Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

örömünk: a gyermek

Egyedül vagy testvérekkel?

A

z »egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek« hangulata, az a megfoghatatlanul bensőséges kapcsolat, amely szülőt és gyereket összeláncol: köny- nyű béklyó. »Édes iga.« Az Arany János megénekelte Családi kör hangulata igaz, eszményi. De fölfigyeltünk-e arra, hogy a költő — aki talán a legnagyobb magyar verselő volt — ha a családról beszél, akkor azon nem egyetlen gyermeket ért. »Kicsinyeket.« Többes számban gondolkodik.

Az ország tízmilliónyi népességéből 8 300.000 ember él 2 900 000 családban. A családok több mint egyharmadában egyáltalán nincs gyermek. A legutóbbi népszámlálás idején a gyermekkel bírók közül az »egykés« házaspárok voltak többségben.

Átkos örökség részesei vagyunk. Somogybán hajdan térképet lehetett volna rajzolni az »egykés« vidékekről. Lehet, hogy ma is?

Rajzokat őrzök. Gyermekrajzok. Egyrészt a szülő—gyermek kapcsolatról árulkodnak, másrészt a testvéri viszony tükröződik bennük. Pedig sok nem is »közvetlenül« ábrázolja a családot... Baromfiul előtt a kacsacsalád. Kacsamama, kacsapapa és a pelyhes kiskacsák. Van valami boldogság a tobzódó sárga, narancs- sarga, melegbarna színekben. Harmónia az elrendezésben. Valami béke. Arról beszél nekünk a kép, hogy a kislány jó családi környezetben él. Szülei, testvérei veszik körül, biztonságban érzi magát. Miként a másik rajzon a pacicsalád csikajai is. S itt vannak ezek a »közvetlen« bizonyítékok! A testvérek láthatók rajtuk, játék közben. Sohasem hátat fordítva egymásnak, mindig

együtt — ezt ábrázolja a »mű- i vész«.

Rajztanár ismerősöm hívta föl a figyelmemet valamire. Rajzos vizsgálódást végzett osztályában. Az elemzésre váró anyagot mutatta meg. Az »egykék« családábrázolása igen sokat mond. A rajzlapokon középen — uralkodva a papíron — ők láthatóak. S valahol a sarokban, parányian az egyik vagy mindkét szülő ...

Minek ehhez kommentár? Anélkül is világos, hogy míg a két vagy több gyermekes családokban a kicsik pontosan érzik a helyüket, fontosságukat, addig a szó szerint is »magányos« fiú vagy kislány mindenkinél jelentősebbnek, fontosabbnak gondolja magát. Mert a szeretet csak rá záporozik, míg a több gyermeke seknél megoszlik egyenlő arányban.

Annyiszor tesz valaki a halál ellen, ahányszor gyereke születik. Németh László írta: »Amikor az egykéről, nyolc- kilenc éve, az emlékezetes tanulmányok megjelentek: énnekem már három gyermekem pihegett esténként az ágyban ...« (1942) S ez a legfontosabb vitaalap, a legdöntőbb érv. A többi, az érzések »dolga«.

Ha azt a szót kimondom, hogy testvér, gyakran jut eszembe a nagyobbik lányom, aki maga is kicsi volt még, amikor a szülőotthonból megérkezett a kistestvére, ösztönösen hajtotta oda a pólyához a fejét, utánozhatatlan gyöngéd ' mozdulattal, valami megmagyarázhatatlan »anyáskodással«. Ki érti ezt? Mi akkor tétován, meghatottan, de »nem értem«-módra figyeltük ezt az első találkozást a kicsi és a még kisebb között. Ezt a pillanatot őrzöm magamban.

Olyan ez, mint a szeretteinkről készült fénykép a belső zsebben lapuló tárcában.

Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának legutóbbi ülésén beszámolójában azt mondta: »Az emberek személyiségfejlődésével foglalkozó pedagógusok, pszichológusok, írók és orvosok régen fölfigyeltek azokra a jelenségekre, amelyeket gyűjtőnéven egyke-problémának szoktak nevezni. Az egyke, aki a szülő szemefénye, az elérhető javakkal bőven ellátott gyermek, magányos és társtalan. Nem változtat ezen a tényen a hasonló sorsú jópajtás, barát sem. Hiszen a legmeghittebb együtt- létek sem hasonlíthatók az igazi

__testvérörömökhöz.«

Á

s

ok gyerekes család valóságos közösség. Az öröm megsokszorozódik, felragyog sugarasan, mindenkire világítva. A gyerekek már ebben a társadalmilag legkisebb sejtben igazi közösségi lénnyé válnak. S beilleszkedésük később a nagyobb családba nem lesz nehéz.

»Kicsi vagy kocsi?« — hallottuk ezt a nem kis cinizmussal megfogalmazott kérdést. S ami még elgondolkoztatóbb: sokan döntenek az utóbbi mellett. »Majd aztán a gyerek, ha a kényelem ...« De hát nem ostorozni, csak »édes mérget« terjeszteni akarunk e hasábokon!

Azt mondja a nagyobbik lányom az anyjának:

— Te, anyu! A Gabit mikor hozzák vissza már a mamáék? Olyan fossz, hogy ott van! Mintha nem is lenne testvérem.

Mert egyhétnyi távolléte a szeretettnek olyan hosszú idő, hogy nincs is rá mértékegység.

Leskó László

Desi Huber Istvánról neveztek el utcát Kaposváron

ü proletárfestő emlékkiállítása a megyei könyvtárban

Egy srác fehér lovon

Végre egy kellemes, szórakoztató, közérthető magyar fílmvígjáték! Könnyed, valószínű történet, amelyet nem terhelnek agyon a mindenheti kabaré lapos közhelyviccei, s nem kérkedik a politikai si- kamlósságok gyakran sanda merészséggel sem. Az író— rendező Palásthy György nem is nevettetni, hanem mesélni óhajt elsősorban. Igaz, néhol modorosnak ható nagyvonalúsággal, de nem érdemes a kákán csomót keresni, mert kellemes másfél óra után hagytam el a mozi nézőterét.

Külvárosi családba kalauzol el bennünket a film. Együtt él itt a három Szabó: az apa és két fia, és az idősebb fiú neje, egy várandós menyecske. A nőtlen kisebb fiú a spájziban lakik. Persze nem afféle modern lakás egy- polcos spájzában, hanem külvárosi lakás tágasabb kamrájában, ahol egy tinédzser néhány ügyes húzással kitűnően vackolhat éveken át.

Reggeli ásítozásokkal, haj- cihőkkel, egy gyárban végzett munkával, esti szórakozással telik a nap. Minden rendben is volna, de a legkisebb fiú túlzottan hóbortos. Egy fehér lóról álmodik, amelynek a hátán szabadon vágtat a szél simította mezőn, ragyogó napfény öleli át, s tág teret kalandozhat be tekintete. Akár pszichológiai magyarázattal is szolgálhatnánk: szűk szoba, a periféria egyformasága, a vasárnapi ebédek megunt zsírszaga, és mindezzel szemben egy kamaszálom csodálatos szabadsága ... Persze, minden kamasz álmodik, főleg pózokat, áhított tetszetős magatartásformákat. Van, aki még húszéves fejjel is tüdőbajos bárzongorista akar lenni, aki bágyadt tekintettel bámul a konyakospohárba. Az ilyen álmokat rendszerint kinövi az ember, s ügyvéd, orvos vagy kalauz lesz. Hősünknek egy csinos kislány jut osztályrészül, aki marhaságnak tartja a fehér lovat, és azon töpreng, hogy lakás kéne meg mosógép, hűtőszekrény ... A legifjabb Szabó lázad, és csábítja álma, a fehér ló.

A történet derekán tulajdonképpen izgulni kezd az ember ezért a rokonszenves fiatalemberért. Mi lesz vele? Feladja-e álmait, és »igásló- ként a hámba hajtja fejét«, pénzt kuporgató bátyja példájára? Vagy megtartja álmait és különc lesz, hóbortos különélő, akit az élet legszebb örömeiről mond le? Pedig azokat kézzel fogható közelségbe hozza a sors.

Izgultam a szerzőért is: mit kezd vajon ezután a remek epizódokkal, nagyszerű színészi teljesítményekkel

büszkélkedő filmmel... Hiszen mindez nyugodtan »vászonra tehető« a franciák s ola§zok modorában is. És a népszerű fiatal színészek a főszerepben — Oszter Sándor. Goór Nagy Mária, Harsányi Gábor, Márton András, Koncz Gábor — láthatóan jól érzik magukat a mai kétkezi munkásfiatalok szerepében.

Tehát eddig, a válaszúiig minden rendben van, s itt, ezen a ponton meg' kellene állítani a filmet. Kedves néző, ön hogyan fejezné be? Nem is olyan nehéz a válasz. Tessék csak emlékezni! Hiszen önnek is voltak álmai, hóbortjai, amelyeket egy cseppet sem érdemes szégyel- ni, még felnőttfejjel sem.

Hogyan is vagyunk ezzel? Egyszerre fogjuk magunkat, és megkomolyodunk? Elbúcsúzunk a fehér lótól mindörökre? Vagy van valami ezekben az álmokban, ami megőrizhető, ami véghez vihető a valóságban, s ami több, mint a mosógép és villanybojler jelképezte kényelem, a nagy lakás és a kocái nyújtotta jómód? Nem, Palásthy nem olyan »modern* rendező, hogy itt abbahagyja és ránk bízza a továbbiakat. Hiszen mindenki másról és másképp álmodott annak idején ... Egy azonban bizonyos. vannak az életnek olyan meglepő fordulópontjai, amikor az ember megérzi; most már valamivel több van a vállán, most nemcsak a saját súlyát kell vinnie. így járt hősünk is ... A régi szaki helyére fiatal, tizenéves kis ipari tanuló érkezik mellé, aki már őt, a tegnapi fenegyereket, az ifjabbik Szabót szólítja szaki bácsinak.

Lehet, hogy nem új ez a megoldás, de valószínű. Fenn, a magasban a mester és a tanítvány a sportról beszélget. »S te mit sportolsz«? kérdezi a mester. »Lovagolok« válaszolja a tanítvány, a világ legtermészetesebb hangján.

igv lesz az álmokból valóság. S itt, ahol elkezdődik valami új, valami nehezebb, itt ér véget az Egy srác fehér lovon című film története.

Tröszt Tibor

Kaposvár egyik új lakótelepén utcát neveztek el Dési Huber Istvánról, a kiváló proletárfestőről Budapest és Kaposvár centenáriuma alkalmából. A volt Pázmány köz egyik háza falán tegnap emléktáblát helyeztek el, amely a művész emlékét hirdeti. Eljött az ünnepségre a festő özvegye is, aki kitartó szorgalommal ápolja férje művészeti örökét. Részt vett az ünnepségen a testvérkerület — a budapesti IX. kerület — tanácsának elnöke, Készéi Pálné dr. és Verebéig György kerületi népfronttitkár, ott voltak az ünnepségen Kaposvár és a megye vezetői is.

Balogh János, a városi ta- nács-vb titkára mondott avató beszédet, melyben részletesen ismertette Dési Huber István életét és művészetét, hangsúlyozva a proletárfestő munkásságának tanulságait. E szavakkal fejezte be ünnepi beszédét:

— Kaposvár, Rippl-Rónai és Vaszary városa, e város társadalma a nagyszerű embereknek, a kiváló művészeknek, a munkásfestő Dési Huber Istvánnak állít most emléket. Ez az új lakótelep, amelynek egyik részén vidám és gondtalan gyermekzsivaj tesz mindannyiunknak oly kedvessé, s ahol százharmincöt család él korszerű otthonban, a mai naptól Dési Huber István nevét viseli.

A Zrínyi Ilona Általános Iskola úttörői virágcsokorral kedveskedtek az ünnepségen megjelent Dési Huber István- nénak. Az emléktáblaavatás után a megyei könyvtárban Készéi Pálné dr., a IX. kerület tanácselnöke megnyitotta a Dési Huber István műveiből rendezett emlékkiállítást, amelyen a festő özvegyének tulajdonában álló 231 képből negyvenet mutatnak be.

Dési Huber István fiatal korában munkásként élt a IX. kerületben, 1940-től az Ipar utcában bérelt lakást Festészete József Attila költészetével rokon. Képeinek világát szociális témák ha tározzák meg. Kállai Ernő a Magyar Művészetben 1939- ben ezt írta róla: »... képeiben, akárcsak Derkovits Gyulánál vagy Barcsai Jenőnél, a népi valóság felé forduló szemléletnek igen nagy fontosságú, teremtő erejű szerepét látjuk ... Dési Huber művészetére kínzóan nehezedik a magyar lelek szociális és nemzeti pesszimizmusa.«

Dési Huber Istvánt halála után tizennégy évvel, 1958- ban Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságáért.

Dési Huber Istvánná a kiállítás rendezéséről elmondta: — férjem képeit úgy válogattam össze erre az alkalomra, hogy bemutathassam festészetének legfőbb vonásait. Az első képek 1932-ből valók, a kubista korszakból. Ezt követik későbbi realista alkotásai.

Néhány képcím a kubista korszakból: Nyitott ablak, Tömeg, Leibknecht-lapos csendélet. A realista alkotások közül kiemelkedik a Péter Pál után, a Szoptató parasztasz- szony, a Bivalyfürdető, a Kanca csikajával. Ezeket a képeket expresszív erő jellemzi.

Megkérdeztem Dési Huber Istvánnétól: — Kaposváron mi jutott eszébe férjéről, a festőről?

— Megrendítő öröm volt részt vennem ezen az ünnepségen, a kiállítás megnyitóján. Arra gondoltam, hogy férjem nagyon örült volna, ennek a szép lakótelepnek, az új óvodának, a szép könyvtárnak ... Férjem nem vesztette kedvét sosem műveinek félreértése miatt, azt mondta: »Majd az utókor...« Most beteljesedett, amit megálmodott. amiért küzdött.

Dési Huber Istvánná a kiállítás megnyitása után a könyvtárnak ajándékozta

férje egyik rézkarc-önarcképét. Horányi Barna

November: alkoholellenes hónap

II

Egészségére...!"

Telemann-hangverseny Siófokon

(Tudósítónktól.)

Ritka zenei élményben volt része 200 siófoki zenerajongónak pénteken este a városi fanács által rendezett hangversenyen. Az est vendége a Német Demokratikus Köztársaság 28 tagú Telemann Kamarazenekara volt, amelyet elkísért e fellépésre a zenekart patronáló Harz-hegységi város, Lankeburg polgármestere is. Az együttes huszonhárom éve alakult, azzal a szándékkal, hogy a napjainkban méltatlanul mellőzött Bach- kortárs, Georg Philipp Telemann (1681—1767) műveit népszerűsítse.

Az együttes a zeneszerzőnek több olyan alkotását is fölvette műsorába, amely ismeretlen még a zenekedvelők táborában. Telemann D-dúr szvitjének Siófokon volt az ősbemutatója. A zenekar hangszerösszetétele kor- és stílushű (trombita, csembaló, fafúvósok, vonósok, üstdob), s érdekes — és talán követendő példa lehetne — a működési szervezeti formája is. A tagok kisebb része ugyanis Lanken- burg városában él; ők hetenként kétszer próbálnak. A többiek a város körzetében, egy

részük pedig távoli városokban (Drezda, Halle, Lipcse) lakik. Az együttes évenként négyszer találkozik egy-egy heti közös próbán; a távol élő tagok egyébként lakóhelyük zenekarának a tagjai.

A Telemann Kamarazenekar Siófokon mértéktartó eleganciával, stílusosan adta elő a műveket Látszott, hogy kellő gonddal készültek a föllépésre. összeszokottság, együtt- hangzás jellemezte előadásukat

A műsort követő vasárnapra két ráadás-számmal válaszoltak.

AMIKOR BARÁTI összejötelen, családi ünnepen, nagyobb társaságban köszöntésre emelik a borral teli poharat vajon kinek jut eszébe, hogy mit tart a kezében? Mérget, amelynek hatása jól ismert. Hiszen az először keresett i könnyű mámor után hamar következik a részegség, amikor az illető kritikátlan, kötekedő, brutális cselekedetekre is képes, és másnap számtalan panasszal, rosszkedvűen ébred.

A rendszeres vagy nem rendszeres, de nagy mennyi- sé-gű alkoíhol fogyasztása vezet az id-ült alkoholizmushoz. Ekkor már a mérgezés a sejtkárosító hatáson kívül a tápanyagok felszívódásában is zavart kelt A szerwműködések károsodása az idegrendszer igesn súlyos működészavaraihoz vezet így alakulhat ki a sok ideggyuladás, amely bénulásokkal, érzéskiesések kel jár. Súlyos állapot a delirium tremens (remegéses elmezavar). Izzadás, szemkáprázás, remegés, majd tájékozatlanság, tömeges, ijesztő tartalmú érzékcsalódások, nagy fokú nyugtalanság kíséri. Ez élet- veszélyes állapotot jelent Ugyancsak idült alkoholistáknál fordul elő az alkoholos hallucináció, amely abban különbözik a delirium tói, hogy a beteg tudata tiszta, de érzékcsalódásai vannak, hangokat hall, ijesztő alakokat lát, amelyek szidják, fenyegetik. Az alkoholisták gondolatvilágát féltékenységi, üldöztetéses téves eszmék is uralhatják. S nem ritka a rendszeres alkoholfogyasztás következtében létrejött epilepszia sem.

Még akkor is, ha ezen betegségek egyike sem alakult ki, biztosan és megállíthatatlanul létrejön az agy előrehaladó sorvadása, ami a teljes elbutuláshoz is vezethet. Egyes ismert alkoholfogyasztók magatartásában esetleg nem tűnik föl a változás. Ugyanis fokozatosan alakul ki és mert az illető megszokott, állandóan ismétlődő cselekménysorozatait végzi. Az ilyen ember azonban nem keres új feladatokat, hiszen azokat képtelen lenne megoldani.

A legsúlyosabb az alkohol egészségkárosító hatása a gyermekkorban, hiszen fejlődő szervezetet támad meg. Sajnos, sokszor az alkoholista szülő a gyermekét is alkoholistának neveli. Ennek megakadályozása érdekében is kell tehát az alkoholizmus ellen küzdeni.

Az alkoholizmus nemcsak a férfiak betegsége. A nők azonban — és a családjuk is — jobban szégyenük, hogy isznak, így szenvedélyük nem lesz olyan hamar nyilvánvaló. Erre sokszor csak az ideg- rendszeri vagy jellembeli elváltozások hívják föl a figyelmet. A téves életszemlélet következményeként az egyenjogúság nemcsak a munkában, hanem a szenvedélyeidben is megnyilvánul

Néhány ember kezdetben csak a társaság kedvért iszik, vagy az alkohol mámort okozó hatását használja ki, és igen hamar alkoholistává válik.

AZ ALKOHOLIZMUS nemcsak egészséget, családi életet rombol, hanem veszélyes a társadalomra is. Kormányzatunk intézkedéseket hozott a túlzott alkoholfogyasztás ellen. Ezen túlmenően nagy a szerepe a társadalmi összefogásnak, a megelőzésben és a gyógyításiban is, ahol igen fontos a betegség,belátás, a a 'környezet, a család és a munkahely segítsége. Sajnos, gyakori, hogy ezek hiányoznak. Ahelyett, hogy a gyógyulni akarókat környezetük figyelmeztetné, s az utókezelésen való megjelenésre biztatná, inkább gúnyolja, rosszra csábítja, vagy nem törődik velük. Nemcsak orvosi, politikai feladat az alkoholizmus megelőzése és gyógyítása, hanem emberi kötelessége a társadalom minden tagjának. Jussanak eszünkbe a fent leírtak, amikor alkalmakként megfogjuk a teli poharakat, és magunkat is becsapva, sugárzó arccal mondjuk: »egészségére!«

Dr. Gergely Ilona