Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola Mi leszek, ha nagy leszek? címmel rajzkiállítást rendezett a megyei művelődési központban. Ez a kiállítás eszembe juttatta azt az iskolai dolgozatomat, amelyet erre a kérdésre kellett az osztálynak megfogalmaznia. Szavaknál igazabban szólóak ezek a rajzok. Mert átélés nélkül nem mozdul a ceruza, a színes... A tollal »dolgozatot-« ír a gyerek, talán önma- magát is becsapva formálja gondolatait. És mit írjon a »választott« pályáról? Rajzolni — az más. A színek egyszerre csak élni kezdenek ... Az olajfolt színe is szép. Az autószerelő ruhájának a kékje is az. A tanítónéni kezében a virágok olyan színesek, és a színész micsoda pompás jelmezt visel!

Tetszik nekem ez a gyér-, mekrajz-kiállítás. Szépek,

üdék ezek a rajzok. S any- nyira hiszek bennük, mint általában egy rajznak. Azt hiszem el belőle, hogy a születés pillanatában igaz volt a gondolat. Minél tölíbször gyakoroljuk így a Mi leszek, ha nagy leszek? kérdésre a feleletet, annál inkább közelebb

kerül a rajz meséje a valósághoz. a gyermek pályaválasztásához, a társadalmi igényhez. A pedagógusnak mily szép feladata ezen munkálkodni! Így is például, hogy kiállítást rendeznek a gyerekek munkáiból.

Miről vallanak a rajzok? Hogy lesz 2000-ben is orvos, pedagógus, elegendő autószerelő; lesz, aki énekes szeretne

lenni, vagy színész, mérnök, labdarúgó. S talán egy kicsit több lesz a kelleténél az autóversenyzőből ... Gyerekek! Válassza valaki majd az újságíró hivatást is! Jó? H. B.

Pályaválasztó gyerekek vallomásai

Rajzkiállítás a megyei művelődési központban

Gerolsteini nagyhercegnő

Eüőftéte'.etek nélkül, szórakozni vágyón ültem be a nézőtérre operettet nézni. Offenbach zenéjét hallgattam, annak a kiváló komponistának a művét, aki többek között az Orfeusz az alvilágban zenéjével lopta be m^gát a fülembe... A Gerolsteini nagyhercegnő kellemes muzsikája ellenére sem hagyott bpnnem ilyen maradandó emléket

No persze, egyet értek azzal is, hogy vitatkozzunk az operettről. De: csakis az operettért! A vitából nem maradhat ki a színház se, az a színház, amelyik — mint a kaposvári Csiky Gergely Színház — évadonként a prózai bemutatók mellett zenés darabokat, köztük operettet is játszik.

Orosz Györgynek, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezőjének külön érdeme: az operettért úgy vitatkozott, hogy közben senki sem érzi magát feszélyezetten — operett... A színészek jól érzik magukat a darabban, a közönség elé látványos operett került.

Mondom, Orosz Györgyé az érdem elsősorban, mert olyan előadást rendezett, amely példa lehet abban, hogy milyen hely illeti meg az operettet mint műfajt, s hogy a mai néző se maradjon szórakozás nélkül.

Meilhach és Halévy szövegén, illetve az átdolgozáson — s itt hadd kérdezzem én is; ki vagy kik dolgozták át a szövegrészeket? — tudathasadásosán nevettem. Elnézést, hogy ilyesmit keverek színházi beszámolómba. Eszembe jutott, micsoda sikere lehetett a Gerolsteini nagyhercegnő című operettnek 1949-ben, amikor különösen oda kellett figyelni az igazmondó katonára... Nem tudott hazudni! Amin esetleg mosolyogtam most, azon 1949-ben biztosan hangosan nevettem volna... El tudom képzelni Bumm tábornokot, Latabár Kálmánt, aki játszotta ...

Most Csorba Istváné a szerep, s nagyon boldog lesz, mert igazat kell adnom neki. A műsorfüzetben helyesen közli, hogy a Gerolsteini nagyhercegnő tulaj donképpen politikai kabaré, zenével, Offenbach muzsikájával. Ezért lehetett jó szívvel nevetni 1949-ben, s törhetjük a fejünket most, hogy hová is osszunk igazságot, Gerolstein címén? Tálán ez a körülmény is hozzájárult, hogy kellemesen érezhettük magunkat a nézőtéren, s nem kellett hazai példákra gondolni. Nem aktuális az igazmondó katona. Anna nagyhercegnő, a tábornok, a miniszterek története. A darabnak egyébként élesre töltött lövedékéből kiszerelték a gyújtószerkezetet, s ezt maga az idő tette. S a színház? Gondolta, a vaktöltény is puffan, ha nem is sebez... Ha nem is minden részletében szellemes, de látványosan szórakoztató

volt a Gerolsteini nagyhercegnő kaposvári bemutatója.

Pálfy Alice Anna nagyhercegnőben elsősorban énekes szerepet látott, Csorba István humorral formálta meg Bumm tábornokot. Tetszett Wagner Richard karakterisztikus tánctanára. Komlós István rendőrfőnöke mulattató. Példaszerű Kiss Jenő alakítása — Pál herceg szerepében —, talán ő valósította meg a leghívebben a rendezői elképzelést. Rózsa Tibor játszotta az igazmondó katona szerepét, figyelemre i méltó volt Imre Gabriella — | Esztit énekelte és játszotta —, aki különösen a második felvonás első jelenetében nyújtott szép alakítást, remekelt énekével. Bratschild szerepében Papp Istvánt láttuk, Krisztina szerepében Réti Erikát; kedves főszakács volt Dánffy Sándor.

Jót mondhatunk a tánckarról, a második felvonásban a kánkán különösen tetszett. A táncosok teljesítménye mellett fontos megemlíteni a koreográfus munkáját: Somoss Zsuzsa szép táncokat készített. Látványosak voltak a ruhák, Fekete Mária tervezte, a díszletet Sándor Lajos. A zenekarnál éreztük leginkább, hogy hiányzik a mai Gerolsteini nagyhercegnőből a politikai kabaré, Offenbach pedig gúnyos zenét írt. Somoss István elsősorban a szép hangzásokra ügyelt.

Horányi Barna

A csurgói áfész

a kismamákért és nyugdíjasokért

Önművelők

A Csurgó és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet sokat tesz azért, hogy tartalommal töltse meg ezt a sok helyen elhangzó kifejezést: a dolgozók fokozott megbecsülése. Immár másodszor rendeztek találkozót azoknak a dolgozóiknak, akik gyermekgondozási segélyen vannak, vagy a szövetkezet nyugdíjasai. A találkozónak épp úgy része az elért eredmények, a gondok és a célok ismertetése, mint a kötetlen beszélgetés vagy a dolgozók támogatásának anyagiakkal is kifejezhető bizonyítása.

Dr. Horváth Béla, a szövetkezet igazgató elnöke elmondja a meghívottaknak, hogy milliókban kifejezhető összeget fordítottak az utóbbi években a munkakörülmények javítására. Egyik legfontosabb céljuk a község és környéke kereskedelmi létesítményeinek fejlesztése. 1973-ban 300

ezer forint értékű gépekkel növelték a hűtőkapacitást. Ezt elsősorban a vendéglátóhelyiségekben állították be. s a tej és a tejtermékele hűtésére használják. Jövőre —• a tervek szerint — presszót nyit a szövetkezet Somogyudvarhelyen, Berzencén pedig cukrászdát és egy kis ABC-t is épít.

Emelkedik a szakképzett dolgozók száma is. A vendéglátó egységekben a dolgozóknak több mint a fele szakképzett, s többen tanulnak. Az áfész nagy gondot fordít arra is, hogy megfelelő körülményeket biztosítson a továbbképzésen részt vevőknek. Egy-egy kollégiumi tanuló költségei 50 ezer forintra rúgnak.

A dolgozók érzik és megbecsülik az áfész gondoskodását. Ez meglátszik azon is, hogy a munkaerő-vándorlás elhanyagolhatóan csekély és így erős törzsgárda alakult ki. 1972 decemberében húszán kaptak aranygyűrűt és egy havi fizetést, annak elismeréséül, hogy több mint húsz éve dolgoznak a szövetkezeti mozgalomban Csurgón. Az idén hat dolgozó a várományosa ugyanennek a jutalomnak. A tíz éve itt dolgozók emlékplakettet és 500 forint jutalmat kapnak: az idén tizenöten.

Az áfész tevékenységét is- | mertetve dr. Horváth Béla elmondta, hogy nagy feladatok állnak a szövetkezet előtt. A jövő évi terv 220 millió forint, a nyereség 5,6 millió lesz; ezen belül a kiskereskedelemnek 160 millió forintot kell teljesítenie. A béreket 4,9 százalékkal növelik, s a

következő év végén 720 ezer forint nyereség felosztását tervezik.

A kismamák és nyugdíjasok, akiknek munkája az eddigi eredményekben benne van, érdeklődéssel hallgatták a beszámolót. Kovács Sándor, aki húszéves munkaviszony után ment nyugdíjba a szövetkezettől, megköszönte a gondoskodást, a törődést. Ezt követően minden megjelentnek ajándékkal kedveskedett a szövetkezet, s a meghívottak mindegyike 200 forintos vásárlási utalványt kapott.

Czippán Jánosné négy éve nyugdíjas. Eljött — Iharosbe- rényből — a tavalyi találkozóra, és el szeretne jönni a legközelebbire is.

— Mit vásárol az utalványért? — kérdeztem tőle.

— Nagyon jólesett a figyelmesség, és nagyon jókor jött. Természetesen az unokáimnak szánom; ajándékot vásárolok karácsonyra.

NINCS BENNEM irigység, csak tisztelet irántuk. S ezt a tiszteletet fokozottan érzem, valahányszor olyanokkal találkozom, akik szinte ellentéteik nekik.

Kollégámmá! leülünk az étteremben. Odasiet hozzánk a pincér, ismerősként üdvözlik egymást. S egy pillanat múlva már valamiféle események sodrában érzem magam. A »főúr« az élményeiről mesél; kollégám kérdéseket szúr közbe, beszélteti. Mert jó hallgatni, valóban. Idegen tájakról, múzeumokról, kiállításokról mesél a fehér kabátos férfi. Egy-egy aprósággal kitűnően jellemzi az idegen országokat, az ott élők vérmérsékletét, s nyugodtan mondhatom : szellemiségét. Aztán könyvekről, írókról beszél.

»Otthon van« ebben a témakörben is. Kíváncsian lapoz bele az asztalra tett folyóiratba, az Űj írásba. Olvasója, van véleménye róla. Hadd vall jam be: röpke háromnegyed óra alatt sokat tanultam tőle. Még csak nem is ismerem név szerint, csak azt tudom, hogy Siófokon, a vasúti étteremben szolgál fel. Illetve ennél sokkal többet tesz: önként vállalt, tehernek nem érzett Ismeretterjesztést végez a munkája mellett.

Egy típust képvisel ő. Az értelmes, szép életet élő emberek típusát. Akik szomjazzák a kultúrát, a szellemet megújító, felfrissítő élményeket. S nemcsak szomjazzák, hanem a »forrásokat« is felkeresik. Mert itt dől el minden. Aki csak szomjazik, de nem hajlandó lépéseket tenni a »források« felé, az kiszikkad »szómjan hal«.

Az önművelés áldozatot kíván. Ám olyan áldozat ez amely sokszorosan megtérül S olyan áldozat, mely szellemi gyönyörűséget okoz. Egy Dosztojevszkij-regény elolva- sága már Tett ezen az úton. Egy Illyés-vers meghallgatása szintén. A tárlat megtekintése. magunkban való feldolgozása is. És ki győzné sorolni, mi minden adhat az embernek olyan élményeket, melyekkel saját személyiségét, műveltségét gazdagítja.

NEM HISZEK azoknak, akik időhiányra hivatkoznak, ha önművelésről van szó. Nem tudok hinni azoknak, akik ha Bach vagy Mozart zenéje szól a rádióban, fáradságra hivatkozva kikapcsolják. Miért? Mert a példában szereplő pincér munkája sem irigylendő, s mégis talál időt a művelődésre, ismeretei gyarapítására. Az a balatonsze- mesi tanár is. akiről nemrég írtunk lapunkban De sorolhatnánk a példákat.

Üresnek az életet csak az érzi, aki nem hajlandó fölfedezni — s tenni — saját magáért.

L. L.

M. A.

Mia Jertz

Oroszlánk aland

Kötelező családvédelmi tanácsadás a házasságkötés előtt

Megjelent az egészségügyi miniszter rendelete

Készül a Végül és a Hószakadás

Űj magyar filmek

Megjelent az egészségügyi miniszter rendelete a házasságkötés előtti kötelező család- és nővédelmi tanácsadásról. E szerint január 1-től minden 35. életevét még be nem töltött magyar állampolgár házasságkötés előtt köteles részt venni a család- és, nővédelmi tanácsadáson. Ez alól csak az kivétel, aki korábbi házasság- kötése előtt ilyen tanácsadáson már részt vett, s ezt igazolja, illetve aki külföldön kíván házasságot kötni. A házasulok — tanácsadás céljából — az állandó vagy ideiglenes lakóhelyük szerint illetékes tanács- -lá szervet vehetik igénybe, 'gyüttesen azonban a házasuló elek egyikének lakóhelye szerint illetékes tanácsadó szervet is igénybe vehetik.

A házasságkötés előtti tanácsadást a család- és nővédelmi taná^sad k végzik, iüet- M — ha a lakóhelyen csalódás nővédelmi tanácsadó nem működik — a rendelőintézet szülészeti-nőgyógyászati szak- rendelése látja el. Ha a lakóhelyen család- és nővédelmi tanácsadó és nőgyógyászati szakrendelés nem működik, a házasság előtti tanácsadást megbízott körzeti orvos, fő foglalkozású üzemi, üzemi körzeti, illetve bányaüzemi körzeti orvos végzi. Azt, hogy a megye lakosai — a helyi körülményeket figyelembe véve — a tanácsadást végző szervek közül melyiket vehetik igénybe, a megyei tanács egészségügyi szakigazgatási szervének vezetője határozza meg.

A tanácsadást végző orvos a házasulókat családtervezési kérdésekben részesíti megfelelő felvilágosításban és tanácsadásban. Erről igazolást állít ki, amelyet a házasságkötést megelőzően be kell mutatni az anyakönyvvezetőnek.

Lord Beaverbrokcról az a monda járta, hogy mint vadász már több mint 327 oroszlánt kapott puskavégre. De most, 75 évesen — minden kalandtól és veszélytől távol — egy kissé megilletődve ült a kamerák elé, hogy nyilatkozzon a tv-nézök seregének;

— Mindenekelőtt: fogadja szívélyes jókívánságainkat hetvenötödik születésnapjára — sziporkázott Plapper- mouth, a riporter. Már az is kivételes szenzáció, hogy egy vadász, aki ilyen életveszélyes hivatást vállal, ennyire magas kort ért meg... De hát mondjd csak, tisztelt lordom! Alit már Ön úgy istenigazán puska nélkül egy oroszlán előtt? Szemtől szembe?

Beaverbrock egy pillanatra lehunyta a szemét.

— Igen — válaszolta csendesen.

— Mesélje el! — kérte lázasan a riporter.

— Ez — kezdte a Lord — egy nagyon-nagyon forró napon történt, augusztusban. Hm ... körülbelül harminc- három éve. Csak azt ne kérdezze, hogy hol. Hirtelen egy pompás oroszlán ' előtt találtam magam. Hímoroszlán

volt, és rettentő vad. Ha csak rá ggndolok is ...

— És Önnek nem volt fegyvere?

— Nem. Fegyver nélkül álltam vele szemben!... Mintegy három méternyire volt tőlem. Tán még annyira sem.

— S mi történt? — érdeklődött izgatottan a riporter?

— Az oroszlán engem nézett. Én őt... Három perei egyikünk se mozdult meg. Aztán ... a királyok magabiztosságával eltátotta a száját, s egy hatalmasat ordított. S ezzel a hanggal jött egyre közelebb ...

— Közelebb, közelebb — remegett a riporter.

— Farkával a földet csapkodta, szemeit rámmeresztette, s ugrani készült. Azután ...

— S azután? — a riporter hangja elfúlt.

— Azután ugrott! — jelentette ki hűvösen lord Beaver- brock.

— De ön? Mit tett ön? — kiáltotta a riporter.

— Továbbmentem. A következő ketrechez — válaszolta lord Beaverbrock egykedvűen.

Fordította: Steiner Katalin

Pezsgő az élet a magyar filmgyártás műhelyeiben. A Hunnia játékfilmstúdióban készíti első filmjét Maár Gyula rendező. A Végül című lélektani-társadalmi történetnek hőse egyike az első ötszáz munkásigazgatónak. Kosa Ferenc irányításával Sára Sándor fényképezi a Hószakadást, amelynek cselekménye 1944 őszén játszódik, valahol a Kárpátokban.

Magyar József készülő filmjének címe: Illatos út a semmibe. Szálkái Sándor rendező első filmjének, a Ki van a to- jásban?-nak utómunkálatait végzi.

A stúdióban elkészült filmek közül bemutatásra vár Szász Péter alkotása, az Egy kis hely a nap alatt, illetve Zsurzs Éva munkája, A törökfejes kopja, Mihályfi Imre Pókhálója, Szörény Rezső Idegen arcok és Makk Károly Macskajáték című műve.

A Budapest játékfilmstúdióban Bacsó Péter rendezi a maga és Zimre Péter forgató- könyvéből a Szikrázó lányok című produkciót, amelynek műfaját a rendező »proletmu- sical«-kísérletként határozza meg. A sátoraljaújhelyi mártírok emlékének tisztelgő A szarvassá vált fiúkat Gyön- gyössy 'Imre rendezi, operatőre Kende János.

Sokak kedves olvasmányélményét, Szerb Antal Pendra- gon legendáját viszi filmre Révész György. Balázs Béla regényének motívumai alapján írta és rendezi Rózsa János az Álmodozó ifjúságot. A stúdióban befejezett filmek közül bemutatásra vár A szerelem határai, a Hét tonna dollár és a Locsolókocsi.

Somogyi Nép/apl 5