Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-04 / 283. szám
A pártnapokról A gondolatokat a tenni akarás vezérelte M a még többször előfordul, hogy rásütik a hagyományos formákra (egyéni agitáció, szemléltetés stb.): régiek és elavultak. Sajnos, nem veszik ész- ,re hogy a másutt jól és eredményesen használható fórumot a megszokottság, a rutinszerűség és a kényelemszeretet teszi szürkévé. Viszont azokon a helyeken, ahol megfelelően törődnek velük, ahol lehetőség nyílik, hogy tanácskozzanak az emberekkel, ahol figyelembe veszik, hogy a párt tömegkapcsolata semmivel nem helyettesíthető és pótolható, megértik, hogy nem szabad a lehetőségek és az eszközök számát csökkenteni, hanem gyarapítani kell. Nagyon sok példa bizonyítja, hogy azokban az időszakokban (X. kongresszus előkészítése, a Központi Bizottság novemberi határozatának végrehajtása stb.) volt igazán pezsgő a politikai élet megyénkben, amikor a feladatok sokasága rákényszerítette a vezetőkre, a tömegpolitikai munkát irányító kommunistákra, hogy a formák és módszerek közül minél többet alkalmazzanak, ezzel is színesítve a munkát. Jó példa a Nagyatádi Konzervgyár mostani kezdeményezése. A vezetők fölismerték, hogy a hatékonyság érdekében szükséges az előadó mellé (aki nem üzemi dolgozó) egy korreferáló is, mert így lehet igazán a megyei állásfoglalásokat üzemivé tenni, így válhat igáéi vitafórummá a tanácskozás. Évente négy-öt alkalommal rendeznek pártszervezeteink központi, illetve megyei javaslatra pártnapokat időszerű témákból. Ezt a formát elsősorban azokban az esetekben alkalmaztuk az elmúlt időszakokban, amikor egy- egy fontos kérdésben gyorsan is Tok embert kellett tájékoztatnunk. Kevés ember mozgatásával sok emberrel válthatunk szót, és széles területet átfoghatunk. A televízió terjedésének időszakában többen vallottak olyan téves nézeteket, hogy a tv ki fogja szorítani az előadásos propagandát, a pártnapokat stb. Ma már több ténnyel, gyakorlati példával lehet bizonyítani, hogy ezek jelentőségét nem csökkentette, hanem növelte. Nixon moszkvai látogatása után a Magyar Televízió gazdag műsorral tájékoztatta népünket az eseményekről. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy az emberek érdeklődéssel és szép számban látogatták az utána következő pártnapokat. Az is igaz viszont, hogy. tájékozottabbak voltak, így igényesebbek is az előadó iránt. Mind sűrűbben tapasztaljuk, hogy járási, városi bizottságaink — szükségét érezvén — önállóan kezdeményeznek és szerveznek pártnapokat. Az elmúlt napokban a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiből a nagyatádi járási, városi bizottság közösen egyet, illetve a siófoki városi bizottság kettőt szervezett. Ezeken a pártnapokon érezni lehet a személyes találkozás vonzó hatását. A párbeszédnek, mint lehetőségnek a jelentőségét és fontosságát. így azután az az igaz, hogy a tömegkommunikáció nem csökkentette, hanem növelte a pártnapok szerepét. M ikor a megyei pártbizottság szeptemberben megtartott ülésén úgy döntött, hogy elért eredményeinket, gondjainkat, céljainkat, illetve a testület állásfoglalásait a megye lakossága minél szélesebb körben ismerje meg, a taggyűlések és aktívaülések mellett nem nélkülözhettük a pártnapokat sem, hiszen a párton kívüliek megjelenésére ezeken a tanácskozásokon számíthattunk. Az előadások után néhány pártnap kivételével az embereknek voltak kérdéseik, és sokan — például a nagyatádi járásban harmincketten, Kisgyalánban nyolcán, Bárdudvarnokon öten — nyilvánítottak véleményt. Jó érzéssel vettük tudomásul, hogy a községi, üzemi vezetők szintén ott voltak ezeken a rendezvényeken, és ők i? véleményt mondtak, állást foglaltak, illetve válaszoltak a településsel, az üzemmel, a munkahellyel kapcsolatos kérdésekre. Pártszerveink, -szervezeteink a legtöbb helyen egy- egy munkahelyi kollektíva képviselőjét, aktivistáját hívták meg a most megtartott pártnapokra. Nem voltak ezek a pártnapok túlzottan népesek, de ma már nyugodtan állíthatjuk: a szervezők helyesen cselekedtek, amikor nem is törekedtek erre, hanem azt igyekeztek elérni, hogy ezek a pártnapok most ne tájékoztató, hanem beszélgető fórumok legyenek. Az előbb említett számok is bizonyítják, hogy megyénk dolgozói megértették, egyetértéssel fogadták a megyei pártbizottság állásfoglalásait. A felszólalók többsége hangoztatta, hogy helyesen döntöttek, amikor úgy határoztak, hogy megvizsgálják és áttekintik, hol tartunk a X. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet határozatainak a megvalósításában, a novemberi határozat szellemében, így lehetőségünk lesz arra — mondták —, hogy behozzuk az egyes területeken a lemaradásunkat. A részvevők vitakészségét az is növelte, hogy a témát, illetve annak részkérdéseit nemcsak a pártnapon, az előadásból ismerhették meg, hanem előre is tanulmányozhatták, miután az megjelent kiadványban, a Somogy Néplapban pedig sorozatban jelentek meg részletek a beszámolóból és vitából. Nagyon sok kérdést viszont az előadók gondolatai ébresztettek. így aztán érthető, hogy o legjelentősebb gazdasági, társadalmi, politikai kérdések az esetek többségében szóba kerültek. Talán egyes helyeken a gazdasági kérdések voltak túlsúlyban. Nem az a baj, hogy a vezetésről, a vezetők alkalmasságának kérdéseiről, illetve a gazdálkodás más kérdéseiről, az iparosításról, a tervezésről, a fejlesztés kérdéseiről, a CPS-programról, a szakosított telepekről, a sertés- és szarvasmarhaprogramról, a nyereséges gazdálkodásról sok szó esett, hanem az a baj, hogy egyes kérdésekről, a tudatról, a magatartásról, a közösségi életről és felelősségről, illetve annak formálásáról talán kevesebb szó esett. A szokásosnál többet foglalkoztak az emberek a falusi üzletek áruválasztékával, a városi és falusi élet változásaival, ezek különbözőségével, a lehetőségek jobb kihasználásával. A cigánylakosság helyzetét, ezen a területen levő gondjainkat, oktatáspolitikánk ez irányú gyengeségeit is többen szóvá tették. A népszaporulattal kapcsolatos kérdések közül az óvodai, bölcsődei helyek számának gyarapítása került legtöbbször szóba. Befejeződtek a pártnapok a megyében. A vélemények nyilvánítása közben érezni lehetett, hogy a gondolatokat a tenni akarás vezérli. Most már a tetteké a szó. Az előző időszakhoz hasonló aktivitást kérünk és várunk. Balajcza János Kerekasztal-beszélgetés húsról, tejről Több fehérjét, kevesebb zsírt Napjainkban örvendetesen kiterjedt a tej- és húsellátás a nagyüzemi állattartás és az élelmiszeripar gyors fejlődése következtében. Lehetővé vált, hogy a legmagasabb minőségi kategóriába tartozó állati fehérjékből biztosítani tudjuk azt a mennyiséget, amely a szervezet zavartalan ellátásához nélkülözhetetlen. Jelenleg azonban még távolról sem megoldott minden. Most a bonyolult kérdéskörnek csak az egyik oldalát, nevezetesen azt emelnénk ki, hogy az ipar, valamint a tej- és hústermelés mai színvonalán ezekhez az állati fehérjékhez rengeteg fölösleges — főleg zsírnemü — anyag járul, mely a szervezetnek megterhelést, túlzott kalóriafogyasztást jelent. Erről folyt a szó a múlt hét szombatján azon a kerekasz- tal-beszélgetésen is, melyet a 'Táplálkozástudományi Társaság konferenciájának záró aktusaként rcn leztek a me gyeszékhelyen. A kérdés bonyolultságát mutatja, hogy a tudomány több, korábban szinte mítoszként kezelt kérdést is kénytelen volt átértékelni, így például eddig csaknem kizárólag az állati fehérjét tekintették teljes értékű fehérjének, holott egyes növényekben is kitűnő fehérjékoncent- rátumokat találhatunk. Ez a felismerés két irányban is továbbfejlesztette a kutatást Egyrészt úgy, hogy új módon vetődött fel az állatok takarmányozásának a kérdése, ugyanis állati fehérjét csak fehérjéből lehet előállítani, tehát a hagyományos takarmányozás fehérjegazdagságának a növelésére van szükség. Másrészt egyes, magas fehérjetartalmú növényeket nagyobb arányban is lehetne közvetlen emberi szükségletek kielégítésére használni. E két változat ugyanakkor hallatlan mértékben kitágította az élelmezés hagyományos kereteit. Néhány hatékonysági vizsgálat során például kiderült, hogy az állati fehérjék számottevő növelése érhető el bizonyos egyszerű kérdések ismeretében. Böbék József, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tanára elmondta, hogy míg 3000 kilogramm tejet 36 á :al 'kos takarmányfehérje- értékesül Issei értek el, addig ennek kétszereséhez 46 százalékos értékesülés is elegendő volt. Ez a felismerés rendkívül fontos lehet a tejfehérje fogyasztásának fellendítésében. Hallottunk ugyanis olyan szomorú adatot, amely szerint a tejfogyasztás a második világháború óta meny- nyiségben alig nőtt valamit a konzervatív magyar fogyasztói ízlés miatt, sőt az 1938-as szintnek valamivel alatta is marad. Az állatok tej- és hústermelő képességének vizsgálatában, s ezeknek az eredményeknek a gyors, gyakorlati alkalmazásában elkövetett hibák óvatosságra intik a szakembereket. Az állati fehérje ugyanis nem változatlan minőségű, hanem nagymértékben eltérő, aszerint, hogy milyen környezetben termelik. Hogy egy példát mondjunk: még 1953-ban készült egy vizsgálat, amely kimutatta, hogy a DDT-vel fertőzött takarmány nem ártalmas a tehenekre. De a borjak 50 százaléka elhullott, és további 25 százalékuk megbetegedett. A környezet befolyására jellemző további adat: 30—40 nemzetközi egységben van jelen a tejben nyáron a D-vi- tamin. Ez a szám viszont té- 'en 4-re csökken. Ez a tAnv ni. denkippen g mdo’.ko- á- r : Kell ösztönözze azokat az állattenyésztőket, akik a különböző új technológiák minden hagyományossal szakítani akaró bűvületben például iényszegény környezetben neEgység, egyetértés ÁPRILIS 19én részt vettem a Lábodi Közös Községi Tanács alakuló ülésén. Utána Asszony az elnöki székben címmel arról írtam, hogy egység, egyetértés jellemezte az itt élő embereket a jelölő gyűlések időszakában, s ez fejeződött ki abban is, hogy egyhangúlag választották meg héber Gyulánét a tanácselnöki tisztségre. — Nagy megtiszteltetés, hogy a tanács élére állítottak. Dolgozni az emberekért; azoknak hasznára lenni, akik bíznak bennünk — nincs ennél szebb feladat. Ügy éreztem, hogy ez a néhány szó összegezte azokat a célokat, amelyeket Léber Gyu- láné maga elé tűzött: dolgozni a közös tanácshoz tartozó területen élő emberekért, a választókért. A választás, az alakuló tanácsülés óta több alkalommal is kerestem, hogy érdeklődjem: milyen feladatokat sikerült megvalósítani, s melyek a további tervek. — Lajosmíüsére utazott... — Kaposvárra ment tárgyalni ... Ilyen és hasonló válaszok jelezték, hogy Léber Gyuláné fáradhatatlanul tevékenykedik a község érdekében. Néhány nappal ezelőtt sikerült találkoznunk, s beszélgetnünk a választások óta eltelt időszakról. — A bizalom, a segítőkészség nfemcsak. a jelölő gyűléseken, az alakuló tanácsülésen elhangzott felszólalásokban fejeződött ki, hanem a feladatok megvalósításában is. Így sikerült bővíteni a lábodi óvodát. Üjabb huszonöt apróság járhat oda, s ma már nincs óvodai gond községünkben, mert kilencven gyermeknek van megfelelő helye. A Zöldmező Tsz 50 000, a Lábodi Állami Gazdaság 45 000, a nagyatádi áfész 20 000 forint értékű munkával segített e célunk megvalósításában. Balogh János főagronómus, ígér Ferenc üzemegység-vezető, Prokli János, Kovács Ferenc, Tratnyek István, Tamás István és Tamás Ferenc nagyon sok társadalmi munkát végzett — mondja az elnökasszony. Nagykorpádon korszerűsítették az óvodát, Rinyabese- nyőn pedig az orvosi rendelőt, s ellátták megfelelő fölszereléssel is. Ezenkívül Nagykorpádon társadalmi összefogással gázcseretelepet létesítettek. E munka irányításában, szervezésében Hardi Imre, a tanács társadalmi elnökhelyettese vállalt nagyon sokat. — Megkezdődött már az új, nagyon szükséges iskola építése Lábodon. A község lakói rendezték a területet Kovács Sándor igazgató irányításával, vállalták, hogy parkosítanak, s ha szükséges, más munkáknál is közreműködnek. A nyolc tanterem mellett lesz tornaterem is. Azt szeretnénk, mire jövő augusztusban az iskolát átadják, legyen a községben jó ivóvíz, hogy az új iskolába a vizet is bevezethessük. Azért utazott Lajosmizsére, hogy egy ottani vállalatnál megrendelje a hidroglóbust. A vízműtársulat terveit 1968-ban készítették, ez ma már nem megfelelő. Most újabb tervekre van szükség, hogy a társulás megalakulhasson. Rengeteg szaladgálás, tárgyalás után a DÉLVIÉP-től kaptak ígéretet, hogy elkészítik a terveket. Kutat már fúrtak, így nem lesz akadálya annak, hogy a község lakói és az iskola tanulói egészséges, jó ivóvizet kapjanak. Más tervekről is beszél Lér bér Gyuláné. Arról az ifjúsági parkról, mely a Berzsenyi utcában épül, s melyet a KISZ- fiatalok készítenek a tanáccsal kötött együttműködési megállapodás alapján. A park tervét társadalmi munkában Andrgs József erdészetvezető csinálja meg, ő vállalta a fák és a díszcserjék beszerzését is. — Sok még a tennivaló. Áruház és új posta is kellene — mondja végül az elnökaszszony. »Az elnöki székbe asszony került. Azt a tanácsot vezeti, irányítja, ahol 1957-ben adminisztrátorként kezdte a munkát. Ismeri Lábod és az ide tartozó községek lakóit, gondjaikat, tudja, milyen feladatok várnak megoldásra. Olyan emberek vannak mellette a tanácsban, a végrehajtó bizottságban, akik azt is tudják, mivel tartoznak választóiknak a •bizalomért.« EZT ÍRTAM az ünnepi alakuló tanácsülésen szerzett tapasztalataim alapján, április- oan ezzel fejeztem be az írásomat. S most, az eltelt hónapok után, ismerve az első eredményeket, a további célokat, Léber Gyuláné következetes munkáját, újból azt állapíthatom meg, hogy egység, egyetértés, a kölcsönös bizalom nyilvánul meg mindenben. Ez segíti Léber Gyuláné tanácselnök munkáját, ez segíti Lábod, illetve az ide tartozó községek fejlődését, előrelépését. Szalai László vélik gazdaságuk állatállományát. Minél fejlettebb egy ország táplálkozási kultúrája, annál magasabb az étlapon a különböző húskészítmények aránya. A fejlett tőkés országokban ez az arány 25:75 a tőkehús és a szalámi, sonka s egyéb készítmények között, míg nálunk még csak l/3:2/3 a mérleg. Ez az arány azonban csak látszólag kedvező. Magyarországon ugyanis főként a több zsírt tartalmazó sertéshúst fogyasztjuk, míg másutt lényegesen több marhahús kerül az asztalra. Miért? Sajnos, a magyar húsipar »leszoktatta* a magyar fogyasztót a marhahús élvezetéről, nem utolsósorban azzal, hogy az idősebb állatok húsát hozta forgalomba, amelyek élvezeti értéke lényegesen csekélyebb, mint a fiataloké. Nagyobb differenciálással, jobb technológiával (hatékony rostfeldolgozó gépekkel) azonban lényegesen javítható, a minőség. Az is kétségtelen, hogy ma már a levágott állatok »életkora« is rohamosan csökken, és 1—1,5 év körül állandósul. Az élelmiszertermelés és -ipar szüntelenül fejlődőben, változóbari van. S ezek a változások mind bonyolultabbak lesznek aszerint, ahogy az ember egyre jobban meg- '"meri az élet és a természet tkait. E r áltozásoknak gzon- an nemcsak nagyobb ütemű munkára, hanem fokozottabb óvatosságra is kell inteniük a kutátókat és eredményeik megvalósítóit. Cs. T. Fényorgonák neon reklámok A Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet az ötvenes évek óta foglalkozik neonreklámok készítésével: az elektronikus vezérlésű fényjátékokból a fényorgonáig mindent csinálnak. A kísérleti műhely fiatal szakembereiből álló gárdája felhasználja a tranzisztortechnika és az üvegszáloptika adta lehetőségeket is. . — Huszonhárom féle színben és árnyalatban készülnek nálunk reklámok — mondta Németh Károly, a neonrészleg vezetője. — Az idei FOCUS— 73. fényreklám-kiállításon bemutattuk termékeinket. Sokfelé rendeztünk hasonló kiállítást, legutoljára például Kecskeméten. Az egész ország területén dolgozunk, mi készítjük a szegedi játékcsarnok, a budapesti Szabadság szálló és még sok más hazai létesítmény fény berendezéseit. Somogy és Zala megyét teljes egészében mi látjuk el »fénynyel«. — Kaposvárnak ebből kevés jut. Miért van ez? — Ez elsősorban a megrendelőktől függ. Kaposvárból rövid időn belül a vidék legszi- porkázóbb városát lehetne varázsolni. Megrendelésre ugyan sok reklám készül, de ezekre legszívesebben ráírnánk, hogy nem mi készítettük. A jó lerendezéseket mások veszik meg. Kecskemét például a múlt évben húsz fényhullám- zásos, szivárványos világítású, periodikusan változó, és kombinált _ fényintenzitású reklámot rendelt. Az üvegtechnikai műhelyben hajlítják , oxigénnel dúsított gázlángcsóva fölött a különféle színű és vastagságú neoncsöveket. Különleges ügyességet kíván a hidegen merev, törékeny üveg megmunkálása, mely a több ezer Celsius fokos hő hatására hajlékony, képlékeny üvegkígyóvá változik. A töltőműhelyben a csöveket megtöltik nemesgázzal: ettől függ, milyen színnel világít majd. Előbb kiszivattyúzzák belőle a levegőt, azután töltik argon, neon vagy . más gázzal, majd szúrólánggal leforrasztják és ezzel már kész is a neonreklám. A kipróbált, hibátlan fényreklámok kerülnek az utcára, az áruházak, üzletek homlokzataira, a kirakatokba. Jó lenne többet látni belőlük Somogybán is. Sz. Sz. Karácsonyi csúcsforgalom Naponta százezer palackot töltenek meg Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság palackozó üzemében megkezdődött a karácsonyi csúcsforgalom: naponta ninte^y s7.'-í ~?zev --ii-, -,;of tV enek meg ünnepi itallal. \ egri, a mátraaljai és a bükk- aljai borvidék terméséből mintegy 30 féle tájjellegű- és desszertbort rendelhet a kereskedelem. Az ünnepi borok minte 80—70 százaléka már pala kokban jut el a fogyasztókhc A.z ünnepi választék ú.jdons a •T'üV' - ...név '.n' a íozott gyöngyö bor
