Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-30 / 24. szám

Gréménlkrm énje k „Haj tómotorja99 a javító szándék — Érte-e az életben olyan mértékű megpróbáltatás, mely esetleg új irányt szabott? — A hollósfai léniánál ki­csúszott a motor alólunk. Sú­lyos sérülés. Nagy szerencsém van, hogy megúsztam ampu­tálás nélkül. Fémdarabok vannak bennem most is. Két és fél centiméterrel rövidebb az egyik lábam. — Nem tűnt fel nekem, ahogy járt... Mert Ormai László erős ember. Nem úgy, hogy he­gyeket hord el, nem úgy, hogy súlyának három-négyszeresét emeli. Ezek nélkül a látvá­nyos, de voltaképp fölösleges mutatványok nélkül erős. — Itt tanultam meg »enni, menni, járni«, ahogy a főnök mondja. Nagyatádon szület­tem, villanyszerelőként kerül­tem a Komfort Ipari Ktsz- hez. Tizenkilenc éves voltam, amikor párttag lehettem. Kor­engedménnyel, 1966-ban. velezőn elvégeztem a gimná­ziumot; dolgoztam a szak­mámban. Debrecenben voltaim katona. Visszakerülésem után ért az a baleset. Iharosberényi munkahelyünkre motoroz­tunk, én voltam a brigádve­zető. — A gyógyulás után felme­rült a kérdés: hogyan tovább? — így volt. És akkor mel­lém álltak. Pécsre, a Kozák Mihály Szakközépiskolába járhattam a munka mellett. Volt már- gyakorlatom a két­felé figyelésben. Annak ide­jén egyszerre végeztem a szakmunkásképzőt és a gim­náziumot. Ügy tudom, példa nélküli dolog volt ez akkori­ban. — Elvégezte a szakközépis­kolát ... — Építésvezető lettem. Meg­ismertem a műszaki élet pa­pírmunkáját is. És kezdtem sok mindent nem másképp, de: több szemszögből látni. — Nem vezetett ez konflik­tushoz volt munkatársaival? — Kezdetben igen. Hiszen »vertem a balhét« régebben én is. És most egyszerre azt bizonyították nekem a szá­mok, hogy nem mindig úgy volt igazam, ahogy akkor hit­tem. Ezt kellett megértetnem a többiekkel is. Már tudtam, miért fizet a brigád az ipari tőségi tag is voltam mar, nem térhettem ki a magyarázat előL És lassan közös nevező­re jutottunk újra. — Érte-e nagyobb kudarc? — Azt mondta nekem Jám­bor elvtárs, a párttitkár: ír­jam össze, kinek nincs meg a nyolc osztálya, és szervezzem meg a továbbtanulásukat. A harmincötből aztán nyolc-tíz el is végezte a nyolcat. Volt, aki azt mondta: minek az már neki. Nagyot akartam markolni. Huszonhét éves. Nős. Tavaly született egy kislányuk. Fele­sége Kaposvárra jár be, köz- gazdasági különbözetit akar tenni. Följegyeztem Ormai László egyheti tevékenységét. Hétfő: gépkezelői tanfolyamra szervezi az embereket. Kedd: főiskolai előkészítőre megy. Szerda: megkezdődik a gép­kezelői oktatás. Csütörtök: fő­iskolai előkészítő, ahonnan es­te tízre ér haza. Péntek: tag­gyűlés. Szombat: szabad. (De ha a munka folyamatossága úgy kívánja, bent találják az üzemben.) — Többször szerepel ebben a feltételezett naptárban az: »főiskolai előkészítő«. Mit je­lent ez, hová szándékozik be­iratkozni ? — Műszaki főiskolát szeret­nék végezni. Szükség lesz itt rám, mérnökként is. Elkötele­zettje vagyok a ktsz-nek. Csak vegyenek föl! — Elégedett ember? — Aki elégedett önmagával, annak befellegzett. Mindig újat adni, ez kötelező mun­kahelyi vezetőként is, párt- alapszervezeti szervező titkár­ként is. Egyébként is: össze­fonódnak a feladatok. Érde­kes az, hogy a borotválkozás, mosdás közben hallgatott Reggeli krónika eseményeit egyik vagy másik munkaköri »kötelességemként« beszé- lem-e meg az emberekkel? Vagy: itt vannak a fiatalok. Amúgy is kapcsolatom van a tanulókkal, de néha a ktsz- meg a pártvezetőséggel is ösz- szeülünk velük. Megkérdez­zük: hogyan látják ők a dol­gainkat. Kezd megszűnni az a régi mondás: »inasnak soha nincs, segédnek ritkán, a mes­ternek mindig igaza van«. Ezek a mondások lassanként érvényüket vesztik. — Van még ilyen »raktá­ron« ? — Talán ez, amit most mondok. A levizsgázott gyere­keket szokták ugratni vele: »Köszönjetek libák. segéd urak lettünk!« Egyébként — s ebből úgy vélem, sok min­den kiolvasható — a végzett tanulók java része nálunk marad. Le­-éanulóért. Ez csak egy példa, de számos akadna. Pártveze­Előadások a békéről Ünnepségek a szocialista országok felszabadulásának tiszteletére Jubileumát ünnepli az idén a magyar békemozgalom. A huszonötödik évfordulót gazdag programmal köszöntik szerte az országban. A Ha- aafias Népfront megyei bi­zottsága szintén sok akcióval, eseménnyel ünnepel. A tavaly megtartott magyar békekongresszus, valamint a moszkvai béke-világkongresz- szus útmutatása alapján mozgósítják a somogyi embe­reket a békeharcra. A Haza­fias Népfront megkérte a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsát, a KISZ-t, a szövetke­zeteket, a Vöröskeresztet, hogy dolgozzanak ki akció- programot arra, mint terjesz­tik minél szélesebb körben a két kongresszus állásfoglalá­sait. Az idén több akcióban vesz részt a megye békeszerető lakossága. Így például a ta­vaszi békehónap eseményei­ben, a vietnami, a chilei, az arab népek harca iránti szo­lidaritási akcióban, azután a Fekete Afrika népeinek küz­delmét támogató akcióban. Nagy az érdeklődés a kül­politikai kérdések iránt. Ez megkívánja, hogy a népfront egész évben folyamatosan ma­gyarázza a nemzetközi ese­ményeket. Az eddigi tapaszta­latok szerint igen fontos az agitáció árnyaltabb, rugalma­sabb formáinak elterjesztése és alkalmazása. 1 galom? Erről mostanában sok szó esett, a tavalyi békekon­ferencián is. Az ottani meg­állapítás szellemében a béke­aktívák fölkészülnek arra, hogy a lehető legtöbb helyen és alkalommal találkozhassa­nak olyanokkal, akik eddig távol maradtak a rendezvé­nyekről. s megtalálják az utat az értelmükhöz és az érzel­mükhöz, tettekre mozgósítsák őket. A különböző rétegekkel hagyományosan jó a kapcso­lat. Az idén nyolcvan alka­lommal beszélgetnek majd ér­telmiségiek, szövetkezeti ta­gok, tsz-tagok, egészségügyi dolgozók egy-egy csoportjá­val. A barátság ápolása érde­kében az évfordulókat a me­gyében is megünneplik. Pél­dául a magyar—szovjet barát­sági, kölcsönös segítségnyújtá­si egyezmény megkötésének évfordulóját, azután Lenin születésének évfordulóját, a győzelem napját. Lengyelor­szág nemzeti újjászületése 30. évfordulójának tiszteletére ünnepséget rendeznek július 22-én a lengyel menekültek egykori iskolájának helyén. Erre a szép eseményre olya­nokat is meghívnak, akik So-i mogyban éltek és tanultak valamikor. Bulgária nemzeti ünnepén, a Mongol Népköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulóján megemlékezést tartanak Ka­posváron. Baráti találkozók, szakmai tanácskozások, kiállítások sze­repelnek még a programban. Ezeket a Szovjet Kultúrával, valamint a szocialista orszá­gok kulturális központjaival együtt rendezik majd meg. Ez sokat segít abban, hogy a somogyi emberek még töb­bet tudjanak a Szovjetunió­ról, a baráti országokról. A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár felajánlotta az együttműködést a szovjet írók legújabb műveinek ismerteté­sében. Néhány községben író —olvasó találkozókat is tervez a népfront és a könyvtár kö­zösen. A hagyományos felsza­badulási gyermekrajzpályá- zatot és kiállítást az idén is meghirdetik és megrendezik az MHSZ-szel együtt. Ez a terv a béke- és barát­sági munka jó alapja min­den városban és járásban. L. G. — Kérem, mondjon még egy pozitívumot. S ha lehet, olyasmit is, amivel nincs meg­elégedve. — Pozitívum: az alapszgr- vezet, mióta önálló lett, há­rom tagról huszonkét tagúra növekedett. A negatívum: még mindig nem elég gyors az épülésének üteme. Azt is meg kell mondanom, hogy sok minden változott nálunk. Ez az emberekhez fűződő vi- ! szonyomra is értendő. Akik | régebben azt mondták, »egy j követ fújok a vezetéssel«, azok ma már bátran fölkeres­nek a gondjaikkal. Nem elle­nükre akarjuk a jót. Ezért si­kerülhetett a gépkezelői tan­folyam megszervezése is. Mert a sikerről már bátran be­számolhatok. — Kérünk egy »sztorit«! — A politikai oktatást az­zal is színesítjük, hogy a leg­jobbak között a Kossuth Ki­adó könyveit sorsoljuk ki. A Politikai Lexikon került vol­na »terítékre«, de én tilta­koztam, mondván, hogy az egy drága könyv, s legköze­lebb úgysem tudunk hason­lóan nagy értékű kötetet sor­solni. Hát nem engem húz­tak ki a sorsolásnál? Aztán már szívhattam a fogamat! Ráadásul olyan könyvet nyer­tem, amelyet korábban »ronggyá« olvastam! A hajában már akad né­hány ősz szál. Magabiztosan szerény. Javító szándéka mo­torja mindennapjainak. Győz­ni fog. Leskó László Á tapasztalatcsere fóruma Kiss Józsefné, a Hazafias Népfront béke- és barátsági bizottságának titkára elmond­ta, hogy nyolcvan helyen ren­deznek ünnepséget a nemzet­közi és a magyar békemozga­lom megalakulása 25. évfor­dulójának tiszteletére. Az üze­mekben, intézményekben, is­kolákban, lakóterületeken rendezett gyűlések jó fóru­mok lesznek a békekongresz- szusok anyagának megismer­tetésére. Nemcsak helyi es megyei előadókat kérnek föl részvé­telre a békegyűléseken, ha­nem fővárosiakat is. A tervek szerint mintegy százötven he­lyen lesz békegyűlés, csopor­tos beszélgetés. Ez az utóbbi forma különösen népszerű, s az ott részt vevők sok kér­dést föltesznek. Eddig is be­vált, hogy műsort, irodalmi színpadi fellépést, film vetí­tését is megszervezik a köz­ségekben, s o témával össze­függő illusztrác’ó révén meg erősebb érzelmi hatást érnek el. Az idén még több helyen terveznek ilyen kiegészítést. Eljut-e mindenkihez a moz­A KÖZELMÚLTBAN eigy új lap hagyta el a Komárom megyei nyomdát Kukorica — iparszerűen címmel megjelenít a Bábolnai Kukoricatermelő (CPS) Közös Vállalat üzemi újságjának első példánya. Ta­lán nem. lesz túlzás azt mon­daná, hogy ennek az üzemi lapnak az elindítása országos jelentőségű. 1974-ben 224 ezer hektárra nő országosan az a kukorica- terület, amelyen CPS-rend- szerben termelnék. 152 gazda­ság áll kapcsolatban a közös vállalattal. A kapcsolattartás­nak, a tapasztalatcserének nem nélkülözhető eszköze az üzemi újság egy ilyen nagy. szinte az egész országra kiter­jedő gazdálkodási egységnél. Mindenről tájékoztat, ami egyrészt összefügg a közös vállalat életével, tevékenysé­gével, másrészt pedig magá­val a kukoricatermelési rend­ieméi. Ebben az első számiban dr. Burgert Róbert, a bábolnai gazdaság vezérigazgatója tö­mören összegezi a CPS-rend- szer hazai alkalmazásának tör­ténetiét, a termelés, az együtt­működés eddigi tapasztalatait, és vázolja a további feladato­kat. »Végeredményben arra kell törekednünk — írja —, hogy az iparszerű termelési rendszerek a párt agrár politi­kai célkitűzéseinek korszerű eszközévé váljanak. Ezt az új esztendőben elsősorban a mi­nőségi színvonal emelésével, ismereteink böl'itésével, fe­gyelmezett, jól szervezett munkával, és az egymás irán­ti egészséges bizalommal szol­gálhatjuk a legjobban.« Ol­vashatunk ebben az újságban az ez évi szerződéskötésekről, az 1973—74. évi oktatásokról, a közös vállalat és a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem mosonmagyaróvári kará­nak tudományos együttműkö­déséről. Figyelemre méltó és igen sok hasznos tapasztalatot adó elemzés látott napvilágot az orosházi Űj Élet szövetke­zet kukoricatermeléséről, ahol tavaly 2000 hektár átlagában 7 3,1 mázsa kukoricát takarí­tottak be (!). A Képernyőnk című állan­dó rovat asolkat a módszere­ket, eszközeiket mutatja be, mely eltet a termelési rend­szer tökéletesítése érdekében alkalmaznak, vagy a jövőben kívánnak alkalmazni. Somogy is helyet kapott eb­ben az első újságban. Me­gyénkben ettől az évtől 14 ter­melőszövetkezet csaknem 12 000 hektáron termel CPS- nendiszenben. kukoricát. Két­ezer hektárra újfajta vető­magot kaptak a mezőgazdasá­gok. mindern!>ova megérkeztek a traktorok, az ezek és a ta­lajvizsgálatok eredményei, me­lyek útbaigazítást adnak a műtrágyázáshoz. I IDÉZHETNÉM tovább az igen sokoldalú információikat nyújtó írásokat, ehelyett ösz- szegezésül talán annyit, hogy ez a minden hónapiban megje- ienő újság nagy segítséget, tá­mogatást nyújt a közös válla­lat társgaadaságaiinak. T. Ä. Szűrés az életért A ligha beszélhetek nagyobb érdeklődést kiváltó témá­ról, mint arról, hogy miként hosszabbíthatnánk meg az életet, örömmel vállalom a közvetítő szerepét, hi­szen ugyanúgy szeretek élni, mint Önök. És ezúttal talán ellenvéleményre sem számíthatok. A témát egyébként több tudományos értekezés, személyes beszélgetés és élmény, az első kudarc ismerete sugallta, és egy kaposvári esemény, amelyre szinte nem lehet elégszer visszatérni. Meddig élünk és meddig akarunk élni? Figyelünk-e a tudomány igyeke­zetére, és hajlandók vagyunk-e eredményeit átültetni a gya­korlatba? Nos hát ezek rándító kérdések« ahhoz, hogy e hasábokon is teret kapjon egy gondolatsor, amely meggyőző­désem szerint mindannyiunkat közelről érint. Bizonyára emlékeznek: nem is olyan régen még a tüdő- baj tizedelte a magyar népet. Átkos kórnak, népbetegségnek hívtuk. Akkoriban alig törődtek vele; senki sem tudta, hogy mi az a tüdőszürés. s hogy általa megfékezhetnénk a beteg­ség terjedését. Később a tudomány, az intézményesített szű­rés és az