Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-18 / 295. szám

Gazdasági gyarapodás, politikai erősödés A z 1972. november 14— 15—i határozat végrehaj­tása megfelelően folyik, a megtett intézkedések politi­kai hatása kedvező — állapí­totta meg a Központi Bizott­ság legutóbbi ülése alapján ki­adott közlemény. A vizsgált időszakot nem ágy tartja számon majd a tör­ténelem, mint a szenzációkkal tarkított, nagy horderejű vál­tozások évét. Ez az esztendő- nyi idő a X. kongresszus hatá­rozatainak következetes vég­rehajtása, a nyugodt építés, a gazdasági gyarapodás, a poli­tikai erősödés jegyében telt el. Kiemelkedő események nem jelzik a tavaly november óta megtett utat. Mégis érdemes számba venni a fejlődést se­gítő, a társadalmi haladás rit­musát biztosító intézkedések sorát, melyek nemcsak a nagy közösségre, hanem — közvetve vagy közvetlenül — hazánk minden lakosának sorsára, életkörülményeinek alakulá­sára jelentős hatással vannak. Kezdjük talán azokkal, ame­lyek látszólag távol állnak az egyszerű állampolgároktól, hatásuk jórészt csak később, esetleg néhány év múlva lesz érezhető erőteljesebben, sokak számára akkor is csupán átté­telesen. A szocialista tervgaz­dálkodás továbbfejlesztésére gondolok, melynek irányítója, a közelmúltban létrehozott Ál­lami Tervbizottság munkája nyomán várhatóan megalapo­zottabb lesz beruházáspoliti­kánk, összehangoltabb a fej­lesztési tevékenység. Azt hi­szem, netn szorul bizonyításra, hogy ez a körülmény milyen nagy mértékben hat a lakos­ságra, hiszen a tervszerűség anyagi jólétünk egyik fontos pillére. De nemcsak az életkö­rülmények alakulásában ját­szik fontos szerepet, hanem az emberek gondolkodását, ma­gatartását is jelentősen befo­lyásolja: hiszen ha az ember vendet lát maga körül, na­gyobb bizalommal van politi- ladtánk iránt is, és teljesebb hit- •J-teK munkálkodik céljaink megvalósításáért. Sok szó esett az elmúlt évek­ben egyes, az élet gyakorlata által túlhaladott közgazdasági szabályozókról, melyek egyre inkább kerékkötőivé válnak néhány ágazat vagy terület fejlődésének. Ezt fölismerve a Központi -Bizottság máris megkezdte az előkészületeket a közgazdasági szabályozók 1975-ben esedékes módosításá­ra. Ennek egyik formájaként — kísérletképpen — tizennégy ipari, építőipari vállalatnál bértömeggazdálkodást vezet­tek be, mely — a kezdeti ta­pasztalatok alapján — hatéko­nyabb ösztönzőnek bizonyul a jelenleg érvényben lévő bér­színvonal-szabályozásnál. S ok elégedetlenség forrá­sa volt az elmúlt évek­ben az árak hullámzá­sa, szinte követhetetlen moz­gása. Hogy ennek elejét vegyék, az árhatóságok fo­kozták munkájukat, ha­tékonyabbá tették az ár- ellenőrzést. Érvénybe léptek az árkalkulációs rendszer új jogszabályai. Ez máris jóté'ko- , nyan érezteti hatását. Különö­sen az keltett jó visszhangot, hogy az építőipari munkák mintegy 90 százalékát kötött árformákba sorolták. Tagad­hatatlan, az idén is emelkedett — a Központi Bizottság hatá­rozatának megfelelően — né­hány fogyasztási cikk ára. Fi­gyelembe véve azonban a sza­badáras termékek arányát, il­letve más' oldalról az árcsök­kentő intézkedéseket, a fo­gyasztói árszint ebben az idő­szakban nem tért el a terve­zettől. A termelékenység alakulásá­nak — és így életkörülmé­nyeinek javulásának is — egyik fontos tényezője az üzem- és munkaszervezés. Jól tudja, nap mint nap saját be­osztásában tapasztalja ezt min­denki — termelő munkahelye­ken, intézményekben, hivata­lokban egyaránt. A munka szervezetlensége erőteljesen ki­hat a nyereség alakulására, en­nek következtében befolyásol­ja a dolgozók jövedelmének növekedését. Hatása alól tehát sem vezető, sem beosztott nem vonhatja ki magát. Arról nem is szólva, hogy a munkahely politikai légkörét is mennyire befolyásolja a munka jó vagy rossz megszervezése. Nem könnyű az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtása, hiszen bonyolult tennivalók sokasá­gát követeli meg, és túlmegy egy-egy munkahely saját kere­tein: többek között a vállala­tok együttműködését is igény­li. Nem is várhatunk gyors változást, hiszen a kapkodás, a külsőségekre szorítkozás csak látszateredményekre vezet­hetne, s ez nem sokat változ­tatna a meglévő állapotokon. Mindenesetre örömmel álla­pítható meg, hogy a vállalatok egy része nemcsak tárgyalt, beszélt e kérdésekről, hanem konkrét intézkedéseket is tett már az üzem- és munkaszer­vezési határozatok végrehajtá­sára. S ok apróbb, nagyobb jel mutat arra, hogy az el­múlt hónapokban mind­inkább társadalmi üggyé válik a nő- és ifjúságpolitikai ha­tározatok végrehajtása. A párt-, állami és társadalmi szervek rendszeresen foglal­koznak a határozatokból adódó feladatok megoldásával, egyre jobban megtalálva a helyi kö­rülményeknek leginkább megfelelő formákat és mód­szereket. Népesedéspolitikai gond­jaink megoldására is számos intézkedés látott napvilágot. A Politikai Bizottság elvi állás­foglalása nyomán hozott kor­mányintézkedések végrehaj­tása megkezdődött. Közismert, milyen újabb, jelentős szo­ciálpolitikai lépések történtek a családok helyzetének javítá­sára, a nők és a születendő gyermekek egészségének vé­delmére, a családtervezés se­gítésére. A novemberi határozatok­nak megfelelően valósulnak meg az életszínvonal- és szo­ciálpolitikai intézkedések. Ezek közül is kiemelkedik anyagi és politikai hatásával az állami ipar és az építőipar munkásai és művezetői körében végre­hajtott bérpolitikai intézkedés, melynek következtében 1,3 millió dolgozó keresete 9—10 százalékkal emelkedett. Ugyancsak jelentős réteget érint az az intézkedés, mely­nek nyomán csökkent az ál­lamigazgatási, egyes állami és társadalmi szérvek dolgozói­nak a munkaideje. Nagy érdeklődést váltott ki a lakásépítés pénzügyi és hi­telfeltételeinek módosítása. Különösen azt a lehetőséget fogadták Örömmel az érdekel­tek, hogy a tanácsi értékesíté- sű lakásoknál a három és en­nél több gyermekről gondos­kodó munkások esetében — egyedi elbírálás alapján — a készpénz elő-törlesztés részben vagy teljes egészében elenged­hető. A különböző jellegű, itt most egy csokorba gyűj­tött intézkedések átte­kintése megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy gazdasági és politikai életünk reális alapo­kon, . a tervezett ütem szerint fejlődik. A párt- és kormány- szervek ésszerűen gazdálkod­nak a lehetőségekkel, figye­lembe véve legsürgetőbb gond­jaink megoldását. Ugyanakkor gondosan ügyelnek arra, hogy a jövő év, majd a következő ötéves terv gazdálkodásához, a lakosság életének további ja­vításához megfelelő alapot biztosítsanak. Paál László Tanulás és megbecsülés Építők az iskolapadban Az iskolai végzettségről, a továbbtanulási lehetőségek­ről készített fölmérést az építők szakszervezetének me­gyei bizottsága a hozzá tarto­zó vállalatoknál. Országosan is az elsők között vették számba, hogy a technikai kor­szerűsödéssel hogyan tart lé­pést az iskolázottsági, képzett­ségi szint emelkedése. A legtöbb segédmunkást jelenleg is az építőipar fog­lalkoztatja, s a szakképesítés­sel nem rendelkezők között lehet megtalálni a legtöbb olyan személyt, aki nem vé­gezte el az általános iskolát. Egy nemrég készült fölmérés szerint a somogyi építő- és építőanyag-ipari vállalatok­nál száz munkás közül har­mincnégynek nincs meg a nyolc általános iskolája. Ebből a korántsem meg­nyugtató tényből egy sor fel­adat következik: mindenek­előtt az, hogy a vállalatoknak biztosítaniuk kell az általános iskola befejezéséhez szüksé­ges feltételeket. Szakképesí­tést ugyanis csak akkor sze­rezhetnek a munkások, ha a 1 vizsga letételéhez szükséges iskolai végzettségük megvan. Ugyanakkor a technikai, tech­nológiai korszerűsítés miatt egyre több — megfelelő gya­korlattal rendelkező — szak­emberre van szükség a vál­lalatoknál. A fiatalok képzé­vezése: szétszórt munkahe- j a vállalatok által nyújtott lyekről kell összeszedni az embereket. Azok, akik — több-kevesebb rábeszélés után — tanulásra vállalkoz­nak, korban is, felkészültség­ben is különbözhek egymás­tól. Közvetlen vezetőiktől nem mindig kapják meg azt az ösztönzést, amelyre szükségük lenne. A tanulási kedv mégis so­kat javult a megye építőipa­ri vállalatainál. A KPM Köz­úti Építő Vállalatnál például 24-en, a Gyékényesi Kavics­bányánál 35-en kezdték meg az általános iskola 7—8. osz­tályának elvégzését. A közép- és felsőfokú okta­tási intézményekben is örven­detesen megnőtt az utóbbi években az építőipari dolgo­zók száma, A munkásoknál? körülbelül a tíz százaléka jár valamilyen iskolába. A So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál 22 tanulóval, a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalatnál 13, a Köz­úti Építő Vállalatnál pedig 31 részvevővel építőipari, il­letve útépítő szakközépiskolai osztály indult. Középiskolák­ba és felsőfokú oktatási in­tézményekbe ezenkívül még 161 építő jár Somogybán. A vállalatok kollektív szer­ződései mindenütt tartalmaz­nak olyan rendelkezéseket, amelyek a továbbtanulás fel­Egy tempóval a többiek előtt se mellett éppen ebben az * tóteleit, az ösztönzés módját, ágazatban van nagy jelentő­sége a munkások szakmai to­vábbképzésének. Az általános iskola befeje­zését szinte minden vállalat — lehetőségeihez mérten — segíti: munkaidő-kedvez­ményt, megfelelő beosztást ad a dolgozóknak. A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat például Kaposváron indított egy álta­lános iskolai osztályt, s erre — vállalati költségen — utaz­nak be vidékről a dolgozók. Sok gonddal jár az általá­nos iskolai oktatás megszer­kedvezményeket írják elő. E szabályok azonban elsősorban a közép- és felsőfokú oktatá­si intézményekre vonatkoz- - nak. Jóval kevesebbet foglal­koztak a szakmai képesítés előfeltételét jelentő hetedik és nyolcadik osztály elvégzé­sére való ösztönzéssel. E tapasztalatokat összegezve az építők szakszervezetének Somogy megyei bizottsága legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy — a vállalati szb-k se­gítségévei — nagyobb propa­gandát fejtenek ki a felnőtt- oktatás érdekében. A helyi körülményeknek leginkább megfelelő formában szervez­nek tanfolyamokat, kihelye­zett osztályokat. A kollektív szerződések felülvizsgálatakor pedig nagyobb gondot fordí­tanak a tovább tanuló mun­kások erkölcsi és anyagi meg­becsülésére. A megyei bizott­ságnak az a véleménye, hogy a kollektív szerződéseknek tartalmazniuk kell az oktatás és a továbbképzés minden formájára a megfelelő ked­vezményeket, az ösztönzés módját. A kezdeti eredményeket, jó módszereket felhasználva, a következő években a jelen­leginél sokkal többet tehet­nek a munkástovábbképzés érdekében a megye építő- és építőanyag-ipari vállalatai. K. I. Kacsáié Angliából A tavak befagytak, a jég- > nősen nagyra becsülik. Az páncélból csak egy-egy nádszál meredezik elő. Az ember fá­zósan húzza össze a kabátját. A látványtól, ahogy a kacsák belegázolnak, az itató vizébe, a hideg futkos a hátunkon. Ügy látszik, a tolinál nincs jobb hőszigetelő. — Ilyenkor is meg-megfü- rödnek a kifutó árkában — mutat a hápogó jószágokra Ba­lassa István, a Balatoni Hal­gazdaság baromfiágazatának vezetője —, azután leülnek a betonra. Előfordul, hogy egyik­másik odafagy. Ügy kell »-föl- segíteni« őket. A gazdaság irma-pusztai te­lepén a kacsa törzsállományt találjuk. A pusztát számos ha­lastó veszi körül, itt nyelőd­nek fel a pecsenyekacsák, in­nen kerülnek a Kaposvári áruk sem volt éppen alacsony. Egy ilyen tenyészkacsa annyi­ba került, mint a vele azonos súlyú ezüst. A törzsállomány hamarosan takarmányt egy kilogramm hús előállításához, mint a te­lepen tartott másik fajta. Zárt tartás mellett még szebb ered­ményeket lehetne elérni velük, azonban a zárt tartás Irma­Az utolsó szállítmány december 20-án megkezdi a tojásrakást. De- i pusztán egyelőre nem megva cember végén már kizárólag tojótápon tartják a kacsákat. A cherrywalley tojásrakási ciklusa később kezdődik, már­ciusban, hiszen ezek az állatok jóval fiatalabbak az Ausztriá­ból importált társaiknál. A to­jásrakás februárban a legin­tenzívebb, ekkor nyolcvan szá­zalékos. Egy tojótól átlagosan 140 tojást várnak. A cherry­walley két ciklusban százhat- vanat tojik. Nagy előnyük ezeknek a kacsáknak más faj­tákkal szemben az, hogy két évig tarthatók tenyésztésben. Ezenkívül . a tőlük származó Húskombinátba, majd az üzle- i pecsenyekacsák hathetes kör­tekbe. A telepen kétfajta törzsállomány van. Az egyik osztrák import, összesen hét­ezer darab. A. másik négyezer az augusztusban Angliából ér­kezett cherrywalley. Ezt kóló­ban nagyobb súlyban értéke­síthetők, mint társaik, körül belül húsz dekával nehezeb­bek. A takarmányértékesité- sük is jobb. Tizenöt-húsz de­kával használnak fel kevesebb lósítható. Itt a fiatal, az istál­lóból kikerült kacsákat a ta­vakba helyezik, és kéthetes ko­rukig nem is jönnek le a víz­ről. A cherrywalley azonban ilyen körülmények között is beváltja majd a hozzá fűzött reményeket. A kacsatojásokat is a telepen keltetik. Február elsején már gépbe rakják a januári tojásom kát, 14 ezer 110 darabot. Az­után hetenként kétszer újabb és újabb tojások kerülnek a keltetőgépbe. Húsvét táján pe­dig az első irma-pusztai pecse­nyekacsák is megjelennek az üzletekbe. Jövőre összesen 460 ezer pecsenyekacsát szállíta­nak a Kaposvári Húskombi­nátnak, 105 ezer naposkacsát pedig az áfész-ek vásárolnak meg. D. T. JELLEMZŐ ADAT, amelyet örömmel mondott el Kelemen János, a Kaposvári Bútoripa­ri Vállalat főkönyvelője: az 1974. évi kapacitásukat már májusban teljesen lekötötték. Több mint húsz évvel ez­előtt hozták létre a vállala­tot. 1955-től csak bútort ké­szítenek. Akkor harmincán dolgoztak itt, az éves terme­lési érték egymillió forint kö­rül mozgott. Kelemen János még arra is emlékszik, hogy az ötven fényezett és há­romszáz festett hálószobabú­tor, és háromszáz konyhabú­tor gyártásából származott. Ma már senkinek sem kell a festett bútor. Változtak nemcsak az igények, hanem az életszínvonal is, és a bú­torgyártást megújította a kor­szerűbb technológia. Az 1960-as évek elejétől sorba jelentek meg a kaposváriak azóta nagyon népszerűvé vált termékei, a Boglárka család első garnitúrái. Ma a vállalat összlétszáma már 306, saját tanműhelyük­ben 29 ipari tanulót oktat­nak. 1971-ben 40 millió forin­tot termeltek, a következő év­ben már hárommillióval töb­bet. Ebben az évben a ter­vek szerint — és az időará­nyos teljesítés alapján ez már biztosnak látszik — csaknem 46 millió forint lesz a terme­lési érték. A márciusban végrehajtott központi és saját erejű bér- fejlesztés a vállalatnál több mint félmillió forintot jelen­tett. Ebben az évben ennyi­vel kaptak több fizetést az itt dolgozók. A bérfejlesztés mellett — figyelembe véve az anyagárak emelkedését is — a távalyihoz hasonló nagy­ságú nyereséget osztanak fel a dolgozók között. — Mi valósult meg a vál­lalatnál a bútoripar rekonst­rukciójának keretében? — kérdeztük Kelemen Jánost. — Most készül egy tanul­mányterv, amely részben a tanácstól erre a célra kapott pénzre, részben saját erőfor­rásra támaszkodik. Ennek ke­retében többek között kor­szerűbb gépeket szerzünk be, nagy részét a szocialista ál­lamokból, elsősorban az NDK-ból és Lengyelország­ból. Magyarországon a nálunk szükséges gépeknek csak kis részét tudjuk megvásárolni. Szorosan kapcsolódik a re­konstrukcióhoz a munka- és üzemszervezés keretében vég­rehajtott fejlesztésünk. Erre a terv már több mint egy év­ka- és üzemszervezésből ere­dő termelékenységnövekedés mintegy 10 százalékos. Ezt a tartalékot minden beruházás nélkül sikerült feltárnunk és hasznosítanunk' A vállalat közvetlen keres­kedelmi összeköttetésben csak a Bútorértékesítő Válalattal van. De nyolcvanhat bútor­bolttal vették föl a kapcsola­tot annak érdekében, hogy a vevők véleményét, észrevéte­leit felhasználhassák a gyár­tásnál, a típusok kialakításá­nál. Olyan bútort igyekeznek gyártani, amelyik megfelel az igényeknek, és egy tempó­val megelőzi a többi gyártót Ennek bizonyítéka a Boglár­ka III. garnitúra, melyet az Otthon 74 kiállításon mutat­tak be Budapesten, nagy si­kerrel. Az ország minden ré­széből érkeznek az érdeklődő levelek a vállalatoktól és magánszemélyektől egyaránt. A vevőkkel való közvetlen kapcsolatból nyert tapaszta­latok alapján készítik például a Boglárka III. szobabútor heverőit úgy, hogy a tíz cen­timéter vastag habszivacsréte­get befedik egy pálmarost le­mezzel, ezzel kizárják a mű­anyaggal való közvetlen érint­kezés kellemetlenségét. A GYÁR termékstruk­túráját elsősorban a Bog­lárka szobabútor jellemzi. Mint Kelemen János hangsú­lyozta, egy-egy típusból az ideális mennyiség 3000 garni­túra. Ebben az évben az ugyancsak közkedvelt és olcsó Ifjúsági szobából ötven, a Boglárka II. lakószobából 700, ennek szekrénysorából 250 és ’ a Boglárka III-ból 300 garni­túrát gyártottak. Bár nincs még vége az évnek, a múlt idő használata jogos: az utol­só szállítmány december 20-án hagyja el a gyár udva­rát. — Az, hogy a gyár kapa­citása 1974-re már teljesen lekötött, meghatározza fel­adataikat is. Ezen belül mi a legközelebbi cél? — Szeretnénk bemutatni a kaposváriaknak is a Boglárka III. lakószobát. Ennek érde­kében már tárgyaltunk az il­letékesekkel. Elmondhatom, hogy a Május 1. utcai bútor­boltban december 21-én lát­ható lesz ez a budapesti ki­állításon nagy sikert aratott típusunk. vei ezelőtt elkészült. A mun­Somogyi Néplap] 3

Next

/
Thumbnails
Contents