Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-21 / 298. szám
Példás fejlődés - ellentmondásokkal A szövetkezeti tagok élet- és munkakörülményeit értékelte a megyei tanács Az élet- és munkakörülmények változása, fejlődése termelőszövetkezeteinkben rendkívül összetett bonyolult téma. A megyei tanács ele tárt értékelés és az annak alapján kibontakozó széles körű vita igazolta azt az általános tényt, hogy az utóbbi években igen kedvező változások mentek végbe szövetkezeti tagjaink életében, a X. kongresszus határozatainak megfelelően számottevően javultak élet- és munka- körülményeik. Ám a megyén, sőt a szövetkezeten belül is igen nagy különbségek tapasztalhatók, az összkép meglehetősen differenciált, sőt nemegyszer ellentmondásokkal is lehet találkozni. Az élet- és munkakörülmények alakulására igen sok tényező hat, és ahogy Tóth Lajos a megyei tanács elnök- helyettese mondta tegnap, a sok tényező következtében ellentmondásos a fejlődés, ezért nehéz, nem is lehet mindenütt egyformán érvényes következtetést levonni. A helyzet megítélését elsősorban a falvakban bekövetkezett strukturális változás nehezíti. Ma már »tiszta« termelőszövetkezeti család szinte nincsen. Az egyik legdöntőbb tényező, a jövedelmi viszonyok elemzése, már eleve nehézségbe ütközik, mert a családi jövedelem eltér a tsz-jövedelemtől. Ez utóbbi is két összetevőből áll: ide tartozik a közösből és a háztájiból származó bevétel. Ezek aránya igen szélsőséges nemcsak az üzemek között, hanem egy üzemen belül is. Nem vitatható — és ezt alátámasztották a felszólalámunkakörülmények alakulására a gazdaság fejlettsége döntő hatással van. A termelés dinamikus fejlődésének eredményeként 1968 óta 42 százalékkal nőtt és húszezer forin fölé emelkedett a közösből származó tagjövede lem. Viszont — ahogy erre Balogh Lajos csurgói elnök utalt —, a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben 1972-ben is csak 14 740 forint volt a tagjövedelem járásunkban. Ezek az üzemek helyzetüknél fogva nem tudták a megyei átlagnak megfelelően emelni a termelési színvonalúkat, így tagjaik élet- és munkakörülményeinek javítására sem fordíthattak annyit, mint amennyire jogos igény lenne. Új ellentmondás jelentkezik azoknak a gazdaságoknak egy részénél is, ahol az utóbbi időben nagymértékben korszerűsödött a termelés. Az új eljárások következtében csökkent a nehéz fizikai munka, egyben az élőmunkaszükséglet is. Nem egy helyen ezért a tagság foglalkoztatása gondot okoz. A korszerű technológia viszont szakképzett dolgozókat kíván — így más oldalról munkaerőhiány jelentkeznie. Problémát okoz az is, hogy megyénkben az országos átlagnál magasabb az alacsony keresetű nők aránya, a nyugdíjasok száma viszont meghaladja az országos átlagot. Bár a falvak elöregedésében bizonyos lassulás következett be — kivált azoknál az üzemeknél, ahol fejlettebb, eredményesebb a gazdálkodás —, a nyugdíjasok és a járadékosok szociális helyzete sok szövetkezetben nem megnyugsok is hogy az élet- és 1 tató. Sorolhatnánk tovább a megyei tanácson tegnap szóba került, megoldásra váró gondokat, nehézségeket, azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ezek a problémák egy elismerésre méltó, vitathatatlan fejlődés velejárói. A falu arculata megváltozott és szüntelenül alakulóban van. Tavaly például több mint két és fél ezer lakás épült a megye községeiben, mind többet fordítanak a lakáskultúrára, minden hatodik embernek van televíziója. Ezt a változást tükrözi a bolti forgalom, mely a községekben 1970 óta 300 millió forinttal nőtt. Az életkörülmények javulását sok tény bizonyítja. A fejlődéssel együtt azonban új igények is jelentkéznek. Ahogy tegnap elhangzott : ezekkel foglalkozni kell, s ha pillanatnyilag nem elégíthetők ki, akkor is meg kell határozni megvalósításuk sorrendjét. Felsőbb osztályba -*« Új telephely, irodaház Üzembe helyezték a SÁÉV központi telepének főbb berendezéseit Szerves összefüggésben vannak az élet- és munka- körülmények egymással, éppen ezért a helyzet további javítása, a meglévő ellentmondások megszüntetése szociális és egyben gazdasági feladat. Ahogy Böhm József, a megyei tanács elnöke mondta, ez a tanácsülés bőséges útravalót adott, van min gondolkodni, és van mit cselekedni. Elsősorban maguknak a termelőszövetkezeteknek van tennivalójuk, hiszen igen sok, még mindig kihasználatlan tartalékkal rendelkeznek, de bőségesen van feladatuk más szerveknek, szervezeteknek is. A _ termelőszövetkezeti tagok szo- i ciális helyzetének alakulása a megye lakosságának többségét közvetve vagy közvetlenül érinti. Társadalmi érdek tehát, hogy a meglevő gondokat mielőbb megszüntessük, a feszültségeket enyhítsük. V. M. HA EGY KAMASZ felnő, s kézhez kapja szakmunkás- hizonyítványát vagy diplomáját, már felnőttnek számít. Egy vállalat életében akkor jön el ez az idő, ha működésének legfontosabb feltételei, a gépi beruházások, a központi telephely s irodaház elkészül. A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat tegnap érkezett el ehhez a ponthoz. Az eseményt kis ünnepségen méltatták a vállalat központjában. A Délviép fiatal vállalat, alig három éve alakult, hogy négy — Somogy, Baranya, Zala és Tolna — megyében a különböző csatornázási, vízrendészeti és vízhasznosítási létesítmények építésében mutatkozó űrt kitöltse. Az igények azonban olyan nagyok voltak, hogy a vállatszervező munkával párhuzamosan szinte azonnal megkezdték a kivitelező munkát is. Egymás után alakultak a különböző építésvezetőségek, a vállalat tevékenységét irányító osztályok, s érkeztek a korszerű földmunka- gépek is. Hogy milyen fontos volt a munkájuk, arra jellemző: elsőként a közvetlen munkát segítő gépi beruházások fejeződtek be, s ma 65 millió forint értékű, mintegy 600 géppel és berendezéssel tudnak dolgozni a megyékben. A munkákkal egy időben kezdődött meg a központi telep és irodaház építése. Ezek hiányában ugyanis rendkívül nehezen lehetett a munkát szervezni, irányítani, mert a sok szerelvénnyel, szerszámmal dolgozó vállalatnak nélkülözhetetlen egy központi raktár. Ezenkívül az egységes vállalati szellem, kollektíva kialakulását is akadályozta, hogy Kaposvár hét különböző pontján kellett elhelyezni a különböző osztályokat, amelyek dolgozói egyébként is más-más helyről jöttek új munkahelyükre. A tegnapi ünnepségen Holl Lajos igazgató megelégedéssel nyugtázta, hogy a vállalat legfontosabb beruházásai ezzel befejeződtek. A Délviép, amely eddig összesen 450 millió forint értékű munkát végzett, most nagyobb kapacitással dolgozva, 1975-ig elérheti az egymilliárdos határt. A fontos létesítmények tervezésében és építésében érdekelt társvállalatok képviselői megtekintették a két új beruházást. A Jutái úton épült központi telep legfontosabb része az a háromhajós gépműhely, amelynek szíve a szerelőcsarnok. Szintén itt kaptak helyet az egyéb szerelő- és tmk-s részlegek. A telepen épült még a központi raktár a különböző cső- és szerelőanyagok tárolására. Itt van a vállalat több mint ötmilliós készletének mintegy tizenöt százaléka. Ezenkívül a telepen vízépítési és vasszerkezetek gyártását is tervezik, talán ezért dolgozik itt a vállalat legtöbb szakképzett munkása. A telep a következő évben néhány létesítménnyel gazdagodik még. Itt kap majd helyet az építőipari kisgépraktár, jövőre akarják véglegesen megoldani a fűtést és a gépkocsiparkolót, valamint ugyancsak 1974-ben kezdik el a parkosítást. Kaposváron, a Szántó Imre utcával szemben, a város egyik legszebb épülete a vállalat székháza. A hatszintes irodaház — tervezője Lőrincz Ferenc, a Tervező Vállalat mérnöke — univáz szerkezetre épült, a kivitelező, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat két év alatt készítette el. Az építkezést nehezítette az univáz szerkezetek szállításának akadozása, és az épület melletti védett fenyőfa. A gondokat még tetézte, hogy a vállalat már a nyáron beköltözött az irodaépületbe, de a fűtést csak jóval később — amikor már beköszöntött a hideg — szerelték be véglegesen. A VÁLLA HAT kitüntetésben, dicséretben és jutalomban részesítette az építkezések során legjobban dolgozó tagjait. Kitüntetést kapott ifj. Burányi János kubikos, Endre- di János osztályvezető-helyettes és Kollár István brigádvezető. Népesedés és gazdasági fejlődés Egy kérdőjel sorsa Szinte észrevétlenül kapcsolódott be Somogy megye gazdasági életébe az Állami Építőipari Vállalat új központi telepe. Tegnap délután csak rövid időre szakították meg a termelés folyamatát. Mint Gyulavári Tamás, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója tájékoztatójában kiemelte: nem rendkívüli, ünnepi nap ez, amelyen a műszaki átadás után bekapcsolják a termelésbe a lassan már három éve készülő központi telepet. Tegnap délután helyezték üzembe a SÁÉV központi telepének újonnan elkészült berendezéseit: a vállalat 700 dolgozójának elhelyezésére alkalmas szociális létesítményeket, épületeket. Az 1000 adagos konyha és étterem, a lakatos, és asztalosüzem, a központi épületgépészeti raktár, a saját iparvágány és a szakipari műhelyek csaknem 185 millió forint értékűek. A vállalat — igazodva az előtte álló feladatokhoz — állami támogatásból 20 milliót, tanácsiból 10 milliót, saját alapból 4.4 millió forintot fedezett. a többit a Magyar Nemzeti Ernk hitele biztosította A beruházások célja, hpgy alkalmassá tegyék a vállalatot a IV. ötéves terv időszakában jelentkező nagy arányú építési munkák elvégzésére. ▲ fejlesztési program végrehajtása 1970 elején kezdődött meg. Ennek keretében építették föl a központi ipartelepet, amelyre 68,7 millió forintot fordítottak. A komplex gépesítési program megvalósításához 42,7 millió forintra volt szükségük. A gépesítési program célja, hogy a vállalat 1970 évi 350 millió forintos kapacitását 550 millióra emeljék. Ennek érdekében gépesítették a központi betonkeverést, a habarcskeverést, habarcsszállítást, illetve több munkafolyamatot. A központi telepen helyezték üzembe a 45 köbmétert teljesítő automata betongyárat is, ahonnan speciális mixerkocsik szállítják a kötőanyagot az építkezésekhez. A központi telep a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat történetében is új fejezetet nyit. Szervezettebben és korszerűbb körülmények között teremtik meg mindannak feltételét, ami a lakásprogram feladatainak teljesítéséhez szükséges. Az új telep átadása nem volt különös ünnep. Pusztán egy-két órás szünetet jelentett a termelés folyamatában. Ez a szünet azonban — a 62 millió forint értékű telep átadása alkalmával — azt is jeientette, hogy ezután jobb feltételek mellett, nagyobb lendülettel folytatják munkájukat. SS. A, Tavaly Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem átszámítva elérte az 1000 dollárt. A fejlettségi szintek közötti ugrásra nincs lehetőség. Folyamatos, kiegyensúlyozott növekiedes: ez a járható út. Ahhoz azonban, hogy járhassuk, a többi között a népesség megfelelő utánpótlása is elengedhetetlen. 1960-ban az ország lakosságának 25,4 százaléka tartozott a 0—14 évesek korcsoportjába; az idén csupán 20 százalék. Ugyanakkor a hatvan évnél idősebbek aránya 11,6 százalék volt 1949- ben, ma 18. Csaknem kétmilliós sereg a 60 éven felülieké, s mintegy félmillióan tapossák 55—59-ik évüket 1973" ban ... Bűvös kör Angliában az ötvenes évek elején erőteljesen csökkent a születések száma. Ezért ma a gazdaság sok területén hiányzik a 18—22 éves fiúk, lányok csoportja, például 50 000 titkárnői állás betöltetlen, 12 helyet kínálnak egyetlen jelentkezőnek __ Hazánkban m ost még viszonylag népes korosztályok lépnek munkába, de számuk fokozatosan apad, s a nyolcvanas évek elejére — amikor a hatvanas évek közepén születettek választanak először munkahelyet — a mainál több tízezerrel kevesebben kezdenek dolgozni. Az egyszerű népességreprodukcióhoz tehát ahhoz, hogy az ország lakosságának lélekszáma majdan ne csökkenjen — legkevesebb 16 ezrelékes élveszitletés kellene. Ezt hosszú ideje nem értük el. Ezer lány A kérdés nem egyszerűen az, hogy a születettek száma meghaladja-e az elhunytakét. A nettó reprodukciós együttható formulája — aminek alapján a népességutánpótlás ténylegesen jelezhető — így hangzik: ezer élveszületett lány élete folyamán (az adott halandóság figyelembevételével) hány gyermeket fog szülni (az adott termékenységi mutató szerint)? E bonyolultnak tűnő számítás újra meg újra azt igazolja, hogy jelenleg a szükségesnél kevesebbet. Ezzel pedig a gazdasági növekedés tervezett mértéke mellé kerülhet a kérdőjel. Ugyanis: törvényszerű, hogy meghatározott fejlődési szakaszban a népesség gyorsabban növekszik, mint benne a munkaképes korúak száma. A gazdasági növekedés együtt jár az oktatási, képzési követelmények gyors emelkedésével, ez viszont későbbre tolja a fiatalok munkába lépésének idejét. Ugyanakkor egyre több idős ember, bár munkaképes, nem vállalja a nyugdíj elhalasztását, mert nyugodt pihenése így is biztosított. A keresők táborának esetleges létszámcsökkenése a népgazdaság egész frontját befolyásolja, e front gyengülése pedig az életszínvonalat ... Olyan törvényszerűség ez, amelyet nem tudunk áthágni. Születéskor a fiúk vannak számszerű fölényben, ám az életkor előrehaladtával egyre inkább nőtöbblet mutatkozik (tavaly ezer férfira 1062 nő jutott)., wer leányszulöttbol százzal több éri meg a 30-ik életévét, mint fiúból. Ez egy mérleg a sok közül. A másikon azt láthatjuk, hogy míg 19.30- ban a legtöbb gyermek a 30— 39 éves apák és a 30—39 éves anyák házasságából származott, ma a 25—29 éves apák és a 20—24 éves anyák állnak az élen. A harmadik mérlegről azt olvashatjuk le, hogy a gyermekes háztartások 54 százalékában kettő, s csupán 12 százalékában volt három v- több utód, s ma alig százezren kapnak három vagy több gyermek után családi pótlékot, holott 1960-ban majdnem kétszázezren érvényesítették e jogukat ... Meredek lépcső Tavaly az ország 10 416 000 főnyi népességéből együttesen 6 348 000-re rúgott a 14—59 éves férfiak és a 14—54 éves nők száma. Az aktív keresőké 5 061 000 volt, tehát a népességnek a fele sem. S az alacsony természetes szaporodás miatt különösebb javulásra ma még nincs lehetőség. Három fő számsor tükrözi gondjainkat. Különösebb kommentár nélkül is megláthatjuk, milyen meredek ez a lépcső, amexyen a népesedési mutatók elhelyezkednek. Meredek a lépcső, sajnos, lefelé! TerÉlveHalámészeÉv szülelozátes téseík sok szaporodás ezer lakosra jutó száma 1925 29,4 19,9 9,5 1938 19,9 14,2 5,7 1950 20.9 11,4 9,5 1960 14,7 10,2 4,5 1965 13,1 10,7 2,4 1972 IV U4 V A hatvanas évek mélypontjához képest valamelyes javulást eszlelhettünk a legutóbbi esztendőkben, de még mindig távol vagyunk attól, hogy a jövőért érzett felelősségünk miatt ne nyugtalankodjunk. Hiszen 1960 és 1973 között 440 ezerrel csökkent a 15 éven aluliak, s 460 ezerrel gyarapodott a 60 éven felüliek csoportja. Mennyi mindent akarunk tenni; építeni, szebbé, köny- nyebbé formálni napjainkat, utódaink örökségét. A társadalom arculatán évtizedekre nyomot hagy a népesedés egy-egy csúcsa, völgye. A túl gyakori váltakozások nehezen leküzdhető feszültségeket keltenek, viszont az egyenletes népesség- szaporulat a kiegyensúlyozott jövendő fontos alapköve. Negyedszázad alatt (1950— 1975) az egy lakosra jutó beruházások 313 százalékkal növekednek, a jobb holnaphoz az anyagi gyarapodás, a műszaki korszerűsítés sokban hozzájárul, de lesz-e elegendő ifj ú, aki beül az iskolák, az egyetemek padjaiba, odaáll a gépekhez, a pulthoz, vezeti a szállítóeszközöket, kezeli a hírközlő berendezéseket? E kérdőjel sorsa, eltörlése, vagy fennmaradása mindannyiunk ügye. Mert ma még csak azt mondhatjuk, hogy az említett negyedszázadban az ország lakossága mindössze 13 százalékkal gyarapodik. M. O, (Következik: 'óvónkét formáló következtetések.) Somogyi Néplapl 3
