Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

Poseidon búvárklub Fagypont kö­rül lehetett a hőmérséklet, amikor először láttam a köny- nyűbúvárok edzését az uszoda nyitott medencéjében. A víz felszínét finom jéghár­tya borította, ez azonban nem zavarta a fiúkat: egymás után merültek le, majd buk­kantak felszín­re. Tömlőikkel, fekete, sárga csíkos búváröl- tönyükben, há­tukon oxigén- palackkal, lá­bukon uszo­nyokkal olya­nok voltak, mint valami idegen bolygó­ról érkezett lé­nyek. Másodszor már barátságo­sabb környezetben találkoz­tam az MHSZ könnyűbúvár­szakosztályának tagjaival. Klubhelyiségüket maguk tet­ték otthonossá. — A felsőfokú mezőgazda- sági főiskolán Erdős István főiskolai tanár vezetésével kialakulóban van egy új tájé­kozódási úszó sportkör — mondta Decsi Gyula, a köny- nyübúvárklub egyik alapító tagja. — Jelenleg hozzánk harmincán járnak rendszere­sen edzésre. A klubnak min­denki tagja lehet, de míg ma­gára öltheti a búvárfölszere­lést, sokat kell tanulnia. Alapvető követelmény a ki­fogástalan egészségügyi álla­pot. Aki ezt a sportot akarja űzni, le kell mondania a ká­ros szenvedélyekről, különben az igen szigorú orvosi vizsgá­laton kibukik. Diákok, mun­kások, tisztviselők, orvosok járnak ide. Van olyan tag is, aki ejtőernyősként kezdte. Ed­dig még csak hazai vizeken jártak. Edzőtáboroztak Zá­kányban és Balatonföldváron. — Számítanak ránk az ár- vízvédelemnél, elsüllyedt ha­jók kiemelésénél, roncskere­sésnél. A hetesi halastónál történt szerencsétlenség alkal­mával is a rendőrség a mi se­gítségünket kérte — fűfcte még hozzá Decsi Gyula.­A szakmai megbeszéléseket kötetlen klubfoglalkozásokkal, filmvetítéssel színesítik. •— Legközelebb Illés Feren­cet szeretnénk meghívni, aki nemrég járt Kubában, hogy meséljen Karib-tengeri élmé­nyéiről. A szakosztály célja a sorkö­telesek képzése mellett a mi­nősített sportolók nevelése is. Jelenleg még csak az alapok­nál tartanak, de jövőre már szeretnének eredményeket el­érni. A sarokban mg^nó szólt, be­szélgettek, vitatkoztak, de minden témáról visszakanya­rodtak a búvárkodásra. És a klubhelyiség szépítésére. A festés után a falakra színes, víz alatti felvételek kerülnek majd. Fiatalok, lelkesek e bátorsá­got kívánó szép sport rajongói. Ha olyan lendülettel folytat­ják, mint ahogy elkezdték, So­mogybán egy új sportág fog meggyökeresedni. Sz. Sz. „Ilyen van Gyékényesen!“ Míg a gépek be nem fagynak Becsülettel teljesíti megbízatását elv, cát, Guth Ferenc 1937 óta vesz részt a munkásmozgalomban, a pártnak pedig felszabadulás óta tagja. Hivatása: népi ellen­őr. A Siófoki Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nöke. Ezt a feladatot a népi ellenőrzés megalakulásának el­ső percétől, 1958. május 1-től látja eL — Furcsa érzésekkel eltelve hallgattam, hogy engem java­soltak elnöknek 1958. április 16-án, a járási tanácsülésen, amikor a népi ellenőrzési bi­zottság létrehozásáról döntöt­tek. Nem mondom: a bizalom nagyon jólesett. Arra gondol­tam azonban: vajon én, az egykori hentes, akinek nincs ezen a területen semmiféle gyakorlata, hogyan felelek majd meg ennek a bizalom­nak. Ismertem a célokat, tud­tam, milyen óriási felelősség hárul majd a népi ellenőrökre, és a bizottság elnökére is... Elsuhant tizenöt esztendő, riuth Ferenc az induláskor tudta: ezt a bizalmat csak kö- "etkezetes munkával viszonoz­hatja, s azt is, hogy mint kom- ■nista, a párt politikájának ^valósítását kell szolgálnia. - Ma is ezt tartom a leg­fontosabbnak ... Hiszen a X. pártkongresszus világosan megszabta a mi feladatainkat is, amikor célul tűzte ki a ha­rácsolok, az ügyeskedők, a tár­sadalom nyakán élősködők el­leni még következetesebb har­cot. Azt, hogy védjük, az ed­diginél is magasabb színvona­lon, a dolgozók érdekeit... A Balaton-parti üdülőhe’ így Siófok is vonzza azok akik csak a könnyű pénzszer­zési lehetőséget tartják fontos­nak. Nyaranta igen sok em­berrel lehet találkozni, akik csak azt nézik, hogyan juthat­nának könnyen — esetleg munka nélkül is — busás jö­vedelemhez, másokat becsap­va, megkárosítva. Vizsgálatok, ellenőrzések százai. Ünnepeken, éjszaka, amikor mások a szabadságu­kat töltötték, Guth Ferenc és a többi népi ellenőr nagyon sokszor járta a szórakozóhe­lyeket, az üzleteket, hogy meg­előzze a visszaélést, az embe­rek megkárosítását. Egyszóval: hogy megfeleljen annak a bi­zalomnak, amit az elnökké választásakor számára meg­szavaztak. . A siófoki járásban, Siófok * városban erősödött a népi el­lenőrzés tekintélye. Évente 60—70 közérdekű bejelentést kapnak. Ez a bizalmat jelzi, s azt, hogy a járási népi ellen- őrzíési bizottság — Guth Fe- i renc irányításával — követke- \ zetesen teljesítette feladatát, i — Olyan emberek vállaltak népi ellenőri feladatokat, akik ' maguk is szívügyüknek tekin­tik a közösség védelmét. Ilyen fejlődött ez a, nagyon fontos munka. Valamennyi népi el­lenőr munkájának az elisme­rése ez. S az is, hogy Guth Fe­renc megfelelt az 1958-ban előlegezett bizalomnak, telje­sítette azt, amit tőle mint kommunistától, a párt-vb tag­jától is elvárnak. Guth Fe­renc megkapta a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékérmet; kitüntették a Munka Érdem­rend bronz fokozatával. Amikor a népi ellenőrzésnél kezdettől dolgozók átvették a törzsgárdajelvényt, Guth Fe­renc megkapta a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést is. Ezt az idén először adományozták az e területen kiemelkedő mun­kát végzőknek. Szalai László A hó szikrázik a napfény­ben. A szemet vakító fehérsé­get feloldják pihentető, mély­kék foltjaikkal a tó vízének még be nem fagyott sávjai. A jég vékony, s ha egy-egv szár­csa a szélére merészkedik, ügyetlen szárnycsapkodással próbálja egyensúlyát vissza­nyerni, ha a letört jégdarab­bal a vízbe esik. A tó mere­dek partján' a kis horgász- kunyhók elhagyottak, csende­sek. Tükörképük mozdulatlan a vízben, amit a fák ágainak visszaverődő képe bont sok ezer szilánkra. A télbe dermedt tó mellett a bánya gépei zakatolnak. Az iparvágányon álló vagonokba vastag sugárban ömlik a rákö­tő vastag csőréből a kavics. ;zűnni nem akaró pattogással Évente 8—900 ezer köbméteri termel ki a mélyből az úszó kotró. A nyugatnémet gyárt­mányú hajót készítői szerte a világon így hirdetik: „Ilyen van Gyékényesen, Magyaror­szágon is!” Ritecz Jánost, a bánya veze­tőjét munkába merülve talál­juk: a béreket számítja, hogy kinek mi jutott ebben az évben — Vége a hirtelen bejött fagy okozta kényszerszünetnek: Ma már megint indultak a gé­pek, folyik a termelés. Csak azok a berendezések állnak, amelyekre az év végéig már biztosan nem lesz szükség. Szüneteltetnünk kellett a szál­lítást is: a nedves sódert nem tudták kirakni a vagonokból a fogadóállomásokon, mert ösz- szefagyott. A gyékényesi kavicsbánya termelésének ritmusát nagyon erősen befolyásolja a vagon ellátottság. Félmillió tonna ka viccsal többet szállíthattak vol­na el, ha elég vagon áll a ren delkezésükre. Ebből 300 ezer tonnára igény is volt. Sajnos, ez a gond évről évre mégis métlődik, de 1973-ban különö­sen súlyos volt. — Előbb-utóbb feltöltődik a depó is, Ilyenkor le kell áll­ni a termeléssel vagy találtak más megoldást? — Ha nincsen vagon, kény telenek vagyunk leállni. Ez termeléskiesést jelent, csök­kenti a bevételt; nem tudnak dolgozni az emberek sem. Je­lenleg i95 ezer köbméter vár el­szállításra. Mind a magunk, mind a tőlünk szállítók érde­kében hasznos volna, ha a ja nuárban, februárban és már­ciusban, amikor viszonylag egyszerűbb a vagonok beszer­zése, szorgalmaznák partne­reink a szállításokat. Nekik is jó és nekünk is. A bányában mindaddig ter­mel az úszó-kotró, dolgozik az osztályozó, amíg a berendezé­sek be nem fagynak. A kiszál­lítás azonban folyamatos. Gya­korlatilag csak a karácsonyi ünnepekre és újév napjára áll­nak le, máskor éjjel-nappal dolgozik az üzem. — Ilyen nagy az igény a bányakavics iránt? — Ebben az évben 780 ezei köbmétert termeltünk. Ehhez december végéig még mintegy 65 ezer köbméter jön. Kiszál­lítottunk 760 ezer köbméterrel. A kavicsbánya kapacitása azonban ennél jóval nagyobb- mintegy 1,1 millió köbméter. Ezt kihasználni nem tudják. Az utóbbi években — a csök­kenő igényekhez alkalmazkod­va — a mindig emelkedő ter­melési értéket a minőség javí­tásával érik el. A kavics mi­nősége is javítható: van ba­nyakavics és osztályozott. A legjobb a 30 milliméternél nem nagyobb méretű. Az idén ilyen volt össztermelésüknek körülbelül a fele. A kereslet azonban közbeszólt: a bánya­kavics ugyanis olcsóbb. A kö­vetkező évben már emelik arányát, az osztályozott rová­sára. A kavicstermelés meny- nyiségét évek óta stagnáló va- gonellátáshoz igazítják. Ezzel elejét veszik a kényszerleállá­soknak, s annak, hogy úgy ígérjenek kavicsot a partne­reknek, hogy nincsen szállító- eszköz. — Ezek szerint nem is fej­lesztik a közeljövőben a gyé­kényesi kavicsbányát? — Erről szó sincs. Elsődle­ges célunk a tört anyag továb­bi osztályozhatóságához szük­séges feltételek megteremtése Szeretnénk elérni, hogy har­minc milliméteresnél kisebbet közúton is szállíthassunk. Eh­hez a bányához vezető bekötő utat el kell készíteni. A ter­vek már meg is vannak és jö­vőre talán el is készül. — Miért jó a közúti szállí­tás bevezetése? — Szorosan összefügg a va- gonellátással. Ha továbbra is a most rendelkezésre álló vagon­parkkal szállítunk, o közúti fuvarozás következtében fel­szabaduló vagonparkkal követ­ni tudjuk a termelés mennyi­ségét. A gyékényesi bányában a kavicsréteg vastagsága 20—2? méter. A hatalmas úszó-kotró azonban akár negyvenhat mé­teres mélységből is felszínre hozza. Azokon a területeken, ahol korábban már bányász­tak^ az új gép segítségével megindul a mélyművelés. Két­száz holdas vízfelület borítja a bányát, ennek kis részét már ilyen módon teljesen kitermel­ték. — Kiszámítható előre, hogy mikor merül ki a bánya? — Nem, mert szinte határ­talanul nagy. Ennek tudatában voltak az utóbbi évek nagy be­ruházásainál: az úszó-kotró 11, a három szállítóhajó újabb 11, az iparvágányrendszer, az osz­tályozó és a dízelmozdonyok összesen mintegy 45 millió fo­rintot jelentettek. — A kavicsbánya lakott helyektől távol van. Az ilyen munkahelyeken rendszerint magas a fluktuáció... — ... vagy ennek éppen el­lenkezője, legalábbis az én ta­pasztalatom szerint! Nem én vagyok az egyedüli, aki már több mint két évtizede itt dol­gozik. Meggyökerezett törzs­gárdánk van. Ez az üzem az idén termelési értékben meg­közelíti a 46 millió forintot. Ez magas szám a többi, hasonló munkát végzőhöz viszonyítva, ám mi sem osztunk hatalmas nyereségrészesedéseket. Az anyagiak pedig erősen befolyá­solják az embereket. Ennek el­lenére a fluktuáció szinte nul­la. A környék többi üzeméhez viszonyítva a szociális ellátott­ság és a fizetések is nagyon jók. A kavicsbányában összesen 163-an dolgoznak, közöttük 137 a fizikai állományú. Néhány munkahelyen nagyon magasan kvalifikált szakemberekre van szükség; például az úszó-kotró vezetőinek meg kell szerezniük a hajóvezetői jogosítványt (200 lóerős vagy annál nagyobb gé­pek vezetésére), az elektromos berendezések és motorok keze­léséhez szükséges szakvizsgát. Ebben az évben a gyékénye- siek hat dolgozójukat iskoláz­ták be Budapestre ilyen szak- képesítést nyújtó tanfolyamra. Pedig a hajókvezetők dolga nem nehéz. Munkaidejük ugyan tizenkét óra, de minden szolgálat után egy teljes nap, illetve az ezt követő tizenkét órás munkaidő után két teljes nap pihenőt kapnak. Az effek­tiv munkaidejük azonban egy- egy szolgálatban talán hat óra. Átlag fizetésük 3500—4000 fo­rint között van, a havi átlagos munkaidejük 191 óra. Egy kar mozgatásával minden munká­jukat el tudják végezni. Ehhez azonban nagyon magas szak- képzettség kell. És a felelősség óriási, hiszen 11 millió forintos gép dolgozik a kezük alatt... — A csökkenő igények, az akadozó vagonellátás mellett ilyen nyereséggel zárják ezt az évet? — A háromnegyed év végé­re ötmilliót könyvelhettünk el. Ha nem is sokkal, de év vé­géig ez még emelkedni fog Több nap nyereséget osztha­tunk majd ki dolgozóinknak. Mészáros Attila t SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó Szénási. — Nálad is születési hiba! Egy szán, két ló, négy ka­tona, két puska. Nem valami nagy létszám. Soványak, ápo­latlanok mind. A katonák és a A három ember által segített szánon néhány kincstári mo- tyó, és az ázott takarók között gubbaszt a negyedik ember. Arcán tehetetlen segíteni vá­lovacskak is. Keservesen, a gyással nézi társait, amint kín- nagy szélben félrefordított fej- . jel törtetnek előre. A szán elé lodva> szltkozodva> karomkod- csak az egyik lovacska van be- va istent, embert, időjárást fogva és terhén segítendően és a tájat, meg azt, aki idehoz- hárman le-leugrálnak a szán- ta őket — küszködnek minden 121. Erején felül vállalt min­dent. Végül már az emberei — Az ám, van-e még hordoz­ható klozet? — Az nincs, de vastag női nadrág és pelenka az van! — vágta rá Vizi. — Micsoda!? Olyan hólyaghurutja , Tis elhúzódtak tőle, mert sem- peldaul Nyírt Ferenc, a keres-) nem engedett csinálni. kedetai szakcsoport vezetője iMerev ujjakkal tehetetlenke- -------- -------------------­d r. Kopár István, Baller i'C-idett> rekedt hangon, üvöltve van, hogy egy korty víztől r®"c einokhelyettes, Bezeredi ikért segítséget, hogy aztán a fél litert ereszt a nadrágba. Paí, Varga Miklós, Bállá Zol- 5segítőkész embereket a leg- Mindene piros az ultrasep- tan, akik hosszú evek óta tag- ^ ......... . jai a járási-városi bizottság nak. A népi ellenőrök ról egy mélyebb, lucskosabb útszakasz nehézségeit leküzde­ni. A másik sérült. Szügyét fel­törte a hám, és kötélre fogva, egykedvűen baktatott. Pofáju­kon, a csöndes beletörődéssel, szemükben a gondolattalan szomorúsággal láthatóan köze­lebb állnak a reménytelenség hez, mint akiket szolgálnak. durvább szidalmakkal zavar- tyltől. Nézzetek csak rá. Ügy ... .... hassa el. Estére félájultan néz ki, mint aki egy sokkal „ . , . „ . . .K°Z, <? hagyta abba. Zavartan mo- nagyobb ember bőrébe bújt. ftyogott össze-vissza. Mint Kaja _ sincs ... Már egyenesen méterért és kilométerért. Az ember mellett durva, ágból fa­ragott mankója fekszik, ame­lyet időnként megigazít, ide- oda rakosgat, mint a fekvés- ben-ülésben elsajdult karját- lábát. Az is hozzátartozik. Ki- egéseítője a gyógyulófélben le­vő, de még sajgó lábának, amelyet vastag zsákbugyor ta­kar. Szaporán riogatja a lo­vacskát. melynek csimbókos, hosszú szőrű fara ritmikus mozgással jelzi, hogy mégis Tóth György, s egyáltalán: va lamennyien elősegítettél*, ho^berenőT vezetíii az vizsgálatainkat, a közérdekűT bereito1 vezetnl az bejelentéseket sikerült úgy el­intéznünk, hogy erősödött a népi ellenőrzés tekintélye. Amikor a tavasszal a járási '■,rt-vé'*r'-’ " "■ ’—<t"ég meg- 'rzyelta - "--'"rz-s te­vékenységét, megállapította: gyereket, hagyta magát em- sajnálom, és első la­kott helyre, ahol szállást sze­reztek. Végre megnyugodott, és elaludt. Vizi nem tartott Juhossal, így megkereste barátait: — Mit csinál az a hájfejű gazdád? — kérdezte Dobos. hülyeségét neki. Végeredményben rossz ember... A négy ember élete sem egy­szerű. Élelem semmi. Társtala- nul, a többiektől elszakadva róják az utat, amely végelát­hatatlan távolságban üres. Mintha lakatlan lenne. Csak az ezerszámra, nagy csapatokba ______ verődött, föl-fölröppenő varjak m inden eddigi lámpája jelzi az életet. A nagy csa^ haladnak. Csomóra kötött, megbocsátottam szél, a vigasztalan szürke ég- ványadt farka alig-alig moz- nem időnként jégtüskékkel ke- duk vert esőpásztákkal veri a tá­jat, amely még havas, de az “ Beteg ez a jószág is — úton, a megroskadt hóban már affaPltía me6 aggódó józanság- sötétebb tócsákat lehet itt-oti gak csak bírja még egy da- fölfedezni, ami megnehezíti az rabig! előrehaladást. — Csak hülye — vágta rá Salamon. — De azt valóban meg lehet bocsátani! — Igazad van. Én sem ha­ragszom rád — replika zott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents