Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-13 / 265. szám
Az életmód forradalma B onyolult rajzolatú térkép kellene ahhoz, hogy feltüntethessük rajta, leolvashassuk róla mindazt, ami életmódváltozásunkban végbement, végbemegy. Nézzünk a »messzi-« — csupán négy évtizednyi — múltba? 1930-ban ötszáz család földjén 400 000 cseléd és napszámos dolgozott, családtagjaikkal együtt 1,5 millió ember. Ezer élveszüle- tettből 131 halt meg egyéves kora előtt — ma 33 —, 75 000 munkás nem talált kenyéradóra, azaz tartósan munkanélküli volt... Adatok. Kapaszkodók, hogy e sötétségbe, feledésbe süllyedt világ ábrázatát az egyéni sorsok tömegén is , fölfedezhessük, fölidézhessük. Akik átélték, nem szívesen emlékeznek rá. S akik nem élték át a keserű éveket, azoknak annyi, mint bármi más a tankönyvekben. Lecke. Mindig a múlt? Életmódunk meghatározott társadalmi viszonyok terméke. Ahhoz, hogy életmódunk forradalma bekövetkezhessék, a gazdasági, társadalmi berendezkedés alapvető forradalmi folyamatainak kellett lezajlania. Ezek nyitottak kapukat, döntöttek le áthághatatlannak tűnő falakat. Romboltak, hogy építhessenek. S ez az építés átformálta, átformálja valameny- nyiünk életmódját. Egy-egy adatba örömök, szenvedélyek, sikerek, kudarcok légiója fér. Jellemzi életmódúinkat, hogy a húszas evekben a férfiak átlagéletkora 41 év volt, ma 66,3, a nőké 43,1, ma 72,1? Vagy inkább az, hogy 1930-ban száz keresőből 51-nek a mezőgazdaságban szelték, ha szelték a kenyeret, mert hetven százalékuk föld nélküli cseléd, napszámos, egy katasztrális holdnál többet nem birtokló szegényparaszt volt. Esetleg arról szóljunk, szövetkezetekben ezer hektár hogy míg 1965-ben a termelő- kukoricásból átlagosan csak kilencen takarították be a termést gépek, az idén már 730 hektáron teszik ezt? Talán az győzné meg jobban az olvasót, amit életmódunk fontos jellemzőjéről, a fogyasztásról sorolunk? 1960-ban 339 millióért vásároltak kárpitozott bútort az országban, tavaly kétmilliárdért; egy ember ma kétszer annyi húst, háromszor annyi cukrot, tojást fogyaszt, mint 1938-ban... Ne ragadjunk meg az anyagiaknál, inkább hivatkozzunk a középiskolások 342 ezres seregére — 1938: 52 000 —, a felsőfokú tanintézetek 91 000 — 1938: 12 000 — hallgatójára? S ok minden keveredik a fenti bekezdésben. Mert életmódunk is ezerféle dolog keveréke: összegezése munkánk jellegének, lakásviszonyainknak, a települések közművesítésének, a fogyasztásnak, a tanulásnak, a szórakozás lehetőségeinek, a család belső állapotának. S mert nemcsak mennyiségüket nézve, hanem minőségüket tekintve is gyökeresen megváltoztak életmódunk fő meghatározói; a forradalom kifejezés nem túlzás. Ma nem különleges, megcsodálni való »jótét lélek« a közösségért fáradozó ember. Mindenütt fellelhető típusa az önmagát és környezetét újjáteremtő társadalmunknak. Ma nincs abban semmi rendkívüli, hogy felbomlik a családban a életmód forradalma mindig és mindenben csakis örömet ad számára. Gazdag a munkavállalási lehetőség, de nem okvetlenül helyben, azaz vonatra, buszra kell ülnie, utazva órákat eltöltenie. Több a kereső a családban, de nem könnyű beosztani, ki megy az óvodás gyerekért, ki felügyel a kisiskolás házifeladatának elkészítésénél; növekszik az ipari foglalkoztatottak száma, de velük azoké is, akik ingáznak, azaz sietnek, nem törődnek igazán a munkahely dolgaival, mert indul a vonat. Gyarapszik a kocsitulajdonosok tábora — 1960-ban 18 499, 1972-ben 314 321 magángépkocsi volt forgalomba —, s vele a turizmus lehetősége, de gyarapszik a karbantartás, javítás, olykor még a tankolás gondja is ... Életmódunk tükör, változó gazdasági, társadalmi állapotaink, viszonyaink tükre, amely visszaveri a fényeket és nem rejti el az árnyakat. V ajon anyagi javakkal dú- sabban terített élet-asztalunk körülülése ösztökél bennünket? Minden bizonnyal ez is. Ám köze van-e az anyagiaknak ahhoz, hogy színházba megy a szocialista brigád, önzetlen Vöröskeresztes aktívák gondoznak magukra maradt öregeket, szakszervezeti bizalmiak vitatkoznak társaikért, kommunista szombatot szervez az ifjúsági szövet ség? Az életmód forradalma azt állítja középpontba, ami a legfontosabb: az embert, ö az, Munkában a Claas Egy műszakban ezer mázsa kukoricát régi, hagyományos munka esvszerre út és cél tettek megosztás s hogy szülő—gyér- .c t ^ mek életpályája egeszen más. Ma száz magyar állampolgár közül 99 igénybe veheti a társadalom szociális és egészség- ügyi gondoskodását, de arra nincs »biztosítása«, hogy az és tervek formálója, aki mind jobban érzi, érti a Marx megfogalmazta igazságot: »Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni. Az ember gyökere azonban maga az ember.«. M. O. Fokozottabb társadalmi összefogásra van szükség A zavartalan vízellátásért •^men i Mi lesz 2000-ben? Egész napos ankét volt tegnap a Kaposvári Városi Tanács nagytermében a műszaki és közgazdasági heteik alkalmából. A Magyar Hidrológiai Társaság Somogy megyei csoportja által rendezett előadássorozaton a város ivóvíz-ellátásának gondjairól, a fejlesztés távlati feladatairól, a szennyvízcsatornázás jelenlegi helyzetéről és a fejlődés lehetőségeiről adtak számot az előadók. A tanácskozást dr. Ormosy Viktor, Kaposvár Város Tanácsának általános elnökhelyettese nyitotta meg. A városiasodás egyik alapvető feltétele Kaposváron is a víz- és közműrendszer kiépítése. A városi vízmű építésének gondolata az 1900-as évek elején vetődött itt föl, s az elkészült berendezés napi termelése ezer köbméter volt. Az ötvenes évek után több vízmüvet építettek, azonban az ezt megelőző rendkívül ütemes ipari fejlődés miatt ezután is ivóvízellátási gondokkal küzdött a város — mondotta a vízellátás jelenlegi helyzetéről és gondjairól tartott előadásában Horváth Tivadar, a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. A város legnagyobb részét régi építésű, egyszintes lakóépületekre méretezett nyomócső hálózza be. Ezeknek átbocsátó képessége a lerakodások miatt erősen csökkent. Ezt bizonyította a műszaki egyetem údraulikai fölmérése, amely igyben megszabta a hálózatbő- ítéssel kapcsolatos feladatost is. így valósulhatott meg ;öbbek között a Május 1. utca, az Április 4. utca és a Virág utca vezetékeinek rekonstrukciója. Az előadó beszámolójában kiemelte: fokozza a gondot az is, hogy a város ipari üzemeinek egy része — így a Tejipari Vállalat, a Húsüzem — kizárólag ivóvizet használhat föl a termelésben. Ezért volt szükségtelen, hogy ott külön ipari vízhálózatot építsenek ki. A Kaposvár körüli vízbe szerzési lehet-..- sek — sajnos *— meglehetősen korlátozottak. A jelenleg működő vízművek kielégítik ugyan a város igényeit, de a tervezőket már a jövő foglalkoztatja. Vajon mivel kell végrehajtani? Honnan fedezhetők az urbanizációval rohamosan növekvő igények? A jelenlegi vízkészlet naponta 20 000 köbméter. Az ivóvízellátás fejlesztésének távlati feladatairól Jenei Tivadar, a Vízügyi Tervező Vállalat irányító tervezője tartott előadást. A vállalat tanulmánytervben foglalta ösz- sze a fejlesztés lehetőségeit. Leggazdaságosabbnak a balatoni reigonális vízműhöz való kapcsolódás bizonyul, mivel a Balaton és Kaposvár közötti terület iparfejlesztésre nagyon alkalmas. A nyári vízfogyasztás azonban a Balaton-parton többszöröse a télinek, ezért a regionális vízmű kihasználtsá- gi foka rossz. A nyári hónapokban a város vízszükségletét szabadtéri elhelyezésű felszíni vízmű biztosítaná, amely vizét a Balatonból nyerné, s csak évente hét hónapig üzemelne. Télen közvetlenül a regionális vízműhöz kapcsolódva jutna el a víz a város fogyasztóihoz. Jenei Tivadar javasolta, hogy a kaposvári rendszert célszerű volna Fonyódnál a vízműhöz kapcsolni, mivel a község a balatoni regionális vízmű-rendszer fontos vízszét- osztási pontja lesz. A tervek a jövőről beszélnek, s előreláthatólag tíz év múlva valósulnak meg. A felszólalásokból azonban az tükröződött, hogy addig sem kell vízhiánnyal számolnunk. Ha a jelenlegi kutak nem képesek kielégíteni az igényeket, újab akat fúrnak. Kaposváron a századforduló után indult meg a vezetékes vízellátás, és később a szennyvízelvezető csatornák kiépítése. A csapadékvíz elvezetésére 1955-ben készült műszaki tanulmány, amit két éve a városi tanács ÉKV osztálya megvizsgált. A város csatornázásának és szennyvíztisztításának fejlesztéséről dr. Fidler Fe- rencné, a városi tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályvezető-helyettese számolt be. Elmondta, hogy a város központi területeinek csapadékvíz elvezetését a Malom-árok rendezésével és a csatornaszakaszok helyenkénti átkötésével célszerű biztosítani. Űj program a város keleti iparterületeinek kialakítása; itt még csak a tervezésnél tartanak, de amint megvalósítható, a terület vízelvezetését zárt csatornahálózattal oldják meg. Hangsúlyozta, hogy a megye- székhely szennyvízcsatorna- hálózatának kiépítésére távlati tervet kell készíteni. A felszólalók közül Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára hangsúlyozta, hogy társadalmi üggyé kell tenni a város vízellátásának megoldását. A vízügyi szakemberek a város párt-, állami és társadalmi szerveivel összefogva dolgozhatnak csak eredményesen. Röhrig Gábor Nagy teljesítményű kombájn állt munkába a napokban a marcali Egyesült Vörös Csillag Termelőszövetkezet kukorica- tábláin. A tsz a CPS program keretében kapta a gépet. Egyelőre egy műszakban üzemel, ez alatt ezer mázsa kukoricát tör és morzsol le idén nyolcszazhetven hektárról i töfüikeje olyan, mint egy kékell betakarítani a termést. Ott-jártunkkor már csak egynegyedén álltak a szárak. Az új gép segítségével gyorsul a munka, s néhány nap alatt elvégzik a még hátralevő táblákon. Marcali határában kaptuk lencsevégre a sárgára festett. A marcali szövetkezetben az hatalmas gépet, melynek vezenyelmes kis szoba. Vezetője, Szabó István elmondta, hogy nagyobb teljesítményre kppes, mint amilyen fokú most a tsz szárítókapacitása. Egyszerre harminchat mázsa kukorica fér a tartályába. A szállítógépek sűrűn váltják egymást mellette. Egy vizsgálat tapasztalatai > A kereskedelem és az alkoholkorlátozá fő egy évvel ezelőtt látott napvilágot a Belkereskedelmi Minisztériumnak az a rendelete, amely szabályozta a szeszes italok értékesítését. A rendelet a többek között előírta, hogy az üzletek, kereskedelmi egységek polcaiknak, kirakataiknak legföljebb 10—12 százalékára rakhatnak szeszes italokat, hogy ezzel is csökkentsék az alkoholos italok »vonzerejét«. A Somogy megyei Tanács kereskedelmi felügyelősége a Hazafias Népfront nőbizottságával és a KISZ kaposvári városi bizottságának aktivistáival azt vizsgálta, hogy az üzletek betartják-e a jogszabály előírásait? A vizsgálat széles körben — összesen 36 boltban és 21 vendéglátóhelyen — folyt. A nagyarányú ellenőrzés tapasztalatait beszélték meg tegnap a tanács képviselői az érintett szakemberekkel. A vizsgálat tapasztalatairól szólva mindjárt az első helyen meg kell jegyeznünk, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem nem kizárólag a kereskedelem ügye. A rendelkezéseknek nem is az a céljuk, hogy megakadályozzák az alkoholfogyasztást, inkább az italozás »vadhajtásainak« lenyesegetése. Ebből a szempontból a rendelet nem is tekinthető véglegesnek: több országos fölmérés, vizsgálat eredményének öszszevetése alapján készítenek elő egy új állásfoglalást. A megyei vizsgálat megállapításai és az értekezleten elhangzottak között tallózva kitűnik: annak ellenére, hogy a rendelet több szempontból is »foghíjas«, bevezetése mégis hozott eredményeket. így például az italmérési és italárusítási korlátozásokat általában betartották az üzletek, s a munkakezdés előtt és munka közben nem juthattak alkoholhoz az »érdekeltek«. Kivételt jelent a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat SZMT-büféje, ahol rendszeresen mértek szeszes italt munkaidő alatt is. Főként azért, mert a büfében április óta új dolgozók vannak, s velük nem közölte a vállalati központ a tiltó rendelkezést. A rendelkezés hatékonyságát erősen kétségessé teszik az Utasellátó Vállalat állomásokon üzemelő italmérései, ahol a bejárók reggelenként minden korlátozás nélkül alkoholhoz juthatnak. Az üzletek eladóterében végzett vizsgálatok eredménye általában kedvező. Mindössze két boltot találtak, melyekben a polcokra kihelyezett alkoholtartalmú italok aránya jóval meghaladta az engedélyezett 12 százalékot, sőt elérte annak dupláját. A Csak jó szőlő teremhet A közelmúltban, a kötcsei egyesült Béke Termelőszövetkezet idei szüretéről megjelent cikkünkben szédítünk róla, hogy a nagyüzemi szőlő átrendezését tervezik, s élve az állami támogatás nyújtotta lehetőséggel, nyolcvan hektárnyi területre új telepítés kerül. Nos, mi az a lehetőség, melyet a Béke Tsz vezetői említettek? És ha vannak más somogyi termelőszövetkezeteknek is hasonló elképzeléseik, miképpen és milyen szőlőfajtákkal valósíthatják meg azokat? Azoknak as állatni gazdaságoknak és termelőiszövetkezeteknek, melyeik beruházási támogatásban kívánnak részesülni a szőlőtelepítéshez vagy korszerűsítéshez, meghatározott pályázati feltételeknek kell megfelelniük. (Az erre vonatkozó részleteket, pontos előírásokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő legutóbbi, 43. száma közli.) Somogy vonatkozásában a Ba- laton-melléki borvidék kategóriájában a fehér borszőlők közül a következő fajták telepíthetők beruházási támogatással: olaszrizling és kiónjai, ottonel muskotály, piros tramini, rizlingszilváni, szürkebarát klánjai és zöldszilvánd. A csemegeszőlők közül a chassedas, az Attila, a Csabagyöngye, a cardinal, a favorit, a Kocsis Irma, xt Irtai. kincse támoOlivér és a Pannónia telepíthető beruházási gatással. A »jó bortermő helyek« kategóriájában is megtalálható megyénk. Itt a telepíthető fajta fehér borszőlő- j bői az olaszrizling, a rizlingszilváni, a furmint kiónjai, a leányka, az ottonel muskotály, a piros tramini és a zöldszilváni. Vörös borszőlőből egyetlen fajta sem szerepel, mely beruházási támogatással telepíthető lenne. A felsorolás azt mutatja, hogy az új szőlők telepítésével a minőségi szőlőfajták törnek előre, legyen az csemege- vagy borszőlő. Ebből következik, hogy a jövőben Somogy szőlőtábláin is csak jó fajtákat termeinek majd. rendelkezés azonban nem alkalmazható minden kiskereskedelmi üzletre. Van néhány csemegeüzlet, amelynek áru- választéka — profilja — miatt szinte lehetetlen a rendelkezést betartani. Ide tartoznak az állami gazdaságok mintaboltjai is, amelyekben zömmel a gazdaságok bortermésének bemutatója és árusítása folyik. A vizsgálat során egy olyan esetet sem tapasztaltak az ellenőrök, amikor fiatalkorúakat szolgáltak volna ki. A Hazafias Néprfont nőbizottságának széles körű fölméréseiből viszont más kép bontakozik ki. Megállapításaik szerint 50 községből 38-ban adnak szeszes italt fiatalko- rúaknak. S ez a fölmérés — mivel személyes tapasztalatokon alapul — igen megbízható. Az így kibontakozó kép nem valami derűs. A vizsgálat kiterjedt az ittas személyek viselkedésére és az ittasság okainak feltárására is. Az ittasokat javarészt a talponállók »termelik«, majd záróra után szinte megszállják az éttermeket, presszókat és éjszakai mulatóhelyeket, ahol — .tovább italozhatnak. Kiszolgálásuk részben a vendéglátóipari dől- ’ gozók »nyereségcentrikus« szemléletéből fakad, részben pedig éppen ezért kaphatnak továbbra is szeszt, mert gorombák, garázdák, s a többségükben női felszolgálók képtelenek fellépni megfelelő eréllyel ellenük. Ráadásul maga a rendelet sem tiltja az ittas egyének kiszolgálását. Az ellenőrök ezenkívül a vásárlók megkárosítását is vizsgálták. Tapasztalataik aránylag kedvezőek, bár csak kevés helyen használják az előírásos 2 és 3 centiliteres fémmércét, elsősorban azért, mert az ipar nem gyártott eleget. A vásárlók megkárosítására mindössze egy pálda akadt, de az kirívó: a Kaposfő és Vidéke Áfész Pokol-pincéjében 50 forintos vásárlásnál 6,50 forinttal számoltak többet a megengedettnél. Cs. T. Somogyi Néplap
