Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
FÉLIDŐBEN „EGYÜTT VAGYUNK“ H ajdani osztálytársammal, gyermekkori barátommal futottam össze nemrég, öt vagy hat évvel ezelőtt találkoztunk utoljára. Akkor még a főváros egyik kerületi bankfiókját vezette, tavaly azonban — amint gyorsan elmondta — a minisztériumba került, csoportvezetőnek. Kegyetlen hetei vannak most, a költség- vetés készítésének időszakában. Hetek óta túlórázik, este tíz után jár haza, altatóval alszik négy-öt órát. Hagyatéki tárgyaláson járt — ezt nem lehetett elodázni —, és már rohan is vissza Skodájával. De azért szakít fél órát arra, hogy beüljünk a közeli presz- szóba és megigyunk egy kávét. Sok mindenről szerettünk volna beszélgetni, de az egészből annyi lett, hogy egymás szavába vágva ugráltunk egyik témáról a másikra. Azután a pillanatnyi csöndet kihasználva azt mondta: — Tudod, hogy félidőhöz értünk? Hirtelen nem értettem, mire utal ezzel a sportban használatos kifejezéssel, de nyomban megmagyarázta: — Körülbelül annyit kell dolgoznunk a nyugdíjig, mint amennyit eddig munkában töltöttünk. Valóban. Mi, negyven körüliek, húsz évvel ezelőtt kezdtünk dolgozni. Mármint azok, akik középiskolába járhattak, majd felső fokon is tanulhattak. Voltak, akik előbb belekóstoltak a felnőttes életbe, és csak azután ültek újra iskolapadba. Mint H. J. barátom, aki a suszterszéket cserélte föl a szakérettségis tanfolyam nem kevésbé kemény ülőkéivel, és már hosszú évek óta járásbírósági elnökként hasznosítja jogi tudását. S. J. a vegyeskereskedők barna köpenye helyett húzott fehéret — természetesen az orvosi egyetem sikeres elvégzése után. Kemény munkát vállaltak, hozzájuk képest mi, hagyományos szervezésű iskolákba járók, igazán kényelmes helyzetben készültünk a felnőttkorra. Pályakezdésünk az ötvenes évfek elejére esett. De indulásunkat inkább a korábbi évek határozták meg: a »holnapra megforgatjuk az egész világot«, a »fényes szellők« magával ragadóan izgalmas, szinte egy életre irányt adó korszaka. Ekkor kaptuk az első mozgalmi élményeket, és ezekben az években kezdtük elhelyezni magunkat a világban, a társadalmi viszonylatokban. Meg persze másokat is — szüleinket, az ismerősöket, társainkat. Lobbanékony volt a levegő állandó vitáinktól, lendületünk viharokat kavart — néha erősebbet is, mint szükséges lett volna. Sokfelé indultunk. Hova, meddig jutottunk? B. J. a szakérettségi és az egyetem kitűnő eredményű elvégzése után külügyi szolgálatra került, magas beosztásba. Büszkén emlegették szülőfalujában. Azután néhány év múlva suttogni kezdtek róla, hogy hazaihívták, valami nincs rendben körülötte. Pesten igencsak alacsony beosztásba került. Máig sem tudom, mi történt vele. — P. M. — iskolánk fiatalon párttaggá lett ifjúsági vezetője — körorvos egy Vas megyei községben. Jól él, de ahogy nemrég a járási főnökétől véletlenül hallottam, alig vesz részt a falu életében. Munkáját középszerűen végzi. Legjobban azonban az döbbentett meg, hogy 1957 óta nem párttag. Hajdani osztálytársam D. O., az n.-i szegényparaszt szülők gyermeke, szép karriert futott be: kutatóvegyészként Leningrádban volt aspirantú- rán, és egy-egy évig ösztöndíjjal Kanadában, később az NSZK-ban is járt. Kicsattanó egészségű, jókedélyű. elégedett ember. Mellesleg: az intézet pártvezetőségének tagja. Életutak. Végig lehetne kísérni ágazásaikat, mégsem tudnánk egységbe foglalni a rajtuk kanyarodó sorsokat. Hiszen oly sok volt közben a buktató, a veszélyes útkereszteződés, a kiismerhetetlen gázló, a mocsaras terület. Már mindjárt az indulásnál, vagy még annak előtte, az egyetemi évek során a gátlástalan demagógiának — a könnyű érvényesülés eszköról a gyanakvás, a bizalmatlanság alattomos támadásait kellett kivédeni, alig húszévesen. Nem mindenkinek sikerült. Azután embernek maradni az ellenforradalom viharában, szinte a pályakezdés hónapjaiban. És folytatni vagy újraindítani — de itthon. Majd továbbmenni, amikor nem a szavak, a hűség- nyilatkozatok, hanem a tettek, a magatartás egésze fedik föl az egyéniség lényegét. Legújabban pedig ellenállni az anyagiasság, a befelé élés csábításainak. K i így, ki úgy ünnepelte negyvenedik születésnapját. Elégedetten, hogy legalább idáig eljutott, beletörődve, hogy rosszabbul is alakulhatott volna. Vagy türelmetlenül várva előrelépésre, amikor majd megmutathatja: még nem adott ki mindent magából. És olyan is van, aki saját beosztásában — a karrisrzimus sanda szándéka né’kül — akarja bizonyítani, és elsősorban önmagának: sok mindenre futja még fiatalos energiájából. — Hívtak a központba — mondta egy vidéki, velem éppen egyidős gyáregységvezető ismerősöm. — Nem megyek. Szép a lakásom, szeretem a kertemet, az asszony is elégedett a munkahelyével. — K. G. tíz éve vezeti a t.-i gimnáziumot. Nemrég találkoztam vele. — Meddig akarsz még itt maradni? — Hova menjek? — csodálkozott. — Manapság egy pedagógusnak szerintem ez a pálya csúcsa. Itt mindig lehet valami újat csinálni. — És nyomban terveiről, kísérleteiről beszélt, publikációi visszhangjáról tájékoztatott. Tulajdonképpen ez a természetes, ebben a korban társadalmilag és az egyén szempontjából is megkívánt magatartás. Hiszen a negyvenévesek alkotó erejük teljében vannak, gazdag élettapasztalat birtokában, kitűnő áttekintő és összegező képességgel dolgoznak. Életszemléletük letisztult, céljaikat pontosan ismerik. Szakmájukban már mint »nagy öregekre« néznek föl a fiatalok. Mégis, ez az életkor, amikor — de szinte már az utolsó lehetőségként — pályát változtathat valaki, képességei teljesebb kibontakoztatásának reményében. De ez a ritkább eset A gyakoribb az, hogy saját pályájukon maradva kerülnek <'^yre magasabb beosztásba a negyven körüliek, egymás után kapják a fontos megbízatásokat, a megtisztelő feladatokat. És természetesen az anyagi és erkölcsi elismeréseket is. Mindez fiatalos lendületet ad, újabb energiákat szabadít fel. jr»s erre — bár messze még az öregkor — az emberek túlnyomó többségének nagy szüksége van. A hajdani természetes, velünk született, majd később a környezetünktől kapott energiák — ha lassan is — fogyóban vannak. Újabbakat kell szereznünk — mintegy feltöltődnünk — ahhoz, hogy távolabbi és közelebbi célokat tűzhessünk ki. és ezek eléréséhez meg tudjuk valósítani feladatainkat. Ebben a környezeti hatások Tnellett egyre nagyobb s'crep jut az a’mra- ti tépyi rutin mun~|e’ ége- lebb hozza az I öregkort. A tudatosan friss! látásmód, a kockázatvállalás, a mereSil. el it próbáló célok elfogadása vagy még inkább kialakítása minden bizonnyal fontos feltétele a hosszan tartó »félidőnek«. Paál László Az Újév friss sütetű cipójából lekanyarítani az első karéjt — megkezdeni az első napot — ünnepet jelent, amióta az emberiség számon tartja az Időt. Kezdést, s az el- szelelt esztendő eseményeinek még egyszeri áttekintését. Néha — morcabb arcolatú években — a jövő gondja nyomasztotta az embereket, ilyenkor az első nap nem a piros betűs ünnep örömét jelentette. Elég belelapozni a történelem- könyvekbe. ínségtől fekete időkben születhettek a félelemből fakadó babonák, melyek az év első napjához kötődtek: "Aki pénzt ad ki, az egész évben kénytelen lesz a zsebébe nyúlni.« Vagy: »Akit újévkor megvernek, azt egész évben verni fogják.« Úgy tudták, ha asz- szony lép először a házba újévet köszönten!, nagy baj várható. Ó'mot öntve próbálták kifürkészni a jövőt. Január elsején — ha volt — disznóhúst kelleti enni. mert a röfögő -a házba túrja a szerencsét«. A tyúkhús mellőzendő volt. mert az viszont »kikapirgálja a szerencsét«. S hogy maguknak szomszédaik, rokonaik jóindulatát biztosítsák — már Galeotto Marzio, Mátyás király történetírója feljegyezte: — »szirénát«, Moszkva: Éjfélé mutat a Kreml toronyórája. ajándékot osztogattak. A lányok hajnalban meglesték a kakasokat, mely irányba kukorékolják az elsőt, a hiedelem szerint ugyanis onnan várhattak jegyest maguknak. Ilyenkor fogadnak »új életet« sokan. Eljött tehát a számvetés ideje újra. Mit végeztünk a magunk, s főképp: a közjó javára? Léptünk-e közben tövisbe? Cibált-e sors? Vert-e országos eső? Tettünk-e hibás lépést? Az ütemet tartottuk-e? A riporter előveszi jegyzet- füzetét, hogy átböngéssze újra: nem maradt-e megíratlan valami. Lóm, a »boszorkányos vidéken« készült írás a »szenzációkra« épült. Talán jobb lett volna, ha .., Kezdjük elölről azt a télidőben megjelent riportot! Akkor arra nyílott az újságíró füle. hogy hány boszorkányt tartott nyilván a környék. S az igazi téma »elszaladt«. Vajon miért ment az a mesélni szerető asszony fiatal lányként hozzá idős férfihez, akihez ráadásul rokoni szálak is fűzték? Mini tragédia: »föld a földhöz«. De egy egész kort jellemez. Miért is nem kérdezett a riporter arra. hogy a férjéhez öregedett asszony gyereke mitől futott el egészen Angliáig, ahonnan nem keresi már levélben szülei házát. Múló pillanatok, megállíthattam volna őket. Az erdőkerülő aki egyszer látott egy üstököst valahol a Bakairtás fölött, meséket tudott. Igaziakat, melyek »valóban megtörténtek« Csicseri Jankóval, aki ludvér- cekkel, lólábú menyecskékkel, babszemnyi törpékkel komá- zott. No hát ez a mesetudó ember — másoktól tudom — a falubeliekkel felruccant Pestre, az ipari vásárba. S mivel éppen ott látta az egyik minisztert, a társakat letelepítette a zöld fűre, a Nagy Embert megkérte, adjon »nyilatkozatot« a látottakról. Nagyot vétettem ellene: szó szerint leírtam mindent, amit mondott, s amit mondtak róla. Itt a noteszban eev törékeny cigényasszonyról is szó van, akinek nem születhetett gyermeke. »Állami« lónvkát nevelget sajátjaként. nasv szeretettel. Akkor, a riportból az is kiderült: a kislány nem tudja, hogy ez a vékony csontú kis asszony nem vér szerinti anyja. Ami kimaradt: egy jó tanács. Mondja meg Ildikónak az igazságot, nehogy másoktól tudja meg. Mitől egyenes az ember? — kérdeztük egy más alkalommal. Idős, a mozgalomban helytálló asszonyról és elhalt férjéről szólt a cikk. Talán jó lett volna még odaírni: kopogtassanak nála gyakrabban az ismerősök, nehogy csakugyan egyedül máradjon az a — minden tiszteletre rászolgált — asszony. Gyermekére reszketve várt egy fiatalasszony Zala faluban. Róla szólt a Várakozás című riport. S a félelem nem a fájdalmak előhírnöke volt. A megtartás vá°ya szülte. Az előző csecsemő meghalt, alig élt pár órát. Igen; el kell majd menni az új esztendőben, szerencsét kívánni a kisbabának. Él, ugye? Mint ahogy meg kell tanulni azt is, mi lett a bá- bonymegyeri öregasszony sorsa, a' i öt családnál sem lelte meg a helyét. S be kell kopogtatni néha abba a balaton- szemesi házba is, melynek gazdája tudományos alaposságú tanulmányaival dicsőséget szerzett magának, megyéjének. Meg kell kérdezni, mit valósított meg terveiből? S ez nem számonkérést jelent majd, inkább energiátóltődést az újságíró számára. Lám, már régen a tervekről, a tennivalókról szól ez az írás. Mert seregnyi vár ránk az új évben. Egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Kell a remény, a bizakodás. Nincs miért a »fekete január elsejei« napokon született babonákra gondolni. És még valamit: nincs okunk »új életet« kezdeni. Legtöbbünknek nincs. S mennyire így van ez, ha a nagyobb közösségre, egy egész nemzetre értem ezt! Lapok vannak előttem. Vakító fehérek még. Toll, írógép nem szántotta őket. Az elsőre legszívesebben egy újévi jókívánságot írnék minden kedves riportalanyomnak. A többire sorsok, emberi élettörténetek, gazdasági sikerek, mezőgazdasági eredmények, recenziók, jegyzetek kerülnek majd. "Ügy állok partodon, fiatal év. mint egyszer hajón az Adrian- — irta Radnóti, Magány üvölt a sorokból. Milyen jó, hogy oly korban élünk, amikor »együtt vagyunk«! Leskó László Vj műsorra készül a megfiatalodott Somogy Táncegyüttes T ALÁN asz olvasónak is feltűnik: a címben két »hírt« is elmondtunk. Kibontva a két hír így hangzik: új táncokat tanulnak a Somogy Táncegyüttes tagjai, és — megfiatalodott a régi, jó hírű csoport. Nagyatádon, a művelődési házban találtam meg az együttest. Egy hetet töltenek itt, tudtam meg később, s azit is, hogy mi az oka, vagy inkább célja ennek a kirándulásnak, »edzőtábornak«. Magas színvonalú műsort csak kemény munkával lehet produkálni, röviden erről van szó. A Somogy Táncegyüttes Nagyatádon a kollégiumban és a művelődési házban talált megfelelő helyet, hogy programját megvalósíthassa. De nemcsak ők vannak itt, eljött a Vízöntő Együttes is — nem kell külön bemutatni, a tévé Arany páva népzenei vetélkedőjéről mindenki jól ismeri őket. Az általános iskola tornaterme is hangos, itt a HVDSZ Bihari Tánc- együttese próbál Novak Ferenc SZOT-díjas koreográfus vezetésével. S hogy néha o Somogy Táncegyüttes próbáin is látni őt, ez sem véletlen. Az új műsor felét ő készítette. A »tánctábor« a Somogy Tánc- együttesnek azt jelenti, hogy pontot tehetnek készüld új műsoruk első felének a végére. A Somogy Táncegyüttes nemrégiben újjáalakult, az új táncosok pedig egytől egyig--- fi; -.1. E GY BONYOLULT ritmusú tánc következik. Széki forgatás. Ez tetszik a legjobban. Persze, a Vízöntő Együttes két tagjának a játéka is nagymértékben újszerűvé teszi a táncot. — A Vízöntő Együttes stílusát szeretnénk alapul venni a Somogy Táncegyüttes űj zenekarának a játékához — mondta Csíkvár József. ráfiájában bemutatásra kerülő mezőségi, széki, gömöri sárközi, nyírségi tánc. A másik részben somogyi táncok szerepelnek. Tegyük hozzá, Csíkvár József koreográfiái ezek. — A somogyi blokk karádi táncokból áll. Üveges, kanász, rezgő, karikázó, verbunk, csárdás, ugrós táncok. Egy mondatban hadd térjek visz- sza a HVDSZ Bihari Tánc— A fiatalsággal együtt jár-e, hogy a lépések egy kicsit kuszábbak, határozatlanok — kérdeztem Csikvár Józseftől, az együttes vezetőjétől. — Szeptember 4-én alakult újjá a Somogy Táncegyüttes. Tizennégy pár dolgozik, tíz— tizenkettő az új táncos. És még sincs botladozás, mert űj tagjaink is kiforrott táncosok. Egy délelőtti próbát néztem végig. Reggel kilenctől körülbelül húszperces bemelegítést tartottak a fiatalok, ezután következtek a táncok, »Jaj, de szépen muzsikálnak« — éneklik a lányok. Angyal Bandi — betyárvilág, szerelmes játék elevenedik meg a színpadon, egyelőre nyersen. együttesére még. Nagy tapasztalatuk, tánctudásuk segíti a Somogy Táncegyüttest. Közös tánctáborunk gyümölcsöző. A MEGFIATALODOTT együttesben néhány ismerős is akad. ök sokat segítenek a fiataloknak, Csíkvár Józsefnek is. Békés Margit tanítónő öt éve táncol a Somogy Tánc- együttesben, az 6 irányításával gyakorolnak a lányok, a fiúkkal Orbán Csaba foglalkozik, ö még rége obi tagja a rsoportnak. Nem kíméli az energiáját, sokat dolgozik, a legtöbbet. De észre sem venni rajta a fáradtságot. A táncpróba után a kollégiumban, a táncosok szálláshelyén lelkendezve mutatja be egyik magnószalagját, melyről szép muzsikát hallunk. Élvezi a zenét. Pihenteti, szórakoztatja, szinte érzem, a lábát is »tanítja«, így születnek a szép lépések? Horányi Barna A próbán kemény munka folyik. Szóviccel élve: a próba próbára teszi az együttes tagjait. De egyre sikerültebbek a számok. — Miből áll az új műsor? — Hat új táncot tanított Novák Ferenc. Műsorunk el-n- r>Art'rA* 1-Á—, ---í Ti fVhrt».