életkörülmények változása úrrá lett azon a nép­betegségen. A késői »kapcsolásnak« — azt hiszem — társa­dalompolitikai okai voltak. Az okok azóta eltűntek, és velük együtt a népbetegség is. Csakhogy újak bukkantak föl. s mostanában azok tizedelik az emberiséget. Mondhatnánk: derűlátóbbak lehetünk, hiszen ma mozgékonyabb a tudo­mány, és eredményeink gyakorlati átültetéséhez is több a le­hetőség, mint barmikor. Igaz. Bizonyos dolgokban mégis el- keserítöen lassúak vagyunk. A felelősségteljes gondolat meg­termékenyítéséhez ma is hosszú évekre van szükség. Pedig a társadalmi közeg igazán lehetővé teszi, hogy minden el­képzelhető! elkövessünk az emberek egészségéért. Csak a megértés, az egyet akarás hiányzik néha. Nem szeretnék az újfajta népbetegségek szakértőjének szerepében tetszelegni, ezért gyorsan elmondom: társszerzőm dr. Angeli István főorvos, e téma hivatott »apostola«. Vele beszélgettünk egy éjszakába nyúló estén arról, hogy mii akarunk, mit kellene tenni itt Somogybán ahhoz, hogy meg­előzzük a civilizációs betegségeket, hogy időben fölfedjék a kórt, mindannyiunk ellenségét. De hát mik ezek a civilizációs ártalmak? Tudjuk, hogy megváltozott az emberek élete, és megváltozott a környezet is. Ez utóbbival kapcsolatban gyakran emlegetjük a levegő szennyezettségét, bár annyiszor tennénk is ellene! (A kapos­vári viszonyokat tekintve például ebben sem jutottunk to­vább a felismerésnél, persze az is valami.) De megváltozott az életmód, a táplálkozás is. A koldusszegénységet a moz­gásszegénység fogalma váltotta fel. S a »divatos« betegsé­gek, a cukorbaj, az elhízás, az érelmeszesedés és az infark­tus, ezek különböző szövődményei a munkaképesség, az élet­sors meghatározói lettek, s gyakran a korai halál előidézői. Ijesztő felismerés. Talán kevesen tudják, hogy a közfel­fogásban csupán külső változásnak, hiúsági kérdésnek minő­sített elhízás már hárommillió embert érint Magyarországon, s a kövérség korai érelmeszesedéshez vezet. Somogybán tíz évvel ezelőtt négyszáz cukorbeteget tartottak nyilván, ma négyezer a számuk. Az országban 200 000 cukorbajos ember van; legalább 400 000 tünetmentes esetről beszélnek az or­vosok, s körülbelül kétmillióra becsülhető azoknak a száma, akik a kedvezőtlen életmód és táplálkozás miatt cukorbe­teggé válhatnak. De ne hallgassuk el azt sem, hogy napjaink­ban az emberek többsége a civilizációs betegségek követ­keztében kerül a kórházba vagy a temetőbe, r Ú gy érzem: nem megrettenteni és pánikot kelteni, ha­nem felrázni akar az orvos, amikor elmondja a cu­korbajjal kapcsolatban, hogy az emberek 25 százalé­ka ilyen hajlammal születik. Nagyrészt az életmódjuktól függ, hogy betegek lesznek-e vagy sem. S ha jól tudom: senki sem akar beteg lenni, senki sem akarja hozzátartozó­ját fiatalon vagy élete derekán kikísérni a temetőbe. Meg­győződésem tehát: a közvélemény a legfontosabb erő, me­lyet segítségül lehet és kell hívni a megelőzéshez; A múlt év végén Kaposváron tanácskozott a Táplál­kozástudományi Társaság. Bizonyára emlékeznek még: ak­koriban beszámoltunk a részletekről is, javarészt azonban arról, hogyan lehetne korszerűbb, fehérjedúsabb táplálko­zással megelőzni ezeket a civilizációs betegségeket. A meg­előzés ugyanis nemcsak orvosi feladat. Korszerű élelmisze­rekre van szükség; tehát a növénytermesztésre, az állatié« nyésztésre. a konzerviparra is nagy feladat vár. De marad­junk most az egészségügynél. Mit akarunk tenni? Vannak-e akadályok? És vannak-e harcostársak, akik időben és fe­lelősséggel veszik föl a harcot a legújabb kori népbetegségek ellen? Örömmel mondhatom: van okunk arra, hogy bízzunk Sö- mogy kezdeményezésének sikerében. Elég, ha képviselőcso­portunk korábbi és legutóbbi fellépését említem; dr. Guba Sándor parlamenti felszólalását, vagy azokat az elképzelé­seket, amelyek megvalósulásáért dr. Angeli István »verek­szik«, sokszor a sikertelenség ellenére is növekvő energiá­val. De hát nem könnyű ledönteni a falakat... Beszéltem egy kudarcról, melyet csak azért fontos fel­eleveníteni, hogy lehetőleg kerüljük el a hozzá hasonlókat. Dr. Angeli István 1966 óta szeretné megszervezni Kaposvá­ron a civilizációs betegségek szűrését, megelőzését. Somogy egyszer már kapott erre a célra 125 000 forintot az indulás­hoz. 1970-et írtak akkor, és nem volt egy szoba(!), ahol meg­kezdhették volna a munkát. A kezdeményezés megbukott, a pénzt visszaküldték az országos szervnek. Micsoda könnyel­műség! Miért dobjuk el magunktól azt, ami a miénk? Kérdezhetnék: miért volna jó éppen Somogybán, először Kaposváron megszervezni a szűrővizsgálatot? Mert a lakos­ság összetétele nagyszerűen reprezentálja az országot: mert a kutatási eredmények országosan is általánosíthatók; mert van ember, akit az átlagosnál jobban izgat a civilizációs ár­talom, és tenni akar ellene. Van jogunk a kezdeményezés­hez? Igen. És okunk sem kevés. A civilizációs népbetegsé­gek apró jelei laboratóriumi úton előre kimutathatok. S akkor már lehet tenni ellenük. Egészséget nyerne az embe­riség, és nyerne az orvosi kar; kevesebb munkája révén el­mélyültebben dolgozhatna. És jól járna a népgazdaság. A kevesebb beteg kevesebb kórházat, gyógyszert, táppénzt igé­nyelne; csökkenhetne a munkából kiesők száma, s az or­vostudomány újabb tapasztalatokkal gazdagodna. Jogunk van a kezdeményezéshez? Igen. Az újfajta szűrést a legmegfelelőbb szervezetre építhet­nék, ahol a személyi, tárgyi feltételek egy része is megvan: a tüdőszűrőre. Tudom, pénz is kell az akarathoz. Korszerű laboratóriumi automaták léteznek már. egyikért-másikért nyolcezer dollárt is elkérhetnek. De működésük életek tíz­ezreit hosszabbíthatja meg. Érdemes volna egy helyre össz­pontosítani az onkológiát, a tüdő- és a civilizációs népbe­tegségek gondozását. S önkéntes jelentkezés alapján elkép­zelhető! hogy az irányítptt táplálkozás eredményeit is fel­használhatja majd az orvostudomány. ,. M egvallom, nem az országos hírnév, hanem a helyben várható eredmények vonzóak a számomra. Ámbár az sem az utolsó, ha valamiben végre az elsők lehetnénk a tizenkilenc megye között. Megértés, támogatás kell ehhez, s nem hiszem, hogy a rniniszbérium, az Egészségügy) Világ­szervezet nem vállalna ríészt a műszerezésből, ha látng kez­deményezésünk komolyságát, szándékunk magfellebbezhe- tetlenségét. Többször nem bukhatunk meg e tudományos és életközeli kezdeményezéssel. Hiszen a szűrés az életünkért vada. Jáván Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents