Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
Fogadtatás és visszhang Az erők összefogására van szükség Érdeklődés és egyetértés fogadta a megyei pártbizottság szeptember 28-i állásfoglalását, melyben Somogy minden oldalú fejlődése és gondjai, valamennyiünk feladatai tükröződtek. Azóta — mint amikor ■az állóvízibe kavicsot dobnak — gyűrűzik tovább az alap- gondolat. A hangzatos deklarációk helyett az önvizsgálaton alapuló elemzés, az ösztönző lelyi útmutatás, az erők megsokszorozására mutató kész- ég tanúi lehetünk az egész negyében. A kommunisták minden járásban és városban aktívaüléseket tartottak az el- núlt napokban. Széles körű vi- ;a bontakozott ki ezeken a tanácskozásokon, de sehol sem arról, hogy kell-e az eddiginél felelősségteljesebben, oda- adóbban tevékenykedni a határozatok végrehajtásáért, hanem azon, hogy milyen módszerekkel, milyen hibák leküzdésével, hogyan tudunk előbbre jutni. Az ötletek és javaslatok, az önkéntes vállalások és kezdeményezések özönéből kötetre valót lehetne összegyűjteni. Mégsem a részletek foglalkoztatnak, inkább az, hogyan érvényesült ezeken az aktívákon a megyei állásfoglalás szelleme, mit és mennyit értettek meg belőle az emberek, látják-e saját területük gondjait, feladatait, és mit akarnak tenni? Két aktívaülésen, Siófokon és Barcson — ahol Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára is felszólalt — magam is részt vettem. De értesülhettünk a többi aktívaülés munkájáról is. A legáltalánosabb — és leglényegesebb — megállapítás az lehet, hogy a kommunisták egységéről, az alapdokumentum egységes értelmezéséről tanúskodtak ezek az eszmecserék. Jó módszernek bizonyult, hogy a megyei pártbizottság nyomtatásban a kommunisták rendelkezésére bocsátotta a megyei határozatot. Ez nemcsak arra volt jó, ‘ftmy már otthon és előre áttanulmányozhatták minden rész- jitftél, hanem arra is, hogy a megyei helyzet ismeretében elmélyültebben elemezhették saját munkaterületüket, részletesebben foglalkozhattak a járás pártéletével, ideológiai és gazdasági kérdéseivel, önmaguk gondjaival. összehasonlításra leginkább az északi és a déli járás, a, siófoki és a barcsi ad alkalmat. S ha először azt kellene elmondanunk, ami közös volt ezeken az aktívákon, akkor az előbb már említett egységről, a kommunisták aktivitásáról (mindkét tanácskozáson tizenhatan szólaltak föl), a megyei állásfoglalás helyesléséről, s a tettrekészségről szólhatunk. Mindkét helyen a legkülönbözőbb beosztású vezetők, párttitkárok, tanácsi és gazdasági irányítók, tsz-elnökök és az értelmiség, az ifjúság képviselői kértek szót, tehát a hozzászólásokban is helyet kapott a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet minden fontos területe. A megyei pártbizottság első titkárának szavaival élve, mégis azt lehet mondani: a barcsi kommunisták valamivel mélyebbre ástak, mint a siófokiak. Meghatározta ezt a vitaindító is, amely Siófokon inkább azt kutatta, ami közös a megyei állásfoglalással, Barcson pedig azt, ami eltérő, ami helyi, ami sajátos. Ez idézte elő, hogy a barcsi aktívaülésen mélyebb volt a helyi elemzés, konkrétabb az állásfoglalás. Igaz, hogy a siófoki kommunistáknak kevesebb idejük volt a felkészülésre. S ha még jobban meg akarnánk szorítani az összehasonlítást, azt mondhatnánk: amíg Siófokon a megyei állásfoglalás megállapításainak igazsága, realitása állt a bevezető és a vita középpontjában, addig Barcson a határozat szelleme érződött jobban. Ez a tapasztalat is arra utal, hogy egy-egy határozat adaptálása, helyi alkalmazása nem a részletek helyi ismétlését, hanem a mondanivaló lényegének, szellemének átültetését követeli tőlünk. Nagyobb önállóságot is egyben és kezdeményezést. Milyen általánosabb észrevételekkel, megállapításokkal találkozhattunk ezeken az aktívaüléseken? Mindenütt egyetértettek azzal (Barcson több helyi példával is igazolták), hogy a járás általános és örömteli fejlődése nem ok a megnyugvásra, nem idézhet elő megtorpanást. Az eredményeket méltó helyükre állítva inkább arról volt szó, hogy mi nem valósult meg a X. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozataiból, a IV. ötéves terv célkitűzéseiből, s a feladatok végrehajtását milyen objektív és szubjektív tényezők akadályozzák. Kifejezésre jutott az is, hogy a kommunisták vállukon érzik a vezetés gondját és felelősségét. Nem véletlen tehát, hogy a vitákban nagy teret kapott a pártmunka, a párt belső élete, szervezetei munkamódszerének, tettrekészségének további fejlesztése. Ez is útmutatás a megye lakói számára, hiszen arra utal, hogy bármilyen feladataink, nehézségeink vannak, először önmagunkba kell tekintenünk. Párttitkáraink, gazdasági, társadalmi és állami vezetőink ne kívül és másokban, hanem először önmagukban keressék a hibát, s tetteikkel készítsék elő a fellendülés kibontakoztatását. Ezzel összefüggésben mondta el Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első tiktára, hogy a határozat végrehajtása a kommunisták számára utasítás, a párton kívüli dolgozókhoz kérés, figyelemfölkeltés; de a tetteknek mindenütt meggyőződésen kell alapulniuk. Az aktívákon természetesen nemcsak a pártvezetésről volt szó. Igen nagy teret kapott a vezetés általában. Siófokon például elhangzott az a korántsem megnyugtató megállapítás, hogy néhány gazdasági vezető egyénisége, munkamódszere gátolja a fejlődést. Pedig mindenekelőtt és mindenütt a vezetőnek kell képviselnie a haladót, az előrevivőt. Szóba került ez Barcson is, főként a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban. A kommunisták elemezték a zárt termelési rendszerek, az iparszerű mezőgazdasági termelés elterjesztésének feladatait, a feltételek kialakításának lehetőségeit. S kiderült, a nagy gazdaságok létrehozását, a kisebb termelőszövetkezetek egyesülését nemegyszer a tsz-vezetők — egyéni presztízsük féltése miatt — akadályozzák. Tarthatatlan állapot ez — mondták ki a kommunisták, hiszen az ilyen tsz-elnökök akaratlanul is saját tagságuk, a megye és a népgazdaság érdekeivel állnak szemben. Megszívlelendő gondolatként hangzott el az aktívákon: az időt kell megnyernünk szövetségesünknek. Mert nemcsak az elbizakodottság, hanem a lassúság, az elmélá- zás is káros; visszavet a fejlődésben, lemaradást, behozhatatlan mulasztást idézhet elő. S ezt nem engedhetjük meg magunknak. A megyei pártbizottság — mint Németh elvtárs mondta — mindent megtesz azért, hogy a két kongresszus közötti utolsó évben még nagyobb lendületet vegyen a fejlődés. De ezt önmagában semmiképp sem biztosíthatja. Szükség van minden kommunista tettrekészsé- gére, következetes és felelősségteljes munkájára. El kell számoltatni azokat a vezetőket — mondta —, akik nem jól sáfárkodnak megbízatásukkal. Utalt arra is, hogy a hatalommal nem szabad visszaélni, s hozzátette: az is visszaélés a hatalommal, ha valaki nem, vagy nem megfelelően él vele. S hogy milyen óriási szerepe van a szocialista demokrácia kiszélesítésének, ez is méltó helyet kapott a tanácskozásokon. Nem véletlenül került szóba: ha fegyelem és rend van a munkahelyeken, ha felszabadult a légkör, akkor egyre több ember kér szót, hogy aktívabban vehessen részt az alkotó munkában; véleményt mond, közbeszól és cselekszik odaadóan. Ezáltal szélesedik a demokrácia, és vele együtt erősödik a központi akarat. Új eljárással festenek •íj. Az aktívákon elemző módon kerültek szóba az iparfejlesztés kérdései, a lakosság foglalkoztatása, az egészségügyi, a kulturális és a szociálpolitikai eredmények, gondok, a lakás- helyzet, és mindaz, ami összefügg az életszínvonal emelésével, a lakosság életkörülményeinek további javításával. A kommunisták egyéni és közös állásfoglalásai azt tükrözték, hogy egyetértenek a megyei állásfoglalással, készek megvalósításáért az eddiginél is nagyobb akarattal, következetességgel tevékenykedni. — Munkánknak megvan az értelme, megérik a gyümölcse is — mondta Németh Ferenc. — És megvan a feltétele annak is, hogy mielőbb kiküszöböljük a hibákat. Törekvéseink nem öncélúak, hiszen a Somogybán élő emberek boldogulását hivatottak elősegíteni. A X. kongresszus fő mondanivalója az, hogy magasabb színvonalon valósítsuk meg a gazdasági szervező, ideológiai nevelő munkát. S mivel a párt politikája a munkásosztály, a nép életérzéseit, céljait foglalja össze, kötelességünk önmagunkkal, a megye lakóival szemben, hogy legjobb tudásunk szerint, az erők összefogásával és következetesen tegyünk meg mindent a határozatok végrehajtásáért. Az aktívák Után pártnapokon, taggyűléseken, különböző fórumokon gyűrűzik tovább a megyei állásfoglalás. S az elemzést, a megértést és egyetértést minden bizonnyal tettek követik. Fejlődésünk fölmérése, a számvetés és a további feladatok meghatározása fölfrissítette a vérkeringést Somogy pártszerveiben és szervezeteiben. Arra is meg van a biztosíték, hogy ez lendületet adjon minden somogyi ember számára. J. B. Nagyüzemi feldolgozás — kisüzemi szállítás Konténerben az áru A REKONSTRUKCIÓ 1969- ben fejeződött be a Nagyatádi Konzervgyárban. Azóta négy év telt el. A különféle technológiai eljárások fejlesztése azonban a belső anyagmozgatás korszerűsítését is megköveteli, a termelés növekedése pedig a raktár jobb kihasználását teszi szükségessé. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület Somogy megyei Szervezete rendezte meg a műszaki és közgazdasági hetek alkalmából azt a találkozót, melyen Jámbor László, a gyár üzemszervezési csoportvezetője e gondok megoldásának lehetőségeit ismertette. Az ország konzervgyáraiba évente ötvenezer vagon nyersáru érkezik csaknem kétszáz felvevőhelyről. Az állami gazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel kötött szerződés biztosítja az állandó és folyamatos nyersanyagszállítást. A zökkenőmentes feldolgozás azonban megköveteli a szállítás modernizálását is. Ezen elsősorban gyáron belül lehet és kell segíteni. A Nagyatádi Konzervgyárban a dolgozók mintegy negyven százaléka foglalkozik anyagmozgatással. A hatvanas évek elején kezdődtek meg a szállítás korszerűsítését célzó kísérletek a gyárban. A termelést azonban a nagyüzemi feldolgozás mellett a kisüzemi szállítás jellemzi. Gyáron belül úgy tűnik, megoldódott az anyagmozgatás. Emelővillás targoncák váltották fel és gyorsítják az eddig kézi erővel végzett munkafolyamatokat. A gyár a rakodólapos anyagmozgatással megoldotta egyik legégetőbb gondját: sokéves panasz volt, hogy a beérkezett nyersanyag tárolására használt ládák idő előtt tönkrementek. Sokszor nagy területet foglalt el a hibás vagy a használaton kívüli ládák tömege, akadályozva a szállítást. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy jól bevált a konténeres anyagszállítás. Sokkal gazdaságosabb, és mivel a ládák szabványméretűek, nem okoz gondot a rakodás sem. A gyümölcs- és zöldségfélék károsodás nélkül érkeznek a feldolgozóhelyre. Az előadásból azonban kitűnt, hogy a gyáron belüli anyagmozgatás ésszerűsítése csak része annak a sok szemből álló láncnak, mely a termőföldeken kezdődik. Jéger Ferenc, a gyár igazgatója felszólalásában mutatott rá arra, hogy az eddigi gyakorlat — a kézi szedés után a termény többszöri átrakása — megnehezítette a gazdaságos szállítás megszervezését. Több termelőszövetkezetben kell bevezetni a konténeres anyagszállítást. Ezentúl száz vagonnál nagyobb tételek gyárba szállításakor kizárólag tartályládákat vesznek igénybe. A csökö- lyi termelőszövetkezetből az idén mintegy 140 vagon paradicsomot szállítottak be ilyen módon. Javaslatként hangzott el a tanácskozáson, hogy a gyár próbálja megoldani a termények legalább egyszeri tisztítását a termelőhelyeken. A raktárépület jobb kihasználása végett valósította meg a gyár a magastárolást. A 7600 négyzetméter alapterületű raktár további növelése lehetetlen. A tanácskozáson azt‘vitatták meg, hogy az 1971-ben először alkalmazott tárolási módszernek melyek a továbbfejlesztési lehetőségei és milyenek az eddigi tapasztalatok. Elmondták, hogy az ilyen rakodást elsősorban az üveg minősége határozza meg. A többször hőkezelt és felhasznált üvegek már gyengébbek, és kevésbé ellenállóak a több mázsás terheléssel szemben. Fontos, hogy csak selejtmen- tes késztermékeket adjon át a minőségvizsgáló a raktárnak. Előfordult ugyanis, hogy a rosszul lezárt üvegekből kiömlő szirup eláztatta a sorok közötti hullámpapírt, ezzel az egész rakományt veszélyeztette. A TAVALY VÉGZETT sokféle kísérlet eredményeként új tárolási módszerek születtek, közülük a vegyes tárolás a legjobban hasznosítható. Különféle nagyságú üvegek és üvegsorok kerültek egymásra, így több készterméket lehet azonos felületen elhelyezni. Hátránya, hogy átrakáskor az egész tömböt meg kell mozgatni. R. G. Űj eljárással festik a termékeket az óbudai Gépipari Szövetkezet marcali telepén. A festő konveaittal mártásos és égetéses eljárással festenek és zománcoznak, ez minőségileg sokkal jobb a szórópisztolyos megoldásnál. Az új eljárással harminc ember munkáját takarítják meg. A fiatalokra lehet számítani A Baiaton-part tisztaságáért NÉHÁNY ÉVE hirdették meg a Balaton-parti községek között a Virágos Balatonért versenyt. A cél: az ott lakók igyekezzenek minél tisztábbá, barátságosabbá, virágosabbá tenni szűkebb környezetüket, a magyar tengernek azt a részét, ahol élnek. A vetélkedő idei fordulóját a közelmúltban értékelték: Az eredmény: Ba- Latomföldvár a legjobbak közé került, mégpedig a fiatalok segítségével. Külön kategóriát írtak ki a KISZ-korúak és az annál fiatalabbak számára. A földváriak a kategória első helyét szerezték meg. — Mindig lehet rájuk számítani — mondta Tóth János, a községi tanács elnöke — a tavaszi nagytakarítástól kezdve az egész idegenforgalmi idény befejeztéig. Bármilyen feladattal keressük meg őket, készségigei jönnek, segítenek a tóparton és a község egész területén. Nagy munkát végeztek például a művelődési ház környékének rendezésében. Nemcsak a KISZ-esek, hanem az általános iskolások is nagyon sokat dolgoznak, természetesen a pedagógusok vezetésével. Földvár a déli part egyik legszebb fekvésű és legszebben rendben tartott üdülőhelye. A társadalmi munka és segítség mellett csak úgy valósítható meg mindez, ha egy kézben futnak össze a szálak. A munkákat a tanács hangolja össze. A tanácselnök egy évre szóló ütemtervet mutat Ebben pontosan feltüntették, hogy melyik hónap hányadik hetében milyen feladatot kell végrehajtani. — Ehhez a munkához meghatározott pénzösszeg áll rendelkezésünkre, részben saját költségvetésünkből, másrészt a Balatoni Intéző Bizottságtól. Az összeg meghatározott. Igyekszünk úgy fölhasználni, ahogy a leggazdaságosabb. A karbantartási, településrendezési munkát a tanács által alkalmazott brigád végzi el egy üdülőhelyi előadó irányításával. A munka azonban csak a sok-sok társadalmi segítséggel együtt lehet igazán eredményes. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az őszi nagytakarítás a parton; annyi a lehullott levél, az összegyűjteni való elszáradt virág, hogy nagyon nehezen győzik. Ugyanígy tavasszal, a kiültetéskor. — Mi okozza a legnagyobb gondot? — A tópart. Nagyon sok munkát és pénzt fordítottunk a vízpart útjaira, a sétányokra, a partvédelemre. De szinte ugyanannyi, vagy még több pénz kellene a felújításra, a karbantartásra. És ez az összeg kevés. Ismét csak arról tudnék beszélni, hogy ilyenkor jól jön a társadalmi munka; csak a parti fenyvesben ötvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a fiatalok. A tanácselnök szobájában két oklevél is vám a Tegyünk többet Somogyért! mozgalomban elért jó helyezés dokumentum ai. — Én nem is választanám szét a kettőt; a Virágos Balatonért mozgalmat, és az utóbbit, hiszen az egyik kiegészíti a másikat. A Tegyünk többet Somogyért! tá- gabb, magában foglalja az egész településfejlesztést, ami nálunk elválaszthatatlan lakóhelyünk fokozott megbecsülésétől. Földvár 1700 lakosú község. A nyáron az itt tartózkodók száma eléri a harmincöt ezret. Azt hiszem, ez önmaga helyett beszél. — Mit szeretne a tanácselnök az üdülőhely jövőjével kapcsolatban? — MEGÓVNI A BALATONT a rá leselkedő veszélyektől; elsősorban a szeméttől, a piszoktól, a szennyeződésektől. A vízpart szennyeződésének ugyanis sajnos lépten-nyomon tanúi vagyunk. A múltkor vetődött fel egy fórumon, hogy egy akciót kéne indítani, valami ilyen címmel és céllal. Tiszteljük a Balatont! Ez tulajdonképpen hasonló lenne, mint az eddigi szépítési akciók, csak még egyszerűbb. Ne engedjük, hogy a magyar tenger olajtól fényesedé csikkgyűjtő hely legyen. Ha odafigyelünk, nem nagy fáradsággal ezt is el tudjuk érni. S. M. Somogyi Nép/opl 3
