Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

I '~öuztef£ Szerkeszhh égj Balatoni enyvesen, a Bocskai u. 20. sz. alatt vagyok te lektulajdonos, ideiglenesen itt tartózkodom. Hosszú évek óta egyre több szemét között kell »pihennünk«. A nyári melegben sokszor képtelenség megmaradni a bűztől, a le­gyektől és a szúnyogoktól. Különösen a közelben levő álla­mi gazdaság istállójából, trágyadombjáról özönlenek a le­gyek. Többször saját szennyvíz-tartálykocsiját is a kis épü­letünktől nem messze üríti ki a gazdaság, amelynek kör­nyéke gazos, gondozatlan, tele van szemétrakásokkal. Már döglött állathullát is találtunk itt. Többször jeleztük ezeket a helyi tanácsnak, szóbeli ígé­retnél többre azonban nem futotta. Júliusban írásban ke­restem meg a fonyódi tanács egészségügyi csoportját. Kér­tem: szüntessék meg ezt az egészségtelen állapotot. Vá­laszra se méltattak. Vajon kihez kellene fordulni, hogy or­vosolják ezt a problémát? Harmincegy évi szolgálat után májustól rokkantsági nyugdíjra kényszerültem. Sokáig mozgásképtelen voltam. Most, hogy már egy kicsit lehet mozogni, a családom le­hozatott Balatoni enyvesre környezetváltozásra. Sajnos, most is a régi szemétdombok fogadtak. Szeretném, ha foglalkoznának ezzel a panasszal és se­gítenének, hogy az illetékesek megszüntessék ezt az egész­ségtelen állapotot. Tisztelettel: 'Xcraáth chtiuvi M46 Balatonfenyves, Bocskai u. 20. Tisztelt Szerkesztőség! Sokszor csak rohanva érek a MÁV állomásra, ezért ál­talában elővételben gondoskodom a jegyről. így volt ez no­vember 17-én is. A vonaton nyugodtan adtam át a jegyem a kalauznak. Nyugodtságomat azonban csakhamar ideges­ség váltotta fel. amikor közölte velem, hogy a jegy érvény­telen, büntetést — finomabban kifejezve — pótdíjat — kell fizetnem. Az történt ugyanis, hogy az Idegenforgalmi Hi­vatal — ahol a jegyet váltottam — egy hónappal korábbi bélyegzőt használt. Tehát november 17-én október 17-i ér­vényű jeggyel utaztam. Reklamációmra a menetjegy értékét visszafizették — a büntetést azonban nem. Hogyan is fizették volna ki saját zsebbőlf!?). így kétszeresen is vesztes maradtam. Egyrészt fölöslegesen kellett fizetnem, másrészt a vonaton úgy néz­tek rám, mint holmi bliccelőre, aki lejárt jegyekkel ügyes­kedik. A tandíjat megfizettem. De remélem, hogy az a hölgy, aki a jegyet kiadta, szintén okul a történtekből! Tisztelettel: 'dOegtjcLiL) QyáKjij. Kaposvár AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI 81 ZO TTS Ä G A N A K L A P J A XXIX. évfolyam, 277. szám. Kedd, 1973. november 27. Hatmillióval több harisnyanadrág A Budapesti Harisnyagyár 100 új olasz gyártmányú gép beállításával növeli a harisnya- nadrág gyártását. Ebben az évben már összesen 10 millió harisnyanadrágot adnak a ke­reskedelemnek. Képünkön: A harisnyagyár festődéjében. Szerződés népművelőkkel, tanárokkal A megye általános és kö- ' dagógusokra és népművelőkre 76 mázsa mikulás zépiskoláinak, valamint a köz- művelődési intézmények jobb szakember-ellátását szolgálja a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának az a határozata, amelynek értelmében szerző­dést köt a főiskolák, egyete­mek hallgatóival, számukra ösztöndíjat biztosít. Ennek el­lenszolgáltatásaképpen a diák Somogyba jön dolgozni. A rendelkezés tavaly azzal bő­vült, hogy a fizikai dolgozók arra rászoruló középiskolás gyermekeinek is adható ösz­töndíj. Az idén 306 középiskolás kapott ösztöndíjat Somogybán. Az évente kétezertől négyezer forintig terjedő összeget (az isk^fei osztályok számával emelkedik) két részletben kap­ják meg. Az őszi ösztöndíjat a januári követi majd. Főisko­lás és egyetemi hallgatókkal a közelmúltban kötött szerző­dést a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya. A minisz­térium által támogatott hall­gatókkal együtt tizenhármán élveznek társadalmi ösztöndí­jat Somogyból. Elsősorban matematika—fizika, valamint testnevelés, földrajz és nyelv­szakos tanárokra van So­mogynak szüksége. Nagy szükség van gyógype­is: kettő, illetve három jön Somogyba, ha meglesz a dip­lomája. A szerződéseket álta­lában harmadévesekkel kötöt­ték, de akad elsőéves hallgató is. Az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat fiókjaiban mindig korábban kezdődnek az év végi ünne­pek. A piros sztaniolba cso­magolt, különböző nagyságú csokoládéfigurák már hetek­kel az ünnepek előtt ott sora­koznak a raktárak polcain. A legutóbbi szezon befeje­zése után végzett fölmérések Kézzel, géppel, repülővel Állami és magánmegrende­lésre is vállalnak munkát a Geodéziai és Térképészeti Vállalat kaposvári felmérési osztályán. Mint Csonka And­rás mérnök elmondta, első­sorban felméréseket és kitű­zéseket készítenek. Az osztályon több mint har­mincán dolgoznak, közöttük három mérnök. A térképeket állami megrendelésre rajzol­ják. Elkészítését hosszan tar­tó, részletes felmérő, adat­elemző munka előzi meg. Par­celláznak telkeket is — első­sorban a Balaton partján. A napokban adták át annak a nagyszabású munkának egy részét, amelynek célja Kapos­vár kataszteri térképének el­készítése. A feladat végrehaj­tása mintegy két évet vesz igénybe. Itt Kaposváron kézzel raj­zolnak, de a vállalat központ­jában, Pécsen, térképrajzoló gépek segítik a munkát. — Mi volt az utóbbi hóna­pok legérdekesebb feladata? — kérdeztük Csonka András­tól. — Ez a húskombinát koráb­bi kéményének dőléséhez kap­csolódik. Az alapozás nem vcjt megfelelő, és a hatalmas épít­mény lassan dőlni kezdett. Minden héten mértük ennek szögét, és a mi figyelmezteté­sünk alapján végzett számítá­sok után határozták el a ké­mény robbantását. — Mi a különbség a felmé­rés és a kitűzés között? — Az előbbi egy-egy igaz­gatási egységben végzett komplex feladat. A kitűzés már nem határozható meg ilyen egyértelműen: elsősor­ban utak, tömbbelsők kijelö lését foglalja magában. Ujjongva újságoljuk; újság van az újságnál? Tétova Mondatok a zorqo harasztiét »A leghatározottabban cá­foljuk, hogy szerkesztőségünk hamarosan ünnepi műsort ad, s utána hetedhét országra szó­ló dinom-dánomot csap vala­melyik kaposvári szórakozó­helyen.-« Először arra gondol­tam, ezt a nyilatkozatot kelle­ne közreadni ahhoz, hogy mindenki megbizonyosodjon róla, most már biztosan lesz valami. Merthogy zörög a ha- raszt, s kivételesen mi is tud­juk, hogy milyen szél fújja. Mi élesztgetjük, óvatosan sza­badjára is eresztjük, hadd járja be a zugokat, borzolgas- sa az érdeklődést. Bizonyítván, hogy nemcsak a te .iz:i eredmények érté­kelésében, meg a határozatok végrehajtásának elemzésében vagyunk derülátók, most is reménykedünk. Talán nem is keli olyan hosszú hadjáratba kezdeni olvasóink kíváncsisá­gáért, talán az a több mint ötvenezer Somogyi Néplap, mely naponta elhagyja a nyomdát, azt is bizonyítja: olthatatlan érdeklődéssel megáldott olvasókkal kell számolnunk. Miután ily kö­rülményesen körüludvarol­tam a nagyérdeműt, lássuk, miről is van szó tulajdonkép­pen. (Ez a cikk is olyan, mint a többi, az újságíró a közepe táján kezdi el rebesgetni, hogy tulajdonképpen miért rója a sorokat.) Szóval lázban égünk. Mi tényleg készülünk az ünnep­ségre. Ha úgy tetszik: ki akarjuk vágni a rezet. Megmutatjuk, hogy nem­csak a papír bír el mindent, hanem a pódium is. Mert írá­sainkat azon a bizonyos ün­nepen elő is adják. (A gyön­gébb idegzetnek, a dús kép- zelöerejűek, valamint azok, akik cikkeinket mindig vé- gigsilapizálják, itt abbahagy­hatják az olvasást.) A borúlá­tókat talán némileg megvi­gasztalja, hogy az előadók a kaposvári színház ünnepelt művészei lesznek. S ez még mind semmi! Rólunk is lesz szó, újságírókról, mégpedig vastagon! Nem kíméltük ma­gunkat, és mások sem tet­ték, akiknek szintén lesz mondanivalójuk a szerkesztő­ségről. Többet én se tudok, de ígérem, holnapra össze­szedem magam, és újabb ér­tesüléseket facsarok ki az Il­letékesekből. Szurkoljanak nekem, mert az Illetékesek mogorva em­berek. Megértem őket, egy jó műsor titkát én se engedném feltörni. P. D. alapján a kaposvári fiók ál­tal ellátott területeken meg­növekedett kereslettel számol­nak. Mayer János áruforgalmi előadó elmondta, hogy tavaly 69 mázsa csokoládé mikulást szállítottak a kaposvári és a környékbeli boltokba, de eb­ben az évben ez a mennyiség 76 mázsára emelkedett. Ezeket a figurákat — a csizmákkal együtt — a Szerencsi Csoko­ládégyár szállította. A boltokban van már a pi­ros szaloncukor. Ebből 60 má­zsát, öt mázsával többet szál­lítottak ki, mint a múlt év­ben. A kiskereskedelem eddigi tájékoztatása alapján ezzel a mennyiséggel az összes igényt ki Judják elégíteni. Félezer mázsa szaloncukor van a kaposvári fiók raktárá­ban, már csak 60 mázsa érke­zik. A napokban megkezdték a szállítást a boltokba. Űj édesipari termékek is van­nak: a krémszaloncukor he­lyett — amelynek gyártását megszüntették — karácsonyi szaloncukorka elnevezéssel kerül forgalomba egy gyü­mölccsel töltött, csokoládé­mázzal bevont édesség. Ára megegyezik a krémszaloncu­koréval. Ugyancsak először jelenik meg a boltokban a csokoládés aranyszaloncukor, amely nemcsak csemege, ha­nem a karácsonyfákat is dí­szíti. Téli előzetes Na tessék, megint az esemé­nyek után kullogunk. Ment­sen bennünket, hogy vasárnap óta nem jelent meg az újság, így előbb nem számolhattunk be róla, hogy hétfőn reggel elkezdett hullani a hó. Egy teljes napot késtünk az érte­sülés közlésével, de a figyel­mes újságolvasó jól emlék­szik rá, hogy október elején egy ízben az első oldalon tet­tük közzé: a hómarók beve­tésre készen állnak. Igaz, ak­kor még tartott a vénasszo­nyok nyara, a riporter is ing­ujjban nézte meg a hómaró­kat, de kicsire nem adunk. A lényeg, mi idejében szóltunk: az idén megint lesz tél. S lön. Hasonló előrelátással ezen­nel megjósoljuk a következő­ket: sokszor szórják föl a jár­dákat, az alapos fölkészülés ellenére napokig járhatatlan lesz ez meg az az útszakasz. Felelőtlen emberek miatt né­hány napon keresztül nem lesz fűtés több emeletes ház­ban, esetleg iskolában. Gon­datlan járművezetők nem vették figyelembe az útviszo­nyokat, és az árokban, vala­mint lapunk baleseti króniká­jában kötöttek ki. Továbbá ideiglenesen nem kapni citro­mot, de a határon már vagon­szám áll az újabb, és a többi. Késnek a buszok, a vonatok, a dolgozók, de nem késik a közlekedés vezetőinek ígérete: többet ez elő nem fordul, de ha mégis, az nem rajtuk mú­lik. De nem akarjuk megírni előre a téli újságokat. Min­dennek eljön az ideje. A hét vége fekete krónikája Halálos szerencsétlenség Mikében Végzetes baleset történt vasárnap este Mikében. Az ötvenéves, helybeli Pitz Jó­zsef tsz-tag, az úttest jobb ol­dalán egy kivilágítatlan Ke­rékpáron két tejeskannát tolt. A harminckilenc éves, nagy- korpádi Harmath István ács Wartburg személygépkocsijá­val a megengedettnél gyorsab­ban hajtott, későn vette eszre a kerékpárt, és nekirohant. Hosszú métereken maga előtt tolta, majd az árokba borult. Pitz József a helyszínen meg­halt. A Wartburg utasainak — az autós családjának — nem esett bajuk. Harmath István­nak nincs vezetői engedélye. Előzetes letartóztatásba he­lyezték, és meginditották elle­ne a büntetőeljárást. Balatonbogláron figyelmet­lenül vezette segéd-motorke­rékpárját a tizennyolc éves, helybeli Vass Imre segédmun­kás, és elütötte az út szélén gyalogló, tizenegy éves, öreg- laki Baranyai Józsefet. A kis­iskolás megsérült. Vass Imre ellen eljárást indítottak. Röviddel a baleset után Ba­latonbogláron a rendőrség 'gazoltatott egy másik segéd- motorost, a tizenhét éves sző- lőskislaki Csóri Zoltán postai kézbesítőt. Elvették a vezetői engedélyét, mert ittasan veze­tett. | eokoic Mosolyog a kórház Az orvos megkérdi a feltűnően csinos ápolónőt: — Hogy halad a har­minchatos beteg? — De doktor úr — vála­szol fülig pirulva az ápo­lónő —, ez nem tartozik magára. * • * A kórházban az orvos megkérdi az egyik beteget: — A felesége bejön meglátogatni? — Nagyon meglepne, hiszen ő is ebben a kór­házban fekszik. — Mindketten egyszer­re? — Igen, de ő kezdte! A szurkoló kritikája Sir Stanley Rous, a nemzetközi futball nagy öregje mesélte: — Sok évvel ezelőtt baj­noki mérkőzést vezettem. A közönség csendes beletö­rődéssel figyelte ténykedé­semet, csak egyetlen gú­nyos hang harsant föl minden ítéletemnél. Ha­marosan fölfedeztem az il­letőt. Amikor megsokall­tám a dolgot, odafutottam az első sorban ülő vézna emberhez és ráförmedtem: »Hagyjon föl végre ezzel, tulajdonképpen melyi­künk itt a játékvezető?« Egy pillanatig tűnődött, azután visszakiáltott: »Egyikünk sem, uram!«. Hasonlat Heinrich Böll Nobel-dí- jas német író a regényírás­ról: A regényírás olyan, mint a hegymászás, a hegycsúcsok meghódítása, öt méterrel a csúcs előtt mindig vissza akar for­dulni az ember. A hosszú regénynek legalább húsz ilyen »mászási krízise« van. Minden csúcs után lejtő következik, de utána ismét a csúcs felé kell ven­ni az irányt. Mi lesz belőle? Tízéves lányka a villa­moson. Hangosan viháncol, sáros lábát az ülésre rak­ja, zsebrádióját bömbölte- ti. Egy idősebb asszony né­zi egy darabig, azután csöndesen figyelmezteti: — Kislányom, én a ma­ga korábah nem viselked­tem így... — No és? Mi lett a né­niből? Kövér öregasszony! Védekezés — Az éjszaka már me­gint részegen jöttél haza — szidja a feleség a fér­jét — és szörnyűséges lár­mát csaptál! — Nem is én lármáz­tam, hanem azok négyen, akik hazatámogattak — védekezik a férj. Somogyi Néplap A2 MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár* postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi posta­hivataloknál és postáskézbesítőknél. E'*" 4 * ’**------A—------~ . on » *•4«*. MM»» K ' e 'V — «-• ^T*’orr»(Ía­tpari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinca Sándor u. ft. Felelős vezető: Farkas Béla Igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents