Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

Fehér Lajos Somogybán Elismeréssel szólt Fehér Lajos a vései szövetkezet szarvas­marha-tenyésztéséről. (Folytatás az 1. oldalról) határozták meg maguknak. A megyében jó lendülettel be­indult az ágazat fejlesztése, és várhatóan ez az ütem még fokozódni fog; a kormány mindent megtesz, hogy segít­se a húsmarhaprográm mi­előbbi megvalósítását. Ügy tekintjük ezt a munkát, mint a gyenge szövetkezetek erősí­tésének módját és egyben döntő fontosságú népgazdasá­gi érdeket. A tsz-szövetséget kérem, hogy adjanak ehhez támogatást, s az összes érin­tett szövetkezet rajzolja be mielőbb címerébe a szarvas- marhát. Hosszan lehetne idézni az ér­tékes, jóindulatú észrevétele­ket, javaslatokat. Még egyre hadd utaljunk ezúttal! Fehér Lajos ezen a beszélgetésen is fölhívta a figyelmet a háztáji szarvasmarhatartas jelentősé­gére. — Az országos húsprogram fölött a KISZ védnökséget vál­lalt — mondta. — Ebben a paitnanálásban benne van a háztáji is. Javaslom, hogy itt, a szövetkezetben így is értel­mezzék ezt a védnökséget. Kint a csaknem teljesen kész telepen dr. Guba Sándor tájé­koztatta a vendégeket. Fehér Lajos elbeszélgetett Varga György építésvezetővel és né­hány ott dolgozó szövetkezeti taggal. A látogatás végén, ami­kor Nyári Pál köszönetét mon­dott ezért a találkozásért, az érdeklődésért, a kormány el­nökhelyettese így búcsúzott: — Örülök mindannak, amit hallottam, amit láttam. Csak arra biztatom önöket: sohase veszítsék el az új iránti fogé­konyságukat, szeretetüket. Délután vendégünk a megye vezetőinek kíséretében Vésére utazott. A község párt-, taná­csi és szövetkezeti vezetőin kí­vül itt részt vett a találkozón Király Ferenc, a marcali járá­si pártbizottság első titkára és Székely Elemér, az észak-so­mogyi tsz-szövetség titkára is. Ahogy Tótújfaluban, itt Ba­logh Andorral, a szövetkezet elnökével is rövid idő alatt a beszélgetés központjába került a szarvasmarha-tenyésztés. Érthető, hiszen ez a gazdaság is a főiskola támogatásával in­dult el a követésre méltó úton; törekvéseik, munkájuk első eredményei már kézzel fogha­tók. Fehér Lajos már a beszél­getés során — és később kint, a telepen is — nagy érdeklő­dést tanúsított az itt kialakí­tott építési mód, az erdőgazda­ság által gyártott faszerkeze- tes istállók iránt. A tapasztala­tok, a látottak, a hallottak alapján úgy fogalmazott: — Többet keld tenni ennek a módszernek az elterjesztéséért, ez az építés mindenképpen kö­vetendő, javasolt. Az üzemlátogatás után Fehér Lajos és a kíséretében levő megyei vezetők hosszan elbe­szélgettek a szövetkezet irá­nyítóival. Az eszmecsere vezér­gondolata az volt: hogyan, s miként lehet gazdaságosan, ol­csón tenni a szarvasmarha- program sikeres, gyors végre­hajtásáért. A találkozó végén a kor­mány elnökhelyettese azzal bú­csúzott, hogy jó úton indult el Somogy szarvasmarha-te­nyésztése; meggyőződése, hogy céltudatosan, összefogással je­lentős fellendülés következik be ennél az ágazatnál. A tegnapi üzemlátogatások­kal véget ért a kormány el­nökhelyettesének kétnapos, hivatalos somogyi látogatása. V. M. A szövetkezet életével kapcsolatban szinte minden szóba került a Nyári Pál elnökkel folytatott beszélgetésen. „Szeretnék még dolgozni..." Ezerkilencszázötvenkettőt írtak akkor. Ez az év hozta meg Somogy váron a nagy változást. Február volt, köze­ledett a tavasz. Ezen a tava­szon annak a húsz családnak a tagjai, akik a felszabadulás előtt gazdasági cselédek, majd néhány holdas újgazdák vol­tak, már együtt indultak a földekre. — 1952. február 23-án ala­kult meg a Dózsa Termelő- szövetkezet. Húsz család és talán, ha öt-hatszáz hold föl­dön gazdálkodtunk — emlé­kezik vissza Herceg Lajos bá­csi. Szépen berendezett szo­bában beszélgetünk. A család többi tagja: Lajos bácsi fele­sége, lánya, veje kint dolgoz­gat. Zolika, a kisebbik uno­ka még csak négyéves, mel­lettünk játszadozik, majd le­ül és áhítattal hallgatja a nagypapa szavait. A szavak értelmét még nem foghatja föl, de megérzi, hogy a nagy­papa fontos dolgokról mesél, igaz mesét. — Az első két évben én vol­tam ennek a csoportnak az elnöke. Rengeteg problémánk volt. Nagyon szétszórt terüle­te« dolgoztunk. Mindenkinek másutt volt a földje, amikor belépett a tsz-be. Itt öt hold, ott bárom vagy négy. Ezért nehéz volt gazdálkodni. Trak­torról vagy más gépekről ál- mo-cni sem lehetett. Hat pár igásló húzta az ekéket. Né­hány tehenünk is volt, mert mindenki olyan állatot vitt a közösbe, amilyen az istállójá­ban állt. De az első év már bebizonyította, hogy húsz csa­lád többre megy, mint egy. — Lajos bácsi hogy került a szövetkezetbe? — 1944-ben menekültünk ide Somogyvárra. Itt kaptunk házhelyet és egy cselédlakás egyik felét utalták ki nekünk. A felszabadulás után földet kaptam. Mivel három gyer­mekem volt, kilenc holdat. Ezen dolgoztam két tehénnel. Lóra nem tellett Ennyi föl­det két tehénnel megművelni nagyon nehéz volt. így aztán a termelőszövetkezet szerve­zésekor nem kellett különö­sebb agitáció, hogy belássam, ez a jövő útja. — Hány tsz volt akkor a faluban ? — Kezdetben négy. Aztán ezek egyesültek. A mienk pél­dául a Szabadság Tsz-szel. Akkor egy faluban volt több tsz, ma több falunak van egy. A huszonkét év nem telt el hiába. Akkor mindent kézzel csináltunk. A vetést, a ka­pálást, • betakarítást. Most ] az embert minden területen fölváltja a gép.-4- Lajos bácsi brigádveze- 1 tőként ment nyugdíjba. Ezt a feladatkört hány évig látta el? — Tizenhárom évig voltam növénytermesztési brigádve­zető. Sokszor negyven-ötven asszonyt kellett irányítani. Reggel négytől este hétig vagy még tovább dolgoztam. Egyik csoporttól a másikig jártam. Volt olyan nap, hogy tizenöt-tizenhat órát. munká­val töltöttem. A munkámat a tsz-ben elismerték. Amikor nyugdíjba mentem, tavaly jú­niusban, megkaptam a kiváló dolgozó címet. — Nem fáradt el a huszon­két év alatt? — őszinte leszek. Elfárad­tam. Most már jólesik a pi­henés. — Több idő marad a csa­ládra, az unokára. Elmosolyodik. — Zolikával játszani kell. Tavaly is, amikor Pesten vol­tam — két fiam ugyanis ott lakik —, hoztam neki egy futballt, aztán focizni is mu­száj volt vele. Akik látták, meg is szóltak, hogy »Nézd, a vén Herceg az unokájával fo­cizik«. De én csak mosolyog­tam. Nagyon szeret a gyerek, mindenhova elkísér. Nőfórum Nagybajomban Teljesítik az asszonyok kéréseit Szép, kezdeményezésről számolhat be az újságíró, még­pedig azzal a jó érzéssel, hogy az elgondolás és a megvalósí­tás is kitűnően sikerült. A há­rom nagybajomi és a jákói nő­bizottság vezetőitől indult ki a gondolat: mi lenne, ha a két helység nöbizottsági tagjai ta­lálkozhatnának a nagyközség vezetőivel, s személyesen el­mondhatnák gondjaikat, prob­lémáikat. A nagyközségi pártbizott­ság támogatta a nőbizottságo­kat, minden segítséget meg­adott nekik, hogy ez az elkép ­zelés megvalósuljon. A szerve­zés időszakában úgy határoz­tak, hogy minden bizottság gyűjtse össze, mit kérnek a lányok és asszonyok, s az írás­ban föltett kérdéseket adják oda a pártbizottságnak. Így is történt. A léét tsz-, a ktsz-, va­lamint a népfront-nőbizottság kitett magáért, igen »rázós« kérdéseket fogalmazott meg. A nagyközségi pártbizottság jó előre szétosztotta azokat a ve­zetők között — kapott a ta­nács-, a tsz-elnök, az iskola- igazgató, az áfész igazgatósá­gának elnöke —, s ez nagyban hozzájárult a nőfórum sikeré­hez. Nem puszta válaszok hangzottak el, a nagyközség vezetői egy sereg dologban az intézkedést is bejelentették. Az érdeklődésre jellemző, hogy zsúfolásig megtelt a nagybajomi művelődési otthon klubterme szerdán este. A já­kói asszonyokat gépkocsival hozta át a szövetkezet, hogy nyugodtan végighallgathassák a nőik és a vezetők párbeszé­dét. A nagyközség vezetői — mind férfiak — szemben ül­tek a nőkkel. A találkozó azon­ban nem panasznap volt, ha­nem tartalmas politikai fó­rum, amelyen — néhány kér­dés kapcsán — még a világ, az ország mezőgazdaságára, az országgyűlés munkájára is ki­tekinthettek a jelenlevők. Saz asszonyok valóban nagy ér­deklődéssel hallgatták az or­szággyűlési képviselő tsz-elnök magyarázatát például azzal kapcsolatban, miért van szük­ség a tsz-egyesülésekre. Egyéb­ként jó keretet adott a fórum­nak, hogy Bende Józsefné, a tsz-nőbizottság vezetője tájé­koztatta az asszonyokat a nő­politikái határozatról, s annak helyi megvalósulásáról. Ezt azért bocsátottam előre, mert most a gondokról szeret­nék bővebben szólni, s arról, hogy a nagybajom! és a jákói nők milyen támogatást kapnak most és a jövőben ezek enyhí­téséhez. Néhány kérdésben hangsúlyozták, a többiből csali kicsengett: a tsz-ekben, a ktsz- ben, az áfészben és máshol dolgozó nők helyzetén könnyí­tene, ha mindenhol jobban fi­gyelembe vennék az érdekei­ket. Éppen a nőpolitikái hatá­rozat bátorította fel már ko­rábban a nagybajomi nőbi­zottságokat, hogy intézkedési-? ösztönözzék a tanácsot, a szö­vetkezetét több kérdésben. Most lényegében ezt folytattak, de sokkal határozottabban, és bátrabban. Szinte feltérképez­ték aiz egész kereskedelmet: mi teszi lehetetlenné, hogy a munkába menő és a munkából jövő asszonyok húst, tejet, zöld­séget vegyenek. A vendégek — a megyei pártbizottság, a járási pártbizottság nőfelelőse — kíváncsian, várták, ad-e vá­laszt erre a fórum. Nem men­tek haza üres kézzel az asszo­nyok. A tanács-, a tsz-, az áfész-elnök jól felkészült. A hatósági húsbolt, a tsz-zöldség- üzlet ezután az asszonyok ké­rése szerint nyit és zár. A munkába igyekvő asszonyok is kaphatnak tejet, ha előre meg­rendelik. Ezt a módszert az te­szi szükségessé, hogy a tej csak fél kilenc tájban érkezik meg Kaposvárról. Az asszonyok megnyugodtak, amikor megtudták, hogy a víz­ellátás javítására új kutat fu­ratnak, járdát építenek a nap­köziig, jobban ellenőrzik, mint küldik haza a gyerekeket az óvodából, az iskolából. Egy ve­zető sem sértődött meg, pedig szópárbaj is előfordult, sőt csí­pős megjegyzés is. Minden ve­zető arra törekedett, hogy ki­elégítő választ adjon, a legjobb megoldást közölje. Persze nem mindent lehet egyik napról a másikra megoldani. Várni kell a tejbolt megnyitására. A jobb női- és gyermekruha-ellátás a nagybajomi meg a kaposvári áruház megnyitásától függ. Az meg a Tejipari Vállalattól, hogy mindennap szállítsanak tejet Nagybajomba; a Volántól, hogy a kívánságoknak megfe­lelően közlekedjen a helyi' já­rat; a KPM Közúti Igazgató­ságától a jelzőtáblák elhelye­zése az iskolánál; az Áram­szolgáltató Vállalattól a Dózsa György utcai vezetékhiba vég­leges kijavítása. Ha ezek a vállalatok ugyanolyan megér­téssel fogadják a nők kérését, •mint a helyiek, egész biztos, hogy nem kell sokáig várni a válaszra. Asszonyok kérdeztek, s választ is kaptak. Igaza volt Temesi Józsefnének, a megyei pártbizottság nőfeleiősének, amikor azt mondta: ha előbb föltették volna a kérdéseket, előbb kaphattak volna választ. Éppen ezért a nöbizottságok egyre jobban hallassák a hang­jukat. Bakó László, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára meg­ígérte, hogy egy idő múlva visszatérnek arra, mi valósult meg az elhangzottakból. E si­ker biztosan buzdító hatással lesz a lelkes nőbizottságokra. Azzal búcsúzott a részvevők­től, hogy bátran hozakodjanak elő a gondjaikkal, problémáik­kal az üzemekben is, csak így valósulhatnak meg a szép el­képzelések. Lajos Géza Javult a pénzügyi fegyelem és a számviteli munka 1971-BEN 104 vizsgálat al­kalmával 8,3 millió forint adóhiányt és 3,7 millió forint adótöbbletet állapított meg Somogy megyében a Pénzügy­minisztérium Bevételi Főigaz­gatóságának Somogy megyei Hivatala. Egy-egy megvizsgált gazdálkodó szervre átlagosan 80 ezer forint adóhiány és 36 ezer forint adótöbblet jutott. Két évvel később, amikor megismétlődött a vizsgálat, már 60 ezerre csökkent <jz adóhiányok átlaga, míg a — Nyugdíjasként már nem szándékozik dolgozni? — Dehogynem. A teljes tét­lenséget nem tudom elviselni. Mit csináljak? Megszoktam, hogy reggeltől estig kint va­gyok a földeken. Amikor az első napokat töltöttem itthon, reggel mindig fölijedtem ál­momból, hogy jaj, elaludtam, elkések. Most már ilyen nem fordul elő, de azért szeret­nék még dolgozni. Nem is a pénz miatt, hiszen a felesé­gemmel ketten több mini kétezer forint nyugdíjat ka­punk. csak azért, hogy vala­mivel foglalkozzam. Hiába, ez már a véremben van. I>áai Tibor többlet, értéke változatlan ma­radt. Amikor az ellenőrök a somogyi vállalatok, szövetke­zetek éves mérlegének helyes­ségét, »eredményvalódiságát« vizsgálták, feltárásaik követ­keztében 69,7 millió forinttal növekedett a mérlegek ered­ménye. Másrészt viszont a kü­lönböző szabálytalanságok fel­derítése után összességében 79,7 millió forinttal csökken­tették az eredményt. Ezek a mutatók 1973-ra már lénye­gesen javultak. Nem véletlenül Időztünk a hivatal munkájának számsze­rű bemutatásánál. A számok ugyanis megyeszerte a pénz­ügyi fegyelem megszilárdulá­sára és szakszerűbb számvi­teli, pénzügyi munkára utal­nak. A kedvező változások i jórészt a revizorok munkájá­nak eredményeként jöttek létre. A revizori munka fon­tosságát jól jellemzi, hogy tevékenységüket a napokban tűzte napirendre és tárgyalta meg a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. A megyei hivatal pénzügyi revíziót végez az illetékessé­gi körébe tartozó tanácsi vál­lalatoknál, ipari, mezőgazda- sági, fogyasztási és takarék- szövetkezeteknél. E gazdálko­dási szerveknek az adóigazga­tása és törzskönyvezéseds a hi­vatal fontos feladata. A hiva­tal végzi továbbá az adóköte­les tevékenységet folytató egyéb szervek adóigazgatásá­nak és költségvetési kap­csolatainak lebonyolítását. Fontos feladatuk még a me­zőgazdasági beruházások ár­támogatásával összefüggő teendők ellátása is. A hivatal ezenkívül meg­adott, központi irányelvek alapján kiemelten vizsgálja a népgazdaságot érintő aktuális kérdéseket. így feladatai közé tartozik a termelői árképzés vizsgálata, a szocialista gaz­dálkodás erkölcsi normáit sér­tő magatartások feltárása, a belső ellenőrzések helyzeté­nek, a gazdaságos termelési szerkezet kialakításának és a gazdaságtalan termelés okai­nak vizsgálata, a repnezenta-, ciós költségek elszámolásának ellenőrzése, a beruházások hatékonyságának elemzése és visszajelzések a gazdasági sza­bályozók gyakorlati hatásáról Az elmondottakból is kitű­nik, hogy a hivatal revizorai a vállalatok. szövetkezetek munkájának igen széles terü­leteit iógját át, onnan fontos értesüléseket, információkat szereznek. Magától értetődik, hogy ezt a munkát csak szak­mai szempontból jól felké­szült, politikailag is jól kép­zett és magas erkölcsi nor­máknak megfelelő emberek végezhetik. A hivatal 33 dol­gozójából az öt vezető egye­temi, illetve főiskolai képe­sítésű, további öt dolgozó ok­leveles könyvvizsgálói tanfo­lyamon vesz részt. Ugyanak­kor az apparátus minden tag­ja folyamatos szakmai to­vábbképzésben részesül. A HIVATAL TEHAT — noha mindmáig vannak lét­számgondjaik — képes arra, hogy gazdag információs anyag birtokába jusson a mindennapi revíziós munka során. Ez az anyag azonban még hasznosabb lehet, ha a megvizsgált gazdálkodó szer­vek felügyeleti hatóságainak a tudomására jut. Ez mind­össze jó kapcsolat, de főleg kétirányú kapcsolat kérdése A jobb, tartalmasabb kapcso­latra vonatkozó igényt többen is megfogalmazták a vb-ülé- sen, megtoldva azzal, hogy jó volna, hogy a magas szak­mai felkészültségű hivatal a maga tapasztaltaival segítené a hatékony vállalati belső el­lenőrzések rendszerének ki­épülését. Másrészt viszont azt is el kell mondani, hogy a hivatal ellenőrző munkájának hatékonysága is mindenkép­pen fokozódna, ha jelzéseikre a szakigazgatási szervek a jö­vőben következetesebb intéz­kedéseket tennének. Cs. T.

Next

/
Thumbnails
Contents