Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-14 / 292. szám

Sakan szóltak, néhol játszottak is Beszélgetés a küldöttértekezlet után Befejeződtek a KISZ kül­döttértekezletek. A választá­sok elősegítették a fiatalok mozgósítását a párt politiká­jának helyi megvalósításához, megyénk társadalmának fi­gyelmét az ifjúság politikai nevelésével összefüggő felada­tok folyamatossá tételére irá­nyították. A választások a korábbi évekhez viszonyítva tartalmasabban, szervezetteb­ben folytak le. A beszámolók és a viták azt tükrözték, hogy megyénk ifjúsága a párt politikájának megvalósí­tásán dolgozik. Tükrözték a küldöttértekezletek azt is, hogy az ifjúság nevelésében szükséges munkamegosztás kialakulóban van. Szenes Im­rével, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkárával a küldött- értekezletek tapasztalatairól beszélgettünk. — A városi, járási küldöttér­tekezleteken együtt mondták el véleményüket á tanintézetek és az üzemek, intézmények, __szö­v etkezetek alapszervezeteinek tagjai. Milyen közös és milyen különböző problémákról be­széltek? — A legutóbbi választás óta javult a KISZ-szervezetek szervezeti élete. Fiatalosabb lett a munkastílus, a munka- módszer, nőtt a KISZ politi­kai tekintélye. Egyre nagyobb hatással vannak a KISZ-tag fiatalok a KISZ-en kívüliek­re is. De nemcsak hasonló korú társaikra figyelnek, ha­nem az ifjúsági szervezet jö­vendő tagjaira is. Meghívják őket a különböző rendezvé­nyeikre. A küldöttértekezle­tek részvevői sokat szóltak a KISZ és az úttörők kapcso­latáról is. Sok ötlet, javaslat • hangzott el: hogyan lehetne megismertetni az ifjúsági ..•szervezet munkáját minél ko­rábban az úttörőkkel. Nemcsak a küldöttértekezlet óta tudjuk, az ottani tapasz­talatok azonban megerősítet­tek bennünket abban, hogy a tanintézetekben nem szabad tovább fokozni — sőt lassan csökkenteni kell — a szer­vezettséget, a diákok elé in­kább nagyobb minőségi köve­telményeket kell állítani. A tanintézetekben több mint 90 százalékos a szervezettség, tartalmi munkát ' azonban csak jóval kevesebben végez­nek. — A tanintézetekben a mos­tani tanévben több helyen új szervezeti keretek között kez­dödött a KISZ-munka. A ve­g.ves életkorú alapszervezetek nem hoztak minőségi javu- lást?-— De igen. Szinte minden középiskola képviselője el­mondta, hogy ezzel a szer­vezeti felépítéssel sokkal több fiatal kapott már eddig is megbízatást, mint korábban, de még így sem lehetünk elé­gedettek. Az üzemekben a legna­gyobb probléma — ezekről a kérdésekről 'beszéltek a leg­többet — a szervezeti hova­tartozás, az ifjúsági törvény alapján készült intézkedési tervek végrehajtása és az üze­mi demokrácia. A vállalatok­nál sok a bejáró fiatal. A KlSZ-munkába a munkahe­lyen és a lakóterületen is ne­héz bevonni őket. El kell ér­nünk, hogy a fiatal ott legyen KISZ-tag, ahol a legtöbbet tudja nyújtani. Jó lenne per­sze addig eljutni, hogy köl­csönösen kísérjék figyelemmel egymás munkáját azok az alapszervezetek, amelyekben tag a fiatal, vagy időnként a szabad idejét tölti. Ennek a hovatartozásnak gyakran anyagi vetülete is van. Sok­szor csekély támogatással működnek azok a falusi alap­szervezetek, amelyekben sok munkahely dolgozói tevé­kenykednek, hiszen néhány dolgozó miatt egyik üzem sem ad támogatást. Sokan felhívták a figyel­met, hogy nem készültek el a vállalati intézkedési tervek. Az ipari üzemekben viszony­lag kevés a kifogás az intéz­kedési tervekkel kapcsolat­ban, ám a szövetkezetek kö­zül csak nagyon kevés he­lyen vannak készen. így az­után hiába panaszkodnak a tsz-ek, hogy kevés fiatal dol­gozójuk van, ha a legkeve­sebb törődést sem mutatják. Az üzemekben egyre több­ször szót kapnak a fiatalok. Tevékenykednek a kis üzemi négyszögek, ezek egyik tagja a KISZ-titkár. Sajnos, arra alig van tapasztalat, hogy az üzemi négyszög összehívását a fiatalok javasolták volna, pedig néha nekik is szüksé­ges lenne rá. Az információ- áramlással nemcsak áz1 üze­mekben van baj, hanem a felsőbb KISZ-szervezetek és áz alapszervezetek között is. Sokan panaszkodtak erre a munkahelyekkel kapcsolat­ban is. Gyakran csak a vég­leges döntésről tájékoztatják a fiatalokat, a döntés meg­hozásába azonban nem von­ják be a képviselőjüket. Sok szó esett a fiatalok gazdasá­gi építőmunkában való rész­vételéről is. — Az idei KISZ-választások egyik célja az volt, hogy csökkenjen a fluktuáció, s egyre több lány, valamint ve­zetőképzőt végzett fiatal ke­rüljön a vezetőségekbe. — Sajnos, egészségtelenül nagy a fluktuáció. A vezető­ségek több mint fele kicseré­lődött az alapszervezetekben. Kétségkívül sok alkalmatlan ember helyett kellett újat választani, de több helyen alkalmat lehetett volna adni a korábbi vezetőknek a bi­zonyításra, hiszen nem egy­szer arra kellett a poszton el­töltött idő, hogy megismerje a tagokat, a feladatát. Az iga­zi munkát kellő tapasztalat­tal már jobban végezhette volna ezután. Néhány fiatalt megfosztottak ettől a lehető­ségtől. A lányok száma nőtt a vezetőségekben. Igaz, sok még az olyan KISZ-vezető, aki semmilyen vezetőképzés­ben nem vett részt, de most sikerült növelni a képzettebb emberek számát az alapszer­vezetek élén. Külön öröm az, hogy az értelmiségi fiatalok közül szintén sokan kerültek vezető beosztásba a KISZ- szervezetekben. Fontos ez, hi­szen a társadalmi, gazdasági szervezetekben partnerként kell képviselni a fiatalokat. A pozitívumok között kell em­líteni azt is, hogy a KISZ korosztályú párttagoknak szinte egytől egyig van KISZ- megbízatásuk. A korábbiak­hoz képest javult a párt irá­nyító, beszámoltató tevékeny­sége. — Milyen fontosabb felada­tokra hívták fel a figyelmet a küldöttcrekezletek? — Mint már korábban em­lítettem, kisebb teher hárul a KISZ-re az ifjúságpolitikai határozat óta, ám a KISZ-ta- gok még így is sok olyat végeznek KISZ-munka címén, ami nem az. A következő idő­szakban arra kell figyelnünk, hogy a kommunista jelleg még jobban erősödjön, hogy a politikai oktatásokat jól felkészült oktatók tartsák, és a témaválasztás ne legyen esetleges, hanem vegyék fi­gyelembe előképzettségüket. — Milyen volt a hangulat a küldöttértekezleteken? — Énekeltek, néhol játszot­tak is. Vidám, fiatalos volt a hangulat mindenütt. Bát­ran mondtak véleményt, so­kan felszólaltak. Külön érde­mes kiemelni Kaposvár kül­döttértekezletét, ahol filmet vetítettek a két év fontosabb KISZ-eseményeiről, kiállítást rendeztek a kétéves munkát dokumentáló képekből. A küldöttek megismerkedhettek egymással, hiszen kétnapos volt a küldöttértekezlet, s az estét a város klubjaiban töl­tötték. No, és ami a leglé­nyegesebb: sokkal többen el­mondhatták a véleményüket, mert szekciókban tanácskoz­tak. Ügy tapasztaltuk, hogy hasznos kezdeményezés volt ez a formai újítás — fejezte be nyilatkozatát Szenes Imre. H. É. Az emberség otthssíE 0 »Szeretetház: jótékony- sági intézmény, amely­ben elhagyatott, minden csalá­di v. társadalmi támogatást nélkülöző öreg, beteg v. nyo­morék embereket gondoztak: szociális otthon.« (A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, VI. kötet.) Megfigyeltem, sokan hasz­nálják még ezt a régi kifeje­zést — elvétve azt is lehet hal­lani: »szegényház« — a »hi­vatalossal« szemben. A »hiva­talos« a I szociális otthon. Az előbbieknek van valami gya­núsan rossz mellékízük, az utóbbi szótársbérlet pedig nem embermeleg. G. néni, akit -Barcsról ho­zott a mentőautó a szociális otthonba, amikor rádöbbent, hogy nem kórházba Jcerült, botrányt rendezve követelte visszaszállíttatását. Az intéz­mény vezetője, tiltakozva az öregasszony félrevezetése miatt, visszairányította . a fe­hér járművet. C. néni «háztűznézőbe» jött. Mindenkit megkérdezett, még a fazekakba is belenézett, az­után megérdeklődte: milyen holmikat hozzon magával. Csak akkor — »felkészülve« vonult be az otthonba. A két idézett eseten kívül hány- és hányféleképp érkez­nek ide az emberek! A Somogy megyei Tanács segesdi szociális betegotthoná­ban jártunk. O Akik a park fáit ültet­ték, már nem élnek. Az ültettetek nem azoknak szán­ták a fákat, akik nyaranta az árnyékot élvezik. Kastély, melyről a beszélgetéskor azt mondja egyik rpostani lakója: »A gróf, aki építtette, a felesé­gét kártyán nyerte. Én még láttam ezt a grófot.« Kevert stílusú, nagy kastély. Vajon egykori gazdái minden este más helyiségben hajtották nyugovóra fejüket? Megtehet­ték: juthatott szoba — nem is egy — mindegyikőjüknek! A háború alatt német hadi­szállássá vált. Amit lehetett, azt azok elmozdítottak. Ami maradt — könyvek, festmé­nyek —, vitték a zűrzavarban a helybeliek is. A vásznakról sokan lemosták a festéket; a ruhaanyagért kötegnyi pénzt kellett fizetni akkoriban. Lett a kastélyból katonai kórház, tároló, felvásárlóhely, szállás. Végül— az ötvenes évek ele­jén — szociális otthon, a domb teteji, volt ferences kolostor­ral együtt, mely kezdetben tü­dőbetegeknek ispotályul szol­gált. ötvennyolc helyiség. Mondják: nem ideális agg- ápolda mégsem. Alakítani nem lehet, nem is szabad. Egyéb­ként is: kinek nem kötné meg a kezét a lenyűgöző architek­túra, a csodálatos faburkolat a... De ne soroljuk tovább! Az viszont tény, hogy nem le­het ideálisnak mondható ket­tes-négyes szobákat kialakíta­ni. Most van olyan helyiség, amelyikben tizennégyen él­nek ... O Háromszázharmincöt em­berről gondoskodnak Segesden. Idős emberekről, beteg fiatalokról, testi hibá­sakról, balesetet szenvedettek­ről. Tavaly havonta ezerhá­romszáznyolcvan forint jutott egyre-egyre. Élelem, ruha, szükségleti cikkek stb. Az idén a rájuk fordított pénz összege nőtt. N. megszökött az intézetből. S megszökik újra, mert »jó­képű kísérő« hozza vissza. Zs. eladta a ruhát, amelyet kapott — italért. Emberek; együtt. Gondozás­ra szorulók. Hetven százalé­kuk földművessorsú volt, har­minc százalékuk iparos, értel­miségi. A közös hang megtalá lása nem megy könnyen. Z., ha italhoz jut, agresszív­vé válik, az anyja sem képes megfékezni. (Ö is az otthon la­kója). O.-t az intézet vezetője munkalehetőséghez juttatta. Két hét múlva Pesten at Gyönkről került vissza, leron­gyolódva, holtfáradtra lum- polva magát. S. a fiát követeli a gondozókon, ápolónőkön, so­ha nem volt millióit a helyi takarékszövetkezeten. B. írt a lányának Amerikába, hogy egy intézetben agyonverték X. bá­csit. Rendőrségi vizsgálat, mely természetesen azt bizonyította: X. bácsi természetes halált halt. N. az igazgatót a szoba­társak jelenlétéin lecsirkefo- gózta, ok nélkül. Ty., Z. és V. — bár állapotuk engedné — semmiféle ház körüli munkára nem hajlandók, álló nap kár­tyáznak. Esetek. S a többség? T. néni­nek a szeméből ol vasni lehet a hálát. A kertészetben saját brigád dolgozik. Vannak, akik a konyhán teszik nélkülözhe­tetlenné magukat. Kézimunka­kor alakult, népművészeti ér­tékű termékeiket az otthon vásárolja meg. J. bácsi — ju­hász volt — farag. A kilenc- venhét éves Benkő néni kapta magát, és meglátogatta a falu­ban a főnővért, amikor az megbetegedett. Ilyenkor érzi igazán az, aki »jóban, rossz­ban« mellettük van, hogy ér­demes volt értük dolgozni. Bár —ahogy bevallották a fehér­köpenyes lányok, asszonyok — soha fel sem merült bennük kétely munkájuk értelmét il­letően. O Kik is ők voltaképpen? Harminchatan dolgoz­nak ápolónői és gondozónői munkakörben a segesdi szo­ciális otthonban. Többségük­ben helybeli lányok, asszo­nyok.' Az ápolónők havi kere­sete: 1800—2100; a gondozó­nőké 1300—1500 forint. Nehéz pályát választottak. S mégis: szinte nincs fluktuáció. Legföl­jebb az megy el, aki asszony- nyá válva, követi férjét más tájra. í. mindig is emberekkel akart törődni. M. adminisztrá­tornak jött, azutan egyszer csak azt vette észre; megsze­rette kívánkozott az ápolónői pályára. Pál Józsefné — az öregek Klári főnővére — tizenöt éve van mellettük. »Lehet őket nem szeretni?« — ezt kérdezi. >ha senki sem látta nyug­talannak, idegesnek. Horváth Ferenc igazgató két­éves, bejárásos tanlolyamot végzett, hogy vezethesse az in­tézetet. Azt kérdeztem: köny- nyű volt az integráció a ta­nácstitkári pálya után? Őszin­te volt. Kezdetben ökölbe szo­rult a keze, ha pocskondiáz­ták. Visszagyűrte indulatát. A* eredmény: szeretik, mert igaz­ságosnak tartják. Az emberiesség közkatonái ők. tisztelet nekik. O Életképek az intézmény egy csöndes, decemberi délutánjáról. Ahonnan indu­lunk: hivatalos helyiség. A fa­lon mulatságot idéző kép. A tulajdonosa már nincs itt. Fér­jét rejtegette a törvény elől hosszú ideig, s maga rokkant bele idegileg: gondozott lett, azután elkerült innen. Szekrénysor a folyosón. Az ajtó melletti szekrényen »ősi« bárói név. (»Mimi nénivel semmi baj!«) Bent a szobában idős asszonyok: Benkő néni és a többiek. Rádióznak, kézi­munkáznak, újságot olvasnak, tévét néznek. Telik a nap. — A nevelt lányom néha csomagot küld... — Én asszisztensnő voltam, nyugodtan mondhatom; min­dent a kedvünkre tesznek itt. — Alkalmazásban álltam egy özvegy hivatalvezetőnél. El-elhív ma is vendégségbe. Idős férfiak szobája. Meleg, tisztaság, rend. Tábory Frigyes: »MÁV fő- távirász voltam; a szemem vi­lágát 64-ben veszítettem eL Hogy szerettem olvasni?!« Horváth József: »Senkim sincs, mégsem vagyok egye­dül.« Dömötör János: »Én szociá­lis otthonban leltem feleségre.« Tóth Imre: »A.,z emberek két­félék: rendesek és rendetle­nek.« Gasparics Imre: »Sofőr vol­tam én, vidám fickó. Itt is én tartom jól mesével a többie­ket!« Biztonságban vannak; védik, óvják őket. © Somogy hét szociális otthonában kilencszáz- nyolcvan ágy van. Leskó László Ha 15 000-rel kezdődik a telefonszám Üzembe helyezték az új kaposvári mellékközpontot SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 125. A füstölés meg a közvetlen hang — bár a gyanakvást nem szüntette meg — kétség­telenül oldotta az eddigi fe­szültséget. A fegyveres megvárta, míg néhány szippantás után meg­nyugodtak, és újból beszélni kezdett. A szemük is lassan meg­szokta a sötétséget, és most már kivehetőek voltak a be­szélő arcvonásai. Sovány, jól borotvált arcú, erősen ötvenes férfi volt. Füles sapkája alul nyitva fityegett a szélben. Mó; hesaéfó, Kozák csak lel füllel, szinte tudat alatt ér­tette, amit mond, amelyből megértette, hogy szó sincs agyonlövésről. S még a sza­vak értelme is gyökeret vert az agyában. Lassan elszé- gyellte magát az előbbi pesz- szimizmusáért. — Tudom, magukat nem lehet ilyen rövid idő alatt meggyőzni, magukban csak egyet kívánnak: hazajutni... — Kis szünetet tartott. A ke­gyetlen, éles szél mintha el­vágta volna a mondanivalót, csak a hazajutni szó csenget­te meg. Lehet, hogy szándé­kos, lehet, hogy véletlen szü­net volt, de időt adott a szó olyas ízeinek eczekeletere, amilyent még soha nem érez­tek. Külön mindegyiküknél leszűkült a szó értelme, az otthon egyik intim zugára: meleg szoba, meleg ágy, me­leg étel, az otthont kitöltő személyek iránt soha nem ér­zett vonzalomra, szeretetre. Eddigi rövid életük minden emléke egy tömbtje préselve bukkant föl, megremegtetve minden porcikájukat, ^lebeg­tetve térben és időben egy távoli országba, amely ugyan legszebb nemzedékét áldozza, kilökve őket a bizonytalan jövőnek, és mégis oly fájdal­mas édességgel vonz: — Menjenek! — hallották a basszust. — Nem magukon múlik a háború. De egyet tegyenek meg, és tudom, hogy előbb-utóbb megteszik ... Me­séljék el, hogy találkoztak partizánokkal, és hogy ezek — itt megnyomta a szót — a partizánok magukat nem bán­tották ! Mert bántani nem akarjuk, foglyokat nem tu­dunk tartani... Maguknak nem kell félni! És ha ezt el-' mesélik, majd félnek azok, akiknek van miért. A többi ment gyorsan, mint a karikacsapás. Egy keraes pá­linkát, kenyeret, egy konzer-) vet és mahorkát kaptak. És) már mehettek is. Mire fölszedelőzködtek, aj partizánok eltűntek a fák kö-] zott. Komora fejfájósan, nehéz] testtel ébredt. Kedvetlensége! csökkent egy kissé, de inge-! rült volt. A reggeli nyüzsgés,] a csuklózó, mosakodó vagy! már reggelizni készülő kato-j nák gúnyos gondolatokat’ keltettek benne. »Ügy van,! csak csuklózzunk, zabáljunk,! tétlenkedjünk, aztán újabb! frontokat adjunk át az ellen-] ségnek...« Mikor Kozák behozta a reg-) gelijét, rá sem nézett. A fiú) kivitte a zubbonyát és csiz- ’ máját kitakarítani. A gőzöl-) gő kávé előtt már a harmadik) cigarettánál tartott. Egy szip-) pantás, egy korty. A meleg* lötty jólesően járta át testét,) és ideges mozdulatai is meg-] nyugodtak egy kissé. Az ab­lakhoz állt, szétvetett papu-< esős lábakkal. pfol&tahmJt) A telefonközpont szürke gé­pei között reggel óta két em­ber tárcsázza az előfizetőket, a harmadik pedig azt figyeli, hogy jól dolgozik-e á gép. Minden beszélgetés ugyan­úgy zajlik le: bemutatkoznak a központosok, megkérdezik, mennyi volt a régi telefonszá­muk, megmondják az újat s közük, hogy ettől a pillanat­tól kezdve csak az új számon lehet hívni az előfizetőt. Kaposváron, a Kalinyin vá­rosrészben tegnap délelőtt üzembe helyezték a 400 iker­állomás kiszolgálására alkal­mas Crossbar típusú mellék­központot. Az új lakótelepi mellékköz­pontot először a három szere­lő — Németh Géza, Balogh József és Somogyvári István — próbálta ki. Tőlük kérdem: mit jelent ez az előfizetők­nek? Két tárcsázás között fe­lelnek: azt, hogy a lakótele­pen több igényt ki tudnak elégíteni. A központ négyszáz lakást kapcsol be a forga­lomba, s körülbelül 250 vona­lat szabadít fel. E területen enyhíti a telefongondokat az új központ, de valamennyit nem tudja megoldani. A szerelők azt szeretnék, ha az átállással kapcsolatos zavarokból keveset vennének észre az előfizetők. Húsz em­ber dolgozott a jól fűtött központban és a jéghideg sze­relőaknákban azért, hogy es­tette mao a 250 átkapcsolt előfizető »éljen« az új szá­mon. A hálózatszerelők — Man- duk Lajos, Berkics János, Sa­mu István, Kovács Kázmér — télikabátban dolgoztak az ak­nákban. Tegnap 250 telefonszám megváltozott Kaposváron. Honnan tudják meg ezt az előfizetők? — kérdeztük Bán­sági Istvántól, a Somogy me­gyei Távközlési Üzem vezető- jétőL — Csütörtökön reggel a postai tudakozó megkapta a számváltozásokat. Akár a te­lefonszám, akár a név alap­ján meg tudja mondani az érdeklődőknek, hogy hányas az új hívószáma egy-egy állo­másnak. Sajnos egyelőre mást nem tudunk tenni. A központ »bejáratása« után ugyanis újabb előfizetői igényeket elé­gítünk ki a Kalinyin város­részben és a Léva közben. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb előfizetők számváltozására kell számítani. Terveink sze­rint a jövő év közepén — a nyomdai kapacitástól függ, hogy melyik időpontban •— pótnévsort adunk ki Kapos­váron, ez tartalmazza majd a változásokat. Tájékoztatásul még annyit: az új mellékköz­pontba bekapcsolt előfizetők hívószáma 15-000-rel kezdő­dik. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents