Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

A iengyeiíóti „dypgprSsan JJ „Tartásdíjra kötelezve” A sorjaiéban lányok, asszonyok dolgoznak. Egy kis túlzással azt állít­hatnánk, hogy ma már a mel­léküzemági tevékenység csak­nem olyan szorosan hozzá tar­tozik jó néhány termelőszö­vetkezet tevékenységéhez, mint az állattenyésztés vagy a növénytermesztés. Egyes gaz­daságok valamelyik ágazat melléktermékét dolgozzák fel, de mean egy olyan nagygazda­ság van, amelyik kimondottan ipari tevékenységet folytat, az alapanyagokat is vásárolja. A melléküzemágnak a jövedel­mezőségen túl az is előnye, hogy a tagság foglalkoztatása így megoldódik. A lengyeltóti tsz műanyagüzemében például negyven ember talál munkát Az üzem 1970 májusában kezdte meg a termelést. Az első évben a Nagykanizsai Üveggyár részére termosz- részeket készítettek, valamint műanyag üvegdugókat. Azután a dugókészítés bizonyult a leg­gazdaságosabbnak. 1972—73- ban már csak ez az egy ter­méke volt az üzemnek, de ez folyamatosan üzemeltetik őket Abban a helyiségben, ahol a dugó készül, hat gép dolgozik. A munkások többsége itt álta­formákba préseli. Néhány má­sodperc múlva már a zsákba kerül a kész dugó. A teli zsákokat a sorjázóba Ezeken a gépeken készül a borosüvegek »legfontosabb al­katrésze«. aztán nagy mennyiségben. Al- i Iában férfi, mert a gépek kö­' :ül csak az egyik automata ve­zérlésű. A tartályokat polieti­lén »darával« töltik meg. Ezt a gép megolvasztja, majd a i tálában negyvenmillió dugót szállít évente a termelőszövet­kezet. A raktárban mindig má­viszik át. Itt kivétel nélkül lá­nyok és asszonyok dolgoznak. A dugókat különválasztják, mivel a gépek 14-es, 16-os vagy 24-es csoportokat készítenek. A minőséget is ellenőrzik. A »sorját« késsel vágják le a du­gók széléről. A lyukas, rossz minőségű dugókat és a »sor­ját« ledarálják, azután újra felhasználják. A termelőszövetkezet az alapanyagot Budapesttől kap­ja. A kész terméket az ország különböző részeibe szállítják, így például megrendelőik közé tartozik többek között a kecs­keméti, a Badacsony vidéki, a Mecsek vidéki, a budafoki és még több, a felsoroltaknál ki­sebb pincegazdaság. A szövet­kezet melléküzemága tavaly 5,6 millió forint értékű árut ké­szített. Az idén a termelés fo­kozódik. Körülbelül tízmillió forint bruttó bevételre számí­tanak. D. T. zsaszám áll a zsákokba csoma­golt, útra kész áru. A méret V an-e szerényebb és szo­morúbb, mint az öreg­kor magányossága? Mikor elmúlt a gyümölcsho­zó nyár, s a szedett fa magá­ra marad az őszben, sebekkel, horzsolásokkal. Van-e szomorúbb, mint a magára hagyott öreg édes­anya, édesapa? Fölnevelte a gyerekeit, rájuk áldozott min­den erőt, energiát, évtizede­ket. S a felnőtté lett fiú, leány felrúgja a köteléket, hátat fordít mindannak, ami nem­csak kötelező lenne, de elemi, emberi tisztesség. Századok óta él az emberi­ségben a törvény: az apák és anyák tisztelete, segítése, örök érvényű e törvény. Csak az emberre, a gondolkodó lény­re érvényes. És csakis az ember tudja néhol, némelykor úgy elsza­kítani a családi kötelékeket, hogy szülője az élet alkonyán magára maradjon, érzelmi és anyagi támogatás nélkül. A jogban »tartási és egyéb perek« címszóval szerepel a szülőtartási perek csoportja. Ha a statisztikai adatok kö­zött búvárkodunk, első látás­ra is kitűnik, hogy számsze­rűségében nem túlzottan je­lentős a szülőtartási pertö­meg. Évente körülbelül 1300 ilyen pert tárgyalnak a bíró­ságok; ítéleteikben a bírák arra törekednek, hogy az idős felperesek számára a lelketlen gyermekektől — ne­héz más jelzőt találni, hiszen szó szerint erről tettek tanú- bizonyságot a gyermekeik — valamelyes tartásdíjat bizto­sítsanak. Az öreg szülők, a perek elindítói rendszerint kisnyugdíjasok vagy minimá­lis járadékból élők. A Hajdú-Bihar megyei bí­Az amerikai nők veszélyben élnek nem változik. A piros, zöld, sárga, fehér dugók literes üve­gekre készülnek, eltekintve egy kisebb mennyiségtől — tavaly 2000 darab volt —, amellyel a pezsgőspalackokat zárják le. Az üzemben dolgozó tsz- tagok többsége fiatal. Szívesen jönnek ide a lengyeltótiak, hi­szen ipari üzemben dolgozhat­nak. A munkaidő nyolc óra. három műszakban. A különo- ség a termelőszövetkezet üze­me és egy ipari üzem között mindössze annyi, hogy itt nincs szabad szombat, sőt néha még,vasárnap is dolgoznak. A gépek fölmelegítése ugyanis sok időt vesz igénybe, renge­teg elektromos energiát kell felhasználni, így ha lehetséges, Hogy az Egyesült Államok­ban mennyire veszélyben ér­zik magukat a nők, káderül a biztonsági útmutatások listá­jából, amelyet nemrégiben adott ki a washingtoni Rape Crisis Center: 1. Levélládájában és lakás­ajtaján is csak a keresztneve kezdőbetűjét írja vezetékneve mögé. 2. Gondolja meg, minden esetre felkészülve, hogy baj esetén melyik szomszédjára számíthat. 3. Ha este haza megy, visel­jen olyan ruhát, amelyben akadálytalanul tud mozogni. Tartsa szabadon a kezét. 4. Támadás esetén ne segít­ségért kiáiltson, ne üvöltözzék, hogy »megtámadtak«, hanem kiáltson tüzet. (A tapasztala­tok szerint embertársaink sokkal inkább reagálnak az utóbbira, mert ez esetleg őket is érintheti.) Ha gépkocsit vezet: 1. Ellenőrizze a hátsó ülést, mielőtt beszáll; utazzék zárt ajtókkal és csukott ablakokkal. 2. Az autóstop nemcsak igen veszedelmes, hanem tá­madás esetén aligha számítha­tunk törvényes védelemre. Ha mégsem kerülhetjük el, legalább szívleljük meg szigo­rúan a következő alapszabá­lyokat: a) Sohase stopaljunk egye­dül és éjszaka. b) Csak sűrű forgalomban stopalj uruk, elhagyott vidéki területeken soha. c) Sose szálljon be olyan kocsiba, amelyben egy férfinél több ül. d) Egyik kezét tartsa a bel­ső ajtókilincsen. e) Sose fogadja el olyan gép­kocsivezető ajánlatát, aki irányt változtat, hogy magával vihesse. Kérdezze meg, hova megy, mielőtt megmondja sa­ját úticólját. f) Ha a gépkocsivezető vala­milyen átlátszó ürüggyel meg­áll, szálljon ki azonnal. /WVVV'/'Ä''ÄA^VV'Ä'V'A/VS' IWVV^VV^>A^WVVVVVVVVVVVMVVVVVVWVVVW'VVVVVVVVVVVVVVVVVVV Régi bi ínügyi története k Ilii HHIIIII Kerkay László összeállítása 3. A pap kezéből kiesett az evőeszköz. Még jobban elsá­padt és dadogva válaszolt: — Neem ... nem ... Semmit sem tudok mondani. — Hogy-hogy nem tud sem­mit sem mondani? — emelte föl a hangját Jean. — Hogy értsük ezt? Tud valamit, és csak nekünk nem mondja el? — Nem, nem erről van szó — válaszolt riadtan a pap. — tásképp akartam magam ki- ejezni. Nem tudok semmit sem. A fiú még folytatni akarta a kérdezősködést, de a töb­ek rászóltak: hagyja abba, "m látja, hogy milyen meg­viselt, mennyire beteg az ab­bé ... — Örüljünk annak, hogy ilyen betegen is eljött hozzánk az abbé úr. Ne zaklassuk kér­déseinkkel. És reméljük, ha­Somogyi Néplap marosan apátok is megérkezik — mondta az özvegy. • E szavakra a pap csaknem lehanyatlott a székről. Majd reszkető hangon kérte a há­ziakat, hogy kísérjék haza, mert rendkívül rosszul érzi magát. A pap távozása után a csa­lád még sokáig várta a tá­vollevőt. Miután azonban a késő éjszakai órákig sem ér­kezett meg, nyugovóra tértek. SATURNIN SIADOUX HAZATÉRÉSE A késő éjszakai lefekvés el­lenére a ház népe már kora reggel talpon volt, mivel a ház ura még mindig nem jött meg, s így mindannyian a toulouse-i utat lesték, hogy vajon nem tűnik-e föl Satur- nin Siadoux fogata. Teltek-múltak az órák, de a házigazdának híre-pora sem volt. Sőt, még csak levél sem érkezett, amelyben értesítette volna a családot távolmara­dásának okáról. Dél felé a lányok — akik a ház emeleti ablakából figyel­ték az utat — észrevették, hogy egy nagyobb embercso­port közeledik a falu felé. Élükön a toulouse-i főbíró ha­ladt, középen pedig egyenru­hás városi szolgák, vállukon egy hosszúkás tárgyat cipel­ve. A lányok lerohantak az emeletről, s elmondták a fiúk­nak, hogy mit láttak. Azok — rosszat sejtve — rögtön a kö­zeledők elé indultak. A menet közben a ház elé ért. Ott az emberek megáll­tak, a szolgák pedig — vál­lukon a hordággyal — egye­nesen megindultak a házba, befelé. A hordágyon az apa, Satur- nin Siadoux holtteste feküdt. A kétségbeesett családnak a főbíró beszélte el, hogy az­nap, 27-én reggel találták meg a holttestet a Gers folyó part­ján. Saturnin Siadoux testét 11 késszúrás járta át, a mel­lén és a hátán okozott halá­los sérüléseket a gyilkos. És nem hiányzott semmi: a holt­testnél megtalálták a pénzt, az aranyóráját... Tehát a gyilkos nem rabolta ki, csak az éLetére tort. ESKÜ A BOSSZÚRA Nagy fájdalom lett úrrá a családon, és ebben vele együttérzett az egész falu, sőt még a városból érkezett em­berek is. A főbíró határozott ígéretet tett a családnak: mindent elkövet a gyilkos föl­kutatására, és mindent meg­tesz, hogy mielőbb az igaz­ságszolgáltatás kezére juttas­sa. A bűntény kinyomozásához azonban nem volt semmi támpontjuk. Teljeser tanács­talanok voltak a tekintetben is, hogy ki követhette el a gyilkosságot, és milyen indo­kok késztették a súlyos tett elkövetésére. Vigasztaló, együttérző sza­vaik és ígéreteik tehát nem nyugtatták meg a Siadoux családot. Különösen Jean, a legfiatalabb fiú látszott rend­kívül ingerültnek. S miután magukra maradtak, Jea-n fél­rehívta fiútestvéreit, Thomast meg Louist és így szólt hoz­zájuk: — Ne várjuk azt, hogy a hatóságok fölkutatják a gyil­kost. Hiszen magatok is lát­játok: semmit sem tudnak, semmit sem sejtenek apánk gyilkosáról. De mi fogadjuk meg, hogy fölkutatjuk és bosszút állunk. Mivel ebben mindhármai egyetértettek, Jean arra kérte bátyjait, hogy mindhárman esküdjenek a bosszúra. Mi­után ez megtörtént, Louis szó­lalt meg: — És hogy állunk bosszút? Van valami elképzelésed a gyilkos fölkutatására? (Folytatjuk.) róságon láttam az öreg cipész periratait. Nyolcvan felé járt már; amíg az erejéből futot­ta, fenntartotta a kis műhe­lyét. Talpalt, foltozott. Azután megrokkant. Két jól kereső gyermekét idézték a bíróság­ra. Szenvtelenül, közönyösen méregették az öreget, az egyik végül is azt mondta a bírónak: »Maga kereste a ba­ját, miért nem gondolt időben az öregségével?« Ezt a gye­rekét az öreg ember, amíg a fiú kollégiumban lakott, a diplomáért tanult, csomagok­kal, a kis műhely szinte min­den jövedelmével támogatta. Ezért »nem gondolt időben« az öregségével. Az öregek perei — szomo­rúak. Bírák mondták el, mi­lyen nehezen fordulnak az igazságosztás szerveihez az idős apák, anyák. S milyen keserves szemérmességgel tit­kolják, amíg csak tudják, ne­héz sorsukat. A perelt gyer­mekek túlnyomó többsége jó­módú, de legalábbis megfelelő körülmények között él. 100— 200 forintot kellene fizetniük havonta, de inkább vállalják a pereskedést, minthogy ön­ként adjanak. Töredéknyi az olyan eset, amikor a felnőtt gyerek is nehéz sorban él, körülményei tehát nem teszik lehetővé a szülőtartást. A tanácsi szociálpolitikai előadók azonban — s ez a tény erősen mó­dosítja a viszonylag alacsony­nak tűnő statisztikát — több ezer olyan esetről is tudnak, amikor az öreg szülő nem fordul bírósághoz. Nem akar pert indítani a gyermeke el­len, kíméli az önzőt, a kegyet­lent. Jegyzőkönyvek, környe­zettanulmányok százai tanú­sítják, milyen nehezen és mi­lyen kevesek vállalják a pert, milyen rendkívül nehéz arra rábeszélni egy-egy idős apát, anyát: ne legyen fölöslegesen kíméletes, ne riadjon vissza attól, hogy megítéljék neki az elemi létfenntartáshoz szük­séges összeget. A szemérmes­ség, az örökkön élő kímélet miatt kell olyan esetben is az államnak vállalnia a segítést, a támogatást, amikor lenne — nagyon is lenne — vér »»■ rinti kötelezett is. A családjogi törvényben ed­dig is szerepeltek a szülőtar­tással kapcsolatos kötelezett­ségek. Alapvető módosításuk­ra tulajdonképpen nincs szük­ség. A törvény azok mellett az apák, anyák mellett áll, akik becsülettel fölnevelték a gyerekeiket, s akiknek joguk van erejűit fogytával a támo­gatásra. A szemlélet azonban nem törvény dolga. Nem törvény­nyel rendelhető el, vajon él-e a fiúban, lányban a szeretet- teli kötelesség elemi mértéke: nem teremthetők érzelmek rendelettel, előírással. Belül­ről kell fakadniuk. A törvény már csak arra szőritkozhatik, hogy kényszerítsen a segítség­re, papírra rögzítsen köteles­séget, s bírósági úton gondos­kodjék a végrehajtásról. Ez is fontos és szükséges. De sok minden kellene, mellé. S zükséges lenne például, hogy a szociálpolitika hivatott művelői ma­guk is kezdeményezzenek el­járásokat, mérlegelve a kö­rülményeket,. meggyőzve az öregeket. Nem azért, hogy több legyen a per, módosul­jon a statisztika. Azért, mert nem tűrhető el egyetlen eset­ben sem a gyermek közöm­bössége, kívülállása, kötelessé­geinek semmibe vevése. Az ilyen perek — figyelmeztet­nek. Hírük kel, akárhogy vesszük, megszégyenítést is jelentenek mindazoknak, akik ellenében ítélet születik. Erre a megszégyenítésre pedig, sajnos, még szükség van. Azért, hogy ha érzelmi töltés nélkül is, ha szeretet nélkül is, de kötelességből több jus­son az öregeknek, az utolsó éveiket kis jövedelemmel morzsblóknak. Várkonyi Margit Előkészület a tavaszra Látogatás a tsz belegi gépműhelyében Szétszedett gépek állnak a belegi termelőszövetkezet köz­ponti gépműhelyében. A gépe­ken serény, fiatal szerelők dolgoznak. Egyikük most ho­zott ki egy alkatrészt a rak­tárból, a másik már alaposan bezsírozva tette helyére a csapágyat. Most adta meg a szükséges útbaigazítást So- mogyvári Henrik, a gépmű- hfely vezetője. Míg beszélget­tünk, egyik szeme addig is ál­landóan a munkán volt. — Időben megkezdtük a gépek javítását — mondta —, hogy ha szükség lesz rájuk, fennakadás ne legyen. Tizen­két erő- és munkagépet kell előkészítenünk az esedékes — háromévenkénti — műszaki szemlére. Olyan munkát kí­vánunk végezni, hogy ezen a szemlén mindegyik gép meg­feleljen. Nem könnyű ez, mert gépeink három—hat év közöt­ti, de annál öregebbek is van­nak. így a megelőző karban­tartás mellett a közép- és fő­javításokat is el kell végez­nünk. — Van-e megfelelő alkat­rész a javításokhoz? — Általában jó az ellátá­sunk. Igaz, hogy nemcsak Ka­posvár, hanem Budapest és az ország távolabbi részén lévő városok szaküzleteit is felke­ressük alkatrészekért. Ezenkí­vül nagyon sokat segít egyes alkatrészek elkészítésénél az új esztergapad. — Hány szakember dolgozik a gépműhelyben? — Tizenhatan vagyunk. Ezek közül 13 szakmunkás, kettő pedig még ipari tanuló. — Ez csak tizenöt, hol van még egy? — Az magam volnék. Ere­detileg gépszerelői képesíté­sem van, közben levelező úton elvégeztem a gépipari techni­kumot, s ott érettségiztem. Aztán beiratkoztam a Gödöllői Agrártudományi Egyetem me­zőgazdasági gépészmérnöki ka­rára, melyet szintén levelező úton végzek. — Nagy a megterhelés? — A munkát is el kell vé­gezni, s tanulni is kell. Így bi­zony szórakozásra egyelőre nem gondolhatok. Nagyon jól kell gazdálkodnom az idővel, mivel családom is van. — A napi munkák elvégzé­sén kívül van-e valamilyen más terv? — A közeljövőben egy szo­cialista brigádot alakítunk. A feltételek biztosítottak, s nagy a kedv a fiatalok körében. Többen részt vettek azon a komplex versenyen, melyet Csurgón rendeztek. Csapatunk második lett. A szép ered­ményt a tsz értékelte is, mikor a fiatalokat három napra el­küldte Szegedre, az ifjúsági napokra. Fizette útiköltségü­ket, és fejenként 300 forintot is adott nekik »költőpénznek«, jutalmul. — Hogy állnak a munkával? — Február elejére a gépek javításával, szemlére állításá­val készen leszünk. Egy kom­bájnunk már teljesen kész, a többit is rendbe tesszük kora tavaszra. A múlt évben sem volt semmi baj aratás idején a kombájnokkal. Erre készülünk az idén is. Termelőszövetkeze­tünk részt vesz a zárt rend­szerű kukoricatermesztési programban, ez nagy szerve­zettséget és felkészültséget kí­ván tőlünk. Hiszem, hogy a velünk szemben támasztott kö­vetelményeknek meg tudunk felelni — fejezte be tájékoz­tatását Somogyvári Henrik gépműhely vezető. Kiss József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents