Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

A kamrában is lakott egy albérlő, iözv. Szim- csák Egonná tizedik albérlője a két szóiba össz­komfortos lakásban. Igényte­len kis ember volt, ötvenéves biztosítási ügynök. —_Aztán a befőttjeimre na­gyon vigyázzon! — intette Szimcsákné, amikor kiadta a kamrát. — Nehogy nekem megdézsmálja valamelyiket vagy vandál módon kifúrkál- ja rajtuk a celofánokat! Olya­nok nekem ezek — simított végig gyöngé- -------­d en egy üveg köszmétén —, mintha a gyer­mekeim len­nének ... Mind a kétszáz üveg. Tehát a két szeme rajtuk! _____________ S emmi randa- lírozás, házibuli meg ilyesmi! Maga mulya alaknak látszik, de azért sose tudhatja az em­ber ... Lakott itt a fürdőszo­bában egy kéményseprő, az is úgy nézett ki, mint aki ket­tőig se tud számolni, aztán egyszer csak, úgy próbakép­pen, megkérdeztem tőle: mennyi ötször öt? Hát nem rögtön rávágta, hogy huszon­öt! Gyanús lett! Még aznap vihette a cókmókját. Az albérlő elhelyezkedett egy fölfújható gumimatracon, odatámasztotta egy birsbefőtt oldalához elvált felesége fényképét, és elkezdte olvas­ni Selye professzor könyvét a stressz-elméletről. Az első hónapok csöndes eseménytelenségben teltek, lassan megszokta a háziren­det, és pontosan fizette a ha­vi nyolcszáz forintot. — Maga vesz annyi leve­gőt? — nyitott be egyik este Szimcsákné. — Én óránként csak négy­szer veszek, ahogy megálla­podtunk, kezétcsókolom. — Akkor nem tudom, ki partizánkodik! — csattant föl az öregasszony. — Valaki a megengedettnél többet szip­pant! Micsoda eljárás ez, ké­rem?! Hát mit képzelnek maguk?! Az albérlő behúzódott a pokróc alá, amíg Szimcsákné bent tartózkodott, és ezalatt ijedtében egyáltalán nem vett levegőt. Másnap pedig az . óránkénti négy levegővételt önszántából háromra szállí­totta le. Ezt jelentette is Szimcsáknénak, mire az elé­gedetten vállon veregette: — Maga rendes ember. Ju­talmul megengedem, hogy havonta egyszer itthon vé­gezze el a szükségleteit. Per­sze nem hosszan és nem ak­kor, ha éppen hasmenés kí­nozza. — Nagy kitüntetés, kezét­csókolom — lihegte boldogan az albérlő, és visszasurrant a kamrájába. Néha albérlőgyűlést is tar­tott Szimcsákné. Olyankor mindenkinek a fejére olvasta bűneit, mulasztásait, de volt úgy, hogy dicsért is. — A kamralakó dicséretet érdemel — mondta az egyik gyűlésen. — Példás magavi- •seletű ember, és szorgalmas. Megszámolta, hány szem ba­bom van, és most kezdi majd el a mákot számolni. Sok ér­telme ugyan nincs ennek, de szorgalmát becsülendő meg- t .jutalmazom egy üveg ribizli- befőttel. A z albérlő hálásan csó­kolta meg Szimcsákné ráncos kezét, és a meg­hatottságtól szólni sem tudott. — Stréber — morogta Taar Samu vasúti málházó, és un­dorral nézte, ahogy a kamra- lakó átveszi és habzsolni kez­di a jutalmat. — Azonkívül — folytatta Szimcsákné, szeretettel pis­logva a kamralakóra — ma­gát ezentúl a nevén fogom szólítani. Ügy emlékszem, Szalma Mátyásnak hívják. Igaz? A kamralakó könnyezve adott igazat, mert valóban Szalma Mátyásnak hívták. — Tehát, kedves Szalma úr, továbbra is ilyen rendes al­bérlő maradjon, és vigyázzon a befőttjeim nyugalmára. Szalma Mátyás attól a nap­tól kezdve rendszeres jóga­gyakorlatokat végzett, és az óránkénti levegővételt kettő­re redukálta. Lilára vált arc­cal járt-kelt a lakásban, és mindent elkövetett, hogy Szimcsáknénak még jobban a kedvében járjon. Árgus sze­mekkel figyelte az albérlő­társakat, és ha csak egy kis szabálytalanságot vett észre valakinél. rög-tön jelentette az öregasszonynak. Olyankor jutalmul mindig kapott egy üveg befőttet,' amit boldog elégedettséggel majszolgatott Cseresznyénél, meggynél, szilvánál a magokat is lenyel­te, a világért sem akart ren­detlenséget okozni. Egy napon Szimcsákné vá­ratlan bejelentést tett a rög­tönzött lakógyűlésen. — Holnap két hétre Hévíz­re utazom, a reumámat ke­zeltetni. Ilyenkor ősszel, az esős idő beálltával különösen Tóth-Máthé Miklós A kamralakó szaggat és fáj. Természetesen nem tartok igényt a sajnála­tukra, azt viszont elvárom, hogy távollétem alatt to­vábbra is rendben menjenek a dolgok. Mivel önök vala­mennyien megbízhatatlanok, és csak a halálomra lesnek, ezért Szalma urat kérem meg, hogy vigyázzon itthon a rend­re. Remélem, vállalja, kedves Szalma úr ... — Boldogan vállalom, ke­zétcsókolom — térdelt le a kamralakó, és megcsókolta Szimcsákné papucsait I ehéz napok követkéz­N tek az albérlőkre. Szalmának ezer szeme volt, és mindent rögtön ész­revett. Különösen Taar Sa­mura pikkelt, aki úgy szedte a levegőt, mintha ingyen ad­nák. — Mit képzel maga?? — ripakodott rá. — Én óránként .kétszer lélegzem, maga meg valósággal fürdik a levegő­ben! Vegye tudomásul, hogy jelenteni fogom, és kirúga- tom magát! Annyi albérlőt kapunk, mint a sóderban a kavics! — A nyakad tekerem ki, te, hernyó! — ragadta meg Taar Samu, ám a kamralakó ügye­sen kiszabadította magát, és beiszkolt kamrájába. Magára riglizte az ajtót, lekuporodott a gumimatracra, aztán el­kezdte számolni a befőtteket, mert ezt Szimcsákné külön a lelkére kötötte. Ezalatt Taar Samuék se tétlenkedtek. — Valamit tenni kell — je­lentette ki Szögi Péter kö­zért eladó, aki a fürdőszobát bérelte másodmagával. — Ez a gazember túltesz még a vénasszonyon is! — Húzzuk le a vécén! — ajánlotta készségesen Reme­te Imre cukrász. — Az ilyen nem érdemel mást! Sokáig tanakodtak, amíg végül kész lett az ördögi terv. Ennek érdekében Szögi Péter lement a boltba, és hozott két üveg konyakot, majd bekopo­gott a kamraajtón. — Ki az?! — szólt ki gya­nakodva Szalma, mire Szögi mézédes hangon közölte vele, hogy ma ünnepli albérlősége első évfordulóját, ezért bará­ti ivászatot rendeznek, amire tisztelettel meghívják Szalma albérlőtársat is. — De semmi rumli — dug­ta ki a fejét Szalma. — És a fürdőszobában lehet! — Az esak bermészetes — bólogatott Szögi, majd karoij- fogta Szalmát, és átvezette a fürdőszobába, ahol a régi für­dőkádban meg körülötte már ott szorongott az egész albér­lő kollektíva. Taaron és Re­metén kívül ott ivott már az állás nélküli színész, a nép­zenész, az újságírógyakornok, a vámőr és a két ipari tanuló. — Higgyék el, jó asszony a Szimcsákné — prédikálta Szalma, miután nagyot hú­zott a konyakos üvegből, amit ______________ Szögi rögtön a ————— kezébe nyo­mott. — Szi­gorú egy ki­csit, de arany szíve van! A múltkor ' bab­számolás köz­ben kísértésbe _______________ estem, és le­n yeltem az egyik szépen fejlett bab­szemet. Ugyanis gyermekko­rom óta szeretem a tarkaba­bot. Rámnézett szomorúan, és csak ennyit mondott: Ej, ej, Szalma úr ... Először Taar Samu ment ki, később Remete Imre hagyta el a fürdőszobát. — Uraim, nagyon vigyáza- nak a vécére! — kiáltotta utánuk Szalma. Taarék után fokozatosan mindenki kiszállingózott, és éjfél körül már csak ketten ültek a fürdőszobában: Szal­ma meg Szögi Péter. — Jó asszony a Szimcsák­né,.. — sírta Szalma, Szögi vállára borulva. — Nekem el­hiheted pajtás, a legjobb as_z- szony! Ügy döntöttem, hogy a jövő hónaptól kezdve csak egyszer veszek levegőt órán­ként. Ez a drága nénike meg­érdemli ! Hol... hol... van­nak a többiek?! — nézett kö­rül riadtan, majd iszonyú sejtése támadt. Rettenetes látvány fogadta Az előszoba közepén óriási befőtthalom, s körülötte üres üvegekkel a kezükben csár­dást táncoltak az albérlők. Taar Samu pedig éppen azt üvöltötte: — Vesszen Szimcsákné! Mire mindnyájan vele üvöltötték: — Vesszen!!? És mint aki megérezte, mi­kor a legalkalmasabb haza­jönni, erre belépett az ajtón Szimcsákné is. — A befőttjeim! — sikol- totta, majd a szívéhez ka­pott, és beleszédült a befőtt­halomba. — Ártatlan vagyok! — or­dított föl Szalma Mátyás, le­rogyva a befőtthalom elé. Ezek a vadállatok csinálták/ — mutatott a veszettül tán­coló albérlők felé. — Taar Samu a vezérük, tessék szíves lenni kirúgni innen. Meg a Szögi Pétert is, meg a... — befúrta fejét a befőtt halom­ba, úgy bugyborogta: — Tet­szik engem hallani, kezétcsó­kolom ! Meg tetszik nekem bocsá ... L assan egészen belefúr­ta magát a befőttha­lomba, és csak az itt- ott púposodó, hullámzó masz- sza jelezte még egy ideig, hogy éppen merre keresi Szimcsáknét. Martinász. (Kajári Gyula rajza) Rűdnai Géber MESE Seholsines-országban lakik az én mátkám, soha-napi nászon asszonnyá imádnám. Friss fenyőszappannal dörzsölném be testét, hűvös vízhullámok tisztává ereznék. Velem szári tkozna, velem nedvesedne, hűvösről tüzesre hozzám kedveskedne. Seholsincs-országban lakik az én mátkám, soha-napi nászon asszonnyá imádnám. Slawomir Mrozek Találkozás Az út üres volt. a? akarom ez?el mondani, hogy nem volt rajta sem ember, sem állat, sem élettelen tárgy. Ezen az úton mentem en. Én ember vagyok. De akármerre néztem, nem láttam senkit. De csak egy bizonyos ideig volt így. Egyszercsak megje­lent valaki. Szembejött velem. Kissé magasabb volt nálam, a válla sokkal szélesebb, és ka­lap volt a fején, nem úgy, mint nekem: én mindig fedet­len fővel járok. Megfelelő arckifejezést öl­töttem magamra: energikus­nak és szépnek akartam lát­szani. Azt hittem, minden úgy lesz, ahogy lenni szokott. Egy pillanatra visszatartom a lé­legzetemet, hogy be ne hatol­jon a tüdőmbe a levegő, amit az ismeretlen kettéhasított, s ami őt körülveszi, — aztán el­megyünk egymás mellett ö azonban elállta utamat és így szólt: — Álljon meg, uram. Hol­nap, pontosan hét órakor, el­jön hozzám és kitakarítja a lakásomat. Annyira meglepődtem, hogy csak egy szót bírtam ki bökni: — Én? — Persze, hogy ön. — De mit jelentsen ez?! — végre megtaláltam a kellő hangnemet; így kell válaszol­o Somogyi Néplap tModern férfi — Mit veszel a káestédből? — szegezte felém a kérdést Jázmin Oszkár költő barátom. — Fogadjunk, hogy a nejedre költöd! Ilyenek vagytok mind. Csak az olcsó sikereket haj­szoljátok. Így van ez ha már valaki az öregfiúk csapatában játszik. — Hiába szövegelsz, egy öt­venesnél többet nem tudok kölcsönadni. A feleségemnek pedig retikv.lt, kesztyűt, sálat veszek karácsonyra. — Es te? Az öreg jakod­ban, fejeden ezzel a drótostót kalappal ünnepelsz? A mun­kahelyeden már csak te öltö­zöl ilyen konzervatív módon. Emlékezz csak, mit mondott az igazgatód: Te egy békebeli bútordarab vagy. Tudod mi a békebeli bútordarab? A hin­taszék, ez vagy te. Ember, nézz végig magadon. Nyak­kendő. Kalap. Öltöny. Típus- cipő. Hát joggal bírálnak, hogy nem haladsz. Gondolkozni kezdtem. Ejt­het, hogy igaza van? A töb­biek valóban me 7 változtak az osztályon. A Komora, tűi az ötvenen, tinédzser dzsekit hord; Kovács hülyegyerek- f munát ét barkát növesztett, óriás fazonú kabátban teszi a szépet a lányoknak, pedig több világháborút lógott át. Lajos bácsi pedig, közvetlen nyugdíj előtt bevezette a far­merdivatot. Nemcsak árulja, hordja is. A Bodolai megnö­vesztette a haját és emeletes nyomorékcipőt hord a kockás nadrágjához. Ahogy elgondo­lom, mostanában az igazga­tónkon is csak nagyobb érte­kezletek alkalmával látok sö­tét ruhát, nyakkendőt. Egyéb­ként kockás ing, pulóver megy nála is. Sőt, a múltkor egyszer még őt is farmerben láttam ... Csak én lógok ki a sorból. — Segítesz nekem néhány dolgot vásárolni? — kérdez­tem a barátomat. — (pyere — mondta nekem és karon ragadott. Bementünk az áruházba. Oszkár fürge gyíkként ugrán­dozott a pultok előtt. Percek alatt öt kockás inget nyomott a kezembe, aztán rámhúzott egy anorákot, fejembe nyo­mott egy kockás sportsapkát, a nadrágosztályon kiválasztott két lila és két farmer nadrá­got. Amikor a farmert felpró- et « tükörbe pillantot­tam, egy cowboyt láttam az idegenek között. A cowboy én voltam, csak a colt és a tehe­nek hiányoztam mellőlem. A cipőosztályon volt a legtöbb bajom. Az emeletes cipő úgy nyomta a lábam, hogy útköz­ben le kellett venni, de Osz­kár szerint az sem baj, ha holnap még nem veszem fel az új cipőt, mehetek mezít­láb is, akkor is modernnek könyvelnek el. Mindenben igazat adtam barátomnak, mert most már elhatároztam, hogy én bizony modern le­szek, ha belepusztulok is. De mi lesz a nejem karácsonyi ajándékával? — Vörösmarty feleségének nászajándékul egy verset adott. A Merengőhöz címmel. Írj hozzá te is egy költe­ményt. — Az ötlet kitűnő. Csak egy hiba van. Nem tudom, mit szól ehhez a nejem? — Semmi vész. Ha nem tetszik neki a vers, átadsz ne­ki két nadrágot és két inget. Esküszöm, jobban fog örülni a farmereknek, mintha reti- kült vennél neki. Ha nem tudnád, az unisex világát él- füJcl Abai Pál nőm annak, aki belémköt. — Mit képzel?! Engedjen el, kérem, továbbmenni! — Csak semmi izgalom! Hallgasson ide, kérem. Van folyóvíz és törlő is, meg fel­mosórongyok. — Csakugyan azt gondolja, hogy én ... — A munka látszatra ne­héz, nem tagadom, de porszí­vónk is van. — Miféle porszívó?? — Nagyszerű porszívó, kész gyönyörűség dolgozni vele. Különben lent az udvarban lehet porolni. — Hányadik emelet? Biz­tosan a hatodik! — Dehogyis! Negyedik. És még lift is van. Láthatja, mi­lyen jó feltételek. — De miért takarítsam én ki az ön lakását?! — Mert már piszkos és ok­vetlenül rendbe kell hozni egy kicsit. Kötényt is kap. Különben kérem, ne tegyen megjegyzéseket. — De mit jelentsen ez tu­lajdonképpen?! — Hiszen nem takaríthat kötény nélkül. Különben, ahogy óhajtja. — Nem, nem, a kötény ok­vetlenül szükséges. De... hogy merészel... — A kamrában, a fürdő­szoba mellett, talál seprűt. A villanyt az előszobában kell felgyújtania, mert a kamrá­ban kiégett a körte. — Ez igazán hallatlan!... Néhány filcdarab is elkelne.- De minek néz engem tulaj­donképpen?! — Filc nincs, csak flanel, azt is megtalálja a kamrá­ban. Csak kérem, ne használ­jon túl sok padlópasztát. Mindig annyi fogy mindenből, hogy nem győzi az ember. — Azt képzeli, lehet azt csak úgy tessék-lássék csinál­ni? Ha már nekifog az em­ber, annyit használ, amennyi kell, nem lehet csak úgy csi­pegetni, mit gondol... — Ne vitatkozzék, kérem. Könnyedén keni, aztán meg­várja, míg beszívódik. Padló­kefét a szomszédból kér köl­csön. — Hogy-hogy, nincs saját padlókeféje? Nem lehetett volna venni egyet? — Ez nem önre tartozik. A szomszédba csak reggel nyolc óra előtt csöngethet be, mert aztán mind elmennek hazul­ról. Megmondja, hogy én ké­rem. A konyhában a kreden- cen talál ementáli sajtot, ehet belőle, de ne egye meg az egé­szet. A vízvezetéket kipum­pálja, a gerániumot meglo­csolja, a linóleumot felgön­gyöli, nem ereszt be idegéne­ket. — És melegvíz van? Hideg­gel nem mosok fel. Reumás vagyok. — Ne szamárkodjon. Van autogejzer, csak a csapot kell kinyitni. Felnőtt ember, ha nem tévedek?! — Szóval gáz van? — Persze, hogy van. Ne te­gyen fel uninteligens kérdése­ket — Félek, hogy gázmérge­zést kapok. — Ostobaság. A piszkos törlőket egy helyre rakja. El­tolja a szekrényeket, kiporol­ja a matracokat, leszedi a függönyöket, megszidolozza a kilincseket; a falat ne fröcs­kölje be, és az ablakokat tö­rölje jól szárazra, tisztessége­sen, mert ellenőrzőm. A rá­diót kapcsolja ki, ne hallgas­sa, mert az eltereli a figyel­mét. Nos, körülbelül ennyi az egész. A viszontlátásra. Elment, rugalmas léptek­kel, anélkül, hogy hátranézett volna. Én néztem utána, míg el nem tűnt Csak úgy forrt bennem a sértett büszkeség, megsebzett emberi méltósá­gom. Hirtelen elképedtem: gyá­moltalannak, védtelennek éreztem magam ... hisz nem adta meg a címét! Kerényi Grácia fordítása Boór András LÁNGOK M-herz Lehull a pillanat — u lángok fénytörése. Mit ér a csillagon a szikra lomha léte? Mögötted még a múlt, előtted már s másik; Szőrit* magadhoz aoepeo' fulladásig!

Next

/
Thumbnails
Contents