Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-09 / 262. szám

Idegesség az üzemben Minden munkahely tele van idegességforrásokkal. Ezek azonban mindig másutt és másként, kisebb vagy nagyobb erővel törnek a felszínre. Nor­mális időszakban alig okoz nagyobb bajt, esetenként azon­ban mindent elönthet: kapko­dást, zűrzavart, intrikát, féke­vesztett indulatokat kavarva. De tagadhatatlan, hogy a ren­des időszakban is mindig mun­kál valahol, és ha nem is min­dig érhető tetten, vagy kevés figyelmet fordítanak is rá, mindenképpen befolyásolja a munkát. A kaposvári MEZŐGÉP tabi gyára kommunistáinak egy csoportjával beszélgettem az idegességet kiváltó okokról. Azt már az első mondatok után megállapíthattam, hogy úgynevezett normál időszak­ban tértem be a gyárba, ami­kor az egész munkahelyet át­fogó, sok emberre egységesen ható feszültségforrás nincs, és jó ideje nem is volt A viták, az elégedetlenség, az idegeske­dés természetesen nem isme­retlen fogalmak most sem. Ilon András lakatos csoport- vezető, a pártvezetőség tagja azt mondja: — Vidéki üzem vagyunk, a dolgozók túlnyomó többsége kis háztáji földjén gazdálko­dik is. Ez már több-kevesebb idegeskedést okoz, hiszen vagy fáradtan jönnek á délutáni műszakra, vagy a munkahely­ről a kertbe, a mezőre igye­keznek. Szerintem ez is közre­játszik abban, hogy a munká­sok közül sokan szednek nyug­tató tablettákat. — Mit lehet ez ellen tenni? — Semmit. Egyelőre leg­alábbis. Csak kénytelenek va­gyunk számolni vele. Azután itt vájj ez az _yj^ bizonylati rendszer — folytatja. — Olyan adminisztrációt követelnek tő- umlf Középvezetőktől, ami el­vonja az időnket más, fonto­sabb tennivalóktól, az embe­rekkel való foglalkozástól, a szervezési feladatoktól. Tanácskozás a DH munkarendszerről Csütörtökön a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Vasas Szakszervezet rendezé­sében a Láng Gépgyár műve­lődési házában munkaértekez­letet tartottak annak a 21 kohó- és gépipari vállalatnak a képviselői, amely 1971 októ­berében csatlakozott a Dol­gozz hibátlanul! munkarend- szerhez. Koltai Endre, a Vasasszak­szervezet titkára foglalta össze a kétéves munka eredményeit és gondjait. Elmondta, hogy napjaink egyik fontos gazda­sági problémája a munka- és üzemszervezés. Ennek elméleti megalapozásához és gyakorlati megvalósításához adhat jelen­tős segítséget azoknak a vál­lalatoknak a tapasztalata, amelyek már legalább két éve a Dolgozz hibátlanul! munka- rendszer bevezetésén, illetve megvalósításán munkálkod­nak. Tovább kell finomítani a DH és a munka- és üzemszer­vezés kapcsolatát, az azonos és kapcsolódó területeken az együttműködést még tökélete­sebbé kell tenni. A vállalatok nagyobb részénél, érezve a feladat jelentőségét, gyorsan alakultak meg az irányító bi­zottságok, készültek el a fel- ' adattervek. A gondos munka mindenütt jelentős minőségja­vulást, selejt- és garanciális hibacsökkenést, jobb gépki­használást eredményezett. A szakszervezeti szervek a pro­pagandamunkában is és a munkabizottságokban is jól támogatták a munkarendszer bevezetését. A vitaindító után a vállala­tok gazdisági vezetői, szak- szervezeti tisztségviselői is­mertették a DH munkarend- szerben elért eredményeiket, tapasztalataikat, módszerei­ket és további terveiket — Sokat Vitáztunk ezen kü­lönböző fórumokon — szól közbe Németh hajós párttit­kár, termelésvezető —, de akárhogy csűrjük-csavarjuk, nem tudjuk nélkülözni az üzemszervezésben. Ez a Pata­ki-tél e rendszer egyébként csak nálunk új, másutt — ha­sonló nagyságú üzemekben is — már több, kevesebb idő óta eredményesen alkalmazzák. Tudjuk, hogy nehéz megszok­ni, de ha begyakorolják, nem vesz el annyi időt 7este* József főműve­zető az anyagellátás egyenet re..Sc:get említi. Ha emiatt nem folyamatos a munka, érthető­en idegesek az emberek, és elsősorban közvetlen vezető­jüket okozzák. — És még valami — veszi át a szót ismét Ilon András. — A csoport tagjai pillanatok alatt fölmérik, »mennyi pénz van« egy-egy munkában. Ha keveslik, kínnal-keservvel áll­nak neki, és még tovább dol­goznak rajta, mint kellene. Ha jobban fizet a munka, megvan a lendület is, és veszekedés sincs. — Sajnos, ezen nem lehet segíteni — kapcsolódik a be­szélgetésbe Hanyecz Imre fő­mérnök. A csoportok ugyanis nem egyforma erősek. Az egyik ilyen, a másik olyan jellegű munkában járatosabb. — Még valamiről ne feled­kezzünk meg — mondja Tóth Pál forgácsoló. — Arról, hogy minden csoportban akadnak gyengébben dolgozók, sőt olya­nok is, akik igyekeznek min- nél kevesebbet tenni. Magya­rul: szívesebben lógnak, mint dolgoznak. Na most, ha ezt szóvá teszik a társak, megvan a baj. Négyszemközt még el­megy valahogy, de fórumon csak kerülgetik a forró kását, példálóznak, célozgatnak. Ilyenkor nem veszi magára az inget mindenki, vagy olyanok is találva érzik magukat, akik­re nem is céloztak. Utána gyorsan kipattan a veszekedés. Merencsics József, Vörös Károly csoportvezető lakatos és Ilon András egymást kiegé­szítve mondják el, milyen fe­szültséget okoz a segédmun­káshiány. A gyárban ugyanis magas a szakmunkások ará­nya, és így gyakran az anyag- mozgatást, a kiszolgálást is maguknak kell elvégezniük. Ez nem jó sem a csoportnak, sem a gyárnak. Ezen — ismer­ve a helyi viszonyokat, a köz­ség ipartelepítésének ütemét — csak a nagyobb fokú gépe­sítés segíthet. Keller László igazgató — akivel csak később tudtam be­szélni — mindezeket még megtoldja azzal, hogy van itt egy kis generációs feszültség is a régi, gépállomási szak­munkások és a fiatalabbak kö­zött. Nem mindenki tudott lé­pést tartani idősebb korban a fejlődéssel. Dehát mit lehet tenni? Néhány évük van a nyugdíjig, egyáltalán nem ér­demlik meg, hogy ne bánja­nak velük tisztességesen, mint ahogy erejükhöz, képességük­höz mérten dolgoztak ők is a gépállomások hőskorától kezd­ve. A gyár gazdasági vezetői és pártszervezetének kommu­nistái azt tartják: nyugodt kö­rülmények között, kiegyensú­lyozottan folyik a munka. En­nek legfontosabb feltételét biz­tosították: a jövő év első felé­re máris lekötötték kapacitá­sukat. Ez azonban azt jelenti, hogy még erre az évre is fe­szített tervet kell teljesíteniük, és a követelmény nem csök­ken jövőre sem. Ehhez pedig — jól tudják — mindenekelőtt a kooperációt kell fejleszteni, az anyagellátás folyamatossá­gát biztosítani, és javítani a bstső szervezettséget. No meg jooban odafigyelni az apróbb dolgokra, következetesen csök­kenteni az idegességforrásokat. Paál László Túl ex „első félidőn..." Vízrendezés, talajjavítás a tsz-ekben »Előnyös, hogy a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium a IV. ötéves terv időszakára évenként megha­tározta a meliorációs támo­gatási keretek nagyságát. Így több évre előre ütemezve elő lehetett készíteni a beruházá­sokat« — olvasom a Somogy megyei Tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályá­nak előterjesztését, melyet a mezőgazdasági fejlesztési al­bizottság legutóbbi ülésére ké­szítettek. Az említett »keret« végszámaként az 1971—75 kö­zötti időszakra felbontva, ha­talmas összeg szerepel: 280 millió forint Nem helyes, ha csak víz­rendezésről vagy csak talaj- javításról beszélünk, amikor a melioráció szót halljuk. Külö­nösen akkor nem helytálló a két folyamat azonosítása, ha komplex munkáról van szó. A komplex meliorációs munka azt jelenti, hogy a vízrende­zésen túl több más, ehhez szo­rosan kapcsolódó tennivaló tartozik ide, pontosabban mindazon intézkedések benne foglaltatnak a meghatározás­ban, melyek a termőképesség megóvását és további foko­zását, a természeti előfeltéte­lek megvalósítását célozzák. Megyénkben az 1971. de­cember 6-i operatív bizottsá­gi ülés öt évre meghatározta az ilyen feladatokat. Azóta csaknem két év telt el, a IV. ötéves tervnek több mint a fe­le. Mit mond a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya az elmúlt idő­szakról? Az intézkedések létrejötte­kor főként a zselicségi táj­egységre, a Rinyaésa Tetves­patak vízgyűjtőjében gaz­dálkodó üzemek komplex meliorációs munkáira, to­vábbá a kedvezőtlen adottsá­gú tsz-ek gazdaságon belüli vízrendezésére voltak tekintet­Barkácsoló gyerekek kozott: Bőg a motor, olvad a kopognak a kalapácsok HÁNYSZOR mondják a szü­lők: — Kisfiam, ne nyúlj az olló­hoz! — Tűnj el a tűzhelytől, mert megégsz! — Ne pancsolj a festékkel, mert piszkos lesz a ruhád! Néha úgy védjük őket, hogy megakadályozzuk az alkotást, ahelyett, hogy megtanítanánk őket az eszközök használatára. Pedig mindent akarnak csinál­ni csak egyszerű szemlélődés után is. Hát még ha megmu­tatjuk! Nézd! Milyen szép. Te is megcsinálhatod! Ezzel, eb­ből, így... A minap megláto­gattam három szakkört a Ki­lián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. Ta­núja voltam a munkájuknak. Apró, vörösréz lemezek me­legednek az iparművész szak­kör termében a kályhán. Álta­lános iskolás gyerekek ülik körbe a hosszú asztalokat, ti­zen ke iáén. A zaj senkit sem zavar Ütik a lemezeket kis kalapáccsal. A lányok karpe­recét készítenek, a fiúk busó­fejet, madarakat, kis alakodat domborítanak a lemezekre. Közben tervezik, hova teszik, kinek adják. Egy másik aszta­lon üvegek sorakoznak — tele színes lével. Ki gondolná, hogy gyertya készül? Engem is megismertettek a gyertya- öntés módjával. Hatodikos kis­lány mesélte: — Felolvadt a paraffin a fa­zékban, azután színeztük sár­gára, rózsaszínre, majd üve­gekbe töltöttük. Ha teljesen megdermed — ennek legalább egy hét kell — leverjük róla az üveget, azután fonalat fű­zünk bele. — Tanár bácsi! Csináltam egy napot — kiált az egyik fiú Bencze István tanárnak, aki a szakkört vezeti. Már hozza is mutatni, pedig még alig vette le róla a kalapácsot A lányok karkötővel a kezü­kön illegnek-billegnek. Az egyik elmeséli, hogyan került .ide. — Pócs Gabi vagyok. Zsófi néni, a csapatvezető a Rákóczi iskolában mondta, hogy tavaly látott egy kiállítást itt a ház­ban: kisegítő iskolások szakkö­rének bemutatója volt. El­mondta, mit tudtak csinálni különböző anyagokból. Mi is megpróbálhatjuk, ha eljövünk ide. A mai a hatodik foglal­kozás, de már tudok batikolni. Otthon is készítettem egy té­rítőt. Anyuka mondta, hogy hagyjam abba, mert büdös a paraffin. Igaz, valóban több­ször kereszthuzatot kellett cs nálni, de amikor elkészült a terítő, örültek apukával, mert szép. Most ott van a tv tetején. A motorszerelő szakkör mű­helyében Coller János a két­ütemű motor működését ma­gyarázza a fiúknak. Lerajzol­ta mindenki saját füzetébe is. Gyorsan a saját rajzukon is el­lenőrzik, valóban úgy rajzol­ták-e a szerkezetet, ahogy a nagy ábrán látható. JOBBAN megnézem a fiú­kat. Mind hatodik, hetedik, nyolcadik osztályos. Akad köz­tük gimnazista is. De nicsak, az egyiknek kék nyakkendője van, s alig éri fel a szerelő­asztalt. — Második osztályos vá­gj ck. Ki mondta, hogy jöjjek ide? Senki. Én mondtam apu­kának, hogy láttam az iskolá­ban — a gyakorióban —, hogy lehet ide járni. Tanultam már a hengerfejekről, ma meg a kétütemű motorról. A tanár bácsi, aki a testnevelést tanít­ja csak ennyit mondott: leg­először Trabantot tanuljak meg szerelni, mert neki az van. A Kun Zoli meg azt mondta az osztályban, hogy ne csak azt tanuljam meg, hogyan kell széjjelszedni a motort. Motor- szerelő akarok lenni. A szom­széd bácsi mindig odahív, ha javítja a motorját. Nekünk nincs se autónk, se motorunk. Ha mondjuk öt évig idejárok, biztosan megtanulom, hogyan kell velük bánni. Kicsit las­san írok, de segít a tanár bá­csi — s Coller Jánosra, a VBKM szikraforgácsolójára mutat Hontváry Endre. Azután még hozzáteszi: — Hívtam a többieket is az osztályból, de azt mondták, nincs az úgy itt a szakkörön, ahogy én elmondom. Hát még ha arról beszéltem volna, hogy három igazi motorunk is van! A modellezőknél este öt óra­kor kezdődik a foglalkozás. Rajzok fölé görnyednek a fiúk, s nézik, hogyan van a tervrajzon az a repülő. Azután előkerülnek a szögek, a kala­pácsok, a kis fűrészek, s ki tudja még, mi minden. Petró­leumlámpa fölött léceket me­legítenek, hogy könnyebben lehessen hajlítani. Tóth Péter éppen bordákat szögei egy Pajtás-repülőgép­hez. Láttam, izgatott már, hi­szen rögtön kezdődik az ered­ményhirdetés. Szombaton dél­után ő lett az első a röptetés- ben. A szakkört Cserjési János vezeti. Két csoportja van. Az egyiicben 3—5-ig, a másikban 6—8. osztályig járnak a gye­rekek. Persze ez csak hivata­losan van így, hiszen mikor kifelé jöttem az ajtón, egy na­gyobb fiú került el. Kész mo­delleket hozott. Harmadikos gimnazista, de még nem tud megválni a szakkörtől. ESTE VAN, mégsem szűnt meg az élet a házban. Az eme­leten kopácsolnak, a földszin­ten néhány gyerek beszélget még. Az ajtóban szülők vár­nak a kisebbekre, kint az ud­varon a motorszakkörösök for­dulnak egyet-kettőt a három masinával. Berregnek a moto­rok, égnek a lámpák. Coller János mögül hátrafordul egy kisfiú, Hontváry Endre. Ezt mondja a tekintete: — Ugye nem hazudtam, még motorozunk is! Bosszú Éva tel. Az említett hatalmas ösz­szegű állami támogatást nem szabad elfecsérelni, »lyukfol­tozó« célokra fordítani — ez kézenfekvő. Ebből adódott a felalat, hogy koncentráltan, egy-egy helyre adott nagyobb összeg hatékonyabb felhasz­nálásával segítsék elő a meg­oldást. Viszont éppen ezek az amúgy is nehéz körülmé­nyek között gazdálkodó tsz-ek (ahol a talajjavítás és a víz­rendezés leginkább indokolt a gazdaságosabb termelés ér­dekében) szűkében voltak — és vannak — a munka komp­lex elvégzéséhez szükséges saját anyagi erőnek. Indokolt volt az állami tá­mogatás összegének az emelé­se ezeken a területeken, s nem is maradt el a várt elő­relépés. A befogadó vízgyűj­tők állapota megfelelő, jó karban vannak az üzemi víz­folyáshálózatok, a tervek ké­szítése és a kiviteli munkák második szakasza csaknem nyolcvan üzemben befejező­dött. Az erők koncentrálásának eredménye lényegében a múlt évben volt érezhető. Nőtt az üzemen . belüli vízrendezések­re vonatkozó igény, s előbbre vitte a feladat megvalósítá­sát, hogy a MÉM a tervidő­szakon belül évekre szólóan lebontotta az állami támoga­tási keret összegét. A Tetves­patak vízgyűjtőjében példá­ul négy üzem helyezkedik el, itt a múlt év végéig több mint 6,8 milliós munkát teljesítet­tek, a zselicségi tájegység nyolc gazdaságában 13,8 mil­liót. A Rinya vízgyűjtőjének tizenkilenc üzeméből 16 ren­delkezik a komplex kivitelezés feltételeivel, s ebből három­ban indult meg a kivitelezés. Az idén természetesen to­vább folytak — és folynak — a munkák, jóllehet helyenként a kevés saját erő fékezően hat. Ez az esztendő főképp a mű­szaki tervek készítésének az időszaka, a nagyobb arányú kivitelezések jövőre indul­nak. A munkákhoz néhány termelőszövetkezet az eddiginél is nagyobb állami támogatást kap. A gazdaságok látják az egy­bevont általános talajjavítá­si és talajvédelmi munkák lé­nyegét. Tanúsítja ezt az a tény is, hogy egyrészt nőtt a komplex munkákra vonatkozó igény, másrészt pedig csök­kent azoknak a termelőszö­vetkezeteknek a száma, me­lyek csak egy-egy részfeladat megoldását tűzik maguk elé. Találni példát arra is, hogy cél megvalósítására az eddi­ginél jóval több saját erőt fordítanak, esetenként más be- ■■ ázások rovására is. Jel­lemző egyébként, hogy amíg 1971-ben a mezőgazdasági üzemek — az állami támoga­tással együtt — 46,4, addig ta­valy már 52,3 millió értékű meliorációs munkát végez­tek Somogybán, az idei meg­nyitás pedig 58,2 millió fo­rint. Ugyanakkor nőtt a víz­gazdálkodási és talajjavító társulások munkateljesítmé­nye is a megyében. Túl az »első félidőn«, ked­vező tapasztalatok vonhatók le arra nézve, hogy mező- gazdasági üzemeink igye­keznek megvédeni, sőt javí­tani termőtalajukat. Gondok azonban még vannak, s mint­hogy idézettel kezdtük írá­sunkat, azzal is fejezzük be: »A kedvezőtlen adottságú üze­mekben még a 20 százalékos támogatásemelés esetében is probléma a saját erő biztosítá­sa. A szennaiak például' az idei évi kivitelezéshez csak szeptemberben tudták leten­ni a saját erőt. A jelenlegi gyakorlat szerint nem rendel­kezünk hosszú lejáratú meli­orációs célhitellel, a mező- gazdasági üzemek nagy ré­sze viszont nem tudja vállal­ni — vagy sok esetben nem is kapja meg — a középlejá­ratú hitelt.« Hemesz Ferenc Kocsimosó és hangtompító A Somogy megyei Finommechanikai Vállalatnál ez évben kezdték meg az RFE 09-es vízsugaras alváz- és kocsiszek­rénymosó gyártását. Eddig ötöt szállítottak az AKÖV-ök részére. Az új mosót az autóbuszok mosására használják. A nehéz fizikai munka megkönnyítésére emelővillás vU- 1 any targoncákat helyeztek üzembe, melyek nagy segítséget nyújtanak az anyagmozgatásban. Képünkön: A Silka hang­tompító alkatrészeit szállítják a festőműhelyből összeszero- lÓSNk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents