Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

Anyai boldogság Mindenki Tündit figyeli... A bájos, szőke gyermek bol­dogan, felszabadultan kacag. Most egyedül csak őt ünnep­ük. Tizedik születésnapján összegyűlt a család. Itt van a nagymami és a nagypapi, a szülők, s itt vannak a leg­jobb barátok az osztálytársak közül. Tündi kacag, ugrál, él­vezi, hogy ma egyedül csak vele törődnek. Leteszik az asztal közepé­re az ünnepség fénypontját jelentő születésnapi tortát. Tíz szál kicsiny gyertya lobog rajta. Áhítattal nézik, amint ko­molykodó arccal sorra elfújja a lángokat. A tizedik ellob- banása után sorra ölelik, csó­kolják. Anyuka is közelebb gördíti kerekes tolószékét, s magához vonja gyermekét. Meghatottan csupán egyetlen szót suttog: — Szemem fénye ... Azután a tolószék újból a szoba egyik sarkába kerül, ahol nincs útban. Anyuka onnan nézi boldog kislányát és az ünneplőket. Senki nem veszi észre, amikor sietve le­törli az arcán végiggördülő könnycseppeket. Még a fejét is elfordítja, nehogy a kis­lány, vagy a kis barátok kö­zül valaki észrevegye a köny- nyeket. Megkérdezzék, hogy miért éppen ezen a szép ün­nepségen könnyezik, amikor kislánya tizedik születésnap­ját köszöntik. Akkor talán olyan dolgok­ról kellene beszélnie, ame­lyekről Tündinek nem szabad hallania. Hogy attól a perctől kezdve van tolószékhez lán­colva, amióta ő a világra jött. Éppen tíz esztendeje... Anyukát már évekkel Tün­di születése előtt megismer­tem. A kórház éjszakai mun­kájáról írtam, s láttam azt az eszméletlen fiatalasszonyt, akit a fehér mentőautóból egyenesen a műtőasztalra vit­tek. — Terhes, ám a szervezete végtelenül gyenge, nem tudja a magzatot kihordani. Kény­telenek vagyunk beavatkozni, hogy legalább az ő életét megmentsük. Kapkodva hangzott az or­vos tájékoztatása, nem volt idő a hosszas beszélgetésre, hiszen minden perc számí­tott. S ez az éjszakai talál­kozás, ez a tragikus anyai sors késztetett arra, hogy né­hány nap múlva — amikor a sikeres műtétről értesültem — meglátogassam a kórházban. — Tudtam, hogy ez lesz a következménye. Az orvosok azt tanácsolták, ne is kísér­letezzek a szüléssel. Ha any- nyira akarok gyereket, akkor inkább fogadjak egyet örök­be... De én azt szeretném, ha saját véremből születő gyermeket hozhatnék a vi­lágra. Nem mondtam le most sem, azt se bánom, ha egész­ségem, az életem megy rá ... Évek teltek el, s fogadal­mához — amely megmásítha­tatlan életcéljává vált — hű maradt. Erősítő injekciók tu­catjait kapta éveken keresz­tül. S amikor ismét anyai örömök elé nézett, az utolsó hónapokat ágyban töltötte, hogy semmi ne veszélyeztesse a szíve alatt hordott életet. Sikerült. Épen, egészségesen jött a világra Tündiké, anyu­ka azonban már nem tudott többé saját erejéből lábra áll­ni. Belerokkant abba a küz­delembe, amelyet gyermeke világra hozása érdekében éve­ken át — egészségével, életé­vel sem törődve — folytatott. Mindenki Tündit figyeli... A bájos, szőke gyermek boldogan, felszabadultan ka­cag. Most, tizedik születés­napján egyedül csak őt ün­nepük, köszöntik. S az ün­neplők között a sarakban ott ül tolószékében anyuka. Nemrég meglátogat­tam őt. Talán az arcomról olvashatta le, hogy szeretnék valamit kérdezni, mert ezt mondta: — Tudja, sokan kérdezik, nem bántam-e meg? Látják, hogy a lakáshoz köt a beteg­ségem, s évente alig egy-két alkalommal van csalt módom itthonról elmenni. Nekem ma már egyetlen örömöm az, hogy kislányomat várom ha­za az iskolából... Nem köny- nyű az életem, de ma is csak azt mondom, amit akkor a kőházban: egészségem, életem árán is gyereket akarok. Ez volt a vágyam, s hogy ez si­került, nagyon boldog va­gyok ... Szalai László Mai téveajánlatunk: Érdek és érdekeltség ébresztő és állásfoglalásra késztető műsornak szánják a sorozatot, s ezzel egyben min­den néző számára segítséget is akarnak nyújtani a saját hely­zetében adódó érdekellent­mondások reális megítélésé­hez. (Az adás 18.15 órakor kez­dődik.) SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó A televízió politikai vi­taestsorozata. A mostani, 18.15-kor kezdődő rész cí­me: Érdekkonfliktusok. Az adás vitaindító filmmel in­dul: a Tiszakócskére is tele­pült Vegyépszer Vállalat dol­gozói mondják el véleményü­ket egy, a valóságban is le­zajlott eseményről. Arról volt ugyanis szó, hogy a tiszakécs- kei gyáregység nyereséges volt 1972-ben, az anyavállalat azonban nem, s ezért a gyár­egység dolgozói nem kaptak nyereségrészesedést. A dolgo­zók nagyon határozottan szó­vá tették, hogy szabály ide, szabály oda, ez igazságtalan­ság, hiszen ők jól dolgoztak, az eredmények ilyetén alaku­lása nem az ő hibájuk. IgazuK is lett. A minisztérium köz­pontilag segített a kialakult# helyzeten. \ A történtekről a kecskeméti# pártiskola hallgatói is vitat-# koznak. A műsorban ezt a vi-j Mélyeket lélegzett és hosz- .... - . , . , , . »szán, lassan fújta ki a leve­tat is figyelemmel kiserhet-j göt> hogy a vérkeringése föl_ ük. Persze az érdekeltérések-f frissüljön, s a dúsabb oxi- '.ek és az ebből eredő kon- # géntartalmú vér egy kissé át­iktusoknak nem ez az egyet-J m®le§ítse- Kaba ^jjlest ér- . .. 0 „í zett, úgy, hogy abbahagyta en formája. Szó esik a mu-f amikor már talán valóban si- orban arról is, hogy több,» került volna valamit elérnie, idékre telepített üzemben, i Melle elkínzottan zihált. , , .. . , , , \ Apró köhintések gyötörték, zonos munkakörben es kep-#Mikor egy kissé m%,nyug0_ ottséggel dolgozo munkások# dott, újból kezdte. Üjra és új­kevesebb fizetést kapnak,? ra, szinte eszelősen újra, míg tnint fővárosi társaik. Már azi íe;?;'ese.T} kimerült. Hányinger . ... . ,, , , \ környékezte es vacogott. Egy fcdcigi adásokból is kitűnt,f marék havat tömött cserepes hogy a szerkesztők gondolat- ajkai közé. A hó érintésére A népfront /egyen a gazdája Á múlt segítse megérteni a jelent A HONISMERETI munka­ügy tűnik — egy kissé kam­pányjellegű. Egy-egy jó kez­deményezés, vagy egy-egy év­forduló alkalmából felbuzdu­lás tapasztalható, sokan so­kat akarnak kenni, azután va­lahogy lelohad a lelkesedés. A Hazafias Népfront öt év­vel ezelőtt hívta életre a me­gyében a honismereti bizott­ságot, amely — bár tagjai ez idő alatt szinte kicserélődtek — sok jó kezdeményezést mondhat magáénak. Felhívá­sokat adott ki falu- és üzem- krónika írására, iskolatörténe­ti összeállításra, személynév gyűjtésére* A szakszervezettel együtt támogatta a krónika- írókat. A honismereti szakkö­rök vezetői részére nyári to­vábbképzést indítottak a mű­velődési központtal és a to­vábbképzési kabinettel. A fel- szabadulás 25. évfordulójára pályázatot írtak ki. Más szer­vekkel együttműködve a jó szervezés hatására elevenedtek föl a megye különböző részein a hagyományok: elég csak a zselici rendezvényekre, a csur­gói napokra vagy a marcali múzeumépítésre gondolni. És úgy látszik, mindez ke­vés. A régmúlt tárgyi és tör­téneti emlékei úgy tűnnek el, hogy szinte nyom. sem marad utánuk. Akár a használati tár­gyak, munkaeszközök, akár a nyelvi történeti emlékek, a dalok, mondókák, amelyeket már csak kevesen ismernek. És eltűnnek azok az emberek, akiket még meg lehetne kér­dezni. Furcsa az a helyzet is, hogy alig van emlék, följegy­zés az utóbbi harminc év tör­ténetéről. Faluk, városok ar­culata változik meg, de nem marad róla dokumentum. Az ötvenes években a pedagógu­sok nagyon sok községben ír­tak falukrónikát. Az utóbbi időben aüg foglalkozik ezzel valaki. Pedig nagy változás ment végbe. A falu iparoso­dott, az emberek egész élete, gondolkodásmódja, szokásai átformálódtak. De ki írjon falukrónikát? A Hazafias Népfront elnöksége tegnapi ülésének több részve­vője is megállapítja, hogy a pedagógusok mellett jó lenne fölkeltem az ilyenfajta igényt a fiatal mezőgazdászokban és a többi, falura kerülő értelmi­ségiben is. A felszabadulás 30. évfordu­lójára érdemes lenne föllen­díteni a honismeretti munkát, és összegyűjteni az emlékeket. Ezért határozta el a népfront megyei elnöksége, hogy részle­tes tervet készít, s mindenkit, a községi tanácsokat, az isko­lákat, az üzemeket bevonva mozgalmat indít. A munka összefogója a népfront lesz. Az eddigi hibákból tanulva azon­ban nem egy- vagy kétéves tervet készítenek, hanem hosszú távút, amelynek célja az lesz, hogy megmentsenek minden somogyi emléket a pusztulástól'. A GYŰJTÉSBEN nagyon so­kat segíthetnek az iskolák, a nyári táborok — ahol föl le­het a diákokat készíteni a munkára —, a pedagógusok, az üzemi kultúrosok. Érde­mes. Minden, ami a múltból való, a jövőnek szól. Ahogy Kocsis László megyei nép­frontelnök fogalmazott: a múlt segíti megérteni a jelent. S. M. Szakmunkásképzés a Fóti Gyermekvárosban A Fóti Gyermekvárosban a szakmunkástanulók oktatását há­zon belül oldották meg. Jól fölszerelt tanműhelyekben, jól képzet oktatók segítik a fiatalokat. Képünkön: Az autósze­relők gyakorlati oktatása. Tv-jegyzet Ágyak a horizonton Vészi Endre napjaink konf­liktusaihoz a legsűrűbb at­moszférát teremtő novellis­táink egyike. (Írhattam volna lelki válság nélkül azt is: a legjobb közülük.) Valósággyö­kerű írások az övéi. Egy-egy témát körüljár, mintegy csiga­lépcsőn halad lefelé, egyre mé­lyebbre. Rendszerint nem egy, hanem több novellát ír — ez a módszere — a megragadott, »•tetten ért« társadalmi ellent­mondásból. Napjainkban pub­likált írásainak témája a »lentről« érkező vezető konf­liktusa egykori társaival. Az Ágyak a horizonton című no­vellája még egy valamivel ré­gebbi »sorozat« tagja. Ez a téma akkor fogant meg Vésziben, amikor néhány év­vel ezelőtt — a Ruggyanta gyári nagy tűzvészkor —meg­vizsgálta az ott dolgozók egy részének életkörülményeit- Az akkor írt, később meg is fil- mesített művet követte a Hosszú előszoba című regény, s az Ágyak a horizonton, melynek televíziós változatát szerdán este láthattuk az 1. csatorna műsorán. Drama­turgként Szántó Erika bábás­kodott a mű átdolgozásánál. Az ágyrajárók, a saját ott­honnal nem rendelkezők szür­ke mindennapjaiból emel ki egy epizódot Vészi Endre. A drámai töltésű novella szinte kínálta magát a feldolgozásra. Három szereplős kamaradrá­ma lett belőle. (A Medgyesi Mária játszotta fiatalasszony meglehetősen szürke figura ahhoz, hogy a tévéadaptáció­ban tényezővé váljék.) Albérlők és főbérlők; le­het-e csak így felosztani a vi­lágot? A játékbeli fiatalember (Vallai Péter játszotta) ezek­ben a terminusokban gondol­kodik. Elültet a lassú gondol­kodású szobatársban valamit: a kételkedést. önmagában, környezete iránt. Végső soron azonban Lajosban, a szoba­társban nem lel otthonra a bűn. Nem lesz »cinkos néma«. Hogy a novellánál mennyivel szegényebb az adaptáció, ak­kor jön rá a művet mindkét műfajából ismerő, amikor a képernyőn élő képletet kezd látni. Azt a képletet, melyet a magyar irodalomban először Madách vezetett le Az ember tragédiájában- Lucifer és Ádám fekszi, vitatkozza végig az esteket. A bukásba rántani akarón azonban diadalmasko­dik a felülkerekedő józanság. A Mihályfi Imre rendezte játék legnagyobb erénye az életszerűség. Dicsérendő itt Duba László díszlettervezői munkája is. A feldolgozás gyengéje: nem érezzük kellő­képpen megfogottnak, kifogás­talanul felépítettnek Lajos »életmentő« visszarohanását Violához, a főbérlőnőhöz. Szép színészi pillanatokat egyébként ők ketten: Horváth Sándor és Patkós Irma szereztek. L. L. Pedagógusok tanácskozása az ifjúság világnézetéről A középiskolás korú ifjúság világnézetéről, politikai-esz­mei neveléséről tanácskoztak a »világnézetünk alapjai« tan­tárgyat tanító tanárok és ok­tatási szakemberek csütörtö­kön a pedagógusok Fáklya klubjában. A diákok politikai-eszmei nevelésére fokozott gondot kell fordítani — hangsúlyoz­ták a konferencián. A tanu­lók egy része nehezen igazo­113. olyan hidegrázás lepte el a testét, hogy sírva jajgatott. Fogai oly hevesen verődtek össze, hogy úgy érezte: az agyveleje is belerázkódik. Szánalmas, nyüszítő hangok préselődtek ki gyulladt tor­kán. Akaratának és szégyen­érzetének utolsó szikrájával egy darabig tartotta még ma­gát, aztán féktelen erővel ki­tört belőle a zokogás. És pil­lanatokon belül Komora Mik­lós 24 éves főhadnagy számá­ra többé nem létezett haza, honvédelem, egyenruha, front, feljebbvalók, beosztottak, szolgálati szabályzat, öntudat, önfegyelem. Csak kín, szen­vedés és gyerekes félelem. Az éveken és a fronthóna­pokon keresztül másokkal a szadizmusig menő keménysé­ge most eltűnt, pedig önön­magával szemben kellett vol­na a legkönyörtelenebbnek lenni. A hosszú »tartás« meg­bosszulta magát. Félt. Mindenkitől félt. A hótól, az éjszakától, a tétova, bi­zonytalan tájékozódástól, a vad széltől, a fokozódó hi­degtől, és legjobban önmagá­tól. Félt, hogy elhagyja az akarata, az ereje. Ahogy mindent és mindenkit elvesz­tett. Félelme nem azé az em­beré volt, aki váratlan, isme­retlen körülmények között veszélybe került. S nem áll melléje senki. Ez gyávaság volt. Elvesztet­te az alapot, amelyet eddig az biztosított számára, hogy uralkodhatott az embereken, és ezt fentről jó szemmel, biz­tató tekintettel nézték. Most fentről csak cinikus hidegsé- gű csillagok pislogtak rá, és még önmagán sem tudott uralkodni. Míg világos volt és embe­reket látott — élőt és holtat —, volt mire támaszkodnia. A \nn»v zűrzavarban — bár nem hallgatott rá senki, lévén az életösztön a legnagyobb pa­rancsnok — még kiáltott, ve­zényelt. Mint szalmaszálba kapaszkodott a parancsnokiás lehetőségébe. Másokkal nem tudta, de önmagával igyeke­zett elhitetni, hogy irányít, embereket mozgat. De most, hogy a szürke ködbe bámult, amely mögött karnyújtásnyira i már koromsötét volt minden és lába alatt néhány négyzet- méteres körben, lassan elmo­sódó havas foltot látott, úgy érezte magát, mint aki hirte­len a világűrbe jutott. A köd egyre sűrűbb lett. A távoli torkolattüzek is eltűn­tek, és mintha a dörrenések is tompábban hallatszottak volna. A főhadnagy visszafojtott lélekzettel fülelt. Fogai csat­togó vacogásán keresztül — amely tompán, öblösen rezo- nált koponyájában — emberi hangokat keresett. Tétova lé­pésekkel botorkált, meg-meg- óllva. Végül lassan leküzdötte múló gyengeségét. Megpróbált . gondolkodni, de a hideg, a» szomjúság és éhség nem en-# gedték. dik el a társadalmi kérdések­ben, mert nem érti a társa­dalmi-gazdasági törvények tendenciajellegét. Ennek leg­főbb oka, hogy a közgazda­ságtanról, a politikai gazda­ságtanról kevés előadás hang­zik el. Éppen ezért javasol­ták: elsősorban a gimnáziu­mokban fordítsanak több időt a közgazdasági tudnivalók ta­nítására. Hasonló volt a helyzet a társadalmi kérdések tanításá­nál is. A múlt esztendőtől ezért adtak ki új tanköny­vet és tantervet, mely az elő­zőnél társadalom-, illetve po­litikai centrikusabb. Az új tankönyv a régebbivel szem­ben rendszerezettebben fog­lalja magában a társadalom- és természettudományi isme­reteket, a politikai gazdaság- tani, a szociológiai és a jogi fogalmakat. A »világnézetünk alapjai« tantárgy óráin a legszembe­tűnőbb pozitív jelenség a ta­nár és a diák kapcsolata, az, hogy a tanítás, a 'tanulás fel- szabadultabb légkörben fo­lyik. A tanulók ezeken az órákon érzik leginkább, hogy felnőttnek tekintik őket, hogy az iskola nem csupán a tu­dásra, hanem a kérdésekre, a véleményekre is kíváncsi. A tanácskozáson végül hangsúlyozták: egy olyan cél­rendszer kidolgozása szüksé­ges, amely egységesítené a módszertani eljárásokat, hogy még jobb eredményeket ér­hessenek el a pedagógusok a diákok eszmei-politikai neve­lésében. (Folytatjuk.) Somogyi Néplapf 5

Next

/
Thumbnails
Contents