtség, amely emberileg érthető, rajta és vezető társain csak rövid ideig vett erőt. Amikor a legóntudatosabb proletárok százai írásban kérték hivatalban maradását, Latinca engedett a népakaratnak. Az utolsó percekig helytállt, és a forradalom ügyét szolgálta akkor is, amikor a vészteljes felhők megjelentek. A Tanácsköztársaság megdöntése utáni napokkal, az ellenforradalom bosszújával foglalkozik az utolsó fejezet, a Fogság és a vég. A szerző korábbi tanulmányok és saját' kutatása nyomán írja le a Nádasdi-erdőben történt kivégzést. Közleménye, elsősorban a kivégzés terve azonban kiegészítésre szorul. A fehérterror somogyi eseményeinek ismeretében tudjuk, hogy az augusztus 28—29-i marcali és a korábbi fonyódi vérengzés után Horthy néhány nap múlva tiltakozó táviratokat kapott. A megszálló antant hatalmak pedig kivizsgáló biztost akartak küldeni. Horthy megijedt, s szeptember 7-én közölte Prónayval, hogy ezután kerülnie kell a feltűnő kivégzéseket. A Somogy megyei vezetők elhurcolása és kivégzése ennek az elgondolásnak jegyében történt. A további események többsége ismeretes. A kivégzés részleteit azonban források hiányában nem ismerjük. A most megjelent életrajz Latinca Sándor igaz alakját úgy ábrázolja, hogy1 az örök példaképül szolgál a népért, a szocialista társadalomért dolgozó embereknek. Andrássy Antal Bár Az én ltáliám, Gina Lollobriigida fotóalbuma az 1973. év végén jelent meg, 1974 könyvszenzációja, mert az új év első napjaiban válik élménnyé. Pedig az ára miatt csak egy szűk olvasóréteg vásárolhatja meg. (Értékes adatokat nyernénk, ha megtudnánk, meddig lehet bővíteni ezt a kört.) Az én Itáliám értéke azonban nem az album árában, hanem a képekben fejeződik M, s ennek a mértéke esztétikai fogalom. Gina Lollo- brigida csodálatosabbnál csodálatosabb fotókkal ajándékozta meg Itáliát — és mindazokat, akik szeretik Olaszországot. Gina sosem csak a szép asszony modellje a filmen, hanem érzékeny, tudatos alkotó is. A most megjelent fotóalbum mindennél jobban -bizonyítja, hogy a festőiskolából a kamerák elé került érzékeny művész, a szépség kifejezője. Eddig csak arról az oldaláról ismertük, amelyik együtt mutatta az alkotót és az alkotást. Most — a fotóalbumot lapozgatva — elsősorban az alkotás lép elénk, de végül is nem Világos ablakok Mindenki kedvére Látogatókat csalogató fény fogad a balatonlellei művelődési házban. A táncszakkör tagjai most hagyták abba a munkát, a könyvtárba sorra érkeznek a látogatók, kölcsönzők, és a »mini« büfében csöndesen beszélgetnek a fiatalok. Egyszerű hétköznapi este: nincs semmi különös esemény. És mégis van: az, hogy nem üres ilyenkor sem a művelődési ház. — Az a lényeg, hogy tudják az emberek: itt mindig várjuk őket — mondja Miklós József igazgató. * Szeptember óta vezeti a művelődési házat, s azóta, ahogy mondja, sokat költött is: húszezer forintot. Látszatja van: egy kistermet büfének alakítottak ki, süteményt, sört, üdítőt, kávét árulnak itt, elegáns zöld terítőjű asztaloknál, hangulatos világítás mellett beszélgetnek a fiatalok, Bérdy József, a helybeli tanács gyakornok a művelődési ház rendszeres vendége, tagja az ifjúsági klubnak is. — Jó, hogy megnyílott itt ez a kis presszó, mert szívesen jönnek a fiatalok, mondhatnám úgy is: ideszoknak. Nincs duhajkodás, a rendbontóknak semmi keresnivalójuk itt. A kulturált együttlét a célunk. Most alakítják át az ifjúsági klubot, attól várunk legtöbbet. Megnagyobbították a színpadot, a hétvégeken disc-jockey- rendezvények vannak. Még Boglárról is jönnek táncolni, pedig ott hivatásos disc-jockey »-keveri« a muzsikét. Sőt a szilveszteri bálon sikere volt a hanglemeznek. Miklós József — úgy látszik — esküszik a hanglemezre. Örömmel újságolta, hogy húsz taggal, helybeli alkalmazottak, pedagógusok, orvosok részvételével megszervezték az operabarát-klubot. Az első opera a Traviata, s a késő tavasszal Erkel Bánk bánjával szeretnék befejezni. — Aki zenét hallgatva akar dolgozni, találjon otthonra itt, azt akarjuk. És aki olvasni szeret, azt tízezer kötet várja — tudtam meg Stotz Mihályné könyvtárostól. Két böngésző diákkal beszélgettem. Oláh János szakmunkástanuló, Fonyódra jár: — A szakkönyvek meg a sportról szóló könyvek kedvéért járok ide. — És a szépirodalom? — Természetesen az is kell. A verseket szeretem, Petőfit. Ha az embernek szakma van a kezében, jó, ha egy kis teli könyvespolca is van otthon. Büki János siófoki gimnazista szintén hűséges olvasó. — Újságíró szeretnék lenni, még másodikos vagyok. A siófoki gimnáziumban mi is készítünk újságot. Ahhoz, hogy írni tudjon az ember, nagyon sokat kell olvasni. A legkedvesebb költőm Váci Mihály. — Nos, itt az alkalom. Szemközt ül az igazgató, mondd el »újságírószemmel«, milyennek látod ezt a művelődési házat. — Jó és rossz oldala is van. A rossz a kevesebb ... De ezrrs"] rvn VtI « o r? i «*■? ifjúsági klub. És amikor működött, altkor is eseménytelen volt az élete. Nyáron sok volt az ifjúsági parkban a rendbontás. A jó az, ami itt van: a presszó, a szakkörök, a disc- jockey, a könyvtár. Az igazgató válaszol: — A klubot újjáépítjük. Hogy a program milyen lesz, arra már most felelhetek, mert elkészült. A műsorszolgáltató szervekkel most kötöm a megállapodást, vagy már meg is kötöttem. A nyárra előlegül csak annyit: a park működni fog, országos hírű tánc- zenekarrál, és arról ti, fiatalok fogtok gondoskodni, hogy ne csak a jó zenéről, hanem kulturáltságáról is híres legyen. A program valóban változatos. Január 10-én nyit a klub, rangos előadóművészekkel kötöttek megállapodást; csak néhány név a sorból: Major Tamás, Gobbi Hilda, Latinovits Zoltán ... S egy három szereplős kamaradarab is lesz, melyet a Déryné Színház művészei adnak elő. Nem túlzás megjósolni: élményt ígérnek a leilei esték. T. T. egyedül. Mert Gina felvételei önmagáról is vallanak. Alberto Moravia, Gina filmszínész! sikereinek regényírói megalapozója azt írja az album bevezetőjében, hogy a képek »a közfelfogásról« tanús- 'oodnak, arról, ahogy általában Itáliát látják az emberek. De ő is hozzáteszi, hogy a »közfelfogás« nem homályosítja el sem Olaszországot, sem Ginát a néző-olvasó előtt. Mindaddig élvezet volit az albumot lapozgatni, míg kívánalom nélkül gyönyörködhettem. De keresnem kellett a 191 felvétel közül egyet, melyet illusztráció céljából bemutatok. Melyik legyen az a kép? Gina Fényképezni jó! címmel írt vallomása sem segített, inkább elmélyítette villódzó érzéseimet. Gondoltam, élményeim tartósítása mindenképpen hasznomra lesz, tovább élveztem — munkáimat félre téve — az albumot. Természetes, hogy érdekelni kezdett a képek története is, a valóságlátás alanyi fedezete, ami a tehetségen innen van. Nem könnyű észrevétlenül fényképezni. Különösen nem Gina Lollobrigidának! Tudta ezt ő is. Jó ég! Így elcsúfítania magát. Szokványparókában, szériaszemüveggel, topi- san ... Hát így sikerült — és nem is mindig — személytelennek látszania a fényképezőgép keresője mögött. így járta be Itáliát, szülőhazáját,. Lili- ornfi szilvamagjával a szájában. Csak Subiacóban, a szülővárosában nem viselt álöltözetet . A szülővárossal nem lehet ezt tenni. A tisztedet, a szeretet érződik azon a felvéte’én. melyet az album ekjére helyezett s csaknem minden su- biacói polgár rajta van. A képváLasztásból természetesen nem szabadulhattam meg. Az album humorban bővelkedő fotói közül válasszak? A Hó és... ?-t. Mister Oké szilveszteri fejesét a Tiberis- be? A Valentino fényűző otthonát bemutató, cukros émelygést keltő színes felvételét? A Sztrájkot? Az álcázás sikeréről is valló képsort, mely a Via Appia Anticán született, lemeztelenítve fiatal szerelmeseket? Nápoly szerencsejátékosait? Nápoly! Gina a szürkeségben is fölfedezi a gazdag színeket, melyeket a lélek varázsol az ember arcára. Azt mondja ezzel a képsorral, hogy itt, a mocsokban is emberek élnek, akik szeretnek mosolyogni. Vagy a család témakörében vissza-visszatérő képekből válasszak? Nápolyban hintán jár a halál című felvétele» kiemelkedő művészi értékű. De a kötet hangjára nem jellemző. Szicília halászait állítom mellé mint különlegesen sikerült alkotást. Manzu színes portréja a márvány és az élet színeit nyújtja. Velence festöisé- gét nem kerülhette meg, de talá'óak azok a kéosorai is. amelyeket Egy süllyedő város visszfényei címmel mutat be.. Sok képről nem beszéltem, de egyről szánt szándékkal nem. A Mai római lány a Piazza di Spagnáról (Baloldalt mellette Alberto Moravia portréja.) A színhely híres, a diáklány szépsége híres olasz festők műveit idézi. A kötetet szerényen ezzel a képre’ tudom ’eg- inkább jellemezni. Korányi Barna Vendégségben Csillagvárosban Mindenkit, aki Csillagvárosban lakik és dolgozik, Jurij Gagarin »fogad«. A kozmosz úttörőjének magas emlékművét a várost övező erdő szélén állították föl. A városban mindenekelőtt az új építkezés látványa a szembetűnő. Egy nagy, mesterséges tó partján, amelyet a Csillagváros lakói maguk hoztak létre, emelkedik a város második szállodája. Nem messze ettől néhány új laboratóriumi épületet szerelnek. Az egyik laboratóriumban a Szojuz-típusú űrhajók fehérre festett leszállóegységein dolgoznak. Elfoglaljuk az űrhajós helyét. A miniatűr televízió képernyőjén fényesen világító impulzuslámpáival hirtelen egy másik Szojuz villan föl... Az űrhajók közelednek egymáshoz ... Néhány kézmozdulat az irányítókarral, és máris megtörtént az űrhajók összekapcsolása. Így lehet a földön begyakorolni az űrhajózás egyik legbonyolultabb, dinamikus műveletét. A központban nagy jelentőséget tulajdonítanak a komplex gyakorlatokon végzett munkának. Különféle osztályú és rendeltetésű, élethű kozmikus készülékeken — például Szojuz-típusú szállító űrhajón vagy Szaljut-típusú orbitális űrállomáson — végzik a kísérleteket. Ellenőrzik és összegezik, kiegészítik az űrhajósoknak a felkészülés különböző szakaszában szerzett ismereteit. Az űrhajósok egyik csoportja a repülőtérre ment; reaktív gépeken prjcarepüléseket végeznek. Ez is fontos szakasz az orbitális űrrepülésre való (elkészülésben. Az űrhajósképző központ szorosan együttműködik az akadémia tudósaival, akik az űrhajózás kulcsfontosságú kérdéseit tanulmányozzák. Érdekes kísérleteket végeznek például az űrhajósok életbenma- radási képességével kapcsolatban. A centrum munkatársai néhány napot töltöttek egy sivatagban, természetesen megfelelő — bármely űrhajós személyes biztonsági tartalékában megtalálható — élelmiszer- és ivóvízkészetekkel fölszerelve. A kísérlet végső célja a kozmikus munka biztonságának fokozása volt. Azokban a napokban, amikor ott jártunk, idegen nyelven is beszéltek a Csillagvárosban és a Jurij Gagarinról elnevezett űrhajósképző központban. Az amerikai asztro- lauták érkeztek, akik szovjet kollegáikkal együtt hozzákezdtek kéthetes gyakorló foglalkozásokhoz. A Szojuz—Apollo- nrogram vendégei és házigazdái számára megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Alekszej Gorohov