Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

A bizakodó Babocsa Sétánk arról győzött meg bennünket, hogy a régi' és az új alkot itt is szerves egé­szet az építke­zésben. A fia-' tál, de nagy tapasztalaté el­nök nemcsak az eredmé­nyekről, a gon­dokról is szólt. A cigánytelep lakóinak hely­zetéről. Négy­százhatvan em­berről van szó. — önerőből vagy állami se­gítséggel már tizenöten-hú­Csík Istvánné Szülőföldje Nagyatád 75éve született Babay József Nyálkás, borongós őszi napon jártunk Babócsán. De a szemerkélő eső ellenére is lángra találtunk ott. Mindig is táplálták ezt a lángot a lakó­helyüket szerető patrióták. S, hogy az új művelődési ház megszületett; abban nekik van legnagyobb szerepük. A kultú­ra új otthona néhány nap alatt összefogója, koncentrálója lett itt a jó szándéknak, a további tenni akarásnak. Jelkép is ez a művelődési ház; egy község magasba vágyásának szimbó­luma. Kétezer-háromszáz ember él Karádi István itt; a keresőképesek nagyobb részét az Üj Világ Tsz foglal­koztatja. Százharminchárman járnak el barcsi, nagyatádi munkahelyekre. Karádi Istváh sorsában ott van a múlt, a jelen, a jövendő, minden, ami erre a település­re és a benne lakókra jellem­ző. — Nehezen váltunk meg a szegénységünktől, mit tagad­juk? Megalakult a szövetkezet, de valahogy úgy voltunk: »fogjuk meg és vigyétek!« Az emberek nagyobb része azt hitte, ha ímmel-ámmal dolgo­zik, majd csak »szétmegy« a ísoporj;. Sokszor volt úgy, hogy a főagronómussal ketten cipel­tük a padlásra a zsákokat. El­nökhelyettes voltam akkori­ban, benne a sodrásban. Volt úgy is, hogy szóltam: »Csinál­juk, emberek!« Valaki azt fe­lelte: »-Hívd a feleségedet, dolgozzon ő is!« Nem volt egészséges az asszony; dolgoz­tam hát kettőnk helyett. Két gépünk volt összesen. Egyszer harckocsi segített a szállítás­ban. Zord idők voltak. A ve­zetőség évente változott. Ha ünnep jött, előre féltünk, mert a csírások csak odaszóltak a bálban: »Pista bátyám! Aztán holnap ne számítson ránk!« Megtörli a homlokát, mint­ha az emlékeket akarná elhes­Most pedig — és ez a legmeg­nyugtatóbb számomra — itt dolgozhatom ebben a helyiség­ben. Nyolc óra a munkaidő. Az ágyneművarrás befejező műveleteit végezzük. A bedol­gozók kezdik el a munkát, mi a lyukakat varrjuk ki, s a vég­ső formát adjuk meg Fekete Károlyné irányításával. Babó­csán kevés a munkalehetőség. Ötven-hatvan asszony még szívesen vállalna munkát... És ez az utolsó mondata azt jelzi: a közösségvállalás, a fa­lu sorsába való beleszólás igé­nye is kialakult már a babó- csai emberekben. Erről a községi tanácson hal­lottak csak megerősítettek ben­nünket. András Zoltán, a fia­tal elnök és Pfeifer János tit­kár válaszolt a kérdéseinkre. — Az eddig megvalósított elképzeléseink csak társadal­mi , összefogás eredményeként jöhettek létre. A hárommillió­ba került művelődési ház meg a törpe vízmű. Számítunk az ss emberekre ezután is. Fejleszt- | jük meleg vizű fürdőnket. Strandmedencét szeretnénk építeni. A gyermekeknek sincs még fürdőmedencéjük, s hi­ányzik onnan egy játszótér, napozó. A fejlesztést már meg­kezdtük, a munka java hátra­van. Parcellázással üdülőtele­pet akarunk létrehozni. Egész­ségügyi objektum létesül; emeletes lesz. Járdát építet­tünk, utat korszerűsítettünk. Sétánkon igazi patriótákként mutatták meg az új lakótele­pet, a befejezés előtt álló — már most gyönyörű — házas­ságkötő termet. Most indul az első társasházépítési akció Ba­Balogh Zoltán bócsán. Van érdeklődés ez iránt. A tömbösített építkezés­ben látják a jövőt a község ve­zetői. S ami nem állami tá­mogatással készül: ABC épül központi helyen. szán kiszakad­tak onnan. De ezt a te­lepet felszámolni csak erő­összpontosítással lehet. Terv készül majd, melyet széles kö­rű fölmérés előz meg. S ez a terv, elképzelésünk szerint, irányadó lenne más községek­ben is, a cigánylakosságnak emberi körülmények közé jut­tatásában. Róluk, a fehérre meszelt fa­lú putrik lakóiról esett szó az új művelődési házban is, ahol Balogh Zoltán igazgatóval és Győrffi Kálmánnal, a párt- csúcsvezetőség titkárával be­szélgettünk. — Sokan dolgoztak itj kö­zülük társadalmi munkában, amíg megvalósult ez a létesít­mény. Volt itt valaha egy ci­gányegyüttes. Újraszervezzük; közelebb hozzuk őket a kultú­rához. Az első foglalkozáson negyvenen vettek részt. ömlenek a tervek, mintha egy teli zsák száját nyitotta volna meg Balogh Zoltán. — Célunk a hagyományok őrzése, közkinccsé tétéig. Hon­ismereti szakkörünkre nagy munka vár. A gyűjtés folya­matos, nem most kezdődik. Idősebbektől a KlSZ-korosz- tályúakig, általános iskolásokig sokan vesznek részt benne. El­származottakkal is felvettük a kapcsolatot. A képzőművészeti szakkör tevékenysége is megújul, ezt bizonyítja a nemrégiben látott kiállítás, melyet alkotásaikból rendeztek. Lesz kézimunka- szakkör. s a fotósok fölszere­lésének nagy része is együtt van. A bélyeggyűjtők köre va­lószínűleg új tagokkal bővül majd. Híres a vegyes kórusuk, s a barcsi zeneiskola kihelye­zel! tagozatán huszonöt gyer­mek tanul zongorázni. Jövőre fúvós, vagy vonós szakot akar­nak indítani. Nemsokára elkészül a KISZ-esek pinceklubja. Nem­csak velük, hanem a párt- alapszervezetekkel is kapcsola­tot talált a művelődési ház igazgatója. De itt lesz az MHSZ keretében folyó oktatás is. A marxista kör előadásain húsz ember vesz részt. Szocia­lista szerződés köti a művelő­dés házát a termelőszövetke­zethez és a helyi áfész-hez. Fórumestek. író—olvasó talál­kozók, egészségügyi előadásso­rozat — ezek kerülnek még a tervbe. — Nem lesz sok, amit vállal­tak? — Jó, hogy több emberre támaszkodhatok. A tanácsel­nökre, az iskolaigazgatóra, a tanácstitkárra, a csúcstitkárra, a tantestület tagjaira, az orvos­ra, a kárpitosra, még felsorol­ni is hosszú. Kilenctagú koor­dináló bizottságot hozunk lét­re, hogy a munka még szer­vezetteb legyen. Nem fölfedezni mentünk Babócsára, s lám, mégis felfe­deztünk valamit. Egy község megújulni készül. S jó úton van a cél felé. Leskó László MÉG CSAK 75 ÉVES lenne Babay József, a Nagyatádon született író. 1898. november 28-án látta meg a napvilágot. Amikor az elemi 3. osztályába járt, földrajzkönyvében Nagy­atádról a következőket olvas­hatta: »Mezőváros a Rinya mellett, zárdával és híres vá­sárokkal.« A kedves kis folyót és a vásárok forgatagát nem könyvből ismerte meg. Mezít­lábas iramodásaira, a Rotter- sarok körüli játékaira, a Sáf- rán-ház előtti golyózásaira még jól emlékeznek a város öregjei. Henész és Simongát, s az erdőn túli vidék rejtel­mei, a távlat, az ismeretlenség mindig izgatták. A táj minden bokrát, vizét, almáskertjét is­merte, melyekhez emlék, já­ték, csínytevés, ábrándozás, apró gyermeki örömök és bá­natok tapadtak. Ezért írhatott később műveiben nagy szere­tettel és természetességgel , e vidékről. A gyermekkori em­lékek melegítették át minden sorát. Hogyan tudta volna el­felejteni a Rinyát7 1932-ben ugyan kiáradt, de nem tudott rá haragudni. Istenem, így élünk című regényében a táj­ra és a Rinyára vonatkozó nosztalgiája, a patriotizmusból eredő varázs, ma is hatalmába ejti az olvasót. Középiskolai tanulmányait Kiskunfélegyházán végezte, majd a fővárosi Paedagó- giumba került. Mégsem lett belőle tanár, mert az első vi­lágháború megakadályozta ta­nulmányainak befejezését. Ek­kor már írogatott. A Tanács- köztársaság leverése után rö­vid időre az Űj Somogy munkatársaként dolgozott. Nem tudott egy helyen so­káig megmaradni. Vándorbo­tot ragadott, s bejárta fél Eu­rópát. Hazatérte után buda­pesti lapoknál dolgozott, még a Népszava szerkesztőségében is megfordult. Versekkel je­lentkezett először az iroda­lomban. Versek és Aranyutca­sor címmel jelentek meg kö­tetei. A lírában azonban sze­rény tehetségnek bizonyult. A Vidékről jöttem című novel- láskötetében megtalálhatók az indulás félszegségei, de a fia­talság merész, demokratikus tenni akarása is. Élete nehe­zen zökkent megfelelő kerék­vágásba. Az írástól azonban a nyomor és a nélkülözés sem tántorította el. Volt időszak, amikor alkalmi zongoralec­kék adásával tartotta fenn magát. Amikor az Üj Idők szer­kesztőségébe került, fokozato­san javultak életkörülményei is. Igaz, hogy ez a hetilap erősen befolyásolta gondolko­dásmódját. A szépirodalmi, társadalmi és művészeti pro­filú lap az »úriemberek« szá­mára készült. Azzal politizált, hogy finomkodáSaival, »prob­lémamentességével« azt az il­lúziót keltette: Magyarorszá­gon minden a legnagyobb rendben megy. Ezzel az igény­telenséggel, a társadalmi prob­lémák elhallgatásával szolgál­ta ki a »művelt középosztályt«. Babay is »sima tollúvá«, könnyeddé vált. Életformájá­ban is alkalmazkodott a kor igényéhez. Szerette a bohém életformát, a poharazgatást. Cselényi József és Bodán Mar­git magyarnóta-énekesek ked­ves barátai közé tartoztak. A környezete igyekezett átgyúr­ni . s a középosztály kedvenc írójává vált. Egyszerűségét, közvetlenségét mégis megőriz­te. Haza-haza menekült Áfád­ra. ahol rövid időre kiszaba­dult a képmutató világ szorí­tásából. Egyik legjobb somo­gyi barátja Kuglosits Lajos napszámos volt. A valóság elől egy kicsit a fantázia, a mesék világába menekült. Még írásaiban is. Első nagy sikerű színművében — a Veronikában — »népme­sében fürösztött« atádi pa­rasztok jelennek meg. A Cso- datiikör és a Furulyaszó is né­pi és somogyi ihletésű. Köny­vei egymás után jelentek meg és népszerűségben teltek évei. A FELSZABADULÁST kö­vetően régi beidegződése, szemlélete lassan oldódott. A Gábor diák című forgatóköny­véből készült filmet és a Há­rom szegény szabólegény cí­mű költői játékát ezrek néz­ték meg, élvezték finom mese­szövését és a somogyi epilé- kekből táplálkozó jellemábrá­zolását. Alulról, nagyon mélyről in­dult.; Tévedéseitől, botlásaitól megtisztított irodalmának to­vábbfejlesztését és teljes ha­zatalálását a 17 évvel ezelőtt bekövetkezett halála akadá­lyozta meg. Záró gondolatként — születésének 75. évforduló­ján — njiegfogalmazhatjuk: a múltba húzó szálak elszakad­tak, s szemlélete előnyösen, a nép érdekeinek megfelelően alakult. Bóra Ferenc segetni. — Végül is sikerült megáll- nunk a lábunkon. Fogatosként dolgozom, megépítettem a há­zamat is. Van már televízióm, vannak háztartási gépeink, akárcsak a babócsaiak többsé­gének. Az egyik fiam a pécsi tanárképzőn, a másik a csurgói gimnáziumban. Képzelhettem az életemnek szebb folytatást? András Zoltán A tanácsok megalakulása óta tanácstagként dolgozik, s a takarékszövetkezetnél is funk­ciót visel. A vitalitás élő jelké­pe ő. Sok ilyen ember él ma már Babócsán. Ha szabad így mondani: Csík Istvánnét a munkásság képviselőjeként kérdeztük. Kis üzemben, hetedmagával dolgo­zik. 1972. július elsején tizen­hét alapító taggal kezdtek itt bedolgozni az asszonyok a bar­csi Dráva Vegyesipari Ktsz- nek. Az idei nyár óta Babó­csán is üzemel telepük. — Először bejártam Barcs­in, aztán bedolgozó lettem, i Költők tiszteletadása Kaposváron ünnepelték a mai magyar költők Csokonai Vitéz Mihály születésnapját. Kivételes alkalom. Csoda ... Hogy a mai magyar irodalom reprezentánsai Kaposváron üssék föl — ha csak egy napra is — táborukat. Most nem tudunk betelni azzal, hogy tizenhárom költővendége volt egy időben — hétfőn — Kaposvárnak, és ketten be­tegségük miatt verses üzenetet küldtek a költők tiszteletadá­sára. A Magyar írók Szövet­sége költői alosztálya, a Hazafias Népfront Somogy megyei és városi bizott­sága, a Somogy szerkesz­tősége és a megyei könyv­tár volt a mozgatója ennek a nagyszabású irodalmi estnek, melyet oly lelkesedéssel foga­dott a kaposvári közönség, hogy talán még egyszer meg­telne érdeklődőkkel a megyei könyvtár előadóterme. Belső ragyogásai tisztelet- adással adóztak költőink Cso­konai emlékének, szellemének. Véletlenül éppen erre az al­kalomra, a reflektorokat nem sikerült a dobogóra irányítani. Szerény megvilágításban, »az ünnepelt költő« látszatát is kerülve olvasták föl vendé­geink Csokonaihoz írott köl­teményeiket, a költőről írott tanulmányt. A ünnepi est előtt Kocsis László, a megyei tanács el­nökhelyettese mondott Jutzön­tőt, majd Kovács Kálmán irodalomtörténész olvasta föl Csokonai - tanulmányát. — A magyar irodalom leg­mostohább poétája volt, sép- .pen ő szólaltatta meg a tré­fa, a vidámság, és a dévajság szólamait... — Szabálytalan nagyság volt. — A hajdúsági falvakban évtizedekkel ezelőtt is »jöven- dölőnek«, vátesznek nevezték az emberek. . Költő-, íróvendégeink fiata­los lírát hoztak magukkal Csokonai kétszázadik szüle­tésnapjára. Csokonai után ezen a han­gon. Ady szólalt meg, ő adta meg az alaphangot ismét, ho­gyan írjon magyar költő ver­set. Csokonai Vitéz Mihály cí­mű költeményét Szabó Ildikó, a Csiky Gergely Színház tagja mutatta be, majd Babits: Az. európai irodalom története cí­mű tanulmányából a Csoko­nairól szóló fejezetet Fazekas Judit olvasta föl. Somlyó György Szonett Cso­konairól című költeményében szinte nem is utal arra, hogy távoli »örökség« Csokonai lí­rája, hanem úgy veszi, mint­ha a legtermészetesebb lenne: a mai magyar költő az ő hangján is szol Bár dost Né­meth János Csokonai So­mogybán című tanulmányából olvasott föl részletet, majd Berták Lászlót hallgattuk. Csoóri Sándor versét Szabó Ildikó tolmá­csolta. Simon István A napot köszöntő Cso­konai Balaton- füreden című versének fel­olvasásával adózott a költő géniuszának, érzékeltetve a nagy előd né­pies hangját. Bisztray Ádám a kaposvári ünnepi estre írta Útra készen című versét. Pákolitz István Veszteség című verse után Réti Erika olvasta föl Németh László Csokonairól szóló írá­sát. Fodor András A gara­bonciás című költeményét a Kortárs ünnepi számából is­merhettük meg előbb, most a kaposvári ünnepi esten is ezt a versét olvasta föl. Nagy László betegen írt verses üzenetét barát­ja, Fodor András olvasta föl. célba, mely kisajátítani igye­kezett Csokonait, és nem — elsajátítani., Amikor fölnyitot­ták a sírt című verse erről szól. Galambosi László után Csorba Győző új versét hall­gattuk. Arató Károly költői tiszteletadása után a betegsé­ge miatt távol maradt Kiss Tamás új versét Szabó Ildikó olvasta föl. Takáts Gyula Vi­téz Mihály Csökölyben című versével fejeződött be az ünne­pi műsor, melynek nemcsak kiváló költővendégei voltak, hanem jeles közreműködői is. zenésített Csokonai-verseket szólaltatott meg.. Kiemelkedő produkció volt Szabó Ildikó Dorottya-részlete. Réti Erika, Hargittai Teréz, Fazekas Ju­dit, Merth László és a tanító­képző női kara Sasvári Attila vezényletével szép szereplésü­kért elismerést érdemelnek. Az est szervezője, rendezője Fodor András volt. A kivéte­les alkalom elsősorban neki köszönhető. Horányi Barna Somogyi Niíplapi 5 Sipos Gyula egy fanyar fin­Csengery Adrienne Csokonai torral azt a magatartást vette I korabeli virágénekeket és meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents