Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-23 / 274. szám

Ébred a város Éjjel fél háromkor indul­tam sétára Kaposvár utcáin, csontokig ható, csípős ködben. A legtöbb ember ilyenkor for­dul a másik oldalára, hogy folytassa a szuszogást egy ok­távval magasabban. Vannak azonban olyanok is, akiknek ez a fél három már kora reg­gelt jelent, sőt akik ilyenkor már javában dolgoznak. Ilyen hajnali emberekkel találkoz­tam ezen az orrpirosító sétán. A Tejipari Szállítási Vállalat négy kaposvári »terítő-« kocsi­ja már egy óra után megkezd­te a rakodást. Makrai László gépkocsivezető már csaknem két évtizede járja a kora haj­nali utcákat. Egyik bolt a má­sik után. Még nincs fél négy, amikor már a Kalinyin város­rész ABC-áruháza előtt rakod­nak. A négy kocsi nyitásig 10 000 zacskó literes tejet, 3300 zacskó félliteres kakaót, 8000 tejfölt és több mázsányi egyéb tejterméket szállít a boltokba. Négy óra előtt tíz perccel indul az első helyi járatú autó­busz a Volán pályaudvarról a füredi városrészbe. Az utasok javarészt munkába, a Volán központi telepére induló busz­sofőrök. A legkorábbi 11-es pi­lótája Anderka József. — Egy hónapból 15 napot dolgozom. Ez idő alatt bizony nincs tv-nézés vagy egyéb esti szórakozás. Az este már há­romnegyed hétkor lefeküdtem, hogy most reggel háromra »menetrend szerint« ébredhes­sek. Három éve vagyok ezen a legkorábbi járaton. Már meg­szoktam. Bár otthon két csör- gőórát ás felhúzok, rendszerint mindkettőt megelőzőm. — Milyenek a hajnali uta­sok? — Csendesek és álmosak, különösen ilyen barátságtalan időben. Ilyenkor egy a lényeg: a kocsi pontosan érkezzen a megállóba. Ha nincs így, ha­mar felpaprikázódnak. Érdekes megfigyelni ugyanazokat az embereket hajnalban és dél­után. Aki reggel csak leül és néz maga elé, délután hevesen vitatkozik, nevetgél és fészke- lődik a helyén. — Előfordult-e már, hogy el­aludt? — Még soha. Az szörnyű lenne, hiszen ha én nem vi­szem ki pontosan munkatár­saimat a telepre, ők is később indulnak, és lehet, hogy több száz ember késik el a munká­ból az én elalvásom miatt. A hírlapkézbesítők ugyan­csak hajnali emberek. Mikor a korai találkát megbeszéltem velük, lelkemre kötötték: há­romnegyedre jöjjön, mert öt­kor már nem tudunk magával beszélgetni. Mi ennek az oka? — kérdeztem Szommer Lász­ióné hírlapkihordót. — Akkor kezdődik az anyag­elosztás, és bizony ott már csak a kéz járhat. Hat hosszú utca van a körzetemben, igyekez­nem kell. Négyórás munkaidő­ben dolgozom, így kilencre már végezhetnék. — Mit jelent ez a föltételes mód? — Kevés az ember a hírlap­kihordásra. Ma például, ha végeztem a saját körzetem­mel, még két körzetbe hordom ki az újságot. Ez talán egy óráig is eltart Sajnos, lesz elő­fizető ma is, aki csak délfelé kap hírlapot. Kicsit bántó, hogy közülük nem egy úgy gondolja, azért késik az újság, mert elaludt a kézbesítő. Nem gondolnak arra, hogy a késés­nek ezer más oka is lehet. — Ma mit kézbesít? — Somogyi Néplapot, Rádió­újságot, Magyar Ifjúságot, s ha megjön a Nők Lapja, azt is. Van eset, hogy egy mázsánál is több van a kiskocsin. Mire Szommerné elindult, szemerkélni kezdett az eső. Nem örült ennek a költségve­tési üzem köztisztasági részle­gének tizennégy úttisztítója sem, aki máskor már fél hat­kor el tudott indulni a Kossuth téri kis »melegedőből«. Hatkor kezdte volna a miunkát a Verro City seprőgép, mivel ilyenkor még nem akadályozzák a par­koló kocsisorok. Az eső nem engedte munkába állni. A két kukásautó, hatkor szokás sze­rint megindult szuszogva és csikorogva. Hétre végeznünk kell a Május 1. utcával, mert ott hét és tíz között tilos meg­állni. Hat után már türelmetlenül várta a zöldségszállítmányt Srágli Gyula, a mernyei mező- gazdasági termelőszövetkezet zöldségpavilonjának üzletve­zetője. A vásárcsarnokba ilyen­kor már jönnek az első vásár­lók. — Fél hat—hat között kinyi­tunk, mert ilyenkor jön a vá­sárlók első »turnusa«, az üze­mi dolgozó nők, akik hat—fél hétre már sietnek műszakba. Hét óra után érkeznek azok a javarészt hivatali nődolgozók, akik nyolcra járnak munkába. Fél kilenc tájt a legtöbb vevő háziasszony. A sort tíz óra felé a falusiak zárják, akik reggel itt adtak túl portékájukon, hogy azután a bevételből meg­vásárolják ugyanazt, amit reg­gel eladtak. Fél hétkor szürkül. Az emberek már hosszú sorokban jönnek az állomásról. Az autó­buszok megtelnek. Mindenki igyekszik. Ilyenkor már a ta­nulók órája is csörög. Hét óra után ők »uralják« az utcát. Bíró Ferenc A telefon-gondok enyhítésére Négyszázas mellékközpont Kaposváron Pótnévjegyzék a távbeszélőkönyvhöz — Megváltozik 250 szám BEFEJEZÉSÉHEZ közele­dik Kaposváron a Kalinyin városrészben egy négyszáz ikerállomás kiszolgálására al­kalmas mellékközpont szerelé­se. A hálózatépítésre és a te­lefonközpont gépeire másfél millió forintot költött a pos­ta. Bánsági István, a Somogy megyei Távközlési Üzem ve­zetője arról tájékoztatott, hogy az új telefonközpontot a jövő hónapban üzembe he­lyezik, s ez valamit enyhít majd a városrész — évek óta nyomasztó — gondján. A pos­ta már megkezdte az értesítők kiküldését azoknak áz előfize­tőknek, akiket az új központ­ba bekapcsolnak. Az átkap­csolással egy időben megvál­tozik az állomások hívószáma is. A Kalinyin városrész mel­lékközpontja által kiszolgált előfizetők telefonszáma 15-000-nál kezdődik majd. Az átállás napjáról külön tájé­koztat majd a posta; az üzem­be helyezéskor minden érdé-# kelt előfizetőt telefonon érte-# sítenek. i A postán kapott információd szerint az új mellékközpont-J ba csak ikerállomásokat kap-. csolnak be, s a nagy forgal-J mat lebonyolító közületi tele-: fonállomásokat továbbra is aj főközpont szolgálja ki. Az át-J állás napjára körülbelül 250* telefonszám változik Kalinyin városrészben, hónapig — a központ bejára-^ tásának időszaka alatt *— csak* ezeket az előfizetőket szolgál- t ki. Ezt követően úis^b ál­ugyanis kiépítjük a kábelhá­lózatot ezen a gyorsan fejlő­dő lakótelepen is. A posta ar­ról is tárgyal az érdekeltek­kel, hogy a Léva közben és a sávházban előfizetői nyilvános állomásokat szereljenek fel. Az új mellékközpont forga­lomba állítása azt jelenti, hogy a Kalinyin városrészben a telefonszámok egy része megváltozik, s emiatt a most forgalomban levő telefon­könyv elavul. A Somogy me­gyei Távközlési Üzemben ka­pott tájékoztatás szerint ké­szülnek arra, hogy jövőre — a nyomdai kapacitástól függ, hogy melyik hónapban — pót­névsort adnak ki. A megye más területein is folyik a távbeszélő-hálózat korszerűsítése. A napokban helyezik üzembe a Balaton- boglárhoz tartozó Szabadság üdülőtelepen a száz előfizető kiszolgálására alkalmas auto­mata központot. Ez lehetővé teszi, hogy az ide bekapcsolt állomásokról éjjel-nappal te­lefonálhassanak: eddig ugyan­is — a kézi kapcsolás miatt — csak a hivatalos idő alatt volt erre mód. A Sándor-te- lepi központ üzembe helyezé­sével már egészen Balaton- fenyvesig biztosítja a posta a déli parton az állandó tele­fonszolgálatot. AZ IDEI TERVEK között szerepel még Balatonlellén is egy 100 állomás kiszolgálásá­ra alkalmas mellékközpont fölszerelése. Több igénylőnek jelent ez jó hírt. A Somogy megyei Távközlési Üzemben azonban hangsúlyozták: ez a kapacitásbővítés nem teszi le­hetővé, hogy minden kérelme­zőnek fölszereljék az állo­mást Balatonlellén. K. I. másokat kapcsolnak oe. majdf A központ üzembe he-# 10 7. A szörnyű, hátborzongató lyezése - mondta Bánság! t repülÖ2.úgáS) a bombák ideg­meg serrw jg g sivitása, velőt rázó rob- városresz, sem Kaposvár^ banásai „rHítás és a István — nem oldja meg e városrész, sem KapOovcn r banásai, jajgatás, ordítás és a gondját. Az igények ugyanis# bjzonytalanság az amúgy is nem csökkentek az utóbbi# megviselt fizikumú fiúkat va- evekben: ma is ketezer korul# lósággal tönkretette. Még egy- van azoknak a szama, akik f m^st sem látták, a vastag hó- telefonra varnak a varosban.# tömeg finoman rezonálva föl- Az uj mellékkozpont beallitá-# erősített minden zajti mint sa után azonban mod nyílik hatalmas membrán, arra, hogy . felülvizsgáljuk f '•zokn-k az igé­éit. akik ko- V->"'i « •’•in áf ártá'.. erre a t're. A központ ijzem’:e helyezése után felszabaduló szakad ka­pacitás teszi lehetővé, hogy a , , Léva közben az igények egy tóalmás tömeg, úgy, hogy moz- részét kielégítsük. Az idén f dúlni is alig tudott. Az első mint és mégis valami vattaszerű pu- A, félelmetes tompaságot . jinzött a hangoknak. S el­árt minden kilátást. Tolnaira rázuhant egy ha­pillanatban szörnyű halálfé­lelmet érzett. — Megfulladok ... megful­ladok — zakatolt az agya, de aztán megnyugodott, hogy fé­lelme — most már más vá­gányra csúszva —- ismét rá­törjön. — Ha eltalálnak, úgy döglök meg, mint egy vakon­dok — gondolta keserűen, de furcsa kettősséggel. Mert örült, hogy nem jutott le, a tömegbe. A rászakadt hó las­san becsúszott, beszivárgott a nyakába, a köpenyujja alá, és hideg, borzongató patakokban íolydogált a testén. A robbanások után hirtelen zakatoló zúgást hallott. De mintha alulról hallatszott vol­na Félelmetesen fölerősödött, majd hirtelen megszűnt, és a Csőkonai-emlék kiállítás nyílt Csurgón A vándorlás útja, a költő munkái A költő születésének kétszá- zadik születésnapját ünneplő csurgóiak kapták meg először azt a nagyszabású vándorkiál­lítást, melyet Debrecen, a szü­lőváros múzeuma készített az évfordulóra. A Csokonai-ün- nepségek központja a szülő­város volt, de ott is tudják, hogy a költő csurgói, somogyi évei is jelentősek, ezért hozták először ide az emlékkiállítás anyagát. Tegnap délelőtt Vancsura József nagyközségi párttitkár nyitotta meg a kiállítást, me­lyet a Csokonai Művelődési Házban szépen rendeztek meg a debreceni Déri Múzeum munkatársai, elsősorban is dr. Kilián István irodalomtörté­nész, egyetemi tanár. A meg­nyitó után Pókos Ferenc, a csurgói gimnázium tanára tár­latvezetést tartott. konai-levelek, melyek a költő keze vonását őrzik. Az életé­ben megjelent művek közül a kiállítás bemutatja az Ódák hét könyvét (1805), a Diétái Ma­gyar Múzsát (1786), a Dorottyát és a Halotti verseket. A költő vándorútját nyomon követhetjük a térkép és a he­lyiségekhez fűződő emlékek se­gítségével. Eredeti fényképeket is lát­hatunk, mégpedig a költő ha­lála századik évfordulójának megünnepléséről, melyet a debreceni Csokonai-kör szer­vezett. Csokonai költészete példa volt a legjelentősebb késői utódoknak, így hatással volt Adyra és Tóth Árpádra is — idézi e kései irodalmi kapcso­latot többek között egy tabló. A róla szóló írások a mába ve­zetnek. A költő életét számos képző- művészeti alkotás is megörö­kítette. Jankó János (1883— 1890) Csokonai lakodalomban című festménye is példa erre, sokan Lillát tartották fontos­nak megörökíteni. A kiállítás bemutatja Willhelm Egger Lil­la című képét. Mellettük áll a ma festőjének a vallomása Csokonairól, az alföldi Holló László Csokonai a Nagyerdő­ben című festménye a költő természetszeretetét sugározza, s Rousseau rá gyakorolt hatá­sára gondolunk a kép nézése közben. Ferenczy István által készített és Medgyessy Ferenc keze nyomán felújított Csoko- nai-arckép néz ránk a terem­ben, koszorús költőként, me­lyet nekünk, nézőknek kell élővé alkotnunk... H. B. A Csokonai-évforduló jelen­tőségéhez méltó kiállítást lát­tunk a költő tanítóskodásának egykori színhelyén. A tablók bemutatják szülővárosát, ahol a diákéveket is töltötte, s köz­ben módunk van bepillantani a család történetébe is. Apjá­nak, Csokonai Józsefnek kéz­iratban fennmaradt naplója, receptkönyve a kiállítás kurió­zumai, akárcsak azok a Cso­Orszagos diákszeminárium Budapesten »A kommunista jelleg erő­sítésének tapasztalatai és to­vábbi feladatok a felsőokta­tási intézmények KlSZ-szer­A vak festő-író emlékezései Szántó György: Fekete éveim Fiatalon, az első világhábo­rúban megvakult Szántó György e művéről nemcsak a korabeli kritikusok, hanem a világirodalom nagy klassziku­sa, Rtamain Rolland is elis­merően nyilatkozott. A most újonnan megjelent önéletrajzi regény, mely egyben az 1920-as, 30-as évek korrajza is, Szántó Gyöngy gyermek­es ifjúkorát, egyéni tragédiá­ját, paemevilága elvesztését és annak megmentéséért foly­vezeteiben« címmel kétnapos országos diákszemináriumot rendezett a KISZ központi bi­zottsága egyetemi és főiskolai osztálya és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem KISZ-bizottsága. A diák­szeminárium plenáris ülésen és öt szekcióban folytatja munkáját, amelyben az egye­temek. főiskolák KlSZ-szer- vezeteinek agitációs és pro­paganda titkárai vettek részt. A plenáris ülésen vitaindí­tót mondott Szűcs Istvánná, a KIßZ központi bizottság tit— tatott küzdést mutatja be. kára amelynek során hangsú- A lebilincselő érdeklődést ki váltó mű, mely a Gondolat kiadásában látott napvilágot, az író fiatalkori festményei­nek, rajzainak reprodukcióját is bemutatja. lyozta: a diákszeminárium je­lentős állomás a KISZ VIII. kongresszusa határozatainak egyetemeken, főiskolákon tör­ténő megvalósításában. havat — úgy érezte — mint­ha megtolták volna. Furcsa, sustorgó hang hallatszott egy ideig, majd az is megszakadt. Süket csönd támadt egy pil­lanatra. Majd ismét hallotta a repülők felerősödő zúgását, és már kelepeltek is a géppus­kák. Aztán a zúgás elcsönde- sedett, a gépek eltávoztak. Mikor nagy erőfeszítéssel, keservesen birkózva a hótö­meggel, kimászott, alig egy méterre egy német motorke­rékpárt látott, égnek álló ol­dalkocsival. A külső kerék még forgott. Az egyik német feje a szó szoros értelmében eltűnt. Véres mellkasába bele lehetett látni — a nyakrész­nél —, mint egy vödörbe, amelybe műtét közben min­denfélét beledobálnak. A kéz görcsösen szorított egy gép­pisztolyt. A másik német, aki a motort vezette, az úton fe­küdt, tíz méterrel följebb. Még élt, de több találat érte. Segíteni már nem lehetett raj­tuk. A négy repülőgép iszonya­tos munkát végzett. Élelem, lőszer és fegyver hí­ján a saját erőből való kitörés is szinte lehetetlennek lát­szott. Ennek megítélése a ka­tonailag képzett tisztikar szá­mára sem volt nehéz. De a legénység előtt tettetett lelke­sedéssel beszéltek arról, hogy megfelelő oldalbiztosítással a kitörés lehetséges; azután egyesülve a fölmentésükre küldött erőkkel, majd tovább a tényleges hadsereggel, a frontot visszanyomják. Sok előkészületet nem kí­vánt az akció, inkább csak szervezést. A testileg, lelkileg letört, el­gyötört emberek nem sok kedvet árultak el a harchoz. Menni és menni... lehetőleg összetűzés nélkül. Szinte a tel­jes logika hiányával úgy kép­zelték, hogy ha innen elindul­nak, akadálytalanul haza is jutnak. Azzal nem is számol­tak a legtöbben, hogy ők egy körülzárt ellenséges csoportot képeznek, amelyet elsősorban harcképtelenné, majd meg­semmisíteni szándékoznak a támadók. A józanabbak próbálták föl­világosítani őket, hogy a hát- rajutást nem adják ingyen, de a heves vitákban még olyan kijelentések is elhang­zottak, mint: »örülnek, ha el­megyünk innen«! Mások jól- rosszul titkolt halálfélelemmel várták a jövőt, ami szerintük sok jót nem ígért. »Itt fogunk pusztulni« — hajtogatták ko­nokul, és még ha alkalom volt rá, akkor sem hunyták le a szemüket a félelemtől. A parancs váratlanul, haj­nali négykor érkezett, és azonnali indulást követelt. A szóbeszéd tehát valósággá vált. Kitörni a gyűrűből! Né­mi élelmiszert osztottak. Ke­nyér, kevés kolbász, műméz, egy doboz szardínia négy em­bernek, és fejenként egy üveg sligovica. A legtöbben beza­bálták az egészet. Benkő, míg bontotta a szardíniát, keserűen meg is jegyezte. — Nem sokkal jobb a hely­zetünk, mint ezeknek a fejet­len dögöknek — bökött a do­boz felé. — De majd csak lesz valahogy! Sok idő nem volt a táplál­kozásra. Még azt a rendkívül kevés ennivalót is alig tudták bekebelezni. Sokan inkább a sligovicával hódították ma­gukat. (Folytatjuk) Somogyi Néf>/oJ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents