Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

Egy Alma Mater éiköffyste 1 Táncsics Mihály Gimnázium évkönyvéről T íz év gondja-munkája, vívódás, útkeresés — egy kötetben. Az »Öreg iskola« — az Alma Mater — a Kaposvári Tán­csics Mihály Gimnázium év­könyve mintha a dísztelen külső nemes egyszerűségével is jelezné: nem patinás évfor­duló a megjelenés oka. Sok­kal inkább tanárainak tevé­kenysége és tenniakarása. Így 'á könyv anyagaiban s doku­mentumaiban — mint csepp- ben a tenger — tükröződik korunk pedagógusainak tisz­teletre méltó tevékenysége — eredményeivel és ellentmon­dásaival együtt. Es benne van a számadás is — hogy »-mi­lyen termést hagyunk a nép­re s a hazára« — amit indo­kolnak az iskola másfélszáz éves fennállásának jubileuma óta történt változások. A 230 oldalas kötetnek — a kaposvári nyomda készítette, szép kiállításban, 1200 pél­dányban — több mint egy- harmada az összegezés. Az utóbbi tíz évé. Dr .Miklós Endre szakfelügyelő írta, s bevallottan a teljesség igénye nélkül, de úgy, hogy az egészről is képet alkotha­tunk. Megyénk gimnáziumi tanulóinak több mint 10 szá­zaléka itt tanul, s több mint hatezer tanulót oktatott a ta­nári kar (csak nappali tago­zaton!) az utolsó tíz évben a nagy hírű gimnázium falai között. Évente százötvenen indultak innét — friss érett­ségi bizonyítvánnyal a ke­zükben — egyetemekre, fő­iskolákra vagy a termelő munkába. Egy sokat mondó adat: 1908 végén az iskola szemléltető eszközeinek érté­ke 688 ezer forint volt, há­rom évvel később 1 196 000. Szaktantermek, nyelvi labo­ratórium, űj oktatási eszkö­zök, könyvek, módszertani vi­ták s — egyáltalán — a ta­nári munkában minden lehe­tőség kiaknázása révén ér­hető csak el az az eredmény, amely a ^száraz tényeket köz­lő összegezésben is lenyűgö­ző képet tár elénk. Az iskolai tanulmányi - átlagosztályzat mögött kiváló növendékek so­ra áll. S rámutat az is­kolán kívüli — irodalmi szín­padi szereplések, szaktárgyi vetélkedők, sport- és számos egyéb verseny — eredmé­nyeire. Az iskolának Somogy sportoló-utánpótlásának ne­velésében is oroszlánrésze van. A középiskolai tanulmá­nyi versenyeken 1966—1972 között például megyénk or­szágos helyezést elérő 157 ta­nulója közül 108 ennek az Alma Maternek neveltje volt. Ezenkívül az iskolai KISZ- szervezet tevékenysége, a tár­sadalmi munka, a nyári tá­borok vagy — a tanévben — a szakkörök pezsgő szellemi munkája tárul elénk — im­pozáns számószlopokban, ki­mutatásokba csoportosítva. A Táncsics és az ENSZ kulturális-nevelésügyi szerve­zetének az UNESCU-nak kap­csolatai — a nyelvi tagozatos osztályok révén is — erősek. Polonyiné dr. Reminiczky Er­zsébet számol be erről részle­sen az évkönyvben, ennek nemcsak eredményeit, ha­nem érzelmi-értelmi nevelő szerepét is kiemelve. E komor, deákos csengé­sű címmel ellátott kö­tet azonban nemcsak az iskolai munkát összegezi. Mint valamikor a híres fő­gimnáziumi értesítők, közli — jelenleg megyénkben úttörő és dicséretes vállalkozásként a tanárok tudományos jelle­gű dolgozatait. Ezeknek egy része szorosan a szaktárgyi oktatómunkához kapcsolódik. Ilyen Polonyiné gazdag anyagra támaszkodó, az el­mélet és gyakorlat szép öt­vözeteként kidolgozott elem­zése a nyelvi laboratóriumban folyó oktató munkáról. Kiss Zoltán írása a matematika és fizika 'kapcsolatáról szól (a gondolkodásra nevelés szem­pontjából), míg ellenpólus­ként elsősorban érzelmi, köl­tői hangvételével Szoliva Já- nosné hibátlan magyarságai verselemzése ragad meg. Matuszka József cikke az iskola természetjáróinak te­vékenységéhez kapcsolódik, Dobai András a fél évszáza­da lezajló törökországi nyelv­újítást összegezi. A többi tudományos jelle­gű munka közül Papp Árpád igényes, világirodalmi hori­zontú Kavafisz-cikke vívta ki elismerésünket. S különösen figyelemre méltó dr. Szíjártó István szenvedélyes hangú, irodalmi igénnyel megírt disszertációjának itt közölt részlete. (Adalékok Kaposvár közművelődéséhez és irodalmi életéhez a századfordulón). Dr. Marek János a két világ­háború közti időszak somogyi egykézését vizsgálta a mar­cali járás községeiben, míg dr. Szili Ferenc a mezőgaz­daság kapitalizálódásának társadalmi következményeit a kiegyezéstől a századforduló­ig. Török Lehel az évkönyv­ben egyébként mellőzött fel­nőttoktatás múltját tekinti át. lapunk számára elismerés Krasznaá Lajos nyelvészeti munkája (az idegen szavak használata a sajtóban). Meg­állapításaival egyetértünk, szójegyzékének sokszor me­rev, purista magyarra fordi­Garai István Kirké ágyában Zokogj! Szorítsd kezed ökölbe aztán megint, és újra kézdd. Múltad vércséit magányodnak kalitkájából kiereszd! Borostásán, ujjatlan ingben a földre dobjad le magad — éld át kétezer év múltán is a homéroszi indulatokat! Sár és gyémánt keverve bennünk, sziklahullások, szárnyalás. Rétek és erdők televénye: vad zsendülés és rothadás. Rezdületlen, gipsz arccal állunk szivárvány-szép szemek előtt, pedig tudjuk: erényünk tükrén hálót posvány hínárja szőtt. Zeusz, Aeolusz, Pán — hát senki, hát senki sincs, ki védene? Elárvultam. Nem nyúlik értem a mítoszok védő keze? Eden és, pokol közt hányódni ezredek óta — ez a cél? Egy korhadt rönkre dől az ember: kerdez, sír, vádol s elalél. Vitorlák és dereglyék roncsán csapzottan jajongni minek? Átkozottak, ha élnék és nem segítenek az istenek. Szekercét újra! Gerendákat ácsolj kéz, s újra vízre csak! Nem húzhatom meg félve, gyáván Jwrke ágyában magamat. fásával azonban nem. S hogy mennyire következetlenek voltak e tekintetben az év­könyv szerkesztői: a dolgoza­tok közül nem egy szinte ke­resi az idegen szavakat — fö­löslegesen — a magyar szak- kifejezés helyett. (Egy-egy ol­dalon 30-40-et lehetne alá­húzni.) S nem lehet szó nél­kül hagyni néhány dolgozat­ban a szembeötlő stilisztikai pongyolaságokat sem. A dolgozatok változatosak műfajban, és váltakozóak színvonalban. A kevesebb — úgy érzem — nem egyszer több lett volna. Amilyen ör­vendetes a biztos szemmel kiválasztott anyag példás módszerű feldolgozása, any- nyira'sajnálatos, hogy van a könyvben a tudományos igénytől meglehetősen mesz- szire bóklászó iromány is. Olyan, amely legföljebb egy pedagógiai tanácskozáson hangozhatna el. A szigorúan szakmai kér­dések mélyebbre ható feldol­gozását kellene szem előtt tartani. S főleg, ha ugyanan­nak a korszaknak a tényei is ellentmondásosak. (Pl. dr. Szí­jártó István liberális polgári kezdeményezésként errlfti a kaposvári munkásgimnázium létrejöttét, húsz oldallal er- rébb Török Lehel a Szociál­demokrata Párt mellett teszi le a garast.) S a remek össze- gezésű korszakfeldolgozás szenvedélyes hangja éppúgy megragadja a figyelmet, mint amennyire bosszantó »szellemi holtpont«-ot jelez az igénytelen frázisgyűjte­mény. A cél épp az volna, hogy ezeket a »hagyományos pontokat« derítse föl a kuta­tó! És az adatok összevetése, elemzése, az értékelés után fogalmazza meg a végkövet­keztetést. Az elörevetés — a prelegáló módszer —, amikor a kutató példákat, adatokat keres a fenti megállapítás­hoz, ugyanis még az igénye­sebb dolgozatok értékét is ki­sebbítheti. E zeknek az évkönyvek­nek igen nagy doku­mentumértéke van. Nem is egy szűk délután vagy este készül a korrektúrája, mint napilapjainké. Ezért nem lehet menteni váltakozó he­lyesírási normáit. A igény s a szándék köte­lez is. Öröm számunkra e kö­tet : bizonyítja a törekvést és a munkát. S emellett hozzá­járulás megyénk művelődési életéhez. Hibáit felróva is érte szólok, és nem ellene. S biztatnám íróit-szerkesztőit, az »öreg iskola« új tanárait: lépjenek előbbre a megkez­dett úton. Kurucz Ferenc &yőrt D. Bofázs Profán litánia sokféle arcot élsz meg bennem hol csöppségnek, hol nőnek latiak egyszer évekre elfeledlek és kereslek és megtalállak felnőtté érsz gyerekjátékban csitrivé varázsollak gondban a hétköznapi arcod ünnep de az ünnepi mondd meg hol vat hiába nézem lányom hordja s meg sem született fiam rejti anyám ráncában ősz hajában úgy tükröződöm nem is sejti sokféle harcot vívsz meg bennem ha elvesztlek is megtalállak szűkölök küzdők ellenedre vicsorgók marlak mint az állat gyerekjátékom felnőtt gondom varázsneved már féltve mondom ha megvagy is hiányod érzem ha nem vagy az az örökségem. — Káldi lános Búcsú a szülőföldtől A szívem láng és nyugtalanság, itthagyom ezt az őszi lankát. Ez nevelte föl minden álmom, útjait ezért mind megáldom. Nyírfáit is és magyar csöndjét, mielőtt innen elköszönnék. Szőlősorait — ahogy lassan — elmosódnak az alkonyaiban. Megáldom ege nefelejcsét, maradjon mindig tiszta emlék. Az embereit viszem bennem, ők lesznek örök győzedelmem: a télmosolyú halál ellen énekelnek majd a szívemben. Katii Jártas Leány, könyryd így őrizlek és így viszlek tóváWj, e félig már alkonyé keretben, könyvre hajolva, amint ez az ág nyúl az égvilágból leveletlen, s a vonatablakra rácsap; így, amint futunk, futunk, s egy hajló falwég villan meg — rőt fasorral — odakint, s ahogy jön, száll kazal, ég, s ami még látható. így, így csörgő hajaddal, ahogy milliónyi sugarat csal arcodra a könyv, — az, hogy győz a fő benne, túl, túl, a távoli ég-föld dombjai közt, egy csöndbe-roska&6 patak mentén, ahol oly sötétzöld most nyár-ősz-multán is minden. Bizony, így maradsz már, e könyvvel, így őriz bent a lélek; szállhat a por, korom, elhullhat néhány sorozat ősz is, így ülsz, élsz, mint a szépség és szellem elronthatatlan szobra, örök jelkép, világolsz-tündökölsz rendületlen, akkor is, ha lágy virágként eltép az idő minden tájat-vidéket; — visz, visz és ragyogtat ez az ének1 Barna Margit Tiszta tekintettel Keskeny csípőjű Sápadt fiúk Piszkos presszókban Füstkarikányi ábrándokba Csavarodnak S a lányok Szolgálják a nyegle vágyat Hajfüggönnyel fonja be őket az unalom Simítsátok félre Hajatokat Nézzétek A szabályokkal takaródzó világban Sok a szemét Ragyogó testtel Lélek-megváltó érzésektől Feszülő izmokkal Tiszta tekintettel Még ma Álljatok neki Jövőt takarítani. Bástya a Visegrádi utcában A Visegrádi utcai első eme­leti lakásnak két kijárata volt. Az egyik ajtó a lépcső­házba vezetett, a másik egy utcára nyíló külön félj árai­hoz. Így, ha a szemben levő »bagolyvárból« figyelmeztető jelzés érkezett, az illegális párt tagjai feltűnés nélkül távozhattak. Budapesten, a Visegrádi utca 15. szám alatti házban alakult meg 1918. november 24-én a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. A lakást Kassák Lajos bérelte, az ak­tivista művészek itt tartot­ták rendszeresen kiállításai­kat. Az átelleni, hajdani lak­tanyaépület abban az időben malommunkások szálláshelye volt. Ha egy-egy szobában már nem maradt üres ágy, ki tettek az ablakba egy égő gyertyát, jelezve, hogy min­den hely foglalt. Különös hangulata volt a sötét, csúf épületnek, melynek ablakai­ban esténként sorra gyúltak ki a pislogó fényű gyertyák; innen ered a »bagolyvár« el­nevezés. Most november 20-án a fő­városban újból megnyílt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának em­lékmúzeuma. Még a megnyi­tás előtti napokban beszélget­tem a kiállítás rendezőjével, dr. Szikossy Ferenccel, a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeum főelőadójával. . — Mennyiben gazdagodott az emlékmúzeum a felújítás során? — Sikerült kibővítenünk a helyiséget, amely most erede­ti nagyságában áll a múzeum rendelkezésére. Ez a lakás, a két kijáratával, olyan volt a forradalom hónapjaiban, mint egy erős bástya. Egy házzal arrébb, a Visegrádi u. 17. szám alatt lakott Sza­muely Tibor; mögötte, az Ügynök utcában, ma Kresz Géza utca, Kun Béla lakott; a szemben levő munkásszál­láson pedig mindig készen­iében állott néhány figyelő elvtárs, hogy idejében jelt adjon, ha veszély közeledik. A kibővített helyiségek egyi­kében Kun Béla emlékszobát rendeztünk be. És lesz egy külön előadóterem, ahol a lá­togatók előre bejelentett ké­résére előadásokat szerve­zünk. A képzőművészetben, például, az 1917—19-es évek­ben olyan jelentős művészek tevékenykedtek, mint Uitz Béla, és még jó néhányan, akik a kommunista mozga­lomnak is aktív harcosai vol­tak. Az ő művészetüket ele­mezve, lehetetlen nem szólni a korról, a történelmi esemé­nyekről. Régi filmhíradókból összeállítunk majd egy doku­mentumfilmet, melyet a lá­togatók kérésére levetítünk, összegezve: a múzeumban aktív népművelői munkát szeretnénk folytatni. Haraszti László: Zalai táj (Az I. dunántúli tárlat anyagából.) — Milyen módon jutád ■ M látható gazdag d okúmén tumanyag a múzeum tulaj­donába? — Részben könyvtárakban; levéltárakban folytatott'kuta­tómunka alapján bukkantunk rá azokra a forrásokra, köny­vekre, újságokra, plakátokra, amelyek alapján megkezdtük az anyag gyűjtését. Igen sok segítséget kaptunk a ré­gi elvtársaktól, akik, ha sze­mély szerint nem is rendel­keztek tárgyi emlékekkel, ne­veket, címeket mondtak olyan személyekről, akikről feltételezték, hogy őriznek dokumentumokat. Így jutott hozzánk például László Jenő teljes hagyatéka; ő a kom­munista párt egyik alapitó tagja volt, s 1919-ben kivé­gezték. Érdekes története van ennek a szép, rézszamovár­nak is, melyet Lenin küldött Kun Bélának ajándékba. A szamovárt Kun Béla titkár­nője őrizte egy ideig, majd, miután ő is emigrált, a csa­lád gondjaira bízta. Tőlük került ide, a múzeumba. — Az egyik vitrinben látható egy térkép, ahol apró ka­rikák jelzik a kommunista párt szervezetének kiépü­lését az ország területén. Hogyan készült ez a tér­kép? — Ebben a munkában a Vörös Újság volt a legfőbb segítőtársunk, híreiből nyo­mon tudtuk követni a párt- szervezetek megalakításának helyét, idejét. Sajnos, nagy hiányosságunk, hogy Szeged és Debrecen kivételével, a vi­déki szervezetek működéséről semmilyen tárgyi dokumen­tumunk sincs. Hálával fogad­nánk, ha azok, akik őriznek fényképeket, vagy más, írá­sos emlékeket, eljuttatnák a múzeumunkhoz. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulási emlékmúzeumának ma csak egy, főbejárata van. Az egy­kori »bagolyvárat« is lebon­tották, az üres telekre tágas, nagyablakos lakóház épül majd. De ha erre jár a láto­gató és végighaladva a ter­meken, szembenéz az arcok­kal, akik az üvegablakok mö­gül tekintenek rá, gondoljon arra: ezeknek a férfiaknak és nőknek, nap mint nap, a hátsó kijáraton kellett oson­va menekülniük, mert ha bá­tor emberek voltak is, szeret­tek volna élni. De ez csak keveseknek sikerült közülük. Sokan, sokan mártírok lettek!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents