Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
A kamrában is lakott egy albérlő, iözv. Szim- csák Egonná tizedik albérlője a két szóiba összkomfortos lakásban. Igénytelen kis ember volt, ötvenéves biztosítási ügynök. —_Aztán a befőttjeimre nagyon vigyázzon! — intette Szimcsákné, amikor kiadta a kamrát. — Nehogy nekem megdézsmálja valamelyiket vagy vandál módon kifúrkál- ja rajtuk a celofánokat! Olyanok nekem ezek — simított végig gyöngé- -------d en egy üveg köszmétén —, mintha a gyermekeim lennének ... Mind a kétszáz üveg. Tehát a két szeme rajtuk! _____________ S emmi randa- lírozás, házibuli meg ilyesmi! Maga mulya alaknak látszik, de azért sose tudhatja az ember ... Lakott itt a fürdőszobában egy kéményseprő, az is úgy nézett ki, mint aki kettőig se tud számolni, aztán egyszer csak, úgy próbaképpen, megkérdeztem tőle: mennyi ötször öt? Hát nem rögtön rávágta, hogy huszonöt! Gyanús lett! Még aznap vihette a cókmókját. Az albérlő elhelyezkedett egy fölfújható gumimatracon, odatámasztotta egy birsbefőtt oldalához elvált felesége fényképét, és elkezdte olvasni Selye professzor könyvét a stressz-elméletről. Az első hónapok csöndes eseménytelenségben teltek, lassan megszokta a házirendet, és pontosan fizette a havi nyolcszáz forintot. — Maga vesz annyi levegőt? — nyitott be egyik este Szimcsákné. — Én óránként csak négyszer veszek, ahogy megállapodtunk, kezétcsókolom. — Akkor nem tudom, ki partizánkodik! — csattant föl az öregasszony. — Valaki a megengedettnél többet szippant! Micsoda eljárás ez, kérem?! Hát mit képzelnek maguk?! Az albérlő behúzódott a pokróc alá, amíg Szimcsákné bent tartózkodott, és ezalatt ijedtében egyáltalán nem vett levegőt. Másnap pedig az . óránkénti négy levegővételt önszántából háromra szállította le. Ezt jelentette is Szimcsáknénak, mire az elégedetten vállon veregette: — Maga rendes ember. Jutalmul megengedem, hogy havonta egyszer itthon végezze el a szükségleteit. Persze nem hosszan és nem akkor, ha éppen hasmenés kínozza. — Nagy kitüntetés, kezétcsókolom — lihegte boldogan az albérlő, és visszasurrant a kamrájába. Néha albérlőgyűlést is tartott Szimcsákné. Olyankor mindenkinek a fejére olvasta bűneit, mulasztásait, de volt úgy, hogy dicsért is. — A kamralakó dicséretet érdemel — mondta az egyik gyűlésen. — Példás magavi- •seletű ember, és szorgalmas. Megszámolta, hány szem babom van, és most kezdi majd el a mákot számolni. Sok értelme ugyan nincs ennek, de szorgalmát becsülendő meg- t .jutalmazom egy üveg ribizli- befőttel. A z albérlő hálásan csókolta meg Szimcsákné ráncos kezét, és a meghatottságtól szólni sem tudott. — Stréber — morogta Taar Samu vasúti málházó, és undorral nézte, ahogy a kamra- lakó átveszi és habzsolni kezdi a jutalmat. — Azonkívül — folytatta Szimcsákné, szeretettel pislogva a kamralakóra — magát ezentúl a nevén fogom szólítani. Ügy emlékszem, Szalma Mátyásnak hívják. Igaz? A kamralakó könnyezve adott igazat, mert valóban Szalma Mátyásnak hívták. — Tehát, kedves Szalma úr, továbbra is ilyen rendes albérlő maradjon, és vigyázzon a befőttjeim nyugalmára. Szalma Mátyás attól a naptól kezdve rendszeres jógagyakorlatokat végzett, és az óránkénti levegővételt kettőre redukálta. Lilára vált arccal járt-kelt a lakásban, és mindent elkövetett, hogy Szimcsáknénak még jobban a kedvében járjon. Árgus szemekkel figyelte az albérlőtársakat, és ha csak egy kis szabálytalanságot vett észre valakinél. rög-tön jelentette az öregasszonynak. Olyankor jutalmul mindig kapott egy üveg befőttet,' amit boldog elégedettséggel majszolgatott Cseresznyénél, meggynél, szilvánál a magokat is lenyelte, a világért sem akart rendetlenséget okozni. Egy napon Szimcsákné váratlan bejelentést tett a rögtönzött lakógyűlésen. — Holnap két hétre Hévízre utazom, a reumámat kezeltetni. Ilyenkor ősszel, az esős idő beálltával különösen Tóth-Máthé Miklós A kamralakó szaggat és fáj. Természetesen nem tartok igényt a sajnálatukra, azt viszont elvárom, hogy távollétem alatt továbbra is rendben menjenek a dolgok. Mivel önök valamennyien megbízhatatlanok, és csak a halálomra lesnek, ezért Szalma urat kérem meg, hogy vigyázzon itthon a rendre. Remélem, vállalja, kedves Szalma úr ... — Boldogan vállalom, kezétcsókolom — térdelt le a kamralakó, és megcsókolta Szimcsákné papucsait I ehéz napok követkézN tek az albérlőkre. Szalmának ezer szeme volt, és mindent rögtön észrevett. Különösen Taar Samura pikkelt, aki úgy szedte a levegőt, mintha ingyen adnák. — Mit képzel maga?? — ripakodott rá. — Én óránként .kétszer lélegzem, maga meg valósággal fürdik a levegőben! Vegye tudomásul, hogy jelenteni fogom, és kirúga- tom magát! Annyi albérlőt kapunk, mint a sóderban a kavics! — A nyakad tekerem ki, te, hernyó! — ragadta meg Taar Samu, ám a kamralakó ügyesen kiszabadította magát, és beiszkolt kamrájába. Magára riglizte az ajtót, lekuporodott a gumimatracra, aztán elkezdte számolni a befőtteket, mert ezt Szimcsákné külön a lelkére kötötte. Ezalatt Taar Samuék se tétlenkedtek. — Valamit tenni kell — jelentette ki Szögi Péter közért eladó, aki a fürdőszobát bérelte másodmagával. — Ez a gazember túltesz még a vénasszonyon is! — Húzzuk le a vécén! — ajánlotta készségesen Remete Imre cukrász. — Az ilyen nem érdemel mást! Sokáig tanakodtak, amíg végül kész lett az ördögi terv. Ennek érdekében Szögi Péter lement a boltba, és hozott két üveg konyakot, majd bekopogott a kamraajtón. — Ki az?! — szólt ki gyanakodva Szalma, mire Szögi mézédes hangon közölte vele, hogy ma ünnepli albérlősége első évfordulóját, ezért baráti ivászatot rendeznek, amire tisztelettel meghívják Szalma albérlőtársat is. — De semmi rumli — dugta ki a fejét Szalma. — És a fürdőszobában lehet! — Az esak bermészetes — bólogatott Szögi, majd karoij- fogta Szalmát, és átvezette a fürdőszobába, ahol a régi fürdőkádban meg körülötte már ott szorongott az egész albérlő kollektíva. Taaron és Remetén kívül ott ivott már az állás nélküli színész, a népzenész, az újságírógyakornok, a vámőr és a két ipari tanuló. — Higgyék el, jó asszony a Szimcsákné — prédikálta Szalma, miután nagyot húzott a konyakos üvegből, amit ______________ Szögi rögtön a ————— kezébe nyomott. — Szigorú egy kicsit, de arany szíve van! A múltkor ' babszámolás közben kísértésbe _______________ estem, és len yeltem az egyik szépen fejlett babszemet. Ugyanis gyermekkorom óta szeretem a tarkababot. Rámnézett szomorúan, és csak ennyit mondott: Ej, ej, Szalma úr ... Először Taar Samu ment ki, később Remete Imre hagyta el a fürdőszobát. — Uraim, nagyon vigyáza- nak a vécére! — kiáltotta utánuk Szalma. Taarék után fokozatosan mindenki kiszállingózott, és éjfél körül már csak ketten ültek a fürdőszobában: Szalma meg Szögi Péter. — Jó asszony a Szimcsákné,.. — sírta Szalma, Szögi vállára borulva. — Nekem elhiheted pajtás, a legjobb as_z- szony! Ügy döntöttem, hogy a jövő hónaptól kezdve csak egyszer veszek levegőt óránként. Ez a drága nénike megérdemli ! Hol... hol... vannak a többiek?! — nézett körül riadtan, majd iszonyú sejtése támadt. Rettenetes látvány fogadta Az előszoba közepén óriási befőtthalom, s körülötte üres üvegekkel a kezükben csárdást táncoltak az albérlők. Taar Samu pedig éppen azt üvöltötte: — Vesszen Szimcsákné! Mire mindnyájan vele üvöltötték: — Vesszen!!? És mint aki megérezte, mikor a legalkalmasabb hazajönni, erre belépett az ajtón Szimcsákné is. — A befőttjeim! — sikol- totta, majd a szívéhez kapott, és beleszédült a befőtthalomba. — Ártatlan vagyok! — ordított föl Szalma Mátyás, lerogyva a befőtthalom elé. Ezek a vadállatok csinálták/ — mutatott a veszettül táncoló albérlők felé. — Taar Samu a vezérük, tessék szíves lenni kirúgni innen. Meg a Szögi Pétert is, meg a... — befúrta fejét a befőtt halomba, úgy bugyborogta: — Tetszik engem hallani, kezétcsókolom ! Meg tetszik nekem bocsá ... L assan egészen belefúrta magát a befőtthalomba, és csak az itt- ott púposodó, hullámzó masz- sza jelezte még egy ideig, hogy éppen merre keresi Szimcsáknét. Martinász. (Kajári Gyula rajza) Rűdnai Géber MESE Seholsines-országban lakik az én mátkám, soha-napi nászon asszonnyá imádnám. Friss fenyőszappannal dörzsölném be testét, hűvös vízhullámok tisztává ereznék. Velem szári tkozna, velem nedvesedne, hűvösről tüzesre hozzám kedveskedne. Seholsincs-országban lakik az én mátkám, soha-napi nászon asszonnyá imádnám. Slawomir Mrozek Találkozás Az út üres volt. a? akarom ez?el mondani, hogy nem volt rajta sem ember, sem állat, sem élettelen tárgy. Ezen az úton mentem en. Én ember vagyok. De akármerre néztem, nem láttam senkit. De csak egy bizonyos ideig volt így. Egyszercsak megjelent valaki. Szembejött velem. Kissé magasabb volt nálam, a válla sokkal szélesebb, és kalap volt a fején, nem úgy, mint nekem: én mindig fedetlen fővel járok. Megfelelő arckifejezést öltöttem magamra: energikusnak és szépnek akartam látszani. Azt hittem, minden úgy lesz, ahogy lenni szokott. Egy pillanatra visszatartom a lélegzetemet, hogy be ne hatoljon a tüdőmbe a levegő, amit az ismeretlen kettéhasított, s ami őt körülveszi, — aztán elmegyünk egymás mellett ö azonban elállta utamat és így szólt: — Álljon meg, uram. Holnap, pontosan hét órakor, eljön hozzám és kitakarítja a lakásomat. Annyira meglepődtem, hogy csak egy szót bírtam ki bökni: — Én? — Persze, hogy ön. — De mit jelentsen ez?! — végre megtaláltam a kellő hangnemet; így kell válaszolo Somogyi Néplap tModern férfi — Mit veszel a káestédből? — szegezte felém a kérdést Jázmin Oszkár költő barátom. — Fogadjunk, hogy a nejedre költöd! Ilyenek vagytok mind. Csak az olcsó sikereket hajszoljátok. Így van ez ha már valaki az öregfiúk csapatában játszik. — Hiába szövegelsz, egy ötvenesnél többet nem tudok kölcsönadni. A feleségemnek pedig retikv.lt, kesztyűt, sálat veszek karácsonyra. — Es te? Az öreg jakodban, fejeden ezzel a drótostót kalappal ünnepelsz? A munkahelyeden már csak te öltözöl ilyen konzervatív módon. Emlékezz csak, mit mondott az igazgatód: Te egy békebeli bútordarab vagy. Tudod mi a békebeli bútordarab? A hintaszék, ez vagy te. Ember, nézz végig magadon. Nyakkendő. Kalap. Öltöny. Típus- cipő. Hát joggal bírálnak, hogy nem haladsz. Gondolkozni kezdtem. Ejthet, hogy igaza van? A többiek valóban me 7 változtak az osztályon. A Komora, tűi az ötvenen, tinédzser dzsekit hord; Kovács hülyegyerek- f munát ét barkát növesztett, óriás fazonú kabátban teszi a szépet a lányoknak, pedig több világháborút lógott át. Lajos bácsi pedig, közvetlen nyugdíj előtt bevezette a farmerdivatot. Nemcsak árulja, hordja is. A Bodolai megnövesztette a haját és emeletes nyomorékcipőt hord a kockás nadrágjához. Ahogy elgondolom, mostanában az igazgatónkon is csak nagyobb értekezletek alkalmával látok sötét ruhát, nyakkendőt. Egyébként kockás ing, pulóver megy nála is. Sőt, a múltkor egyszer még őt is farmerben láttam ... Csak én lógok ki a sorból. — Segítesz nekem néhány dolgot vásárolni? — kérdeztem a barátomat. — (pyere — mondta nekem és karon ragadott. Bementünk az áruházba. Oszkár fürge gyíkként ugrándozott a pultok előtt. Percek alatt öt kockás inget nyomott a kezembe, aztán rámhúzott egy anorákot, fejembe nyomott egy kockás sportsapkát, a nadrágosztályon kiválasztott két lila és két farmer nadrágot. Amikor a farmert felpró- et « tükörbe pillantottam, egy cowboyt láttam az idegenek között. A cowboy én voltam, csak a colt és a tehenek hiányoztam mellőlem. A cipőosztályon volt a legtöbb bajom. Az emeletes cipő úgy nyomta a lábam, hogy útközben le kellett venni, de Oszkár szerint az sem baj, ha holnap még nem veszem fel az új cipőt, mehetek mezítláb is, akkor is modernnek könyvelnek el. Mindenben igazat adtam barátomnak, mert most már elhatároztam, hogy én bizony modern leszek, ha belepusztulok is. De mi lesz a nejem karácsonyi ajándékával? — Vörösmarty feleségének nászajándékul egy verset adott. A Merengőhöz címmel. Írj hozzá te is egy költeményt. — Az ötlet kitűnő. Csak egy hiba van. Nem tudom, mit szól ehhez a nejem? — Semmi vész. Ha nem tetszik neki a vers, átadsz neki két nadrágot és két inget. Esküszöm, jobban fog örülni a farmereknek, mintha reti- kült vennél neki. Ha nem tudnád, az unisex világát él- füJcl Abai Pál nőm annak, aki belémköt. — Mit képzel?! Engedjen el, kérem, továbbmenni! — Csak semmi izgalom! Hallgasson ide, kérem. Van folyóvíz és törlő is, meg felmosórongyok. — Csakugyan azt gondolja, hogy én ... — A munka látszatra nehéz, nem tagadom, de porszívónk is van. — Miféle porszívó?? — Nagyszerű porszívó, kész gyönyörűség dolgozni vele. Különben lent az udvarban lehet porolni. — Hányadik emelet? Biztosan a hatodik! — Dehogyis! Negyedik. És még lift is van. Láthatja, milyen jó feltételek. — De miért takarítsam én ki az ön lakását?! — Mert már piszkos és okvetlenül rendbe kell hozni egy kicsit. Kötényt is kap. Különben kérem, ne tegyen megjegyzéseket. — De mit jelentsen ez tulajdonképpen?! — Hiszen nem takaríthat kötény nélkül. Különben, ahogy óhajtja. — Nem, nem, a kötény okvetlenül szükséges. De... hogy merészel... — A kamrában, a fürdőszoba mellett, talál seprűt. A villanyt az előszobában kell felgyújtania, mert a kamrában kiégett a körte. — Ez igazán hallatlan!... Néhány filcdarab is elkelne.- De minek néz engem tulajdonképpen?! — Filc nincs, csak flanel, azt is megtalálja a kamrában. Csak kérem, ne használjon túl sok padlópasztát. Mindig annyi fogy mindenből, hogy nem győzi az ember. — Azt képzeli, lehet azt csak úgy tessék-lássék csinálni? Ha már nekifog az ember, annyit használ, amennyi kell, nem lehet csak úgy csipegetni, mit gondol... — Ne vitatkozzék, kérem. Könnyedén keni, aztán megvárja, míg beszívódik. Padlókefét a szomszédból kér kölcsön. — Hogy-hogy, nincs saját padlókeféje? Nem lehetett volna venni egyet? — Ez nem önre tartozik. A szomszédba csak reggel nyolc óra előtt csöngethet be, mert aztán mind elmennek hazulról. Megmondja, hogy én kérem. A konyhában a kreden- cen talál ementáli sajtot, ehet belőle, de ne egye meg az egészet. A vízvezetéket kipumpálja, a gerániumot meglocsolja, a linóleumot felgöngyöli, nem ereszt be idegéneket. — És melegvíz van? Hideggel nem mosok fel. Reumás vagyok. — Ne szamárkodjon. Van autogejzer, csak a csapot kell kinyitni. Felnőtt ember, ha nem tévedek?! — Szóval gáz van? — Persze, hogy van. Ne tegyen fel uninteligens kérdéseket — Félek, hogy gázmérgezést kapok. — Ostobaság. A piszkos törlőket egy helyre rakja. Eltolja a szekrényeket, kiporolja a matracokat, leszedi a függönyöket, megszidolozza a kilincseket; a falat ne fröcskölje be, és az ablakokat törölje jól szárazra, tisztességesen, mert ellenőrzőm. A rádiót kapcsolja ki, ne hallgassa, mert az eltereli a figyelmét. Nos, körülbelül ennyi az egész. A viszontlátásra. Elment, rugalmas léptekkel, anélkül, hogy hátranézett volna. Én néztem utána, míg el nem tűnt Csak úgy forrt bennem a sértett büszkeség, megsebzett emberi méltóságom. Hirtelen elképedtem: gyámoltalannak, védtelennek éreztem magam ... hisz nem adta meg a címét! Kerényi Grácia fordítása Boór András LÁNGOK M-herz Lehull a pillanat — u lángok fénytörése. Mit ér a csillagon a szikra lomha léte? Mögötted még a múlt, előtted már s másik; Szőrit* magadhoz aoepeo' fulladásig!
