Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-29 / 23. szám

HŐSÖK VÁROSA Józsika — Nem!... Nem bírnám ki még egyszer, hogy... — és ■zíve fölött ráncokba markol­ja a ruháját, szorítja vissza kitörni készülő könnyeit, ahogy Józsika arca az emlékek sorából kibukkan. Az az arc, melyet nyolc éven keresztül mindennap látott, megsimoga­tott, mellyel az örömben együtt nevetett, s ha bántot­ták, fájdalmában, bánatában együtt búsult, síráskor egy mederbe folytak könnyeik. H. József — Józsika — 12 éves, beszédhibás, dadog. Nem tudja gondolatait pontosan, szabatosan és főleg gyorsan kifejezni, mint mások általá­ban. Küszködik keservesen. Akarja, hiába! Agyának üte­mét nem tudja átvenni nyel­vének botladozó mozgása. Ezért kellett elmennie a ma­májától, akinek azóta naponta többször is eszébe jut, és csak sír, sír utána. Kint kányák kavarognak vadul vesződve a széllel, az alacsonyan rohanó, tömött keblű felhőkkel. Hangjuk bot- lik, csúszik Kisperjés legszélső házának mohával borított pa­latetején, irányt változtat, és torzítva száll tovább. Egy éve még mamájával együtt az ab­lakból figyelte röptűket Józsi­ka, és ajkának erőltetett moz­gásával próbálgatta utánozni a szünet nélküli károgúst. — Nágocsra vitték, az inté­zetbe — tör ki mamából a fájdalom —, pedig, időt, fárad­ságot, költséget nem nézve vittük pszichológushoz, orvos­tól orvoshoz, Böhönyére, Mar­caliba, Pécsre, Pestre. Csak azt kértem, hagyják nálam, én mindent megteszek... Szabálytalan, szabdalt mon­datokból, elharapott apró sza­vakból, mint mozaikkockáikból a teljes egész — áll össze Jó­zsika élete. Még mit sem tu­dott magáról, amikor állami gondozásba került, ahol ma­mája — nem a szülőanyja — rátalált. Az akaratos, ideges Józsikát még ötéves korában is pelenkázta, és vigyázó kéz­zel, szerető szívvel gyarapítot­ta értelmét, alakította jelle­mét. Hamar »szót értettek«, a mama szeretete viszonzást szült, melyet az évek múlása [ mélyített, szélesített. Sándor, I az édesfiú, akit tudása faluja határán túlra, a városba vitt, igazi testvérként segítette. Az iskolából kijövő, feléje roha­nó Józsikát guggolva várta az utcán, hogy ölelésével, csókjá­val üdvözölhesse. Mások me­sélik ezt. Megkapta tőle a kí­vánt karórát, melyet azóta — sajnos — az intézetben közös erővel szétszedtek. Megkapja nyárra a kerékpárt is, de azt csak itthon használhatja majd. Igazat mondó gyerekszájból hallani, hogy olyan tolla, szí­nese nem volt az iskolába senki másnak, mint amilyet a bátyjától kapott Józsika. Min dig szalvétába csomagolt zsemleszsmóivicset, vajas-fel- váigattas-sajtos kenj^eret hozott tízóraira. A mama perbe szállt a szülővel is, aki--k a gyere­ke megverte. n az ő édes »lélenc« . iát. Ez­zel a még most is ielbukkanó, régi szóval bántották — a tár­sai! Ugyan kitől tanulhatták? Józsika elment. — Elmegyek az igazgató úr­hoz, elviszek minden írást... — Édesanyám! A gyerek érdeke... a szünetben úgyis mindig hazahozom ... kará­csonykor is. Négy fia volt... — nyugtatja az épp otthon lévő Sándor. Tudja ezt Tengerül Mária, akinek a 64 életév szakadat­lan munka, küzdelem volt a jobbért, a szebbért, a többért, az egyetlen fiáért. Tudja, mert az ész, az értelem helyesel, de a szíve ágál, hangoskodik, és győzni akar. Pedig most is két, apát-anyát nem ismerő száj mondta neki: mamám! B. Tibor, az első osztályos, aki­nek fekete cigányképében tisztán, jóra váróan csillognak szemei, és a 4 éves H. Ferenc, aki Ferkón kívül más névre nem hallgat, s guminadrágban alszik még mindig. — Ezeket is szeretem, meg­kapnak, amit megkaphatnak, de még egyszer nem bírnám ki... — és kibuggyan két sú­lyos cseppben az addig vissza­tartott könny — ... hazaho­zom Józsikámat... Kint a kányák riadtan röp­pennek, és veszik irányukat a toronytalan szenyéri templom felé. Góczán Gyula Coliéi jegyzetek Szaporodó szakkörök, együttesek A GÖLLEI tanács értékelte az 1973-as közművelődési miunika végrehajtását. Megál­lapította, hogy a község köz- művelődése fejlődött. A mie- nyecsfcekórus eredményesen szerepelt a pávaikörök dél- dunánitú'Ji találkozóján is. Az általános és szakmai művelt­ség emelése érdekében ered­ményes volt a dolgozók esti iskolai oktatása, valamint a mező-gazdasági szakmunkás­képző tanfolyam. Az idei terv magában fog­lalja a közművelődési intéz­mények (művelődési otthon, könyvtár, klub, iskola), vala­mint a helyi gazdasági és tö- megrzervezetek közművelődési feladatait. A marxista—leninista világ­nézet fejlesztését fő célnak te­kintik, ezért nyolc csoportban szerveznek politikai oktatást, összesen 231 fő részvételével, Ezek a csoportok a párt, a KISZ, a Hazafias Népfront keretében szerveződtek. Eme­lik a családi és társadalmi ün­nepségek színvonalát, de számszerű fejlesztést is ter­veztek, főleg a névadó ün­nepségeknél. 1974-től a régi tsz-tagok részére adományoz­zák a termelőszövetkezet ki­váló dolgozója címet. Fejlesztik a szocialista bri- gádiroozgalmat Jelenleg hat brigád működük. Azt terve­zik, hogv az idén az általános fogyasztási szövetkezetnél még két szocialista brigádot alakítanak. Jelenleg nyolcvan- négyen dolgoznak a brigádok­ban. Külföldi és hazai kirándulá­sokat is terveznek. A fogyasz­tási szövetkezet egy főt a Szovjetunióba küld, 45-en ha­sai kiránduláson vesznek részt. A termelőszövetkezet 50 fős csoportot Romániába, 200 főt hazad kirándulásra küld. Az iskola 60 tanulónak országjáró kirándulást szervez. A KISZ- tagok köziül 40-en mennek or­szágjárásra. A művelődési otthon a TIT járási szervezetével szerző­dést kötött ismeretterjesztő előadások tartáséra. Az MHSZ-en belül rádáó-tévírász tianíoly&mort, lövószversenyt szerveznek. Közös összefogás­sal rendezik a lőterek Az általános és szakmai mű­veltség emelésére megszerve­zik a dolgozók általános isko­láját, valamint a mezőgazda- sági szakmunkásképző tanfo­lyamot. A tsz-ben 100 sze­mélyt részesítenek munkavé­delmi és balesetvédelmi okta­tásban. 100 embert oktatnak ki az új gépek kezelésére. 35 áfész-tag részére tanfolyamat szerveznek. Az általános isko­la indítja a szülök iskoláját; ismertetik az új nevelés: programot. Előadássorozatot kezdőnek a népesedéspolitikai; f-“’® da tok ró!. tud ni'valókról. Fejleszteni kívánják a könyv­tári munkát; jelenleg 465 ol­vasó van. A KISZ-FIATALOK heten­ként kétszer találkoznak, vers­mondást, prózrmondást tanul­nak. A néptánccsoportot, e menyecskekórust új tagokká’ egészítik ki, ugyanígy a férfi­kórust is. Az iskolában furu- lyaszakikört és fotó-, valamint honismereti szakkört tervez­nek. A kultúrotthon t közösen tartja fenn a tanács, a tsz, a fogyasztási szövetkezet. A gaz­dag program végnek adásának anyagi biztosítéka is adott, te­hát lehetőség van a terv meg­valósítására. A „Blokádkák” parancsnoka i Kenyér a győzelemhez. Somogyi Nép/apl 5 A szakközépiskolások Brecht-műsora. Olga Piszerjenka felcser volt a jégút 7. kilométerénél Egyetlen télen több mint ezer embernek nyújtott első­segélyt. Talán ennyi ember életét mentette meg, hiszen a mínusz 30—35 fokos hidegben, a hóviharban, a végsőkig ki­merültek számára a legkisebb sérülés is halálossá válhatott. És hány Piszerjenkánk, hány Subinánik volt. Nélkü­lük nem győzhettünk volna, Leningrád igazi hősei az asz- szonyok voltak. így vallott Kudrjavcev elv­társ, a Szovjetunió Haditen­gerészeti Minisztériumának nyugalmazott ellentengerna­gya a blokád éveiről. Gyertyános Zoltán Következik: Szergej Valentyinovics Kudrjavcev nyugalmazott el­lentengernagy, a Ladogai Flottilla egykori törzsparancs­noka, a leningrádiakra jel­lemző szívélyességgel fogadott otthonában. Eddig ( több könyvben, sok-sok cikkben, versben írta meg emlékeit a blokád éveiről. Dolgozószobá­ja egy történész kutatóműhe­lye: a nagy csaták színhelyeit ábrázoló térképekkel, rende­zett írásos és fotódokumentu­mokkal telve. Naprakész föl­jegyzést vezet mindazok sor­sának alakulásáról, akikkel valaha együtt tanult a tenge­részakadémián, akikkel együtt szolgált a Balti Flottánál, és azokról, akikkel együtt har­colt a leningrádiak életéért. Emlékeiből készséggel adott át nekem is egy csokorrava- lót: — Miután féltve féltett vá­rosunk körül 1941. szeptem­ber 8-án bezárult a német fa­siszták ostromgyűrűje, a vé­dőseregek és a lakosság ellá­tása szempontjából életkér­déssé vált a szállítások meg­indítása és a szállítási útvo­nalak védelme a Ladoga-ta- von. Azelőtt még csak nem is láttam e tavat; a Balti Flot­ta parancsnokságán dolgoz­tam. Szeptember elején átve­zényeltek a Ladogai Flottillá­hoz, ahol az addig megszo­kott és jól ismert 60—80 ágyús hadihajók helyett 1—2 ágyús bárkákból, uszályokból álló egységeket kellett irányí­tanom. Mindenekelőtt a szállítóha­jóparkot kellett megteremte­nünk, hogy az Élet útján megindulhasson a forgalom. A város arra alkalmas üzemeiben éjjel-nappal, szin­te végkimerülésig dolgoztak az emberek, építették a »Blo- kádkákat«, ezeket a Ladogá- ra tervezett 800 tonnás, sajá­tos vízi járműveket. A hajó­kat részenként szállították a tó partjára, ahol az ellenség szüntelen tüzében szerelték össze. Embereink minden fellelhető régi uszályt, bárkát összegyűjtötték — köztük már korábban kiselejtezetteket is, — és amilyen gyorsan lehe­tett. helyreállították. Bombazáporban — Szeptember 12-én futott be Oszinovec sebtében fölépí­tett kikötőjébe az első két 800 tonnás gabonaszállító ha­jó, mely a Nagy Földről az életet hozta városunknak. Ezeket később újabbak kö­vették. Amíg be nem fagyott a tó vize, még az őszi nagy viharok idején is, szállí­tották e gyengén fölszerelt, törékeny járművek az után­pótlást. Ámde a németek sem tétlenkedtek. Néhány kilomé­terre levő tüzérségük és légi­erejük kíméletlenül bombáz­ta az Élet útja mintegy 160 ezer főből álló munkás- és katonaseregét. Súlyos veszte­ségeink voltak ezekben az időkben ... Ekkoriban szület­tek száz- és ezerszámra hő­seink. Bombatűzben, át a Ladogán. Sokuk történetét őrzöm, ne­héz választani közülük, hiszen hőstetteik ma már olykor cso­daként hangzanak. íme, egy megrázó eset: 1941. november 4-én a Konsztruktor nevű őr­naszád éjszaka kifutott a ki­kötőből a Ladoga keleti part­ja irányába. Fedélzetén nők és gyermekek is tartózkodtak. Amikor megvirradt, néhány mérföldre Oszinovec kikötőjé­től egy hitlerista repülő föl­fedezte őket. A pilóta bom­bázni kezdte a naszádot. A légikalóz első támadása elől a kapitánynak először sikerült kitérítenie a hajót — a bom­bák a vízbe hullottak. A má­sodik rárepülésnél találatot kapott a hajó: a robbanás sok nőt és gyermeket a jeges hul­lámokba sodort. A hajó süly- 1 Bemutató színpad Hoglári talál Somogygeszti után második vidéki összejövetelét tartotta a Latinca Sándor Művelődési Központ bemutató színpada. Igen dicséretes a kezdeménye­zés, hogy nemcsak a megye- székhelyen nyílik alkalom ta­pasztalatcserére, hanem vidéki művelődési házakban is. Első­sorban környékbeli népműve­lők vettek részt a szakmai lyedni kezdett. S az elvete­mült gyilkosok bombáik ki­oldása után alacsonyan kö­röztek tettük színhelyén, szüntelenül lőtték a vízben vergődő embereket. Megtá­madták a bajba jutottak se­gítségére siető Sztalinyec ne­vű futárhajót is. amelynek hős legénysége, Z. G. Rusza- kov parancsnokkal az élen, végül is az életben maradot­takkal együtt parthoz vontat­ta a félig elsüllyedt naszádot Jól emlékszem még Szer­gej Kolesznyicsenko és Iván Koretnyikov vontatóhajósok­ra, akik a viharos Ladogán felborult bárkák utasai közül egy alkalommal több mint száz embert mentettek ki az emeletnyi magas hullámokból. Hajójukhoz rögzített kötelet kötöttek derekukra, és ember­fölötti erővel ragadták ki a biztos halálból a szerencsét­lenül jártakat. Vologya Mala- fejevszkij komszomotista ese­te ma is megrendít. Ö egy ap­ró, 25 tonnás motoros bárkán evakuáltakat szállított. Út­közben repülőtámadást kap­tak. Vologya gépfegyvei'ével elszántan védekezett, de köz­ben súlyosan megsebesült. Ezt, hogy utasai ne essenek pánik­ba. eltitkolta. Amikor biztos partot értek, Malafejevszkij elvtárs holtan esett össze. Említhetném még a szuhó- szigeti csatét, ahol egy ma­roknyi szovjet katona néhány ágyóval verte vissza a néme­tek 30 hajóval indított, órá­kon át tartó’ támadását, amely az Élet útja megszakításával famrorfo+afi Az asszonyok dicsérete — Legjobban azonban lá­nyainkat, asszonyainkat cso­dáltam. Azokat, akik helytáll­tak a légvédelmi ütegek mel­lett, az utak forgalmának irá­nyításánál, a lőszergyárakban és javítóműhelyekben, a ha­jókon, az egészségügyi segély­helyeken, az őrszolgálatban. Közülük csak kettőt hadd em­lítsek. Az egyikük Tanya Su- bina, akinek bárkáját az erős hullámverés egy éjjel lesza­kította az oszinöveci mólóról és a németek közelébe sodor­ta. Ott az éj sötétjében sike­rült valahogyan észrevétlenül lehorgonyoznia, és a bárka csónakjába ülve Kabonába, a mieinkhez eveznie. Segítséget hívott, s a bárkát visszahoz­ták a németek orra elől. megbeszélésen. Egy irodalmi színpad szere pelt a műsorban. A bogiári szakközépiskola diákjai Brecht-összeállítást mutattak be Pados József ren­dezésében. Kiváló teljesít­ményt nyújtottak, bizonyítva azt, hogy az amatőrök is jog­gal érzik sajátjuknak Brech- tet, hogy kedvvel, értelemmel idézik színpadra — és nagy tehetséggel. A szakmai vitát Klujber László, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak népművelési csoportveze­tője vezette. Három pávakör teljesítmé­Clteráznak, énekelnek a tásl« nyét értékelte Heisz Károly, a tanítóképző intézet tanára, és adott tanácsokat további mun­kájukhoz. A buzsáki pávások régi rész­vevői a megyei rendezvények­nek, most a helyi gyűjtésű népdalokat néptáncelemek »mérsékelt alkalmazásával« tették látványosabbá. Népi­játék-motívumok dúsították a 1 férfiak. holládi pávakör előadását is. A vörsi kórus előadásában ugyancsak helyi gyűjtésű nép­dalokat hallottunk. Nagyra értékelte Heisz Ká­roly a táskái citerazenekar és férfikar előadását. Érces, tisz­ta hangzás jellemezte őket — s igen szép lehetőség számuk­ra, hogy elindulhatnak a több- szólamúság útján. r. k.

Next

/
Thumbnails
Contents