Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-18 / 295. szám

\ Többen választanak szakmát Vastaps az aulában Pályaválasztás előtt — Mi akarsz lenni, kis­fiam? — Mérnök! Vagy inkább orvos .. Mégsem, művész! — feleli az, átvirrasztott éjsza­kákat és nagy gondot okozva szüleinek. Az általános iskola nyolcadik osztályában már döntei kell, hol tanuljon to­vább a gyermek. A szülők magCSí sem tudják legtöbb­ször, melyik lenne a leg jár­hatóbb út, hiszen — s ez íé- lig-meddig természetes — sa­ját gyermekükkel szemben meglehetősen elfogultak. Ezért jelentős az iskola, a tantes­tület és az osztályfőnökök szerepe a nevelésben. A nyol­cadik osztályosok az év első felében pályaválasztási kiál­lításokat néztek meg, vállala­tok, gyárak, üzemek képvise­lői találkoznak Velük az osz­tályfőnöki órákon. A nyolca­dikosok továbbtanulási lehe­tőségeiről, az iskola irányító, befolyásoló szerepéről beszél­gettünk Kapitány Zoltánnal, a Berzsenyi Dániel Általános Iskola igazgatójával. — Az idén hetvenötén fe­jezik be tanulmányaikat az iskolában. Ebből huszonegy fizikai dolgozó gyermeke. Tíz éve kétszer ennyien végeztek, több volt a gyerek, nagyobb volt, a gond is. A fölmérések szerint akkor kevesebben vá­lasztották a szakmunkáskép­zőt, többen jelentkeztek kö­zépiskolába, technikumba. A nyolcadik Cjsztályosok na­gyobb része ma is szíveseb­ben menne gimnáziumba, szakközépiskolába. Két lehető­séget kell megjelölniük. A gyakorlat az, hogy közepes bi­zonyítvánnyal is inkább kö­zépiskolába jelentkeznek, s ha nem sikerül, akkor kérik felvételük a szakmunkáskép­zőkbe. Csaknem mindenkinek, aki jelentkezik, sikerül bejutnia a középiskolába. Sajnos, elő- lordul, hogy nem állják meg a helyüket, egy esztendő múltán a szakmunkásképző intézet­ben kötnek ki. Az idén a nyolcadikosok hatvannégy százaléka jelentkezett gimná­ziumba, húsz százaléka pedig szakmát tanul majd. — Melyek a legkedveltebb szakmák? — Természetesen az autó­szerelő, a mechanikai műsze­rész, a lányoknak a kozme­tikus, fodrász szakma tetszik. De többen választják a keres­kedelmi szakmunkásképzőt is. A szülők az utolsó pillanatig ragaszkodnak a középiskolá­hoz, még akkor is, ha más az osztályfőnök véleménye. Az iskola tantestülete nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók a számukra leg­megfelelőbb tanintézetben folytassák tanulmányaikat. Az üzemek, gyárak segítségével többször rendeznek pályavá­lasztási kiállításokat. Az isko­la szeretné megelőzni, hogy rossz választással esztendők menjenek veszendőbe. — Mit tesz azért az iskola, hogy a tanulók a legalkalma­sabb pályát válasszák? — Már a hatodik osztály­ban bevezettük az üzem- és gyárlátogatást. A nyolcadiko­sok jártak a VBKM Kaposvá­ri Villamossági Gyárában, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Ezen a héten a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat pa­nelüzemébe látogatnak. Az úttörő-foglalkozásokon mag­nószalagról szakmákkal is­merkednek. — A végzősök hetvenöt százaléka lány. Ök milyen szakmák között válogathat­nak? — Többségük a közgazda- sági szákközépiskolába, gim­náziumba jelentkezett. Egy kézen meg lehet számolni azokat, akik már eleve szak­mát választottak, természete­sen ennél többen lesznek. Ne­hezen választják az ipari szakmákat, idegenkednek tő­lük, pedig nem egy esetben kaptunk hírt arról, hogy az iskolában végzett lányok jól megállják helyüket a szak­munkásképzőben, s utána a gép mellett is. A vállalatok, üzemek pedig szíveden vállal­ják az általános iskolát vég­zettek képzését, mert rájuk mindig lehet számítani. R. G. Somogy köszöntése A Társadalmi Szemle decemberi száma a Központi Bizottság üléséről A párt Központi Bizottsága november 2ß-i ülésén megvi­tatta és elfogadta a tavaly no­vemberi KB-határozat végre­hajtásáról szóló jelentést. Ez­zel az első napirendi ponttal foglalkozik részletesen a Tár­sadalmi Sáfemle vezető helyen közölt szerkesztőségi cikke, amelynek címe: «•Egy év mér­lege a X. kongresszus határo­zatainak valóra váltásában«. Kádár János elvtársinak a 25. évfordulóját ünneplő Párttör­téneti Intézethez írt köszöntő levelét közli a folyóirat, s egy­ben ismerteti az intézetben rendezett tudományos ülés­szak tanácskozását, mely a munkásmozgalom-történet­írás helyzetét tárgyalta meg. A békeszerető erők moszk­vai világkongresszusáról Dr. Berecz János számol be a fo­lyóirat hasábjain, Timmer Jó­zsef pedig a várnai szakszer­vezeti világkongresszus lé­nyeges új vonásaira mutat rá. Dr. Hidas Gábor hosszabb ta­nulmánya a kínai vezetők nagyhatalmi, hegemónista tö­rekvéseinek okait, s e politi­kai ideológiai »megalapozásá- nak« fő összetevőit elemzi. A közel-keleti fejlemények hát­terét rajzolja meg Rudnyánsz- ky István a folyóirat nemzet­közi rovatában. A tanácsok pártirányításá­val foglalkozik Varga. Péter cikke, Kőszegi Frigyes pedig Nógrád megyei pártvezetőkkel készített interjút a párttagság eszmei—politikai neveléséről és cselekvési egységéről. Idő­szerű ideológiai kérdést tár­gyal Szabó Imre cikke, mely a szükségletek és a forradalom viszonyának ‘-érdéséhez szól hozzá. A Szemle-rovatban üzemi- vállalati tapasztalatokról ol­vashatunk két érdekes írást. Bartók Nagy András »Foltoz- gatás« helyett komplex szervezést! címmel a Telefon­gyár üzemszervezési tapasz ta. latairól ír, Czinzek Miklós pe­dig azt vizsgálja a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat pél­dáján, miért idegenkednek sokszor a dolgozók az újtól. Fiileki József a most megin­dult, »Közművelődés« című ro­vatban részletes összefoglalót ad a Népművelés hasábjain le­folyt több mint egyesztendős vitáról. K arácsony előtt már-már hagyomány Kaposvá­ron, hogy legjobb kó­rusaink zenei ajándékkal le­pik meg a város művészetked­velőit. Egy gondolat, egy zene­szerző életműve, a tiszteletadás nemes szándéka fogja össze ezeket a kiemelkedő esemé­nyeket. Ahogy visszaemlék’- szünk: a karácsonyi koncer­tek mindig maradandó élményt nyújtottak a közönségnek. így volt ez szombaton este is, ami­kor Farkas Ferenc Kossuth-dí- jas zeneszerzőt láthattuk ven­dégül, és művei gyönyörköd­tettek a Munkácsy Gimnázium aulájában. Farkas Ferenc So- mogyot köszöntötte szerzői est­jén, és Somogy mintegy hatszáz képviselője: énekesek, muzsi­kusok és hallgatók a zeneszer­zőt, aki a harmincas években járt itt népdalgyűjtő körúton, s azóta sem felejtette el népi kincsekben gazdag megyénket. Most is szinte hazajött, s mű­veiben magával hozta elő­deink dalba szőtt örömét, bá­natát. Hónapok óta megfeszített munkával, szeretettel és fele­lősségérzettel' készültek együt­teseink a hangversenyre. Az ő érdemük, hogy a zeneszerző és műveinek harmonikus találko­zásáról adhat számot a króni­kás. És nem feledkezhet meg a Hazafias Népfront városi bi­zottságának kezdeményezésé­ről, hiszen onnan pattant ki a gondolat, s az előkészítés, - a szervezés oroszlánrésze is az övék. A Kóta megyei szerve­zetével és a város' tanáccsal együtt rendezték ezt az estét Üdvözlő szavakkal — dr. Kanyar József méltatta a ze­neszerző munkásságát —, vi­rágcsokorral, a születésnapi köszöntés bensőséges hangula­tával kezdődött a program, majd egy féltörő és igen jó ké­pességű kis együttes vállalta az első fellépés izgalmát. A II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola kórusa Kardos Kálmánné vezetésével a Cigánynötát és a Párosítót adta elő kedvvel, jó hanganyaggal, gyermeki báj­jal és hangulattal. Utána rög­tön az ünnepelt zeneszerző kö­vetkezett, aki Somogyi emlék című hat zongoradarabját adta elő. A táj ^ülöttei ihlették Farkas Ferenc modern hangvé­telű darabjait. A derű és a borongás, a népélet hangula­tainak és történéseinek mi­niatűr emlékeszlopát alkotta meg a zeneszerző. A címek közérthetőbben, a dallamok át­tételesebben vallottak a so­mogyi kötődésről, a gyökérről, melyből az Előjáték, a Két szó­lama invenció, a Meghalt a béres, a Bordal, a Pásztornóta és a Hosszi furugla fogant. Si­kere volt az előadásnak csak­úgy, mint a legszebb hangsze­ren, az énekhangon megszó­laltatott Hét somogyi népdal­nak. Kiváló művész, Sándor Judit, a Magyar Állami Cjfoe- raház magánénekese a szerző kíséretével adta elő ezeket a dalokat. Hangjának árnyalt gazdagságát, magával ragadó, szuggesztív erejét méltatni — sokan megtették már — csak szerény ismétlés lenne. A hang a ionján önmagában csak csillogás- Sándor Judit érezte és tökéletesen átélte a dalok lényegét, áradását, és vissza­adta népi izét. Hangját ismer­tük, most erre a bensőséges tolmácsolásra, hangulatválto­zásainak kifejező erejére, szenvedélyére emlékezünk szí­vesen. Szereplése valóban él­mény volt. A zeneszerző Takáts Gyula verséből vette a címet, s a Munkácsy Gimnázium kama­rakórusa Pap Éva vezényleté­vel vállalta a három tételes mű, a Tillió-lió bemutatásai. Szerényebb hangerő, de mu­zikális, szép megformálás jel­lemezte éneküket csakúgy, mint a Klausz Róbert vezette Munkáskórus előadását, amelyben —-és kiváltképp a Hajnal-nótában — a női kar jeleskedett. Színesebbé és változatosabbá tette a műsort a Kaposvári Szimfonikus Zenekar kamara- együttesének szereplése. Okos gondolat volt. Merényi György vezényletével a Régi magyar táncokat adták elő kifogásta­lan felfogásban, éretten, a ka­maramuzsikálás minden szép­ségét, örömét fölidé2ően. Ra­gyogóan szólt a zenekar a jó akkusztikájú aulában, s az ő játékuk nyomán csattant elő­ször a vastaps, hogy a szünet után — az egyre fokozódó színvonalú esten — többé sen­ki se érezze a hiányát. Zákányt Zsolt először gyer­mekkórusával, a Tóth Lajos Általános Iskola együttesével aratott nagy sikert. Négy ma­gyar népdal hangzott el tol­mácsolásukban, s ezek a gyere­kek élték a zenét. Kitűnő kar­mesterük — bizonyára temér­dek munka után — úgy játsz­hat már ezen a kóruson, mint egy mesterhangszeren. A leg­nagyobb vállalkozás a Tanító­képző Intézet női karáé és Sas­vári Attiláé. A jórészt somo­gyi eredetű dallamokat, a Gyöngyöri-gyöngy ciklus da­rabjait adták elő nagy siker­rel; néhol elfogultan, de java­részt felszabadult örömmel, ér­tően és kitűnő zenei felfogás­ban. A vezénylő karmester kü­lön érdeme, hogy jobbára első­éves hallgatókból álló kórusát ilyen rövid idő alatt felhozta a legjobbak színvonalára. S bár nem volt ok ezen az estén, hogy bírálatként az »elhallga­tás« finomabb módszerét al­kalmazzuk, hiszen minden együttes képessegei javát adta; s bár kerülni kellene a rang­sorolást, mégsem mondhatunk le arról, 'hogy utolsó számával a Vikár Béla Kórust állítsuk az első helyre. Farkas Ferenc há­rom költő: Weöres Sándor, Bér da József és Takáts Gyula verseire írta Tavasz—nyár— ősz—tél című vegyes kari mű­vét. Zákányi Zsolt — úgy éreztük — a kórusmű legmé­lyéig hatolt, s a részletek ki­dolgozására is nagy gongot fordított. Együttese úgyszólván mindent tud, amire egy kó­rusnak szüksége lehet. Élmény volt hallgatni őket, élmény velük együtt átérezni a versek és a zene hangulati áradását E zután pont zután már csak a tető­következhetett, ami látványnak is, örömnek is a legnagyobb volt ezen az estén. Az egyesített nagy kórus Farkas Ferenc ve­zényletével ősbemutatóként adta elő a Karácsonyi kánont. S hogy a vastaps ismétlést kö­vetelt, hogy a közönséggel együtt tapsolt és újrázást kö­vetelt a lépcsősoron elhelyezett gyermeksereg, ez mindennél jobban kifejezte az est értékét Farkas Ferenc — mint mondta — hálás Somogynak ezért a kitűnő szerzői estért, és Somogy képviselői tapssal, ünnepléssel, fejezték ki nagy­rabecsülésüket a zeneköltő iránt. Szép karácsonyi ajándék volt. Jávori Béla Konferencia Tatán Szabad idő és testedzés A bajai csigagyűjtő Dr. Richnovszky Andoí ba­jai kollégiumi igazgató, a leg­nagyobb hazai, magánkézben léví csigagyűjtemény tulajdo­nosa. Harmincezernél több csi­gát irt:, ami csak az első p*i lanatban tűnik sajátos »hob­környezetvédelemiben a csi­gáknak ugyanis fontos szere­pük van: átszűrik, tisztítják a folyók vizét. Dr. Richnovszky Andor több külföldi csigászáti társaság tagja, és szinte az egész világgal kiterjedt csere­by«-nak. A, természet- és a kapcsolatban áll. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizott­sága által rendezett »Szabad idő és testedzés« című kon­ferencia részvevőinek aján­lásai. (Tata, 1973. december 14—15.) Szocialista társadalmunkban a testnevelés és a sport egy­re jelentősebb szerepet tölt be az emberek életében. A tár­sadalmi viszonyok fejlődésé­vel, a munka jellegének meg­változásával növekvő szabad idő mennyisége kötelezően ír­ja elő a társadalom számára a testedzés és sportolás tö­megméretű fejlesztését. " A konferencia megvalósítás­ra ajánlja: — Az OTSH-nak, valamint a testnevelés és sport szak- igazgatási szerveinek, hogy hangolják össze a testnevelés­ben és sportban érdekeltek tömegsport-tevékenységét. Dolgozzanak ki és terjessze­nek el a tömegfoglalkoztatás­ra alkalmas 'módszereket és formákat. A sportegyesületek­kel, a szakszervezetekkel, a KISZ-szel, a szövetkezeti szervekkel, az MHSZ-szel, a fegyveres testületekkel együtt gondoskodjanak a különböző korosztályok és rétegek igé­nyeihez igazodó sokszínű, vál­tozatos és rendszeres tested­zési alkalmak sokaságáról, az ifjúság, a dolgozók, a lakos­ság minél nagyobb tömegei számára — A Művelődésügyi Mi­nisztériumnak és más iskola- fenntartó hatóságoknak, a ta­nácsoknak, hogy a tanuló if­júság testnevelésének és sportjának fejlesztésére, lehe­tőségeik arányában fokozot­tabban biztosítsák a személyi és tárgyi feltételeket. Építse­nek megfelelő méretű torna­termeket, szabadtéri sportpá­lyákat, úszó-tanmedencéket. Gondoskodjanak a tanulók téstnevelésének, illetve sport­jának hatásos megszervezésé­ről. — Az iskolák igazgatóinak, tantestületeinek, testnevelő tanárainak: neveljek még jobban a tanulóifjúságot a testnevelés és a sport szere- tetére, hogy a testedzés vál­jék egész életre szóló igé­nyükké — Valamennyi gazdasági vezetőnek (az ipari, a keres­kedelmi vállalatok, a szövet­kezetek. a hivatalok es in­tézmények vezetőinek), hogy gondoskodjanak fokozottab­ban dolgozóik testedzési és sportolási lehetőségeiről, illet­ve azok fejlesztéséről. — A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumnak, az erdőgazdaságoknak, hogy fejlesszék tovább a parkerdő­hálózatot, s aíokban testedzés célú objektumok létesítésével járuljanak hozzá a lakosság aktív pihenéséhez, a szabaej korszerű tanórai és önkéntes idő hasznos eltöltéséhez. Előkészítő tanfolyam a Könnyűipari Műszaki Főiskolára Előkészítő tanfolyamot in­dít a Könnyűipari Műszaki Főiskola 1974 januárjában a csomagolástechnikai á'gazat korlatot .szerzett, érettségizet dolgozó jelentkezhet. A felvé­teli vizsgára előkészítő tanfo­lyamon heti két vagy három esti tagozatára. Az 1974—75-ös síkommal tartják a foglalko- tenévtó, ugyanis a főiskola Sfig TÄf £o papíripari tanszékének uj ága» zatán kezdődik az oktatás; az ágazat speciális csomagolás- technikai tananyagát most ál­lítják össze. Az ágazatra — amelyen egyelőre csak esti ta­gozaton folyik majd az okta­tás — a csomagolóeszközgyár­tás vagy a csomagolástechnika valamelyik területén már gya­zikából. A részvételi díj forint. Az előkészítő tanfolyamrr 1974. január 1-ig jelentkezhet­nek az érdeklődők. A -jelent­kezéshez szükséges nyomtat­ványokat a főiskolán lehet beszerezni a III. kerület Do- berdó út 6. szám alatt. (MTI) — Az illetékes országos fő­hatóságoknak. a helyi taná­csoknak, a különböző tudo­mányos kutató intézeteknek, hogy a szabadidő-kutatásban szerepeltessék a testnevelés és sportolás igényeit, feltéte­leit, a fejlesztés módozatait. — A televíziónak, a rádió­nak, a sajtónak, valamennyi hírközlő szervnek az Egész­ségügyi Felvilágosítási Ta­nácsnak, a testnevelésben és sportban érdekelteknek, hogy az agitáció és propagandaesz­közök felhasználásával ismer­tessék a testedzés modern kor támasztotta szükségessé­gét; ösztönözzék a lakosságot az aktív részvételre. BEESŐ!

Next

/
Thumbnails
Contents