Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

\

Öntözéssel a jó termésért

Nem ismertek a »nincs” szót

A kilencedik ötéves tervben a Szovjetunióban újabb 3 millió hektár föld öntözését oldják meg. Ennek, érdekében új öntözőszereket létesítenek, és bővítik a már meglevőket. A Don melletti sztyeppéken., a Szovjetunió dél-európai részén fö!ú*ítják a?- 50-es években elkészült 112 kilométer hosz- szú, hatalmas öntözőcsatornát, s vízhozamát másfélszeresére emelik. A csatorna szélessége 60—70 méter, mélysége 6 méter lesz. Igazi folyóvá alakul így, amely másodpercenként 250 köbméter víz átbocsátásá- ra képes.

Szélesítik a csatorna fölötti hidakat és kiegészítő berendezéseket is létesítenek.

A csatorna mentén rizst, kukoricát, szőlőt, zöldséget és gyümölcsöt termelnek, de ez a felújítás elősegíti az állat-; tenyésztés fejlesztését is. Képünkön: Betonozó gép segítségével építik a Don folyóhoz kapcsolódó egyik csatornaágat.*í

■ ■

.

.. .

•

..

■•»r.

Idős fejjel is mai ember

Pellérdi József 52 éves géplakatos az Elektroncsőgyár szerszámüzemében dolgozik. Üzemvezetői a következő indoklással terjesztették Kiváló dolgozó kitüntetésre: »Munkáját, ami ágén sokrétű feladattal jár, határtalan szorgalommal végzi. Munkájára minden időpontban igényt tarthat a vállalat, bármikor rendelkezésre áll. Szorgalma az üzem példaképe, munkatársai ezért nagyon tisztelik. Idős kora ellenére minden társadalmi munkában részt vesz.-«

Mikor az üzemben megtudták, hogy Józsi bácsiról írni akarok, minden hívás nélkül jöttek a fiatalok.

— Az indoklásból kimaradt, hogy 1958 óta párttag, mozgalmi tevékenysége 1951 óta »jegyzett-«, és 1959 óta munkásőr. Az üzemben mindenki fiatalabb nála, ő hát nálunk az »öreg«. Ez a név egyikünk szájából sem hangzik soha tiszteletlenül. Taggyűléseken is jó érzékkel tapint rá az éppen leglényegesebb témákra — mondja róla Horváth István, a helyi pártalapszer- vezet megbízott titkára.

Az egyik szakszervezeti műhelybizottsági tag, Máté József vág közbe:

— Állítom, hogy sokkal komolyabban törődik velünk, mint a hivatalból ezzel megbízott emberek...

Hermann Ágoston, a gyári KISZ-bizottság szervező titkára folytatja:

— Időnként a folyosón vagy gyárudvaron karon fog: »Gusztikám, a mai Népszabadságban van egy cikk, amit nem ártana, ha tüzetesen elolvasnál ..."

Senkit nem kell noszogatni, hogy szóra bírjam. Mintha attól félnének, hogy elfelejtenek valamit, büszkén beszélnek az ő »öreg«-jükről.

— Mi, fiatalok, hajlamosak vagyunk arra, hogy az^jdőseb- bek véleményére fütyüljünk. Az igazság az, hogy néha unalmasnak érezzük őket. Az öreggel szemben viszont sose volt ilyen érzésünk. Bármilyen témáról órákig el tudunk vele beszélgetni. Érdekesen beszél olyan dolgokról, amik érdeklik a fiatalokat; de nem mindegy, hogyan közelítjük meg a témát — kapcsolódik beszélgetésünkbe Gyarmati Ferenc szerszámkészítő, a szakszervezeti bizottság egyik vezetője.

Az üzem KlSZ-alapszerve- zetének titkára, Göndöcs József mondja:

— Ügy is mondhatnám: munkapad melletti agitátor. De olyan, hogy az ember sose érzi nem odavalónak, tehernek. A maga közvetlen természetes módján, szűkén mért, de lényegre tapintó, szívreNövényvédelmi tájékoztató

Új rovarölő szerek

észre ható szóval, személyes példával szinte észrevétlenül formálja tudatukat, befolyásolja gondolkodóim 'djukat. Széles látókörű ember, vitázó kedvű, de meg is lehet győzni. Mai ember az öreg, idős fejjel is. Még egy: bármilyen gondunkkal fordulunk hozzá, meghallgat, tanácsot ad. Sose mondja, hogy most nem ér rá, hagyjuk békén.

Ilyen előzmények után beszélgettünk a satupadra könyökölve.

— Mindig úgy éltem — mondta —, hogy igyekeztem a fiatalok -ügyét szívemen viselni. Ha válamí kirívó ésetet látok valamelyiküknél, mindig megkeresem a módját, hogy megbántás nélkül figyelmeztessem. Hiszen nem sértett embereket, hanem utódokat kell nevelnünk. Anélkül, hogy erre bárki kért volna, a környezetemben levő fiatalokban igyekszem tudatosítani, menynyit törődik velünk társadalmunk,' ha ők ezt nem is nagyon veszik észre. Például megmondtam már nekik: hibának tartom gondolkodásukban, hogy némelyiküknél a luxuskérdések első helyen, a család pedig jóval hátrább áll.- Hogy miért teszem? Kötelességérzetből. Nagyon fontosnak tartom, hogy milyen fiatalok veszik át tőlünk a stafétabotot, s az sem mindegy, hogyan viszik tovább.

Gombos Jolán

Két korosztály egy szakmáról

Mosolyogva távozzon a vevő

Régi és Új kereskedőkkel beszélgettünk. Olyanokkal, akik még a »békebeli időkben« tanulták a szakmát, és egészen fiatalokkal, akiknek van még mit tanulniuk. Témánk a »régi és új kereskedői stílus« volt. E ritkán használt fogalom magyarázatául két egészen különböző hangú mondat: .essék kérem parancsolni... igenis, kérem tisztelettel. A másik: Tessék kérni! Ez utóbbi mondat rövidségének okáról így vélekedik Mózs Gyula áruforgalmi csoportvezető.

— Ma már csak kevesen érzik hivatásnak a kereskedelmet. A mai fiatalember igénye egész más egy foglalkozás iránt. Van, aki megalázónak őrzi, hogy őt valaki »ugráltassa«: mutassa ezt, azt még negnézném ... Régen a »ha ism tetszik, elmehet« kényszere tette készségessé és udvariassá a fiatal kereskedőt. Ez a figyelmesség az idők folya- nán annyira beléjük rögző- iütt; már el sem tudják képzelni, hogy egy eladó máshogy is viselkedhetne. Tőlünk régen megkövetelték, hogy tudjunk :sevegni a vevővel. Ma már ez szinte lehetetlen, hiszen a forgalom gyorsabban nőtt, mint ahogy az üzlethálózat. A mai eladó tízszer annyi vevőt szolgál ki egy nap, mint a régi.

— Annak idején a legtöbb eladónak saját vevőköre volt — veszi át a szót őszi János, a Divatsarok üzletvezető-helyettese. 1941-ben, mikor én erre a pályára kerültem, még ,zék is volt a boltban, a belépő »evőt hellyel kínáltuk, majd pedig ékesszólóen bemutattunk

rek. mindent, ami csak a polcon volt. Akkoriban divatos 'oglalkozás volt a kereskedőé Részint mert kevesebb volt a munkalehetőség, az ember nemigen válogathatott, másrészt mert a kereskedő fizetése egy iparoséval vetekedett. Hogy ez a pálya napjainkra elnőiesedett, annak fő oka épp az, hogy egy családban ma már csak »második« fizetésnek felel meg az 1400—1500 forint.

— Egy eladótól csak három *

vevő távozhatott üres kézzel — emlékezik vissza Mózs Gyula —, negyediknek ő is vele mehetett volna. Ha pedig a többi kereskedő megtudta ezt, az illető nem valószínű, hogy kapott állást a városban.

Idősebb kollégám mesélte, aki a világháború előtt Budapesten dolgozott a nagykovácsi Milenko áruházban. »A cégtulajdonos felesége kinn állt az ajtóban, és ha a távozó vevő kezében nem volt csomag, az illető eladó már készülhetett a pirongatásra.

Akkoriban tilos volt kimondani, hogy nincs. Ha én tudtam, hogy nincs, amit a vevő kér, meggyőztem, hogy az neki nem áll jól, vagy hogy én annál sokkal különbet tudnék mutatni. Persze, nem lehetett a vásárlóra »rásózni« akármit, mert ha becsapottnak érezte magát, többé nem jött. A művészet éppen az volt, hogy bármit úgy el tudjon adni a kereskedő: a vevő érezze magát szerencsésnek, hogy megkapta. Alapszabály volt: mosolyogjon a vevő, ha kilép a boltból. Az én főnököm meg- ennek figyelembe vételével követelte, hogy a belépő vevő »bukszájába lássunk«, és már ajánljuk a portékát. Akkoriban az emberek százszor is meggondolták, mit vásároljanak. Egy kabátvásárlás sok embernek az év legnagyobb »eseménye« volt. Ma ha valami megtetszik, legtöbbször már a következő fizetéskor megvesszük.

Ma már csak nevetünk azon, hogy a konkurrencia mi mindenre sarkallta az akkori cég- tulajdonosokat. Nem egyszer elküldték a kisinast egy nagy, drága szőnyeggel, hogy vigye végig az utcán, a konkurrens bolt előtt pihentessen egy kicsit. aztán a másik utcán hozza vissza. Hadd pukkadjanak azok, hogy milyen jó megrendelőink vannak. Zárni is csak akkor lehetett, ha a konkurrencia bezárt már, nehogy egyetlen vevőt is »elhalászhasson«.

A Divatsarok egyetlen fiatalembere Zsakovszky Ferenc, a kereskedelmi szakközépiskola második osztályosa. Ö így vélekedik a fentebb elhangzottakról.

— Igaz, hogy a régi kereskedőket több dolog kényszerí- telte udvariasságra, készségességre, nem egyszer megalázkodásra, mégis úgy gondolom, hogy ez a kényszer csak az akkori társadalmi rendben létezhetett, mert embertelen kényszer volt.

— Nem hiszem, hogy a pult két oldala közti súrlódások oka az eladó korában keresendő. Sokkal inkább abban, hogy sokan munkahelyet találnak a kereskedelemben anélkül, hogy alapvető adottságaik lennének ehhez. Szerintem a méteráruszakma ma is megkívánja a férfi eladót. Én ezen a területen szeretnék továbbtanulni.

Ugyanez a szándéka Lőczi Ilonának is, aki — mint mondta — szívesebben végzi ezt a munkát, mintha irodában kellene dolgoznia.

— Nekünk is nagy öröm, ha

mosolyogva távozik a vevő. Hogy így van-e, az a pult túlsó oldalán állóktól is függ. Az eladónak három olyan típusa van, amelyik előbb-utóbb »szembe kerül« a vásárlóval. Az első, aki az otthoni gondokat magával hozza. A második, akit az évek felőröltek, és már nem is igyekszik jól végezni a munkáját. A harmadik, akiből hiányzik az alapvető udvariasság, ajánlási

készség és diplomácia.

A megoldás lehetőségeiben idősebbek és fiatalok

egyetértettek. Véleményüket így összegezhetnénk: változást csak az üzlethálózat és az áru- választék további bővítése hozhat. Ha kevesebb vevő jut egy eladóra, ha a vevő többször találja meg, amit keres.

És van még egy nem anyagi természetű dolog, ami talán a legfontosabb: kölcsönös figyelmesség és egy csipetnyi megértés.

Bíró Ferenc

E=bek — a bérházban

GYEREKEKET napoztató nama, kutyát sétáltató kamasz, s napfény a parkban — idilli kép. Aztán a kutya megvadul, rohanni kezd, majdnem feldönti a járókelőket, széttúrja a virágágyást... Ez már kevésbé szemgyönyörködtető látvány. Pedig szegény ebet csak a mozgási ösztön hajtja, s úgy viselkedik, mint általában a kutyák. A kaposvári parkokban pedig sok a négylábú. Egyébként bérházban — gyakran több emeletesben — laknak, egész nap egyedül, míg a gazdi dolgozik. S ha kiszabadulnak, akkor tombolni kezdenek.

Vajon milyen azoknak a lakóknak a helyzete, akik egy

házban, egy födél alatt élnek

velük?

A kaposvári városi tanács 3/1964. számú rendelete kimondja, hogy kutya csak a háztulajdonos és a házkezelő jóváhagyásával tartható, minden esetben a szomszédok jogainak sérelme nélkül. Tehát: amíg a tulajdonos vagy a többi lakó nem tiltakozik, bárki tarthat kutyát, bárhol.

Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Van rá számos példa, hogy a jó szomszédi viszony fenntartása érdekében (és ez nem is megvetendő szempont) tűrik el, ha a szomszéd lakásban egy német juhászkutya vonít félnapokon vagy éjszakákon át a földszinti lakó feje

A hazai növényvédőszer- ipar új, szervesfoszfor-vegyü- let hatóanyag-tartalmú permetező szerekkel bővítette a választékot Használatukat a kisüzemi termelőknek is javasoljuk, mivel valamennyi szer folyékony, vízben oldható, tehát a permetlé elkészítése nem okoz különösebb gondot, és a szűrők, szórófejek dugulása is ritka eset. Az élelmezésegészségügyi várakozási idő viszonylag rövid: 10 nap, friss zöldségféléknél pedig 14 nap.

A Ditrifon 40 WSC és az Unitron 40 EC felhasználása nagyüzemekben és házikertekben engedélyezett. Mindkét növényvédő szer 0,2 százalékos töménységben permetezhető ki a felsorolt kultúrákban. Gyümölcsösben az almamoly, barackmoly, sodrómolyok, amerikai fehér szövőlepke, cseresznyelégy, rajzó pajzstetvek lárvái ellen, szőlőben a szőlőmolyok és a sző- lőilonca ellen. Zöldségfélékben általában a lágy bőrű kártevők ellen; burgonyában a burgonyabogár lárvái és irná- gói ellen. Méregjelzésük:

»Méreg«, halakra és méhekre veszélyes. A munkaegészségügyi óvó rendszabályokat fokozott mértékben be kell tartani. A vegyszer használatát a tanácsnak és a körzeti orvosnak előzetesen be kell jelenteni.

A SafidoA 30 EC felhasználható házi kertben és nagyüzemben egyaránt. Szántóföldön a burgonyabogár valamennyi fejlődési alakja ellen 1,7—2,3 kg/ha adagolásban ajánlott; gyümölcsösben az almamoly, barackmoly, szilvamoly, levéltetvek, rajzó kaliforniai pajzstetvek, amerikai fehér szövőlepke ellen, 0,4 százalékos permetlében. A készítmény lúgos szerekkel nem keverhető. Méregjelzése: »Méreg«, halakra és méhekre veszélyes. Mivel ez a készítmény is szerves foszforsavészter hatóanyagú, az óvó rendszabályokra fokozott tnértékben kell ügyelni. A szer , használatát a tanácsnak és a körzeti orvosnak előzetesen be kell jelenteni, mérgezéskor —vagy annak gyanújakor — a munkát félbe kell szakítani, és az elsősegélynyújtás után orvosi aUátáfit kell biztosítani.

118

'Egy csontszilánkot még kiszedtek a lábából és a fáj- 1 dalma is megszűnt. Kedély- ! állapotán segített a csodálatosan szép, tiszta idő. A napsugár széles pásztákat vetett a zsúfolt kórteremre, amelyet egy iskolai tanteremből alakítottak át. Az ablak üvegén keresztül érezte hátán a nap ’melegét, amely felolvasztotta testében, lelkében az elmúlt ,napok fagyos kínjait.

Ágyán ülve lapozgatott nap- dójában. A precíz kis jószág 'mindent tudott, néhány nap 'kiesésével. Ez egy kissé meg- •döbbentette. Megpróbálta ösz- szerakni a zavaros émléke- 'ket, de sehogy sem sikerült.

1 Mosolygós sóhajtással törődött bele, hogy van néhány nap, ami kiesik az életéből. Megadással merült el a szoba és az emlékek langy melegében.

Távházassági szándékát már bejelentette. A kórterem nyüzsgő, és a betegek egymás kínjai iránt közömbös hangulata eltűnt az apró szundikálások és ébredések között. Látta magát megalázottan: Mária után lihegve, koslatva. Furcsa, közömbös nosztalgiával szemlélte, mint egy filmvásznon az eseményeket... Karácsonyest a szállodában... a vásott szerelmi ajándék... Kálmán bácsi, a vacsora, a mozi és az étterem. Hallotta saját hangját: »Én feleségül veszem!«

Átélte a szaladgálás óráit, a búcsú perceit is. Ahogy közeledett a jelenethez, úgy mo-f sódtak el emlékezetében azt események, hogy végül a kö-t zelmúlt ködös fátylán keresz-f tül eljusson a kórházi ágyhoz. r

»Nem is egész egy hónap, egy életre való esemény« — gondolta. Elmékéiben támpont minden esetben a lány volt. A körülötte sürgő-forgó egészségügyieket, nővéreket észre' sem vette. Tompán reagált az érkező, jajgató, vagy néma sebesültekre. Egész lényét egy 4 furcsa, bizonytalan érzés kö-i tötte le — mintha ingoványraa lépett volna.

A jövő bizonytalanságával^ szemben egy kissé megnyug-f tatta az eljövendő hovatartozás érzése, és mégis az egész zavarta. Egy pillanatig sem érezte elhamarkodottnak

szándékát, de természetes be-, csületességgel aggódott, elképzeléseinek esetleges önhibáján kívül történhető törésép. — Felgyógyulok, újból életveszélyes helyzetbe kerülök, elesek,1 özvegyet hagyok hátra, apa nélküli gyermeket« — és itt egy kissé elmosolyodott. —(

»Én és apa! Ha nem is vér1 szerint, de törvényes apa.«

(Folytatjuk.)

fölött, s ijeszti a lépcsőházban a gyerekeket. Az is előfordul, hogy kutyatulajdonos a liftbe akart belépni az ebbel együtt, a hatalmas állat láttán viszont a bent levő kisgyerek nem mert kijönni. Persze rosszabbul is végződhetett volna a dolog.

Az északnyugati városrész nem kifejezetten kutyatartásra berendezett lakásokból áll. Azt hiszem, ezt minden állatbarát tudja. Ennek ellenére viszont például csak a sávházban legalább ötöt találni, s köztük három nagyot is. De folytathatnám a sort a városrész más emeletes házaival is, ahol a lakók tűrik a kényszerű »együttlakást«. Pedig a legtöbb helyen zavarja a nyugalmukat, s az állat beszennyezi a lépcsőházat. Olyan ház is volt a városban, ahol egyszerre hat kutya élt, s közülük három egy lakásban ..,

Mi van, ha a lakók úgy döntenek, hogy nem egyeznek bele a kutyatartásba? Megkeresik az Ingatlankezelő Közvetítő és Felújító Vállalatot, és kérik az eb eltávolítását. A vállalat felszólítja a tulajdonost, s ha nem megy simán a dolog, akkor a tanács szabálysértési előadójához kerül az ügy. Ott döntenek az ebtattás jogosságáról vagy jogtalanságáról. Legtöbbször indokolt a tartás megszüntetése.

S a parkokban, az utcákon

mi a helyzet? A városi tanács idézett rendelete alapján kutyát póráz nélkül közterületre kiengedni, illetve kivinni tilos. Mi lenne, ha még ezt is betartanák? Pedig — ezt is az IKV illetékeseitől tudom — a városban egy év alatt legalább kétszeresére emelkedett az ebek száma.

NEM VAGYUNK állatellenesek. Csupán az lenne jó, ha az állatbarátok megértenék, hogy ne az emberek ellen tartsanak kutyát; És ha már valaki bérházban akar kutyát tartani, kérje először a szomszédok véleményét és az IKV engedélyét. Így sok kellemetlenségnek elejét lehetne venni.

S. M,