Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-23 / 274. szám

A pártmegbízalások teljesítése V alamennyi pártszerve­zet munkájának ered­ményessége tagjainak tevékenységétől függ. A kom­munistákétól, akik nagyobb munkasikerekre, fegyelmezett helytállásra késztetik a mun­katársaikat, eredményesen munkálkodnak a jobb, alko­tóbb munkahelyi légkörért, akik formálják párton kívüli munkatársaik tudatát, és erő­sítik elkötelezettségüket szo­cialista rendszerünk iránt. A pártszervezetek munkája ugyanakkor olyan szervezett, céltudatos tevékenység, amely a mindennapi élet valameny- nyi kérdésében — legyen az gazdasági, politikai, kulturális vagy egyéb feladat — az egyes párttagoktól nem álta­lánosságok ismételgetését, ha­nem nagyon is konkrét, kéz­zelfogható cselekvést kíván. Az előttünk álló feladatok megoldása nem tűri a szóla­mokat, az általános megálla­pításokat, így tehát maguk a párttagok sem végezhetnek pártmunkát csak úgy »általá­ban«. A párt politikájának megvalósításához az élet va­lamennyi területén az szüksé­ges, hogy minden egyes párt­tag megbízatása konkrét, kéz­zelfogható, s így ellenőrizhető is legyen. Alapvető követelménye en­nek, hogy a felsőbb pártszer­vek határozatait a pártszerve­zetek vezetőségei ne csupán lemásolják, hanem azokat a maguk sajátos helyzetének megfelelően dolgozzák fel, alakítsák ki saját munkaprog­ramjukat, s ennek alapján határozzák meg minden egyes párttag személyre szóló fel­adatait. Ahol gondot jelent a párttagok megbízatásokkal való ellátása, ott általában az a baj, hogy a párt vezetőségek ezt az alapvető feladatukat el­mulasztják. Amilyen sokoldalú és színes a mindennapi élet, ugyanolyan sokoldalú és színes lehet a pártmegbízatások köre. Ahol a pártvezetőségek tudatosan törekednek erre, ott a közélet szinte valamennyi területén dolgoznak világosan körvona­lazott pártmegbízatással kom­munisták. Az emberek formá­lásán, a gazdasági munka fej­lesztésén munkálkodnak pél­dául a szocialista brigádok kommunista tagjai. Tevé­kenykednek a tömegszerveze­tekben és -mozgalmakban, a tanácsokban, az üzemi, a la­kóterületi, a hivatali munka minden területén. Sok helyen az ő fáradozásuk, tettrekész- ségük eredménye, hogy javul- [ nak a gazdasági mutatók, élénkebb, demokratikusabb a közélet, eredményesebb a küz­delem a kispolgári nézetek és magatartás ellen. T alálni azonban még a párttagok körében passzív, feladataikat nem teljesítő embereket, s ebbe nem szabad belenyugod­ni. A pártszervezetek túlnyo­mó többségében meg is talál­ták az effajta magatartásmód ellenszerét. Évente egyszer taggyűlésen szabják meg va­lamennyi párttag — személy szerinti — pártmegbízatását, s ugyanígy taggyűlésen kérik számon ezek teljesítését. Sok helyen a pártcsoportokban év közben is rendszeresen szá­mon kérik minden párttagtól, hogyan teljesítette a párttól kapott feladatait. A pártcso­portok ilyen tevékenységének nagy előnye, hogy az egyes párttagok év közben sem »la­zíthatnak«, hanem folyamato­san végzik pártmunkájukat. A pártcsoportbizalmiak rend­szeresen tájékoztatják a párt­megbízatások teljesítéséről a pártvezetőséget, amely — ha a pártcsoport figyelmeztetése nem használ — felelősségre vonja a feladataikat nem tel­jesítő párttagokat. A beszámo­ló taggyűléseken pedig min­den egyes kommunista mun­káját, magatartását személy szerint értékelik. A kommunisták a min­dennapi munka tá­masztotta követelmé­nyek teljesítése közben fejlőd­nek még öntudatosabbá, fe­gyelmezettebbé, válnak a párt odaadó harcosaivá. A szigorú, de segítőkész ellenőrzés nél­külözhetetlen a párt egységé­nek szilárdításában, cselekvési egységének erősítésében. Sen­ki nem mondhatja magáról, hogy »kész« kommunista, nincs szüksége a kollektíva ilyen irányú segítségére. De még inkább szükségük van er­re azoknak, akik rövidebb ideje tagjai a pártnak, akik csak röviddel ezelőtt vállalták önként a párttal, a társada­lommal szemben a több, az odaadóbb munkát. A pártszervezetekben ezek­ben a hetekben — először a pártcsoportokban — megkez­dődik az összegezés: mit tett a kommunista kollektíva mun­kahelyén, területén a párt po­litikájának valóra váltásáért. Ezt az összegezést megelőzi a párttagokkal való beszélgetés, személyük, munkájuk értéke­lése. A pártvezetőségeknek, pártcsoportoknak ez a mun­kája sokoldalú mérlegelést, Szinte személyes jóbará­taink azok a lányok és asszo­nyok, akik a pult másik ol­dalán állnak, felszolgálnak a vendéglőben vagy a presszó­ban. Arról persze keveset tu­dunk, milyen gondok nyo­masztják őket, nehéz-e vagy könnyű a munkájuk, elisme- rik-e az igyekezetüket. Éppen ezért volt érdekes az SZMT elnökségi ülésének tegnapi té­mája, amikor a KPVDSZ me­gyei elnökségének jelentése alapján mérlegre tették a nő­politikái határozat megvalósu­lását. Mindenképpen érdemes ki­emelni, hogy mind a kereske­delem, mind a vendéglátóipar kettős feladatot old meg a nő­politikái -határozat szellemé­ben: egyrészt igyekszik meg­könnyíteni a dolgozó nők má­sodik műszakját, másrészt tö­rekszik a saját nődolgozói élet- és munkakörülményeinek a megjavítására. Még köny- nyebben főzhetnének a házi­asszonyok, ha több félkész- és készétel lenne a boltokban. Ez elsősorban az ipartól függ. Elismerésre méltó, hogy ja­vultak az állami és szövetke­zeti kereskedelem szolgáltatá­tárgyilagosságot kíván. Hiszen nem minden esetben a pártta­gok a hibásak egy-egy megbí­zatásuk teljesítésének elmu­lasztásáért. Megtörténik, hogy a pártvezetőségektől nem kap­ják meg ehhez a szükséges segítséget. Nem ritka az sem, hogy a pártmegbízatás kiadá­sakor nem vették kellően fi­gyelembe az illető párttag fel- készültségét, lehetőségeit. Ugyanígy nem kevés szám­ban kaptak párttagok olyan »megbízatást«, amely formá­lis, s csupán arra jó, hogy a pártvezetőség odaírja a? illető kommunista neve mellé, mi a pártmunkája. Így lesz azután egyes párttagoknak olyan megfoghatatlan megbízatásúk, hogy »népnevelők«, így lehet találni néhol meghökkentően sok sajtóterjesztéssel megbí­zott párttagot. Arról nem is szólva, hogy néhol a megbíza­tás nem terjed túl azon, amit a munkakör ellátása amúgy is megkövetel. A mikor a pártvezetőségek és a pártcsoportok ér­tékelik egy-egy kom­munista politikai, társadalmi, gazdasági tevékenységét, s ar­ról véleményt mondanak, egy­ben magukkal szemben is kri­tikusnak kell lenniük: vajon hogyan gazdálkodtak az alap­szervezet kommunistáinak képességeivel, cselekvőkész­ségével, alkotókedvével. A pártmegbízatások teljesítésé­nek év végi ellenőrzése, ösz- szegezése tehát eredményezze azt is: megfelelőbb feltétele­ket teremtenek ahhoz, hogy a jövőben az egyes párttagok még »testre szabottabb« fel­adatokat kapjanak és teljesít­senek. sának színvonala, ezzel pár­huzamosan a dolgozó nők élet- és munkakörülményei. A vidéki gázcseretelepek, Pa­tyolat-fölvevőhelyek megnyi­tása, a fűtőolaj és más cik­kek házhoz szállítása jó kez­deményezés, az élelmiszerek előrendelése, hazaküldése azonban mind a propaganda, mind a kivitelezés miatt még nem hozta meg a várt sikert. A nőpolitikái határozat szel­lemében azt is mérlegre tette az SZMT elnöksége, milyen mértékben kerülnek lányok és asszonyok vezető beosztásba. Kiderült, hogy a harminc áfész közül csak a legkisebb, a csökölyi élén áll nő, helyet­tes elnök nincs is a megyé­ben. Viszont tíz szövetkezet­ben nő a főkönyvelő, s a kö­zépvezetői posztok nagy több­ségében is nőket találunk. A három tanácsi kiskereskedel­mi vállalatnál, a három nagy­kereskedelmi vállalatnál a magasabb vezető beosztásokat kizárólag férfiak töltik be (!). Persze, ezt érdemes kiegészí­teni azzal, hogy sok esetben a nők sem vállalják a nagyobb felelősséggel járó munkakörök betöltését, a magasabb szintű továbbképzést. A szakszerve­zeti bizottságok, a gazdasági vezetők feladata, hogy ösztö­nözzék, bátorítsák a nőket, ad­janak meg minden segítséget a vezetés megtanulásához. Sok még a tennivaló az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósításá­ban. Még mindig az irodák­ban a legkirívóbb a férfiak és a nők bére közötti különb­ség. Általános tapasztalat, hogy a férfiak fizetése meg­közelíti az úgynevezett »ig«- kategóriát, a nőké viszont alig hagyja el a »tól«-kategóriát. Dr. Szerényi János, az SZMT titkára két érdekes adattal tá­masztotta ezt alá. Az ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­latnál a szakképzett eladók e két határ között a következő­képpen álltak be: a férfiak harminchárom, a nők pedig csak huszonhárom százalékra. Az élelmiszer-kiskereskedel­mi vállalatnál a 27,8 százalé­kos átlagos beállási szinten belül a férfiak mutatója 30,8, a nőké pedig 26,5 százalék! Joggal döntött úgy az elnök­lét, hogy a szakszervezeti bt­Plomba műanyagból A csurgóiak tréfásan »mü- tyürüzemnek nevezik az álta­lános fogyasztási és értékesítő szövetkezet kocsizárüzemét. A részleg 1969 óta működik. Az itt dolgozó tizenhárom asz- szonyból álló brigád vezetője Kiss Ferencné. A plombákat az ország minden vidékére szál­lítják a megrendelőknek. Ezek­ben a napokban Beremendre, Inotára, Nyírbátorba küldtek egy-egy nagyobb szállítmányt. Fürge ujjakra, jó szemre van szükség a kocsizárak készíté­sénél. A mintegy másfél centi­méter átmérőjű műanyag ko­rongokat Pécsen préselik. Ace- tonnal ragasztják össze, miután már beleerősítették a kis meghajlított fémlapokat is. Az összeragasztott korongok nyílásába csúsztatott, nyílhegy alakjára emlékeztető csúcsban végződő fémlapokat csak a plomba széttörésével, vagy a lemez eltörésével lehet ismét kiszabadítani. A fémlapokat is itt vágják. Salgótarjánból ér­kezik a széles szalaghenger, amelyből 4—5 milliméteres csíkokat szabnak. Minden plomba fémrészébe számot ütnek, így azonosítha­tó. A gép monoton zakatolás­sal dolgozik, egy-egy óra alatt több száz csíkba üti be a szá­mot. A nyolcórás műszakban mintegy tizenötezer kocsizár készül el a piros, sárga és más színűre festett műanyag ko­rongokból. zottságok — élve véleménye­zési jogukkal — csökkentsék e különbségeket a bérfelosztá­sokkor. Az általános hittel ellentét­ben nem könnyű a kereskede­lemben, a vendéglátóiparban dolgozó nők helyzete az utób­bi időben bekövetkezett javu­lás ellenére sem. Különösen a vidéki boltokban nagy gond az osztott munkaidő, elsősor­ban az édesanyáknak. S még mennyi bosszúság forrása a túrajáratok rendszertelensége. S amikor a kis boltban dol­gozó nő szeretné pihenéssel tölteni a napjait, helyettes hiányában csak formálisan ve­heti ki szabadságát. S tegyük még mindehhez a munkahely­re való utazás, az onnan való hazatérés nehézségeit. Nem működik kellőképpen együtt az ipar és a kereskedelem, éppen ezért a lányok és az asszonyok még mindig nehe­zebb ládákat emelnek, mint szabadna. Könnyítene az irodában dolgozó nőkön, ha korszerű­södne a fűtés, több irodai gép állna rendelkezésre. Sok szó esik azokról, akik gyermek- gondozási segélyen vannak. A KPVDSZ tapasztalatai szerint egyes helyeken nem az ere­deti munkahelyükre kerülnek vissza a kismamák, ugyanis közben ezeket betöltik. Az is előfordul, hogy évek múlva érik utol társnőiket a bérszín­vonalban. Az SZMT elnöksége szerint mindent meg kell ten­ni azért, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsanak e helyzet megváltoztatására. A szövetkezeti kereskede­lemben és vendéglátásban dol­gozó nők csaknem 35 százalé­ka megszerezte a szakképesí­tést. Az állami kereskedelem­ben még jobb ez az arány. El­ismerésre méltó, hogy a gaz­dasági vezetők, a szakszerve­zeti bizottságok minden ked­vezményt megadnak a tanu­lást vállaló több gyermekes, a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak. A jövőben még ennél többet is tehetnek min­denhol a megyében Lajos Gém Honvédelmi ismeretek Előadói konferenciát rendez­tek nemrégiben a TIT-szélc- házban, s az összejövetelen a hadtudományi szakosztály elő­adói vettek reszt. Lényeges es aktuális témáról tartott beve­zető előadást Szendi József fő­tiszt, a szakosztály elnöke: a Varsói Szerződés múltjáról és jövőjéről. Kell az előadói ta­pasztalatcsere — éreztük a konferencián, mert megnöve­kedett az érdeklődés a honvé­delmi témájú előadások iránt. A nagyobb érdeklődés min­den bizonnyal összefügg az is­kolai honvédelmi nevelés ered­ményeivel is, de Szendi József ‘is7.t elmondta azt is, hogy iul a m: st viiághábor. eseményeiről, hátteréről. A legnagyobb érdeklődés a kato­napolitikai előadásokat kíséri. A hadtudományi szakosztály előadói — a néphadsereg hi­vatásos tisztjei, főtisztjei — készen állnak az ismeretnyúj­tásra. A szakosztály munkaterve szerint további előadói konfe­renciákra kerül sor hadtörté­neti, haditechnikai témákból is. A témajavaslat mintegy 200 előadást ajánl az érdeklődők­nek, kluboknak, iskoláknak, üzemeknek és művelődési há­zaknak. Keresik az együttműködés lehetőségeit a társulat más szakosztályaival: tudomásunk szerint a történelmi szakosz­tállyal közösen szerveznek ren- ’czvé 'yeket a Noszlopy-évíor­al'ra és a város fe’szabadítá- sának harmincadik évforduló­jára. Hadtudományi szakcso­portokat szerveznek Marcali­ban, Nagyatádon, Csurgón és Barcson is. M. S. Kevés a női vezető Sokat tehet a szakszervezet a bérkülönbségek csökkentéséért Üj fajták, új módszerek Megjegyzések a somogyi burgonyatermelésről HAZÁNKBAN a burgonya­termő terület évről évre csök­ken, és ez idő szerint import­ból származó tételek segíte­nek a lakosság igényeinek ki­elégítésében. Az is ismeretes, hogy Somogyot nemrég még Szabolcs-Szatmárral együtt az ország legjelentősebb burgo­nyatermelő megyéjeként em­legették. Most pedig azt olvas­hatom a MÉK III. negyedévi munkájának értékelésében, hogy »a zavartalan ellátás biz­tosítására 19 vagon importra és 17 vagon társmegyei beszer­zésre kényszerültünk burgo­nyából«. Ebben az időszakban tízszer annyi krumplit hoztak a megyébe, mint a múlt év azonos időszakában, de az is tény, hogy ez idő alatt 15,5 százalékkal — 80 vagonnal — többet adtak el. Az elmúlt hét évben a so­mogyi termelőszövetkezetek vetésszerkezetének alakulása ilyen képet ad a burgonya te­rületéről: 1966-ban 11154, egy évvel később 10 416, 1968-ban 7313, 1969-ben 6143, 1970-ben 5496, két évvel ezelőtt 4503, ta­valy pedig 3687 hektáron ter­mesztettek. Tehát a tavalyi te­rület az 1966. évinek még az egyharmadát sem éri el. Nem szabad csak az időjá­rásra hivatkozni, amikor a te­rületcsökkenés okairól beszé­lünk. Sok egyéb tényező is köz­rejátszik. Szóltunk már róla, amikor a Somogy megyei Ve­tőmagfelügyelőség szántóföldi szemléinek tapasztalatairól ír­tunk, hogy új burgonyafajták vannak terjedőben, melyek át­lagtermésükkel, a betegségek­kel szemben tanúsított ellen­állóképességükkel jobb »bizo­nyítványt« szereztek, mint a hagyományos fajták, és a házi­asszonyok is gyorsan megba­rátkoznak velük. Ezzel már utalunk is arra, milyen úton- módon lehetne előbbre lépni, hiszen köztudott, hogy csak az eddiginél nagyobb termésátla­gok teszik kifizetődővé a bur­gonya termesztését. Jobb fajták kellenek tehát, és olyan termelési módszerj mely — a kukoricához hason­lóan — iparszerű, zárt rend­szer keretében magába foglal­ja a vetés előtti talaj előkészí­téstől a növényvédelmi mun­kákon át a betakarításig, ille­tőleg a tárolásig vagy a fel­dolgozásig — az összes techno­lógiai folyamatot. Benne van ebben a nagy hozamú fajták vetőgumója, a műtrágya, az öntözés, a vegyszeres kezelés meg a betakarítás gépesítése, sőt az értékesítési biztonság is. (Persze, a gazdaságok kapja­nak garanciát a termés gyors átvételére.) Két ilyen termesz­tési rendszer tömöríti magába Somogy hagyományos burgo­nyatermelő gazdaságait: a barcsi és a lábodi, ám a rész­vevők közül még több jelentős üzem hiányzik. SOMOGY hosszú időn át bi­zonyította, hogy képes megfe­lelni annak a feladatnak, me­lyet az ország lakosságának el­látásába való »besegítés« és az exportigény támaszt. Hagyo­mányos módon ma már a bur­gonyatermesztés se megy,/ ezt már mindenhol fölismerték Éppen ezért itt az ideje, hogy új, korszerű módszerekkel a burgonya egyik »őshazájában«, Somogybán is előbbre lépjenek e növény termesztésével. H. F. Somogyi NéplapI 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents