Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-21 / 298. szám
FILMJEGYZET ! Boltok a munkások ellátására A szerelem határai K itűnő elgondolás az, hogy egy-egy új filmet néha vidéki moziban mutassanak be először. Különösen akkor, ha az új filmnek köze is van a vidékhez... S még jobb az, ha olyan vita követi a bemutatót, amilyennek tanúja lehettem a városi tanács nagytermében. S igazán csak az lenne jó — a legjobb —, ha a vita során a film valameny- nyi alkotója — a rendezőhöz, Szűcs Jánoshoz hasonlóan — komolyan venné a partnereket, akik nagy jószándékkal beszéltek a filmről. Mert lehetett részük »kioktatásban« is ... Egy filmről lehet jót is, rosz- szat is mondani, ha átlagos, középszerű film, mint amilyen A szerelem határai is. De tévedés ne essék itt, művészetről lévén szó, jobban szeretünk arról beszélni, hogy miért jó egy jó film, mi a megragadó, időálló benne, miért maradandó a műalkotás... A nézői igenre és nemre is készült film az alkotói állásfoglalás hiányára ébreszt bennünket. Foglaljunk állást tehát: erősen középszerű filmet láttunk, nemes szándéktól indított alkotást örültünk az előzetesnek; hogy falun játszódó, falusi életet, gondokat idéző alkotás pereg majd előttünk. Ehelyett egy konfliktus dramatizált változatát mutatták be — s tegyük hozzá, nem is túlságosan igényes dramaturgiai munkával. Varga doktor házasság- törésének történetéből hiányzott a lélektani motiváltság igényes kidolgozása, és a meggyőző társadalmi hitelesítés is. Ügy érzem, a film alkotói csak háttérnek, csak kelléknek használták a falut és az ottaniakat, azokat a falusi »aktualitásokat« is, melyeket beleszőttek a filmbe, nem lényegüknél fogva, súlyuknak megfelelő hitelességgel, hanem illusztrációs-igénnyel, meglehetősen felületesen. Megmaradtak azoknak a divatosnak tetsző motívumoknak — öreg falusi arcok, temetési menet, szőlőhegyi pince — a filmrevitelénél, amelyek ugyan »színesítették« a filmet, de netrri váltak szerves alkotóelemmé. Némely figurát — például a tornatanár alakját— papírízűnek éreztem, túlságosan kita- láltnak, olyan epizódszereplőnek, alá azért kell csak, hogy jelenlétével »dúsítsa«, pózaival »érdekesítse« a helyzetet. Nemcsak Zsófi alakja, hanem Drahota Andrea játéka sem tetszett. Egy kicsit furcsa, hogy az ilyen eltökélt védőnő- Zsófik, akik nagy hivatástudattal, személyiségük szilárd vállalásával, alakjukat körüllengő hidegséggel érkeznek egy faluba, minden lelkiismeretfurda- lás nélkül képesek arra, hogy nagy nyugalommal »belépjenek« egy házasságba, anélkül, hogy megfogalmaznák, miért is kezdenek viszonyt egy házas emberrel... A jellemében, felépítésében határozatlanul megrajzolt figurát a színésznő is határozatlanul, idegenül játszotta el. Jobban tetszett viszont Bitskey Tibor Varga doktora és Káldy Nóra orvosfelesége. Nem biztos, hogy tipikus orvos házaspár ők így együtt, de az biztos, hogy tipikus házaspár, és van ilyen házasság. Ezt a falu is — mint »harmadik szereplő« tudja ma már, bármilyen hihetetlennek látszik is ... Ha nem egy feltételezett, hanem egy valóságos családi konfliktust próbálnak kibontani a falu életéből — mert ez most kívülről belehelyezett volt —, akkor talán a kettőjük kapcsolatából többet, izgalmasabbat tudunk meg, s a falairól is talán. Meg a falusi vezetőkről is, akiket óvatoskodó, bizonytalankodó, kivesézgető, karikírozó igénnyel láttatnak a film alkotói: meglehetősen si» kertelenül. A film alkotói elmondták azt is, hogy gondolatébresztő alkotásnak szánták. Az is. Nagyon sokat gondolkodtam azon: miért hiszik oly sokan, hogy ismerik a falut, hogy biztos és tiszta képük van róla, s miért mondanak le eleve arról a népies írók s a műveikből készült filmek alkotói által követett útról, hogy időt szánjanak, energiát fordítsanak a falu igazi megismerésére. Tröszt Tibor Otszázhúsz lakás épül i alapon Drága az előkészítés — Csúsznak a határidők A szabásiak nemcsak kérnek Társadalmi munkát ajánlottak fel a falugyűlésen A TANÁCSTEREM tele volt falujukat szerető, érte tenni akaró, a reális lehetőségeket ismerő szabásiakkal a múlt heti falugyűlésen. Vogronics Gyula népfrontelnök megnyitója után Kovács József, a közös tanács vb-titkára ismertette, mi valósult meg az egy évvel ezelőtti falugyűlésen elhangzottakból. Ezután ismertette azokat a terveket, melyeket a tanács Szabáson 1974-ben kíván megvalósítani. A hozzászólások során elismerték a tanács eredményes munkáját. A jövőre nézve tizenegy olyan javaslat hangzott el, mely mielőbbi megvalósításra vár. Néhány az elhangzottakból. Több mint húsz esztendeje, hogy villamosították a községet Az akkor fölszerelt transzformátorok ma már nem bírják az azóta megtöbbszöröződött háztartási gépek, televíziók terhelését. Ezért — kellő feszültség hiányában — esténként élvezhetetlen a telévízió képe, gyakrabban elromlanák a gépek. A transzformátor kicserélése halaszthatatlanná vált Itt a DÉDÁSZ segítségét kérik és várják. Rádió, televízió, újság, egészségügyi propaganda szólt a fogászati hónapról. Nagyon sok jó tanács hangzott el, csak éppen elmaradt most már egy-két év óta az iskolások rossz fogainak a rendbe hozása. Segítséget az egészségügy vezetőitől várnak. Négy-öt óvodáskorú gyermek maradt ki »keret« miatt A jelenlévő óvónő szívesen vállalta, hogy elhelyezi a gyermekeket — helye van —, ha erre engedélyt kap. Ez megoldható, erre számíthat — volt a válasz. I A falu lakossága fásítani kívánja az utcákat. Csemetét kérnek, s társadalmi munkában elültetik azokat. Válasz: gondoskodnak a csemetékről. A falunak igénye van jó ivóvízre. Tervezik egy vízműtársulat létrehozását. Még a tél folyamán fölmérik az igényeket, lehetőségeket, részleteiben is tájékoztatják a lakosságot. Mindezek reális igények, nem megvalósíthatatlanok, nem túlzottak. Nem mindent az államtól várnák, maguk is tenni kívánnak — főleg társadalmi munkában, adott esetben anyagiakkal is. A MŰLT ÉVI tapasztalatok azt mutatják, hogy a kívánságok, óhajok valóra válnak, mert Szabás lakossága nemcsak kér. de sokat tesz is a megvalósítás érdekében. K. J. Másfél évvel ezelőtt együttműködési megállapodást kötött a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége a MÉSZÖV elnökségével a munkás fogyasztási, valamint lakásszövetkezetek szervezésére és továbbfejlesztésére. Ez az együttműködés minden területen gyümölcsöző l volt. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége tizenhat hónap eredményeiről és ta_ pasztalatairól tájékozódott a tegnapi ülésen. Megállapították, hogy a munkás fogyasztási szövetkezetek nagy segítséget jelentenek a munkásoknak és kiváltképp a munkásnőknek a mindennapos beszerzésben. Éppen ezért fogadták szívesen a megalakítást azokon a helyeken, ahol erre lehetőség volt. A tájékoztatást megkönnyítette az ötezer példányban kiadott ismertető. Elsőnek Kaposvár cseri városrészében alakult meg munkás fogyasztási szövetkezet a megyeszékhely fogyasztási szövetkezetének kebelében. Az üzemi dolgozók szövetkezetének hatásköre az ABC áruházra és presszóra, valamint a Cser vendéglőre terjed ki. Két boltja van a Siófoki Kőolaj- vezeték Vállalatnál megalakult szövetkezetnek. Most szerveződik a munkás fogyasztási szövetkezet a barcsi fűrészüzemben, valamint a nagyatádi oérnagyárban. Mind a két helyen egy-egy üzletet irányít és tart majd fenn a szövetkezet. Sajnos, nem járt eredménnyel a szervező munka a Kaposvári Húskombinátban, ugyanis vállalati hozzájárulásra is szükség volna, erre azonban most nincs lehetőség. Szép eredményt értek el Kaposvár környékén a kertbarát-szövetkezésben. A két megalakult csoport tagjai kétszázhat parcellát vettek birtokukba. Többségük alacsonyabb jövedelmű. főképp munkás. Nagyatádon szintén egységbe tömörítik a kertészkedni szerető embereket. Bár a munkásszövetkezet eredményei elismerésre méltóak, igaz az, amit az SZMT elnöksége megállapított: az együttműködésben még sok a kiaknázatlan lehetőség, jó szervező munkával újabb csoportokat lehet alakítani a megyében. Ankétokon, társadalmi szervek testületi ülésein többször szó esett az utóbbi másfél évben arról, hogy sok ember költözhetne új otthonba, ha meggyorsulna a lakásépítő szövetkezetek megalakulása, az arra illetékes szervek — tanács, beruházók, tervezők, építők stb. — még jobban felkarolnák őket. Tavaly és az idén tizennyolc lakásépítési szövetkezet alakult a megyében ötszázhúsz lakás fölépítésére. Ebből kilenc szövetkezet Kaposváron, négy Siófokon, egy-egy Balatonszárszón, Nagyatádon, Marcaliban, Böhönyén, Lengyeltótiban van. Azokat, akik beléptek a szövetkezetekbe, elsősorban az foglalkoztatja most már, hogy mikor költözhetnek új otthonba. Sajnos, a kép nem éppen biztató, ugyanis csak száznyolcvanegy lakás készül el 1974-ig a kivitelezési szerződések szerint (s ki tudja, megtartják-e a határidőket?!), a többi lakás átadását 1975-re tervezik hatvannyolc kivételével, mert ezek áthúzódnak 1976-ra. Az SZMT elnöksége azzal a megjegyzéssel vette tudomásul a tájékoztatást, hogy csak a körülmények ismeretében fogadható el az épülő szövetkezeti lakások száma, ugyanis a tanácsok a mostani ötéves terv előirányzatainál nem számoltak az előkészítéssel. Ez érződött a telek biztosításában és a közművesítésben,, az építőipar vállalásaiban stb. Ez idézte elő a megyeszékhelyen az előkészítéssel járó költségek, valamint a lakásárak emelkedését. Mivel a szövetkezetnek átadott területek közművesítése rossz volt, az előkészítés egy lakásra jutó költsége átlagosan meghaladja a hetvenezer forintotf!), ez legalább háromszorosa az indokoltnak. így egy ötverrhatvan négyzetméteres lakás ára 320 —370 ezer forint között alakul, s nagy előtakarékosságot kíván az építkezés a hitel és az előnyös pénzügyi föltételek ellenére is. Az SZMT elnöksége ajánlás'■ t elfogadta azt az álláspontot, hogy a megye V. ötéves tervében intézményesen szerepeljen a lakásépítő szövetkezeti forma. A tanács egyeztesse a MESZÖV-vel. hogy hány lakás épülhet a megyében, s akkor a városi, községi tanácsok is tervszerűen gondoskodhatnak majd a telekről, a közművesítésről stb. L. G. Könyvvásáron Partizánballada 4. — Állj! — csördített a nyakuk közé ostormódra az izgatott felszólítás közvetlen közelről. Idegesen vibráló fényforrás sugarába kerültek. Ösztönösen ugrottak távolra egymástól. Csík végighemperedett a földön. Orrában érezte az avar fanyarát. Golyó fütyült a füle mellett, majd tompa koppa- nással állt meg egy fatörzsben. Rohant. Mintha a fák is szaladtak volna feléje. Az ütközést csak az utolsó pillanatban tudta elkerülni. Lábak dobogása vert a fiú fülében riadót. Fegyverek dörögtek. — Erre menekülhettek! Ujjaival a fűbe markolva kényszerítette magát mozdulatlanságra. Világosság úszott el a feje felett. A fiú nem moccant. Egyre közelebb kerültek hozzá. Nem adja olcsón ! Ezt már akkor elhatározta, amikor először hallotta a kutyák vakkantásait. Teste megfeszült. Még egy pillanat, és rugóként pattan. Bele az arcukba, öklének buzogányát maga elé tartva. Az ugrás előtti másodpercben ropogni kezdett a bozótos, lábak trappoltak utat törve a sűrűben. — Ott szalad! Csík három üldözője a hang irányába vetette magát. A fiú a hátára fordult. Sírás és nevetés rohama rázta a testét. Tisztán hallotta, hogy a bozótban négy láb trappol. öz vezethette félre üldözőit. Néhány nappal voltak csak kukoricatörés előtt. Sárga szárak tartották nehezedő pólyá- saikat. Csík könnyedén szaladt a sorok között. — Csak halkan! Nehogy halálra ijesszük Erzsi néné- det — ölelte át a tornác sötétjéből előlépő Miska bácsi. — Már alig vártalak. Égi kukoricacsöveket kezdhetett valaki morzsolni, mert nagy szemek pattantak a ház tetején. »Ez az eső már a deret hozza« — gondolta Csík. így tanulta az idősebbektől, összeszorult a szíve. »Vajon a többiek megmenekültek-e?« Néhány nap múlva — 1944. október 16-án, amikor a kukoricát tömi kezdték — Szá- lasi Ferenc nyilas »nemzetvezető« átvette a hatalmat Magyarország még fel nem szabadított területén. Rettenetes »pünkösdi királyság« volt ez. Csfk megborzongott a szalmán. Jó volt hallani maga körül a partizánok egészséges szuszogását. Csakhogy közéjük talált annyi hányódás után, Balázs Pistával és Jaksa Karcsival együtt. II. fejezet — Ez a tárgy, amit a kezemben tartok, nem alma, nem fagylalt, nem lekváros bukta, édes gyerekeim — szuszogott kovácsműhelyek fújta- tóihoz hasonlóan a Profesz- szor. — Ez egy kézigránát. Ké-zi-grá-nát! Az újoncok tudták: a Professzor haragjának csak füst' je van, lángja nincs. Vagyis: látszatharag. Mindig talált magának okot a méltatlan kodásra. Most például azt, hogy a parancsnok, Kiss Ferenc rábízta az újoncok kiképzését. Bácski Stevan igencsak furcsa ember volt. Hosszú orra úgy ágazott ki arcából, mint a vízcsap a falból. A szeme vastag keretes üveg mögül csillogott. Mintha örökké könnyes lett volna. A vízkék szemgolyók tele ártatlansággal, »Bántanak!« — panasz- szal. Ritkás haja talán csak a szélcsendes idő kegyelméből simult a fejére, készen arra, hogy az első fuvallatra messze lebbenjen, hátra hagyva a biliárdgolyó simaságú fejtetőt. (Folytatjuk.) — Egy Képes történe’met kérek! — Sajnos elfogyott. Esetleg a raktárban ... rögtön megnézem. — Tessék szíves, mondani aranyoskám, az a Mici mackós könyv van? Tudja, az unokámnak vinném. — Már nem lehet kapni. Elfogyott. Két kislány válogat a könyvek között. — Figyeld, de jó könyv, ezt megveszem. Van még egy húszasom. Holnap eljövök érte. — Vedd meg most, holnap már biztos nem lesz. Adok hozzá négy forintot. ! Téli könyvvásár van. Ilyen- j kor megkétszereződik az ér- j deklődés a könyvesboltokban. Van, aki ajándékot szeretne venni, van aki csak azért jön j be a boltba, hogy megnézze, mit is kérjen karácsonyra. A polcokon könyvek sorakoznak. Az ügyes fürkésző régi kiadásokat is találhat. Kiss Lászlótól, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kaposvári József Attila könyvesboltjának vezietőjátől érdeklődtünk, milyen könyvet keresnek leginkább a vásárlók. — A karácsonyi ajándékozáshoz bő választékot kínálunk. A verses, szépirodalmi és szakkönyvek egyaránt kedveltek. Simon István Örök körben és a Magyar irodalom című munkája egyaránt keresett. Főleg az utóbbi, mely a magyar irodalom történetét dolgozza feL Kezembe veszem a furcsasárga színű könyvet. Az előszót olvasom: »Az irodalomról beszélni annak, aki maga is naponta kipróbálja, nem visz- szatetsző-e?'» — teszi fel a kérdést a szerző. A választ azok az olvasók adják, akik a könyvet vásárolják. Nem. A könyv nagy siker, hisz Szerb Antal után ez az első rövid terjedelmű összefoglaló mű irodalmunkból» 1 — A vásárlók körében kedvelt a Csokonai-évforduióra megjelent így élt Csokonai Vitéz Mihály, melyben az egykori csurgói diák. Berták László mutatja be Csokonai életútját. Ki tudja hányadik kiadását élte meg Jókai Aranyembere, de egy biztos, ma is kedvelt a könyvpiacon. Berkesi András, a fiatalok kedvence új könyvvel jelentkezett a téli könyvvásáron, a Siratófallal, melynek hőseit nemcsak az író fantáziája irányítja útjukon, hanem a történelem sodra is. Vannak jubilánsok is. Negyedik kiadásban veheti kezébe az olvasó Mailer: Meztelenek és Holtak, a Szép asszonyok egy gazdag házban és az 1000 vicc a javából című könyveket. Az utóbbiból egy kis ízelítőül az ezredik: »Hallotta? Párizsban elítéltek egy férfit, mert eladta a feleségét.« »Na és? Bizonyára selejtes árut szállított.« Sokan vannak, akik hiába keresik kedvenc könyveiket. Nem vehetik meg, mert elfogytak. — Melyek ezek a könyvek? — Hiánycikk a huszonhat forintos Panoráma képeskönyv-sorozat, az Ablak zsiráf, a Mici mackó, a Mosó masa mosodája és a Gőgös Gunár Gedeon. — A »felnőtt« irodalomból mi a hiánycikk? — Vásárlóink hiába keresik Petőfi, Csokonai verseit, Zola izgalmas regényeit, Papp Lászlóról, Balczóról szóló könyveket. Sajnos ezeket még a raktár mélyéről sem tudjuk a pultra rakni. — Végezetül még egy kérdést. Milyen forgalmat jelent a téli könyvvásár? — Napi negyven-ötvenezer forintot. Nagy Jeni Somogyi Néplapl 5
