Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-27 / 277. szám
Vezetés és ellenőrzés A1 ELLENŐRZÉS a vezetés nélkülözhetetlen része. Tulajdonképpen bezárja a kört, mely a vezetési folyamatban a döntéssel kezdődött, s a gyakorlati megvalósítással folytatódott. A jó vállalati, népi, párt- és egyéb ellenőrzés nélkülözhetetlen feltétele a hatékony vezetésnek. Különösen így van ez egy-két éve, azóta, hogy a vállalatok, szervezetek életében a tervezésre, döntésre való fokozottabb koncentrálás után most egyre több figyelmet szentelnek a szervezésre és az ellenőrzésre is. Talán ezért is került sor arra az előadásra, melyet tegnap tartottak a megyei tanácson, a somogyi műszaki és közgazdasági hetek rendezvényeinek sorában. Braier Károly, az MSZMP KB munkatársa, a kérdés jó ismerője beszélt erről a minden vállalati mechanizmusban figyelmet érdemlő kérdésről. Napjainkban a társadalmi munkamegosztás kiterjedésével tanúi lehetünk az ellenőrzési funkció fokozatos önállóságának, amit az önálló intézmények (Országos Tervhivatal) és szervezetek (KNEB) létrejötte is jellemez. Az ellenőr- _ zésről beszélni mégis elképzel- i hetetlen a vezetés nélkül. A X. kongresszus határozatában kimondták, hogy -<zz ellenőrzés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyakorlat teljesen megfeleljen az elvi döntéseknek«. Az ellenőrző munka során tehát a mindennapok eredményeit vetjük össze a hozott határozatokkal. Az ellenőrzés ezért természetszerűleg mindig alá van rendelve a vezetésnek. Ez utóbbi megállapításunk számos új kérdést vet föl. Így mindjárt a legkézenfekvőbbet, ki ellenőrzi akkor a vezetőt? Ugyancsak ide kívánkozik: hogyan biztosítható mindezek alapján az ellenőrzés függetlensége? A válaszokra a sajátos társadalmi-szervezeti viszonyokban találjuk meg a választ. Eszerint szocializmust építő társadalmunkban a vezetés csak a vizsgálatot végzők programját, munkájuk irányát szabhatja meg, ugyanakkor a vállalatok és intézmények vezetőjét a felügyeleti szervek és a társadalom (NEB-ek) ellenőrzik. Az ellenőrzési munka alapvető feltétele, hogy a vizsgált személytől, osztálytól, tevékenységi körtől legyen független maga a vizsgálat. így az sem indokolt, hogy minden vizsgálatot végző kezébe szankciókat adjanak, mert az intézkedés jogát minden esetben a vezetőnek kell fenntartani. Különben a szankciós hatáskör csökkenti az együttműködési készséget az ellenőrzők és a vizsgált szervezet között. Az efféle munkában egyébként is tapasztalható bizonyos szembenállás a -két fél« között. Ez csak egyfajta bizalom és magas színvonalú, hozzáértő ellenőri munkával küszöbölhető ki. Sokszor igen nagy jelentőségük van a még oly apró formaságoknak is. Az ellenőr például nem jöhet be a vállalati -kiskapun«, mintegy, elrejtve szándékát, s nem is távozhat úgy, hogy ne tájékoztatná a vezetőket. Ez ennek a munkának az elemi etikája. Bízni vagy ellenőrizni? Az imént már említettük ezt a feloldhatatlannak látszó ellentétpárt. Hogyan érvényesülhet hát a bizalom abban a munkában, amely éppen minősíti a vizsgált személy tevékenységét? Egyebek között úgy, hogy szét kell választani az ellenőrzést az informálódástól. A magyar gyakorlatban, ez sokáig nem történt meg, s igen sokszor előfordult, hogy ellenőrök jártak akkor is az intézményeknél, vállalatoknál, amikor valójában csak információt akartak szerezni. Ez még akkor is így van, ha minden tényleges ellenőrzésnek van egy információs oldala. Az ellenőr ugyanis a döntés, a határozat helyességének tudatában végzi munkáját, de közben olyan tényekre is bukkanhat melyek a határozat hibájául róhatok fel. Ez esetben a vizsgálatot végzőknek informálniuk kell a vezetést, de nem feladatuk magát a döntést minősíteni. A MEGFELELŐ — állandó, rendszeres, átfogó, nyilvános és demokratikus — ellenőrzés azonban lényegét tekintve humánus: a hibák megelőzése a célja. Cs. T. A nők és az ifjúság védelmében A fő feladat: a megelőzés Fürst Sándor hetvenedik születésnapján „A proletariátus bosszút áll értünk! 99 A Kaposvári Ruhagyárban üzemegészségügyi ankétot tartottak. A tanácskozáson részt vett — többek között — Kosz- tolánczi Jánosné országgyűlési képviselő, a parlament szociális és egészségügyi állandó bizottságának tagja, Tóth Vincé- né, a Ruhaipari Dolgozók «Szakszervezete vezetőségének tagja, Honfi Istvánná, a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei titkára, dr. Csáky László főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, Szabó Géza, a városi pártbizottság munkatársa és Légrá- dy József, a Kaposvári Ruhagyár igazgatóhelyettese is. A több mint két évtizede megszervezett üzemegészségügyi szolgálat — amely kezdetben a gyárakban dolgozók egészségvédelmét látta el — napjainkban már sok új feladatot kapott. Elég ezekből csak a gépesítéssel, a kemizá- lással járó munkát, az egészségügyi felvilágosító tevékenységet, vagy a közép- és nagyüzemekben a keresőképességet és a táppénzjogosultság elbírálását említeni. Megyénkben ma már 28 vállalatnál, illetve üzemnél mintegy 20 ezer dolgozót látnak el ilyen módon. Az idén már nyolc fő- és tizennégy részfoglalkozású üzemorvos dolgozik a megyében. A gyors fejlődést, az üzemegészségügyi szolgálat szélesedését jól szemlélteti, hogy 1970-ben az üzemorvosi óraszám 84 volt, s ez a IV. ötéves terv végére már 135-re emelkedik. A sok dolgozót foglalkoztató gyárak számának emelkedése együtt jár a foglalkozási betegségek szaporodásával is. Ez tette szükségessé a szakorvosi ellátás megszervezését az üzemekben. — A fejlődés ellenére még mindig nem lehetünk elégedettek — mondta felszólalásában dr. Csáky László főorvos. hogy kevés a főfoglalkozású I zött azzal is, hogy az üzem üzemorvos. Ilyen körülmények között oz üzemegészségügyi szakszolgálat elsősorban a megelőzésben és a foglalkozási megbetegedésektől való óvásban tud eredményeket elérni. Megyénkben még nincs üzemorvosi szakképzettségű orvos. E képesítés megszerzését nehezíti, hogy kötelező belgyógyászati gyakorlathoz kötött. Megnyugtató viszont, hogy a háromhónapos üzemorvosi szaktanfolyamot majdnem mindannyian elvégezték: fizetésük általában eléri nomenklatúrájuk felső határát, de még ennek az összegnek sincs elegendő vonzereje ahhoz, hogy az állások betöltése gond nélkül menjen. A megyei tanács határozata szerint az üzemegészségügyi szolgálatot az üzem, telephely nagyságához és jellegéhez mérten kell megszervezni. Kívánatos volna, ha 1200—1800 dolgozóra jutna egy főfoglalkozású üzemorvos. A tervek szerint 1990-ig a jelenlegi üzemorvosi óraszámot meg kell kétszerezni — tehát az e területen dolgozó orvosok létszámát is —, így 40—45 ezer üzemi dolgozó egészségügyi ellátása oldódna meg. Nagy érdeklődéssel kísért felszólalásában dr. Puskás Ödön Baranya megyei üzemi főorvos többek között hangsúlyozta: — Az ankét témájának aktualitását egyrészt az adja, hogy Somogy megye dolgozóinak 42 százaléka nő. Mintegy 70 ezer lányt és asszonyt foglalkoztatnak, ebből csaknem húszezret az iparban. Másrészt népesedéspolitikai célkitűzéseinket csak fokozott család-, anya- és nővédelemmel lehet megvalósítani. Egészségügyünknek az anya- és nővédelem kiemelt feladata. Ezt a múlt évben kiadott egészségügyi törvény ismételegészségügy feladatává tette a nők, az anyák és a terhesek megfelelő munkakörökben való foglalkoztatását, a róluk való fokozottabb gondoskodást. Az üzemorvosoknak nem a rendelő az egyedüli munkahelyük. Szükséges, hogy a gyárakban,’ a csarnokokban is ellenőrizzék a nők megfelelő foglalkoztatását, így észreve- hetik azokat a hibákat, melyek az egészségét veszélyeztetik. Legalább akkora gonddal kell foglalkozni az ifjúság egészségvédelmével, mint a nőkével. Erről győzte meg az ankét részvevőit dr. Sarlós Vilmosnak, a Pamutfonó-ipari Vállalat üzemorvosának előadása, aki részletesen ismertette azokat az intézkedéseket, melyeket: a munkahelyi betegségek megelőzésére rendszeresen foganatosítanak. Mészáros Attila 1932. július 19-e péntekre esett. Ez volt az a nap, amely egy szégyenletes, világszerte tiltakozást kiváltó bírósági ítélet miatt »gyilkos péntek« néven szerepel azóta is a magyar történelemben. A budapesti királyi büntetőtörvényszéken Töreky Géza, aki a törvénytelenül megrendezett statáriális tárgyalást vezette, kommunista programbeszédnek minősítette Sallai Imre szavait, és a másik vádlottat szólította. Fürst Sándor ekkor még a huszonkilencedik életévét sem töltötte be. A férfi azonban, aki a vérbíróság elé állt, sokkal idősebbnek látszott. A tárgyalás előtt két teljes héten át kínozták a politikai osztály detektívjei. Gumibottal verték a talpát, a veséjét, minden emberi képzeletet felülmúló aljas eszközökkel próbálták vallomásra bírni. És mindezek után a vádlott, gyűrött vászonöltönyben, kéthetes szakállal — a pribékek még borotválkozására sem adtak engedélyt — arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, öntudatosan kiegyenesedett, végighordozta tekintetét bíráin és így válaszolt: — Egyáltalán nem érzem magam bűnösnek, mert nem tekintem bűnnek azt, amit tettem! A személyi adatok felvétele következett, majd a sok válasz nélkül maradt kérdése miatt egyre ingerültebb Töreky bíró kifakadt: — Ezek szerint semmit sem kíván előadni?! — De igen — felelte Fürst Sándor. — Július tizenhetedikén éjjel például öt detektív vert órákon keresztül. Ezek közül hármat név szerint is meg tudok nevezni. — Üljön le! — vágta el a továbbiakat Töreky, és ezzel Fürst kihallgatása be is fejeződött. Néhány perc múlva kihirdették a statáriális bíróság ítéletét, amelyről sokan tudták, hogy »legfelsőbb helyről« készen kapták a bírák. Sallai Imrét és Fürst Sándort »a magyar szentkorona nevében a budapesti kir. büntető törvényszék mint rögtönítélő bíróság, az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntett miatt halálbüntetéssel bünteti« — így szólt a gyalázatos ítélet. Ki volt Fürst Sándor, hogy Horthyék bírósága a törvényesség látszatát is feladva, lázas sietséggel halálra ítélte? Születésénél, osztályhelyzeténél fogva élete nem úgy indult, hogy a proletárforradalom, a munkásosztály ügyének kiemelkedő harcosa lesz. Kispolgári családban nőtt fel, később pedig tisztviselőként dolgozott. Még tizenhat esztendős sem volt, amikor a Magyar Tanácsköztársaság nagyszerű hónapjainak eseményei a haladás, a forradalom, a munkásosztály mellé állították. A marxizmussal a szociáldemokrata párt baloldalának ellenzéki mozgalmában, majd a Magyarországi Magán- tisztviselők Szövetségének baloldali vezetői révén ismerkedett meg. A Tanácsköztársaság bukását követő terror évei acélozták meg a fiatalember jellemét és meggyőződését, s amikor kevesen vállalták az életveszély kockázatát, a gyakorlati harcot, ő az illegális kommunista pártba jelentkezett, amely 1926-ban fogadta tagjai sorába. Ebben az időszakban különös jelentősége volt a legális és az illegális lehetőségek kihasználásának, csak így lehetett eredményekre számítani a néptömegek forradalmi nevelésében. Fürst Sándor az illegális tennivalók mellett minden lehetséges legális alkalmat is kihasznált a munkástömegek mozgósítására. 1929 tavaszán már az illegális kommunista párt titkárságának tagjaként dolgozott. Akik ismerték, egybehangzóan úgy jellemezték őt, mint aki számára a küzdés, a Dá- tor harc az elnyomottak »gazságáért oly természetes volt, akár lélegzeni, élni. Amikor először került rendőrkézre, majd bíróság elé, bíróinak szemébe vágta, hogy ügyében dönteni nem illetékesek. Csaknem két esztendőt töltött börtönben, s ezalatt is szüntelenül az újabb feladatokra készült. Kiszabadulása után ott folytatta, ahol bebörtönzése előtt abbahagyta. 1931 tavaszán ezer veszély között is késedelem nélkül nekilátott, hogy segítséget nyújtson a súlyos veszteségeket szenvedett párt újjászervezéséhez. Szóban és írásban is leleplezte a biator- bágyi vasútrobbantás igazi hátterét, nem sejthette, hogy maga is a fasiszta provokáció ürügyén elrendelt statárium áldozatává válik. A kőbányai gyűjtőfeghaz udvarán végezték ki, idősebb elvtársával és harcostársával, Sallai Imrével együtt. A bitófa alatt is olyan bátran viselkedett, mint egész életében. Utolsó szavai ostorcsapásként érték a gyilkosságra összegyűlt úri hóhérokat: — A proletariátus bosszút áll értünk! És 1945 végén csakugyan lezajlott egy másik tárgyalás, amelynek végén igazságos, törvényes ítéletet mondtak ki Sallai és Fürst egykori bírái, hóhérai fölött. Győzött az igazság, győzött a nagy ügy, amelyért Fürst Sándor az életét áldozta. A szabad, független Magyarország, a néphatalom természetes valósággá vált. Arkus József A mukaverseny eredményei a tabi áfesz-nél (Tudósítónktól.) Több mint 500 dolgozója van a tabi áfész-nek. Az év elején a dolgozók 80 százalé- I ka tett felajánlást a szövetkePálya választási kiállítás nyílt Kaposváron Pályaválasztási hónapok kezdődtek novemberben megyénkben. A rendezvények már eddig is országos elismerést vívtak ki. Tegnap újabb pályaválasztási kiállítás nyílt Kaposváron, az 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A mezőgazdasági, a fémipari, a villamosipari, az I építőipari, a faipari és a könnyűipari szakmák termékeiből, munkaeszközeiből rendeztek bemutatót. Az intézet folyosóin hatalmas táblák hirdetik, hogy hova kérhetik felvételüket az általános iskola és a gimnázium elvégzése után a Pataiok. Megtudhatják az érdeklődők azt is, hogy mi- l dókét lyen képességeket igényel egy- egy szakma, milyenek a munkalehetőségek, milyen termékek kerülnek majd ki a kezükből. Tegnap, a megnyitó napján sok általános és középiskolás diák megtekintette már a kiállítást, mely december 8-ig várja az érdeklőKülönösen az okoz gondot, I ten hangsúlyozta, többek köA Sió tour a nyárra készül A következő év idegenforgalmára készül a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala. Bár még a tél előtt állunk, már 1974 nyarára kötnek szerződéseket. Ügy tűnik, a partnerek is jó előre készülnek a nyárra, mert sokan ér- ' öklödnek a hivatal különbö- > üdülési formái iránt. Első- urban a korszerű, minden higiéniai és egyéb követelménynek megfelelő lakosztályok iránt nagy az igény. Több mint húszezer vendég- éjszakára kötöttek eddig szerződést. Nagy az érdeklődés a három személyes lakosztályok iránt, ezért a nyárra a tavalyinál jóval többet bocsátanak a vendégek — elsősorban a csehszlovák üdülők — részére. Az elmúlt évek hasonló időszakához képest jóval nagyobb az érdeklődés a nyaralóházak, a kempingek, a motelek és a fizetővendégszolgálat iránt. zet céljainak megvalósításáért A szakszervezeti bizottság a szövetkezet céljainak megvalósításáért. A szakszervezeti bizottság a szövetkezet vezetőivel együttműködve a félév, illetve jelenleg a háromnegyed év befejezése után értékelte a munkaversenyl. Ezekben a napokban az üzemági termelési tanácskozáson megvizsgálják a gazdasági és kulturális felajánlásokat a szövetkezet ipari üzemeinél is. A számok kedvező gazdasági eredményeket tükröznek. A szövetkezet az év első kilenc hónapjában 145 millió forintos forgalmat ért el, s ez 20 százalékkal több, mint az előző évi. A forgalom emelkedésében nagy szerepe volt a munkaversenynek. Az összefogás eredményeképpen 7 380 000 forint nyereséget ért el a szövetkezet. Ez 28,4 százalékkal több, mint a tavalyt A legtöbb nyereséget az iparban érték el, több mint 3 milliót, a kiskereskedelem 2,3 millió forintos nyereséget hozott. Az ipari üzemek közül a legnagyobb termelési érték- növekedést az édesipari és a diótörő üzem adta. 300 000 forinttal nőtt a bélüzem forgalma is. A legjobban talán annak örülnek Tabon, hogy a kiskereskedelem jelentősen előbbre lépett. Forgalmuk 8,2 százalékkal volt magasabb a múlt évinél. Két évvel ezelőtt egymillió forint volt az üzemág nyeresége, ma majdnem másfél millió forinttal több. Örömmel mondták el Tabon, hogy sikerült javítani a lakosság ellátását. Az említett 8,2 százalékos forgalomemelkedés is ezt igazolja. Somogyi Néplap
