Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

M őst is, ezekben a na­pokban, akárcsak az óesztendő ünnepekkel kurtította utolsó heteiben. Ez as ő idejük; anyag- és for­galmi könyvelőké, számlázó- ké, számlaellenőröké, a pénz­ügyieké, s mellettük jó né­hány más, a számvitelhez kapcsolódó dolgozóé. Leltár és mérlegbeszámoló összegező leltárértékelés, évzárás, a mérlegbeszámoló összegező adatainak kimunkálása, köve­telések és adósságok, hiteltör­lesztések, kamat- és vámtar­tozások egybevetése, gyárak­ban, vállalatoknál, ipari és mezőgazdasági szövetkeze­tekben. Az egész évben ko- holt-szidott »irodisták« most egy csapásra népszerűek let­tek. Mert tőlük lehet tuda­kolni, kérdezgetni, vajon sej­tik-e már, mennyi lesz? S mi egyéb lehetne ez a mennyi, mint a nyereség ... Kemény munka az egyesz- tendei gazdálkodás produktu­mának számviteli rendbetéte­le, elemzése, értékelése, de ezt fácánt csak azok tudják, akik csinálják. Ilyenkor ugyanis sok minden kiderül. A laza­ságok a bizonylati fegyelem betartásában, az anyagok, eszközök pazarlása, az állóala­pok kihasználtsága, a terme­lő apparátus működésének rejtett zavarai Találó meg­fogalmazás: a számviteli em­ber ilyenkor »csontig« Iái Igaa. Csak » nagy kérdés, elég-e, ha esztendőnként egy­szer adatik meg erre a le­hetőség? Ne kerülgessük a forró ká­sái Jó lenne, ha egész évben Túlóráznak a könyvelők több becsülete, nagyobb súlya, • dó papírhalmokat kerülgető hitele lenne a számviteli munkának, a számviteli dol­gozók észrevételének, ha őket — meg az üzemgazdasággal, a költségelemzéssel foglalkozó­kat — annak tartanák, amik: nélkülözhetetlen jelzőrend­szer alkotóelemei. Jó úton, szilárd alapokon a »termelők« csak akkor halad­hatnak, ha figyelnek arra, amit az »improduktívok« mondanak. Mert mennyi fö­lös, érzékenykedő, mundért védő vita lobban fel csupán amiatt, hogy sokan nem értik a termelői szervezeten belüli munkamegosztást, a termelés műszaki és számviteli elem­zésének azonosságát, folyto­nosságát, elengedhetetlensé- gét. V ajon változtat valamit az igazságon az, hogy belső ellenőrök, köny­velők, pénzügyi előadók mondják? S vajon a műsza­ki merészség, alkotni vágyás, a termelőszövetkezetekben, az ágazatok önállósága nem fér össze a pénzügyi fegyelem­mel, a szigorúan szabályozott gazdálkodással? Már miért ne férnének össze? Hiszen édes­testvérek! Jó, hogy ilyenkor, évzárás, mérlegkészítés idején megnő a számviteli dolgozók respekt- je. Az sem baj, ha félig tré­fásan, félig komolyan azzal ugratják őket a feldolgozan­kollégák, hogy végre, ti is csináltok valamit; egy évben egyszer kibírjátok. A tréfa, s még inkább az ilyenkor ösz- szesűrűsödő munka azonban ne födje el a lényeget. Azt, hogy a gazdálkodás — a szó szűk és tág értelmében egy- vakcsapásra aránt — nem esztendőnként egyszer igényli, követeli meg az összegező elemzést, a rá­fordítás és az eredmény ösz- szehasonlítását, az anyagfel­használás és a késztermék­kibocsátás egybevetését. Közhelynek számít a mon­dás: minden termékből végül is számla lesz a pénzügyi osz­tályon. S nemcsak termékből, hanem anyagból, energiából, bérből úgyszintén számoszlo­pok kerekednek. A számosz­lopok összeadása, szorzása, kivonása, osztása a pénz­ügyiek kötelezettsége. Az ada­tok mutatta, sugallta tanulsá­gok levonása, a sikerek és ku­darcok értékelése azonban az egész közösségé! A most lezártat megelőző esztendőben, azaz 1972-ben a szocialista iparban a bérkölt­ség 10,7 százalékára alakult részesedési alap, de néhány iparcsoportban ennél jóval nagyobb arányú volt. A ter­melőszövetkezetekben a tagok havi átlagos munkadíja meg­haladta a kétezer forintot. Az iparban a száz forint lekötött eszközre jutó nyereség 10,99 forintot tett ki, 48 fillérrel többet, mint 1971-ben. E sum­mázó, átfogó tényék ugyan jó iránytűk, de az ipari, a mezőgazdasági üzemnek azt kell fölmérnie, hogy honnét indult 365 napja, s annak el­teltével hová érkezett? Oda-e, ahová akarta, vagy itt-ott tévedt, ingová- nyon egyensúlyozott, lassan, vagy gyorsan haladt, nemcsak szándékaihoz, hanem — ami még fontosabb — lehetőségei­hez mérten? iderül majd, itt meg Fiatalokról — fiatalosan Voltam olyan beszámoló I bizottság jutalmát S ahogy taggyűlésen, ahol bizony rossz érzéssel hallgattam a KISZ te­vékenységéről szóló értékelést, mert a rossz munka felhány- torgatásakor egyetlen szó sem hangzott el arról, vajon ho­gyan érvényesült a pártirányí­tás, az ifjúsági szövetséggel foglalkozó fiatal párttag eleget tett-e pártmegbízatásának. S lehetne még sorolni, mennyi i.mindent elhallgatott a beszá­moló, s mennyi mindent áthá­rított csak a KISZ-szervezetre. Ennek éppen az ellenkezőjét ,1; tapasztaltam a kaposvári fűtő­ház kommunistáinak taggyű­lésén, s mint terjesztésre érde­mes jó példát szeretném to­vábbadni, mennyire megbecsü­lik, fel Icáról ják a fiatalokat, s ez — ahogy általában lenni szokott — milyen szárnyakat ad a munkában. A párttitkárhelyettes nem titkolt büszkeséggel beszélt a »fiaikról«, akiknek egy része olajos szerelőruhában ott ült a helyiség végében. A KISZ-ta- gok közül ugyanis hatan párt­tagok. A tartalmas politikai nevelő munka fokmérője, hogy a két beszámoló taggyűlés kö­zött három fiatalt ajánlott a KISZ-alapszervezet a pártba. S további nagy lehetőségek állnak előtte, hiszen nagyon sok jól dolgozó, a társadalmi munkában lelkesen részt vevő munkásfiatal lesz erre alkal­mas hamarosan. Md az, amit a leg jobban elis­mertek a taggyűlésen? Nem kísérlem meg, hogy mindenről beszéljek, csupán néhány na­gyon jellemző területet raga­dok ki. Első helyen állt a poli­tikai, szakmai ismeretek bőví­tése. Senki nem sértődött meg akkor, amikor szóba hozták, hogy bizony olykor-olykor le­pipáljak a fiatalok az időseb­beket Jó, a Szakma ifjú mes­tere vetélkedőben csak fiata­lok indulhatnak, az ottani eredményeket legföljebb köz­vetve lehet összehasonlítani másokéval. A szemináriumo­kon azonban mindenkinek egyenlő az esélye, ezek »a gye­rekek« pedig mindig kitesz­nek magukért, jól tájékozot­tak, reálisan látják a kérdése­ket, az idősebbek szívesen hallgatják okos felszólalásai­kat. A fűtőházi fiatalokat jól is­merik a városban, bármikor számíthatnak a segítségükre. Egy szóra mennek, megfogják a csákányt meg a lapátot is, 1 kell. Elég. ha telefonálnak a KISZ-titkárnak, s már men­nek vért adni a vietnamiak­nak. Kiérdemelték a KISZ kb dicsérő oklevelét, a városi ezt a vontatási főnökség veze­tője kiegészítette, ebben min­den KISZ-tagnak nagy része van. A szeretet hangja tetszett el­sősorban, mellyel a párttagok beszéltek a KISZ-szervezetről. Az egyik mozdonyvezető azt kérte, hogy mindenki segítsen a fiataloknak még jobban be­rendezni a klubjukat, hiszen olyan jól érzik magukat, ami­kor összegyűlnek a sínek mel­letti épületben. Ez volt az egyik oldala a té­mának, a másikat egy motor- szerelő adta hozzá, aki tagja a KISZ-vezetőségnek. Elismerte és megköszönte azt a segítsé­get, melyet az idősebb pártta­gok nyújtottak egyrészt a ta­nácsaikkal, másrészt a KISZ- oktatás vezetésével. Előrelen- diti munkájukat a rendszeres beszámoltatás. A pártvezetöség sok hasznos tanáccsal látja el őket. Egy területen vannak gondok, s itt csak a pártszer­vezet ereje képes változtatás­ra: a részlegvezetők harmad­rendűnek tartják a KISZ- munkát, így bizony nem mily dig segítik a fiatalokat ebben. Azt hiszem, hogy az eddigi­ek sem jellemzők minden pártszervezet munkájára, min­den beszámoló taggyűlés han­gulatára. A koronát azonban egy ennél még lelkesítőbb megnyilvánulás tette föl. A párttitkár példákat hozott fel arra, hogy milyen tévedéseket tapasztalhattak egy-egy műve­zető kinevezésében. Egy kicsit körülnézett — talán ezzel is nyomatékot kívánt adni a ja­vaslatnak —, s föltette a kér­dést: Hát nincs elég tehetsé­ges fiatal, aki megfelel a ve­zetők elé állított hármas kö­vetelménynek? Vannak, akik nyugdíjba készülnek, s bizony már most érdemes gondolkoz­ni az utánpótláson. Az alap­szervezet felelős azért, hogy megfelelő emberek kerüljenek a megüresedő posztokra. Ál­lítsanak hát bátran fiatalokat oda, értékeljék őket nagyobb bizalommal. Aki ugyanis a fiatalokat nem szereti, csak a hibákat veszi észre, az ne fog­lalkozzon velük! S ez a hosz- szú hajra is értendő, hiszen a fűtőházban is megesik, hogy mást nem látnak meg a fiata­lokon. Tréfásan úgy fejezte ki magát a párttitkár, az se baj, ha olyan hosszú a fiatal haja, hogy rálép, csak a munkája le­gyen kifogástalan. Komolyra fordítva a szót azonban meg­jegyezte, hogy megfér egymás mellett a modern meg a gon­dozott! A fűtőházi fiataloknak nincs mit szégyellniük, köztük sincs több munkafegyelem el­len vétő, mint a negyven­negyvenöt év közöttiek között. Kíváncsi vagyok rá, meny­nyi valósul meg az elhangzot­takból ebben az évben. A fű­tőházi kommunisták őszinte hévvel beszéltek a »fiaikról«. Biztos, hogy megérdemlik a támogatást, az elismerést. S a pártszervezet is, amiért ilyen alaposan, valóban a határoza­tok szellemében foglalkozik ezzel a témával. Bár több he­lyen tapasztalhatnánk ugyan­ezt. Lajos Géza Téli üdülés a Balatonnál (Tudósítónktól.) A csöndes téli hónapokban is fogad vendégekéit a Balaton diéli partján a Siotour. A téli Balatont kedvelőknek kedvez­ményes áron motelszobák áll­nak rendelkezésükre Foinyód- Belatelepen. Tizennyolc két­ágyas, fűthető, közös fürdő­szobával ellátott szoba várja a vendégeket. Júntius 20-ig a falnőttek személyenként negy­ven. forintért, a csoportosan érkező diákok pedig harminc forintért bérelhetnek szállás­helyeket A romantikus hangulatú nagyatádi: Park Szállót is ér­demes fölkeresni. Az egykori kolostorból átalakított szálló közelében kitűnő gyógyhatású füruő található. Ezekben a hónapokban bő­vítik, csinosítják a szálláshe­lyeket. Májustól több kem­pinget és nyiaralótelepet meg­nyitnak majd, s a forgalomtól függően fokozatosan kapcso­lódnak be a többiek is a sze­zonba. Különösen nagy gon­dot fordítanak a már jól be­vált szolgáltatások kiszélesíté­sére: a kül- és belföldi utak szervezésére. Vitorlások, mo­torcsónakok, horgászfölszere­lések várják az érdeklődőket. Újdonság lesz az újra meg .íyüó lovasiskola. A déli part kulturális prog­ramjának jövőre is színfoltja lesz a balatonföld'vári üdülő­helyi klub. amott mennyi lesz a nyereség, hogyan gaz­dálkodott a gyár, vállalat, szövetkezet. Ott cselekednek helyesen, ahol nem ragadnak meg a bűvös számnál, annál, hogy mennyi... mármint a részesedési alap, a termelő- szövetkezetekben az egy munkanapra jutó, s még ki nem fizetett kiegészítő része­sedés. Tekintsenek távolabbra is, keressék, kutassák az ösz- szefüggéseket, lássák a ter­melés, az értékesítés, a jöve­delmek egész alakulásának folyamatát. Mert nem a fő­hatóságnak benyújtandó mér­legért, a bevételi főigazgató­ság revizorainak elégedettsé­géért túlóráznak most a köny­velők. Hanem elsősorban azért, hogy vezetők és beosz­tottak, műhelyek és irodák dolgozói okuljanak abból, ami jobb lehetett volna, együtt örüljenek a sikernek, a nép­gazdaság, a vállalat és min­den egyes dolgozó pénztár­cájába kerülő összegnek, s együtt alakítsák a terveket, amelyekből majd megint, esz­tendő múltán, számoszlopok állnak össze. S e számoszlo­pok végeredménye nem a könyvelőktől, legalábbis jó­részt nem tőlük függ. M. O. MAI KOMMENTÁRUNK flz együttműködés közös érdek A közép-somogyi termelő- szövetlcezetek legutóbbi kül­döttközgyűlésükön a területi szövetséget egy újfajta szol­gáltatás ellátására kérték föl: szervezzék meg az elektro­mos hálózatot és berendezé­seket felülvizsgáló csoportot. Olyan területre irányult ezzel a figyelem, amely ed­dig. ha nem is egészen gaz­dátlan, de meglehetősen el­hanyagolt volt, és szinte ál­landó veszélyforrást jelen­tett. Szövetkezeteink többsé­gében a belső villamos be­rendezések meglehetősen el­hanyagoltak, a már évtize­dekkel ezelőtt létesített háló­zatok leromlottak, emiatt baleset és tűz okozói lehet­nek, A termelés korszerűsö­désével, fejlődésével roha­mosan megnőtt a villamos energia iránti igény, de a hálózatot sok helyen nem a kellő szakszerűséggel bővítet­ték. És sorolhatnánk tovább a gondokat: részben szakem­berhiány, részben anyagi okok miatt sok majorban a villamos berendezések, szere­lése, megválasztása nem az igényeknek, a célnak megfe­lelően történt, ráadásul a be­rendezések rendszere^ kar­bantartása — a szövetkeze­tek egyharmadának kivételé­vel — nem megoldott. Ez ideig különböző díjtari­fák alkalmazásával kilenc vállalkozó végezte a szövet­kezetekben a rendeletek ál­tal előírt méréseket, vizsgá­latokat. A hibákat ugyan feltárták, javaslatot tettek kijavításukra — ezzel azon­ban nem szűntek meg a hiá­nyosságok. A bekövetkezett kisebb és nagyobb bajok mindinkább nyomasztották az üzemek vezetőit, nem be­szélve arról, hogy az ipar­szerű termelés rohamos tér­hódításával ugrásszerűen nő a veszélyforrások száma. Ezek a körülmények kész­tették a gazdaságok vezetőit arra, hogy kérjék: a szövet­ség szerezze meg részükre ezt a szolgáltatást. Valamennyi gazdaság közös és együtt növekvő ggndján enyhít n csoport, ha a szerződésben rögzített ütem szerint elvég­zi a felülvizsgálatokat, az utóméréseket, az ellenőrzé­seket, s ami talán a legfon­tosabb: a hibák kijavításában is szakmai segítséget ad. Nem beszélve arról, hogy közreműködik a napjaink­ban mind jelentősebb ener­giagazdálkodás hatékonysá­gának javításában, a háló­zatok korszerűsítésében, fej­lesztésében, valamint a szö­vetkezetekben élő villamos- sági szakemberek felkészült­ségének fokozásában. Nem kell arról külön beszél­ni, hogy ahol »gombnyomás­ra.« üzemelnek az állattartó telepek berendezései, milyen alapvetően fontos az üzem­zavar elkerülése. És szövet­kezeteinkben egyre több az ilyen korszerű, automatizált, iparszerű telep. Evekkel ezeíótt sok sző esett arról, hogy a közös gondok megoldásához igen célravezető út az együttmű­ködés. De sokáig valóban csak »szó esett-« erről — vaj­mi kevés történt. A fejődés — ez a példa sok máshoz hasonlóan bizonyítja — ma­gával hozta ennek szüksé­gességét. És jó, hogy a szö­vetkezetek érdekképviseleti szerve »partner« e gond megszüntetésében is. Mert az együttműködés közös érdek. V. M. A fejlesztés alapja a takarmánytermesztés korszerűsítése (Tudósítónktól.) A dél-somogyi termelőszö­vetkezetek területi szövetségé­hez tartozó tíz tsz és a Ka­posvári Mezőgazdasági Főisko­la között már korábban meg­állapodás jött létre a zártrend­szerű takarmán y termesztéssel kapcsolatos elméleti munkák elvégzésére. A főiskola tanárai, tudomá­nyos kutatói négy körzetre osztva a barcsi és a nagyatádi járás területét, megvizsgálták az állattenyésztés és a takar­mánytermesztés helyzetét és fejlesztési célkitűzéseit. Javas­lataikat pénteken délelőtt Nagyatádon ismertették a két járás tsz-einek vezetőivel. Az ankéton részt vettek dr. Ember János, a főiskola üzem- tani tanszékének a vezetője, továbbá Partos Nándor és Kite Csaba tanárok, tudomá­nyos kutatók. Dr. Ember Já­nos bevezetőjében a takar­mánygazdálkodás jelentőségé- i ről, ésszerűsítéséről, a tömeg- ‘ takarmány-termelés zárt rend­szerére való áttérés feladatai­ról beszélt. Elmondta, hogy az elmúlt három évtizedben a ta­karmánynövények termésátla­ga nem emelkedett, sőt bizo­nyos fajtáké csökkent. Az okok között említette többek között azt, hogy a takarmány- növény termesztése és felhasz­nálása két gazda — a növény- termesztő és az állattenyésztő mesztőt nem tették megfelelő­en érdekeltté a minőség javí­tásában és a hozamok növelé­sében. A,legtöbb gazdaságban a tömegtakarmányt termő te­rületek nem az állattenyésztő telepek, majorok közelében, hanem azoktól távol vannak, és a legroszabban termő föl­deken. Felh í v ta a figyelmet arra, hogy az eddigi helytelen szemléleten sürgősen változ­tatni kell, és a jövőben a tsz- ek vezetőinek jobban hasznosí­taniuk kell a réteket és a szán­tóföldi melléktermékeket az állatok takarmányozásában. Ahhoz is segítséget kívánnak adni a tsz-eknék, hogy unit .mi­lyen módszerekkel lehet a leg­Fon, cérnáz és orsóz Tavaly karácsonykor fejezték be az új szovjet gyártmám fonva,cérnázó gépsor beszerelését a Pamu ffonó ipari Váll. lat Kaposvári Gyárában. A gépsor három műveletet végez egyszerre; fon, cérnáz és orsóz. Az új év első munkanap­ján kezdtek dolgozni vele. Teljesítménye kétszerese a ré­ginek. — kezében van. A növényter- l eredményesebben termelni. Partos Nándor a tsz-ek ál­latállományának fejlesztési terveit elemezve elmondta, hogy 1985-re majdnem meg­kétszereződik a vizsgált tsz- ekben a szarvasmarha-állo­mány. Erőteljesebb ütemben fejlesztik a szakosított telepe­ket, növelik a férőhelyek szá­mát. Fontos, hogy ezzel párhu­zamosan gondoskodjanak a takarmánytermesztés korsze­rűsítéséről is: ez legyen a tsz- ek egyik legfontosabb célkitű­zése. Klie Csaba a takarmányter­mesztés gépesítésének lehető­ségeiről és gondjairól szólt. Elmondta, hogy a ts*-ekben a takarmánytermesztési és beta­karítási rendszer korszerűtlen, sürgősen gépesíteni kell. Fel­hívta a figyelmet az amerikai Hesston cég új takarmánybe­takarító géprendszerére, amelyből már Magyarországon is van néhány. A nyolc adap­terrel üzemeltethető gépcsalád teljesítménye igen nagy. Az új gépet — amelynek színes pros­pektusait az érdeklődők ren­delkezésére bocsátotta — az Agrotrösztön keresztül lehet megrendelni, 1 millió 700 ezer forintos áron. Az ankéton számos kérdés hangzott el. A nagy érdeklődés is bizonyította: igen időszerű mezőgazdasági téma került ■' ■'tatásra Nagyatádon. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents